Március 25-én az Európai Gazdasági Közösséget (az Európai Unió elődjét) megalapító Római Szerződés 50. évfordulóját ünnepeljük. Azonban úgy tűnik: az európai integráció ma nem érti pontosan, mit is üzen számára saját történelme. A nagy európai projekt kérdésében a hidegháború végéig fenntartható maradt a második világháború szülte sokoldalú érdekközösség, ám azóta mintha az identitás krízisét élnénk. Az európaiak többsége ma aligha tudna válaszolni arra a kérdésre, európaiként honnan jött, ahogy arra sem, hová tart. Európának ma új önazonosságra van szüksége, mert a régi vágású grandiózus koncepciók, az ”Euromítosz” elveszítette hitelességét. Az európaiaknak fogalmuk sincs, miért is van Európai Unió, mi a hasznuk belőle. A helyzet új narratíváért kiált.
Az európai nemzet, vagy az egységes európai társadalom mint vízió ma már nem csupán nem elég, de eredendően rossz magyarázat is arra, miféle céljai lehetnek az integrációnak. Jól mutatja ezt a vicc, mely szerint az európai nemzet „azok közössége, akik együtt gyűlölik szomszédaikat és közösen értetlenkednek múltjuk fölött”. A 18-19. századi nemzetkoncepciók, vagy a világháborút követő egységesülési álmok ráerőltetése a polgárokra megosztó, kontra-produktív hatású. Új szervező elvekre van tehát szükség. Egy lehetséges megoldás: rendezzük egy hat fogalomból álló rendszerbe, miket is tekintünk a kívánatos Európa alapelveinek, és hogyan várjuk el megvalósulásukat. E hat alapelv lehet a szabadság, a béke, a törvényesség, a prosperitás, a sokszínűség és a szolidaritás. Csupa olyan dolog, amelyet bár történelmileg a kontinensen jelenlévő kultúrához kötünk, ma mégis mindegyik új meghódításra vár. E régi-új alapelvek eléréséhez szükség van egy hetedik tulajdonságra is: az önkritika képességére.
1. Szabadság
Európa elmúlt 65 évének története a szabadság terjedését jelentette. 1942-ben még csupán négy, teljesen szabad ország volt a kontinensen: Nagy-Britannia, Svájc, Svédország és Írország. Ma már az európaiak többsége liberális demokráciákban él, ez pedig gyökeres változás a megelőző 2500 évhez képest, és az európai állam jelentős részének történetében igazi újdonság a diktatúrák évtizedei után. Ám a polgárok a kontinens különböző részein különböző fokú szabadságban élnek: a szegényebb (újabb) demokráciákban burjánzik a korrupció, ráadásul az EU szabályozási rendszere is sok esetben inkább az egyéni szabadság korlátozása irányába hat, mintsem kiterjesztése felé. A szabadság túlzott korlátozásában ráadásul az uniónak nincs is elég hitele: polgárai külső védelmét máig a NATO és az EBESZ, e szervezeteken keresztül pedig az Egyesült Államok garantálja.
2. Béke
Európa évszázadokon át a háború színháza volt – ahogy napjainkban már a béke színházát jelenti. Amit egykor a harcmezőn, azt ma a futballpályán intézik el Európa nemzetei: ez is az Európai Unió, egy állandósult és intézményes formát öltött belső konfliktus-megelőzés. Ám ez elsősorban Nyugat-Európára igaz, míg a hidegháború során Közép-Európa országait, majd a 90-es években a nyugat-balkáni államokat Európa nem tudta megvédeni a szélsőségesen nagy áldozatokat követelő fegyveres konfliktusoktól. A Balkán háborúi éppen hogy csak véget értek – és ez is elsősorban az Egyesült Államoknak köszönhető. Így az Európai Unió béketeremtő képességét határai vidékén még jócskán van hova fejleszteni.
3. Törvényesség
Az európaiak többsége ma a törvény fennhatósága alatt él, létezik meghatározott polgári és emberi jogok. Ma már nem csupán helyi vagy országos, de európai jogi fórumokhoz is fordulhat a polgár, ha igazságát érvényesíteni kívánja. Azt is elmondhatjuk, hogy nemre és fajra való tekintet nélkül Európában mindannyian élhetünk az alapvető emberi és közösségi jogokkal. Éppen ezért gyakran megfeledkezünk róla, hogy ez nem volt mindig így, a törvény adta lehetőségeket nem becsüljük meg igazán. Ennél is komolyabb baj, hogy még ma is vannak egyenlőbbek az egyenlőknél: egyes politikai vezetők napjaink Európájában (elsősorban Kelet-Európában) egyértelmű törvénytelenségeket úsznak meg sorozatban következmények nélkül. Az európai törvények nem rendelkeznek számos gyakori, ipari és politikai szinten űzött törvénytelenség fölött, ezzel jó alapot szolgáltatva az euró-szkeptikusok kritikájának.
4. Prosperitás
Az európaiak nagy többsége ma jobban él szüleinél, és sokkal jobban nagyszüleinél – kényelmesebb életkörülmények között, kiszámíthatóbb egzisztenciával, nagyobb fogyasztási választékkal és lehetőséggel. A mai átlagos életszínvonal a kontinensen még 1950-ben is elképzelhetetlen lett volna. Ám komoly hiba volna, ha megfeledkeznénk Európa azon szögleteiről (gazdag és szegény országokban egyaránt), ahol még mindig a nélkülözés az úr. Ami az uniót illeti: még ha nehezen is hihető, a 20. század első felében, integrációs intézményrendszer nélkül a nyugat-európai országok gazdasága legalább olyan gyors ütemben bővült, mint a közös politikák kialakítása után. Egyes EU-n kívüli országok, mint Svájc és Norvégia ma is magas életszínvonalat tartanak fönn integrációs részvétel nélkül. Fel kell ismerni, hogy az Európai Unió egyes rendszerei, mint például a közös mezőgazdasági politika egyáltalán nem az általános prosperitást szolgálják, ehelyett legalább akkora rétegnek lehetetlenítik el a boldogulását (elsősorban Kelet-Európában), mint amekkorának indokolatlanul magas támogatást biztosítanak (Nyugat-Európában). Ráadásul a nyugat-európai gazdaságok a prosperitás számukra kedvező esélyegyenlőtlenségei közepette is sokkal lassabb növekedést képesek csupán produkálni, mint az EU vetélytársait jelentő USA vagy Kína.
5. Sokszínűség
Európa egyik legnagyobb varázsa, hogy az utazó akár egyetlen nap alatt kultúrák, nyelvek, attitűdök sokaságával szembesülhet közvetlen szomszédságában. Ez az európai fiatalok tájékozottsága, világlátása szempontjából is kulcsfontosságú, és e téren az integráció, a belső határok lebomlása és átjárhatósága, a szabad munkavállalás csupán kihasználhatóvá teszi a kontinens adottságait. A sokszínűség terén van okunk a legkevesebb kritikára: bár az euró-szkeptikusok fontos nemzeti jelképek és tradíciók eltűnésétől félnek, valójában minden nemzeti és helyi közösség saját sikerét lelheti meg abban, ha megőrzi és ápolja hagyományait, hozzájárulva a változatossághoz. Az európaizáció ugyanis sokkal kevésbé nyomasztó hatású a globalizációs végletként kezelt amerikanizációnál. Az európai polgárok a sokszínűség terén elért integrációs eredményekre valóban büszkék lehetnek.
6. Szolidaritás
Európa talán legfontosabb értéke, amikor hiszünk a gazdasági növekedés és a szociális igazságosság egyidejűségében, a vállalkozás szabadsága és a létbiztonság lehetőségében. Erről szóltak és szólnak Európa jóléti rendszerei. Az európai szociáldemokraták és kereszténydemokraták hagyományosan egyetértenek abban, hogy a piacgazdaságnak nem kell egyenlőnek lennie a piaci társadalommal, a szociál-darwinizmussal, a vadkapitalizmussal. De hinnünk kell az államok közötti szolidaritásban is az EU gazdagabb és szegényebb országai között – ennek fontosságára bizonyíték Portugália vagy Írország fejlődése az integráció keretei között. A tény ugyanis az, hogy valódi szolidaritás a mai Európában csupán a gazdag országok társadalmain belül létezik, míg a kelet-európai országokban a jóléti állam csupán papíron működik, és a még fejlődő tagországok unión belüli támogatása is messze elmarad a korábbi bővítési körökben megszokott mértéktől (a 15 régi tagállam polgáronként mindössze évi 26 eurót költött a bővítésre 2004-2006-ban).
Az európai szabadságról, békéről, törvényességről, sokszínűségről, prosperitásról és szolidaritásról természetes módon máshogy gondolkodnak Madridban és Varsóban, máshogy a politikai jobb- és baloldalon. Ám éppen azért lehetetlen politikai egységről és örök egyetértésről álmodozni addig, amíg a közös alapelvekről szóló transz-európai vitát sem folytatták le az integráció tagjai. A cél ma nem egy egységes és elsődleges európai identitás megteremtése a polgárok számára, nem várhatjuk el, hogy európai eszmékért bárki úgy lelkesedjen, mint 1914. előtt a nemzetállami identitásért. A cél csak egy másodlagos identitás lehet: nem élni vagy meghalni Európáért, de élni hagyni Európát, a saját értékei alapján.