Az ipari vállalatok bizalma a csúcson, a tőzsdepiacok eufóriában úsznak, a növekedési előrejelzéseket félévente felülvizsgálják. Kínában volnánk? Dehogy, csak a jó öreg Európában, ahol a gazdasági növekedés visszatéréséről szőtt álmok valóra válni látszanak. Ennek egyik jele, hogy rendkívül megnőtt a vállalati felvásárlások és összeolvadások iránti kedv. A skót Royal Bank of Scotland, a spanyol Santander és a belga Fortis 72 milliárd eurót, majdnem 100 milliárd dollárt kínálnak a holland ABN Amró-ért, mely 5 milliárd euróval haladja meg a brit Barclays ajánlatát. A rekordösszeget ajánlóknak az sem szegi kedvét, hogy az óhajtott célpont egyszer már visszautasította ajánlatukat.

E rekordértékű felvásárlási ajánlat is mutatja, hogy Európában rég nem tapasztalt gazdasági dinamizmusnak lehetünk szemtanúi. A sokáig töretlen, és az európainál erőteljesebb növekedést produkáló Egyesült Államok, valamint a száguldó ázsiai gazdaságok mellett most az öreg kontinens ismét nyilvánvaló teszi, hogy ott a helye a világelsők között. Az európai befektetési alapok nyeresége mára meghaladja amerikai társaikét, az európai tőzsdék is jobban teljesítenek, és az euró árfolyama rekordokat döntöget a dollárral, a jennel és a svájci frankkal szemben. Az eurózóna gazdasági növekedése is meghaladja az Egyesült Államokét. Az Európai Központi Bank a korábbi prognózisokban jelzett 2,4%-ról 2,6%-ra módosította az eurózónában várt növekedést, míg az Egyesült Államokban a korábbi előrejelzésekhez képest jóval kevesebbet, mindössze 2,1%-ot remélnek.

Az európai gazdasági teljesítmény motorja a magára találó Németország, ahol idén 2,5%-os növekedést várnak. Az Európa Japánjaként is emlegetett, stagnáló Németország sokáig az újraegyesítés terheit nyögte, mára azonban, úgy tűnik, a gazdaság restrukturálása, reformja és versenyképesebbé tétele meghozta gyümölcsét. A világ első számú exportőre pedig maga után húzhatja egész Európát is: míg az utóbbi években a spanyol építőipar és a francia fogyasztás dinamizálta Európát, addig napjainkban megint a „német modell” hatása érződik szerte a kontinensen. Ennek jótékony hatása Németország két legnagyobb európai kereskedelmi partnerénél, Olaszországban és Franciaországban is érződik. Az olasz gazdaság tavaly óta kilábalni látszik az öt éve tartó stagnálásból, az export jelentősen nőtt, és a munkanélküliség történelmi mélypontra süllyedt. Sokat várhatunk a lassan és fokozatosan életbe lépő liberalizációs csomagtól is. Franciaországban szintén jól indult az év. A fogyasztás immár a tizedik egymást követő évben 2%-ot meghaladó ütemben bővül, a gazdasági növekedés meghaladja az eurózóna átlagát, a bizalom visszatérőben. A pozitívumok ellenére persze korántsem beszélhetünk a Kínában tapasztalható mértékű fellendülésről, számos fájdalmas reform vár még a tagállamokra, és a túlzottan erős euró könnyen a növekedés akadályává válhat. Mindazonáltal az európai gazdaság egészségesnek tűnik, fejlődésre képesnek, bizakodónak. És ez azért mégiscsak valami.