Néhány esztendeje nagy vitát váltott ki Thomas L. Friedmannek, a New York Times sztárújságírójának »World is flat« (A Föld lapos) című könyve, melyben a globalizációnak a fejlődő országokra gyakorolt pozitív hatásait és a versenyképesség elérésének lehetőségeit taglalja. Téziseivel kapcsolatban a konzervatív amerikai Foreign Policy magazin hasábjain most egy indiai professzor fejtette ki kétségeit.

A globalizáció valóban közelebb hozza egymáshoz az embereket, az országokat és a piacokat, miközben leértékeli a földrajzi és nemzeti határok szerepét – azaz a folyamattal kapcsolatos alapvető megállapítások igazak. Az ötletek és a tudás gyorsabban terjed, a szegény országoknak is hozzáférésük nyílik a legszélesebb körű információkhoz. A választópolgárok ma annyi mindent tudhatnak a világról, ami régebben csak a bürokraták kiváltsága volt. Kisvállalatok nyújthatnak olyan szolgáltatást, amire korábban csupán nagy cégek voltak képesek. Úgy tűnik, hogy Földünk többé nem izoláltan élő közösségek világa, amelyeket a kereskedelmi, földrajzi vagy technikai akadályok kérlelhetetlenül elválasztanak egymástól. Az amerikai Kongresszus adatai szerint 1990 és 2000 között mintegy 500 könyv született a globalizációról – 2000 és 2004 között már közel 4000. A világ fontosabb újságjaiban 1990 és 2003 között a globalizáció említésének gyakorisága 18 havonta megduplázódott. Ám ha más, valóban jelentős adatokból egyfajta közelképet is szemügyre veszünk, kiderül, hogy a globalizáció sokkal kevesebb változást hoz mindennapjainkba, mint ahogy eddig hittük. Gondolta volna az olvasó, hogy a telefonbeszélgetések, az internetes forgalom vagy az üzleti beruházások több mint 90%-a ma is helyi érdekűnek számít? Ráadásul a globalizáció tendenciái könnyebben és hamarabb új irányt vehetnek, mint gondolnánk.

A globalizáció visszafordíthatatlanságának és feltartóztathatatlanságának elmélete is egy a többek közt „a történelem vége” vagy „a civilizációk összecsapása” fémjelezte hangzatos mítoszok közül. A világ ma sokkal kevésbé egységes, mint azt a globalizációt akár negatív, akár pozitívan végletes megközelítésben egyes szerzők állítják. Bár a pénzügyi világ fővárosai – Hongkong, Frankfurt, London és New York – valóban szoros kapcsolatban állnak egymással, a tőzsdéiken, befektetőházaikban bonyolított gazdasági tevékenység túlnyomó többsége helyi jellegű. A közhely úgy tartja, hogy a befektetések ma már nem ismernek határokat, legnagyobb részük mégis a határokon belül marad. A külföldre irányuló közvetlen befektetések (FDI) részaránya az összes befektetésen belül nem éri el a 10%-ot. Azaz a befektetések több mint 90%-a helyben marad. A sztereotípiák által körüllengett globalizáció már csupán ennek az adatnak az ismeretében is új megvilágításba kerül. Mint az a táblázatból is kiderül, a globalizáció kapcsán leginkább érintettnek ismert ágazatokban a nemzetköziesedés aránya leginkább 10% körül mozog, és még a leginkább globalizált kereskedelem mutatója is fényévekre van a 100%-tól.

A 10% körüli arányok különösen érdekesek annak a ténynek a fényében, hogy a lehetőség mindegyik területen megvolt a drámaibb mértékű növekedésre. Egy háromperces telefonhívás ára New York és London között például az 1930-as 350 dolláros árról 1999-re 40 centre csökkent. Az akadályok valóban lebomlottak, a forgalom nemzetköziesedése máig elmarad a lehetőségektől. Igen, az embereknek minden korábbinál több és gyorsabb lehetőségük van kapcsolatba lépni egymással országhatárokon, kontinenseken átívelő módon: a kérdés, hogy akarnak-e. A válasz: nem annyira. A globalizáció mindenhatóságát hirdetők következő érve az lehet: ha a világ nem is teljesen lapos ma, holnapra mindenképpen azzá válik. A folyamatok, tendenciák számítanak – mondhatják. De tévednek. A már említett kulcsmeghatározók szinte mindegyike túl van csúcspontján. A nemzetközi migráció például 1900-ban az emberiség 3%-át érintette, 2005-ben már csak 2,9%-ot. A GDP-arányos közvetlen külföldi befektetések az I. világháború előtt érték el történelmi rekordjukat, melyre csupán az 1990-es években tudtak újra visszakapaszkodni. S akkor még nem beszéltünk a jelenlegi, sokak által visszafordíthatatlannak ítélt általános gazdasági nyitottság következményeivel: a globalizáció számos helyen a protekcionista politikák megerősödését eredményezik. A választópolgárok világszerte egyre nagyobb tömegekben támogatják a nemzetközi gazdasági integráció és a nemzeti szuverenitás feladásának visszafogását célzó politikai erőket. A feltartóztathatatlan, határok nélküli globalizáció világa olyan világ, amely nem létezik. Hinni benne – vagy még inkább, politikát alapozni rá – egyenesen veszélyes játék.

A nemzetköziesedés mérőszámai

Ágazat/folyamat és nemzetközi arány (~)

1. Népességvándorlás 4%

2. Telefonforgalom 6%

3. Közvetlen beruházások 8%

4. Piackutatás 7%

5. Magánjótékonykodás 9%

6. Vállalatstratégiai döntések 9%

7. Szabadalmak 13%

8. Részvényberuházások 14%

9. Kereskedelem 23%