Vajon eljön az a nap, amikor Párizsban vonatra száll az ember, és a dél-koreai Puszanig meg sem áll? A két Koreát elválasztó demilitarizált zónát keresztülszelő vasúti pályaszakasz májusi ismételt megnyitásával a lehetőség az álmok világából átlépett a való világba, noha megvalósulása több évtizedet is igénybe vehet, s számos kétség övezi. A projekt előtt számos akadály tornyosul. Először is technikai akadályok, mint az eltérő nyomtávok áthidalása és a vasúti jelrendszer összehangolása. Aztán tetemes pénzügyi vonzatai vannak a fejlesztésnek, a rendkívül elmaradott észak-koreai vasúthálózatot ugyanis teljesen fel kellene újítani, ami dollármilliárdokat emészthet fel. Végül, de nem utolsósorban az észak-koreai vezetés által jelentett politikai akadályt is át kell hidalni ahhoz, hogy az Ázsiát Európával összekötő acél „Selyemút” létrejöhessen.

Ez különösen Dél-Koreának állna érdekében, amely így közvetlen szárazföldi összeköttetéssel rendelkezne fontos európai piacai felé, melyek felé a transz-szibériai vasúton így is áruexportjának jelentős részét bonyolítja le, 2005-ben például 43 milliárd dollár értékben. Az Észak-Koreán keresztüli közvetlen vasúti összeköttetés mintegy felére csökkentené a szállítási költségeket, napjainkban ugyanis a koreai export kizárólag tengeren keresztül zajlik. Az új „Selyemút” két lehetséges útvonalon haladhat: észak felé, vagyis Oroszországon keresztül, illetve keleti irányban, azaz Kínán keresztül. Ez a helyzet komoly versengést indíthat el a két óriás között, hiszen mindketten saját magukat kívánják az Európa és Ázsia közötti közvetítő szerepében láttatni. Oroszország ennek érdekében igyekszik elérni, hogy felújíthassa azt a vasúti szakaszt, mely az észak-koreai mélytengeri kikötőt, Cshongdzsint kötné össze egy határhoz közel fekvő orosz kikötővel. Így lehetővé válna a dél-koreai forgalomnak közvetlenül a transz-szibériai vasútra terelése, s fel lehetne hagyni azzal a mostani pénz- és időigényes gyakorlattal, melynek során a dél-koreai kikötőkből tengeren szállítják az árut az orosz kikötőkbe, hogy onnan aztán vasúton érjék el végállomásukat Európában.

Peking viszont azt szeretné, ha az Ázsiát átszelő forgalom Kínán keresztül valósulna meg. Ez jelentősen növelné Kína eleve számottevő befolyását a Koreai-félszigeten, s fokozná a három ország egymásrautaltságát és kölcsönös függését. S éppen ez az, amit Moszkva meg kíván akadályozni. Észak-Korea mindenesetre támogatni látszik az új „Selyemút” tervét, nem mellékesen azért, mert jelentős bevételekre, mintegy 1,5 milliárd dolláros tranzitjövedelemre számít a területén áthaladó forgalom kapcsán. Tény ugyanakkor, hogy ezzel a világ egyik leginkább elszigeteltebb országa óhatatlanul nyitottabbá válna, ami magában hordozza a destabilizáció lehetőségét is.