A második világháborút követően az Egyesült Államok drámaian megnövelte „részesedését” a világ legragyogóbb elméiből (Manhattan Project, Silicon Valley). Az európai gazdasági és politikai helyzet közepette könnyűszerrel csábíthattuk az Államokba például a magyar tudomány őstehetségeit.

Napjainkban azonban ez a „részesedés” megfogyatkozott. Globális szemléletből minden pozitív fejlemény, hiszen azt jelzi, hogy a fejlődő országok (olcsó technológiával és demokratikus berendezkedéssel) ma már képesek megtartani tudósaikat, kutatóikat, fejlesztőiket. Az Egyesült Államok számára ugyanakkor ennél kevésbé pozitív a kép. Jelzi annak a félelemnek az alaposságát, mely szerint az Államok bevándorláspolitikája ma a szakképzetlen munkaerőt részesíti előnyben a szakértőivel szemben. Rossz tehát a bevándorláspolitika, és rossz a vízumpolitika is. Emellett az Egyesült Államok elvesztette azt a kivételességét, amelyben a naprakészséget, a technikai fejlődéssel való haladást, a szinten tartást biztosította az emigráns tudósok számára. Ma már az internet segítségével ez a tájékozódás bárhonnan megoldható.