A két frissen csatlakozott tagországot sokáig lidérces álmok gyötörték. Nagyon féltek attól, hogy kelet és nyugat közt rekednek ukrán és moldvai szomszédaik közt. Az utóbbi évek során a nyugati közvélemény egyre kevésbé részesítette előnyben az Európai Unió további bővítését, és egy ilyen környezetben kellett mindkét országnak teljes erőbedobással küzdenie céljuk elérése érdekében. Románia és Bulgária idáig vezető útja valóban nem volt könnyű. Hiszen míg az egyiket Kelet- Európa egyik legelmaradottabb diktatúrája gyengítette le, a másikat sokáig a „tizenhatodik szovjet köztársaságnak” tartották. Bár múltjuk még mindig kísérti őket. Romániában a sztálini rendszer öröksége 1989-ig maradt fönn, és politikai akarat hiányában sokáig nem haladtak a reformokkal. Az átmenetet tartós korrupció jellemezte. Ehhez még hozzájön Bulgária bűnözési rekordja: a hivatalos statisztika szerint 123 gyilkosság, illetve gyilkossági kísérlet 2000 és 2005 között.

A kommunizmus „kulturális” szövődménye ezekben az országokban jobban érezhető, mint Közép-Európában. Lengyelországgal, Magyarországgal, vagy a Cseh Köztársasággal ellentétben Romániában és Bulgáriában a kommunista párton belül nem volt szervezett ellenzék vagy lázadó csoportosulás. Ugyanaz az elit szerezte meg 1989 után is a gazdasági és politikai hatalmat, és még mindig jelen van. A két ország csatlakozása épp annyira ad okot aggodalomra, mint amilyen szegények. GDPjük az Unió átlagának egyharmadának felel meg. Még a legjobb esetben is, azaz, ha erős növekedésük továbbra is fennmarad, kell vagy húsz év ahhoz, hogy életszínvonaluk elérje nyugati partnereikét. Már vagy kétmillió román és 750 000 bolgár vándorolt nyugatra. Hogy kivédjenek egy újabb bevándorlási hullámot, az Unió több tagja is korlátozásokat vezetett be.

A belső kereslet robbanása nagyot lendített a növekedésen, mely Bulgáriában 6%, Romániában 7,5% körül mozog. Sok évnyi bizalmatlanság után a külföldi befektetők is megjelentek. A külföldi közvetlen befektetések már a két ország GDP-jének 8%-áért felelősek. Románia és Bulgária csatlakozása egy olyan új stratégiai dimenziót is nyit az Európai Unió számára, mely leér egészen a Fekete-tenger kereskedelmi kikötőiig, az EU számára energiaszükségleti szempontból fontos helyszínhez. Az európai integráció jelentette Bukarest és Szófia fejlődésének hajtóerejét. De noha a két országnak sikerült megúsznia a biztosítási kikötéseket, amelyekkel az Európai Bizottság fenyegetőzött, hogy lelassítsa csatlakozásukat, a most következő időszak sem lesz leányálom. Az Európai Bizottság, amely 35 milliárdot szán nekik, kifejezetten aggódik a folyamatban lévő reformok tartósságát és visszafordíthatatlanságát illetően. Ezért adott esetben kész akár évekre is szigorú felügyelet alá vonni a két országot, ha nem tesznek eleget kötelességeiknek. A biztonsági szabályok tiszteletben tartásának hiányában a bolgár légitársaságok sem részesülnek majd semmiféle tiszteletben. Az egészségügyi előírásoknak nem megfelelő vágóhidak és tejüzemek hiába próbálják majd eladni termékeiket az EU-nak, és még sorolhatnánk. Ha a románok és bolgárok igazi európai jövőre vágynak, továbbra is szükségük lesz az Unióra. Hiszen 17 évvel a kommunizmus bukása óta politikailag még mindig törékenyek. A szegénység és a demokrácia értékeivel való nehézkes azonosulás egy nacionalista- populista úthoz vezetnek. Megvan arra is az esély, hogy a csatlakozásért folytatott harcban felülkerekedett konszenzus egyszer csak eltűnik. Romániában a kormányon lévő koalíció a következő hónapokban felbomolhat, míg Bulgáriában már az októberi elnökválasztás során kiderült, feltörekvőben vannak az Ataka párt ultranacionalista hívei.