Yuri Slezkine: The Jewish Century; Princeton University Press, 2005.

A 19-20. század fordulóján az európai zsidóság 60%-a (5,2 millió a 8,7 millióból) az Orosz Birodalomban élt. E kisebbség iránti törvényes diszkriminációt a más országokban tapasztaltakkal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a cári uralom alatt élő zsidóknak tilos volt a földbirtoklás, a közszolgálatban és a katonai adminisztrációban viselt hivatal, valamint kvótarendszer működött a felsőoktatásba való bejutás rendszerében. Az összkép alól kivételnek számított az Ukrajna, Belorusszia, Litvánia és Lengyelország mai területe jelentette 15 tartomány. E korban a zsidók középréteget jelentettek a keresztény identitású, mezőgazdaságból élők és a városi kereskedelem társadalma között – írja lebilincselően érdekes könyvében Yuri Slezkine.

„[Ezeken a területeken] a zsidók legnagyobb része vásárolt, szállítmányozott majd újra eladott helyi termékeket; hitelnyújtással foglalkozott, ingatlanokat és más ingóságokat vett részletre és menedzselt; vendéglátó-ipari egységeket üzemeltetett; szakmai szolgáltatásokat (mint orvosi és gyógyszerészi szolgáltatást) nyújtott; iparművészetekkel (főként ötvösséggel) foglalkozott.

[…]

A zsidók a professzionális szakosodáson, a munkaközösségek létrehozásán és a megbízható üzletpolitikán keresztül tettek szert gazdasági sikerre. Környezetüket kiválasztott klánokként kezelték, melyen keresztül népüket kiválasztott népnek tartották.”

A zsidó lét az üzlet mindennapjaiban jelentkezett messze a legnagyobb eredménnyel – vonja meg a konklúziót a szerző. Nem kerüli meg azt a magától értetődő iróniát és szellemességet, amelyet e téma tradicionálisan igényel – mégis újszerű és briliáns megközelítést eszközöl. Ide érthetjük azt az élelmes fejezetet is, amelyet a „zsidók” megnevezés háttérelemzésének szentel, s amelynek napjaink közbeszédei során megannyiszor hiányát érezzük. Slezkine alapvető tézise megállapítja, hogy „a zsidók alapvetően a hagyományos zsidó közösségek leszármazottai; zsidók születési és vallási alapon, nevük és nyelvük szerint, öntudatuk szerint.” E nép sikerének titka az, amit egy egyszerű példában ragadhatunk meg: ha egy zsidó származású értelmiségi körülnéz, rokonai (s nem csak az anyai ágon), barátai és publikációinak olvasói is szinte egytől egyig szintén zsidók.

A könyvből megtudjuk, hogy egy 1912-es felmérés szerint az orosz és a brit milliomosok 20%-a, a bécsi ügyvédek 62%-a, az orvosok és fogorvosok fele, az orvostanhallgatók 45%-a és az összes egyetemi hallgatói létszám negyede zsidó származású volt. Mégsem kezelhetjük a kérdést egy általános etnikai kisebbség vagy csoport sorstörténeteként, hiszen éppen a zsidók tették a legtöbbször egyértelművé, hogy identitásuk nem elsősorban rokoni vagy történelmi gyökerű. Kultúrájuk és közösségi életük, értékviláguk annál sokkalta nagyobb mértékben függ az adott társadalmi környezettől, amellyel együtt változik is.