A versenyképesség javítását ösztönző európai uniós gazdaságpolitika komoly környezeti és társadalmi hatásokkal járna, míg egy kohézióorientált program enyhébb mellékhatásokkal bírna, de a gazdasági hozadéka is szerényebb lenne – mutat rá egy frissen közzétett felmérés. A European Spatial Planning Observation Network által végzett kutatás két hipotetikus gazdaságpolitikai programcsomagot és a jelenlegi trendek hosszabb távú kifutása esetén várható következményeket vetette össze. A versenyképesség növelését alapul vevő program alkotóelemei a közszolgáltatások további liberalizációja, a legerősebb potenciállal rendelkező régiók fejlesztése, a bevándorlás ösztönzése az olcsó munkaerő biztosítása céljából és a közösségi büdzsé súlypontjának a mezőgazdaságról a kutatás-fejlesztésre történő áthelyezése. A felmérés szerint e stratégia 2030-ra dinamikus gazdasági fejlődéshez vezetne, azonban komoly környezeti károkat okozna, melyekhez erőteljes jövedelmi polarizáció, földrajzi szegregáció és társadalmi konfliktusok társulnának. A gazdaság erőközpontját ez esetben a London, Párizs, Milánó, München, Hamburg ötszöge adná. A vidéki területek marginalizálódása felgyorsulna, az iparvidékek szintén hanyatlásnak indulnának.

Ezzel szemben a kohézióorientált program alkalmazása esetén Európa térképén a fenti ötszögön kívül számos jól működő, integrált régió is megjelenne. E program alkotóelemei az infrastruktúra fejlesztése, szigorú bevándorlási politika, szigorúbb környezetvédelmi szabályozások és nagyobb állami szerepvállalás voltak. A tanulmány szerint ennek eredményeképpen csökkennének az egyes régiók közötti egyenlőtlenségek, a közösség demográfiai mutatói kedvezőbb képet festenének, gazdasági szempontból azonban nem lenne olyan kedvező, mint a másik két modell – a versenyképességen alapuló vagy az, amely a jelenlegi folyamatokat vetíti ki hosszabb időtávra. Ami pedig a jelenlegi trendeket illeti, a felmérés arra mutat rá, hogy ezek számos területen megkötik a döntéshozók kezét, akik nem tudják rövid távon kikerülni azok következményeit. Abban az esetben, ha minden így maradna, 2030-ra az európai régiók medián életkora 45 év lesz – ami egyes helyeken, így Skóciában, Kelet-Németországban és Észak-Spanyolországban még ennél is magasabb lesz –, igaz ezt valamelyest ellensúlyozza az északnyugat-európai városi régiók kedvezőbb népesedési potenciálja.

A nagyvárosok legnagyobb problémája a folyamatos közlekedési dugó és a légszennyezés lesz, míg a vidéknek foggal-örömmel kell majd küzdeni a hanyatlás ellen. A jelenlegi trendek azt sugallják, hogy Európa tovább fog haladni a tudás- és szolgáltatásalapú gazdasági fejlődési modell útján, miközben alacsony és közepes technológiai színvonalú áruk vonatkozásában teljesen kiszolgáltatottá válik a világpiacról érkező exportnak. A felmérés szerint az EU hosszú távú politikáinak fejlesztése céljából a brüsszeli döntéshozóknak először is meg kell határoznia azokat a fix tényezőket, melyek mentén évtizedes távlatban tervezni tudnak – ilyen a klímaváltozás, a demográfiai fejlődés, vagy a világgazdaság szerkezetének alakulása. A tanulmány arra hívja fel a döntéshozókat, hogy „kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb fejlődési teremtsen az európai állampolgárok számára”.