Jacques Chirac-nak 2002-ben sikerült megvalósítania kampánya nagy ígéretét: csökkentette a személyi jövedelemadót. Most, öt évvel később, újra elnökjelölt-hangnemben vette célba a társasági adót, melyet 33%-ról 20%-ra szeretne csökkenteni az elkövetkezendő öt évben. Ez jogos is annak fényében, hogy a francia vállalatok így versenyképesebbé válhatnak. Valóban rájuk is fér, hiszen Franciaország ebből a szempontból különösen rossz pozícióban van Európában, ahol a társasági adó átlagosan 8%-al kevesebb, vagyis 25%. Ráadásul utóbbi érték folyamatosan csökken. Németországban épp az átlagos 25% uralkodik, de 2008 január elsejére a társasági adó még tovább csökken, várhatóan 15%-ig.

Chirac, elutasítva a baloldal ideológiáit és a túlzott liberalizmust (utalva Nicolas Sarkozy-re), egy harmadik lehetséges útra hívta föl a figyelmet, ezzel is emlékeztetve minket előző kampányára. Javasolta, hogy azok a vállalatok, amelyek „jutalmazzák annyira részesedés vagy fizetésemelés útján alkalmazottaikat, mint részvényeseiket”, részesüljenek 10%-os társasági adókedvezményben. Felvetette azt az ötletét is, hogy a beruházási alapok, amelyek el szeretnének adni egy társaságot, adjanak 20%-ot alkamazottaiknak a többletbevételükből. Végül előállt a jó öreg „professzionális társadalombiztosítás” tervével, melynek négy főbb feladata: „a munkanélküli-segély folyósítása, az álláskeresés személyre szabott támogatása, a szakmabeli mobilitás elősegítése és az egész életen át tartó képzések biztosítása”.

Utóbbi rendelkezés egy hajléktalanokkal kötött szerződésen alapulna, melyben fel lennének tüntetve jogaik és feladataik. Mindezt egy új intézmény irányítaná, az ANPE és az Unedic fúziója. Az ötlet ridegen érinti a szakszervezeteket. Még ha utóbbiak támogatják a két intézmény operacionális közeledését, kétségbe vonják a fúzió helyességét. Előszöris azért, mert a Legfőbb Állami Számvevőszék szerint rendkívül költséges volna. Másrészt, mert a szakszervezetek, amelyek a munkaadókkal gondoskodnak az Unedic-ről, nem szeretnék, ha felbukkanna egy olyan állami szerv, amely egyértelműen az egyenjogúság végét jelentené.