Fölösleges addig Amerikáról álmodozni, míg nem kezeli egyenlően szövetségeseit. Márpedig arra még várhatunk – véli a szerző. Még sokáig hallgatjuk majd az Egyesült Államokat érő kritikákat, melyek szerint a tengerentúliak nem védik eléggé környezetünket, nem fektetnek eleget a fejlődésbe. Mégis sokan gyűlölettel irigykednek rájuk, még legalább 100 éven keresztül, hiszen vállalataik javára és biztonsági igényeik szerint képesek igazgatni a világot.

Márpedig csakis velük, az amerikaiakkal lehet kialakítani a globális környezeti és kereskedelmi politikát, velük kell tárgyalni a fejlődés támogatásáról, a terrorizmus elleni harcról és a jövőbeli konfliktusok megoldásának lehetséges útjairól. Az új francia elnöknek ezért alaposan át kell gondolnia stratégiáját, ha külpolitikailag sikeres szeretne lenni ötéves kormányzati ciklusában. Nem szükséges, hogy automatikusan térdre boruljon Amerika előtt, ám az sem, hogy rögtön hátat fordítson neki. Csupán az alábbi elveket kell figyelembe vennie:

1. Franciaország és az Egyesült Államok egyazon civilizáció képviselői. Különös szövetségesei egymásnak: egyedül ezek az országok nem álltak háborúban egymással, és közös érdekeket kell megvédeniük.

2. Mindkét nemzetnek kötelessége közölni, ha úgy érzi, hogy a másik nem tartja tiszteletben a közös érdekeket.

3. Ha az egyik nemzet alapvető érdekeivel szemben áll valami, akkor a másik nemzetnek köteles a segítségére sietni.

4. Franciaországnak – a diplomáciai körökön túlmutatóan – erősebben kell majd védenie pozícióit az amerikai polgári társadalomban is.

5. A két országnak újra kell gondolnia a szövetséget, hogy az a demokráciát és a fejlődést szolgálja, nem csupán a közös katonai műveleteket.

6. Együtt kell kiötleniük, miként alakítják át a nemzetközi intézményeket.

7. Az emberiség számára olyan hasznos, nagyszabású terveket kell kidolgozniuk és véghez vinniük, mint a nemzetközi űrállomás kiépítése, vagy az AIDS ill. a kábítószerek ellen való hatékonyabb fellépés.