Emlékszem, mikor fiatal voltam, nagyon meglepődtem a híres író, W. Somerset Maugham egyik gondolatán. Azt írta visszaemlékezéseiben: „Mikor 18 éves voltam, minden álmom az volt, hogy gazdag legyek, sikeres és híres. Most viszont, hogy mind a hármat elértem, nem vagyok biztos abban, hogy valamivel is boldogabb lennék.” A világ leggazdagabb embereit összesítő Forbes 400-as lista vizsgálata közben mindig felmerül bennem a kérdés, vajon a legvagyonosabb hírességek közül valójában hányan boldogak is egyben? Ilyenkor mindig eszembe jut, amit egyszer Noel Coward mondott nekem a hírességről: „Ez nagyon kényes dolog. Olyan, mintha folyton egy kínai Ming vázát kellene magadnál hordanod, még a legnagyobb viharban is. Bármikor kieshet a kezedből, aztán pedig nagyon fog hiányozni.” A sikerrel kapcsolatban pedig a következőt hallottam Lord Beaverbooktól: „A siker korántsem olyan fontos, mint az egészség. Lehetsz a világ leggazdagabb és legsikeresebb embere, de jó egészség nélkül úgyis boldogtalan leszel.”

Fontos megfogadni ezeket a tanácsokat, mégsem veszi igazán komolyan őket senki. Az ambiciózus férfiak és nők az idők végezetéig hajszolják a sikert, az elismertséget és a gazdagságot. Ha nem így lenne, a világ nemcsak jóval szegényebb lenne, de sokkal kevésbé lenne érdekes is.

A legfontosabb kérdés inkább az, miként lehet összeegyeztetni a jólétet, a sikert és az elismertséget a boldogsággal. Erre nem létezik tökéletes recept, mégis néhány dolgot érdemes megfogadni:

– A jólét hajszolását próbáljuk meg ötvözni a kreativitással. Az irodai munka, a bonyolult számítások és elemzések papírra vetése gazdaggá tehetik az embert, de egy sikeres vállalkozás, ingatlanfejlesztés, a megfogható és szemmel látható eredmény mindemellett még tartós örömöt és elégedettséget is okoz.

– A sikeres ember nagy valószínűséggel örömet lel abban, ha valami hasznosat vagy szépet állít elő. Ezt saját magamon is észrevettem, mikor elkészültem egy jól megszerkesztett, szép kiadású könyvvel. Nagy dolog, ha az ember valamilyen ötletes, jól használható, a mindennapi életünket nagyban megkönnyítő új vívmánnyal áll elő.

– Az új munkahelyek teremtése is a boldogság forrása lehet. Itt nem csak a fizetett pozíciókra gondolok – hiszen minden kormány ezt teszi –, hanem olyan kezdeményezésekre is, melyek önmaguk létének jogosságát igazolják. Ilyen például a jótékonykodás, aminek talán legértékesebb formája az, ha abban tudunk segíteni másnak, hogy képes legyen önállóan gondoskodni saját magáról. Így kétségkívül megbecsülést érdemel az az üzletember, aki hasznos és jól fizető új munkahelyeket teremt. Ezzel nemcsak a maga hasznát növeli, de másoknak és a társadalomnak is a javát szolgálja.

– Ez vezet el a tartós boldogság negyedik forrásához, ami morális alapon nyugszik, és a társadalmilag hasznos siker elismeréséből fakad.

Magas a mérce, a boldogság elérése azonban ambiciózus vállalkozás. A kihívás elvárásaihoz mégis könnyen felnőnek azok, akik mindennapi munkájukat egyébként is magas standardokhoz igazítják. Általánosságban így az mondható, hogy a sikert és a boldogságot úgy tudjuk tartósan elegyíteni, ha a céljaink és tevékenységeink morális talapzaton nyugszanak. Ez nem azt jelenti, hogy az üzletembereknek erkölcsi célokat kellene maguk elé tűzniük. Ez túl szigorú elvárás lenne, és a gyakorlatban nem is működne. Az azonban elvárható, hogy mindenki úgy végezze munkáját, hogy az ne kerüljön összeütközésbe erkölcsi szabályokkal. A sikerre és a jólétre nem csupán annak puszta megszerzéséért kellene áhítoznunk. Ha boldogok szeretnénk lenni, akkor sokkal magasabb elvárásokat kell állítanunk magunk elé.