Bush elnök regnálása során az amerikai történelemben eddig példátlan hatalomkoncentrációt valósított meg. Az ellenőrző mechanizmusokkal szisztematikusan szembeszegült, amelyek pedig mégis próbálkoztak, így: a kongresszus, a bíróságok, a sajtó, intézményes fenyegetettségnek vannak kitéve. Az adminisztráció kész volt felülírni a hatalommegosztás egyensúlyának elvét, amely az alkotmány egyik legtisztább alapvetése.

A legélesebb támadások a törvényhozói hatalmat érték: Bush időről időre megfogalmazta, hogy a törvények végrehajtásában inkább azok saját értelmezését, nem pedig a kongresszus egzakt jogmagyarázatát tekinti mérvadónak. Az elnöki stáb ezzel olyan fokú bizalmatlanságot teremtett maga körül, amelyhez foghatóra eddig nem akadt példa. S mert az egyébként is republikánus többségű kongresszus folytonosan csak saját gyengeségét bizonyítja, a Fehér Ház már-már királyi törekvései nagyrészt sikeresek lehettek. Grover Norquist, az amerikai konzervatív mozgalom egyik alapító atyja egyenesen így fogalmaz: „ha valaki úgy értelmezi az alkotmányt, hogy az elnök főparancsnoki titulusa lehetőséget biztosít a törvények kedv szerinti megszegésére: akkor valójában nincs alkotmányunk, akkor királyunk van”.

A jogszabály élete az értelmezésen múlik, erre pedig immár nincsenek korlátok. A befolyásos Boston Globe napilap nemrég közzétett listája alapján Bush hivatali ideje alatt eddig 750 törvényt sértett meg úgy, hogy jogilag az nem bizonyítható (legutóbb például az a jogszabály szenvedett csorbát, melyet a kongresszus a nemzeti és etnikai sokszínűség garantálására hozott a kormányzati tudományos ösztöndíjak odaítélése kapcsán).

Természetesen az elnöknek joga van ahhoz, hogy az általa aggályosnak vélt törvénytervezetek jóváhagyását elutasítsa. Vétójával szemben a kongresszusnak még mindig akadna felülbírálati lehetősége. A jelenlegi adminisztráció viszont erre az esetre alkalmazza azt a rendkívül egyszerű, ám annál nehezebben kontrollálható metódust, mely szerint Bush ugyan sohasem vétóz meg törvénytervezeteket(!), ám életbe lépésük után jog- és alkotmányértelmezési utakon keresztül megtalálja a módját, hogy ne a törvényhozók eredeti szándéka szerint kelljen eljárnia.