A mintegy 23 millió kínai diákon egyre inkább úrrá lesz a jövőtől való félelem, mivel csak keveseknek sikerül képzettségének megfelelő munkahelyet találni. Sokan pénztárosként dolgoznak vagy más alacsonyan fizetett munkahelyen tengődnek, az így szerzett jövedelem viszont csak arra elég, hogy saját lábra álljanak és függetlenedjenek szüleiktől. Egyesek szerint ezen fiatal kínaiak komoly fenyegetettséget jelentenek Németországra, mivel egyre szaporodik azon kínai pályakezdők száma, akik a jövőben a német végzősök potenciális versenytársaivá válva kiszorítják őket a munkaerőpiacról. Ez a vélekedés csak részben állja meg a helyét, mivel a kínai fiatalok – minthogy hazájukban képtelenek szakmájukban elhelyezkedni – rendszerint nem rendelkeznek azzal a szakmai gyakorlattal, amit a munkaadó német vállalatok elvárnának tőlük.

A China Youth Daily pekingi napilap által végzett felmérés szerint a 8777 általuk megkérdezett diák 34,1%-a bánja, hogy annyi időt és pénzt fecsérelt egy olyan egyetemi diploma megszerzésére, mely a végzés után kevés kilátással kecsegtet. A kormány már most arra figyelmeztet, hogy a 4,13 millió végzős hallgató 60%-a nem fog tudni elhelyezkedni, és akinek ez mégis sikerül, az nem ritkán kiszolgálószemélyzetként robotolhat. A 23 millió kínai diák számára ezek az adatok hátborzongatóak. És ez még nem minden: bár a végzősök száma országszerte mintegy 22%-kal nőtt az idén, ezzel egyidejűleg 20%-kal csökkent a magas képzettséget igénylő munkahelyek száma. Ennek eredményeként a diplomás szakemberek az alacsony képzettséget igénylő munkahelyeket sem utasíthatják vissza. Ugyanakkor azok a szerencsések sem lehetnek felhőtlenül boldogok, akiknek sikerült elhelyezkedniük: 2005-ben a diplomás pályakezdők havi átlagkeresete 1588 RMB (kb. 158 euró) körül mozgott.

A pályakezdők reménytelen helyzete három okra vezethető vissza. Elsőként említendő az a tény, hogy a kínai munkaerőpiac képtelen annyi magas képzettséget igénylő munkahelyet teremteni, mint ahány pályakezdő a piacra törne; bár ehhez hozzá kell még tenni, hogy az állami foglalkoztatáspolitika eredményeként legutóbb kilencmillió, többnyire alacsony jövedelmet biztosító új munkahely jött létre.

A kilátástalanság további oka, hogy a túlképzés az oktatás minőségének rovására ment. A végzős hallgatók csupán 10%-a rendelkezik azzal a szaktudással, melyet a nyugati vállalatok elvárnának, és még a kínai munkaadók is panaszkodnak az egyetemek gyakorlattól eltávolodó szemlélete miatt.

Harmadik okként említendő az a Kínában elterjedt szemlélet, hogy a képzettséget adó diploma magas szociális státust és egy jómódban leélt életet biztosít. Bár a tanulás valóban az elit kiváltsága volt évszázadokon keresztül, azóta sok minden megváltozott. E régimódi szemlélet miatt sok diák még a fellegekben jár, egy nagy nemzetközi vállalat dolgozójaként képzeli el jövőjét, és a kis magánvállalkozásokban rejlő lehetőségeket teljesen figyelmen kívül hagyja. A végzősöknek ezen felül további komoly problémával is meg kell küzdeniük: „A szüleim magasan eladósodtak, hogy lehetővé tegyék számomra tanulmányaim folytatását” – panaszkodik Zhang – „hogyan fogom ezt visszafizetni nekik abból a jövedelmemből, amit pénztárosként keresek?”