A birodalmak irányítják a világot. Az elmúlt száz év birodalmai viszont mind rövid életűek voltak, s közülük egy sem élhette meg az ezredfordulót. Ma már nincsenek birodalmak, legalábbis hivatalosan. Ám ez hamarosan megváltozhat, ha az Egyesült Államok – vagy éppen Kína – élni kíván sorsának imperialista lehetőségeivel. Hogyan tanulhatnak e kiválasztott hatalmak elődeik történetéből?

A birodalmak valójában még a nemzetállamoknál is fontosabb szereplői a világ eseményeinek. Amit történelemnek hívunk, nem más, mint az eddigi közel 50–70 birodalom uralmának, befolyásának váltakozása a Földön. Ám közben érdekes tendencia is megfigyelhető: a birodalmak egyre rövidebb életűek. Ókori vagy premodern elődeikhez hasonlítva a XX. század birodalmai csak rendkívül rövid ideig álltak fönn. A birodalmi lét várható élettartamának csökkenése napjainkra vonatkozóan is számos dilemmát vet fel.

Bár „hivatalosan” ma nincsenek birodalmak, csupán nemzetállamok, szellemük mégis kísért Közép-Ázsiától a Közép- és Távol-Keleten át Dél-Amerikáig. A modern Olaszország és Németország sem a klasszikus nacionalizmus szülöttei, hanem birodalmi gyökerű (piemontista és porosz) egységmozgalmaké. Az indiai hadsereg talán jobban megőrizte a Brit Birodalom hagyományait, mint a szigetország saját hadereje. A mai Kína a Középső Birodalom minden ízében felismerhető utódja, miközben a kanadai államfő továbbra is a brit királynő, a Falkland-szigetek pedig brit fenségterület. Napjaink világa tehát sokkal inkább exbirodalmak és exgyarmatok világa, mint sem egyszerű nemzetállamoké. Talán csak annyi történt, hogy ma „humanitárius missziónak” hívjuk, ami egykor „civilizálós missziót” jelentett.

CSÖKKENŐ BIRODALMI ÉS DINASZTIKUS ÉLETTARTAM

Római 829 év

Bizánci 469 év

Kínai 384 év

Egyiptomi 365 év

Nyugat-európai 354 év

Kelet-európai 348 év

Perzsa 235 év

Indiai 235 év

XX. századi birodalmak 57 év

A jelen birodalmi aspiránsai, élükön az Egyesült Államokkal számos tekintetben alkalmatlannak tűnnek rá, hogy megszakítsák ezt a trendet, és ismét egy hosszan tartó, stabil birodalmat hozzanak létre. Amerika nem hajlandó (és a lakosság érthető hozzáállása okán nem is képes) rá, hogy széleskörű nemzetközi szerepvállalásaihoz elégséges fiatalt tartson fegyveres erői kötelékében, így viszont képtelen rendet tartani, akár csak egyetlen általa megszállt országban is. Közben gazdasági háttere is kiszolgáltatottá teszi, hiszen költségvetési hiánya minden korábbi birodalom ilyen jellegű nehézségeit messze túlszárnyalja. Végül, az emberi és a gazdasági tényező együtt egy harmadikat szül: az Egyesült Államok minden korábbi birodalmi aspiránsnál kevésbé tudja stabilan megtartani népének támogatását világszintű törekvéseihez.