Gázolaj két dollárért? Michael C. Lynch, a Energiai és Gazdasági Stratégiakutató Intézet (Amherst, Massachussetts, USA) igazgatója szerint a régi szép idők újra várnak ránk, a következő sarkon. A neves szakértő várakozásai alapján a jelenleg 66,5 dolláros hordónkénti olajár 2007 közepére 45 dollárra, majd 2008-ra már 20 dollárra esik vissza. Alapvetően két okból: a folyamatosan felfedezett új lelőhelyeknek, illetve a jelenlegi magas árszintet nagyrészt meghatározó biztonsági kockázatok (terror, embargók, hurrikánok, vezetékkorrózió) várható enyhülésének köszönhetően. Ma ugyanis nagyrészt olyan (főként geopolitikai) tényezőknek tulajdoníthatjuk az olajár történelmi magasságait, amelyek csupán ideiglenesek. Ide sorolhatjuk a venezuelai, az iraki vagy a nigériai politikai instabilitást, azt, hogy Szaúd-Arábia (pontosan az előbb említett fejlemények hatására) termelésének egyre nagyobb részét fordította belső tartalékainak növelésére, vagy éppen a széles körű tanulságokkal járó Katrina hurrikán pusztítását. E tényezők túlhaladottságával az ár minden bizonnyal zuhanni fog.

Az „olajcsúcs” (Peak Oil) elmélet hívei egyre többen vannak. A teória lényege, hogy a tartalékkészleteket hamarosan ugyanolyan intenzitással tölthetjük újra, amilyen tempóban fogyasztunk belőlük. Az amerikai geológiai felmérések szerint a Föld minimum két és félszer annyi (kb. 2,3 biliárd hordónyi), még felfedezetlen készletet rejt, mint amennyit a 20. században összesen feléltünk (mintegy 1 biliárd hordót). A geopolitikai törvényszerűségek változnak, ami állandó meghatározó, az a geológia. A jelenleg rendelkezésre álló, és a ma még fejlesztés tárgyát képező feltárási technológiák ragyogó jövőt vázolnak – hangsúlyozza Lynch.

A múlt konfliktusait – mint a hidegháborút is – a pszichológiai kiszámíthatatlanság, az ellenfelek kiismerhetetlensége határozta meg. A geológia viszont kiszámítható, és kiismerhető. Az ebben rejlő lehetőségeket jelzi, hogy az energiaipar a 2003-as 169 milliárd dollárról mostanra 277 millió dollárra növelte az új készletek felfedezésére és kitermelésére szánt innováció összegét. Az új készletek a világ egész területén elszórtan találhatóak: kis és nagy államok OPEC-tagok és a szervezeten kívüliek egyaránt megtalálhatóak közöttük, a brit felségterületet képező északi-tengeri mezőktől Azerbajdzsánon át Angoláig. Lynch intézetének becslése szerint a globális kitermelési kapacitás a 2006-os napi 2 millió hordóról egy esztendő alatt 3 millióra nő majd.