Az új év tökéletesen alkalmas új, akár nagyszabású elhatározások, még inkább döntések meghozatalára. Ilyen jó döntés lehet, ha elhatározzuk, hogy teszünk valamit saját egészségünkért, vagy ha egy kicsit kiszállunk a mindennapi rutinos szürkeségből. A Fed immár húszéves erőfeszítései annak érdekében, hogy az Egyesült Államok gazdaságát megszabadítsa az inflációtól, az amerikai polgárok részéről értékelendő törekvés. A Fed végső győzelmének hatása az infláció felett sokáig vitatott volt, ma azonban már egyértelmű, hogy valójában ez képezi az elmúlt két évtized legnagyobb adócsökkentésének alapját.

Akik a 60-as, 70-es, sőt akár a korai 80-as években arra vetemedtek, hogy a mindennapi anyagiak mögé tekintsenek, emlékezhetnek még arra a régi tapasztalatra, hogy az infláció szükségszerűen együtt jár a makrogazdasági instabilitással. Az infláció olyan kényszerpályákra viszi a monetáris politikákat, amelyek – akaratlanul is – végzetes kanyarok bevételére szoríthatják rá az államot. Ezekben az időszakokban – ahogy az történt 1969 és 1982 között is – az egyesült államokbeli vállalatok értéke stagnált, csakúgy, mint az átlagos életszínvonal.

A kulcs szerepét ezekben az időszakokban a Fed sikerrel töltötte be, hiszen nagyban hozzájárult az infláció és a kamatlábak csökkentéséhez, valamint a vállalati szféra kiadásainak élénkítéséhez. Mindez pedig még akkor is tiszteletet érdemlő szerep, ha tudjuk, hogy a kormányzatnak valójában ez az egyetlen útja, amellyel stabilizálhatja a gazdaságot.