Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 51–71., DOI: 10.24307/psz.2017.0906

Össze­fog­la­lás

Egy vál­la­lat nö­ve­ke­dé­sé­hez és ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek meg­tar­tá­sá­hoz el­en­ged­he­tet­len a meg­fe­le­lő for­rá­sok ren­del­ke­zés­re ál­lá­sa. Ehhez pedig a tu­laj­do­no­sok és a vál­la­lat­ve­ze­tők tu­da­tos be­fek­te­té­si po­li­ti­ká­ja, a vál­la­lat meg­fe­le­lő pénz­ügyi me­ne­dzse­lé­se és jól mű­kö­dő külső pénz­ügyi rend­szer, meg­fe­le­lő és magas szin­tű pénz­ügyi szol­gál­ta­tás szük­sé­ges, hogy a be­ru­há­zá­sok­hoz és a mű­kö­dés­hez szük­sé­ges for­rá­sok meg­fe­le­lő mér­ték­ben ren­del­ke­zés­re áll­ja­nak. A pénz­ügyi for­rá­so­kat el­ső­sor­ban a ban­kok­tól tud­ják be­sze­rez­ni a vál­lal­ko­zá­sok. A ban­kok­nak je­len­tős ex­pan­zi­ót kell vég­re­haj­ta­ni­uk a hi­tel- és be­fek­te­tői pi­a­con: meg­té­rü­lé­si kér­dé­sek­ben je­len­tő­sen re­du­kál­ni­uk kell a költ­sé­ge­i­ket, to­váb­bi kon­szo­li­dá­ci­ó­kat, há­ló­zat­csök­ken­tést kell vég­re­haj­ta­ni, új pi­a­cok fel­tá­rá­sa mel­lett. Leg­fő­kép­pen vi­szont, a nö­ve­ke­dés ér­de­ké­ben, a koc­ká­za­tok jobb fel­mé­ré­sé­vel a bi­za­lom­nak kell erő­söd­nie: a kkv-szek­tor irá­nyá­ban a banki piac in­no­vá­ci­ói, a szek­tor struk­tu­rá­lis és élet­cik­lu­son ala­pu­ló jobb meg­is­me­ré­se, az igé­nyek pon­to­sabb ki­elé­gí­té­se segít ebben.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: G19, G3, G32, R11, R13
Kulcs­sza­vak: be­fek­te­tés, jö­ve­del­me­ző­ség, vál­la­la­ti pénz­ügyek, gaz­dál­ko­dás, kkv

Analy­sis and Cont­rol of Cor­pora­te In­vestment De­ci­sions

Sum­ma­ry

To en­sure cor­pora­te growth and pre­ser­ve com­pe­ti­ti­ve­ness, the ava­i­la­bi­lity of app­rop­ria­te re­sour­ces is ine­vi­tab­le. This re­qu­i­res a pro­ac­tive in­vestment po­li­cy from the ow­ners and com­pany ma­na­gers, ade­qua­te fi­nan­cial ma­nag­ement and a well-func­tion­ing ex­ter­nal fi­nan­cial sys­tem, and ade­qua­te and high-qu­a­lity fi­nan­cial ser­vi­ce to pro­vi­de suf­fi­ci­ent sour­ces for in­vestments and ope­ra­ti­on. Busi­nes­ses pre­do­mi­nantly ob­ta­in fi­nan­cial re­sour­ces from banks. Banks need to imp­le­ment a major ex­pan­si­on in the cre­dit and in­vestment mar­ket: they must sig­ni­fi­cantly re­du­ce costs in re­la­ti­on to re­turn, they need to carry out furt­her cons­o­li­da­tions shor­ten the chain, and si­mul­ta­ne­o­usly find new mar­kets. Most im­por­tantly, they must strengt­hen con­fi­den­ce by a bet­ter as­sess­ment of risks in order to boost growth. This can be fa­ci­li­ta­ted by bank­ing mar­ket in­no­va­ti­on app­li­ed to the SME sec­tor, a bet­ter un­der­stand­ing of the sec­tor on a struc­tu­ral and life-cyc­le basis, and a more acc­ura­te res­pon­se to the needs and de­mand.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: G19, G3, G32, R11, R13
Key­words: in­vestment, pro­fi­ta­bi­lity, cor­pora­te fi­nance, ma­nag­ement, SME

Be­ve­ze­tés – a pénz­ügyi dön­té­sek a vál­lal­ko­zá­sok éle­té­ben

A gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­te­ket tu­laj­do­no­sa­ik azzal a cél­lal hoz­zák létre, hogy annak üz­le­ti te­vé­keny­sé­gé­ből nye­re­sé­get¹ ( jö­ve­del­met) re­a­li­zál­has­sa­nak, mely révén va­gyo­nu­kat is nö­vel­he­tik. Ugyan­ak­kor a gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet ér­ték­nö­ve­lő, nye­re­sé­ges mű­kö­dé­sé­hez a meg­fe­le­lő for­rá­sok ren­del­ke­zés­re ál­lá­sa kulcs­fon­tos­sá­gú kér­dés. Annak ér­de­ké­ben, hogy a gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek meg­kezd­hes­sék mű­kö­dé­sü­ket, be­in­dít­has­sák ter­me­lé­si vagy szol­gál­ta­tás­nyúj­tá­si te­vé­keny­sé­gü­ket, fo­koz­zák annak szín­vo­na­lát és ha­té­kony­sá­gát, fe­dez­ni tud­ják folyó költ­sé­ge­i­ket, be­ru­há­zá­si, fej­lesz­té­si te­vé­keny­sé­ge­ket va­ló­sít­has­sa­nak meg, pénz­ügyi for­rá­sok­ra (fi­nan­szí­ro­zás­ra) is szük­sé­gük van. A vál­la­lat me­nedzs­ment­jé­nek, a tu­laj­do­nos el­vá­rá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en, a mű­kö­dés során szá­mos dön­tést kell meg­hoz­nia (Kar­ma­zin, 2016:16–17). Ami­kor dön­té­sek­ről be­szé­lünk, a fel­me­rü­lő le­he­tő­sé­gek kö­zöt­ti vá­lasz­tást ért­jük, a ren­del­ke­zés­re álló in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban. A pénz­ügyi me­nedzs­ment leg­mo­der­nebb el­mé­le­tei ezt úgy old­ják meg, hogy a vál­la­lat alap­ve­tő célja az adott bi­zony­ta­lan­sá­gi és koc­ká­za­ti té­nye­zők je­len­lé­te mel­lett a vál­la­lat piaci ér­té­ké­nek ma­xi­ma­li­zá­lá­sa.

A stra­té­gi­ai pénz­ügyi dön­té­se­ket két ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­hat­juk asze­rint, hogy a mér­leg esz­köz- (be­ru­há­zá­si dön­tés) vagy for­rás- (fi­nan­szí­ro­zá­si dön­tés) ol­da­lát érin­tik. A be­fek­te­té­si dön­té­sek a vál­lal­ko­zás be­fek­te­tett esz­kö­ze­i­nek nagy­sá­gá­ra és/vagy annak össze­té­te­lé­re van­nak ha­tás­sal (Illés, 2009:25–32). Ezek a pénz­ügyi dön­té­sek azon­ban csak akkor le­het­nek ha­té­ko­nyak, amennyi­ben kö­rül­te­kin­tő­en, a vál­lal­ko­zás belső és külső kör­nye­ze­té­hez ma­xi­má­li­san al­kal­maz­kod­va szü­let­nek meg. Nem sza­bad fi­gyel­men kívül hagy­ni azt a meg­ál­la­pí­tást sem, mi­sze­rint a pénz­ügyi dön­té­sek­nek il­lesz­ked­ni­ük kell a tu­laj­do­no­sok cél­rend­sze­ré­hez (Ka­tits, 2002:145–148). Ál­ta­lá­no­san meg­fo­gal­maz­va azt mond­hat­juk, hogy a vál­lal­ko­zá­sok rövid távú cél­jai a meg­fe­le­lő és sta­bil lik­vi­di­tás el­éré­se, vagy­is a fo­lya­ma­tos mű­kö­dő­ké­pes­ség fenn­tar­tá­sa. A rövid távú célok ala­poz­zák meg a hosszú távra meg­fo­gal­ma­zott cé­lo­kat, azaz a hosszú távú nye­re­sé­ges mű­kö­dést és a pro­fit ma­xi­ma­li­zá­lá­sát.

Nap­ja­ink­ban egyre töb­bet ol­vas­ha­tunk azon­ban egy más szem­szög­ből elem­zett cél­meg­ha­tá­ro­zás­ról is, mi­sze­rint egy vál­lal­ko­zás hosszú távú célja nem más, mint a tu­laj­do­no­si va­gyon ma­xi­ma­li­zá­lá­sa. Ez a meg­kö­ze­lí­tés ame­ri­kai kö­zeg­ből indul, ahol a rész­vény­tár­sa­sá­gi forma a meg­ha­tá­ro­zó. Így a tu­laj­do­no­si va­gyon a rész­vé­nyek szá­má­nak és a napi ár­fo­lya­má­nak szor­za­tá­val egyen­lő. A tu­laj­do­no­si va­gyon nö­ve­lé­se a rész­vé­nyek ár­fo­lya­má­nak nö­ve­lé­sé­vel ért­he­tő el (Ka­tits, 2013:2–18). Min­den olyan pénz­ügyi dön­tés, amely­nek ha­tá­sá­ra a rész­vé­nyek ár­fo­lya­ma emel­ke­dik, nö­ve­li a vál­lal­ko­zás va­gyo­nát, így ezek a dön­té­sek jó dön­tés­nek mi­nő­sül­nek (Pa­ta­ki et al., 2014:191–195). Ezt a meg­kö­ze­lí­tést azon­ban csak a tőzs­dén mű­kö­dő rész­vény­tár­sa­sá­gok ese­té­ben lehet al­kal­maz­ni, más­részt fel­ve­tő­dik a kér­dés, hogy lé­te­zik-e köz­vet­len kap­cso­lat egy pénz­ügyi dön­tés jó vagy rossz mi­vol­ta, va­la­mint a vál­la­la­ti rész­vény ár­fo­lya­ma kö­zött? Erre talán a leg­jobb vá­laszt egy rövid ki­te­kin­tés adhat: 2008 őszén szer­te a vi­lág­ban zu­han­ni kezd­tek az ár­fo­lya­mok. Va­ló­szí­nű­leg nem ál­lít­hat­juk azt, hogy a vál­la­lat­ve­ze­tők min­den­hol rossz dön­tést hoz­tak, és ennek ha­tá­sá­ra tör­tént az ár­fo­lya­mok ne­ga­tív irá­nyú el­moz­du­lá­sa, majd 2009 ta­va­szán csak jó pénz­ügyi dön­té­sek szü­let­tek, mely­nek ha­tá­sá­ra emel­ked­ni kezd­tek az ár­fo­lya­mok. Tehát össze­fog­la­ló­an azt mond­hat­juk, hogy a dön­té­sek mi­nő­sé­ge és a rész­vény­ár­fo­lya­mok ala­ku­lá­sa kö­zött nem lé­te­zik köz­vet­len össze­füg­gés. Az 1. ábra össze­fog­la­ló­an áb­rá­zol­ja ezen ki­emelt kér­dés­kö­rö­ket.

A pénz­ügyi dön­té­sek­re to­váb­bá az is jel­lem­ző, hogy a vál­lal­ko­zás esz­kö­ze­i­ben, for­rá­sa­i­ban, vagy talán mind­ket­tő­ben vál­to­zást idéz­nek elő (Ka­tits–Varga, 2016:73–113.). A vál­la­lat­nak azon te­vé­keny­sé­gét, amely a pénz­ügyi for­rá­sok meg­te­rem­té­sé­hez, il­let­ve fel­hasz­ná­lá­sá­hoz kap­cso­ló­dik, a vál­lal­ko­zás fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak ne­vez­zük. A vál­la­la­ti fi­nan­szí­ro­zás arany­sza­bá­lyá­nak alap­ja abban áll, hogy a vál­la­la­ti esz­kö­zök fi­nan­szí­ro­zá­sa során be­tart­ják az aláb­bi két fel­té­telt:

ahol: FHF = a fi­nan­szí­ro­zás hosszú le­já­ra­tú for­rá­sai; TLV = tar­tó­san le­kö­tött va­gyon; FRF = a fi­nan­szí­ro­zás rövid le­já­ra­tú for­rá­sai; RLV = rövid időre le­kö­tött va­gyon.

To­váb­bá fon­tos meg­em­lí­te­ni egy másik igen lé­nye­ges össze­füg­gést, ami abból a fel­te­vés­ből indul ki, hogy a be­fek­te­tett esz­kö­zök tar­tó­san le­kö­tött va­gyon­nak szá­mí­ta­nak, míg a for­gó­esz­kö­zök le­kö­té­se rö­vi­debb le­já­ra­ti idejű (Kas­say, 2014:41–47). Mind­ezek alap­ján a kö­vet­ke­ző egyen­leg ír­ha­tó fel:

ahol: VK = saját tőke; DCK = hosszú le­já­ra­tú ide­gen tőke; NM = be­fek­te­tett esz­kö­zök; KCK = rövid le­já­ra­tú ide­gen tőke.

A pénz­ügyi dön­tés­ho­za­ta­li kri­té­ri­u­mok

A fi­nan­szí­ro­zá­si dön­tés meg­ho­za­ta­la során a me­nedzs­ment nem hagy­hat fi­gyel­men kívül né­hány igen fon­tos kri­té­ri­u­mot: a füg­get­len­sé­get, a lik­vi­di­tást, a ren­ta­bi­li­tást, va­la­mint a biz­ton­sá­got.

A koc­ká­zat nem más, mint adott dön­tés kon­zek­ven­ci­á­i­nak so­ro­za­ta, ame­lyek­hez va­ló­szí­nű­sé­gi ér­té­kek ren­del­he­tők (Bé­lyácz, 2007:21–31). A koc­ká­zat úgy is ér­tel­mez­he­tő, mint a be­kö­vet­ke­ző pénz­be­li vesz­te­ség. A koc­ká­zat­nak kü­lön­bö­ző ka­te­gó­ri­ái lé­tez­nek, me­lyek közül ál­ta­lá­ban a mű­kö­dé­si, fi­nan­szí­ro­zá­si és a piaci koc­ká­zat elem­zé­se szük­sé­ges az egyes dön­té­sek meg­ho­za­ta­la­kor. Mű­kö­dé­si koc­ká­zat alatt a meg­fe­le­lő mér­té­kű üzemi ered­mény el­éré­sét ért­jük, ami nagy­mér­ték­ben függ a vál­lal­ko­zás külső kör­nye­ze­té­től.

A fi­nan­szí­ro­zá­si koc­ká­zat a köl­csön­tő­ke hasz­ná­la­tá­ból fa­ka­dó, a mű­kö­dé­si koc­ká­zat fe­let­ti, pót­ló­la­gos koc­ká­zat (Pa­ta­ki et al., 2014:191–195). Ma­gá­ban fog­lal­ja az ide­gen for­rá­sok­hoz való fo­lya­ma­tos hoz­zá­ju­tás koc­ká­za­tát, az ide­gen for­rás árát (ka­mat­koc­ká­zat) is. Más meg­kö­ze­lí­tés­ben, a saját és ide­gen for­rá­sok op­ti­má­lis ará­nyá­nak biz­to­sí­tá­sát is tar­tal­maz­za.

Szo­ros össze­füg­gés áll fenn az előző három kri­té­ri­um együt­te­se, va­la­mint a biz­ton­ság kri­té­ri­u­ma kö­zött, hi­szen fo­ko­zó­dó ren­ta­bi­li­tás, ál­lan­dó lik­vi­di­tás és a meg­fe­le­lő pénz­ügyi ön­ál­ló­ság mel­lett a tő­ke­vesz­te­ség koc­ká­za­ta je­len­tő­sen csök­kent­he­tő. Fo­lya­ma­to­san vizs­gál­ni szük­sé­ges a dön­tés ki­me­ne­te­lé­ben rejlő koc­ká­zat és vár­ha­tó hozam közti össze­füg­gé­se­ket, ame­lyek a dön­tést meg­ho­zó me­nedzs­ment szá­má­ra a ma­xi­má­li­san el­ér­he­tő ho­za­mot biz­to­sít­ják, a le­he­tő leg­ki­sebb koc­ká­zat mel­lett.

Mind­ezek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel olyan dön­té­se­ket kell hozni, me­lyek révén fo­koz­ha­tó a vál­la­la­ti érték. Ehhez azon­ban fon­tos a stra­té­gi­ai szem­lé­let­mód, va­la­mint a meg­fe­le­lő és fo­lya­ma­tos kal­ku­lá­ció és elem­zés. Ezen vál­la­la­ti érték fo­ko­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó szá­mí­tá­sok­nak fe­lel­nek meg töb­bet kö­zött a dis­coun­ted cash flow, a re­turn on in­vestment, va­la­mint az eco­no­mic value added szá­mí­tá­sok.

A szám­vi­tel sze­re­pe a tu­laj­do­no­si dön­té­sek elő­ké­szí­té­sé­ben a mai ma­gyar szám­vi­te­li tör­vény elő­írá­sai, va­la­mint az IFRS sza­bá­lyai sze­rint

A jól fel­épí­tett köny­ve­lé­si rend­szer el­en­ged­he­tet­len a ve­ze­tői, a tu­laj­do­no­si dön­té­sek elő­ké­szí­té­sé­ben. Ennek a köz­is­mert ki­je­len­tés­nek az alap­ja, hogy a szám­vi­tel – a pénz­ügyi és ve­ze­tői egy­aránt – egy in­for­má­ci­ós rend­szer­ként fog­ha­tó fel. A rend­szer képes az esz­kö­zök és for­rá­sok ér­té­ke­lé­sé­re és azok vál­to­zá­sa­i­nak nyil­ván­tar­tá­sá­ra, pil­la­nat­nyi ér­té­ké­nek ki­mu­ta­tá­sá­ra. A ren­del­ke­zé­sünk­re álló ada­tok alap­ján el­vé­gez­het­jük a ko­ráb­bi fo­lya­ma­tok ana­lí­zi­sét, azok ta­pasz­ta­la­ta­it fel­hasz­nál­hat­juk a ter­ve­zé­si munka során. Ki kell je­len­te­nünk, hogy a meg­bíz­ha­tó in­for­má­ció a gaz­dál­ko­dás­ban rend­kí­vü­li ér­té­ket kép­vi­sel, hi­á­nya a gaz­da­sá­gi dön­té­sek meg­ala­po­zat­lan­sá­gá­hoz vezet. A me­ne­dzse­rek és tu­laj­do­no­sok in­for­má­ció­igé­nyé­nek ki­elé­gí­té­se ér­de­ké­ben ér­tel­mez­zük kissé ki­bő­vít­ve a szám­vi­te­li rend­szert, amely­nek három funk­ci­o­ná­lis ele­mét kü­lön­böz­tet­het­jük meg (2. ábra).

A mai ma­gyar rend­szer sze­rint a be­szá­mo­ló el­ké­szí­té­se még nem je­lent elem­zést, ha­csak nem gon­do­lunk a ki­egé­szí­tő mel­lék­let mu­ta­tó­szá­ma­i­ra. Ki­je­lent­het­jük, hogy a szám­vi­tel­ből nyer­he­tő in­for­má­ci­ók al­kal­ma­sak az elem­zés­re, és így le­he­tő­sé­get nyúj­ta­nak a meg­fe­le­lő terv­mun­ká­ra. Ma a ma­gyar szám­vi­te­li tör­vény elő­írá­sai sze­rint a dön­té­sek kö­vet­kez­mé­nye­it – jó vagy hibás vol­tát – a be­szá­mo­ló­ban nem je­le­ní­tik meg.

A nem­zet­kö­zi be­szá­mo­lá­si rend­szer egy ki­csit előbb­re megy a szám­vi­te­li munka fo­lya­ma­tá­ban. A ter­ve­zés ered­mé­nye­ként ke­let­ke­ző dön­té­se­ket, konk­rét lé­pé­se­ket a va­gyon­ele­mek ki­mu­ta­tá­sa során ér­té­ke­li, vagy­is a terv meg­va­ló­sí­tá­sát fi­gye­lem­mel kí­sé­ri, és ha az hi­bás­nak bi­zo­nyul, akkor a ki­mu­ta­tá­sa­i­ban arra re­a­gál. Az esz­köz nem sze­re­pel­het a pénz­ügyi ki­mu­ta­tá­sok­ban, ha attól nem vár­ha­tó jö­vő­be­li ha­szon. A pénz­ügyi ki­mu­ta­tá­sok azon­nal jel­zik a tu­laj­do­no­sok szá­má­ra, ha egy pénz­ügyi dön­tés hibás volt. Az IFRS (nem­zet­kö­zi pénz­ügyi be­szá­mo­lá­si rend­szer) sze­rin­ti be­szá­mo­ló el­ké­szí­té­se során a szám­vi­te­li szak­em­ber már nyo­mon kö­ve­ti a ko­ráb­bi el­ha­tá­ro­zá­sok he­lyes­sé­gét. Az át­ala­ku­ló be­szá­mo­lá­si rend­szer tehát fo­lya­ma­to­san és au­to­ma­ti­ku­san tá­mo­gat­ni fogja a me­nedzs­men­tet és a tu­laj­do­no­so­kat a gaz­dál­ko­dás ta­pasz­ta­la­ta­i­nak meg­je­le­ní­té­se által és a gaz­dál­ko­dás irá­nyí­tá­sá­ban.

A leg­fon­to­sabb vál­la­la­ti po­li­ti­kák ki­ala­kí­tá­sa az egyes vál­la­la­ti élet­cik­lu­sok­ban

A vál­la­la­tok alap­ve­tő cél­rend­sze­ré­ből ki­in­dul­va fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy egy vál­la­lat el­sőd­le­ges célja abban áll, hogy a mű­kö­dés során meg­fe­le­lő mér­té­kű pro­fi­tot, azaz pénz­ügyi ér­té­ket le­gyen képes re­a­li­zál­ni. Ehhez ter­mé­sze­te­sen meg­fe­le­lő mér­té­kű és mi­nő­sé­gű ter­mék és/vagy szol­gál­ta­tás nyúj­tá­sa szük­sé­gel­te­tik, me­lyet az adott pi­a­con a vevők meg­ha­tá­ro­zott áron haj­lan­dók meg­vá­sá­rol­ni (Ka­tits, 2002:21–48). Ennek alap­fel­té­te­le, hogy a vál­la­lat jól is­mer­je az el­ér­ni kí­vánt vevői cél­cso­port (ma­gán­ház­tar­tá­sok, más vál­la­la­tok, ál­la­mi és egyéb szer­ve­ze­tek stb.) igé­nye­it. A pénz­ügyi ér­ték­te­rem­tés vo­nat­ko­zá­sá­ban fon­tos meg­em­lí­te­ni az ún. rész­vény­tu­laj­do­no­si ér­té­ket (sha­re­hold­er value), amely nem más, mint a tu­laj­do­no­sok által a vál­la­lat­ba fek­te­tett tőke meg­té­rü­lé­sé­re, il­let­ve ezen meg­té­rü­lés ma­xi­ma­li­zá­lá­si mód­já­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra vo­nat­ko­zó mód­szer (Bár­czi, 2010:11–19). Alf­red Rap­port (1986) pub­li­kál­ta el­ső­ként ezt a mód­szert, majd ké­sőbb to­vább­fej­lesz­tet­te az elem­zé­sét. Rap­port (1997) rá­mu­ta­tott arra, hogy a tisz­tán pénz­ügyi cél­ki­tű­zé­sek mel­lett a szo­ci­á­lis, öko­ló­gi­ai és a tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai szem­lé­let­mó­dot is ele­mez­ni szük­sé­ges (Fle­is­cher, 2006). A gaz­da­sá­gi, a tár­sa­dal­mi és a kör­nye­ze­ti szem­pon­tok egyen­lő fon­tos­sá­gá­nak dek­la­rá­lá­sa fon­tos ki­in­du­ló lépés volt, mivel fel­szín­re hozta, hogy a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi té­nye­zők mel­lett a kör­nye­zet sem ha­nya­gol­ha­tó el. Amíg a ha­gyo­má­nyos szem­lé­le­tű, fő irány­vo­na­lat kép­vi­se­lő, ún. ma­inst­ream köz­gaz­da­ság­tan eze­ket három egy­más­tól el­kü­lö­nült ka­te­gó­ri­a­ként ér­tel­me­zi, addig az új­sze­rű fel­fo­gás­ban már három egy­más­ba ágya­zott cso­port­nak fe­lel­tet­het­jük meg (Tóth–Kozma, 2016:4).

Összes­sé­gé­ben tehát el­mond­ha­tó, hogy egy vál­lal­ko­zás szá­má­ra öt te­rü­le­tet érin­tő­en szük­sé­ges lé­nye­gi dön­tést hoz­nia. E te­rü­le­te­ket a 3. ábra szem­lél­te­ti.

A kö­vet­ke­zők­ben a 3. ábra ele­me­it is­mer­tet­jük, a vál­la­la­ti élet­cik­lu­sok szem előtt tar­tá­sá­val. Fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy az első három ka­te­gó­ria a vál­la­la­tok min­den egyes élet­cik­lu­sá­ban meg­je­le­nik. Hang­sú­lyoz­ni szük­sé­ges azon­ban, hogy mind­ez csak egy jól mű­kö­dő, tu­da­tos ve­ze­tés mel­lett va­ló­sít­ha­tó meg.

A pénz­ügyi ter­ve­zés a vál­lal­ko­zá­sok éle­té­ben

A pénz­ügyi ter­ve­zés meg­le­he­tő­sen össze­tett mű­ve­let, hi­szen a tu­laj­do­no­sok­nak va­la­mennyi gaz­da­sá­gi jel­le­gű dön­tés ha­tá­sa­it mér­le­gel­ni kell azzal a cél­lal, hogy a for­rá­sok biz­to­sí­tá­sá­val és ha­té­kony el­osz­tá­sá­val a vál­lal­ko­zás pénz­ügyi hely­ze­tét ked­ve­ző irány­ba be­fo­lyá­sol­ják. A pénz­ügyi ter­ve­zés tehát egy egyen­sú­lyi ál­la­pot meg­te­rem­té­sé­re irá­nyu­ló fo­lya­mat, mely a vál­lal­ko­zás rövid, kö­zép- és hosszú távon re­a­li­zál­ha­tó fi­ze­tő­ké­pes­sé­gét hi­va­tott biz­to­sí­ta­ni a pénz­gaz­dál­ko­dá­si te­vé­keny­ség útján. Peter Dru­c­ker az aláb­bi­a­kat mond­ta a ter­ve­zés­ről: „A leg­jobb terv is csak terv, vagy­is jó szán­dék. El­kö­te­le­zett­ség nél­kül arra, hogy ezt végre is aka­rod haj­ta­ni, csak ígé­re­te­id és re­mé­nye­id van­nak, semmi több” (Dru­c­ker, 1985).

Gyak­ran fel­ve­tő­dik azon­ban a kér­dés, hogy mely vál­la­la­tok­nál, il­let­ve mi­lyen hely­ze­tek­ben cél­sze­rű a pénz­ügyi ter­ve­zés. Alap­ve­tő­en a vál­lal­ko­zás min­den élet­sza­ka­szá­ban rend­kí­vül fon­tos a ter­ve­zés mint esz­köz al­kal­ma­zá­sa. Gon­dol­junk csak a szám­vi­te­li po­li­ti­ká­ra, vagy éppen egy stra­té­gia ki­dol­go­zá­sá­ra (Pu­csek, 2011:10–19; Tangl, 2016). Ezek is tu­laj­don­kép­pen terv­do­ku­men­tu­mok­nak te­kint­he­tők, ame­lyek egy­fe­lől meg­szab­ják a vál­la­la­ti mű­kö­dés ke­ret­rend­sze­rét, más­fe­lől amely­hez a vál­la­lat iga­zod­va, könnyeb­ben tudja min­den­na­pi mun­ká­ját vé­gez­ni. Ter­mé­sze­te­sen lé­tez­nek olyan fel­té­te­lek és sa­já­tos­sá­gok, ame­lyek ese­tén a vál­lal­ko­zá­sok nin­cse­nek vá­lasz­tá­si és/vagy dön­té­si hely­zet­ben a te­kin­tet­ben, hogy ter­vez­ze­nek vagy sem, ké­szít­se­nek-e üz­le­ti­pénz­ügyi ter­ve­ket, vagy sem (Kas­say, 2014:41–47). Az 4. ábra azon vál­la­la­ti te­vé­keny­sé­ge­ket, il­let­ve kö­rül­mé­nye­ket mu­tat­ja be, me­lyek fenn­ál­lá­sa ese­tén a pénz­ügyi ter­ve­zés kulcs­fon­tos­sá­gú.

A je­len­tős tő­ke­át­té­tel külső for­rás­be­vo­nás útján ala­kul­hat ki a vál­la­la­tok fi­nan­szí­ro­zá­sa ese­té­ben, így ez a tő­ke­szer­ke­zet­tel szo­ro­san kap­cso­lat­ban áll. Amennyi­ben je­len­tő­sen nö­vek­szik a tő­ke­át­té­tel, a fi­ze­tő­ké­pes­ség fenn­tar­tá­sa, va­la­mint a pénz­ügyi ne­héz­sé­gek el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben szin­te nél­kü­löz­he­tet­len a pénz­ügyi ter­ve­zés. Azon­ban hang­sú­lyoz­ni szük­sé­ges egy fon­tos tényt, amely sze­rint a tő­ke­át­té­tel tu­da­tos al­kal­ma­zá­sá­val fo­koz­ha­tó a vál­lal­ko­zá­sok jö­ve­del­me­ző­sé­gi szint­je. Mind­ez azt je­len­ti, hogy a tő­ke­át­té­te­lek nö­ve­ke­dé­se po­zi­tí­van hat a vál­lal­ko­zá­sok pénz­ügyi hely­ze­té­re. To­váb­bá, ha egy vál­lal­ko­zás ma­ga­sabb szin­tű tő­ke­át­té­te­li ér­ték­kel ren­del­ke­zik, akkor az ár­be­vé­tel-vál­to­zás ha­tá­sá­ra vál­toz­ni fog az EPS, azaz az egy rész­vény­re jutó nye­re­ség ér­té­ke is. Az EPS azt mu­tat­ja meg, hogy a vizs­gált idő­szak­ban az adó­zás utáni ered­mény­ből mek­ko­ra jö­ve­de­lem­hez jut egy rész­vény bir­to­ko­sa. Az ár­be­vé­tel-nö­ve­ke­dés ha­tá­sá­ra tehát ér­te­lem­sze­rű­en nö­ve­ked­ni fog a tu­laj­do­no­sok jö­ve­del­mé­nek mér­té­ke. A tő­ke­át­té­tel al­kal­ma­zá­sa, pl. hitel fel­vé­te­le tehát nem­csak akkor lehet op­ti­má­lis meg­ol­dás, ha külső for­rás be­vo­ná­sa min­den­kép­pen szük­sé­ges (Bor­szé­ki, 2008:45–56). Ér­de­mes ugyan­ak­kor meg­je­gyez­ni azt is, hogy a je­len­tős tő­ke­át­té­tel je­len­tős külső for­rás be­vo­ná­sá­val (pl. pénz­in­té­ze­ti hitel) jár együtt, amely­nek meg­ala­po­zott­sá­gát, vissza­fi­ze­té­sé­nek ké­pes­sé­gét is a pénz­ügyi ter­vek­kel szük­sé­ges alá­tá­masz­ta­ni. Így a pénz­ügyi ter­vek nem­csak belső do­ku­men­tu­mok, de külső do­ku­men­tum­nak is te­kint­he­tő. Mind­ez rend­kí­vül ak­tu­á­lis­sá vált a 2008-as vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­sá­got kö­ve­tő­en. A vál­sá­got meg­elő­ző más­fél év­ti­zed­ben a tő­ke­át­té­tel mér­té­ke igen je­len­tős nö­ve­ke­dé­sen ment ke­resz­tül, ami az el­múlt mint­egy öt évben meg­for­dul­ni lát­szik. Ál­ta­lá­no­san (ha­zánk­ban és egész Eu­ró­pá­ban is) meg­fi­gyel­he­tő trend, hogy a ka­mat­szin­tek je­len­tő­sen csök­ken­nek, mely­nek kö­vet­kez­té­ben a pénz­ügyi tő­ke­át­té­tel­ben meg­hú­zó­dó ha­tá­sa ke­vés­bé ér­zé­kel­he­tő.

A pénz­ügyi ter­ve­zés rész­le­te­zé­se­kor szük­sé­ges em­lí­tést tenni a vál­la­la­ti költ­sé­gek­ről is, van­nak ugyan­is a vál­lal­ko­zás te­vé­keny­sé­gé­től és ár­be­vé­te­lé­nek szint­jé­től füg­get­len fix költ­sé­gek (Pa­ta­ki, 2003). Ezek a költ­sé­gek egy­fe­lől a vál­lal­ko­zás folyó mű­kö­dé­sé­ből, más­fe­lől az egyes fi­nan­szí­ro­zá­si le­he­tő­sé­gek igény­be­vé­te­lé­ből szár­maz­nak (Illés, 2009:9–18). Fon­tos to­váb­bá meg­je­gyez­ni, hogy e költ­sé­gek­nek ér­te­lem­sze­rű­en koc­ká­zat­nö­ve­lő ha­tá­suk van, ugyan­is a tu­laj­do­no­si kör jö­ve­del­mé­nek in­sta­bi­li­tá­sát ered­mé­nyez­he­tik. A koc­ká­zat alap­ve­tő­en egy fi­nan­szí­ro­zá­si le­he­tő­ség vesz­te­sé­ges­sé­gé­nek va­ló­szí­nű­sé­gét je­len­ti, il­let­ve a cash flow-t érin­tő bi­zony­ta­lan­sá­gi té­nye­ző. Vagy­is azon esz­kö­zök te­kint­he­tők koc­ká­za­tos­nak, me­lyek nagy va­ló­szí­nű­ség­gel ered­mé­nyez­nek vesz­te­sé­get. A koc­ká­zat mér­le­ge­lé­sé­re szol­gá­ló dön­té­sek a gaz­da­sá­gi élet­nek szin­te min­den te­rü­le­tét át­szö­vik. Ez kü­lö­nö­sen akkor fon­tos, ha a mik­ro- és mak­ro­kör­nye­ze­ti té­nye­zők együt­tes fenn­ál­lá­sa pénz­ügyi ne­héz­sé­get ered­mé­nyez. Pénz­ügyi ne­héz­ség­nek mi­nő­sül, ha a hi­tel­fel­ve­vő csak ne­he­zen tud ele­get tenni vál­lalt kö­te­le­zett­sé­ge­i­nek.

A pénz­ügyi me­nedzs­ment ter­ve­zé­si fo­lya­ma­tá­ban az alap­ve­tő célt a pénz­ügyi egyen­súly fenn­tar­tá­sa je­len­ti. Ennek biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben a pénz­ügyi ve­ze­tők, akik­nek ha­tás­kö­ré­be a tő­ke-költ­ség­ve­té­si és fi­nan­szí­ro­zá­si dön­tés­ho­za­tal egy­aránt tar­to­zik, arra ke­re­sik a vá­laszt, mely be­ru­há­zá­sok meg­va­ló­sí­tá­sát tá­mo­gas­sák, il­let­ve hogy az esz­kö­zök­be való in­vesz­tá­lás mennyi­re ha­té­kony. Mind­ezt gaz­da­sá­gos­sá­gi szá­mí­tá­sok­kal alá­tá­masz­tott ar­gu­men­tu­mok meg­fo­gal­ma­zá­sá­val te­szik. Emel­lett – vál­la­la­ti lik­vi­di­tás fel­té­te­le­zé­se ese­tén – dön­té­si jog­kör­rel ren­del­kez­nek a be­fek­te­té­sek te­rü­le­tén. Ezen dön­té­sek so­ro­za­tá­val ha­tá­roz­zák meg a fi­nan­szí­ro­zá­si struk­tú­rát, ne­ve­ze­te­sen a tő­ke­szer­ke­ze­tet. E te­vé­keny­sé­gük­ben fon­tos sze­re­pet kap az ún. LBR-mu­ta­tók al­kal­ma­zá­sa. Az „L” a lik­vi­di­tás­me­nedzs­men­tet je­len­ti, ennek ke­re­té­ben tör­té­nik a be­vé­tel és ki­adá­sok össze­gé­nek és le­já­ra­tá­nak elem­zé­se. A „B” a bo­ni­tás fenn­tar­tá­sát je­len­ti, ennek során a ve­ze­tők a vál­la­lat va­gyo­ni hely­ze­tét, mér­le­gét elem­zik. Végül az „R” a ren­ta­bi­li­tást, azaz a jö­ve­del­me­ző­sé­gi hely­zet elem­zé­sét és biz­to­sí­tá­sát je­len­ti, mind­ez a vál­la­lat nye­re­sé­gé­nek, ho­za­má­nak, meg­té­rü­lé­se­i­nek elem­zé­sé­vel tör­té­nik. E mu­ta­tók vizs­gá­la­ta nél­kü­löz­he­tet­len a vál­la­lat szá­má­ra ked­ve­ző hi­tel­be­so­ro­lás­hoz.

Anyag és mód­szer

Az elem­zést két te­rü­le­ten foly­tat­tuk. Ez egy­fe­lől né­hány vál­la­lat­ve­ze­tő­vel tör­té­nő kér­dő­íves ku­ta­tás, más­fe­lől mély­in­ter­jú ké­szí­té­sét je­len­ti. A ku­ta­tá­si munka meg­ha­tá­ro­zó ré­szét a kér­dő­ívek fel­dol­go­zá­sa je­len­tet­te. A kér­dő­ívek össze­gyűj­té­sé­hez az aláb­bi mód­sze­re­ket al­kal­maz­tuk: sze­mé­lyes ta­lál­ko­zás során tör­té­nő meg­kér­de­zés; in­ter­net útján, on­line módon tör­té­nő meg­kér­de­zés (szá­mí­tó­gép­pel tá­mo­ga­tott ön­ki­töl­tő jel­le­gű kér­dő­ív). A vál­la­la­tok je­len­tős része (mint­egy 83%-a) a szá­mí­tó­gép­pel tá­mo­ga­tott ön­ki­töl­tős on­line kér­dő­ív le­he­tő­sé­gét al­kal­maz­ta. Az össze­ál­lí­tott kér­dő­ív­ben nyi­tott és zárt kér­dé­se­ket egy­aránt al­kal­maz­tunk. Az össze­ál­lí­tott kér­dő­ív 1. fe­je­ze­te a vál­lal­ko­zá­sok ál­ta­lá­nos ada­ta­i­ra kér­dez rá: az ala­pí­tás éve, az üz­let­ág, al­kal­ma­zot­tak lét­szá­ma, gaz­dál­ko­dá­si forma stb. A 2. fe­je­zet a vizs­gált vál­la­la­tok hu­mán­tő­ke-ál­lo­má­nyá­val fog­lal­ko­zik, kü­lö­nö­sen a gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek humán tő­ké­be in­vesz­tált „be­ru­há­zá­si”, fej­lesz­té­si te­vé­keny­sé­gé­vel, va­la­mint a fog­lal­koz­ta­tot­tak lét­szá­ma alap­ján tör­té­nő vál­la­la­ti nö­ve­ke­dés­sel, az egyes vál­la­la­ti élet­cik­lu­sok fel­hasz­ná­lá­sá­val. A kér­dő­ív 3. fe­je­ze­te a vál­lal­ko­zá­sok ál­ta­lá­nos pénz­ügyi hely­ze­tét, pénz­gaz­dál­ko­dá­sát, va­la­mint a fi­nan­szí­ro­zott­sá­gát tag­lal­ja. Az össze­ál­lí­tott kér­dő­ív­ben rög­zí­tett, vissza­me­nő­le­ges, rész­le­tes ada­tok­ra tör­té­nő kér­dé­sek­re te­kin­tet­tel csu­pán azon vál­la­la­tok­tól vissza­ér­ke­zett kér­dő­íve­ket ér­té­kel­tük, me­lyek a meg­je­lölt kér­dé­sek­re ma­ra­dék­ta­la­nul tud­tak in­for­má­ci­ót szol­gál­tat­ni. Ebből kö­vet­ke­ző­en össze­sen 183 vál­la­lat­tól ér­ke­zett vissza ér­té­kel­he­tő és ér­tel­mez­he­tő ki­töl­tött kér­dő­ív.

Jö­ve­del­me­ző­sé­gi hely­zet

Jelen fe­je­zet a vizs­gált vál­la­la­tok jö­ve­del­me­ző­sé­gi hely­ze­tét vizs­gál­ja azzal, hogy az ada­to­kat nem éves be­szá­mo­lók fel­hasz­ná­lá­sá­val, hanem a meg­kér­de­zett szak­em­be­rek egyé­ni be­lá­tá­sa se­gít­sé­gé­vel is­mer­tük meg. Egy vál­lal­ko­zás élet­ké­pes­sé­gé­nek és ered­mé­nyes­sé­gé­nek el­sőd­le­ges for­rá­sát a saját te­vé­keny­sé­gé­nek ár­be­vé­telt ge­ne­rá­ló ké­pes­sé­ge je­len­ti (Ka­tits–Szal­ka, 2015:12–14). Más­kép­pen úgy is fo­gal­maz­ha­tunk, hogy adott vál­lal­ko­zás fenn­ma­ra­dá­sá­hoz és si­ke­res mű­kö­dé­sé­hez min­den­kor szük­sé­ges, ám nem elég­sé­ges fel­té­tel az ered­mé­nyes mű­kö­dés meg­va­ló­sí­tá­sa, va­la­mint a cash­ge­ne­rá­lás. Ennek vég­ter­mé­ke maga a pénz­ügyi ered­mény, amely nem más, mint az azo­nos idő­szak­ra el­szá­molt be­vé­te­lek és rá­for­dí­tá­sok kü­lön­bö­ze­te. A kér­dő­ívünk III/8. kér­dé­se arra irá­nyult, hogy a vál­la­la­tok nye­re­sé­ges­nek te­kin­tik-e mű­kö­dé­sü­ket a 2008 és 2016 kö­zöt­ti idő­in­ter­val­lum­ban. Az em­lí­tett idő­szak ki­vá­lasz­tá­sát a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság okoz­ta „károk” fel­tér­ké­pe­zé­sé­nek célja in­do­kol­ja (5. ábra).

Jól lát­ha­tó, hogy a vizs­gált vál­la­la­tok közül, a hét ré­gi­ót ala­pul véve, a kö­zép-ma­gyar­or­szá­gi (82%) il­let­ve a nyu­gat-du­nán­tú­li (73%) vál­lal­ko­zá­sok azok, me­lyek a vizs­gált évben, saját be­val­lá­suk sze­rint, te­vé­keny­sé­gü­ket nye­re­sé­ges­nek ér­té­kel­ték az el­múlt nyolc évet te­kint­ve. Ennek vo­nat­ko­zá­sá­ban ér­de­mes ki­emel­ni, hogy ezen vál­la­la­tok vél­he­tő­en nem­csak fel­is­mer­ték a föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dé­sük (Nyu­gat-Du­nán­túl mint határ menti régió, Kö­zép-Ma­gyar­or­szág mint a fő­vá­ros helye), va­la­mint a tu­riz­mus adta le­he­tő­sé­ge­ket, de ren­del­ke­zés­re is áll­tak a nye­re­sé­ges mű­kö­dés­hez szük­sé­ges fel­té­te­lek, pl. a szak­kép­zett humán tőke. Az ezen ré­gi­ók­ban mű­kö­dő vál­lal­ko­zá­sok mű­kö­dé­sé­nek be­vé­te­lei tehát meg­ha­lad­ták a rá­for­dí­tá­sok mér­té­két. A vizs­gált észak-al­föl­di vál­la­la­tok­nak alig fele ér­té­kel­te mű­kö­dé­sét nye­re­sé­ges­nek, míg a dél-, kö­zép-du­nán­tú­li, a dél-al­föl­di és az észak-ma­gyar­or­szá­gi vál­la­la­tok ennél cse­ké­lyebb szám­ban te­kin­tet­ték nye­re­sé­ges­nek a mű­kö­dé­sü­ket. Egy észak-al­föl­di vál­lal­ko­zás ve­ze­tő­jé­vel ké­szí­tett mély­in­ter­jú során (te­kin­tet­tel arra, hogy ré­gi­ó­ban a vál­lal­ko­zá­sok csu­pán 43%-a ítél­te mű­kö­dé­sét nye­re­sé­ges­nek) arra a kér­dés­re, hogy az el­múlt nyolc évben minek a szám­lá­já­ra írja a siker el­ma­ra­dá­sát a ré­gi­ó­ban, a kö­vet­ke­ző vá­laszt adta: „Saját cé­günk mű­kö­dé­sé­ben a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­sá­got kö­ve­tő évek­ben je­len­tős vissza­esés kö­vet­ke­zett be az ár­be­vé­te­lünk­ben, vissza­esett a ke­res­let, ki­to­ló­dott a vevői kö­ve­te­lé­sek be­haj­tá­si ha­tár­ide­je, vagy annak be­haj­tá­sa le­he­tet­len­né vált, így mi sem tud­tunk idő­ben ele­get tenni kö­te­le­zett­sé­ge­ink­nek. Ennek ha­tá­sá­ra cé­günk saj­nos nem tu­dott nye­re­ség for­má­já­ban si­ker­re szert tenni, így sem belső, sem külső irá­nyú nö­ve­ke­dést sem tud­tunk meg­va­ló­sí­ta­ni. Ha­son­ló okok alap­ján ma­rad­ha­tott el más szer­ve­ze­ti egy­sé­gek­nél is a siker ebben a ré­gi­ó­ban.”

A vál­la­la­tok be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tá­sa re­gi­o­ná­lis as­pek­tus­ból

Arra vo­nat­ko­zó­an, hogy egy gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet mennyi­re mű­kö­dött jö­ve­del­me­ző­en, be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­gé­nek,² ak­ti­vi­tá­sá­nak se­gít­sé­gé­vel jól meg­fi­gyel­he­tő, hi­szen amennyi­ben nye­re­sé­ge­sen mű­kö­dik egy gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet, na­gyobb va­ló­szí­nű­ség­gel hajt végre be­ru­há­zást. Ebből kö­vet­ke­ző­en a kér­dő­ív III/1. számú kér­dé­sé­nek se­gít­sé­gé­vel a to­váb­bi­ak­ban arra ke­res­tük a vá­laszt, hogy a 2008 és 2016 kö­zöt­ti idő­in­ter­val­lum­ban tör­tént-e be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség a vizs­gált vál­la­la­tok mű­kö­dé­sé­ben ( 6. ábra).

A vizs­gált vál­la­la­tok nye­re­sé­ges­ség szem­pont­já­ból tör­té­nő meg­íté­lé­se, il­let­ve a vál­la­la­tok be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tá­sa kö­zött ér­de­kes kor­re­lá­ció fi­gyel­he­tő meg. Lát­ha­tó ugyan­is, hogy azon ré­gi­ók­ban, ahol a vál­la­la­tok ked­ve­ző­en ítél­ték meg a hely­ze­tü­ket a nye­re­sé­ges­ség szem­pont­já­ból, ott magas szin­tű be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás fi­gyel­he­tő meg. El­ső­sor­ban a Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon, Kö­zép- és Nyu­gat-Du­nán­tú­lon mű­kö­dő vál­lal­ko­zá­sok vé­gez­tek tény­le­ge­sen be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­get, míg a többi te­rü­le­ti egy­ség ilyen irá­nyú te­vé­keny­sé­ge ke­ve­sebb vál­la­lat­nál je­le­nik meg. A be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség­ben el­ma­radt ré­gi­ók ada­tai vél­he­tő­en annak kö­szön­he­tők, hogy e te­rü­le­tek hát­rá­nyo­sabb mak­ro­kör­nye­ze­ti adott­sá­gok­kal ren­del­kez­nek, a kör­nye­zet ke­vés­bé vál­lal­ko­zó­ba­rát szá­muk­ra, de a be­ru­há­zá­si haj­lan­dó­ság el­enyé­sző mér­té­ke a fej­lesz­té­sek­re for­dí­tan­dó költ­ség­ve­té­si ter­ve­zés hi­á­nyá­ra is utal­hat. Mind­ez ter­mé­sze­te­sen ha­tás­sal van a vál­la­la­ti hi­tel­pi­ac ala­ku­lá­sá­ra, el­ső­sor­ban a hosszú távú hi­te­lek igény­be­vé­te­lé­nek ak­ti­vi­tá­sá­ra, s így a vál­la­la­ti hi­tel­ál­lo­mány bő­vü­lé­sé­re. Az ala­cso­nyabb be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás­sal ren­del­ke­ző gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek szak­em­be­rei több al­ka­lom­mal hasz­nál­ták a vál­lal­ko­zó­ba­rát kör­nye­zet ki­fe­je­zést, il­let­ve utal­tak annak hi­á­nyá­ra. Ezen fo­ga­lom de­fi­ni­á­lá­sa al­kal­má­val összes­sé­gé­ben a kö­vet­ke­ző té­nye­ző­ket emel­ték ki:

A vál­lal­ko­zó­ba­rát kör­nye­zet fent is­mer­te­tett ele­mei, me­lyek a ku­ta­tás­ban részt vett szak­em­be­rek szá­má­ra a leg­fon­to­sab­bak, nél­kü­löz­he­tet­len egy si­ke­re­sen mű­köd­ni vágyó gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet szá­má­ra. A jogi sza­bá­lyo­zás sta­bi­li­tá­sa alap­ve­tő­en a gyor­san vál­to­zó jogi nor­mák okoz­ta eset­le­ges jog­hé­zag el­ke­rü­lé­sét, a jog­sza­bály-mó­do­sí­tás okoz­ta meg­újult kö­rül­mé­nyek­hez való iga­zo­dás­hoz szük­sé­ges tü­rel­mi idő biz­to­sí­tá­sát je­len­ti. De a szek­tort eset­le­ge­sen érin­tő, jö­vő­re vo­nat­ko­zó ( jogi szak­nyel­ven abszt­rakt) sza­bá­lyo­zás elő­ze­tes is­mer­te­té­sét is fon­tos­nak vél­ték. Meg­jegy­zen­dő azon­ban, hogy lé­nye­ges el­vá­rás va­la­mennyi kkv-szek­tor­hoz tar­to­zó szá­má­ra a jogi túl­sza­bá­lyo­zás el­ke­rü­lé­se, így nem meg­le­pő, hogy ez a Bi­zott­ság 2008-ban el­fo­ga­dott Small Busi­ness Act vál­lal­ko­zó­cso­mag­já­ban dek­la­rált elv lett. To­váb­bi, fent em­lí­tett eleme a vál­lal­ko­zó­ba­rát kör­nye­zet­nek a vál­lal­ko­zói lét­hez kap­cso­ló­dó köz­igaz­ga­tá­si rend­szer meg­re­for­má­lá­sa, azaz a je­len­le­gi lassú, ru­gal­mat­lan, idő­igé­nyes, bü­rok­ra­ti­kus ügy­in­té­zés és az ahhoz kap­cso­ló­dó, magas fokú ad­mi­niszt­rá­ci­ós teher re­form­ja. A szak­ér­tők je­len­tős része em­lí­tet­te to­váb­bá a kkv-szek­tor felé irá­nyu­ló ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok hi­á­nyát, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a csa­lá­di vál­lal­ko­zá­sok tá­mo­ga­tá­sá­nak hi­á­nyá­ra, a fi­a­tal vál­lal­koz­ni vá­gyók tá­mo­ga­tá­sá­nak mel­lő­zé­sé­re, il­let­ve a női vál­lal­ko­zók tá­mo­ga­tá­sá­ra. Végül azon prog­ram ki­ala­kí­tá­sá­nak hi­á­nyá­ra utal­tak a meg­kér­de­zet­tek, mely alap­ve­tő­en a nem­zet­kö­zi piac felé nyi­tás­ban se­gí­te­né a hazai vál­lal­ko­zó­kat, mint­egy arra ösz­tö­nöz­ve őket, hogy hasz­nál­ják ki az Eu­ró­pai Unió nyúj­tot­ta nyi­tot­tabb piac le­he­tő­sé­ge­it. Mind­ez hoz­zá­se­gí­te­né őket a nö­ve­ke­dés­hez. A tá­mo­ga­tás vo­nat­ko­zá­sá­ban meg­em­lí­tet­ték még a kör­nye­zet­tu­da­tos mű­kö­dés­re való ösz­tön­zést is. Fon­tos ugyan­ak­kor meg­je­gyez­ni, hogy a si­ke­res, nö­vek­vő vál­lal­ko­zás­nak nem­csak a vál­lal­ko­zó­ba­rát kör­nye­zet ki­ala­kí­tá­sa az egye­dü­li fel­té­te­le, szük­sé­ges ugyan­is (akár az is­ko­lai kép­zés ke­re­té­ben) a vál­lal­ko­zói létet elő­se­gí­ten­dő ta­nul­má­nyok, kép­zé­sek foly­ta­tá­sa is.

A vál­la­la­tok be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tá­sá­nak tár­gya

A vál­la­la­tok be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tá­sát vizs­gál­va a to­váb­bi­ak­ban fel­me­rül­het a kér­dés, hogy azok mi­lyen cél­lal vé­gez­tek ilyen irá­nyú te­vé­keny­sé­ge­ket (7. ábra).

A 2008 és 2016 kö­zött be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­get végző vál­la­la­to­kat vizs­gál­va meg­fi­gyel­he­tő, hogy ilyen irá­nyú ak­ti­vi­tá­suk célja el­ső­sor­ban funk­ció­bő­ví­té­si, te­vé­keny­sé­gi­kör-bő­ví­té­si, va­la­mint ka­pa­ci­tás­bő­ví­té­si, il­le­tő­leg tech­no­ló­gi­ai in­no­vá­ci­ós cé­lo­kat szol­gált. Utób­bit tá­maszt­ja alá, hogy a vál­la­la­tok (a kér­dő­ív vo­nat­ko­zó kér­dé­se alap­ján) el­ső­sor­ban gépi esz­kö­zö­ket sze­rez­tek be. A vál­la­la­tok el­ső­sor­ban bő­ví­té­si, fej­lesz­té­si cél­lal vé­gez­tek be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­get, azaz a nö­ve­ke­dés­nek mind belső, mind külső irá­nyú útját egy­aránt igény­be vet­ték (Ka­tits–Szal­ka, 2015:14–16). A ka­pa­ci­tás­bő­ví­tés kap­csán meg­jegy­zen­dő az ún. ka­pa­ci­tás­bő­ví­té­si hatás el­mé­le­te, mely­nek ér­tel­mé­ben a vál­la­lat tu­laj­do­ná­ba ke­rült esz­kö­zö­ket cél­sze­rű azon­nal, a már meg­lé­vő, be­ru­há­zás­ból szár­ma­zó esz­kö­zök­kel együtt, azo­nos be­ru­há­zá­si költ­sé­gen is­mé­tel­ten be­fek­tet­ni, így a vál­la­lat újabb esz­kö­zök fel­vé­te­le nél­kül bő­ví­ti ka­pa­ci­tá­sa­it (Zim­mer­mann, 2013:295). A be­ru­há­zá­si célok kö­zött az ér­té­ke­sí­té­si ex­pan­zió is meg­je­le­nik, azaz az adott ter­mék, szol­gál­ta­tás ér­té­ke­sí­té­se nö­ve­lé­sé­nek cél­ját szol­gá­ló be­ru­há­zá­sok. A kon­szern lét­re­ho­zá­sá­ra, il­let­ve az azo­nos vál­la­lat meg­szer­zé­sé­re irá­nyu­ló be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­gek el­ha­nya­gol­ha­tó mér­ték­ben je­len­nek meg.

Be­ru­há­zá­si kész­ség

A kö­vet­ke­ző kér­dés azt vizs­gál­ta, hogy 2008 és 2016 kö­zött a me­nedzs­ment be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség el­vég­zé­sé­re kész­sé­ges­nek mu­tat­ko­zott-e. A vizs­gá­lat­ban va­la­mennyi vál­la­lat vá­la­sza szá­mí­tás­ba ke­rült, hi­szen a be­ru­há­zá­si kész­ség jelen eset­ben a tény­le­ges be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség­től füg­get­len, azaz azon gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek ada­ta­it is szám­ba vet­tük, me­lyek nem vé­gez­tek be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­get (8. ábra).

Össze­vet­ve a 6. és 8. ábra ada­ta­it, jól lát­ha­tó, hogy a vizs­gált vál­la­la­tok egy­ön­te­tű­en ma­ga­sabb szin­tű be­ru­há­zá­si kész­ség­ről adtak szá­mot, mint ami a tény­le­ges be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség volt. A kö­zép-ma­gyar­or­szá­gi ré­gi­ó­ban a vál­la­la­tok 72%-a vég­zett va­la­mi­lyen tény­le­ges be­ru­há­zá­si te­vé­keny­sé­get, ugyan­ak­kor 82%-uk nyi­lat­ko­zott magas szin­tű be­ru­há­zá­si kész­ség­ről. Ez nem je­lent mást, mint hogy a me­nedzs­ment­nek ugyan szán­dé­ká­ban állt be­ru­há­zást foly­tat­ni, de va­la­mi­lyen külső té­nye­ző miatt (vél­he­tő­en for­rás­hi­ány, ked­ve­ző le­he­tő­ség hi­á­nya stb.) e cél még­sem re­a­li­zá­ló­dott. Ha­son­ló hely­zet fi­gyel­he­tő meg a kö­zép-du­nán­tú­li ré­gi­ó­ban, ahol a vál­la­la­tok 59%-a vélte kész­sé­ges­nek magát be­ru­há­zás foly­ta­tá­sá­ra, ugyan­ak­kor az csu­pán 50%-nál va­ló­sult meg. Nyu­gat-Du­nán­tú­lon cse­kély el­té­rés ta­pasz­tal­ha­tó, míg 67%-uk vélte a vál­la­la­ti me­nedzs­ment te­vé­keny­sé­gét kész­sé­ges­nek, addig 64%-nál mu­tat­ko­zott e te­rü­le­ten ak­ti­vi­tás. A dél- du­nán­tú­li ré­gi­ó­ban ehhez ha­son­ló el­té­rés ta­pasz­tal­ha­tó, a be­ru­há­zá­si kész­ség (46%) és a be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás (42%) kö­ze­lít egy­más­hoz. Ezzel szem­ben Észak-Ma­gyar­or­szá­gon, Észak-Al­föl­dön és Dél-Al­föl­dön a de facto be­ru­há­zás nem éri el a 40%-ot. Összes­sé­gé­ben tehát el­mond­ha­tó, hogy egy vál­la­lat be­ru­há­zá­si kész­sé­ge és ké­pes­sé­ge kö­zött min­den ré­gi­ó­ban el­té­rés ta­pasz­tal­ha­tó, ne­ve­ze­te­sen, hogy a gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek ma­ga­sabb fokú kész­ség­gel ren­del­kez­nek a tény­le­ges be­ru­há­zá­si te­vé­keny­ség­nél. Az el­té­rés vél­he­tő­en annak kö­szön­he­tő, hogy a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság ki­rob­ba­ná­sa szű­kí­tet­te a vál­lal­ko­zá­sok szá­má­ra ked­ve­ző be­ru­há­zá­si le­he­tő­sé­ge­ket, il­let­ve a be­ru­há­zás­ra for­dí­tan­dó for­rás össze­ge, il­let­ve a koc­ká­zat mér­té­ke is je­len­tős sze­re­pet kap­hat. A vál­lal­ko­zá­sok által ge­ne­rál­ha­tó be­vé­te­lek nagy­sá­gát je­len­tős mér­ték­ben ha­tá­roz­zák meg a pi­a­con el­ad­ha­tó ter­mé­kek/szol­gál­ta­tá­sok mennyi­sé­ge, mi­nő­sé­ge, va­la­mint ezek piaci árai. Mind­eb­ből ki­fo­lyó­lag a gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek „sza­ba­dabb” moz­gás­tér­rel ren­del­kez­nek a fel­me­rü­lő költ­sé­gek össze­té­te­lé­nek te­rü­le­tén (el­ső­sor­ban azok csök­ken­té­se te­rü­le­tén). Ezek te­kin­te­té­ben Len­gyel Lász­ló kér­dé­se­it vet­tük ala­pul a kér­dő­ív­ben, mi­sze­rint min­dig fel­me­rül a kér­dés az aláb­bi­ak­kal kap­cso­lat­ban:

A vá­lasz­adó vál­la­la­tok je­len­tős része, mint­egy 72%-a vélte úgy, hogy a je­len­le­gi ide­gen tőke jel­le­gű fi­nan­szí­ro­zá­son kívül, fi­gye­lem­be véve a szer­ző­dé­ses kon­dí­ci­ó­kat, a je­len­le­gi meg­ol­dás­nál nem áll ren­del­ke­zés­re ol­csóbb for­rás­be­vo­ná­si mód­szer. Ter­mé­sze­te­sen ez szer­ve­sen kap­cso­ló­dik a vál­la­la­ti lik­vi­di­tás­hoz, il­let­ve a mű­kö­dé­sük nye­re­sé­ges­sé­gé­hez, tény­sze­rű ugyan­ak­kor, hogy az ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok igény­be­vé­te­le hazai vi­szony­lat­ban nem jel­lem­ző, ez el­ső­sor­ban más eu­ró­pai uniós tag­or­szág­ban gya­ko­ri for­rás­be­vo­ná­si mód­szer. A nye­re­sé­ges­ség vo­nat­ko­zá­sá­ban meg­jegy­zen­dő azon­ban, hogy ahhoz az egyes fi­nan­szí­ro­zá­si stra­té­gi­ák és az azok­hoz iga­zí­tott for­rás­tí­pu­sok meg­fe­le­lő meg­vá­lasz­tá­sa nagy­ban hoz­zá­já­rul, az egyes for­rás­tí­pu­sok költ­sé­ge ugyan­is el­té­rő. Amíg az ún. ag­resszív fi­nan­szí­ro­zá­si stra­té­gia olcsó költ­ség­von­zat­tal ren­del­ke­zik, addig az ún. kon­zer­va­tív fi­nan­szí­ro­zá­si stra­té­gia drága, noha utób­bi ke­ve­sebb koc­ká­zat­tal tár­sul, mivel az a tar­tós for­rá­sok­ra épül (Só­vá­gó, 2010:75).

A vál­la­la­tok arra a kér­dés­re: le­het­sé­ges­nek ta­lál­ják-e, hogy a jö­vő­ben ke­ve­sebb idő­rá­for­dí­tás­sal ál­lít­sa­nak elő va­la­mely ter­mé­ket, jel­lem­ző­en ne­ga­tí­van vé­le­ked­tek. Az idő csök­ken­té­sé­nek té­nye­ző­je he­lyett a se­lejt­mennyi­ség mi­ni­ma­li­zá­lá­sá­ban lát­ták a ha­té­kony­ság fo­ko­zá­sá­nak egyik esz­kö­zét. Erre ter­mé­sze­te­sen azon vál­la­la­tok adtak ér­tel­mez­he­tő vá­laszt, me­lyek va­la­mi­lyen gyár­tá­si, elő­ál­lí­tá­si te­vé­keny­ség­gel fog­lal­koz­tak. A vál­la­la­to­kat kép­vi­se­lők össze­sen 32%-a vélte úgy, hogy a se­lejt­mennyi­ség csök­ken­té­se ki­emelt sze­re­pet kap a ha­té­kony­ság fo­ko­zá­sá­ban.

A ha­té­kony­ság nö­ve­lé­sét vizs­gá­ló kér­dé­sek kö­ré­ben em­lí­ten­dő to­váb­bá a hu­mán­tő­ke-ál­lo­mány meg­fe­le­lő mennyi­sé­gé­nek, il­let­ve al­lo­ká­ci­ó­já­nak fel­ada­ta. A vál­la­la­tok döntő része, mint­egy 68%-a nyi­lat­ko­zott úgy, hogy a meg­fe­le­lő al­lo­ká­ció alap­ve­tő prob­lé­ma a vál­la­la­ti mű­kö­dés­ben. Fon­tos ugyan­ak­kor meg­je­gyez­ni, hogy az el­ma­ra­dott ré­gi­ók­ban, így Észak-Ma­gyar­or­szá­gon, Észak-Al­föl­dön, il­let­ve Dél-Al­föl­dön a mun­ka­erő mennyi­sé­gé­ben is prob­lé­mát lát­tak a vál­la­la­tot kép­vi­se­lők. Ennek oka vél­he­tő­en az, hogy e te­rü­le­te­ken az ún. struk­tu­rá­lis mun­ka­nél­kü­li­ség ál­ta­lá­nos je­len­ség, azaz a ren­del­ke­zés­re álló mun­ka­erő-ál­lo­mány nincs azon szak­mai kva­li­tá­sok bir­to­ká­ban, me­lyek el­he­lyez­ke­dé­sü­ket a kkv-szek­tor­ban elő­se­gí­te­né. Ok­ként tart­ha­tó to­váb­bá szá­mon, hogy a be­töl­tés­re váró, üres ál­lás­he­lyek több­sé­ge a kö­zép-ma­gyar­or­szá­gi, il­let­ve a nyu­ga­ti ré­gi­ó­ban ta­lál­ha­tó.

Összes­sé­gé­ben el­mond­ha­tó, hogy re­gi­o­ná­lis szin­ten a kö­zép-ma­gyar­or­szá­gi, a kö­zép-du­nán­tú­li, il­let­ve a nyu­gat-du­nán­tú­li vál­la­la­tok azok, me­lyek na­gyobb ak­ti­vi­tás­ról adnak szá­mot. Az ala­cso­nyabb be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás­sal ren­del­ke­ző gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek szak­em­be­rei pedig több al­ka­lom­mal hi­vat­koz­tak a vál­lal­ko­zó­ba­rát kör­nye­zet hi­á­nyá­ra. A be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás tár­gyát te­kint­ve azon gaz­dál­ko­dó szer­ve­ze­tek­nél, me­lyek be­ru­há­zá­si ak­ti­vi­tás­ról adtak szá­mot, ilyen irá­nyú te­vé­keny­sé­gük célja el­ső­sor­ban funk­ció­bő­ví­té­si, te­vé­keny­sé­gi­kör-bő­ví­té­si, ka­pa­ci­tás­bő­ví­té­si, il­le­tő­leg tech­no­ló­gi­ai in­no­vá­ci­ós cé­lo­kat szol­gált, és csak má­sod­sor­ban szol­gált ér­té­ke­sí­té­si ex­pan­zi­ó­ra, a szer­ve­ze­ti struk­tú­ra re­form­já­ra, kon­szern lét­re­ho­zá­sá­ra, il­let­ve az azo­nos vál­la­lat meg­szer­zé­sé­re irá­nyu­ló cé­lo­kat.

Összeg­zés

A 21. szá­zad glo­ba­li­zált vi­lá­gá­ban mű­kö­dő vál­la­la­tok hosszú távú si­ke­ré­nek zá­lo­ga a ki­vá­ló vál­la­la­ti ve­ze­tés és a – struk­tu­rá­li­san – alat­ta álló, jól fel­ké­szült team együt­tes mun­ká­ján, va­la­mint a fo­lya­ma­tos meg­úju­lás biz­to­sí­tá­sán, vagy­is az in­no­vá­ci­ón ala­pul. A sta­bil mű­kö­dés, a fenn­ma­ra­dás és az el­mé­le­ti rész­ben rész­le­te­sen be­mu­ta­tott fo­ga­lom, a nö­ve­ke­dés egyik leg­fon­to­sabb haj­tó­ere­je az in­no­vá­ció, amely újra és újra meg­va­ló­sí­tan­dó be­fek­te­té­se­ket elő­fel­té­te­lez. A nö­ve­ke­dés mér­té­ké­nek a gaz­da­sá­gi nyelv­re le­for­dí­tá­sá­ra szá­mos le­he­tő­ség áll ren­del­ke­zé­sünk­re. Fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy a vál­la­la­tok belső és külső nö­ve­ke­dé­se csak­is együt­te­sen, egy­más­sal ki­egé­szül­ve ér­tel­mez­he­tő.