Az egyik legambiciózusabb, legnagyobb presztízzsel bíró európai beruházás, az amerikai hegemóniát megkérdőjelezni képes műholdas rádiónavigációs rendszer, a Galileo tetszhalott állapotba került. Az eredetileg 2008 végétől működőképesnek tervezett rendszer már most legalább négyéves késésben van, és legkorábban 2012-től startolhat. A probléma abból adódott, hogy a projekt kivitelezésével megbízott konzorcium – a francia–német EADS, a francia Thales és Alcatel, a brit Inmarsat, az olasz Finmeccanica, a spanyol Hispasat és Aena, valamint a német TeleOp – a május 10-ig meghatározott határidőig nem volt képes megállapodni a kivitelezésben. Annak ellenére sem, hogy az európai űripari elsőségért versengő tagállamok és nemzeti vállalataik kibékítéséért már korábban egy meglehetősen felemás megoldás született: a konzorcium központja a franciaországi Toulouseba, kihelyezett részlegei pedig Münchenbe, Londonba és Rómába kerültek. Az osztozkodásból kimaradt Madrid hónapokon át blokkolta a folyamatot.

A Galileo kapcsán az egyes tagállamok között is ellentétek feszülnek, és nemcsak azzal kapcsolatban, hogy kinek jussanak a legjobb megrendelések. A törésvonal az Egyesült Államokkal szoros viszonyt fenntartani óhajtó atlantisták (pl. az Egyesült Királyság és Hollandia), és a katonai-stratégiai téren nagyobb európai önállóságra törekvő „függetlenségpártiak” (mint Franciaország és Németország) között húzódik. Előbbi tábor szerint végső soron felesleges a Galileo, hiszen ott van az amerikai GPS, ami eddig is jól működött, ráadásul ingyenes is. A másik tábor szerint viszont a Galileo lehetővé teszi majd, hogy Európa függetlenítse magát a katonai felügyelet alatt álló GPS-től, ráadásul jóval nagyobb pontossággal fog működni.

A krízisből való kilábalás érdekében az Európai Bizottság olyan megoldás kidolgozásába kezdett, mely gyorsan és hatékonyan képes a Galileo körül létrejött válságot megoldani, és megakadályozni azt, hogy a projekt az Airbus sorsára jusson. Mindez a közösségi kassza részéről az eredetileg tervezett 1 milliárd eurót további 2,5 milliárddal fejeli meg. A projekt még így is kétharmad részt magánforrások bevonásával valósulna meg, egyfajta PPP keretében. Az atlantista tagállamok leszerelése érdekében a projekt hivatalosan civil célokat szolgál és civil kontroll alatt fog működni, noha egyesek a jobb megtérülés érdekében katonai megrendelésektől sem zárkóznának el. Kérdéses azonban, ezek után minden simán fog-e menni, vagy az „Airbus-szindróma” a Galileót is zátonyra futtatja.