Szerintem csak akkor van értelme a művészetnek, ha közösségi cselekmény.

Tudod, vannak olyanok, akik a nagyközönségnek készítik a műveiket, de közben mégis magas művészetet hoznak létre!

Itt van egy érdekes cikk a Zeneakadémia vezetőjével. A Városligetről is beszél, de nem a fakivágások kapcsán.

http://www.origo.hu/kultura/20170505-batta.html

Mondjuk a modern magas művészetet nem is érdekli a nagyközönség a 2 v.háború óta, hanem egy szűk értelmiség kiváltsága.
Már ha valaki kiváltságnak érzi, hogy a ronda szobrokat és festményeket csodálhatja, ahol van néhány kriksz-kraksz, meg aranyba foglalt kaka, ez utóbbi szó szerint. Az építészetben meg minden új üvegpalotára rámondják, hogy milyen egyedi ötlet, pl. kavics alakja van, aztán ugyanúgy néz ki mindegyik.

Egyik nagymamámnak hét testvére volt, ők a húgával ketten az első világháború után születtek. Azt mesélte, hogy soha nem érezte, hogy sokan vannak, igaz 50 holdat bérelt a nagypapa. Több testvére a városba költözött a harmincas években, az egyik lány varrónő lett, a fiú meg talán hivatalsegéd, vagy ilyesmi.

A másik nagymamámnak három testvére volt, de igen sokat küzdöttek a megélhetésért, mert a család 5 holdon gazdálkodott. Ő és a kisebbik nővére kamaszkorúak voltak a 2. vháború alatt.

A szocializmusban a kettő lett az átlagos gyerekszám, manapság inkább a három.
Nyugaton a jóléti társadalom miatt lehet, hogy még a katolikusok is csak egy-két gyereket vállalnak. Mert ugye magasak az elvárások, nem járhat akármilyen cipőben, ruhában a gyerek, sok a különóra stb.

Allitasaban pedig teves, hogy a katolikusok nem novekednek szamaikban.
Az illegalisak 99%-a romai katolikusok. Minda Mexicoiak,meg a tobbi delrol be-szokok szmai. nem kevesebb mint 12 miiliok.