4:19 de.

Egyetértek.

Természetesen a fent említett ötszáz család az ARISZTOKRÁCIÁT jelenti. Voltak nemesi nagybirtokosok is, grófi cím nélkül. Alattuk volt a dzsentri réteg, aminek a magját pár ezer család alkotta, alsó határ a 2-300 holdas földbirtok volt.

Később dzsentrinek nevezték a lecsúszott birtokosok gyerekeit, belőlük alakult ki az úri középosztály (3), vagyis a birtokosok mellett a katonatisztek és állami hivatalnokok is ide tartoztak. A Horthy-korban önálló politikai erőként lépett föl ez az osztály, a nagybirtokosok (1) és a nagytőkések (2) mellé. A kormány párt szélső jobb oldalát alkották, szemben a Bethlen-körrel.

A politikai hatalmuk alapját az jelentette, hogy 1. patriarchális kapcsolatban voltak a parasztsággal, 2. kezükben volt a gazdaság a hitelezés révén, 3. a vármegyék irányításában vezető hivatali pozíciókban voltak és a hadsereg tisztikarát ők adták.

“Egy ilyen grófi puját pici korában méltóságos úrnak nevelnek. Mert ezek, és ez nagyon bámulatos, úgy tisztelik egymás rangját, kérem. A gróf tiszteli a feleségét mint grófnőt, a grófnő tiszteli a férjét, mint grófot, és mind a ketten tisztelik a saját gyermeküket mint a majorátus jövendő tulajdonosát. És a gyerek az apjában meg az anyjában már pici korában, mint a közlegény a generálist, megtanulja tisztelni a fölöttes hatóságot. És milyen ordenáré a társalgásuk maguk közt. Kérem, ne úgy vegye ezt a szót, hogy ordenáré, mintha illetlen kifejezéseket mondanának, vagy trágárságokat vagy más effélét, hanem úgy, hogy olyan műveletlen, a szó szoros értelmében, olyan suta kifejezéseket beszélnek, hogy azt egy magunkfajta, iskolát végzett ember nem is tudja utánuk csinálni. Ezt csak a szakácsnék tudják, meg a szobalányok meg olyan iparosfélék, akik semmit a világon nem tudnak. Szóval nincsen kultúrájuk, és nem is tisztelik a kultúrát. Ezek mingyárt megtanulnak egyszerre három-négy nyelvet és minden nyelven olvasnak, tehát persze arról nincsen fogalmuk, hogy ennek a kis magyar nyelvszigetnek mi a belső történelmi fejlődése. Hát ők az összes nyugati kultúrának a legmagasabb dolgaiba nézhetnek bele, de azért ne gondolja ám, hogy ezek Anatole France-t olvassák, vagy általában a nagy írókat, szó sincs róla, nem olvasnak mást, kizárólag csak cselédromantikát. De persze borzasztó nagyra vannak vele, hogy angolul olvassák. Pedig tudvalevő, hogy az angol irodalom a legutolsó az egész világon. Ott, kérem, olyan moralitás uralkodik a szépirodalomban, hogy az valóságos immoralitás. Persze ott is vannak jó írók, de míg egy igazi irodalmi munkát Londonban is csak két-háromezer példányban nyomtatnak ki, addig egy olyan szerencsétlen detektívregényt vagy még nem is azt, hanem limonádés, utálatos, szerelmi históriát, azt ötvenezer meg ötszázezer példányban is eladják. Azért van ott olyan sok nőíró, mert az angolnak nem kell az eredeti szellem. Az kérem, uralkodó faj, uralkodni pedig csak sablonok által lehet.”

A dzsentri a vármegyei közigazgatásban foglalt el vezető posztokat, lsd. pl. a regénybeli Noszty család. Az első világháború idejére nyakig úsztak az adósságban. Ez lehetett a hozzá nem értésből is, de még inkább a vadkapitalizmus miatt.

Magyarországon a 2. vháború előtt kb. ötszáz családnak és a Katolikus egyháznak a birtokain majd kétmillió ember élt és dolgozott (gyerekekkel együtt) a 8 milliós népességből. Az Esterházy, a Zichy, a Pallavicini, a Festetics, a Habsburg stb. családok kezében volt a földtulajdon egyharmada.
Az ipari és a kereskedelmi nagytőke kb. 50 család kezében volt, iparmágnások, akiknek több, mint fele zsidó volt.
Talán nekik kicsit több ráhatásuk volt az ország gazdasági helyzetére, csak ugye róluk nem készült annyi kritikus regény!

Alapmű Móricztól a Rokonok és az Úri muri, de még inkább témába vág a méltatlanul nem reklámozott Kivilágos kivirradatig, 20. fejezet.
“Egyik, nagy vezérpolitikusunk saját szájából hallottam a múltkor, a csapi állomáson voltunk, s a gróf arról beszélt, hogy ha ő Svájcban van, ott egy fiákerkocsissal éppen úgy el tud beszélgetni, mint egy városi tanácsossal, mert ott más levegő van, ott ő demokrata. S míg ezt meséli, a háta mögött ott állott hét ember, két lovász, két inas, a gyakornok, a titkár és a jószágigazgató s mind meredt vigyázz-állásban, még a szemük se mozdult. Az aztán persze még kellemetlenebb, ha egy zsidó bérlő követel effélét az alkalmazottaitól. De ez nem is követel, mert hiába követeli, nem kapja meg… Tudja mit, néha úgy tetszik, mintha a magyar élet olyan volna, mint egy gyertya és mind a két végén meg van gyújtva. Egyik vége a mágnásvilág, másik a zsidóság. S nem tudom, melyiknek a füstje kellemetlenebb.”

Talán azért beszélek könnyebben az akkori történésekről, mert az én családomban nincs se katonatiszt, se hivatalnok, akik részt vettek volna a deportálások lebonyolításában. Így nem érzem magam érintve, mikor itt egyesek az unokákat fölszólítják, hogy tagadják meg nyilas, fasiszta felmenőiket.
Sok ilyen család az emigrációban él 45 óta, tehát nincsenek a magyar közéletben. Mások közismert emberek, akikről tudott, hogy a rokonság szerepet vállalt abban az időben. De ugye erről nincs társadalmi párbeszéd, azon kívül hogy takarodjanak a közéletből az Antall rokonok, a Matolcsy rokonok stb. Mondjuk nem is csodálom, hogy nem teszi ki senki magát annak a boszorkányüldözésnek, amit itt egyes túlélők és leszármazottak folytatnak.

Az első világháborús emlékműveket már 1917-ben felállították, mikor még Horthy nem volt az országos politikában. Később lehet, hogy volt kormányzati ráhatás a szobrok témájára, de a kormányban szintén voltak világháborús veteránok. Nem hiszem, hogy ők ne érezték volna ugyanazt, mint az elesettek hozzátartozói.
Szerintem sok családban van első világháborús hősi halott, vagy aki eltűnt a szibériai hadifogoly táborokban. A naplók, tárgyi emlékek manapság az interneten összegyűjtve is láthatók, mert a 100 éves évforduló kapcsán vannak ilyen blogok.

pl. A Nagy háború blog

Bocs, hogy későn válaszolok. Azt sajnálok, akit akarok! A hazai németek ártatlanul szenvedtek a malenkij robotban, mert a kollektív bűnösség elve alapján vitték el őket kényszermunkára. Elég volt, ha valakire rámondta a hatóság, hogy német, sőt német nevű zsidókat is elhurcoltak. Nem kevés magyart is összeszedtek az utcáról, hogy kilegyen a létszám! Ugyanez volt a hadifogoly listákkal is.

Természetesen ugyanez a zsidókról is elmondható, hogy ártatlanul haltak meg a 2. világháború alatt.

“>népi németek< nacionalista háborús gyűjtő csapatai, voltak. Ők csupán lelkesedésből –"
Ennek pont az ellenkezője bizonyított, vagyis kényszersorozásokat hajtott végre a Waffen SS Magyarországon. Nem volt minden német Volksbund tag.
A nemzeti szocialista eszméket a szervezet vallotta, az egyes németeknél ez változó volt. Nem feltétlen a rasszizmus fogta meg őket Hitler programjában, hanem a német birodalmi nagyság feltámasztása, az anyaországból érkező támogatás stb.

Mi lesz a következő, majd azt állítod Lajcsiról, hogy azért lopta az áramot, mert "büdös német"?!

Almási Írja fentebb Lámpának, hogy “OLVASS MIKSZÁTHOT”…

Szerintem ebből a szempontból ADY ENDRE prózai munkássága, publikációi még többet mondanak. (Az Interneten is könnyen megtalálhatók) Ez a >VÁTESZ< már azokban időkben is képes volt felismerni dzsentri rétegnek azt a semmittevő – ti. vállakozni képtelen – s ezért az irigységéből fakadó, másokat földig alázó lebecsülését és elsősorban retrográd, a mindent nekünk semmit nekik politizálását, amely végülis már a háborús történések révén, a mindezt hivatalos formába öntő Horthy-korszakba torkollott, tulajdonképpen '48. és '67.* egyenes tagadásaként.
[irod.: Ady Endre összes prózai művei]
˙

.
* Senkit ne tévesszen meg a két háború közti Horthy-éra teljesen hamis 1848. kultusza, amely . k i z á r ó l a g . a . n e m z e t i . vonatkozásokra helyezte a hangsúlyt, tagadva annak polgári és alapvető emberi értkeit, miközben a Kiegyezés társadalmi vívmányait pedig egyszerűen semmisnek tekintette.

Megvallom, az Ön eme megközelítése sokkal közelebb áll hozzám, mint azoké, akik [ld.figyelő] a náci népírtást százmilliós számok hajigálásával próbálják relativizálni, illetve semlegesíteni. Ráadásképp olyanokkal, amelyeknek az égvilágon semmi közük a zsidósághoz és annak tudatos, rasszista alapú, szándékolt és üzemszerűen megszervezett megsemmisítéséhez…
˙

.
És egy megjegyzést engedjen meg. Az első világháborús emlékművek a Horthy-rendszer erőszak és militárkultikus szelleme állította. Nem a részvét, az ágyútöltelék katonák iránt. Ezeknek aztán nagy szerep jutott a későbbi “revans-behajtás” során is.

Hallott maga Volksbundról, vagy a Waffen-SS-ről, stb? Ezek az ún. >népi németek< nacionalista háborús gyűjtő csapatai, voltak. Ők csupán lelkesedésből – és mert oda tartozónak érezték magukat – lettek több, mint Hitler aranytartalékai és "működtek együtt" a németekkel szövetséges országokban, vagy a megszállt területek kollaboráns lakosságával karöltve.
Egyéni tragédiák persze mindig voltak, de ez esetben ne sajnálkozzék itt. Jelentősen nagyobb azoknak a száma, akik milliószám estek áldozatul a német felsőbbrendűség megszállott hitének, mint azoké, akik úgymond az árral sodortatva lettek "ártatlan" áldozatai annak az őrült fantazmagóriának.
Azoknak tehát akik Hitlerhez csatlakoztak, akkor kellett volna meggondolniuk magukat, ill. szembeszállniuk a nácizmusal, amikor még nem volt késő. 10 ujjunkon számolhatók meg az ilyen hősök…
Valamint azok a németek is ritkák voltak akik a háború nyilvánvaló elvesztése láttán fordultak szembe a legyőzhetetlen Führerrel…

[Természetesen egy egészen más kategóriát képeznek azok a németek, akiket a német nagyszerűség már 33-tól átnevelő ill. koncentrációs táborokban nyírt ki, még mielőtt bármit is tehettek volna ellene a gyakorlatban. Ezek száma is több-százezerre tehető.]

.

1./ A tudós Vermes Géza történelmi jelentőségű, kitűnő munkái a kedvenc olvasmányaim közé tartoznak. Már több évtizede magyarul is megjelentek az Osiris könyvkiadó gondozásában:
– A zsidó Jézus és
– A qumrani közösség és a holt-tengeri tekercsek története
címmel.

.

2./ Azt írja Ön az utsó. bek.-ben, hogy a “…tömeggyilkolások [csupán] vallási alapon lettek elkövetve…” aztán megjegyzi, hogy “habár Hitler a zsidóságot, mint fajt gyűlölte.”
Hát ez nem egészen így van, ill. nem pont így volt:
– Ugyanis a Horthy-világ hivatalos szóhasználatában már az első perctől kezdve [Hitler előtt már majdnem 10 évvel korábban !], a zsidó jelző, mint a megbélyegzés egy hatásos demagóg eszköze, legtöbbször a “faj” főnév társaságában [hivatalos iratokban, szónoklatokban, levelekben, stb.] fordult elő, ami ebben a kontextusban tudománytalan, tehát hazug és rossz-szándékú gyakorlatot igazol.
– Így tehát az akkori “hivatalos magyar világban” a rasszista faj kifejezés már nemcsak szokás, de elvárás is volt, ami nemcsak, hogy Hitler Mein Kampfjának a megjelenése, de évtizedekkel korábban, már a német megszállás előtt is a mindennapi beszédnek afféle formalitásaként épült be a hétköznapok magyar világába és hamis szemléletébe, előkészítve vele a ’44-45-ös bűnös finálét…

.

Sok németet elhurcoltak malenkij robotra, aztán azt mondták nekik, hogy ezt a zsidók miatt kapják büntetésül. Pedig lehet, hogy nem is tudtak semmit a náci népirtásról. Erről a rendszerváltás előtt nem lehetett beszélni.
Magyarokat is elvittek, én is ismerek olyat, akinek nem jött vissza a nagypapája.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/malenkij_robot/pages/006_A_tulelok_tapasztalatainak_tukreben.htm