A kibővült Európai Unióban sokszor nem könnyű az érdekek összeegyeztetése, ezért a tagállamok többsége különleges hangsúlyt fektet a szomszédos államokkal való együttműködésre. A közösségben való feloldódás veszélyétől tartva sokan úgy döntöttek, megerősítik regionális együttműködésüket és regionális identitásukat. Így Nicolas Sarkozy francia elnök a Mediterrán Unió tervével hozakodott elő, amely a Földközi-tenger északi partján található uniós tagállamok, valamint a hozzájuk ezer szállal kötődő déli parton fekvő államok közötti együttműködést fonná szorosabbra. A Balti-tenger menti országok is hangsúlyozzák közös tulajdonságaikat és az Európa más részeitől való eltérésüket, s ugyanígy tesznek a kelet-közép-európai államok is. Az 1989-ben, két nappal a berlini fal leomlása után megalakult Közép-európai Kezdeményezés például azzal a céllal jött létre, hogy segítse a szovjet uralom alól felszabadult államokat az európai integráció és a demokratikus átalakulás útján. A Trieszt-központú szervezet ma 18 tagot számlál, melyek közül 9 az EU tagja. A regionális együttműködés célja, hogy segítse a tagok uniós tagságát, valamint ápolja a közös közép-európai identitást.

De mi is a közép-európaiság lényege? Mi adja a közös identitás és szolidaritás alapját? A nemrég a lengyelországi Zakopanéban összegyűlt cseh, lengyel, magyar és szlovák szakértők erre keresték a választ. Először kiemelték a közös történelem jelentőségét, melyre a XX. század második felében a szovjet uralom nyomta rá a bélyegét. A Szovjetunió fémjelezte „eurázsiai integráció” helyett a térség országainak többsége az euroatlanti integráció felé fordult. A térség országait magától értetődően összeköti az Oroszország iránt táplált érzékeny magatartás, ami annak ellenére fennáll, hogy közvetlen háborús fenyegetés nem létezik. Szemerkényi Réka biztonságpolitikai szakértő előadásával őszinte elismerést váltott ki, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy az energia ügyében Moszkvával folytatott tárgyalásokon az EU mennyire gyenge erőpozícióban van, s hogy az európai vezetők mennyire nem értik az oroszországi fejlemények lényegét.

Az első szemponttal szoros összefüggésben áll a második közös pont, az Egyesült Államokhoz fűződő szoros viszony. A térség államai sokkal inkább atlantisták, mint européerek, s ez nyilvánvalóan annak a ténynek tudható be, hogy a közép-európai államok a szabadságukat elsősorban az Egyesült Államoknak, s nem Európának köszönhetik. Az euroatlanti szolidaritás, a megbízható szövetséges képének kialakítására törekvés áll annak a hátterében is, hogy a térség államai szorgalmasan részt vesznek az Afganisztánban, Irakban vagy Kongóban folytatott műveletekben. Végül összeköti a térséget, hogy nagyon hasonló problémákkal szembesülnek. Ilyenek a romló demográfiai trendek, a potenciális politikai instabilitás, a közélet degradálódása, valamint a társadalom atomizációja.