Nem vitás: rövid távon az Európai Uniónak asszimilálnia kell egyelőre kicsiny, ám annál csökönyösebb iszlám kisebbségét. Hosszú távon ennél nagyobb kihívás elé néz a kontinens: a jelenlegi tendenciák szerint a távolabbi jövőben muszlim többséggel kell számolnunk Európában. Hogy a jövő velünk él, mi sem bizonyítja jobban, mint az iszlám kisebbséget érintő társadalmi viták szaporodása – elég csak a franciaországi fejkendőkérdésre vagy Törökország EU-csatlakozására gondolnunk. Bernard Lewis, a Princeton Egyetem emeritus Közel- Kelet-professzora szerint az az utópikus, ám egyre elterjedtebb vélekedés, mely szerint Európa hosszú távon muszlim többségű kontinenssé válik, legkésőbb a 21. század végére igazolódni fog.

Nézzük mindenekelőtt az ezt az elképzelést árnyaló tényeket. Az Európai Unió a 2004-es csatlakozási évet megelőző 15 tagállamában 15,2 milliós muszlim lakosságot tartottak számon, amely összesen a népesség mintegy 4%-át jelentette. A 2004-ben csatlakozott 10 állam muszlim kisebbségeinek aránya még ennél is jócskán alacsonyabb. Törökország esetleges csatlakozásával pedig – amit 2015 körüli időpontra várnak – az európai összlakosságnak még mindig csupán a 15%-át teszi majd ki a muszlim népesség.

Másodsorban azonban – az iszlám arányai után – nem feledkezhetünk meg Európa önnön sajátosságairól sem. Mindenekelőtt arról az öregedő társadalomról, amely az ENSZ becslései szerint a 2000-es 728 millióról 2050-re 630 millióra csökken majd.

E trend alól azonban erős kivételt képez a muszlim kisebbség. Átlagéletkoruk ugyanis jelentősen alacsonyabb a nem muszlimokénál, ezzel egyidejűleg pedig születési arányszámaik is jóval magasabbak. A mértékadó várakozások szerint Európa nem muszlim népessége 2015-re a jelenlegihez képest 3,5%-kal csökken majd, ugyanezen idő alatt pedig a muszlim kisebbség megduplázódik. Az már természetesen szóba sem kerül, hogy az iszlámmal a kereszténységet hasonlítsuk össze – ezt tökéletesen irreálissá teszi az elmúlt évtizedek korábban sohasem látott vallási vákuuma Európában.

Európába évente 900 000 bevándorló érkezik, többségük – s egyre nagyobb arányuk – muszlim, elsősorban a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. Ez a folyamat azonban nem egyoldalú, hiszen a vérfrissítést jelentő munkaerőre Nyugat-Európa jóléti rendszereinek égető szüksége van. A már idézett ENSZ-jelentés szerint Európa 1995-ös népességének fenntartásához évente 949 000 bevándorlóra van szükség, és 1 588 000-re évente ahhoz, hogy munkaerejét is az akkori szinten tartsa. Természetesen a kép akár csalóka is lehet.

Napjainkban szinte már senki sem emlékszik az 1970-es évekre várt demográfiai bombára, amely aztán a valóságban sohasem robbant föl. Ám nem csupán a gazdaságról van szó.

A muszlim kisebbség vitán felül megkerülhetetlen hatást gyakorolhat Európa társadalmi és kulturális identitására is. Elég, ha csupán arra a már ma is jócskán érzékelhető jelenségre gondolunk, amelyet a muszlimok koncentrált megjelenése jelent Nyugat-Európa társadalmilag és kulturálisan központi szerepet betöltő nagyvárosaiban – elsősorban Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában. Ezek az új típusú „gettók” régi típusú problémák új megjelenéséhez vezethetnek: magas bűnözési rátákhoz, gyenge oktatási színvonalhoz, növekvő munkanélküliséghez. Nem utolsósorban pedig ezek a rétegek fogékonnyá válhatnak az iszlám radikalizmusra is.

Le kell szögeznünk, hogy a szélsőséges iszlámra csupán a muszlim népesség egy vékony rétege mutat fogékonyságot. Ám fenti problémák megjelenése éppen elegendő lehet az Oliver Roy francia kutató által csak „EuroIszlám”-nak hívott szélsőséges irányvonal megerősödéséhez. Mindezt tetézheti, hogy a radikalizálódó muszlim kisebbség hatására megerősödhet az iszlámés bevándorlásellenesség is a kontinensen, amely megint csak régi-új ellentétek kiéleződéséhez vezethet. A szakértők mindenesetre egyelőre a legkevésbé sem értenek egyet abban, hogyan lehetne asszimilálni ezt a növekvő kisebbséget. Egyetértés csupán abban van: asszimilálni kell.

Muszlim népesség Nyugat-Európa országaiban (millió fő)

Honnan jönnek? A nyugat-európai muszlim lakosság többségi származása

Forrás: The Atlantic Monthly