Vajon a Nyugat segítségére sietnek-e a felemelkedő országok, ha annak gazdasága megrendül? Vajon ellensúlyozhatja-e a kínai növekedés az amerikai lassulást? Egyes elemzők nagy reményt fűznek ehhez. Többek között az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet, aki szerint a felemelkedő gazdaságok dinamizmusa megfelelő ellensúlyt képez a nyugati gazdaságok gyengélkedésével szemben. A Nemzetközi Valutaalap elemzője is örömmel nyugtázza, hogy 2007 első negyedévében Kína járult hozzá a legnagyobb mértékben a világgazdasági növekedéshez, ami most fordult elő először. Tény, hogy az ázsiai óriás szédületes ütemben növekszik – idén 11,4%-kal, s várhatóan jövőre is tartja a 10% körüli iramot –, ám e növekedés törékenyebbnek tűnik annál, mint az első ránézésre tűnik.

Kínában 2007 első kilenc hónapja alatt még mindig 25%-os növekedést regisztráltak a beruházások tekintetében. A gazdaság „lehűtésére” tett ígéretek ellenére sorra létesülnek az új üzemek, gyártósorok, futószalagok: a világ műhelye nem pihen. A beruházások elérik a bruttó hazai termék (GDP) 43%-át, ami immár azt a mértéket is meghaladja, melyet a 60-as évek Japánja produkált. A Kínában előállított ipari termékek 70%-a, s a fogyasztási javak 80%-a azonban külföldön talál gazdára: vagyis Kína ennyivel állít elő több terméket, mint amennyire magának szüksége van. Az export eddig kifogástalanul működött, ám ebben a kiegyensúlyozatlan helyzetben ragadható meg egyben a legfőbb veszélyforrás is.

A hongkongi CLSA banki elemzője szerint a helyzet hátulütője, hogy a termelés jóval nagyobb mértékben nő, mint a fogyasztás. Így a gazdasági növekedés nagymértékben a kivitelen múlik, vagyis azon, hogy a külföld mennyire hajlandó/képes megvásárolni a kínai termékeket. A kínai kereskedelmi többlet idén a GDP 12%-át is elérheti, ami valójában a külföldtől való szélsőséges függőséget tükröz. Amennyiben a világ kereslete mérséklődik, az egy ördögi kört indíthat el, mely a profitráta csökkenésén keresztül a befektetések megtérülését is rontja, s visszaüthet a gazdaság egészére. Az Egyesült Államok önmagában a „Made in China” termékek 20%-át vásárolja fel, így Kína exportteljesítménye alapvetően függ az amerikai gazdaság egészséges növekedésétől. Az amerikai –kínai páros eddig kitűnően működött: az egyik oldal termelt és megtakarított, a másik fogyasztott és költekezett. Az amerikai gazdaság lelassulása azonban komoly bizonytalansági tényező marad.

Kína másik fontos felvevő piaca, Japán szintén gyengélkedik. Épphogy felébredni látszott évtizedes Csipkerózsika-álmából, a jövőre várt gazdasági növekedés ismét csak elmarad a korábbi várakozásoktól. A tavaly 160 milliárdos deficitet felhalmozó Európai Unió államai egyre nyíltabb ellenszenvvel viseltetnek Kínával szemben, s kereskedelmi retorziót helyeznek kilátásba. A szintén fontos partnernek számító délkelet-ázsiai államok gazdasági növekedése biztató ugyan, ezen országok összesen sem képviselnek akkora súlyt, mely a „nagyvadak” kiesését ellensúlyozhatná. Ami a belső fogyasztást illeti: annak mértéke viszonylag alacsony, s aránya 2000 óta folyamatosan visszaszorulóban van. Ez azt jelenti, hogy a külföldi kereslet esetleges visszaesését a hazai fogyasztók képtelenek lennének ellensúlyozni. Ha az amerikai gazdaság meginog, abba minden bizonnyal Kína is belerendül.