Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 83–93., DOI: 10.24307/psz.2017.0908

Össze­fog­la­lás

A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tá­si el­já­rás során ki­fe­je­zet­ten gya­ko­ri az ingó dol­gok fog­la­lá­sa. A ta­nul­mány célja, hogy át­te­kin­tést adjon az in­gó­fog­la­lás sza­bá­lya­i­ról. Ennek során a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás­ról szóló 1994. évi LIII. tör­vény mel­lett más jog­sza­bá­lyok ren­del­ke­zé­se­it, va­la­mint az in­gó­fog­la­lás­hoz kap­cso­ló­dó bí­ró­sá­gi gya­kor­la­tot vizs­gál­juk. Ezen át­te­kin­tés kü­lö­nö­sen in­do­kolt annak fé­nyé­ben, hogy az ingók fo­gal­má­ra nincs eg­zakt, nor­ma­tív meg­ha­tá­ro­zás, annak ér­tel­mét a jog­tu­do­mány­ra, va­la­mint a bírói és a vég­re­haj­tói gya­kor­lat­ra tá­masz­kod­va le­het­sé­ges csak meg­ra­gad­ni.

Jour­nal of Eco­no­mi­cal Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: K11, K19 L3, D6, B2
Kulcs­sza­vak: bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás, zá­log­jog, in­gó­fog­la­lás

Se­i­zu­re of Mo­ve­ab­le Property in Ju­di­ci­al Fo­rec­los­ure Pro­ce­e­dings

Sum­ma­ry

The se­i­zu­re of mo­ve­ab­le property is spe­ci­fi­cally fre­qu­ent in ju­di­ci­al fo­rec­los­ure pro­ce­e­dings. The pur­po­se of the study is to give an over­view of the rules of mo­ve­ab­le se­i­zu­re. Act LIII of 1994 on ju­di­ci­al fo­rec­los­ure and other sta­tu­tes are dis­cus­sed in ad­di­ti­on to the court prac­ti­ce re­la­ted to the se­i­zu­re of mo­ve­ab­le property. The over­view is espe­ci­ally jus­ti­fi­ed in light of the fact that there is no exact re­gu­la­to­ry de­fi­ni­ti­on for the term “mo­ve­ab­les”, its es­sen­ce can only be gra­sped on the basis of ju­rispru­den­ce, ju­di­ci­al and en­for­ce­ment prac­ti­ce.

Jour­nal of Eco­no­mi­cal Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: K11, K19
Key­words: ju­di­ci­al en­for­ce­ment, fo­rec­los­ure, se­i­zu­re of mo­ve­ab­le property

Fo­ga­lom, alap­ve­tés

A tár­gyalt kér­dés első és min­den to­váb­bi fej­te­ge­tés alap­ját ké­pe­ző kér­dé­se, hogy mi tar­to­zik az ingó ka­te­gó­ri­á­já­ba, hi­szen e nél­kül csak a konk­ré­tan ne­ve­sí­tett spe­ci­á­lis dol­gok ese­té­ben le­het­ne az in­gó­fog­la­lás kö­ré­be tar­to­zó sza­bá­lyo­kat al­kal­maz­ni. Eg­zakt nor­ma­tív meg­ha­tá­ro­zás azon­ban sem a Vht.-ban (1994. évi LIII. tör­vény – a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás­ról), sem a Ptk.-ban nem ta­lál­ha­tó, a jog­tu­do­mány és a bírói, il­let­ve a vég­re­haj­tói gya­kor­lat alap­ján azon­ban a gya­kor­lat szá­má­ra hasz­nál­ha­tó módon, a leg­fon­to­sabb re­le­váns jel­zők kö­rül­írá­sá­val meg lehet ra­gad­ni az in­gók­nak a vég­re­haj­tás szem­pont­já­ból re­le­váns fo­gal­mi ele­me­it. A ha­gyo­má­nyos meg­kö­ze­lí­tés – mely sze­rint min­den, ami nem in­gat­lan, az ingó – csak rész­ben hasz­nál­ha­tó, hi­szen csak ne­ga­tív meg­kö­ze­lí­tést tar­tal­maz. In­gó­nak mi­nő­sül­nek ti­pi­ku­san azok a dol­gok, ame­lyek ál­la­guk sé­rel­me nél­kül egyik hely­ről a má­sik­ra he­lyez­he­tők. Ennél a Vht. szem­pont­já­ból tá­gabb a fo­gal­mi kör, így in­gó­nak mi­nő­sül, ez­ál­tal az in­gó­vég­re­haj­tás alá von­ha­tó a fi­zi­kai va­ló­sá­gá­ban lé­te­ző, va­gyo­ni ér­ték­kel ren­del­ke­ző va­la­mennyi va­gyon­tárgy, to­váb­bá a va­gyo­ni ér­ték­kel ren­del­ke­ző kö­ve­te­lés, igény vagy jog. Ezen de­fi­ní­ció te­kin­tet­tel van arra is, hogy nor­ma­tív elő­írás foly­tán in­gó­ság­nak mi­nő­sül a kö­ve­te­lés (Vht. 110–113. §), az ér­ték­pa­pír (Vht. 130–131. §) és az üz­let­rész (Vht. 132. §).

Né­hány másik té­tel­hez ha­son­ló­an más jog­te­rü­let (dön­tő­en a pol­gá­ri jog, il­let­ve a Ptk.) jog­in­téz­mé­nyei is köz­vet­len re­le­van­ci­á­val, il­let­ve nor­ma­tív ne­ve­sí­tés­sel bír­nak ebben a vo­nat­ko­zás­ban, ezen kér­dé­se­ket csak a vég­re­haj­tás­sal köz­vet­len kap­cso­lat­ban álló rész­ben tár­gyal­ja az írás, és csak annyi­ban, amennyi­ben is­me­re­tük az in­gó­vég­re­haj­tás sza­bá­lya­i­nak al­kal­ma­zá­sa vo­nat­ko­zá­sá­ban nél­kü­löz­he­tet­len.

Az in­gó­fog­la­lás mi­ként­je és ál­ta­lá­nos kér­dé­sei

Az in­gó­fog­la­lás szük­ség­sze­rű elő­fel­té­te­le (dog­ma­ti­ka­i­lag a norma hi­po­té­zi­se), hogy az adós a vég­re­hajt­ha­tó ok­irat­ban fel­tün­te­tett kö­te­le­zett­sé­gét ön­ként ne tel­je­sít­se. Az ön­kén­tes tel­je­sí­tés­re az adós­nak a tör­vény le­he­tő­sé­get biz­to­sít, bár ahogy az el­já­rás fe­szes me­ne­té­ből lát­ha­tó, igen gyor­san kell az adós­nak cse­le­ked­nie, hi­szen az el­já­rás ezen sza­ká­ban már mi­ni­má­lis ideje van:

A zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tás sze­re­pe in­gó­fog­la­lás­nál

A vég­re­haj­tó, a vég­re­haj­tást kérő ké­rel­mé­re, a Ma­gyar Or­szá­gos Köz­jegy­zői Ka­ma­ra (a to­váb­bi­ak­ban: MOKK) által mű­köd­te­tett hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyil­ván­tar­tás­ba és – erre utaló adat ese­tén – a MOKK-nál ve­ze­tett zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tás­ba való be­te­kin­tés­sel meg­győ­ző­dik arról, hogy az adós zá­log­kö­te­le­zett­ként sze­re­pel-e a nyil­ván­tar­tás­ban, to­váb­bá hogy va­gyo­nát, il­let­ve va­la­mely va­gyon­tár­gyát ter­he­li-e jel­zá­log­jog.

Egye­di azo­no­sí­tás­ra két­sé­get ki­zá­ró­an al­kal­mas ingó dolog fog­la­lá­sa ese­tén a vég­re­haj­tó hi­va­tal­ból is kö­te­les a zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tás­ba való be­te­kin­tés­sel meg­győ­ződ­ni arról, hogy ter­he­li-e jel­zá­log­jog a le­fog­lalt ingót. Ilyen­nek a gya­kor­lat­ban leg­in­kább a gép­jár­mű te­kint­he­tő, ugyan­is annak azo­no­sí­tó jel­zé­sei (el­ső­sor­ban az al­váz­szám, de a mo­tor­szám is hasz­nál­ha­tó e kör­ben) az egye­di azo­no­sí­tás­ra két­sé­get ki­zá­ró módon le­he­tő­sé­get biz­to­sít. Ennek to­váb­bi elő­nye, hogy a vég­re­haj­tó nem­csak a vég­re­haj­tást el­szen­ve­dő adós, hanem a gép­jár­mű bár­mely más ko­ráb­bi tu­laj­do­no­sa által eset­leg ala­pí­tott jel­zá­log­jog­ról is tu­do­mást sze­rez­het. Ez­ál­tal pedig biz­to­sít­hat­ja a zá­log­jo­go­sult szá­má­ra, hogy a vég­re­haj­tás fo­lya­ma­tá­ba be­kap­cso­lód­has­son, és a vég­re­haj­tás során a zá­log­tárgy­ból ki­elé­gí­tést ke­res­hes­sen.

A hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyil­ván­tar­tás vi­szony­lag új jog­in­téz­mény: a ko­ráb­bi zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tást vál­tot­ta fel. A hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyil­ván­tar­tás­ról a Ptk. 5:112–5:117. §-ai, a hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyil­ván­tar­tás­ról szóló 2013. évi CCXXI. tör­vény, va­la­mint a hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyil­ván­tar­tás rész­le­tes sza­bá­lya­i­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ról szóló 18/2014. (III. 13.) KIM ren­de­let tar­tal­maz ren­del­ke­zé­se­ket. Az in­gó­fog­la­lás és a vég­re­haj­tás szem­pont­já­ból a je­len­tő­sé­ge abban áll, hogy hi­te­le­sen ta­nú­sít­ja: a hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyi­lat­ko­za­tot tevő a nyil­ván­tar­tás­ban rög­zí­tett idő­pont­ban és a nyil­ván­tar­tás­ban sze­rep­lő tar­ta­lom­mal hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyi­lat­ko­za­tot tett. Az el­len­ke­ző bi­zo­nyí­tá­sig a nyil­ván­tar­tás­ban rög­zí­tett hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyi­lat­ko­zat­ról (mó­do­sí­tás­ról, tör­lés­ről) vé­lel­mez­ni kell, hogy azt a nyi­lat­ko­za­tot tevő tette a nyil­ván­tar­tás­ban rög­zí­tett idő­pont­ban és tar­ta­lom­mal. A hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyi­lat­ko­zat va­ló­ság­gal egye­ző­sé­gé­ért, a nyi­lat­ko­zat­ban sze­rep­lő ada­tok he­lyes­sé­gé­ért a nyi­lat­ko­zat­te­vő felel. A hi­tel­biz­to­sí­té­ki nyi­lat­ko­za­tok meg­té­te­lé­re, nyil­ván­tar­tá­sá­ra és a nyil­ván­tar­tás­ba tör­té­nő be­te­kin­tés­re szol­gá­ló in­for­ma­ti­kai al­kal­ma­zást a MOKK mű­köd­te­ti, és ennek ke­re­té­ben biz­to­sít­ja, hogy a hi­tel­biz­to­sí­té­ki rend­szer – az üzem­sze­rű kar­ban­tar­tás idő­sza­kát ki­vé­ve – min­den mun­ka­na­pon leg­alább 8 órá­tól 20 óráig el­ér­he­tő le­gyen.

Leg­főbb kü­lönb­sé­ge tehát a köz­jegy­zők által ve­ze­tett ingó zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tás­hoz ké­pest, hogy abba köz­vet­le­nül a felek – elekt­ro­ni­kus úton tett – zá­log­jo­gi nyi­lat­ko­za­tai ke­rül­nek be tar­tal­mi el­len­őr­zés, ha­tó­sá­gi kont­roll nél­kül. Ezen­kí­vül tehát maga a zá­log­jo­go­sult és a zá­log­kö­te­le­zett in­téz­ked­het a zá­log­jog lé­te­sí­té­sé­nek nyil­ván­tar­tás­ban tör­té­nő fel­tün­te­té­se iránt, így a nyil­ván­tar­tás nem a zá­log­jog fenn­ál­lá­sát, hanem a felek nyi­lat­ko­za­tá­nak meg­té­te­lét fogja ta­nú­sí­ta­ni.

Ezen túl­me­nő­en meg­ma­radt az ennél egy­sze­rűbb, vi­szont ered­mé­nyé­ben nem ga­ran­tált kö­te­le­zett­ség, mely sze­rint az adós­nak nyi­lat­koz­nia kell arról, mely va­gyon­tár­gya­it ter­he­li zá­log­jog. Hely­szí­ni fog­la­lás ese­tén az adós­nak ezt azon­nal meg kell ten­nie, ha pedig a vég­re­hajt­ha­tó ok­ira­tot pos­tán kéz­be­sí­tik, akkor a vég­re­hajt­ha­tó ok­irat kéz­be­sí­té­sé­től szá­mí­tott 15 napon belül. Az ered­ménnyel kap­cso­la­tos, imént vá­zolt prob­lé­ma abban áll, hogy a gya­kor­lat­ban sok­szor nem va­ló­sul meg a jog­al­ko­tó által el­ér­ni kí­vánt cél, hi­szen az adó­sok egy része nem el­ér­he­tő, másik része pedig vagy nem nyi­lat­ko­zik, vagy nem tud a zá­log­jog­ról, vagy úgy tesz, mint­ha nem tudna a zá­log­jog­ról.

Le­fog­lal­ha­tó in­gó­sá­gok

Le­fog­lal­ni az adós bir­to­ká­ban, őri­ze­té­ben levő vagy más olyan in­gó­sá­got lehet, amely­ről va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy az adós tu­laj­do­ná­ban van. Ezen kom­po­nen­sek közül a bir­tok­lás tény­kér­dés, a bir­tok fo­gal­mi ele­mei (cor­pus a tény­le­ges­ség és az ani­mus a bir­tok­lás­ra irá­nyu­ló aka­rat) közül a vég­re­haj­tó­nak a tény­le­ges­sé­get, vagy­is az in­gó­ság adós­nál fel­lel­he­tő, il­let­ve az adós őri­ze­té­ben lévő té­nyét kell vizs­gál­nia. Nyil­ván­va­ló, hogy ha csak akkor fog­lal­hat­na a vég­re­haj­tó, ha az adós meg­erő­sí­ti a bir­tok­lás­ra irá­nyu­ló aka­ra­tát, akkor drasz­ti­ku­san vissza­es­ne az in­gó­fog­la­lá­sok száma.

A va­ló­szí­nű­ség kér­dé­sé­ben a vég­re­haj­tó­nak kell dön­te­ni az eset összes kö­rül­mé­nyé­nek gon­dos mér­le­ge­lé­se alap­ján. Itt nem­csak a va­ló­szí­nű­sí­tés ka­te­gó­ri­á­já­nak, jel­le­gé­nél fogva, ne­he­zen meg­ra­gad­ha­tó volta okoz­za a ne­héz­sé­get, hanem az, hogy sem a Vht., sem jó né­hány jog­in­téz­mény­nél (pl. iga­zo­lá­si ké­re­lem) a va­ló­szí­nű­sí­tés ka­te­gó­ri­á­ját hasz­ná­ló pol­gá­ri per­rend­tar­tás nem de­fi­ni­ál­ja, mit ért va­ló­szí­nű­sí­tés alatt. Így leg­in­kább a józan észen és a gya­kor­la­ti is­mér­ve­ken ala­pu­ló ér­tel­me­zé­se alap­ján dönt­he­tő el, mennyi­re kell egy ál­lí­tás­nak meg­ala­po­zott­nak len­nie ahhoz, hogy meg­fe­lel­jen a va­ló­szí­nű­sí­tés jog­sza­bá­lyi ka­te­gó­ri­á­já­nak, vagy­is ese­tünk­ben a vég­re­haj­tó által annak a kö­ve­tel­mény­nek, hogy az adós tu­laj­do­ná­ban áll-e az adott ingó. Az el­mé­let és a gya­kor­lat rövid összeg­zé­se alap­ján a va­ló­szí­nű­sí­tés nem bi­zo­nyí­tás, hanem egy ahhoz sok szem­pont­ból ha­son­ló te­vé­keny­ség, amely­nek nem­csak az ered­mé­nye nem lehet a meg­győ­zés (a mi ese­tünk­ben a vég­re­haj­tóé), hanem a célja sem: a va­ló­szí­nű­sí­tés a bi­zo­nyos­ság­nál jóval ala­cso­nyabb szin­tet kép­vi­se­lő ka­te­gó­ria, amely a vég­re­haj­tó meg­győ­zé­se he­lyett va­la­mely tény vagy kö­rül­mény fenn­ál­lá­sá­nak (vagy­is jelen eset­ben az in­gó­ság adós tu­laj­do­nát ké­pe­ző mi­vol­tá­nak) hi­he­tő­vé té­te­lé­re irá­nyul.

Ki­vé­tel a vég­re­haj­tó fog­la­lá­si le­he­tő­sé­ge, il­let­ve kö­te­le­zett­sé­ge alól, hogy nem lehet le­fog­lal­ni az adós bir­to­ká­ban, őri­ze­té­ben levő in­gó­sá­got, ha a rajta levő jel­ből vagy más kö­rül­mény­ből min­den bi­zo­nyí­tás nél­kül két­ség­te­le­nül meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az in­gó­ság nincs az adós tu­laj­do­ná­ban. Ez eset­ben nyil­ván­va­ló, hogy nem­hogy nem va­ló­szí­nű­sít­he­tő az in­gó­ság adós tu­laj­do­ná­ban ál­lá­sa, hanem tény­ként ál­la­pít­ha­tó meg az el­len­ke­ző­je.

Ezen sza­bály gya­kor­la­ti al­kal­ma­zá­si köre szűk: a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság a Pf.I.25.850/2000/6. számú ha­tá­ro­za­tá­ban elvi éllel dek­la­rál­ta, hogy az adós la­kó­he­lyén tör­tént fog­la­lás során az ér­de­kelt­nek nyom­ban és hi­telt ér­dem­lő­en kell iga­zol­nia a tu­laj­don­jo­gát. Ennek hi­á­nyá­ban a vég­re­haj­tá­si tör­vény­ben meg­fo­gal­ma­zot­tak sze­rint va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy a la­kó­he­lyén bir­to­ká­ban lévő va­gyon­tárgy az adós tu­laj­do­na, így le­fog­lal­ha­tó. Az eseti dön­tés alap­já­ul szol­gá­ló tény­ál­lás­nál az el­já­ró vég­re­haj­tó az adós la­kó­he­lyén fog­lalt le egy te­le­ví­zió­ké­szü­lé­ket. A fog­la­lás­nál jelen volt az ér­de­kelt, aki nem mu­tat­ta be az em­lí­tett va­gyon­tárgy vá­sár­lá­si bi­zony­la­tát vagy más, a tu­laj­don­jo­got iga­zo­ló ada­tot, ok­ira­tot, ezért a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság sze­rint a vég­re­haj­tó alap­pal va­ló­szí­nű­sít­het­te, hogy az adós lak­he­lyén lévő és így a bir­to­ká­ban lévő va­gyon­tárgy az adós tu­laj­do­na volt, ezért le­fog­lal­hat­ta.

Na­gyon fon­tos e kör­ben ki­emel­ni, kü­lö­nö­sen a gya­kor­lat­ban nagy szám­ban elő­for­du­ló téves jog­or­vos­lat igény­be­vé­te­lé­re te­kin­tet­tel, hogy ugyan a fog­la­lás a vég­re­haj­tó in­téz­ke­dé­se, de nem vég­re­haj­tá­si ki­fo­gás útján lehet or­vo­sol­ni, ha a vég­re­haj­tó mégis adó­son kívül álló sze­mély tu­laj­do­ná­ban lévő dol­got fog­lal le. Ehe­lyett nem az adós, hanem a le­fog­lalt in­gó­ra tu­laj­don­jo­ga vagy egyéb olyan joga alap­ján, amely a vég­re­haj­tás során tör­té­nő ér­té­ke­sí­tés­nek aka­dá­lya, igény tartó sze­mély in­dít­hat vég­re­haj­tá­si igény­pert. Ennek a meg­ol­dás­nak – egye­bek kö­zött – az is a kö­vet­kez­mé­nye, hogy amennyi­ben a vég­re­haj­tó a fog­la­lást kö­ve­tő­en akár eg­zak­tul meg­bi­zo­nyo­so­dik arról, hogy az ál­ta­la le­fog­lalt in­gó­ság nem ké­pe­zi az adós tu­laj­do­nát, a le­fog­lalt in­gó­ság fog­la­lás alóli fel­ol­dá­sá­ról már nem ren­del­kez­het, mert az egy eset­le­ge­sen meg­in­dí­tott igény­per ki­me­ne­te­lét ve­tí­te­né előre.

A vég­re­haj­tó­nak a fog­la­lást addig kell foly­tat­nia, amíg a kö­ve­te­lés – já­ru­lé­ka­i­val együtt, ide­ért­ve az el­já­rás be­fe­je­zé­sé­ig elő­re­lát­ha­tó­an fel­me­rü­lő vég­re­haj­tá­si költ­sé­get – nincs tel­je­sen fe­dez­ve. Ezen cél szem előtt tar­tá­sá­val több in­gó­ság ese­tén a le­fog­la­lá­suk sor­rend­jét a vég­re­haj­tó ál­la­pít­ja meg.

Becs­lés

A vég­re­haj­tó­nak a fog­la­lás­kor min­den eset­ben kö­te­le­zett­sé­ge becs­lés­sel meg­ál­la­pí­ta­ni a le­fog­lalt in­gó­ság ér­té­két. Ez lesz a becs­ér­ték, amely­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­nál a vég­re­haj­tó a for­gal­mi árat veszi ala­pul, de ha a felek a becs­ér­ték­ben meg­egyez­tek, ez az irány­adó. A becs­ér­ték meg­ál­la­pí­tá­sá­nál az áfát is ma­gá­ban fog­la­ló árat kell meg­ál­la­pí­ta­ni. Ha az adós le­fog­lal­ha­tó va­gyon­tár­gyai tech­no­ló­gi­ai vagy ter­me­lé­si, szol­gál­ta­tá­si egy­sé­get al­kot­nak (pl. gép­sor), a vég­re­haj­tó­nak a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv­ben fel kell tün­tet­nie az in­gó­sá­gok egé­szé­nek és az egyes in­gó­sá­gok­nak a becs­ér­té­két is.

Elő­for­dul, hogy a felek sé­rel­me­zik a becs­ér­té­ket, ilyen­kor vég­re­haj­tá­si ki­fo­gás el­bí­rá­lá­sa során ál­la­pít­ja meg a bí­ró­ság a becs­ér­té­ket. Le­he­tő­ség van azon­ban arra, hogy bár­me­lyik fél ké­ré­sé­re a vég­re­haj­tó a fog­la­lás­nál szak­ér­tő-be­csüst al­kal­maz­zon. A fog­la­lás után a vég­re­haj­tó szak­ér­tő-be­csüs köz­re­mű­kö­dé­sé­vel a becs­ér­té­ket mó­do­sít­hat­ja, ha ezt bár­me­lyik fél a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv kéz­be­sí­té­sé­től szá­mí­tott 8 napon belül kérte. Egy fon­tos, e körbe tar­to­zó spe­ci­fi­ku­mot a Vht. más ré­szé­ben, a 34. § (2) be­kez­dé­sé­ben sza­bá­lyoz­tak: a vég­re­haj­tás során fel­me­rü­lő költ­sé­ge­ket fő­sza­bály sze­rint a vég­re­haj­tást kérő elő­le­ge­zi, és az adós vi­se­li. A szak­ér­tő-be­csüs köz­re­mű­kö­dé­sé­vel fel­me­rü­lő költ­sé­ge­ket vi­szont az kö­te­les elő­le­gez­ni, aki eze­ket az in­téz­ke­dé­se­ket kérte.

Egyes dol­gok le­fog­la­lá­sá­nak el­té­rő sza­bá­lyai

Te­kin­tet­tel arra, hogy az e kör­ben sza­bá­lyo­zott dol­gok közül több külön ér­te­ke­zés tár­gya lenne (üz­let­rész, ér­ték­pa­pír stb.), e he­lyütt csak né­há­nyuk be­mu­ta­tá­sá­ra kerül sor, gya­kor­la­ti fon­tos­sá­gá­nak meg­fe­le­lő­en el­ső­sor­ban a gép­jár­mű le­fog­la­lá­sá­ra fó­kusz­ál­va.

Gép­jár­mű le­fog­la­lá­sa

Gép­jár­mű le­fog­la­lá­sa ese­tén a vég­re­haj­tó kö­te­les a for­gal­mi en­ge­délyt és a gép­jár­mű törzs­köny­vét is le­fog­lal­ni. Ha ez bár­mi­lyen okból nem le­het­sé­ges, a for­gal­mi en­ge­dély, il­let­ve a törzs­könyv le­fog­la­lá­sá­nak meg­hi­ú­su­lá­sát és ennek okát a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv­ben fel kell tün­tet­ni. A vég­re­haj­tó a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv má­so­la­tát, va­la­mint a le­fog­lalt for­gal­mi en­ge­délyt és törzs­köny­vet meg­kül­di a gép­jár­mű-tu­laj­do­nos lak­cí­me vagy szék­he­lye (ennek hi­á­nyá­ban te­lep­he­lye) sze­rint, kül­föl­di la­kó­hellyel (szék­hellyel vagy te­lep­hellyel) ren­del­ke­ző tu­laj­do­nos ese­té­ben pedig az üzem­ben­tar­tó lak­cí­me vagy szék­he­lye (ennek hi­á­nyá­ban te­lep­he­lye) sze­rint il­le­té­kes köz­le­ke­dé­si igaz­ga­tá­si ha­tó­ság­nak.

2017. ja­nu­ár 1-jé­től lé­nye­ges vál­to­zás, hogy a vég­re­haj­tó egy­ből nem vo­nat­hat­ja ki a gép­jár­mű­vet a for­ga­lom­ból. Hi­szen a vég­re­haj­tó által meg­kül­dött fog­la­lá­si jegy­ző­könyv má­so­la­ta alap­ján a köz­le­ke­dé­si igaz­ga­tá­si ha­tó­ság csak be­jegy­zi az el­ide­ge­ní­té­si és ter­he­lé­si ti­lal­mat. Az el­ide­ge­ní­té­si és ter­he­lé­si ti­la­lom be­jegy­zé­sét kö­ve­tő har­minc nap el­tel­té­vel hív­hat­ja csak fel a vég­re­haj­tó a köz­le­ke­dé­si igaz­ga­tá­si ha­tó­sá­got, hogy a gép­jár­mű­vet vonja ki a for­ga­lom­ból, ami­nek a ha­tó­ság kö­te­les ha­la­dék­ta­la­nul ele­get tenni.

Egy másik eset­kört is sza­bá­lyoz a jog­sza­bály, ami­kor nem lehet ki­vo­nat­ni a gép­jár­mű­vet a for­ga­lom­ból.

A ter­mé­sze­tes sze­mély adós fog­lal­ko­zá­sá­nak gya­kor­lá­sá­hoz nél­kü­löz­he­tet­len gép­jár­mű le­fog­la­lá­sa­kor – a zár alá vétel al­kal­ma­zá­sá­nak ki­vé­te­lé­vel – csak a törzs­köny­vet kell le­fog­lal­ni, és a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv má­so­la­tá­val együtt meg­kül­de­ni az il­le­té­kes köz­le­ke­dé­si igaz­ga­tá­si ha­tó­ság­nak, ha pedig ez nem ál­la­pít­ha­tó meg, a gép­jár­mű­vet nyil­ván­tar­tó ha­tó­ság­nak. E ren­del­ke­zés alap­ján a ter­mé­sze­tes sze­mély adós fog­lal­ko­zá­sá­nak (hi­va­tá­sá­nak) gya­kor­lá­sá­hoz nél­kü­löz­he­tet­len gép­jár­mű akkor men­tes a fog­la­lás alól az adós fog­lal­ko­zá­sá­hoz nél­kü­löz­he­tet­len gép­jár­mű-le­fog­la­lás alóli men­tes­sé­gé­ről szóló 13/2001. (X. 10.) IM ren­de­let 1. §-a sze­rint, ha a gép­jár­mű becs­ér­té­ke nem éri el a) mo­tor­ke­rék­pár ese­tén a 150 000 fo­rin­tot; b) sze­mély­gép­ko­csi ese­tén az 1,2 mil­lió fo­rin­tot; c) au­tó­busz ese­tén a 3,5 mil­lió fo­rin­tot; d) te­her­gép­ko­csi ese­tén a 3,5 mil­lió fo­rin­tot; e) nyer­ges von­ta­tó ese­tén (sze­rel­vénnyel együtt) az 5 mil­lió fo­rin­tot.

Ez a men­tes­ség akkor je­len­ti a gép­jár­mű le­fog­la­lá­sá­nak és ér­té­ke­sí­té­sé­nek ti­lal­mát, ha a becs­ér­ték nem ha­lad­ja meg a meg­je­lölt össze­get. Ha meg­ha­lad­ja, akkor le­fog­lal­ha­tó, majd ér­té­ke­sít­he­tő, de a be­folyt vé­tel­ár­nak a vég­re­haj­tá­si költ­sé­gek ki­elé­gí­té­se után fenn­ma­ra­dó ré­szé­ből az imén­ti­ek­ben is­mer­te­tett összeg az adóst il­le­ti meg, és a fenn­ma­ra­dó összeg for­dít­ha­tó a kö­ve­te­lé­sek­nek – a 165–168. § sze­rint tör­té­nő – ki­elé­gí­té­sé­re. Ez nem al­kal­maz­ha­tó, ha a be­folyt vé­tel­ár­ból zá­log­jog­gal biz­to­sí­tott kö­ve­te­lést is ki kell elé­gí­te­ni, mert ilyen­kor az el­len­ke­ző ered­mény­re ve­ze­tő jog­po­li­ti­kai ér­de­ke­ket a jog­al­ko­tó ak­ként mér­le­gel­te és dön­töt­te el, hogy az ingót ter­he­lő zá­log­jog­ra irány­adó sza­bály lesz al­kal­ma­zan­dó: vagy­is az in­gó­ság­nak mint zá­log­tárgy­nak az ér­té­ke­sí­té­sé­ből be­folyt össze­get el­ső­sor­ban a zá­log­jog­gal biz­to­sí­tott kö­ve­te­lés ki­elé­gí­té­sé­re kell for­dí­ta­ni.

Sa­ját­sá­gos, mond­hat­ni ki­üre­se­dett sza­bá­lyo­zást lá­tunk a Vht. 103. § (8) be­kez­dé­sé­ben. E sze­rint, a vég­re­haj­tást fo­ga­na­to­sí­tó bí­ró­ság a ter­mé­sze­tes sze­mély adós­nak a fog­la­lás­ról való tu­do­más­szer­zést kö­ve­tő 8 napon belül a bí­ró­ság­hoz elő­ter­jesz­tett ké­rel­mé­re, a ké­re­lem be­ér­ke­zé­sét kö­ve­tő 8 napon belül, meg­hall­ga­tás tar­tá­sa ese­tén pedig a meg­hall­ga­tá­son meg­ho­zott vég­zés­sel en­ge­dé­lyez­he­ti a le­fog­lalt gép­jár­mű – több gép­jár­mű ese­tén egyik gép­jár­mű­ve – ár­ve­ré­sig tör­té­nő hasz­ná­la­tát, ha az adós­na­kar­raa­mun­ka­vég­zé­se­hely­szí­né­re­tör­té­nő­el­ju­tá­sa,üzemi,üz­le­ti­te­vé­keny­sé­gé­nek foly­ta­tá­sa vagy saját és csa­lád­tag­ja­i­nak szál­lí­tá­sa ér­de­ké­ben van szük­sé­ge, és az el­já­rás során ko­ráb­ban rend­bír­ság­gal nem súj­tot­ták. Ez eset­ben a bí­ró­ság a gép­jár­mű hasz­ná­la­tát en­ge­dé­lye­ző vég­zé­sét meg­kül­di a vég­re­haj­tó­nak, aki in­téz­ke­dik a gép­jár­mű for­ga­lom­ba tör­té­nő vissza­he­lye­zé­se iránt. A bí­ró­ság vég­zé­se ellen nincs helye fel­leb­be­zés­nek. Mind­ezek ter­mé­sze­te­sen nem men­te­sí­tik az adóst azon kö­te­le­zett­ség alól, hogy a gép­jár­mű­vet az ár­ve­rés meg­tar­tá­sa ér­de­ké­ben, a vég­re­haj­tó fel­hí­vá­sá­ra a fel­hí­vás­ban meg­je­lölt idő­pont­ban és hely­szín­re szál­lít­sa. Ennek el­mu­lasz­tá­sa ese­tén, az ál­ta­lá­nos sza­bá­lyok sze­rint, vele szem­ben rend­bír­ság ki­sza­bá­sá­nak van helye.

A fent vá­zolt ja­nu­ár 1-jei vál­to­zá­sok­kal ez a be­kez­dés nem ke­rült össz­hang­ba, hi­szen a vég­re­haj­tó nem is vo­nat­hat­ja ki a gép­jár­mű­vet a for­ga­lom­ból, csak 3 nap el­tel­tét kö­ve­tő­en. Így nem iga­zán va­ló­szí­nű, hogy az adós a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv kéz­hez­vé­te­lét kö­ve­tő­en, 8 napon belül a bí­ró­ság­hoz for­dul, hogy az he­lyez­ze vissza a ki sem vont gép­jár­mű­vét a for­ga­lom­ba. Ha pedig a vég­re­haj­tó 30 nap el­tel­tét kö­ve­tő­en mégis ki­von­ja a for­ga­lom­ból, akkor a bí­ró­ság­nak az adós vissza­he­lye­zé­si ké­rel­mét el kell uta­sí­ta­nia, hi­szen ki­ké­sett a 8 napos ha­tár­idő­ből.

To­váb­bi, spe­ci­á­lis dol­gok le­fog­la­lá­sá­nak sza­bá­lyai

Arany, pla­ti­na, ezüst, to­váb­bá fi­ze­tő­esz­köz le­fog­la­lá­sa­kor a vég­re­haj­tó az ér­té­ket ma­gá­hoz veszi, a le­fog­lalt kül­föl­di pénzt a fog­la­lást kö­ve­tő mun­ka­na­pon a vég­re­haj­tói le­té­ti szám­lá­ra be­fi­ze­ti. Arany vagy pla­ti­na fel­hasz­ná­lá­sá­val ké­szült tárgy, drá­ga­kő és nyom­dai úton elő­ál­lí­tott ér­ték­pa­pír le­fog­la­lá­sa­kor a vég­re­haj­tó a le­fog­lalt ér­té­ket ma­gá­hoz veszi, és 24 órán belül bí­ró­sá­gi le­tét­be he­lye­zi.

Kész­pénz le­fog­la­lá­sa­kor a vég­re­haj­tó a le­fog­lalt kész­pénzt ma­gá­hoz veszi, és a fog­la­lást kö­ve­tő mun­ka­na­pon be­fi­ze­ti a vég­re­haj­tói le­té­ti szám­lá­ra.

A széf­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben őr­zött in­gó­sá­got a vég­re­haj­tó a széf le­pe­csé­te­lé­sé­vel fog­lal­ja le, egy­út­tal ér­te­sí­ti a széf­szol­gál­ta­tót és az adóst a széf fel­nyi­tá­sá­nak idő­pont­já­ról. A meg­je­lölt idő­pont­ban az adós a vég­re­haj­tó­nak és a széf­szol­gál­ta­tó­nak a je­len­lé­té­ben fel­nyit­ja a szé­fet, a vég­re­haj­tó pedig el­ké­szí­ti a rész­le­tes fog­la­lá­si jegy­ző­köny­vet. Ha a meg­je­lölt idő­pont­ban az adós nem je­lent meg, a széf­szol­gál­ta­tó, ha a széf­szol­gál­ta­tó nem ren­del­ke­zik a széf fel­nyi­tá­sá­ra kulccsal, a vég­re­haj­tó nyit­tat­ja fel a szé­fet. A fog­la­lást kö­ve­tő­en a széf csak a vég­re­haj­tó in­téz­ke­dé­sé­re nyit­ha­tó fel.

2014. már­ci­us 15. nap­ját meg­elő­ző­en be­jegy­zett jel­zá­log­jog­gal ter­helt in­gó­ság le­fog­la­lá­sa ese­tén a vég­re­haj­tó a fog­la­lá­si jegy­ző­könyv má­so­la­tát meg­kül­di a köz­jegy­ző­nek, hogy az in­gó­ság le­fog­la­lá­sát je­gyez­ze be a zá­log­jo­gi nyil­ván­tar­tás­ba, és adjon tá­jé­koz­ta­tást az in­gó­sá­gon fenn­ál­ló jel­zá­log­jog jo­go­sult­já­nak ada­ta­i­ról.

Men­tes in­gó­sá­gok

A men­tes­ség jog­kö­vet­kez­mé­nye, hogy nem lehet le­fog­lal­ni – még az adós be­le­egye­zé­sé­vel sem – azo­kat a va­gyon­tár­gya­kat, ame­lye­ket a tör­vény a vég­re­haj­tás alól men­te­sít. Ezek az aláb­bi in­gó­sá­gok:

A nél­kü­löz­he­tet­len szer­szám, mű­szer, tech­ni­kai, ka­to­nai és egyéb fel­sze­re­lé­si tárgy stb., a ki­tün­te­tés, a gyógy­szer, gyó­gyá­sza­ti és tech­ni­kai se­géd­esz­köz nem men­tes, ha ne­mes­fém­ből vagy egyéb­ként nemes anyag­ból ké­szült, és a szo­ká­sos hasz­ná­la­ti cik­kek­től el­té­rő­en kü­lö­nö­sen nagy ér­té­kű. A gya­kor­lat­ból erre konk­rét és vi­szony­lag ext­rém példa a pla­ti­na­man­kó.

Na­gyon fon­tos az ítél­ke­zé­si gya­kor­lat­ból: amennyi­ben az adós azt sé­rel­me­zi, hogy a vég­re­haj­tó a tör­vény ere­jé­nél fogva men­tes va­gyon­tár­gya­kat fog­lalt le, a vég­re­haj­tó jog­sér­tő in­téz­ke­dé­se ki­zá­ró­lag a vég­re­haj­tá­si el­já­rás során, a vég­re­haj­tás fo­ga­na­to­sí­tá­sá­val kap­cso­la­tos ki­fo­gás útján or­vo­sol­ha­tó (EBH2006.1416., BH2007.15.).

Spe­ci­á­lis eset az óva­dék, amely ugyan a tör­vény ere­jé­nél fogva nem men­tes, de az adós­nak vagy az óva­dék jo­go­sult­já­nak ké­rel­mé­re a vég­re­haj­tó men­te­sí­ti a vég­re­haj­tás alól az óva­dék­ként nyúj­tott va­gyon­tár­gyat mind­ad­dig, amíg az óva­dék vissza­adá­sá­nak fel­té­te­lei nem áll­nak fenn.

Fog­la­lás har­ma­dik sze­mély­nél

Ezen sza­bá­lyok al­kal­ma­zá­sá­ra akkor kerül sor, ha va­ló­szí­nű, hogy az adós tu­laj­do­ná­ban levő in­gó­ság a fe­le­ken kívül álló har­ma­dik sze­mély­nél van. Ilyen­kor a vég­re­haj­tó a har­ma­dik sze­mélyt nyi­lat­ko­zat­ra hívja fel, fi­gyel­mez­tet­ve őt arra, hogy amennyi­ben a nyi­lat­ko­za­tot el­mu­lasz­tot­ta, vagy az adós tu­laj­don­jo­gát nem is­mer­te el, a vég­re­haj­tást kérő pert in­dít­hat el­le­ne a fog­la­lás tű­ré­se iránt. A norma fél­re­ért­he­tő meg­fo­gal­ma­zá­sá­val el­len­tét­ben („őt”), nem szű­kül le a sza­bály al­kal­ma­zá­si köre a ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek­re.

A har­ma­dik sze­mély a fel­hí­vás kéz­be­sí­té­sé­től szá­mí­tott 8 napon belül nyi­lat­ko­zat­ban kö­te­les a vég­re­haj­tó­val kö­zöl­ni, hogy

A gya­kor­lat­ban fel­me­rült ezen sza­bály alak­sze­rű­sé­gé­nek kér­dé­se, hi­szen a Vht. 107. § (1) be­kez­dé­se nem tar­tal­maz ki­fe­je­zett ren­del­ke­zést arra, hogy a har­ma­dik sze­mélyt írás­ban kell nyi­lat­ko­zat­ra fel­hív­ni. A Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság a Pf.I.24.636/2000/2. számú eseti dön­té­sé­ben azon­ban meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a (2) be­kez­dés azon ren­del­ke­zé­sét fi­gye­lem­be véve, hogy a har­ma­dik sze­mély a kéz­be­sí­tés­től szá­mí­tott 8 napon belül kö­te­les nyi­lat­koz­ni, arra lehet kö­vet­kez­tet­ni, hogy a jog­al­ko­tó a tör­vé­nyes el­já­rás fel­té­te­lé­ül ál­ta­lá­ban az írás­be­li fel­hí­vást te­kin­ti. Az írás­be­li­ség biz­to­sít­ja a ga­ran­ci­át ahhoz, hogy a nyi­lat­ko­za­tot az arra jo­go­sult tegye meg. Az a kö­rül­mény, hogy a vég­re­haj­tó az el­já­rás gyor­sí­tá­sa ér­de­ké­ben írás­be­li fel­hí­vás nél­kül ment a hely­szín­re, nem men­te­sí­ti a tör­vény­ben fog­lal­tak ma­ra­dék­ta­lan be­tar­tá­sa alól, és nem járt el a jog­sza­bá­lyok­nak meg­fe­le­lő­en.

A Fő­vá­ro­si Íté­lő­táb­la 3.​Pf.21.366/2005/8. számú rész­íté­le­té­ben ki­fej­tet­te, hogy az ügy­vé­di ti­tok­tar­tá­si kö­te­le­zett­sé­gé­re hi­vat­ko­zás­sal nem ta­gad­ha­tó meg a Vht. 107. § (2) be­kez­dés a), b) és c) pont­ja sze­rin­ti nyi­lat­ko­za­tot.

Ha a har­ma­dik sze­mély el­is­mer­te, hogy a nála levő in­gó­ság az adós tu­laj­do­ná­ban van, a vég­re­haj­tó az in­gó­sá­got a hely­szí­nen le­fog­lal­ja.

A har­ma­dik sze­mély a pol­gá­ri jog sza­bá­lyai sze­rint felel a költ­sé­ge­kért és a ká­ro­kért a vég­re­haj­tást ké­rő­vel szem­ben, ha:

Kö­ve­te­lés le­fog­la­lá­sa

Itt el­ső­ként a kö­ve­te­lés e kör­ben re­le­váns fo­gal­mát kell tisz­táz­ni: nor­ma­tív de­fi­ní­ció nincs, azon­ban a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság Kfv.I.35.421/2002/2. számú vég­zé­sé­ben lé­nye­gi­leg meg­ha­tá­roz­ta: a kö­ve­te­lés­nek több faj­tá­ja is lehet, a le­fog­lal­ha­tó­sá­got az dönti el, hogy le­het-e a kö­ve­te­lés for­ga­lom tár­gya, le­het-e ér­vé­nye­sí­te­ni, van-e va­gyon­jo­gi ér­té­ke, nem üt­kö­zik-e jog­sza­bály­ba. Ha a kö­ve­te­lés a fel­té­te­lek­nek meg­fe­lel, vég­re­haj­tás alá von­ha­tó, füg­get­le­nül attól, hogy pénz­fi­ze­tés­re irá­nyu­ló kö­ve­te­lés­re vagy do­lo­gi jogon ala­pu­ló, vagy kö­tel­mi jog­cí­men ke­let­ke­zett igény­ről van szó.

Ha az adós­nak har­ma­dik sze­méllyel szem­ben kö­ve­te­lé­se van, il­le­tő­leg az adós har­ma­dik sze­méllyel olyan szer­ző­dést kö­tött, amely­ből ké­sőbb kö­ve­te­lé­se ke­let­ke­zik, a vég­re­haj­tó a kö­ve­te­lést le­fog­lal­ja, egy­út­tal a har­ma­dik sze­mélyt nyi­lat­ko­zat­ra hívja fel. Ezen fel­hí­vás során fi­gyel­mez­te­ti, hogy

Erre a har­ma­dik sze­mély­nek a fel­hí­vás kéz­be­sí­té­sé­től szá­mí­tott 8 napja van.

Az alak­sze­rű­ség­gel kap­cso­lat­ban itt is vol­tak prob­lé­mák: a BH2012.192. szám alatt köz­zé­tett eseti dön­tés ki­mond­ta, hogy a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban és jelen sza­bály al­kal­ma­zá­sa szem­pont­já­ból is a vég­re­haj­tá­si irat te­le­fa­xon tör­té­nő meg­kül­dé­se nem te­kint­he­tő sza­bály­sze­rű kéz­be­sí­tés­nek, így nem vált­ja ki a cél­zott jog­ha­tást. A jog­erős íté­let in­do­ko­lá­sa sze­rint a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban sem a te­le­fo­non, sem a te­le­fa­xon kül­dött fog­la­lá­si ér­te­sí­tés­hez nem fű­ző­dik jog­ha­tály, még akkor sem, ha az al­pe­res a fax­kül­de­mény­ről az adóst il­le­tő pénz­összeg ki­fi­ze­té­sét meg­elő­ző­en tu­do­mást szer­zett. A fog­la­lás akkor tör­tént meg, ami­kor az al­pe­res a pos­tai kéz­be­sí­tő­től át­vet­te a vég­re­haj­tó által ré­szé­re pos­tán meg­kül­dött ok­ira­tot, ezt meg­elő­ző­en jog­kö­vet­kez­mé­nyek nél­kül tel­je­sít­het­te más­nak.

Ezen rövid elem­zés meg­írá­sá­val egy rövid át­te­kin­tést kí­ván­tam nyúj­ta­ni az in­gó­fog­la­lás sza­bá­lya­i­ra, ami az egyik leg­fon­to­sabb eleme a vég­re­haj­tó által fo­ga­na­to­sí­tott va­gyon el­le­ni kény­szer­cse­lek­mé­nyek­nek. Ter­mé­sze­te­sen egy-egy té­ma­kör ön­ál­ló elem­zé­se is külön ta­nul­mány tár­gya le­het­ne, azon­ban jelen írá­som­mal össze­fog­la­ló képet pró­bál­tam nyúj­ta­ni annak alap­ve­tő dog­ma­ti­kai sza­bá­lya­i­ról és struk­tú­rá­já­ról.