Heinz Goldmann kommunikációs tanácsadó Angela Merkel választási kampányában ejtett hibáiról.

Gerhard Schröder szereplése a szeptemberi választásokon egyáltalán nem okozott meglepetést, hiszen ismét bebizonyította: mesterfokon műveli a kommunikációt. A választások kimeneteléről ismét a kancellárjelöltek kommunikációs képessége döntött. A jelenkor médiademokráciájában nem az számít, hogy a két jelölt közül ki tudja az országot jobb helyzetbe hozni, hanem hogy melyikük fotogénebb és kommunikatívabb.

Schröder sikerreceptje: szuverén fellépés, szemkontaktus és természetesnek ható mosoly. A választók azt érzik, hogy kapcsolatot akarnak velük létesíteni. Gondolatait lassan fejti ki, közöttük rövid szüneteket is tart, és könnyen megemészthető mondatokat használ. Ezt tetézi felülmúlhatatlan lélekjelenléte.

Ehhez képest Merkel könnyen befolyásolható, és egyszerre sok embernek akar kedvére lenni. A kampány során a legfontosabb témára, és egyben Schröder leggyengébb pontjára: a magas munkanélküliségre kellett volna összpontosítania, mégis állandóan védekező helyzetbe került. Merkel asszony ugyan őszinte és tárgyilagos, érzelmek keltésére azonban teljesen képtelen. Schröder végül azzal tudott sok szavazatot nyerni, mint amivel Adenauer, Erhard és Kohl is: nem kísérletezésekkel, hanem a folytonosság ígéretével. Nem az a fontos, hogy mit mond a politikus, hanem hogy miként tudja azt előadni. A szavazók biztonságot, melegséget, szuverenitást és együttérzést várnak el, ehhez képest Merkel bizonytalanságot és egyfajta megközelíthetetlenséget sugároz.

Sajnos az igazság nem az első számú erény a választási kampány során. A szavazók az alapján döntenek, hogy valaki népszerű vagy legalábbis jól mutat a képernyőn.