A művészet meghunyászkodott a terror előtt: a berlini Mozart-darab, az „Idomeneo” levétele a műsorról világszerte megdöbbenést váltott ki. A német művészetben ilyesmi még nem fordult elő: egy berlini opera intendánsa kap egy homályos biztonsági figyelmeztetést a német biztonsági hivataltól, erre a veszélyes darabot leveszi a műsorról. A berlini politikusok a döntést „tűrhetetlen”-nek és „fatális”-nak titulálják, Merkel kancellár pedig kijelentette: „Nem szabad, hogy az erőszakos radikálisok visszarettentsenek bennünket. A félelmen alapuló öncenzúra tűrhetetlen.”

A berlini intendáns lépése világszerte felháborodást váltott ki. Az osztrák „Standard” „figyelemreméltó gátszakadásnak” nevezi a döntést, és a helyzet külön groteszkségeként említi, hogy mindez pont a berlini iszlámkonferencia előtt történt. Mivel konkrét fenyegetés nem is hangzott el – a döntést egyszerűen egy általános veszélyanalízis alapján hozták – a „Standard” úgy ítéli, hogy a darab levétele a Mozart-évben nem éppen méltó. Az olasz La Repubblica sok más médiummal egyetemben, úgy érzi, hogy a döntés a karikatúraháborúval és a pápa sokat vitatott beszédével van kapcsolatban. „Pár nappal a pápa beszéde után újabb vita osztja meg Németországot.”

Miközben Németország hajókat és katonákat küld Libanonba, otthon egyre nő a félelem a merényletektől. Az olasz La Stampa szintén azt kérdezi, hogy a németek vajon az iszlámisták bosszújától, a Mohamed-karikatúrák következményétől vagy Ratzinger pápa szavainak hatásától félnek-e. A „Los Angeles Times” azon gúnyolódik, hogy Mozart megbukott a cenzúrán, a „Washington Post” pedig arról ír, hogy Németországban 1933-ban a nácik átvették a német operaházak irányítását, és maga Goebbels ellenőrizte a műsort, majd a hitleri rezsim bukása után a szabad véleménynyilvánítás erős hagyománya alakult ki.