Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 13–26., DOI: 10.24307/psz.2017.0903

Össze­fog­la­lás

Ma­gyar­or­szág nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban is ki­rí­vó­an ki­szol­gál­ta­tot­tá vált az el­múlt év­ti­ze­dek­ben a nagy mul­ti­na­ci­o­ná­lis, transz­na­ci­o­ná­lis vál­lal­ko­zá­sok­kal szem­ben. A kül­föl­di vál­lal­ko­zá­sok által re­a­li­zált pro­fit is ná­lunk volt az egyik leg­ma­ga­sabb. Mind­ezek je­len­tő­sen fel­erő­sí­tet­ték a glo­ba­li­zá­ció, il­let­ve a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság szá­mos ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyét. A pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság, il­let­ve a vál­ság ke­ze­lé­sé­nek a ta­pasz­ta­la­tai meg­erő­sí­tet­ték azt a pa­ra­dig­mát, hogy a közjó abszt­rakt nor­ma­rend­sze­ré­nek ér­vé­nye­sí­té­se ér­de­ké­ben az ál­lam­nak kell egyre in­kább ér­ték­te­rem­tő és ér­ték­vé­dő sze­re­pet vál­lal­nia a po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szfé­rá­ban. A ma­gyar kor­mány ennek szel­le­mé­ben hosszú távú vál­to­zá­so­kat kíván vég­re­haj­ta­ni, ame­lyek célja, hogy a szenny­víz-, ivó­víz-, gáz-, áram­szol­gál­ta­tás, a táv­fű­tés, a hul­la­dék­ke­ze­lés és a köz­ét­kez­te­tés te­rü­le­tén a köz­szol­gál­ta­tá­so­kat non­pro­fit jel­leg­gel biz­to­sít­sa az állam annak ér­de­ké­ben, hogy ne a köz­szol­gál­ta­tók pro­fit­ja, hanem a la­kos­ság­nál ma­ra­dó jö­ve­de­lem nö­ve­ked­jen. Az Eu­ró­pai Unió ezzel szem­ben olyan sza­bályt kíván be­ve­zet­ni, amely meg­til­ta­ná a tag­or­szá­gok­nak, hogy maguk ha­tá­roz­zák meg a kü­lön­fé­le köz­mű­szol­gál­ta­tá­sok árát. Be akar­ják til­ta­ni a re­zsi­csök­ken­tést.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: D10, D12, D18, D23, D43, E64, H3, L5,
Kulcs­sza­vak: fo­gyasz­tá­si köz­gaz­da­ság­tan, fo­gyasz­tó­vé­de­lem, szer­ve­ze­ti ma­ga­tar­tás, jö­ve­de­lem­po­li­ti­ka, ár­po­li­ti­ka, sza­bá­lyo­zá­sok

Lean Gover­nance and Uti­lity Pri­ce-Cut­ting Po­li­cy

Sum­ma­ry

Over the past few de­ca­des, Hun­gary has be­co­me flag­rantly vul­ne­rab­le even in an in­ter­na­ti­o­nal com­pa­ri­son to large mul­ti­na­ti­o­nal and trans­na­ti­o­nal com­pa­ni­es. The pro­fit re­a­li­zed in Hun­gary by fo­rei­gn com­pa­ni­es was also among the hig­hest. All these gre­atly aug­men­ted the nu­me­rous ne­ga­tive con­se­qu­en­ces of glo­ba­li­za­ti­on and of the fi­nan­cial and eco­no­mic cris­is. The ex­pe­ri­en­ces ga­ined of cris­is ma­nag­ement re­in­for­ced the pa­ra­digm that in order to en­for­ce the ab­st­ract nor­ma­tive sys­tem of the com­mon good, the state must inc­re­a­singly un­der­take a va­lue-creat­ing and va­lue-pro­tec­ting role in the po­li­ti­cal, eco­no­mic and so­ci­al sphe­res. In this spi­rit, the Hun­ga­ri­an Govern­ment in­tends to imp­le­ment long-term changes aimed at pro­vi­ding the pub­lic with non-pro­fit ser­vi­ces in the field of waste water ma­nag­ement, drink­ing water, gas and el­ectri­ci­ty supply, dis­t­rict heat­ing, waste ma­nag­ement and pub­lic ca­te­ring in order to inc­re­a­se the in­co­me re­main­ing with the ge­ne­ral pub­lic rat­her than the pro­fits of pub­lic ser­vi­ce pro­vi­ders. The Euro­pe­an Union, in cont­rast, wants to int­ro­du­ce a re­gu­la­ti­on that would pro­hi­bit the Mem­ber Sta­tes to set the pri­ces of the va­ri­o­us uti­lity ser­vi­ces. They want to pro­hi­bit uti­lity cost cut.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: D10, D12, D18, D23, D43, E64, H3, L5,
Key­words: con­su­mer eco­no­mics, con­su­mer pro­tec­ti­on, or­ga­ni­za­ti­o­nal be­ha­vi­o­ur, in­co­me po­li­cy, price po­li­cy, re­gu­la­ti­on

Be­ve­ze­tés

Ma már köz­is­mert tény, hogy Ma­gyar­or­szág sok­kal előbb ju­tott vál­sá­gos hely­zet­be, mint ahogy maga a vi­lág­gaz­da­ság vál­ság­ba ke­rült volna. Ná­lunk ko­moly las­su­lás és más jelek is mu­tat­tak arra, hogy ko­moly bajok van­nak a glo­ba­li­zá­ció fo­lya­ma­tá­hoz való al­kal­maz­ko­dá­sunk­ban, mely­re a külső kör­nye­zet ne­ga­tív vál­to­zá­sai rá­erő­sí­tet­tek. Fon­tos is­mer­nünk, mi­lyen külső kény­sze­rí­tő kö­rül­mé­nye­ket dik­tál egy or­szág szá­má­ra, így ha­zánk szá­má­ra is a gaz­da­sá­gi glo­ba­li­zá­ció fo­lya­ma­ta, mely­hez tud­nunk kell al­kal­maz­kod­ni. Ez nyil­ván­va­ló­an nem je­lent­het be­hó­do­lást, in­kább olyan po­zi­tív al­kal­maz­ko­dás­ra van szük­ség, ahol a lo­ka­li­tás ér­de­kei is ér­vé­nye­sül­ni tud­nak. Ha­son­ló ki­hí­vá­sok­kal áll szem­ben a világ szá­mos or­szá­ga. El kell fo­gad­nunk a tényt, hogy nem tud­juk meg­vál­toz­tat­ni a vi­lá­got a maga tel­jes­sé­gé­ben, a ma­gunk kör­nye­ze­tét azon­ban je­len­tős mér­ték­ben ala­kít­hat­juk. Szá­mos ne­ga­tív fo­lya­mat kö­vet­kez­mé­nye­it or­vo­sol­ni tud­juk, és ké­pe­sek va­gyunk olyan módon al­kal­maz­kod­ni, hogy a fo­lya­ma­tok­ban benne rejlő le­he­tő­sé­gek az elő­nyünk­re vál­ja­nak.

Ilyen meg­ha­tá­ro­zó trend az ál­lam­pol­gá­rok és az üz­le­ti vál­lal­ko­zá­sok el­vá­rá­sa­i­nak nö­ve­ke­dé­se, a gaz­da­sá­gi in­teg­rá­ció ne­ga­tív ha­tá­sa­i­val kap­cso­la­tos kor­mány­za­ti sze­rep­vál­la­lás­ra vo­nat­ko­zó­an (Feser, 2007). Döntő rész­ben a glo­ba­li­zá­ció bő­vü­lé­se és el­mé­lyü­lé­se, va­la­mint a kö­vet­kez­mé­nye­ként ki­tört pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyei és az azok­ra nem re­a­gá­ló, il­let­ve téves vá­la­szo­kat adó, éppen a ne­ga­tív ha­tá­so­kat fel­erő­sí­tő kor­mány­za­ti po­li­ti­ka ve­ze­tett odáig 2002 és 2010 kö­zött Ma­gyar­or­szá­gon, hogy a vá­lasz­tó­pol­gá­rok két­har­ma­dos egy­ség­ben dön­töt­tek arról, ná­lunk is a glo­bá­lis fo­lya­ma­to­kat is be­fo­lyá­sol­ni képes ál­la­mi ak­ti­vi­tás erő­sí­té­se és a ne­ga­tív ha­tá­sok­kal szem­ben jóval erő­sebb kor­mány­za­ti fel­lé­pés szük­sé­ges.

Az el­múlt év­ti­ze­dek­ben Ma­gyar­or­szág nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban is ki­rí­vó­an ki­szol­gál­ta­tot­tá vált a mul­ti­na­ci­o­ná­lis, transz­na­ci­o­ná­lis vál­lal­ko­zá­sok­kal szem­ben. Mind­ezt leg­in­kább az tá­maszt­ja alá, hogy 2008-ban, a vál­ság ki­tö­ré­se­kor a pénz­ügyi mér­leg ná­lunk mu­tat­ta a leg­na­gyobb több­le­tet, vagy­is a tő­ke­ki­áram­lás mér­té­ke (pénz­szi­vattyú) nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban Ma­gyar­or­szág ese­té­ben volt a leg­na­gyobb Iz­land után, meg­előz­ve Gö­rög­or­szá­got.

Ezen túl­me­nő­en a kül­föl­di vál­lal­ko­zá­sok által re­a­li­zált pro­fit is ná­lunk volt az egyik leg­ma­ga­sabb (OECD, 2010:179, 231, Fi­gu­re J.4.1), és az im­port­pe­net­rá­ció mér­té­ke is ki­ma­gas­ló volt (OECD, 2010:77, Fi­gu­re C.10.2), va­la­mint a pénz­ügyi szek­tor­ban a kül­föl­di vál­la­la­tok be­fo­lyá­sa szin­tén ki­ug­ró­an magas volt nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban (OECD, 2010:165, Fi­gu­re I.5.3). A tech­no­ló­gi­ai mér­le­günk (OECD, 2010:129, Fi­gu­re F.7.4) erő­sen ne­ga­tív­vá vált, és a ku­ta­tás-fej­lesz­té­si te­vé­keny­sé­gek mű­köd­te­té­sé­ben is a mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok meg­ha­tá­ro­zó súlya vált jel­lem­ző­vé. Az élel­mi­sze­rek, ita­lok és do­hány­ter­mé­kek for­gal­ma­zá­sa és a nagy- és kis­ke­res­ke­de­lem terén a kül­föl­di vál­lal­ko­zá­sok ki­emel­ke­dő ré­sze­se­dést értek el Ma­gyar­or­szá­gon (OECD, 2010:163, Fi­gu­re I.4.1). A hazai ere­de­tű hoz­zá­adott érték ala­csony ma­radt nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás­ban (OECD, 2010:209, Fi­gu­re L.1.1) Mind­ezek je­len­tő­sen fel­erő­sí­tet­ték a glo­ba­li­zá­ció és a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság szá­mos ne­ga­tív kö­vet­kez­mé­nyét, töb­bek kö­zött ezért is volt Ma­gyar­or­szá­gon a leg­na­gyobb a gaz­da­sá­gi vissza­esés a vál­ság ki­tö­ré­se­kor, és ke­rült a gaz­da­ság min­den te­rü­le­ten össze­om­lás­kö­ze­li ál­la­pot­ba.

A pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság, il­let­ve ke­ze­lé­sé­nek a ta­pasz­ta­la­tai meg­erő­sí­tet­ték azt a pa­ra­dig­mát, hogy a közjó abszt­rakt nor­ma­rend­sze­ré­nek ér­vé­nye­sí­té­se ér­de­ké­ben az ál­lam­nak kell egyre in­kább ér­ték­te­rem­tő és ér­ték­vé­dő sze­re­pet vál­lal­nia a po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szfé­rá­ban. Ez nem je­len­ti a tár­sa­da­lom­tól való el­kü­lö­nü­lést, éppen el­len­ke­ző­leg: az állam au­to­nó­mi­á­ja szé­les körű tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­ság, a tár­sa­da­lom kü­lön­fé­le sze­rep­lő­i­vel, szer­ve­zett ér­dek­cso­port­ja­i­val tör­té­nő pár­be­széd – töb­bek kö­zött ezt szol­gál­ja a Nem­ze­ti Kon­zul­tá­ció –, va­la­mint az ebből nyert fel­ha­tal­ma­zás alap­ján és bir­to­ká­ban szol­gál­ja a gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi fej­lő­dést.

A Nem­ze­ti Kon­zul­tá­ció, mint a kö­zös­sé­gi ér­té­kek meg­je­le­ní­té­sé­nek új esz­kö­ze

A dön­tés­ho­zók­nak min­dig tisz­táz­ni­uk kell, hogy az ál­ta­luk meg­ho­zan­dó dön­té­sek, in­téz­ke­dé­sek, sőt meg nem ho­zott in­téz­ke­dé­se­ik mi­lyen ha­tás­sal lesz­nek nem­csak az érin­tett tár­sa­da­lom, kö­zös­ség egé­szé­re, hanem gya­kor­la­ti­lag min­den egyes ál­lam­pol­gár­ra. Olyan dön­té­si rend­szert kell mű­köd­tet­ni­ük, amely a kü­lön­fé­le gaz­da­sá­gi vagy más szak­mai szem­pon­tok ra­ci­o­na­li­tá­sá­nak vizs­gá­la­tán felül az érin­tett em­be­rek sor­sá­ra is te­kin­tet­tel van, ezért a dön­té­sek nem vál­nak sze­mély­te­len­né (No­vo­száth, 2011:341–357).

A kö­zös­sé­gi ér­té­kek kon­cep­ci­ó­ja, szem­ben a ko­ráb­ban el­ter­jedt új köz­szol­gá­la­ti­me­nedzs­ment-irány­za­tok­kal, le­he­tő­sé­get nyújt arra, hogy jól hasz­nál­ha­tó módon gon­dol­kod­junk a köz­po­li­ti­ka cél­ja­i­ról és tel­je­sít­mé­nyé­ről. Egy­út­tal mér­he­tő­vé teszi mind­azok­nak a te­vé­keny­sé­gek­nek a tel­je­sít­mé­nyét, ered­mé­nyes­sé­gét, ame­lye­ket az állam maga végez vagy fi­nan­szí­roz a köz szol­gá­la­tá­ban (be­le­ért­ve azo­kat a szol­gál­ta­tá­so­kat is, ame­lye­ket az állam fi­nan­szí­roz, de va­ló­já­ban más szer­ve­ze­tek, pél­dá­ul ma­gán­vál­la­la­tok vagy non­pro­fit szer­ve­ze­tek vé­gez­nek). A kö­zös­sé­gi ér­té­kek lé­nye­ge­sen szé­le­sebb ho­ri­zon­tú ér­ték­mé­rők, mint ame­lyet va­la­ha a köz­szol­gá­la­ti­me­nedzs­ment-te­ó­ri­ák eddig hasz­nál­tak, be­le­ért­ve a leg­újabb köz­szol­gá­la­ti­me­nedzs­ment-kon­cep­ci­ók­ban meg­fo­gal­ma­zot­ta­kat is, mivel a tel­je­sít­mé­nyek ér­té­ke­lé­se mel­lett a bi­za­lom és a le­gi­ti­má­ció vál­to­zá­sát is ér­té­ke­li (Mul­gan, 2008). Rá­adá­sul olyan kér­dé­se­ket is meg­vizs­gál, mint a mél­tá­nyos­ság, az er­köl­csi­ség és az át­lát­ha­tó­ság. A je­len­leg ná­lunk is el­ter­jedt és al­kal­ma­zott új köz­szol­gá­la­ti­me­nedzs­ment-te­ó­ri­ák a leg­több eset­ben nem tér­nek ki, vagy nem sú­lyuk­nak meg­fe­le­lő­en ér­té­ke­lik e té­nye­ző­ket és a gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nye­ket (Cole–Par­ston, 2006:188). Ha csu­pán ha­gyo­má­nyos pénz­ügyi mu­ta­tók­ra tá­masz­kod­va akar­juk meg­ítél­ni a köz­igaz­ga­tás, a köz­szol­gál­ta­tá­sok egé­szé­nek vagy egy-egy sze­le­té­nek, pro­jekt­jé­nek si­ke­rét, hibát kö­vet­he­tünk el: olyan te­rü­le­te­ket fo­gunk tá­mo­gat­ni, ame­lyek nem ter­mel­nek va­ló­di ér­té­ket, és nem biz­to­sí­tunk for­rá­so­kat olyan te­rü­le­tek szá­má­ra, ame­lyek ér­ték­te­rem­tők le­het­né­nek (Moore, 1995:402).

Ko­ráb­ban az új köz­szol­gá­la­ti­me­nedzs­ment-te­ó­ri­ák a köz­ér­dek azo­no­sí­tá­sá­ra az egyé­ni pre­fe­ren­ci­ák agg­re­gá­lá­sát, összeg­zé­sét al­kal­maz­ták kö­zös­sé­gi igény­ként be­mu­tat­va. Sokan em­lék­szünk még a jó­lé­ti rend­szer­vál­tás blöff­jé­re, ame­lyet ilyen módon épí­tet­tek föl. Ez a mód­szer azon­ban sok­szor je­len­tő­sen tor­zít­va, ma­ni­pu­lál­va adta vissza a tár­sa­da­lom valós ér­ték­íté­le­tét, ezért sok­kal ki­fi­no­mul­tabb mód­szer­re volt szük­ség, amely az egyé­ni és kö­zös­sé­gi pre­fe­ren­ci­á­kat kö­zös­sé­gi mér­le­ge­lés és sza­va­zás ered­mé­nye­ként azo­no­sít­ja. Ez a „kö­zös­sé­gi érték” meg­kö­ze­lí­tés sa­ját­ja, ame­lyet szá­mos or­szág­ban is al­kal­maz­nak. ¹ A Nem­ze­ti Kon­zul­tá­ció egy­ér­tel­mű célja, hogy az or­szág szá­má­ra leg­fon­to­sabb, ter­ve­zett in­téz­ke­dé­se­ket a vá­lasz­tó­pol­gá­rok­kal, a tár­sa­da­lom­mal foly­ta­tott köz­vet­len pár­be­széd se­gít­sé­gé­vel hoz­zák létre. A kez­det­ben a Mi­nisz­ter­el­nök­ség, ké­sőbb a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Ka­bi­net­iro­da által ko­or­di­nált nem­ze­ti kon­zul­tá­ci­ós kér­dő­ívek ki­ér­té­ke­lé­sét a Köz­igaz­ga­tá­si és Elekt­ro­ni­kus Köz­szol­gál­ta­tá­sok Köz­pon­ti Hi­va­ta­la (KEK KH) végzi.

Az Alap­tör­vény­ről ké­szült kér­dő­ív­re 2011 feb­ru­ár­já­ban mint­egy 920 ezer vá­lasz ér­ke­zett. A 2011 má­ju­sá­ban ki­kül­dött, idő­sek­kel, de­vi­za­hi­te­le­sek­kel, köz­mű­szol­gál­ta­tók­kal, ok­ta­tá­si tá­mo­ga­tá­sok­kal kap­cso­la­tos kér­dé­se­ket tar­tal­ma­zó kér­dő­ívet már több mint egy­mil­li­ó­an küld­ték vissza. A 2012 szep­tem­be­ré­ben ki­kül­dött „gaz­da­sá­gi kér­dő­ív” adó­zás­sal, já­ru­lé­kok­kal, a nagy­vál­la­la­tok­kal és köz­mű­cé­gek­kel, a mi­ni­mál­bér­rel és a nyug­dí­jak­kal, va­la­mint a de­vi­za­hi­te­le­sek­kel kap­cso­la­tos kér­dé­se­ket tar­tal­ma­zott, és mint­egy 700 ezren vá­la­szol­tak. A ter­ro­riz­mus­sal, me­ne­kül­tek­kel, be­ván­dor­lók­kal, az Eu­ró­pai Uni­ó­val kap­cso­la­tos kér­dé­se­ket tar­tal­ma­zó kér­dő­ívet 2015 má­ju­sá­ban közel egy­mil­li­ó­an töl­töt­ték ki.

A 2017 áp­ri­li­sá­ban szét­kül­dött „Ál­lít­suk meg Brüsszelt” című kon­zul­tá­ci­ós kér­dő­ív rész­vé­te­li re­kor­dot dön­tött, mi­u­tán 1 mil­lió 680 ezren küld­ték vissza (Ma­gyar Idők , 2017). A Nem­ze­ti Kon­zul­tá­ció egy­ér­tel­mű célja ebben az eset­ben az volt, hogy a ma­gyar kor­mány meg­is­mer­je, a ma­gyar em­be­rek közül mi­lyen sokan és mennyi­ben tá­mo­gat­ják a kor­mány­nak a brüssze­li dön­tés­ho­zók­tól el­té­rő ál­lás­pont­ját a re­zsi­csök­ken­tés és a mig­rán­sok be­en­ge­dé­se vo­nat­ko­zá­sá­ban. A ma­gyar ér­de­ke­ket a ma­gya­rok is­me­rik a leg­job­ban, ezért volt Ma­gyar­or­szág szem­pont­já­ból döntő, hogy minél töb­ben ve­gye­nek részt a kor­mány által kez­de­mé­nye­zett Nem­ze­ti Kon­zul­tá­ci­ó­ban.

A kar­csú­sí­tott kor­mány­zás célja

A kar­csú­sí­tott kor­mány­zás célja, hogy a kor­mány­zás ered­mé­nyes­sé­ge és ha­té­kony­sá­ga az ál­lam­pol­gá­rok szol­gá­la­tá­ban fo­lya­ma­to­san ja­vul­jon, a szol­gál­ta­tá­sok nyúj­tá­sa fo­lya­ma­tá­ban a fe­les­le­ges és nem ha­té­kony ele­me­ket ki­szűr­jék és meg­szün­tes­sék (Mil­ler, 2009), egy­út­tal egyre jobb és költ­ség­ha­té­ko­nyabb szol­gál­ta­tá­sok áll­ja­nak az ál­lam­pol­gá­rok ren­del­ke­zé­sé­re. Ez ko­ránt­sem egy­sze­rű fel­adat a gya­kor­lat­ban, hi­szen pél­dá­ul a kor­mány­ab­la­kok szá­má­nak nö­ve­lé­se nyil­ván­va­ló­an csök­ken­te­ni tudja az ügy­in­té­zé­si időt, a vá­ra­ko­zá­si idő­ket és az egy ügy­in­té­ző­re jutó ügy­fe­lek szá­mát, és mind­ez le­he­tő­sé­get ad a mi­nő­ség ja­ví­tá­sá­ra is, mind­eköz­ben új kor­mány­ab­la­kok lé­te­sí­té­se akár je­len­tő­sen is meg­nö­vel­he­ti a költ­sé­ge­ket, ront­hat­ja a költ­ség­ha­té­kony­sá­got. Ilyen módon a kar­csú­sí­tott kor­mány­zás tech­ni­ká­i­nak al­kal­ma­zá­sa va­ló­já­ban az ér­ték­te­rem­tés és ér­ték­nö­ve­lés egyik fő tá­mo­ga­tó esz­kö­ze a gya­kor­lat­ban.

A kar­csú­sí­tott kor­mány­zá­si tech­ni­ká­kat tehát összes­sé­gé­ben akkor al­kal­maz­zák he­lye­sen, ha vég­ered­mény­ben a kor­mány ka­pa­ci­tá­sai bő­vül­nek, és egy­ség­nyi rá­for­dí­tás fel­hasz­ná­lá­sá­val több szol­gál­ta­tást képes nyúj­ta­ni leg­alább ugyan­olyan vagy a ko­ráb­bi­nál jobb mi­nő­sé­gi szín­vo­na­lon. A kar­csú­sí­tott kor­mány­zás tech­ni­kái al­kal­ma­zá­sá­nak másik elő­nye, hogy a fo­lya­ma­tok egy­más­hoz kap­cso­ló­dá­sá­nak jobb meg­ér­té­sé­hez ve­zet­nek, ennek kö­vet­kez­té­ben meg­könnyí­tik a fej­lesz­ten­dő ele­mek, te­rü­le­tek gyor­sabb azo­no­sí­tá­sát, és ennek ered­mé­nye­ként a fej­lesz­té­sek vég­re­haj­tá­sát is ha­té­ko­nyab­bá és gyor­sab­bá te­he­tik. Vég­ered­mény­ben pedig se­gít­he­tik egy fo­lya­ma­tos fej­lesz­té­se­ket elő­se­gí­tő kul­tú­ra lét­re­jöt­tét (Waits, 2008).

A ver­seny­ké­pes­sé­gük és a ver­seny­po­zí­ci­ó­juk meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben sok­szor egyes glo­bá­lis cégek annak tu­da­tá­ban ala­kít­ják költ­sé­ge­ik szín­vo­na­lát, hogy tud­ják, a ter­mé­ke­ik, szol­gál­ta­tá­sa­ik árát nem nö­vel­he­tik, csak csök­kent­he­tik. Ennek meg­fe­le­lő­en szá­mos, a gyár­tá­si fo­lya­ma­tok ha­té­kony­sá­gá­nak és ered­mé­nyes­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ra al­kal­ma­zott mód­szer (pél­dá­ul a VSM, Ka­izen, 5S, hat Sigma stb.) a köz­igaz­ga­tás­ban is si­ker­rel al­kal­maz­ha­tó (Ven­egas, 2007). Ezt ne­ve­zik a szak­em­be­rek kar­csú­sí­tott kor­mány­zás­nak. A ma­gyar kor­mány fel­is­mer­te, hogy mind­ezek a mód­sze­rek a köz­mű­szol­gál­ta­tá­sok ese­té­ben is si­ker­rel al­kal­maz­ha­tók. A kar­csú­sí­tott kor­mány­zás szem­pont­já­ból Ma­gyar­or­szá­gon ki­emel­ke­dő je­len­tő­sé­gű az úgy­ne­ve­zett re­zsi­csök­ken­tés fo­lya­ma­ta, amely révén szá­mos köz­szol­gál­ta­tás költ­sé­ge­it si­ke­rült csök­ken­te­ni, és mar­kán­san csök­ken­tek a köz­mű­tar­to­zá­sok is a re­zsi­csök­ken­tés ha­tá­sá­ra.

A minél na­gyobb ered­mény el­éré­se ér­de­ké­ben a ma­gán­kéz­be adott köz­szol­gál­ta­tá­sok irá­nyí­tói a le­he­tő leg­ki­sebb esz­köz- és erő­for­rás-be­fek­te­té­sé­re tö­rek­sze­nek (pl. az al­kal­ma­zot­tak szá­má­nak és a fej­lesz­té­si ki­adá­sok­nak a mi­ni­ma­li­zá­lá­sa), és a le­he­tő leg­ma­ga­sabb áron adják szol­gál­ta­tá­su­kat, ame­lyet ál­ta­lá­ban a szol­gál­ta­tá­sok dí­já­nak nö­ve­lé­sé­vel, más ese­tek­ben a szol­gál­ta­tá­sok ter­je­del­mé­nek, mi­nő­sé­gé­nek és az igény­be­ve­vők kö­ré­nek csök­ken­té­sé­vel, vagy mind­ezen mód­sze­rek együt­tes al­kal­ma­zá­sá­val érnek el. A szol­gál­ta­tá­sok igazi ér­té­ke az adott kö­zös­ség szá­má­ra, az ál­lam­pol­gá­rok élet­mi­nő­sé­gé­nek ja­vu­lá­sa ettől kezd­ve tel­je­sen ér­dek­te­len­né válik. Mégis a köz­szol­gál­ta­tá­sok fej­lesz­té­sé­nek egye­dü­li esz­kö­ze­i­ként az Eu­ró­pai Unió ma is csu­pán a pri­va­ti­zá­ció, a pi­a­co­sí­tás, az ener­gia­unió le­he­tő­sé­gét tá­mo­gat­ja. Ezért volt itt az ideje, hogy nem­zet­kö­zi téren és itt­hon is egyéb­ként jól is­mert és sok he­lyen si­ker­rel al­kal­ma­zott más tí­pu­sú meg­ol­dá­sok, így min­de­nek­előtt a non­pro­fit szol­gál­ta­tá­sok, az árak és a mi­nő­ség a ko­ráb­bi­ak­nál sok­kal szi­go­rúbb sza­bá­lyo­zá­sa kap­jon teret és le­he­tő­sé­get annak ér­de­ké­ben, hogy ne a köz­szol­gál­ta­tók pro­fit­ja, hanem a la­kos­ság­nál ma­ra­dó jö­ve­de­lem nö­ve­ked­jen. A ma­gyar kor­mány ennek szel­le­mé­ben hosszú távú vál­to­zá­so­kat kíván vég­re­haj­ta­ni, ame­lyek célja, hogy a szenny­víz-, ivó­víz-, gáz-, áram­szol­gál­ta­tás, a táv­fű­tés, hul­la­dék­ke­ze­lés és a köz­ét­kez­te­tés te­rü­le­tén a köz­szol­gál­ta­tá­so­kat non­pro­fit jel­leg­gel biz­to­sít­sa az állam.

A re­zsi­csök­ken­tés célja és ér­tel­me

A ma­gyar la­kos­ság kö­ré­ben a ház­tar­tá­sok be­vé­te­le­ik 81%-át min­den­na­pi ki­adá­sok­ra, ezen belül is a leg­több pénzt, ki­adá­sa­ik 32%-át re­zsi­költ­sé­gek­re, 31%-át élel­mi­sze­rek­re kell ki­fi­zet­ni­ük. A köz­gaz­da­ság-tu­do­mány egyik leg­ré­gibb té­te­le, az En­gel-tör­vény sze­rint a ház­tar­tá­sok ese­té­ben a ma­ga­sabb élet­szín­vo­nal­hoz ala­cso­nyabb élel­mi­szer-ki­adá­si arány tar­to­zik. Ezért kü­lö­nö­sen az átlag alat­ti jö­ve­de­lem­mel ren­del­ke­ző la­kos­ság szá­má­ra fon­tos az alap­ve­tő élel­mi­sze­rek áfá­já­nak csök­ken­té­se. Amely amel­lett, hogy több tíz­ezer fo­rin­tos meg­ta­ka­rí­tást je­lent éven­te, egy­út­tal a meg­él­he­tés biz­ton­sá­gát ga­ran­tál­ja a la­kos­ság egy je­len­tős része szá­má­ra.

A ház­tar­tá­sok fo­gyasz­tá­si szer­ke­ze­té­nek vizs­gá­la­tá­ból azt is meg­tud­hat­juk, hogy míg a 2005-ös adat­fel­vé­tel ide­jén a ki­adá­sok egy­ne­gye­dét tet­ték ki a la­kás­fenn­tar­tás­sal kap­cso­la­tos köl­té­sek, addig 2012-re már a ki­adá­sok egy­har­ma­dát je­len­tet­te ez a tétel. A ház­tar­tá­sok ki­adá­sai közül a la­kás­fenn­tar­tás­sal kap­cso­la­tos ki­adá­sok drasz­ti­ku­san nö­ve­ked­tek a 2012 előt­ti, nyolc­éves idő­szak­ban. A 2010 előt­ti kor­má­nyok ide­jén egyes köz­mű­szol­gál­ta­tók­nak nyolc év alatt ti­zen­öt­ször is le­he­tő­sé­gük volt ár­eme­lés­re. Ennek ered­mé­nye­ként 2000 után az összes, a la­kos­ság által hasz­nált ener­gi­a­faj­ta ára job­ban nőtt, mint az át­la­gos ár­szín­vo­nal. Leg­in­kább a ve­ze­té­kes gáz ára nö­ve­ke­dett.

2007-ben Ma­gyar­or­szá­gon akkor is ki­ug­ró­an emel­ke­dett a gáz ára, ami­kor a vi­lá­gon egyéb­ként csök­kent. Ennek ered­mé­nye­ként 2010-re Eu­ró­pá­ban már ha­zánk­ban volt az egyik leg­ma­ga­sabb a gáz ára. Ezért kez­dett bele a 2010-ben meg­ala­kult új kor­mány a re­zsi­csök­ken­té­si prog­ram­já­ba. E prog­ram fő cél­ki­tű­zé­se az lett, hogy a köz­mű­vek terén a csa­lá­dok szá­má­ra meg­fi­zet­he­tő ár ala­kul­jon, és Eu­ró­pá­ban a ma­gyar csa­lá­dok jut­has­sa­nak a leg­ol­csób­ban ener­gi­á­hoz. Mi­ni­má­lis pro­fi­tot ter­mé­sze­te­sen kell biz­to­sí­ta­ni a köz­mű­vál­lal­ko­zók­nak is, hogy kellő fe­de­ze­tük le­gyen a szol­gál­ta­tá­sok mi­nő­sé­gé­nek ja­ví­tá­sá­ra és az el­lá­tás biz­ton­sá­gá­nak fenn­tar­tá­sá­ra, de nem min­den kor­lát nél­kül.

Ma­gyar­or­szá­gon a re­zsi­csök­ken­tés első üteme 2013. ja­nu­ár el­se­jé­vel in­dult. Ekkor 10 szá­za­lék­kal csök­kent a gáz, az áram és a távhő díja, és ezt az in­téz­ke­dést to­váb­bi ja­vas­la­tok, in­téz­ke­dé­sek kö­vet­ték a ház­tar­tá­si PB-gáz-pa­lac­kok, a hul­la­dék­szál­lí­tás, a víz- és csa­tor­na­dí­jak, va­la­mint a ké­mény­sep­rés vo­nat­ko­zá­sá­ban. A re­zsi­csök­ken­tést a par­la­ment áp­ri­lis 29-én tör­vény­ben rög­zí­tet­te (1. táb­lá­zat).²

A Ma­gyar­or­szá­gon vég­re­haj­tott re­zsi­csök­ken­tő in­téz­ke­dé­sek ered­mé­nye­ként 2013-ban és 2014-ben három lé­pés­ben,össze­sen25, 19%-kal mér­sék­lő­dött a föld­gáz, 24,55%-kal a vil­la­mos ener­gia, 22,63%-kal a távhő ára. A víz- és csa­tor­na­szol­gál­ta­tás, a PB-gáz, a hul­la­dék­szol­gál­ta­tás és a ké­mény­sep­rés díjai 10%-kal mér­sék­lőd­tek.

Az Eu­ros­tat ki­mu­ta­tá­sai sze­rint az eu­ró­pai or­szá­gok sor­rend­jé­ben a föld­gáz­árak vo­nat­ko­zá­sá­ban ha­zánk 2010 első fe­lé­ben még a 17. he­lyen állt, 2016-ban azon­ban már ná­lunk volt a má­so­dik leg­ol­csóbb a föld­gáz ára (1. ábra). Az ábrán jól lát­ha­tó, hogy 2010-ről 2016-ra Dánia után Ma­gyar­or­szá­gon volt a leg­na­gyobb a gáz­árak csök­ke­né­se.

A vil­la­mos ener­gia la­kos­sá­gi árai te­kin­te­té­ben az eu­ró­pai or­szá­gok sor­rend­jé­ben ha­zánk 2010 első fe­lé­ben még a 16. he­lyen állt, de 2016-ban már a 3. leg­ol­csóbb volt. Ná­lunk a la­kos­ság 2013. ja­nu­ár 1-je és 2015. de­cem­ber 31-e kö­zött össze­sen 642 mil­li­árd fo­rin­tot ta­ka­rít­ha­tott meg a re­zsi­csök­ken­tés ha­tá­sá­ra. A leg­töb­bet, 278 mil­li­árd fo­rin­tot a vil­lany­szám­lán spó­rol­tak a fo­gyasz­tók, a föld­gáz ese­té­ben 240 mil­li­árd fo­rint volt a la­kos­sá­gi fel­hasz­ná­lók összes meg­ta­ka­rí­tá­sa. Je­len­leg éves szin­ten a la­kos­ság meg­ta­ka­rí­tá­sa 268 mil­li­árd fo­rint. A Ma­gyar Ener­ge­ti­kai és Köz­mű­sza­bá­lyo­zá­si Hi­va­tal ada­tai alap­ján egy nyug­dí­jas há­zas­pár éves meg­ta­ka­rí­tá­sa 83–116 ezer fo­rint kö­zött ala­kul, míg egy két­gyer­me­kes csa­lá­dé éves szin­ten 109–112 ezer fo­rint kö­zött mozog.

Ha­zánk­ban a leg­töb­be­ket érin­tő lak­ha­tá­si prob­lé­ma a re­zsi-, lak­bér- és la­kás­hi­tel­el­ma­ra­dás. Egy eu­ró­pai fel­mé­rés sze­rint a la­kos­ság 26%-a, vagy­is 2,6 mil­lió ember ház­tar­tá­sá­nak van be­fi­ze­té­si hát­ra­lé­ka. Ez az ese­tek jóval na­gyobb ará­nyá­ban takar köz­mű­tar­to­zást (2,3 mil­lió fő), mint lak­bér- vagy la­kás­hi­tel-el­ma­ra­dást (680 ezer fő). A sze­gény­sé­gi kü­szöb alatt élők 63%-ának volt va­la­mi­lyen tí­pu­sú tar­to­zá­sa, amellyel az EU-ban a leg­rosszabb he­lye­zést értük el 2013-ban (Kol­tai, 2014:6).

A re­zsi­költ­sé­gek csök­ken­té­se a ko­ráb­ban fel­hal­mo­zott hát­ra­lé­kok ala­ku­lá­sá­ra is ked­ve­ző ha­tás­sal volt. 2012-ről 2016-ra 48%-kal esett vissza a föld­gáz-, vil­lany- és táv­hő­szám­la-tar­to­zá­sok össze­ge ( 2. ábra).

Egy­út­tal mind a ké­se­de­lem­be esett ház­tar­tá­sok, mind pedig a ki­kap­csolt fel­hasz­ná­lók száma is je­len­tő­sen csök­kent az el­múlt évek­ben. 2012-ről 2016-ra 45%-kal ke­ve­sebb lett a ké­se­de­lem­be esett ház­tar­tás, és 31%-kal lett ke­ve­sebb a ki­kap­csolt fel­hasz­ná­ló (3. ábra).

Árak be­fa­gyasz­tá­sa ver­sus ár­sap­ka-sza­bá­lyo­zás

Nem ez az első eset, hogy kül­föl­di or­szá­gok át­vesz­nek olyan kez­de­mé­nye­zé­se­ket, ame­lye­ket az Or­bán-kor­mány va­ló­sí­tott meg el­ső­ként Eu­ró­pá­ban. Az ener­gia- és köz­mű­szol­gál­ta­tá­si szek­tor tel­jes pri­va­ti­zá­ci­ó­ja és az ennek nyo­mán me­re­de­ken emel­ke­dő ener­gia­ár nem egye­dül­ál­ló je­len­ség Eu­ró­pá­ban, de a kon­ti­nens erős or­szá­gai szi­go­rú sza­bá­lyok­kal mind­ed­dig, úgy tűnt, kor­dá­ban tud­ták tar­ta­ni eze­ket a szol­gál­ta­tó­kat. Mégis a la­kos­ság je­len­tős ré­szé­nek szim­pá­ti­á­já­tól kí­sér­ve, a ma­gyar­or­szá­gi min­tát kö­vet­ve, az ener­gia­árak le­fa­ra­gá­sá­val kam­pá­nyolt a brit Mun­kás­párt a 2015-ös egye­sült ki­rály­sá­gi vá­lasz­tá­sok során. A brit Mun­kás­párt ve­zé­re a 2015-ös brit vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val meg­ígér­te a vá­lasz­tó­i­nak, hogy húsz hó­nap­ra be­fa­gyasz­ta­ná a la­kos­ság és a csa­lá­di vál­lal­ko­zá­sok re­zsi­költ­sé­ge­it, ha párt­ja kor­mány­ra ke­rül­ne. Ed Mi­li­band sze­rint az ener­gia­cé­gek túl hosszú ideje szám­láz­nak az in­do­kolt­nál töb­bet, és ezt azért te­he­tik meg, mert nincs meg­fe­le­lő ver­seny a pi­a­con. A po­li­ti­kus le­vél­ben sür­get­te az ener­gia­szol­gál­ta­tó­kat, hogy se­gít­sék va­ló­ra vál­ta­ni ter­ve­it (Baker, 2015). Az ener­gia­szol­gál­ta­tó cégek azon­ban dü­hö­sen re­a­gál­tak az el­kép­ze­lés­re: sze­rin­tük egy ilyen dön­tés kö­vet­kez­té­ben akár áram­ki­ma­ra­dá­sok is be­kö­vet­kez­het­nek.

A brit fo­gyasz­tói ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek sze­rint azon­ban Nagy-Bri­tan­ni­á­ban egyre több kis­nyug­dí­jas és ala­csony jö­ve­del­mű csa­lád kép­te­len ki­fi­zet­ni a köz­mű­szám­lá­it. A CMA 2016-os je­len­té­sé­ben meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az Egye­sült Ki­rály­ság­ban ki­kap­csolt bel­föl­di ener­gia­fo­gyasz­tók 90 szá­za­lé­ka kép­te­len vagy nem haj­lan­dó ener­gia­szol­gál­ta­tót vál­ta­ni (CMA, 2016). Vagy­is a piaci me­cha­niz­mu­sok ko­ránt­sem mű­köd­nek meg­fe­le­lő­en, és nem biz­to­sít­ják a piaci hely­ze­tük­kel vissza­élő szol­gál­ta­tók fe­let­ti meg­fe­le­lő el­len­őr­zést, a la­kos­ság ér­de­ke­i­nek magas szin­tű ér­vé­nye­sít­he­tő­sé­gét. Ezért nem vé­let­len, hogy a 2017. évi jú­ni­u­si vá­lasz­tá­so­kon már nem­csak a Mun­kás­párt ígér­te meg a brit vá­lasz­tók­nak, hogy meg­vá­lasz­tá­suk ese­tén meg­aka­dá­lyoz­zák a ház­tar­tá­sok ener­gia­ki­adá­sa­i­nak nö­ve­ke­dé­sét, hanem a kon­zer­va­tí­vok is. A kon­zer­va­tív párt meg­ígér­te, ha nyer a jú­ni­u­si vá­lasz­tá­so­kon, be­avat­ko­zik a gáz- és a vil­la­mos­ener­gia-árak ala­kí­tá­sá­ba, és a brit ház­tar­tá­sok két­har­ma­dá­nál kor­lá­toz­ni fogja az árak eme­lé­sé­nek le­he­tő­sé­gét. Mind­azon­ál­tal a jobb­ol­da­li kon­zer­va­tí­vok po­li­ti­ká­ja né­mi­kép­pen el­tért a Mun­kás­pár­té­tól, mivel ők nem az árak be­fa­gyasz­tá­sát, hanem egy új ár­sap­ka (price cap) jel­le­gű sza­bá­lyo­zás be­ve­ze­té­sét ígér­ték meg a vá­lasz­tó­ik­nak. Vé­le­mé­nyük sze­rint az ő el­gon­do­lá­suk sok­kal ru­gal­ma­sab­ban lesz képes re­a­gál­ni a piaci vi­szo­nyok vál­to­zá-sa­i­ra. Egyes elem­zők sze­rint ez a meg­ol­dás az egyik leg­na­gyobb ener­gia­szol­gál­ta­tó cég ese­té­ben 332 mil­lió font­tal csök­ken­te­né a cég pro­fit­ját, és mint­egy 4,2 mil­lió font­tal a ve­zér­igaz­ga­tó éves jö­ve­del­mét. A Cent­ri­ca 2016-ban re­kord­össze­gű, 2,2 mil­li­árd fon­tos adó­zás előt­ti pro­fit­ra tett szert (Pic­kard–Tho­mas, 2017).

Egy másik ér­de­kes fej­le­mény ebben az ügy­ben, hogy a nagy brit ener­gia­szol­gál­ta­tó cég, a Scot­tish and So­ut­hern Energy (SSE) a ki­rob­bant vita kap­csán, 2016 no­vem­be­ré­ben vál­lal­ta, hogy leg­alább hat hó­na­pig be­fa­gyaszt­ja a stan­dard gáz- és vil­la­mos­ener­gia­ára­it, egé­szen 2017 áp­ri­li­sá­ig, ezzel mint­egy 100 font meg­ta­ka­rí­tást le­he­tő­vé téve, és az egyik leg­ala­cso­nyabb árat ajánl­va a pi­a­con a fo­gyasz­tók­nak. A 8 mil­lió fo­gyasz­tó­val ren­del­ke­ző SSE be­je­len­té­se meg­le­pe­tés­ként érte a többi ener­gia­szol­gál­ta­tót, hi­szen a tél előtt sok­kal in­kább az árak to­váb­bi eme­lé­sét vár­ták. Ugyan­ak­kor az SSE kez­de­mé­nye­zé­se a mai napig nem ta­lált kö­ve­tők­re, a leg­töb­ben nem is re­a­gál­tak a hírre, míg töb­ben, mint a Bri­tish Gas és Npo­wer, va­la­mint a fran­cia EDF a szó­vi­vő­jén ke­resz­tül csak annyit üzent, hogy cégük fo­lya­ma­to­san fe­lül­vizs­gál­ja az ára­kat. Az új­ság­írók szel­le­me­sen azzal zár­ták be­szá­mo­ló­ju­kat, hogy amennyi­ben bár­mi­lyen új fej­le­mény­ről ér­kez­ne hír a té­má­ban, ha­la­dék­ta­la­nul tá­jé­koz­tat­ják a nyil­vá­nos­sá­got, de 2016 no­vem­be­re óta egyet­len új be­je­len­tés sem ér­ke­zett más ener­gia­szol­gál­ta­tók­tól (Bor­rell, 2016).

Cseh­or­szág­ban is meg­va­ló­sult egy tíz­szá­za­lé­kos mér­sék­lés, s Bul­gá­ri­á­ban és Né­met­or­szág­ban is sor ke­rült ki­sebb mér­té­kű ár­csök­ken­té­sek­re (Ma­gyar Nem­zet, 2013). De mind­ezek el­le­né­re, Ma­gyar­or­szá­gon kívül to­vább­ra is a gáz- és vil­la­mos­ener­gia-árak emel­ke­dő trend­je ma­radt a jel­lem­ző az Eu­ró­pai Uni­ó­ban.

Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság a piac min­den­ha­tó­sá­gá­ban hisz

A Szá­zad­vég ku­ta­tó­in­té­zet 2013. áp­ri­lis 26. és 30. kö­zött te­le­fo­nos, kér­dő­íves köz­vé­le­mény-ku­ta­tást vég­zett, amely­nek során 1000 vé­let­len­sze­rű­en ki­vá­lasz­tott sze­mélyt kér­dez­tek meg.³ E fel­mé­rés ta­nú­sá­ga sze­rint a ma­gyar la­kos­ság je­len­tős több­sé­ge ta­lál­ko­zott a kor­mány re­zsi­csök­ken­tő in­téz­ke­dé­se­it ért kri­ti­kák­kal, túl­nyo­mó több­sé­gük (59%) nem érzi jo­gos­nak eze­ket a bí­rá­la­to­kat. E fel­mé­rés alap­ján az is el­mond­ha­tó, hogy a la­kos­ság túl­nyo­mó több­sé­ge (82 szá­za­lé­ka) az el­hang­zott kri­ti­kák után is ugyan­annyi­ra vagy job­ban tá­mo­gat­ja a re­zsi­csök­ken­tést, mint ko­ráb­ban. Összes­sé­gé­ben tehát a Szá­zad­vég 2013 áp­ri­li­sá­ban ké­szí­tett köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sa azt tá­masz­tot­ta alá, hogy a la­kos­ság döntő több­sé­ge nem érzi jo­gos­nak a re­zsi­csök­ken­tést ért kri­ti­ká­kat, és az in­téz­ke­dé­sek la­kos­sá­gi tá­mo­ga­tott­sá­ga to­vább­ra is magas.

Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság, az Eu­ró­pai Uniót lét­re­ho­zó ala­pí­tók szel­le­mé­vel el­len­tét­ben, egyre több kér­dés­ben akar a nem­zet­ál­la­mok feje fö­lött dön­te­ni. A brüssze­li bü­rok­ra­ták el akar­ják venni a le­he­tő­sé­get a nem­zet­ál­la­mok­tól, hogy azok szu­ve­rén módon dönt­hes­se­nek arról, hogy kont­rol­lál­ják a köz­mű­szol­gál­ta­tó­kat. Ez a kér­dés­kör azért ka­pott he­lyet a kon­zul­tá­ci­ó­ban, mert Ener­gia­unió cím­mel az Eu­ró­pai Bi­zott­ság olyan ja­vas­la­tot tett le az asz­tal­ra, amely ki­ven­né az ára­már meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak jogát a tag­ál­la­mok ke­zé­ből (Ma­gyar­or­szág Kor­má­nya, 2017). Brüsszel ja­vas­la­ta ér­tel­mé­ben a tag­ál­la­mok­nak ütem­ter­vet kel­le­ne ké­szí­te­ni­ük „az összes sza­bá­lyo­zott díj­té­tel fel­ol­dá­sá­ra”. Ez gya­kor­la­ti­lag a re­zsi­csök­ken­tés végét je­len­te­né, és azt is, hogy a nagy­vál­la­la­tok újra sza­bad kezet kap­ná­nak a re­zsi­dí­jak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban. Ez az el­kép­ze­lés a ma­gyar csa­lá­dok he­lyett újra a mul­tik­nak ked­vez­ne, ezért a kor­mány ha­tá­ro­zot­tan el­len­zi.

Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság, úgy tűnik, a té­nyek el­le­né­re csak a piac min­den­ha­tó­sá­gá­ban haj­lan­dó hinni, és egy­elő­re sem­mi­lyen egyéb al­ter­na­tív meg­ol­dást nem kíván meg­fon­tol­ni. Az Eu­ró­pai Unió az üz­let­ág­ban ér­de­kelt ma­gán­cé­gek tá­mo­ga­tá­sá­ra 2015 de­cem­be­ré­ben tá­ma­dást in­dí­tott a ma­gyar re­zsi­csök­ken­tés fo­lya­ma­ta ellen, amely­nek elő­ké­szí­té­se gya­nánt több uniós ál­la­mot is ha­son­ló vizs­gá­lat alá von­tak (So­mo­gyi, 2015). Az íté­let gya­kor­la­ti­lag meg­szü­le­tett: a vizs­gá­lat el­in­dí­tá­sa­kor a vizs­gált ál­la­mok erő­fö­lé­nyük­kel vissza­él­ve úgy lép­tek föl, hogy ve­szély­be so­dor­ták a ma­gán-köz­szol­gál­ta­tó cégek fenn­ma­ra­dá­sát. Az EU mind­ed­dig még egyet­len kö­te­le­zett­ség­sze­gé­si el­já­rást sem in­dí­tott olyan ma­gán-ener­gia- vagy köz­szol­gál­ta­tó ellen, amely vissza­élt az erő­fö­lé­nyé­vel, sőt mi több, meg­ká­ro­sí­tot­ta a fo­gyasz­tó­kat, pél­dá­ul túl­szám­lá­zás vagy fe­les­le­ges, pa­zar­ló költ­sé­ge­i­nek át­há­rí­tá­sa révén.

Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság írá­sos ál­lás­fog­la­lá­sá­ban ki­mond­ja, hogy a piaci li­be­ra­li­zá­ció ala­cso­nyabb ára­kat je­lent. Ezzel szem­ben az Eu­ró­pai Bi­zott­ság saját ko­ráb­bi je­len­té­se­i­ből vi­lá­go­san ki­de­rül, hogy az áram la­kos­sá­gi fo­gyasz­tói árai 2010 és 2015 kö­zött át­la­go­san 20 szá­za­lék­kal nö­ve­ked­tek az uniós or­szá­gok­ban (az Egye­sült Ki­rály­ság­ban 50 szá­za­lék­kal, Por­tu­gá­li­á­ban 37 szá­za­lék­kal). A la­kos­sá­gi gáz­árak ese­té­ben még rosszabb a hely­zet: öt év alatt át­la­go­san 25 szá­za­lék­kal nőt­tek a fo­gyasz­tói árak az Eu­ró­pai Uni­ó­ban (Spa­nyol­or­szág­ban pél­dá­ul 72 szá­za­lék­kal). Eköz­ben Ma­gyar­or­szá­gon csök­ken­tek a leg­na­gyobb mér­ték­ben a re­zsi­költ­sé­gek Eu­ró­pá­ban (Euro­pe­an Com­mis­si­on, 2014:33).

Az Eu­ró­pai Unió ál­lás­pont­ját kép­vi­se­lő hazai szak­ér­tők sze­rint, a köz­pon­ti­lag ve­zé­relt re­zsi­csök­ken­tés ke­vés­bé si­ke­res, mint az Unió által eről­te­tett piaci ko­or­di­ná­ció. Vé­le­mé­nyük sze­rint Cseh­or­szág­hoz és Szlo­vé­ni­á­hoz ké­pest, ame­lyek tel­jes egé­szé­ben li­be­ra­li­zál­ták a la­kos­sá­gi pi­a­cot, a ma­gyar árak csök­ken­tek leg­na­gyobb mér­ték­ben, de no­mi­ná­li­san alig ala­cso­nyab­bak, mint azok­ban az or­szá­gok­ban, ahol tel­je­sen li­be­ra­li­zál­ták az ára­kat (Fel­smann, 2016).

Ezzel szem­ben az az igaz­ság, hogy az Eu­ró­pai Uni­ó­ban je­len­leg a leg­ma­ga­sab­bak az ener­gia­árak a vi­lá­gon, és kü­lö­nö­sen azok­ban az or­szá­gok­ban, ahol tel­jes mér­ték­ben li­be­ra­li­zál­ták a pi­a­cot. Az utób­bi évek­ben éppen ezek­ben az or­szá­gok­ban nőt­tek a leg­na­gyobb mér­ték­ben az árak, pél­dá­ul az Egye­sült Ki­rály­ság­ban több mint 50 szá­za­lék­kal.

Kaja Kal­las észt kép­vi­se­lő sze­rint nekik már van ta­pasz­ta­la­tuk az EU által ja­va­solt rend­szer­ről, amely vé­le­mé­nye sze­rint náluk a rezsi csök­ke­né­sét ered­mé­nyez­te (Hír TV, 2017). Két­ség­te­len, hogy eu­ró­pai össze­ha­son­lí­tás­ban az észt vil­la­mos­ener­gia-ár 2016-ban a har­ma­dik leg­ala­cso­nyabb volt, ugyan­ak­kor 2010-ben még a má­so­dik leg­ala­cso­nyabb. Tehát va­ló­já­ban a po­zí­ci­ó­juk nem ja­vult, hanem rom­lott, ezzel szem­ben Ma­gyar­or­szá­gé je­len­tő­sen ja­vult. A 4. ábrán jól lát­ha­tó, mely or­szá­gok­ban csök­ken­tek az árak, és mi­lyen mér­ték­ben.

A re­zsi­csök­ken­tés leg­több­ször a szol­gál­ta­tók ext­ra­pro­fit­já­nak ká­rá­ra tör­té­nik, ezért har­col­nak a szol­gál­ta­tók el­le­ne min­den esz­köz­zel, az Eu­ró­pai Unió ve­ze­tő po­li­ti­ku­sa­it, egyes in­téz­mé­nye­i­nek ve­ze­tő­it és ér­de­ke­i­ket ér­vé­nye­sí­te­ni kész szak­em­be­re­ket, új­ság­író­kat is be­von­va, kül­föl­dön és bel­föl­dön egy­aránt. Az Eu­ró­pai Unió bü­rok­ra­tái a köz­mű­szol­gál­ta­tók lob­bis­tá­i­nak nyo­má­sá­ra to­tá­lis tá­ma­dást ké­szí­tet­tek elő. Olyan egy­sé­ges uniós sza­bá­lyo­zást kí­ván­nak be­ve­zet­ni, amely révén min­den­fé­le ár­sza­bá­lyo­zás, ár­kor­lá­to­zás le­he­tő­sé­gét meg­szün­tet­nék a tag­or­szá­gok szá­má­ra. Így a köz­mű­szol­gál­ta­tók a pro­fit­juk akár kor­lát­lan eme­lé­se ér­de­ké­ben éven­te több­ször is emel­het­nék a gáz, az áram és más köz­mű­vek árát a fo­gyasz­tó­ik ká­rá­ra. Ismét oda jut­hat­nánk, ahová a 2010 előt­ti kor­má­nyok ide­jén: drasz­ti­ku­san meg­emel­ked­né­nek a re­zsi­költ­sé­ge­ink, re­zsi­szám­lá­ink, ke­ve­seb­bet te­het­nénk félre, költ­het­nénk élet­mi­nő­sé­günk ja­ví­tá­sá­ra, tu­dá­sunk meg­újí­tá­sá­ra, egész­sé­ge­sebb élet­mód­ra, re­kre­á­ci­ó­ra, pi­he­nés­re, sza­bad időnk tar­tal­ma­sabb el­töl­té­sé­re.

Va­ló­szí­nű­leg nem min­den EU-tag­or­szág képes arra, amire Ma­gyar­or­szág, hogy ál­la­mi sza­bá­lyo­zás­sal tegye ol­csób­bá az ener­gia árát a ház­tar­tá­sok, ké­sőbb az ipar, majd a gaz­da­ság egé­sze szá­má­ra. De nyil­ván­va­ló­an nem sze­ret­nénk, hogy el­ve­gyék tő­lünk azo­kat az esz­kö­zö­ket, ame­lyek­kel je­len­tős ered­mé­nye­ket tud­tunk el­ér­ni. Ezért Ma­gyar­or­szág­nak a leg­ha­tá­ro­zot­tab­ban ki kell áll­nia az eddig kö­ve­tett ál­lás­pont­ja mel­lett, és nem sza­bad le­mon­da­nia az ener­gia­árak ál­la­mi sza­bá­lyo­zá­sá­nak esz­kö­ze­i­ről, ki kell áll­nia a re­zsi­csök­ken­tés fo­lya­ma­ta mel­lett. Ha a jö­vő­ben Eu­ró­pá­ban va­ló­ban lét­re­jön egy olyan egy­sé­ges ener­gia­pi­ac, amely a fo­gyasz­tók szá­má­ra az árak csök­ke­né­sét hozza, akkor Ma­gyar­or­szág szá­má­ra is vonzó lehet egy ilyen gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­tet ki­ala­kí­ta­ni. Addig azon­ban az Eu­ró­pai Bi­zott­ság­nak kel­le­ne bi­zo­nyí­ta­nia, hogy képes ál­lam­pol­gá­rai ér­de­ke­it meg­vé­de­ni egy szűk lob­bi­cso­port pro­fit­ér­de­ke­i­vel szem­ben. A jö­vő­ben fel kell lép­nie az olyan ma­gán-ener­gia- és köz­szol­gál­ta­tók ellen, ame­lyek vissza­él­nek erő­fö­lé­nyük­kel, és túl­szám­lá­zás­sal vagy fe­les­le­ges, pa­zar­ló költ­sé­ge­ik át­há­rí­tá­sa révén meg­ká­ro­sít­ják a fo­gyasz­tó­kat.