Régi szokásod, hogy olyan mondatokat adsz mások szájába, amiket azok sose mondtak, vagy olyan gondolatokat és szándékokat tulajdonítasz nekik, amelyek legfeljebb neked jutottak eszedbe. Aztán ebben a magad teremtette virtuális világban “jól megmondod a magadét.”

„A Duna-parton hittől égve, Nem félve járt a város népe
S a fák hullaták lombukat.”
(Kannás Alajos: Hazám, 1956)

Az utcán sárga faleveleket kavar a szél, s én mint minden oktoberben, gyönyörködve csódálom a napsúgártól bearanyozott színes fákat és emlékezem! – Akkor is, 60 évvel ezelőtt, ragyogó napsűtés volt oktober 23-án

Reggel kilenc óra lehetett, hogy leszálltam a Kálvin téren az autóbuszról. A Múzeum- körútra siettem, hogy aznapi bevásárlásomat elkezdjem a Keravill üzletben.
Kezdő anyagbeszerző voltam a Radelkisz Hiradástechnikai Szövetkezetnél.Kitünő állás volt, mellette elvégezhettem az esti technikumot. . .
Egyszóval, a Múzeum körúton mentem és gyönyörködtem az őszi színekben, mikor a fák törzsére ragasztva piros-fehér–zöld keretes plakátokra lettem figyelmes, s megdöbbenve olvastam; lehetséges lenne, a diákság követelései 16 pontban, itt az utcán? Hallottunk már az Irodalmi Újság forradalmi hangú cíkkeiről, a Műegyetemen tartott gyűlésről, de itt a pontok követeléseit olvasni , bizony megrázó élmény volt !
Az üzletbe érve az eredeti vásárlásom mellett, kötöző, elektromos zsinórokat is kértem, piros, fehéz, zöldet., hogy kokárdát készítsek belőlük. Hiszen itt tudtam meg, hogy a Petőfi szobornál az egyetemisták tüntetést szerveznek és szavalni fog Sinkovits Imre! A Ferenciek terén felhívtam az udvarólomat, későbbi férjemet, hogy mi készül a városban. Ő lebeszélt arról, hogy odamanjek, ”ki tudja hová fajulhat” felkiáltással
Visszatérve az iródába, azzal fogadtak, hogy a Bem szobornál is lesz tüntetés három órakor Mire ódaértünk, már hatalmas tömeg gyűlt üssze. Bessenyei Ferenc színművész szavalta a Nemzeti Dalt és a Szózatot. A szobor mögötti kaszárnya ablakaiból a katónák magyar zászlót lengettek ki, de már a lyukas zászlót.
Akkor már sejtettem, hogy ez a tüntetés nem mindennapi lesz…
Aztán a tömeg elindult a Margit hídon a Parlamenthez, addigra már a munkások is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Száz és százezer ember ment a.hídon, köztük menve, a Himnuszt énekelve értettem meg, hogy egy történelmi pillanatnak vagyok a tanúja és ezért a pillanatért érdemes volt élni!
Mire a parlamenthez értünk a tömeg még nagyobbra nőtt. Sok órás várakozás után, teljesen besőtédetett és valaki újságból fáklyát gyújtott, majd a többiek is követték . Száz és ezer fáklyás magyar állt a sötétben , és Nagy Imrét követelte, hogy megjelenjen.
Végre Nagy Imre kijött a Parlament erkélyére, és így kezdte beszédét: Elvtársak! A tömegben hangos morgás volt rá a válasz!
Majd beszédével csillapitani akarta az embereket (Menjenek haza békében stb.) de a kedélyeket ez nem nyugtatta meg. A tömeg két csoportra oszlott, : volt aki a Bródy Sándor utcába ment a Rádióhoz, mások a Hősök terére ledöntni a Sztálin szobrot.
Mi udvarlommal, a Rádióhoz mentünk, már a Múzem körúton nagy tömeg fogadott. A végén, a Nemzeti Múzem kertjében álltunk meg és vártuk, hogy a diákoknak sikerül e bemondaniuk a rádióba a 16 pontot?
Elmúlt már talán 10 óra is, mikor az első lővéseket meghallottuk, majd egy egész sorozatot. Egyre „melegebb „ lett a helyzet, a Múzeum kertben az embereken pánik tört ki, hiszen a fegyvertelen diákokra lőnek az ÁVÓ-sok.( Egy montreali ismerősömnek a feleségét is itt lőtték le.) A hazafias lelkesedésnek máris áldozatai voltak.
Váratlanúl, a Múzeum körútra teherautókkal katonák érkeztek, mi úgy gondoltuk, fegyvereket hoztak a felkelőknek! Leírhatatlan volt a reakció, többen sírtak! „A katonaság mellettünk van, hihetetlen!” (Jóval később tudtuk meg, hogy az ÁVÓ-sok hívták ki a katonaságot, hogy segítsenek a Rádiót megvédeni, de a katonák, a felkelők mellé álltak.)
A tűzharc erősödött és a tömeg szaladni kezdett a Múzeum-kert távoli sarkába..
A nagy izgalomban, alig vettük észre, hogy átáztunk a hideg őszi esőben, mely már órák óta szemerkélt…Úgy döntöttünk, hogy a szembenlévő Múzeum kávéházba megyünk egy kávéra, mert egész nap alig ettünk és halálos fáradtak is voltunk. A kávéház zsufolva volt. Kávézás közben láttam Szabó Sándort színművészt szintén kávézni. Akkor láttam őt utoljára életemben..
.A harcok, a fegyverek még harsogtak, de mi már nem tudtunk semmit tenni.
A Rádió körül a harcok egész éjjel folytatódtak, de ahogy később megtudtuk, már reggelre a forradalmárok átvették a Kossuth rádió adását.
A villamosok rég nem jártak már , ideje volt hazagyalogolni……
Mégegyszer körülnéztem a feldúlt Múzem-körúton és valahogy úgy tűnt, hogy évek teltek el reggel óta, mikor az őszi színeket csodáltam!
Azóta, minden oktoberben erre a napra emlékezem, mikor a természet újra felölti színes köntősét. Egy napra, ami megváltoztatta a magyar történelmet és mindannyiunk életét !

Az Andy Vajnával nem az a baj, hogy kiment, hanem hogy visszajött! Ez milyen erkölcs már, hogy fiatal lányok simogassák a vén kecskét az ágyban, mert akkor kapnak gyémántot? És ez a filmügyi kormánybiztos, persze nem az erkölcse miatt, hanem mert pertuba van fél Hollywood-dal.

Aki manapság kimegy az Orbán miatt, az tulképp. cserben hagyja a hazáját, úgy van vele, hogy oldjuk meg nélküle! Nem vonatkozik ez arra, aki csak anyagi okokból, kalandvágyból megy ki, mert itthon tényleg nagyon nehéz a megélhetés, de ez nem Orbán miatt van csak.

Én úgy tudom, hogy az ’56-os felkelők rendszerváltást akartak, nem pedig távozni Magyarországról. Tehát, itthon képzelték el a jövőjüket. Ezért – akár – az életüket is áldozták. A túlerővel szemben nem győzhettek, a nyugati segítség pedig elmaradt – ezért menekültek. Hogy hova? Nem válogathattak. Főleg nem anyagi szempontok alapján, ahogy te képzeled. Délre Jugoszláviába és nyugatra Ausztriába mehettek. Jugoszlávia a korábbi magyar irtások miatt nem volt kifejezetten népszerű. Tehát, maradt Ausztria.

Teljesebb lenne a “humanizmusod”, ha az együttérzésed a sortüzek áldozataira is kiterjedne, nem pedig csak a feldühödött tömeg által meglincselt ÁVH-sokra. Előbbiek sokkal többen voltak. Egyébként, neked lehetőséged volt/van Észak-Koreába is menni. Hasonló a klíma, mint Írországban.