A győztesek táborában fél kilenckor reggeliznek, és este nyolckor vacsoráznak. A győztesek görbe háttal és üres tekintettel ülnek tányérjuk felett. A tábor szögesdróttal van bekerítve, és német juhászkutyák felügyelik a rendet. A győztesek azok, akiknek sikerült Európa földjére lépni. Sokan közülük meghaltak, vagy sebesülten visszaestek afrikai talajra. Végül Ceuta városában, a Centro de Estancia Temporal de Imigrantes (Ceti) táborban várják, miként döntenek sorsuk felől.

Ceuta és Melilla igencsak anakronisztikus városok. A 71 500 fős Ceuta 1580 óta, és a 66 000 fős Melilla 1497 óta tartozik spanyol fennhatóság alá. Mindkettő Afrikában, azon belül Marokkóban, a 18 millió menekülttel rendelkező kontinensen található. A két város nagy létszámú rendőrséggel, radarral, tornyokkal és szögesdrótokkal övezett falakkal van bebiztosítva. A katonák könnygázzal és gumilövedékekkel próbálják távol tartani a menekülteket.

Mindhiába. Az elmúlt hetekben éjjelenként afrikaiak százai ostromolták meg a határfalat, sokan közülük több ezer kilométert tettek meg azért, hogy megpróbáljanak átlépni az ő szemükben Kánaánnak tekintett Európába.

Mielőtt közösen nekivágnának a falnak, a város közelében lévő erdőkben bujkálnak, és gyakran 100–500 fős csoportokat alakítanak. Vezetőt választanak, akinek az lesz a legfőbb feladata, hogy hírekkel lássa el a tábort és figyelje: melyik nap érdemes elindulni. Évekkel ezelőtt még csak 8-10 menekült fogott össze, együtt létrát építettek, és közösen megpróbálták a lehetetlent. Ma már valódi szolidáris munkaközösség formálódott Európától pár kilométernyire: a jogfosztottak munkaközössége. De vajon miért pont most?

Az időpontnak két oka van: a pánik és a hangulatkeltés. A menekültek „hírellátásában” marokkóiak is részt vesznek, beosonnak a táborokba és elterjesztik: most érdemes próbálkozni! Ezzel próbálnak nyomást gyakorolni a Madridban folyó tárgyalásokra. A tárgyalások ugyanis a következőről szólnak: mit tegyen Marokkó annak érdekében, hogy Európát megvédje Afrikától? És Európa milyen árat hajlandó fizetni érte?

Bármilyen döntés is szülessen a tárgyalásokon: azon afrikaiak, akik elszánták magukat arra, hogy családjukat és országukat a hátuk mögött hagyják, majd hónapokig menekülnek Észak irányába, csak egy úti célt ismernek: Európát.