Napjaink világgazdaságában a Kína és India közötti szerepleosztás nem is lehetne világosabb: Kínában termékeket állítanak élő, Indiában pedig ügyeket intéznek el. A felszín alatt most változás indult. Széles felvevő piacának és a technikailag képzett olcsó munkaerejének köszönhetően India hamarosan egyre fontosabb, világszínvonalú gyáripari központtá válik, mutat rá a Boston Consulting Group (BCG) legfrissebb felmérése. A teljes sikerig az országnak még számos akadályon túl kell jutnia, így elsősorban fel kell fejleszteni rendkívül elmaradott infrastrukturális hálózatát, melyet a romos repterek, szörnyű állapotban lévő utak, rozsdás kikötők és az elégtelen energiaszolgáltató rendszerek jellemeznek. Ez utóbbi probléma az igazán akut. Az Energiaügyi Minisztérium adatai szerint a tavalyi év leginkább leterhelt napjain az energiaszükséglet 11,6 százalékkal haladta meg a rendszer által biztosítható maximumot. Az ellátási problémák számos vállalkozást arra ösztönöztek, hogy saját generátorral szereljék fel telephelyüket. Az indiai gyáripar közel háromötöde függ saját energiaforrástól, szemben a kínai egynegyeddel. A probléma jól ismert az országban, és a pénzügyminiszter tervei szerint a következő hét-nyolc évben mintegy 150 milliárd dollárt fognak költeni infrastruktúra-fejlesztésre. A terv megvalósulása esetén akár 1-2 százalékponttal is növelheti India éves GDP-jének növekedési ütemét, a jelenlegi 8-9 százalékról 9-10 százalékra.

Ami azt illeti, a multinacionális cégek már korábban felismerték az országban rejlő lehetőségeket. A Ford, a Hyundai és a Suzuki jelentős számban gyártatja autóit Indiában. Az LG, a Motorola, a Nokia már vagy jelen van az országban, vagy tervezi, hogy összeszerelő üzemeket telepít oda. Az indiai cégek is komoly fejlődést mutatnak. Az elmúlt öt-hat év folyamán számos vállalat átszervezte gyárainak működését, világszínvonalú technológiákat alkalmaznak. Igaz ez az elektronikai ipar, a gyógyszeripar, az autóipar szereplőire egyaránt. Mint ahogyan azt a Wharton University professzora, Saikat Chaudhuri megjegyzi, a gyáripar fejlődését mind ez idáig szigorúan a hazai kereslet szavatolta. E függés lazulni kezdett. Egyre több olyan összeszerelő üzemet húznak fel az országban (pl. a Toyota vagy a Hyundai), amelyek működése a multinacionális nagyvállalatok nemzetközi operációba simul bele.

Miközben a szolgáltató szektor már régóta izzásban volt, a gyáripar felfutása meglehetősen friss jelenség. Miközben 1990 és 2005 közötti részesedése az indiai GDP-ből viszonylag egyenletes volt (25–27 százalék), addig ugyanezen időszak alatt a szolgáltatói szektor masszív növekedést mutatott, 37 százalékról 52 százalékra. A BCG adatai szerint a gyáripar exportból való részesedése 2005-ben csak 6 százalékos volt, szemben a kínai 35 százalékkal. Növekedési potenciál tehát van az országban, melyhez a modellt a szolgáltatói szektor nyújthatja. Így a jövő indiai gyáripara várhatóan tudásalapú lesz. A szolgáltatói szektor ugyanis már komoly hírnevet szerzett magának az évek során. Az ország élt a lehetőséggel, melyet a nagy nemzetközi vállalatok által kínált „knowledge process outsourcing” (döntően szellemi tevékenységet igénylő üzlettámogató folyamatok kihelyezésének stratégiája) nyújtott számára. Így a gyáripariak a kikövezett úton kellene haladnia. Az ország munkavállalóinak magas képzettsége birtokában jelentős komparatív előnyt vívhat ki magának versenytársaival szemben a gyáripar frontján is. Ennek egyetlen akadálya lehet csak: ha nem foglalkoznak a romokban heverő infrastruktúra fejlesztésével.