Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 116–132., DOI: 10.24307/psz.2017.0911

Össze­fog­la­lás

A szer­ző közel har­minc­éves vissza­te­kin­tés­sel át­te­kin­ti az állam sze­re­pé­nek nagy­mér­té­kű vál­to­zá­sát, át­ala­ku­lá­sát. A gaz­da­sá­gi rend­szer­vál­tás Ma­gyar­or­szá­gon va­ló­já­ban már 1989-ben el­kez­dő­dött, rész­ben azzal, hogy az ál­la­mi vál­la­la­tok ese­té­ben a tár­sa­sá­gi tör­vény meg­je­le­né­sé­vel le­he­tő­vé vált a gaz­da­sá­gi tár­sa­ság­gá való át­ala­ku­lás, a ma­gán­tő­ke be­vo­ná­sa. A másik na­gyon lát­vá­nyos elem volt az Or­szá­gos Terv­hi­va­tal meg­szün­te­té­se, és ezzel Ma­gyar­or­szá­gon 1989-től egé­szen 1996-ig mo­dern ér­te­lem­ben nem mű­kö­dött ter­ve­zés. A ki­lenc­ve­nes évek első fe­lé­ben az állam fő­ként a tu­laj­do­no­si szer­ke­zet át­ala­kí­tá­sá­ra, a kár­pót­lás­ra, a pri­va­ti­zá­ci­ó­ra és az új adó­rend­sze­rek­re fó­kusz­ált. A ki­lenc­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­től már na­gyobb hang­súly he­lye­ző­dött a fej­lesz­té­sek­re, azok fi­nan­szí­ro­zá­sá­ra és a mun­ka­hely­te­rem­tés­re. Az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz való csat­la­ko­zá­si szán­dék el­fo­ga­dá­sát kö­ve­tő­en meg­je­len­tek az uniós kö­ve­tel­mé­nyek, és ebben fon­tos ele­mek vol­tak a pi­ac­gaz­da­ság­ra való fel­ké­szü­lés és át­ál­lás, az eu­ró­pai uniós alap­el­vek és ér­té­kek át­vé­te­le, a nem­ze­ti és re­gi­o­ná­lis szin­tű ter­ve­zés és prog­ra­mo­zás.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: B22, D50, F22, H50, J68
Kulcs­sza­vak: pi­ac­gaz­da­ság, kül­föl­di tőke, egyen­súly­ta­lan­ság, ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás

App­re­ci­a­ti­on of the State Role in the Eco­nomy

Sum­ma­ry

The aut­hor gives an over­view of the lar­ge-scale changes and trans­for­ma­ti­on in the state's role in the past ne­arly thirty years. Chan­ge in the eco­no­mic re­gime ac­tu­ally star­ted in 1989 in Hun­gary, partly with the pro­mul­ga­ti­on of the Act on Busi­ness Or­ga­ni­sa­tions, which al­lo­wed sta­te-ow­ned com­pa­ni­es to be­co­me busi­ness or­ga­ni­sa­tions and to raise pri­vate ca­p­ital. The other highly spec­ta­cu­lar ele­ment was the clo­sing down of the Na­ti­o­nal Plan­ning Of­fi­ce, which re­sul­ted in no plan­ning in the mo­dern sense in Hun­gary bet­ween 1989 and 1996. In the first half of the 1990s, the state fo­cus­sed pri­ma­rily on the trans­for­ma­ti­on of the ow­ner­s­hip struc­tu­re, res­ti­tu­ti­on, pri­vat­i­sa­ti­on and the new tax re­gime. From the se­cond half of the 1990s, hig­her emp­ha­sis was pla­ced on in­vestments, their fi­nanc­ing and job cre­a­ti­on. After the int­ent­ion to join the Euro­pe­an Union was ac­cep­ted, the ex­pec­ta­tions of the Euro­pe­an Union, inc­lu­ding pre­pa­ra­ti­on for and con­vers­ion to a mar­ket eco­nomy, and the fun­da­men­tal prin­cip­les and va­lues of the Euro­pe­an Union were adop­ted, and plan­ning and program­ming star­ted at a na­ti­o­nal and re­gi­o­nal level.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: B22, D50, F22, H50, J68
Key­words: mar­ket eco­nomy, fo­rei­gn ca­p­ital, im­ba­lan­ces, state role

A pi­ac­gaz­da­ság tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­ga az át­me­ne­ti idő­szak­ban

A tu­do­má­nyos ku­ta­tó­mű­he­lyek át­fo­gó­an vizs­gál­ták a ver­seny ha­tá­sát a ma­gyar gaz­da­ság­ra, va­la­mint a pi­ac­gaz­da­ság tár­sa­dal­mi el­fo­ga­dott­sá­gát. Az elem­zők a 90-es évek első fe­lé­ben egy sor el­lent­mon­dás­ra hív­ták fel a fi­gyel­met (Chi­kán, 1997). A glo­bá­lis ver­seny tér­hó­dí­tá­sá­val pár­hu­za­mo­san fi­gyel­mez­te­tő jelek so­ro­za­tá­val ta­lál­koz­hat­tunk. Ezek az írá­sok tük­rö­zik azt a vál­sá­got, amely­ben a világ je­len­leg van a ver­seny­hez és kö­vet­kez­mé­nye­i­hez fű­ző­dő ér­té­kek, kor­mány­za­ti és vál­la­la­ti irá­nyí­tás és köz­vé­le­ke­dés te­kin­te­té­ben. Ez a vál­ság tük­rö­ző­dik a hazai vi­szo­nyok­ban is, egyes kér­dé­sek kü­lö­nös éles­ség­gel ve­tőd­tek fel az át­me­net során, ami­kor az új tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi rend ki­ala­kí­tá­sá­val kap­cso­lat­ban, elv­ben volt bi­zo­nyos sza­bad­ság­fo­kunk.

A rend­szer­vál­tás kez­de­ti idő­sza­ká­ban

Míg a pi­ac­gaz­da­ság meg­ho­no­sí­tá­sá­hoz leg­alább a rend­szer­vál­tás kez­de­ti pe­ri­ó­du­sá­ban ked­ve­ző vá­ra­ko­zá­sok fű­ződ­tek, a tu­laj­don kér­dé­sé­ben a köz­gon­dol­ko­dást mind­vé­gig am­bi­va­lens hoz­zá­ál­lás jel­le­mez­te. A ki­s­tu­laj­don el­fo­ga­dá­sá­val még volt gond, de a dol­go­zói tu­laj­don ki­vá­sár­lá­sát szim­pá­tia kí­sér­te, sok el­len­ér­zés fo­gal­ma­zó­dott meg ugyan­ak­kor a pá­lyá­za­ton, ár­ve­ré­sen ala­pu­ló ér­té­ke­sí­tés ese­té­ben, ami­kor a „leg­töb­bet ígé­rő­nek” adták át a tu­laj­dont. Fo­ko­za­to­san rom­lott a kül­föl­di tőke be­áram­lá­sá­nak meg­íté­lé­se is. Erős von­zó­dás volt ész­lel­he­tő a szo­ci­á­lis biz­ton­ság fenn­tar­tá­sá­val (il­let­ve vissza­ál­lí­tá­sá­val) kap­cso­lat­ban, és rend­kí­vül ne­ga­tí­van ítél­ték meg a jö­ve­del­mi dif­fe­ren­ci­á­ló­dást.¹ Még a pi­ac­gaz­da­ság­gal ál­ta­lá­ban ro­kon­szer­ve­zők is el­fo­gad­ták, sőt el­vár­ták a kor­mány­zat­nak a tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek csök­ke­né­sé­vel kap­cso­la­tos fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sát.

A vizs­gá­la­tok ter­mé­sze­te­sen nem ho­mo­gén struk­tú­ra­ként lát­ták a ma­gyar tár­sa­dal­mat. A pi­ac­gaz­da­ság­gal kap­cso­la­tos ma­ga­tar­tást il­le­tő­en öt alap­tí­pust ta­lál­tak, ame­lye­ket ele­mez­ve a né­pes­ség mint­egy he­te­de so­rol­ha­tó a pi­ac­gaz­da­sá­got tá­mo­ga­tók mag­já­hoz, mint­egy 40% közös vo­ná­sa egy­faj­ta an­ti­ka­pi­ta­liz­mus, a ma­gán­tu­laj­don tér­hó­dí­tá­sá­val kap­cso­la­tos el­len­ér­zés. A la­kos­ság közel fele esze­rint ket­tős lé­lek­kel vi­szo­nyult az át­me­net­hez. A fen­ti­ek alap­ján el­mond­ha­tó, hogy a pi­ac­gaz­da­ság és a tár­sa­dal­mi át­me­net el­fo­ga­dott­sá­ga ala­csony fokú volt a ma­gyar né­pes­ség­ben, mely hoz­zá­ál­lás nagy­mér­ték­ben aka­dá­lyoz­ta a ver­seny­ké­pes­ség ki­bon­ta­ko­zá­sát. Alig­ha té­ve­dünk, ha a hely­zet okát rész­ben a tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tok­ban és ha­gyo­má­nyok­ban, rész­ben pedig a for­du­la­tot kö­ve­tő idő­szak fej­le­mé­nye­i­ben ke­res­sük. Ez utób­bi­ak rész­ben ob­jek­tí­vek (a rend­szer­vál­tás­sal együtt járó, fo­ko­zott lét­bi­zony­ta­lan­ság), rész­ben a po­li­ti­kai bak­lö­vé­sek és bot­rá­nyok köz­han­gu­la­tot rontó ha­tá­sa­i­nak kö­vet­kez­mé­nye. A pi­ac­gaz­da­ság le­gi­ti­má­ci­ó­já­nak ala­csony foka egye­nes úton ve­ze­tett el a fe­ke­te­gaz­da­ság köz­vé­le­mény­be­li el­fo­ga­dott­sá­gá­hoz, az ala­csony köz­pénz­be­fi­ze­té­si mo­rál­hoz és a rossz tár­sa­dal­mi köz­han­gu­lat­hoz. Abban az idő­szak­ban Ma­gyar­or­szá­gon a 3,9 mil­lió fog­lal­koz­ta­tott­ból mint­egy hat­száz­ez­ren sem­mi­lyen adót nem fi­zet­tek. A kieső ál­la­mi be­vé­tel na­gyobb volt, mint a költ­ség­ve­té­si de­fi­cit, és ekkor még nem szá­mí­tot­tuk az adó­csa­lás mi­at­ti ki­esé­se­ket! Ez a hely­zet ké­pez­te talán a leg­főbb belső aka­dá­lyát a ma­gyar gaz­da­ság nem­zet­kö­zi ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek, eu­ró­pai és glo­bá­lis in­teg­rá­ló­dá­sá­nak (Chi­kán, 1997).

A pi­ac­gaz­da­ság­ra való fel­ké­szü­lés

A rend­szer­vál­tás elő­es­té­jén a ma­gyar tár­sa­da­lom­ban ural­ko­dó vé­le­mény kí­vá­na­tos­nak tar­tot­ta a pi­ac­gaz­da­ság­ra való át­té­rést: jel­lem­ző volt a piac li­be­ra­li­zá­lá­sá­nak tá­mo­ga­tá­sa, a gaz­da­ság­ta­lan ter­me­lés le­ál­lí­tá­sá­val való egyet­ér­tés, a kül­föl­di tő­ke­be­áram­lás üd­vöz­lé­se. A 90-es évek kö­ze­pé­re ez a hely­zet fo­ko­za­to­san meg­vál­to­zott, és túl­súly­ba ju­tot­tak a piac kor­lá­to­zá­sát szor­gal­ma­zó vé­le­mé­nyek. Ezen nem is lehet cso­dál­koz­ni, hi­szen 1993–1994-ben te­tő­zött a mun­ka­nél­kü­li­ség és az inf­lá­ció, rend­kí­vül ne­ga­tív volt a jö­ve­del­mi dif­fe­ren­ci­á­ló­dás meg­íté­lé­se. A pi­ac­gaz­da­ság­ra való fel­ké­szí­tés fo­lya­ma­tá­ban ked­ve­zőt­le­nül ha­tott a ma­gyar ok­ta­tás­ügy lassú ori­en­tá­ció­vál­tá­sa. Ok­ta­tá­sunk alap­ve­tő­en a meg­is­me­rés­re irá­nyu­ló tudás át­adá­sá­ra szer­ve­ző­dött. A si­ker­ori­en­tált­ság, a vál­lal­ko­zó-kí­sér­le­te­ző kedv, a koc­ká­za­tok (té­ve­dés ha­tá­sa­i­nak) fel­mé­ré­se, a komp­ro­misszum­ke­re­sés, a konf­lik­tus­meg­ol­dó ké­pes­ség, az em­pá­tia, az ön­bi­za­lom, a kre­a­ti­vi­tás, a meg­bíz­ha­tó­ság, a pon­tos­ság, a prob­lé­ma meg­fo­gal­ma­zá­sa, al­go­rit­mi­zá­lá­sa, a struk­tú­rá­ban való tá­jé­ko­zó­dás, az ada­tok ér­tel­me­zé­se, de­kó­do­lá­sa, az adat­hal­ma­zok­ban való el­iga­zo­dás – azaz a si­ke­res gaz­da­sá­gi sze­rep­lő­vé válás fel­té­te­le­i­nek ki­ala­kí­tá­sa – mind-mind ál­ta­lá­nos hi­á­nyos­sá­ga volt a vál­to­zó tár­sa­dal­mi éle­té­ben való ha­té­kony rész­vé­tel­hez szük­sé­ges sza­bá­lyok, nor­mák el­sa­já­tí­tá­sá­nak.

A 90-es évek má­so­dik fe­lé­ben gyor­sult a gaz­da­ság fej­lő­dé­si üteme, csök­kent a mun­ka­nél­kü­li­ség és az inf­lá­ció, a kül­föl­di tő­ke­be­áram­lás érez­tet­te ha­tá­sát mind a gaz­da­ság­ban, mind pedig a csa­lá­dok, az egyén éle­té­ben. A tő­ke­áram­lás gyor­su­lá­sa vi­lág­je­len­ség, ennek a fo­lya­mat­nak az EU-15 or­szá­gok aktív ré­sze­sei vol­tak, mint nagy tő­ke­ki­bo­csá­tók és je­len­tős mér­té­kű tőkét be­fo­ga­dók egy­aránt. A je­lölt or­szá­gok leg­in­kább ked­vez­mé­nye­zett­jei vol­tak a fo­lya­mat­nak. Így a ha­zánk­ba ér­ke­ző kül­föl­di tő­ke­be­fek­te­té­sek kez­det­ben csak a tu­laj­don­vi­szo­nyo­kat érin­tet­ték, ám ké­sőbb mó­do­sí­tot­ták a ter­me­lé­si-ér­té­ke­sí­té­si kap­cso­la­to­kat, a tech­ni­kai-tech­no­ló­gi­ai jel­lem­ző­ket, a gaz­da­ság re­gi­o­ná­lis szer­ke­ze­tét. Összes­sé­gé­ben a kül­föl­di ér­de­kelt­sé­gű vál­lal­ko­zá­sok­nak lé­nye­ge­sen nőtt a bel­gaz­da­ság­ban be­töl­tött sze­re­pe. Ennek a fo­lya­mat­nak a nem­zet­kö­zi gya­kor­lat­ban al­kal­ma­zott mu­ta­tó­ja az ún. transz­na­ci­o­na­li­zá­ló­dá­si index, a to­váb­bi­ak­ban TNI.²

A nem­zet­kö­zi elem­zők a csat­la­ko­zás előtt álló or­szá­gok TNI-in­de­xét ma­gas­nak mi­nő­sí­tet­ték (lásd Ma­gyar­or­szág, Észt­or­szág, Lett­or­szág és Cseh­or­szág EU-át­la­got meg­ha­la­dó ér­té­kei), ami az el­kö­vet­ke­ző évek­ben to­vább erő­sö­dött. Köz­is­mert, hogy Cseh­or­szág, il­let­ve Len­gyel­or­szág je­len­tős fá­zis­ké­sés­sel in­dí­tot­ta pri­va­ti­zá­ci­ós prog­ram­ja­it, il­let­ve szá­mos or­szág­ban még nem volt lát­vá­nyos ered­mé­nye a tu­laj­do­ni ará­nyok mó­do­su­lá­sá­nak (lásd Szlo­vé­nia).

A kül­föl­di tőke sze­re­pe

Míg az EU-15 or­szá­gok több­sé­gé­ben a kül­föl­di és a nem­zet­kö­zi tőke egy­más­sal arány­ban állt, addig a csat­la­ko­zás előtt álló or­szá­gok­ban – a nem­ze­ti tőke hi­á­nyá­ban – az erő­vi­szo­nyok egyen­sú­lyi gon­do­kat je­lez­tek. A kül­föl­di mű­kö­dő tőke ha­tá­sai az aláb­bi­ak sze­rint cso­por­to­sít­ha­tók:

A várt ked­ve­ző ha­tá­sok mel­lett kellő fi­gyel­met kell for­dí­ta­ni a ked­ve­zőt­len ha­tá­sok szám­ba­vé­te­lé­re is. Az elem­zők ál­lás­pont­ja sze­rint a kül­föl­di mű­kö­dő tőke be­áram­lá­sá­ból szár­ma­zó leg­na­gyobb előny az ön­fej­lő­dés meg­gyor­sí­tá­sá­ból fa­kad­hat, amit az újabb és újabb ki­hí­vá­so­kon ke­resz­tül az ál­lan­dó ver­se­nyez­te­tés révén ér el a kül­föl­di tőke.

Az ál­la­mi tu­laj­don gyors ér­té­ke­sí­té­sé­vel Ma­gyar­or­szág a kül­föl­di mű­kö­dő tő­ké­től függő or­szág­gá vált. Az ál­la­mi nagy­vál­la­la­tok ér­té­ke­sí­té­sé­vel a kül­föl­di cégek, szá­mos ipar­ág mel­lett, meg­sze­rez­ték Ma­gyar­or­szág élel­mi­szer­ipa­ri pi­a­ca­it is. Kö­vet­ke­zés­kép­pen, az új gaz­da­ság­po­li­ti­ka egyik ki­hí­vá­sa az or­szág belső gaz­da­sá­gá­nak és azon belül ki­emel­ten az élel­mi­szer­ipa­ri ver­ti­ku­mok­nak az új­já­szer­ve­zé­se lett, ami je­len­tő­sen hoz­zá­já­rul­hat a belső fi­ze­tő­ké­pes ke­res­let nö­ve­lé­sé­hez. A neo­li­be­rá­lis gaz­da­ság­po­li­ti­ká­tól tör­té­nő fo­lya­ma­tos el­sza­ka­dást cél­sze­rű, ha egy aktív, belső erő­for­rá­so­kat fej­lesz­tő gaz­da­ság­po­li­ti­ka követ, mely­ben az en­do­gén té­nye­zők tu­da­tos fej­lesz­té­sé­re he­lye­ző­dik a hang­súly (Lent­ner, 2016).

Az ál­la­mi sze­rep vál­to­zá­sa

Tör­té­nel­mi vissza­te­kin­tés

Az állam és a kor­mány sze­rep­vál­la­lá­sa a tör­té­ne­lem fo­lya­mán gyak­ran vál­to­zott: az ókor­ban az állam bi­ro­da­lom­szer­ve­ző te­vé­keny­sé­get lá­tott el, né­hány ember ér­de­ké­ben moz­gat­ta a ki­ala­kí­tott szer­ve­zet által irá­nyí­tott em­be­rek összes­sé­gét, mégis köz­vet­ve olyan „jó­lé­tet” te­rem­tett, amely a né­pes­ség nö­ve­ke­dé­sét hozta ma­gá­val. A kö­zép­kor­ban az állam a ne­me­si ren­det szol­gál­ta egy olyan tár­sa­da­lom­ban, ahol az urak har­col­tak, a papok imád­koz­tak, a pa­rasz­tok pedig gür­cöl­tek.

A 17. szá­zad­ban a ki­ala­ku­ló nem­zet­ál­la­mok gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak ket­tős célja volt: az ál­la­mot meg­erő­sí­tő gaz­da­sá­gi ha­ta­lom ki­épí­té­se és az ál­lam­ha­ta­lom fel­hasz­ná­lá­sa a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés elő­moz­dí­tá­sá­ra és a nem­zet gaz­da­gí­tá­sá­ra. Az ál­la­mok azon­ban min­de­nek­előtt a be­vé­te­le­ket haj­szol­ták, és ezek örö­kös szű­kös­sé­ge gyak­ran olyan po­li­ti­kai lé­pé­sek­re csá­bí­tot­ta őket, ame­lyek hát­rá­nyo­sak vol­tak a va­ló­di ter­me­lő­te­vé­keny­ség szem­pont­já­ból. Cél­ja­ik meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­re­ked­ve e szá­zad­ban a po­li­ti­ku­sok a ri­vá­lis nem­zet­ál­la­mok és a saját alatt­va­ló­ik egy­más­sal el­len­té­tes ér­de­ke­i­vel fog­lal­koz­tak. A helyi ön­kor­mány­za­tok már elég nagy ha­tal­mat sze­rez­tek a gaz­da­ság irá­nyí­tá­sá­ban és el­len­őr­zé­sé­ben: vámot szed­tek, a helyi ke­res­ke­dő- és kéz­mű­ves céhek rög­zí­tet­ték az ára­kat és a bé­re­ket, és emel­lett sza­bá­lyoz­ták a mun­ka­kö­rül­mé­nye­ket is.

A 19. szá­za­di gaz­da­ság­tör­té­net kevés té­ma­kö­rét övezi oly sok fél­re­ér­tés, mint az állam vagy a kor­mány gaz­da­sá­gi sze­re­pét. Egy­fe­lől ott van a la­is­sez faire³ mí­to­sza, mely sze­rint a bün­te­tő­tör­vé­nyek meg­al­ko­tá­sát és (töb­bé-ke­vés­bé szi­go­rú) be­tar­tá­sát nem szá­mít­va az állam kö­vet­ke­ze­te­sen távol tar­tot­ta magát a gaz­da­ság­ban való bár­mi­fé­le be­avat­ko­zás­tól. Más­fe­lől pedig ott a mar­xis­ta ál­lás­pont, mely sze­rint a kor­má­nyok tu­laj­don­kép­pen az ural­ko­dó osz­tály, a bur­zso­á­zia „vég­re­haj­tó bi­zott­sá­ga­i­ként” mű­köd­tek. A tör­té­nel­mi va­ló­ság azon­ban bo­nyo­lult és sok­szí­nű, és na­gyon távol áll e két le­egy­sze­rű­sí­tő el­kép­ze­lés­től.

A kor­mány sok­fé­le sze­re­pet játsz­hat a gaz­da­ság­ban. Ezzel kap­cso­la­tos leg­alap­ve­tőbb funk­ci­ó­ja, amely­ről nem mond­hat le, és amely elől nem tér­het ki, az a tör­vé­nyi fel­té­te­lek meg­te­rem­té­se a gaz­da­sá­gi sze­rep­lők szá­má­ra. Ez az egy­sze­rű, „el a ke­zek­kel” po­li­ti­ká­já­tól a to­tá­lis ál­la­mi el­len­őr­zé­sig ter­jed­het. A leg­főbb bűn ezen a te­rü­le­ten nem a be­avat­ko­zás vagy a be nem avat­ko­zás, hanem a két­ér­tel­mű­ség. A já­ték­sza­bá­lyok­nak vi­lá­gos­nak, egy­ér­tel­mű­nek és be­tart­ha­tó­nak kell len­ni­ük.

Az ál­lam­nak és a kor­mány­nak két fon­tos te­rü­le­ten van ki­emel­ke­dő és át nem ru­ház­ha­tó sze­re­pe: az egyik a jelen tár­sa­dal­má­nak meg­óvá­sa és egész­ség­ügyön (és kör­nye­zet­vé­del­men), a másik a jövő nem­ze­dé­ké­nek a for­má­lá­sa az ok­ta­tá­son (és a kör­nye­zet­vé­del­men) ke­resz­tül. A többi (inf­ra­struk­tú­ra fej­lesz­té­se, me­ző­gaz­da­ság tá­mo­ga­tá­sa, a ma­gán­vál­lal­ko­zá­sok se­gí­té­se stb.) ezek után kö­vet­ke­zik.

A leg­több eu­ró­pai or­szág­ban nagy ha­gyo­má­nyai vol­tak az ál­la­mi pa­ter­na­liz­mus­nak,⁴ éppen ezért az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia ha­zánk­ban meg­ho­no­so­dott szem­lé­le­te után nem volt nehéz át­tér­ni a szo­ci­a­liz­mus pa­ter­na­lis­ta szem­lé­le­té­re, ahol év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül kis­ko­rú­ként ke­zel­ték az ál­lam­pol­gá­ro­kat. A Mo­nar­chia vas­út­po­li­ti­ká­ja pél­dá­ul elő­ször az ál­la­mi tu­laj­dont és mű­köd­te­tést ré­sze­sí­tet­te előny­ben, aztán a ma­gán­tár­sa­sá­go­kat, majd végül megint vissza­ka­nya­ro­dott az ál­lam­vas­utak­hoz, nap­ja­in­kig meg­őriz­ve ezt a struk­tú­rát.

A 20. szá­zad­ban nagy in­téz­mé­nyi vál­to­zás volt a kor­má­nyok sze­rep­vál­la­lá­sá­nak meg­nö­ve­ke­dé­se. Az előző ko­rok­kal össze­ha­son­lít­va: a 17. szá­zad ab­szo­lút ural­ko­dói ké­nyük-ked­vük sze­rint pró­bál­ták or­szá­ga­ik gaz­da­sá­gát ala­kí­ta­ni, de ele­gen­dő for­rás nél­kül és meg­fe­le­lő­en ha­té­kony esz­kö­zök híján. A 19. szá­zad­ban – a klasszi­kus köz­gaz­dá­szok (Adam Smith, David Ri­car­do) ha­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en – a kor­má­nyok már tu­da­to­san kor­lá­toz­ták saját gaz­da­sá­gi sze­rep­vál­la­lá­suk mér­té­két. A kor­mány­za­ti ex­pan­zió a 21. szá­zad­ban tel­je­se­dett ki. A múlt szá­zad­ban (bé­ke­idő­ben) az ál­la­mi ki­adá­sok a nem­ze­ti jö­ve­de­lem 10%-át sem érték el, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után a lé­nye­ge­sen na­gyobb nem­ze­ti jö­ve­del­men belül azok 30-40%-ra emel­ked­tek (né­hány, ál­ta­lá­ban a sze­gé­nyebb or­szá­gok­ban azt meg is ha­lad­ják).

Kí­ná­lat­ösz­tön­ző gaz­da­ság­po­li­ti­ka a 90-es évek­ben

A 90-es évek ele­jén ta­pasz­talt pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok elem­zé­se alap­ján, a hazai köz­gaz­dá­szok egy része szin­tén ki­mu­tat­ta az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás irán­ti nö­vek­vő igényt. Le­szö­gez­ték, hogy a ma­gyar gaz­da­ság­ban a piaci vi­szo­nyok még csak aka­doz­va, sok súr­ló­dás­sal és nagy bi­zony­ta­lan­ság mel­lett mű­köd­nek. Ettől a gaz­da­ság­tól nem lehet re­á­li­san el­vár­ni, hogy glo­bá­lis egyen­súly meg­te­rem­té­se után, spon­tán módon di­na­mi­ku­san kezd nö­ve­ked­ni. A meg­lé­vő erő­for­rá­sok egy je­len­tős része nem mo­bi­li­zál­ha­tó, ön­ma­gá­tól nem képes re­a­gál­ni a ked­ve­ző piaci vi­szo­nyok­ra sem. Ezért az agg­re­gált ke­res­let nagy­sá­gát be­fo­lyá­so­ló mo­ne­tá­ris és költ­ség­ve­té­si po­li­ti­ka csak ke­vés­sé lehet ha­tá­sos. A nyolc­va­nas évek­ben el­kez­dő­dött rend­szer­le­bon­tás és a há­rom­éves át­me­ne­ti sza­kasz el­le­né­re sem si­ke­rült túl­lép­ni a szo­ci­a­lis­ta ter­me­lés­re jel­lem­ző im­pro­duk­ti­vi­tá­son. A fel­hasz­nál­ha­tó pro­duk­tív for­rá­sok je­len­tős mér­ték­ben el­ma­rad­tak a mű­kö­dés fenn­tar­tá­sá­hoz szük­sé­ges igé­nyek mö­gött. Éppen ezért úgy gon­dol­ták, hogy a le­het­sé­ges és kí­vá­na­tos gaz­da­ság­po­li­ti­ká­nak a kí­ná­la­ti ol­dal­ra kell kon­cent­rál­nia, és a ter­me­lé­si oldal át­épí­té­sé­re és fej­lesz­té­sé­re. A ke­res­le­ti ol­dal­nak is ehhez kell iga­zod­nia. A gaz­da­sá­gi át­me­net e sza­ka­szá­ban kí­vá­na­tos kí­ná­lat­ösz­tön­zést kö­zép­pont­ba he­lye­ző po­li­ti­ka főbb ele­me­it a kö­vet­ke­zők­ben fog­lal­ták össze (Mellár–Ve­ress, 1994):

1993 má­so­dik fe­lé­ben olyan ne­ga­tív je­len­sé­gek ku­mu­lá­lód­tak, ame­lyek to­vább szű­kí­tet­ték a gaz­da­ság­po­li­ti­ka moz­gás­te­rét. Ezek közül is ki­emel­he­tők a költ­ség­ve­tés­nek a ter­ve­zet­tet jóval meg­ha­la­dó hi­á­nya, az ebből fa­ka­dó ke­res­let­szű­kí­tő in­téz­ke­dé­sek, a pénz­ügyi köz­ve­tí­tő­rend­szer, a bank­rend­szer vál­sá­ga és az ag­rár­gaz­da­ság re­cesszi­ó­ja. Ehhez já­rult a vi­lág­gaz­da­sá­gi re­cesszió, il­let­ve annak ve­szé­lye is. Mind­ezek alap­ján ja­va­sol­ták új­ra­fo­gal­maz­ni az állam sze­re­pét a gaz­da­ság­ban, mi­sze­rint a kor­mány­nak a ko­ráb­bi­ak­tól el­té­rő és ak­tí­vabb sze­re­pet kell(ene) ját­sza­nia (Mellár–Ve­ress, 1994).

A 90-es évek végén úgy tűnt, hogy az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás azo­nos a köz­pén­zek be­gyűj­té­sé­vel és el­osz­tá­sá­val, hol­ott az állam sze­re­pe a pi­ac­gaz­da­ság­ban nem kor­lá­to­zód­hat csak a for­rá­sok ak­ku­mu­lá­lá­sá­ra és azok kü­lön­fé­le célú fel­hasz­ná­lá­sá­ra. Újból na­pi­rend­re ke­rült az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás át­gon­do­lá­sa, stra­té­gi­ai esz­köz­ként je­len­tő­sé­gé­nek nö­ve­lé­se, kü­lö­nö­sen a tör­vé­nyi fel­té­te­lek meg­te­rem­té­sé­nek be­fe­je­zé­se, be­tar­tá­sa és be­tar­ta­tá­sa, va­la­mint a pro­duk­tív te­vé­keny­sé­gen belül az in­no­va­tív jel­le­gű köz­re­mű­kö­dés terén (Pál­fal­vi–Szen­tes, 1999).

Az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz való csat­la­ko­zást meg­elő­ző idő­szak

A 2002-ben hi­va­tal­ba lé­pett kor­mány (Kor­mány­prog­ram, 2002) kö­vet­ke­ző­kép­pen fo­gal­maz­ta meg az állam fel­ada­ta­it: az ál­lam­pol­gár és a csa­lád sok­ré­tű tá­mo­ga­tá­sa; a szo­ci­á­lis pi­ac­gaz­da­ság vé­del­me és erő­sí­té­se; az au­to­nóm civil szfé­ra egész­sé­ges mű­kö­dé­sé­nek sza­va­to­lá­sa; a jog­ál­la­mi csor­bít­ha­tat­lan­ság ga­ran­tá­lá­sa; az or­szág pol­gá­rai esély­egyen­lő­sé­gé­nek elő­se­gí­té­se; az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz való ma­gyar csat­la­ko­zás elő­se­gí­té­se. Ennek meg­fe­le­lő­en áll­ja­nak itt az ak­ko­ri kor­mány­prog­ram vo­nat­ko­zó főbb ki­té­te­lei.

Az Eu­ró­pai Unió nor­má­i­nak meg­fe­le­lő nem­ze­ti kor­mány­zás:

A gaz­da­ság­ba való in­do­ko­lat­lan ál­la­mi be­avat­ko­zá­sok meg­szün­te­té­se:

A kor­mány egyik alap­ve­tő fel­ada­ta a de­cent­ra­li­zá­ció, a túl­zot­tan köz­pon­to­sí­tott kor­mány­za­ti ha­ta­lom éssze­rű le­bon­tá­sa. Ebből a szem­pont­ból alap­ve­tő fel­adat a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­tok ha­tás­kö­re­i­nek bő­ví­té­se és ha­tás­kö­rük pénz­ügyi alá­tá­masz­tá­sa, ön­kor­mány­za­ti fi­nan­szí­ro­zá­si re­form útján. Az eu­ró­pai uniós csat­la­ko­zás ha­tá­ro­zot­tan meg­kö­ve­te­li – az egyéb­ként is szük­sé­ges, de po­li­ti­kai okok­ból rend­re el­ha­lasz­tott – ön­kor­mány­za­ti re­form vég­re­haj­tá­sát. A kor­mány el­kép­ze­lé­se sze­rint a re­form három rész­ből áll: az alap a köz­sé­gi és vá­ro­si, azaz a la­kos­ság­hoz leg­kö­ze­lebb álló ön­kor­mány­za­tok au­to­nó­mi­á­já­nak meg­erő­sí­té­se, ezt kö­ve­ti az úgy­ne­ve­zett „kis­tér­sé­gek” – alap­ve­tő­en az ön­kor­mány­za­tok tár­su­lá­sá­val való – ki­ala­kí­tá­sa, végül a re­gi­o­ná­lis köz­igaz­ga­tás lét­re­ho­zá­sa (Kor­mány­prog­ram, 2002).

Át­te­kint­ve és ér­té­kel­ve a pi­ac­gaz­da­ság­ra való fel­ké­szült­ség szint­jét, va­la­mint az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás fon­tos­sá­gá­nak és tar­tal­má­nak meg­íté­lé­sét, meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy idő­ben vál­to­zó tar­tal­mú igé­nyek­ről és sze­rep­vál­la­lá­sok­ról volt szó. A tár­sa­da­lom­ban va­ló­ban hoz­zá­szo­kott az új fel­té­tel­rend­szer­hez, ez azon­ban nem je­len­tet­te azt, hogy tel­jes mér­ték­ben el­fo­gad­ta a pi­ac­gaz­da­sá­got (ke­gyet­len meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­val együtt). A „vad­ka­pi­ta­liz­mus” kora már Nyu­ga­ton is le­járt. Az állam hosszú távú sze­re­pe lehet az adott tár­sa­da­lom­ban, az adott gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok kö­ze­pet­te olyan gaz­da­sá­gi kör­nye­zet és fel­té­tel­rend­szer ki­ala­kí­tá­sa, amely elő­se­gí­ti az alap­ér­té­kek ér­vé­nye­sü­lé­sét.

Az Eu­ró­pai Unió tag­or­szá­ga­i­ban al­kal­ma­zott esz­köz­rend­szer

Az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás vizs­gá­la­ta­kor nem te­kint­he­tünk el attól, hogy az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz való csat­la­ko­zást kö­ve­tő­en, a nem­zet­ál­la­mok fe­lett meg­je­lent az Eu­ró­pai Unió mint szup­ra­na­ci­o­ná­lis szin­tű kor­mány. Az EU a szub­szi­di­a­ri­tás elve alap­ján fel­ada­to­kat emelt a nem­ze­tek fe­let­ti szint­re: po­li­ti­ká­kat ala­kít ki, sza­bá­lyoz, kor­lá­toz, tá­mo­gat stb.

A célok el­éré­se ér­de­ké­ben az Eu­ró­pai Unió szak­bi­zott­sá­gai és dön­tés­ho­zó szer­ve­ze­ti idő­ről időre (az utób­bi év­ti­ze­dek­ben rend­re a hét­éves pénz­ügyi-tá­mo­ga­tá­si cik­lus­hoz iga­zod­va) ér­té­ke­lik az ered­mé­nye­ket és a ta­pasz­ta­la­to­kat, és erre épít­ve ki­iga­zít­ják, mó­do­sít­ják az al­kal­ma­zott esz­köz­rend­szert. A főbb ele­me­ket át­te­kint­ve, az in­téz­mény­rend­szer egé­szé­ben ki­kris­tá­lyo­so­dott, a vál­toz­ta­tá­so­kat fő­ként a ke­le­ti bő­ví­tés in­do­kol­ja, hi­szen ki­bő­vül­nek a tes­tü­le­tek, a dön­tés-elő­ké­szí­tés, il­let­ve a dön­tés­ho­za­tal is új el­já­rá­si ren­det igé­nyel.

A má­so­dik elem­cso­port a kö­zös­sé­gi po­li­ti­kák és alap­el­vek rend­sze­re. A nyil­vá­no­san hoz­zá­fér­he­tő jog­anyag egy­aránt tar­tal­maz­za a kö­zös­sé­gi ha­tá­ro­za­to­kat, az irány­el­ve­ket és az aján­lá­so­kat, vagy­is a kü­lön­bö­ző szin­tű ori­en­tá­ci­ós ele­me­ket. A kör­nye­zet­vé­de­lem­ben egyre na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír­nak az egyes spe­ci­á­lis szak­te­rü­let­re vo­nat­ko­zó irány­el­vek, mint pél­dá­ul a hul­la­dék­el­he­lye­zés és -ége­tés sza­bá­lyai vagy a CO2-ke­res­ke­de­lem, ter­mék­dí­jak ki­ala­kí­tá­sa stb.

A re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka alap­el­vei (szub­szi­di­a­ri­tás, de­cent­ra­li­zá­ció, kon­cent­rá­ció, ad­di­ci­o­na­li­tás, prog­ra­mo­zás, part­ner­ség, mo­ni­tor­ing) szak­mai kö­rök­ben ter­ve­zé­si alap­el­ve­ket is je­len­te­nek, és al­kal­ma­zá­suk fő­ként az elő­csat­la­ko­zá­si ala­pok fel­hasz­ná­lá­sa során már gya­kor­lat­tá vált. A Ma­gyar­or­szá­gon 1996-ban el­fo­ga­dott te­rü­let­fej­lesz­té­si tör­vény pél­dá­ul – a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai or­szá­gok közül el­ső­ként – al­kal­maz­ta az EU re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ká­já­nak alap­el­ve­it.

Az esz­kö­zök har­ma­dik fő­cso­port­ja az EU pénz­ügyi tá­mo­ga­tá­sa­i­nak rend­sze­re. Ebben három fő for­rás­cso­port­tal szá­mol­ha­tunk: a struk­tu­rá­lis ala­pok – me­lyek a le­het­sé­ges tá­mo­ga­tá­sok leg­na­gyobb ará­nyát kép­vi­se­lik –, a ko­hé­zi­ós alap, va­la­mint az ag­rár­tá­mo­ga­tá­sok. A struk­tu­rá­lis ala­pok alap­ve­tő­en a re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka szű­ken vett esz­köz­rend­sze­ré­hez kap­cso­lód­nak, a ko­hé­zi­ós alap­ból pedig a köz­le­ke­dé­si­inf­ra­struk­tú­ra- és a kör­nye­zet­vé­del­mi fej­lesz­té­se­ket tá­mo­gat­ják.

Az EU a struk­tu­rá­lis ala­pok­ból nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok ered­mé­nye­ként a gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis ko­hé­zió el­éré­sét meg­ala­po­zó ha­tá­so­kat vár. E ha­tá­sok­nak kö­szön­he­tő­en a tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sü­lő ré­gi­ók gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi szer­ke­ze­té­nek kell át­ala­kul­nia. A ko­hé­zi­ót biz­to­sí­tó tá­mo­ga­tá­sok alap­ve­tő­en három te­rü­let­re kon­cent­rál­nak: az em­be­ri erő­for­rás fej­lesz­té­sé­re, a vál­lal­ko­zá­sok­nak nyúj­tott se­gít­ség­re és az alap­inf­ra­struk­tú­ra ki­épí­té­sé­nek elő­moz­dí­tá­sá­ra. A tá­mo­ga­tá­sok rövid távú fej­lő­dé­si té­nye­ző­ként mind­há­rom te­rü­le­ten ha­tás­sal van­nak az adott régió hely­ze­té­re, és olyan en­do­gén és exo­gén⁵ fej­lő­dést in­dí­ta­nak el, amely­nek ha­tá­sá­ra hosszú távon is ér­vé­nye­sü­lő fej­lő­dé­si té­nye­zők ala­kul­nak ki. E té­nye­zők ered­mé­nye­ként csök­ken a mun­ka­nél­kü­li­ség, emel­ke­dik a jö­ve­de­lem, és ja­vul­nak az élet­kö­rül­mé­nyek. Mind­ezek vár­ha­tó­an együt­te­sen elő­se­gí­tik a gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis ko­hé­zió erő­sí­té­sét.

Az em­be­ri erő­for­rás fej­lesz­té­sé­re for­dí­tott tá­mo­ga­tá­sok el­sőd­le­ges célja a tá­mo­ga­tot­tak kép­zett­sé­gé­nek és ké­pes­sé­ge­i­nek bő­ví­té­se, erő­sí­té­se, az al­kal­maz­ha­tó­ság szé­le­sí­té­se. Ez azt je­len­ti, hogy könnyebb ál­lást ta­lál­ni, il­let­ve csök­ken az állás nél­kül ma­ra­dás ve­szé­lye. Az em­be­ri erő­for­rás­ra for­dí­tott tá­mo­ga­tá­sok ha­tás­sal van­nak a vál­lal­ko­zá­sok­ra is: pél­dá­ul egy spe­ci­á­lis kép­zé­si prog­ram egy új üzem be­in­dí­tá­sá­val kap­cso­lód­hat össze. Köz­vet­ve, ál­ta­lá­nos ha­tás­ként je­lent­kez­nek a vál­la­la­tok szá­má­ra a mun­ka­erő al­kal­maz­ha­tó­sá­gá­nak és ter­me­lé­keny­sé­gé­nek ja­vu­lá­sá­ból szár­ma­zó elő­nyök. Mind­ezek a ha­tá­sok együt­te­sen ered­mé­nyez­he­tik egy régió ver­seny­hely­ze­té­nek ja­vu­lá­sát és a mun­ka­nél­kü­li­ség csök­ke­né­sét.

A vál­lal­ko­zá­sok­nak nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok se­gít­sé­get adnak a ver­seny­elő­nyök meg­te­rem­té­sé­hez. A tá­mo­ga­tá­sok fi­zi­kai és im­ma­te­ri­á­lis be­ru­há­zá­sok te­rü­le­tén is je­lent­kez­nek. A ka­pa­ci­tá­sok bő­ví­té­sé­hez nyúj­tott tá­mo­ga­tás a be­ru­há­zá­si költ­sé­gek mér­sék­lé­sé­hez járul hozzá, a ter­me­lé­keny­ség nö­ve­lé­sét elő­se­gí­tő tá­mo­ga­tá­sok­kal együtt ez a tá­mo­ga­tás a ter­me­lé­si költ­sé­gek csök­ke­né­sé­hez vezet, ami fo­koz­za a vál­la­lat ver­seny­ké­pes­sé­gét.

A nem anya­gi jel­le­gű ja­vak­ba tör­té­nő be­ru­há­zá­sok te­rü­le­tén nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok szin­tén nö­ve­lik a vál­lal­ko­zá­sok ver­seny­ké­pes­sé­gét. Pél­dá­ul a mar­ke­ting­te­vé­keny­ség fej­lesz­té­sé­hez nyúj­tott tá­mo­ga­tás ered­mé­nye köz­vet­le­nül meg­mu­tat­koz­hat új pi­a­cok meg­hó­dí­tá­sá­ban, de pél­dá­ul az is a tá­mo­ga­tá­sok si­ke­rét mu­tat­ja, ha az in­no­vá­ci­ós te­vé­keny­sé­gek­re for­dí­tott tá­mo­ga­tás­nak kö­szön­he­tő­en, az adott vál­la­lat job­ban helyt tud állni az éle­se­dő ver­seny kö­ze­pet­te is. A vál­lal­ko­zá­sok szá­má­ra köz­ve­tett elő­nyök szár­maz­hat­nak a meg­erő­sö­dött re­gi­o­ná­lis gaz­da­sá­gi kör­nye­zet­ből is, ami pél­dá­ul a ku­ta­tó­köz­pon­tok­nak, az in­no­vá­ci­ós par­kok­nak vagy a kon­fe­ren­cia­köz­pon­tok­nak nyúj­tott tá­mo­ga­tá­sok ha­tá­sá­ra ked­ve­zőbb külső fel­té­te­le­ket biz­to­sít a vál­la­la­tok­nak.

Az inf­ra­struk­tú­ra fej­lesz­té­sé­re for­dí­tott tá­mo­ga­tá­sok ha­tá­sa köz­ve­tet­ten je­lent­ke­zik, és egy­aránt érin­ti a helyi la­kos­sá­got és a vál­lal­ko­zá­so­kat. A ha­tá­sok sok­ré­tű­ek, egy­részt bi­zo­nyos be­ru­há­zá­sok (pél­dá­ul egy új ki­kö­tő, au­tó­út vagy ener­gia­há­ló­zat meg­épí­té­se) ter­me­lé­si költ­sé­ge­ket csök­ken­te­nek, más­részt egyes be­ru­há­zá­sok meg­szün­tet­nek bi­zo­nyos ter­me­lést kor­lá­to­zó té­nye­ző­ket (pél­dá­ul a víz­ve­ze­ték-há­ló­zat ki­épí­té­se le­he­tő­vé teszi a far­mok fej­lő­dé­sét, egy re­pü­lő­tér a tu­riz­mus fel­vi­rág­zá­sát se­gít­he­ti elő), har­mad­részt az inf­ra­struk­tu­rá­lis be­ru­há­zá­sok a gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­tet ja­vít­ják (pél­dá­ul a te­le­kom­mu­ni­ká­ci­ós há­ló­zat ki­épí­té­se új kap­cso­la­tok ki­bon­ta­ko­zá­sát se­gít­he­ti elő a helyi vál­lal­ko­zá­sok kö­zött is). Az inf­ra­struk­tu­rá­lis be­ru­há­zá­sok a már ki­ala­kult gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek szá­má­ra is ked­ve­zőbb fel­té­te­le­ket te­rem­te­nek, ugyan­ak­kor új be­ru­há­zók szá­má­ra is nö­ve­lik a régió vonz­ere­jét.

A vá­zolt mo­dell­ben en­do­gén fej­lő­dés alatt az el­ső­sor­ban a belső adott­sá­gok­ra, kész­sé­gek­re épülő fej­lesz­té­si stra­té­gia men­tén meg­va­ló­su­ló fej­lő­dé­si fo­lya­mat ér­ten­dő. Va­la­mely ré­gi­ó­ban a tar­tós fej­lő­dés­nek egyik fel­té­te­le, hogy a fej­lő­dést rövid távon elő­moz­dí­tó té­nye­zők (ver­seny­ké­pes­ség, inf­ra­struk­tú­ra, gaz­da­sá­gi szer­ke­zet, kör­nye­zet ál­la­po­ta stb.) be­épül­je­nek, ré­szé­vé vál­ja­nak a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi erő­for­rá­sok­nak, és mo­bi­li­zál­ják azo­kat. Ily módon hosszú távú fej­lő­dé­si té­nye­zők ke­let­kez­nek, ame­lyek to­váb­bi fej­lő­dést se­gí­te­nek elő.

A rend­szer­vál­tás a gaz­da­ság­ban, a tár­sa­da­lom­ban és a po­li­ti­ká­ban olyan vál­to­zá­so­kat ho­zott, ame­lyek első pil­lan­tás­ra a nyu­gat-eu­ró­pai pi­ac­gaz­da­ság­ra ha­son­lí­ta­nak, de ala­pos vizs­gá­la­tok után ki­de­rült, hogy a ha­son­ló­ság csak fel­szí­nes, mert Ma­gyar­or­szá­gon úgy ala­kult ki a pi­ac­gaz­da­ság, hogy a régi terv­gaz­da­ság jel­lem­zői új­já­szü­let­tek, csak mó­do­sult for­má­ban (Cséf­al­vay–Ma­tolcsy, 2009). Ennek főbb jel­lem­zői a kö­vet­ke­zők:

Összes­sé­gé­ben meg­ál­la­pít­ha­tó volt, hogy az új ma­gyar pi­ac­gaz­da­ság a régi gaz­da­sá­gi rend­szer­hez ha­son­ló­an pa­zar­ló volt, mert je­len­tős új­ra­el­osz­tás mel­lett pa­zar­ló­an bánt a leg­fon­to­sabb erő­for­rá­sok­kal, a mun­ka­erő­vel és a tő­ké­vel.

A neo­klasszi­kus el­mé­le­tek bí­rá­la­ta

A neo­klasszi­kus köz­gaz­dá­szok által vá­zolt „ál­ta­lá­nos egyen­súly­el­mé­let” mo­dell­je sze­rint

A neo­klasszi­kus el­mé­le­tek bí­rá­la­tá­nak leg­fon­to­sabb ele­mei:⁶

Az egyen­súly köz­gaz­da­sá­gi ér­tel­me­zé­sé­ről szóló ta­nul­má­nyá­ban Dusek Tamás fel­so­rol­ja az egyen­súly leg­alább tíz köz­gaz­da­sá­gi kon­tex­tu­sát, majd azo­kat tár­gyal­ja is (Dusek, 2013). Ennek során ne­gye­dik­ként em­lí­ti „az egy­más­sal össze­füg­gő összes piac ál­ta­lá­nos egyen­sú­lya” ka­te­gó­ri­át. És el­ér­kez­tünk az „ál­ta­lá­nos egyen­súly­el­mé­let” (Wal­ras, Arrow, Deb­ren és sokan mások) sa­já­tos­sá­gá­hoz, amely „a tény­le­ges gaz­da­sá­gi prob­lé­mák­tól távol eső kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zott, kép­te­len volt egy di­na­mi­kus, a sze­rep­lők kö­zött szét­szórt in­for­má­ci­ó­val jel­le­mez­he­tő világ ra­ci­o­ná­lis erő­for­rás-al­lo­ká­ci­ó­ját le­he­tő­vé tévő fo­lya­ma­tok ma­gya­rá­za­tá­ra” (Dusek, 2013:37). Fi­gye­lem­re méltó a kö­vet­kez­te­tés, mi­sze­rint az egyen­súlyt ál­ta­lá­ban cél­ként je­lö­lik meg, mely­nek el­éré­sé­hez az ál­la­mi be­avat­ko­zás ja­va­sol­ha­tó.

Le­von­ha­tó a kö­vet­kez­te­tés tehát, hogy a pi­ac­gaz­da­ság egyen­súly­hi­á­nyos, ál­la­mi be­avat­ko­zás nél­kül nem jön létre op­ti­má­lis piaci rend­szer. Nem vé­let­len, hogy 2009-ben a sza­bad­el­vű és szo­ci­á­lis pi­ac­gaz­da­ság ér­té­ke­lé­se során mér­ték­adó köz­gaz­dá­szok az aláb­bi kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak: „A sza­bad ver­se­nyes piaci mo­dell, az ál­la­mi sza­bá­lyo­zás gyen­ge­sé­gei miatt, rend­re vál­sá­gok­hoz vezet, míg a szo­ci­á­lis pi­ac­gaz­da­sá­gi mo­dell a túl­zott ál­la­mi sza­bá­lyo­zás miatt ve­szít ver­seny­ké­pes­sé­gé­ből” (Cséf­al­vay–Ma­tolcsy, 2009).

A pi­ac­gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­vel együtt járó mun­ka­nél­kü­li­ség csak gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­sel csök­kent­he­tő. A mun­ka­erő­pi­a­con is hiány van, a bérek nem ru­gal­ma­sak, és szük­ség van mun­ka­hely­te­rem­tést elő­se­gí­tő ál­la­mi be­avat­ko­zás­ra. Az utób­bi év­ti­ze­dek ta­pasz­ta­la­tai fel­hív­ják a fi­gyel­met a pénz­pi­a­cok sze­re­pé­re, az egyen­súly­ta­lan­sá­got elő­idé­ző mű­ve­le­tek­re, a spe­ku­lá­ci­ó­ra.

Az ál­la­mi be­avat­ko­zás in­do­kolt­sá­ga, te­rü­le­tei, fel­ada­tai

Az állam be­avat­ko­zá­sa a gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­be lehet se­gí­tő vagy kor­lá­to­zó jel­le­gű. Az ál­la­mi be­avat­ko­zás irá­nyai több­fé­le­kép­pen cso­por­to­sít­ha­tók, az egyik ilyen cso­por­to­sí­tás fel­adat­kö­rök sze­rint (Bacsi, 2012):

Mi­köz­ben a re­diszt­ri­bú­ció, vagy­is a jö­ve­del­mek új­ra­el­osz­tá­sa szin­te va­la­mennyi köz­gaz­da­sá­gi elem­ző fel­fo­gá­sá­ban közös fel­adat, a kri­ti­kák alap­ve­tő­en el­ső­sor­ban az új­ra­el­osz­tás ará­nya­i­ra és cél­ja­i­ra vo­nat­koz­nak. A kör­vo­na­la­zó­dó, új nö­ve­ke­dés­pár­ti gaz­da­ság­po­li­ti­ka egy­ér­tel­mű­en hang­sú­lyoz­za, hogy az állam fel­ada­ta olyan ke­re­tek meg­te­rem­té­se, ame­lyek elő­se­gí­tik a gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyek nö­ve­ke­dé­sét, a bü­rok­rá­cia csök­ken­té­sét, a vál­lal­ko­zók mű­kö­dé­si fel­té­te­le­i­nek ja­ví­tá­sát.

A pénz­ügyi vál­ság után

A 2008-as pénz­ügyi vál­ság, majd az azt kö­ve­tő, ki­ter­jedt gaz­da­sá­gi vál­ság újra a fi­gye­lem kö­zép­pont­já­ba he­lyez­te az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás és sza­bá­lyo­zás kér­dé­sét (Lent­ner, 2013). A sza­bá­lyo­zás fel­ér­té­ke­lő­dé­sén túl, a gaz­da­ság­po­li­ti­ka mint az ál­la­mi ak­ti­vi­tás egyik fő ki­fe­je­ző­je szin­tén elő­tér­be ke­rült. A tu­laj­don vé­del­me mel­lett, a vál­ság utáni idő­szak­ban az állam új sze­re­pe­ket ka­pott. Lent­ner Csaba hang­sú­lyoz­za, hogy a neo­li­be­rá­lis gaz­da­sá­gi mo­dell rend­szer­vál­sá­ga miatt az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás­ban fel­ér­té­ke­lőd­nek a kö­vet­ke­ző in­téz­mé­nyek:

A mo­dern gaz­da­ság­ban a „ha­gyo­má­nyos” ter­me­lé­si, áru­pi­a­con túl­me­nő­en szin­te meg­ha­tá­ro­zó mér­ték­ben meg­nőtt a pénz­pi­a­cok je­len­tő­sé­ge. A pénz­pi­a­cok nem­csak nem­zet­kö­zi in­téz­mé­nye­ket mű­köd­tet­nek, hanem glo­bá­lis­sá vál­tak. Lent­ner Csaba vé­le­mé­nye sze­rint a neo­li­be­rá­lis pi­ac­gaz­da­sá­gi mo­dell lé­nye­gé­ből fa­kadt, hogy a banki ter­mé­kek in­no­vá­ci­ó­ját nem kö­vet­te a fel­ügye­le­ti és a sza­bá­lyo­zá­si rend­szer in­no­vá­ci­ó­ja. Ezért az új­já­szer­ve­ző­dő ma­gyar állam gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak moz­gás­te­ré­ben in­do­kolt volt a jegy­ban­ki po­li­ti­ka kor­sze­rű­sí­té­se is (Lent­ner, 2013).

Ma­gyar­or­szá­gon az állam meg­nö­ve­ke­dett sze­rep­vál­la­lá­sa a gaz­da­ság­ban az úgy­ne­ve­zett unor­to­dox gaz­da­ság­po­li­ti­ká­val jel­le­mez­he­tő. Ennek során a ha­gyo­má­nyos ki­iga­zí­tó in­téz­ke­dé­sek he­lyett a ko­ráb­ban ke­vés­bé hasz­nált mód­sze­rek ke­rül­tek elő­tér­be:

Mun­ka­erő­pi­a­ci je­len­sé­gek

Az el­múlt évek­ben a piaci egyen­súly­ta­lan­ság erő­sö­dő jelei mu­tat­koz­tak a fog­lal­koz­ta­tás és a mun­ka­erő­pi­ac te­rü­le­tén. A több év­ti­ze­des de­mog­rá­fi­ai hul­lá­mo­kat a kép­zé­si­ok­ta­tá­si rend­sze­rek nem vet­ték kel­lő­en fi­gye­lem­be, és ezért összes­sé­gé­ben és struk­tu­rá­li­san is mun­ka­erő­hi­ány ala­kult ki Ma­gyar­or­szá­gon. Az Eu­ró­pai Uni­ó­ban mű­kö­dő „négy sza­bad­ság” el­vé­ből kö­vet­ke­ző­en, a kü­lön­bö­ző or­szá­gok kö­zött le­he­tő­vé vált a kü­lö­nö­sebb kor­lá­to­zás nél­kü­li mun­ka­vál­la­lás és az ehhez kap­cso­ló­dó mun­ka­erő-áram­lás. Ugyan­ak­kor, ha csak az eu­ró­pai di­men­zi­ó­ban vagy szű­keb­ben, makro­tér­ség­ben vizs­gál­juk a mun­ka­erő-áram­lás le­he­tő­sé­ge­it, meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy annak ob­jek­tí­ven fenn­ál­ló kor­lá­tai van­nak (Veres, 2008).

Az 2. ábra jól tük­rö­zi, hogy a ko­ráb­ban ke­mény, jogi kor­lá­tok (az Eu­ró­pai Uni­ó­ba tör­té­nő be­lé­pést kö­ve­tő­en sza­ba­dabb mun­ka­vál­la­lás) la­zul­tak, emel­lett azon­ban a tér­be­li hely­vál­toz­ta­tás kor­lá­tai ob­jek­tí­ven mű­köd­nek, s ezen túl­me­nő­en az in­gat­lan­pi­a­ci sa­já­tos­sá­gok és a kul­tu­rá­lis tra­dí­ci­ók is vissza­fog­ják a mun­ka­erő mo­bi­li­tá­sát. A glo­ba­li­zá­ci­ós gaz­da­sá­gi tér­ben a transz­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok fo­lya­ma­to­san ke­re­sik a ver­seny­elő­nyö­ket. A ha­gyo­má­nyos erő­for­rá­sok je­len­tő­sé­ge fo­lya­ma­to­san mér­sék­lő­dik, és az új, egy­más­sal is ver­sen­gő ver­seny­elő­nyök re­gi­o­ná­li­san és lo­ká­li­san ér­tel­mez­he­tők. Ebben meg­ha­tá­ro­zó a helyi mun­ka­erő kép­zett­sé­ge, tu­dá­sa, kul­tú­rá­ja és az erre tá­masz­ko­dó helyi gaz­da­sá­gi, vál­lal­ko­zói spe­ci­a­li­zá­ció. Fel­ér­té­ke­lő­dik tehát a mun­ka­erő­pi­ac és annak sza­bá­lyo­zá­sa, mű­köd­te­té­se mint ver­seny­té­nye­ző a vi­lág­pi­a­con. Ért­he­tő tehát, hogy az állam gaz­da­sá­gi sze­rep­vál­la­lá­sá­ban is az egyik ki­hí­vás a mun­ka­erő­pi­a­ci ke­res­le­ti-kí­ná­la­ti vi­szo­nyok fi­gye­lem­mel kí­sé­ré­se és a szük­sé­ges ál­la­mi be­avat­ko­zás esz­köz­rend­sze­ré­nek kor­sze­rű­sí­té­se.

Zá­ró­gon­do­la­tok

Nem két­sé­ges, hogy szük­sé­ges az állam gaz­da­sá­gi sze­re­pé­nek vál­toz­ta­tá­sa a Rod­rik-fé­le gon­do­lat­me­net alap­ján, to­váb­bá szá­mos fel­so­rolt ok, va­la­mint az egyre erő­sö­dő glo­ba­li­zá­ci­ós kény­szer miatt (Rod­rik, 2000; Rod­rik–Sub­ra­ma­ri­an, 2003). In­do­kolt az állam rész­vé­te­le mind­há­rom mér­ték­adó és jól be­azo­no­sít­ha­tó pi­a­con, az áru- (vagy ter­me­lé­si) pi­a­con, pénz­pi­a­con és a mun­ka­erő­pi­a­con egy­aránt.

Az alap­ve­tő­en ke­res­let­élén­kí­tő ál­la­mi be­avat­ko­zás és sze­rep­vál­la­lás nö­ve­ke­dés- és fej­lő­dés­élén­kí­tő cél­jai fó­kusz­ál­hat­nak a mi­nő­sé­gi ele­mek­re (Kő­rö­si, 2010). A biz­ton­ság (sa­fety), a vé­de­lem (se­cu­rity) és az el­lá­tás (supply) köz­pon­ti kor­mány­za­ti fel­ada­ta­it cél­sze­rű az en­do­gén erő­for­rá­sok­ra épí­te­ni. A 3. ábrán a szer­ző által ja­va­solt struk­tú­ra az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás cél­sze­rű irá­nya­it mu­tat­ja a gaz­da­ság­ban.

Az állam gaz­da­sá­gi sze­rep­vál­la­lá­sá­ban a szo­ká­sos meg­kö­ze­lí­tés­mód fő fo­lya­mat­ként a piaci sze­rep­vál­la­lást ér­tel­me­zi. A köz­ve­tett esz­kö­zök al­kal­ma­zá­sa lehet szé­les körű és meg­ha­tá­ro­zó, a piac va­la­mennyi sze­rep­lő­je szá­má­ra át­lát­ha­tó­an biz­to­sít­va az esély­egyen­lő­sé­get. Ez a mód­szer tel­jes egé­szé­ben össz­hang­ban van az Eu­ró­pai Unió alap­el­ve­i­vel is (transz­pa­ren­cia, part­ner­ség, ho­ri­zon­tá­lis elvek stb.). Ugyan­ak­kor az állam köz­vet­le­nül is sze­re­pet vál­lal­hat a pi­a­con, ter­mé­sze­te­sen fi­gye­lem­be véve az Eu­ró­pai Unió irány­el­ve­it a til­tott ál­la­mi tá­mo­ga­tá­sok­ról.

Az el­múlt húsz évben fel­ér­té­ke­lő­dött az úgy­ne­ve­zett in­for­má­lis sze­rep­kör, amely el­ső­sor­ban a tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi-kör­nye­ze­ti fo­lya­ma­tok ter­ve­zé­sé­hez kap­cso­ló­dik, mind kö­zép­tá­von, mind hosszú távon. A ter­vek iga­zán akkor ér­té­ke­sek, ha egy ter­ve­zé­si fo­lya­mat ter­mé­kei, és mivel sok in­for­má­ci­ót tar­tal­maz­nak, ori­en­tál­ják és se­gí­tik a piaci sze­rep­lő­ket. Az ál­lam­nak a nem­zet­kö­zi gaz­da­sá­gi dip­lo­má­cia és mar­ke­ting­te­vé­keny­ség révén je­len­tős sze­re­pe lehet a nem­ze­ti gaz­da­sá­gi sze­rep­lők pi­ac­ra jut­ta­tá­sá­ban. Na­gyon sok olyan or­szág van je­len­leg is a vi­lág­gaz­da­ság­ban, ahol az ál­la­mi ve­ze­tők ter­mé­sze­tes­nek tart­ják az ál­lam­kö­zi meg­ál­la­po­dá­so­kat, a gaz­da­sá­gi együtt­mű­kö­dé­sek ál­la­mi se­gí­té­sét (No­vo­száth, 2017).

Az állam ha­tó­sá­gi sze­rep­kö­re is rend­kí­vül fon­tos, el­ső­sor­ban a stra­té­gi­ai rend­sze­rek ki­ala­kí­tá­sá­ban, fej­lesz­té­sé­ben és mű­köd­te­té­sé­ben (biz­ton­ság, vé­de­lem, el­lá­tás), va­la­mint a vá­ro­si és vi­dé­ki te­rü­let­hasz­ná­lat sza­bá­lyo­zá­sá­ban és az ezek­hez kap­cso­ló­dó jog­al­ko­tás­ban.

A vá­zolt struk­tú­ra amel­lett, hogy rend­sze­re­zi az állam cél­sze­rű sze­rep­vál­la­lá­sát a gaz­da­ság­ban, fel­hív­ja a fi­gyel­met a pi­a­cok össze­tett­sé­gé­re, az in­for­má­ci­ós és rend­szer­fej­lesz­tő funk­ci­ók fon­tos­sá­gá­ra. A stra­té­gi­ai rend­szer­fej­lesz­tés le­he­tő­sé­gei egyre több te­rü­le­ten bon­ta­koz­hat­nak ki a biz­ton­sá­gi, vé­del­mi és el­lá­tá­si fel­ada­tok vál­la­lá­sá­nak, vagy a nyu­ga­ti or­szá­gok­ban (Phi­lip­pe, 1998) már több év­ti­ze­de mű­kö­dő „gaz­da­ság­ku­ta­tás” kor­sze­rű meg­ol­dá­sai irá­nyá­ban.