Götz Aly német történész új könyve azt a merész gondolatot védi, hogy Hitler „megvette” a németeket, és az elkobzott zsidó javakat először egy valódi szocialista politikára használta föl. A mű természetesen heves vitákat váltott ki. A könyv íróját Németországban már vagy húsz éve jól ismerik, népszerűségre hasonlóan tett szert: provokatív nézeteivel alapvetően átformálta a nemzetiszocializmus történetét. A 80-as évek végére így fedezte föl, hogy számos történész, közgazdász, demográfus vagy szociológus, aki a 30-as évek elején kezdte karrierjét, Himmlernek dolgozott, mégpedig Kelet-Európa „népességi átépítése” nevében. Maguk közt azt tervezték, – még mielőtt az SS felkérte volna őket – hogy a térségen lakó összes zsidó vallásút deportálják „minél keletebbre”. A Végső megoldás c. művében (1995) Götz Aly azt állította, hogy nem is érthetjük meg az 1939 és 1941 közti antiszemita politika radikális voltát, ha nem vesszük nagyító alá a deportálási adatokat, különösképpen Lengyelországban: a nácik a kelet-európai németajkúakat a meghódított Lengyelországba akarták áttelepíteni, és a lengyeleket pedig oda, ahol zsidók élnek; csakhogy az utóbbiakat nem tudták hová tenni, így született meg a végső megoldás ötlete. Götz Aly tézise mindig vitára ad okot, mivel ellentmond a hagyományos magyarázatoknak, vagyis kivonja az antiszemitizmus, Hitler és az SS tervének tényezőit.

Következő művét, amely Németországban 2005 elején jelent meg, a francia Flammarion Kiadó már igyekezett minél gyorsabban lefordítani a francia történészek számára, hogy minél hamarabb tudjanak vele szembeszállni. Götz Aly legutóbbi gondolatmenete szerint komolyan kell vennünk a rendszer társadalmi célkitűzéseit. Hitler és a nácik egy szocialista kormányt szerettek volna – a kiválasztott német nép számára. A „nagyúri fajta” fogalma azzal a szándékkal társult, hogy társadalmi vonatkozásokban a németeknek egyenlőknek kell lenniük egymás közt. Innen jön a magasabb fizetések erősebb adóztatása, a fejlett családpolitika, az eladósodottak védelme, a lakáspolitika, a fizetett szabadság bevezetése stb. Hitlert egyvalami éltette: a Volksgemeinschaft eszméje, vagyis szerette volna megteremteni a „német faj közösségét”. De hogy lehet finanszírozni egy erősebb szociális védelmet, ha az országot teljesen elválasztják a nemzetközi pénzügyi folyamatoktól egy 1929-es válság visszatérésének elkerülése érdekében? Hjalmar Shacht, akinek Hitler hatalomra kerülésével 1937- től Németország pénzügyi helyreállítása volt a feladata, figyelmeztette Hitlert, hogy a Reich nagy pénzügyi válság elé néz. Jóslata nem talált meghallgatásra, így még abban az évben lemondott.

Ami a pénzügyeket illeti, Hitler két eszközzel élt: a zsidók vagyonainak elkobzásával és a háborúval. 1938-ban egyszerre kezdődött a földrajzi terjeszkedés politikája és a zsidók vagyonának „árjásítása” Németországban, majd Európában. Götz Aly szerint Hitler szó szerint megvette a németeket. Leírja, hogyan profitáltak a zsidók kifosztásából, mikor később, a megszállt Európában ezekből a vagyonokból töltötték föl a különböző hivatalok kasszáit. A háború Európa kifosztására irányult. A német történészek számításai szerint az elfoglalt országok 2/3-a pénzelte – Franciaország mindössze 400 millió frankkal „járult hozzá” naponta. Götz Aly azt is írja, hogy a zsidó vagyonokat hogyan gyűjtötték be a közraktárba 1938 novemberében a kristályok éjszakája után, mikor is az összes zsinagógát és zsidó boltot kifosztották. Elmeséli, a Wehrmacht katonái hogyan küldték el családjaiknak az elrabolt árukat. Végül, a népesség életszínvonala a konfliktus végéig stabil maradt, így elkerülvén az olyan kellemetlenségeket, mint az 1917–18-as munkásfelkelés.

Körülbelül tíz éve Daniel Goldhagen a németeket fanatikus antiszemitáknak írta le. Götz Aly ezt is megcáfolja: szerinte ennek semmi köze ideológiához és gyűlölethez; csupán a zsidók pénzére voltak éhesek. A könyv ezért kiváltója számos vitának. Egyesek azzal vádolják, hogy egy olyan társadalom tudatát szeretné ezzel átalakítani, amely már éppen kezd kilábalni hírhedt történelméből. Mások tűrhetetlennek és sértőnek tartják a szocialistákra nézve, hogy a történész a „nemzetiszocializmus” fogalmából a „szocializmust” tartja elsődlegesnek. Mindenesetre furcsa látni az elkötelezett baloldali Götz Alyt a liberális Friedrich Hayek filozófus tézisét újra elővenni, aki még 1943-as művében állította, hogy a nácizmus valójában szocializmus volt a kiválasztott német nép számára.