Június 8-án Dominique de Villepin elnök 1 000 eurós jutalmat ígér azok számára, akik több mint egy év hajléktalanság után újra munkába állnak, és adóhitelt azoknak a fiataloknak, akik olyan területen helyezkednek el, ahol a munkaerő-felvétel nem zökkenőmentes. Augusztus 16-án Villepin jutalmat ígér a létminimumon élőknek az állami bevétel esetleges többletének egy részéből a benzin árának emelése után. Szeptember 1-én a június nyolcadikai 1 000 eurós jutalom már minden szegényre kiterjed, és kiegészül havi 150 euróval; a Jospin-kormány alatt létrehozott PPE (jövedelempótlék) megnő. A vállalatok 1 000 euró bónuszt tudnak szétosztani jövedelmezettjeik közt. A 75 eurós fűtőolaj- és utazójegy támogatás enyhíti az olajszámla-bánatot. Végül még két említésre méltó lépés: a Thierry Breton gazdasági miniszter által bejelentett 200 eurós „rendkívüli érdekeltségi pótlék”, és a pénzügyi ösztönző a hajléktalanok mobilitására.

Dicséretes célkitűzés: vonzóbbá tenni a munkát a segélyezésnél. Ám az intézkedések sokasága, az eszköztárak bonyolultsága, és a visszás hatások miatt (a vállalatok esetleges 1 000 eurós „bónusza” egyéb jutalékoktól foszthat meg embereket) csökken mindennek a befogadhatósága. Ami ellentmondásos: egyfelől a kormány maximalizálja a pénzügyi résekhez kötődő nyereségeket, másfelől még több rést hoz létre, pl. a 6 évnél fiatalabbakra vonatkozó gyermektartási adóhitel duplázásával. Egyik kezével takarékoskodásra, munkára, befektetésre, vagy női munkára bátorít, másikkal pedig korlátozza előnyeit.