Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 165–175., DOI: 10.24307/psz.2017.0914

Össze­fog­la­lás

A te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség meg­ha­tá­roz­ha­tó úgy is, mint az adott tér­ség azon ké­pes­sé­ge, amely révén von­zó­vá válik a be­te­le­pü­lő tőke szá­má­ra, il­let­ve ennek révén a la­kos­ság el­öre­ge­dé­se és el­ván­dor­lá­sa ellen hat. E lo­gi­ka men­tén a fenn­tart­ha­tó ver­seny­ké­pes­sé­get a fenn­tart­ha­tó inf­ra­struk­tú­ra, az el­ér­he­tő köz­szol­gál­ta­tá­sok és a vonzó élet­kör­nye­zet vizs­gá­la­tá­val tud­juk ér­té­kel­ni, és meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy tár­sa­dal­mi kon­tex­tus­ban mi­lyen mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ják a vizs­gált tér­sé­gek gaz­da­sá­gi ered­mé­nyes­sé­gét. Jelen ta­nul­mány négy ma­gyar­or­szá­gi megye te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek össze­ha­son­lí­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik, azok gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi, inf­ra­struk­tu­rá­lis, va­la­mint az egyes köz­szol­gál­ta­tá­sok hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek jel­lem­zői men­tén. Az al­kal­ma­zott mód­szer­tan te­kin­te­té­ben a szer­ző, töb­bek kö­zött, lá­tens­vál­to­zós mo­del­le­zé­si el­já­rás­sal (SEM) vizs­gál­ja a szak­iro­dal­mi ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­ként meg­ha­tá­ro­zott di­men­zi­ók di­rekt és in­di­rekt ha­tá­sát az érin­tett te­rü­le­tek ver­seny­ké­pes­sé­gi jel­lem­ző­i­nek le­írá­sá­nál.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: H41, R11, R13
Kulcs­sza­vak: te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség, köz­szol­gál­ta­tá­sok, köz­ja­vak, ré­teg­ha­tás

Cor­re­la­tions Bet­ween Re­gi­o­nal Com­pe­ti­ti­ve­ness and Ac­cess to Pub­lic Ser­vi­ces

Sum­ma­ry

One way to de­fi­ne re­gi­o­nal com­pe­ti­ti­ve­ness is to see it as the abi­lity of a re­gi­on to att­ract ca­p­ital to re-sett­le or coun­te­ract po­pu­la­ti­on aging and mig­ra­ti­on. Based on this logic, sus­ta­in­ab­le com­pe­ti­ti­ve­ness can be as­ses­sed by an analy­sis of the sus­ta­in­ab­le inf­ra­struc­tu­re, the ava­i­la­bi­lity of pub­lic ser­vi­ces and the att­rac­ti­ve­ness of the en­vi­ron­ment for life, and the ex­tent to which so­ci­al con­texts inf­lu­en­ce eco­no­mic ef­fi­ci­ency of the stu­di­ed areas can be est­ab­lis­hed. This study com­pa­res re­gi­o­nal com­pe­ti­ti­ve­ness in four coun­ti­es in Hun­gary based on their eco­no­mic, so­ci­al and inf­ra­struc­tu­re fea­tu­res, pub­lic ser­vi­ces and ac­cess to them. The aut­hor exa­mi­nes the di­rect and in­di­rect ef­fects of the di­men­sions de­ter­mi­ned as a re­sult of the li­te­ra­tu­re re­view using, among ot­hers, Struc­tu­ral Equa­ti­on Mo­dell­ing (SEM) in order to descri­be the cha­rac­te­r­is­tics of com­pe­ti­ti­ve­ness in the areas con­cer­ned.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: H41, R11, R13
Key­words: re­gi­o­nal com­pe­ti­ti­ve­ness, pub­lic ser­vi­ces, pub­lic goods, struc­tu­ral equa­ti­on mo­dell­ing, layer-ef­fects

Kon­cep­tu­á­lis keret

A te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség vizs­gá­la­ta­kor nem hagy­ha­tó fi­gyel­men kívül, hogy az egyes te­rü­le­te­ken fel­lel­he­tő pers­pek­ti­vi­kus gaz­da­sá­gi ága­za­tok alap­ja az adott tér­ség­ben fel­lel­he­tő humán erő­for­rás és az azt ki­szol­gá­ló inf­ra­struk­tú­ra. Az adott te­rü­let ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek vizs­gá­la­ta­kor – akár annak gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyét, akár a gaz­da­ság­föld­raj­zi elő­nye­it vesszük ala­pul – fon­tos látni, hogy mind­két meg­kö­ze­lí­tés­ben sze­re­pet ját­szik a humán erő­for­rás, il­let­ve annak mo­bi­li­tá­sa és kép­zett­sé­ge (Hor­váth, 2001).

A kis­vá­ro­si ver­seny­ké­pes­ség ér­tel­me­zé­se­kor meg­ha­tá­ro­zott „si­ke­res­sé­gi fak­to­rok” (Poreisz, 2014:65–79) közül jelen vizs­gá­lat a te­rü­le­tek gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi szer­ke­ze­tét és agg­lo­me­rá­ci­ós jel­lem­ző­it, il­let­ve a köz­ja­vak el­ér­he­tő­sé­gét veszi ala­pul. Teszi ezt abból ki­in­dul­va, hogy a humán erő­for­rás ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek sa­já­tos­sá­gai – a gaz­da­ság­föld­raj­zi jel­lem­zők men­tén – alap­ve­tő­en a tár­sa­dal­mi köz­ja­vak, il­let­ve a köz­szol­gál­ta­tá­sok hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge alap­ján ír­ha­tók le. Tehát egy te­rü­let ver­seny­ké­pes­sé­ge és a la­kos­sá­gá­nak élet­szín­vo­na­la kö­zött ok­sá­gi kap­cso­lat áll fenn, amely­nek alap­ka­te­gó­ri­ái kö­zött – a mun­ka­ter­me­lé­keny­ség, a fog­lal­koz­ta­tott­ság és a jö­ve­de­lem alap­ján – füg­gő­sé­gi vi­szony van (Len­gyel, 2010:135). Ezt pedig nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a ren­del­ke­zés­re álló kép­zé­si, egész­ség­ügyi in­téz­mé­nyek, il­let­ve a kul­tú­rát szol­gá­ló vagy a to­váb­bi ki­kap­cso­ló­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket biz­to­sí­tó in­téz­mé­nyek hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge és azok el­ér­he­tő­sé­ge. „A tér­sé­gek ver­se­nye olyan ké­pes­ség, ame­lyik oda­ra­gaszt­ja vagy oda­vonz­za a be­fek­te­té­se­ket és a te­het­sé­ges mun­ka­erőt” (Len­gyel, 2010:46). Ebből a lo­gi­ká­ból kö­vet­ke­zik, hogy a ke­vés­bé ver­seny­ké­pes tér­sé­gek egyes ré­szei el­nép­te­le­ned­nek, il­let­ve la­kó­né­pes­sé­gük szem­pont­já­ból el­öre­ge­dő tár­sa­da­lom­mal jel­le­mez­he­tők.

Ha az egyes tér­sé­gek a köz­szol­gál­ta­tá­sok te­kin­te­té­ben vett kü­lön­bö­ző­sé­ge és a ver­seny­ké­pes­ség kö­zött ará­nyos­sá­got fel­té­te­le­zünk, akkor fel­te­he­tő­en igaz lesz az a meg­ál­la­pí­tás, hogy minél ke­vés­bé ver­seny­ké­pes egy tér­ség, annál ki­sebb lesz a köz­szol­gál­ta­tá­sok igény­be­vé­te­lé­nek in­ten­zi­tá­sa, kö­vet­ke­zés­kép­pen annak fi­nan­szí­ro­zá­si igé­nye is. Ennek okát nem pusz­tán a la­kó­né­pes­ség anya­gi hely­ze­té­ben, hanem kul­tu­rá­lis igény­szint­jé­ben és a mo­bi­li­tá­si haj­lan­dó­sá­gá­ban, le­he­tő­sé­gé­ben is ke­res­het­jük.

A köz­szol­gál­ta­tá­sok fo­gal­má­nak ér­tel­me­zé­se

A köz­szol­gál­ta­tás fo­ga­lom­meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak ne­héz­sé­gét annak össze­tett jel­le­ge okoz­za. Ahogy az az 1. áb­rá­ból is ki­vi­lág­lik, na­gyon komp­lex rend­szer­ről van szó, amely­hez az or­szág ál­lam­pol­gá­rai túl­nyo­mó­részt ala­nyi jogon kap­nak hoz­zá­fé­rést.

Az 1. ábrán lát­ha­tó a kap­cso­ló­dó te­vé­keny­sé­gek sa­já­tos, kö­zös­sé­gi jel­le­ge. Ha a köz­gaz­da­ság-tu­do­mányt hív­juk se­gít­sé­gül a te­vé­keny­sé­gi de­fi­ní­ció meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor, Hoff­man sze­rint a köz­gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek fo­ga­lom­kö­ré­be min­den be­le­tar­to­zik, ami nem me­ző­gaz­da­ság, és nem ipari vagy bá­nyá­sza­ti te­vé­keny­ség. E sze­rint a lo­gi­ka sze­rint va­la­mennyi köz­vet­len vagy köz­ve­tett ha­tás­sal bíró gaz­da­sá­gi te­vé­keny­ség, amely a tár­sa­da­lom szé­les ré­te­ge­i­nek ja­va­it szol­gál­ja, köz­szol­gál­ta­tás­nak te­kint­he­tő. Ezt a fent hi­vat­ko­zott szak­iro­da­lom to­vább szű­kí­ti, mert a szer­ző sze­rint a fenti meg­ha­tá­ro­zást ár­nyal­ja a köz­szol­gál­ta­tá­sok köz­igaz­ga­tá­si hát­te­re, amely sza­bá­lyoz­za a te­vé­keny­sé­gek tár­gyi és sze­mé­lyi fel­té­te­le­it és a te­vé­keny­sé­gek jogi kör­nye­ze­tét. „Köz­szol­gál­ta­tás mind­azon – ál­la­mi vagy ma­gán­sze­mé­lyek által nyúj­tott szol­gál­ta­tás –, amely a la­ko­sok szé­les kö­ré­nek nyújt va­la­mi­lyen el­lá­tást, és nem mi­nő­sül az állam egy­ol­da­lú, köz­ha­tal­mi ak­tu­sá­nak.” (Hoff­man, 2009a:25). Hor­váth a köz­szol­gál­ta­tá­so­kat úgy írja le, hogy azok olyan fel­ada­tok el­lá­tá­sá­ra kon­cent­rál­nak, ame­lyek kö­zös­sé­gi szer­ve­zést igé­nyel­nek, és a tár­sa­da­lom tag­jai – szé­les kör­ben meg­ha­tá­ro­zott – szük­ség­le­te­i­nek ki­elé­gí­té­sé­re irá­nyul­nak. A szer­ző külön em­lí­tést tesz a humán köz­szol­gál­ta­tá­sok­ról, ame­lye­ket „jel­lem­ző­en az ok­ta­tás, egész­ség­ügy, szo­ci­á­lis jut­ta­tá­sok, kul­tu­rá­lis köz­szol­gál­ta­tá­sok” (Hor­váth, 2002:287) köré cso­por­to­sít­ha­tó fel­adat­el­lá­tás­sal hoz össze­füg­gés­be. A meg­ha­tá­ro­zá­sok­ból ki­sej­lik, hogy a fel­ada­tok el­lá­tá­sá­hoz kap­cso­ló­dó­an ko­moly tech­ni­kai és mód­szer­ta­ni fel­té­te­lek tár­sul­nak, ame­lyek kö­ve­tel­mény­ként tá­maszt­ják nem pusz­tán a sze­mé­lyi és tár­gyi fel­té­te­lek meg­lé­tét, hanem je­len­tős re­fe­ren­ci­át is meg­kí­ván­nak az érin­tett fel­adat­el­lá­tás vo­nat­ko­zá­sá­ban. A fel­adat­el­lá­tás­hoz kap­cso­ló­dó másik fon­tos is­mérv, hogy a fel­ada­to­kat ál­la­mi ga­ran­cia­vál­la­lás mel­lett, nyil­vá­nos köz­be­szer­zé­si el­já­rás ke­re­te­in belül hir­de­tik meg, ame­lyek a fen­tebb meg­ha­tá­ro­zott ke­ret- és pe­rem­fel­té­te­lek mel­lett sok eset­ben anya­gi in­vesz­tí­ció vál­la­lá­sát is fel­té­te­lül szab­ják. Az ezzel kap­cso­la­tos ál­la­mi ga­ran­cia­vál­la­lás azt je­len­ti, hogy az állam az alap­tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott fel­adat­el­lá­tá­si kö­te­le­zett­ség ke­re­te­in belül szer­ve­zi meg az érin­tett szol­gál­ta­tá­so­kat, fi­gye­lem­be véve az egyen­lő hoz­zá­fér­he­tő­ség le­he­tő­sé­gét, az esély­egyen­lő­sé­get.

Mivel egy köz­jó­szág ese­té­ben – a ma­gán­ja­vak­kal el­len­tét­ben – egy sze­mély­nél több­re ki­ter­je­dő­en tar­tal­maz fo­gyasz­tá­si ha­tá­so­kat, így annak ered­mé­nye is na­gyobb vo­lu­men­ben je­lent­ke­zik. A köz­ja­vak elő­ál­lí­tá­sa – akár a tisz­ta, akár a ve­gyes köz­ja­vak­ról le­gyen szó – az ál­la­mi köz­ha­ta­lom fel­ada­ta, amely­nek a köz­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben tör­té­nő elő­ál­lí­tá­sát az állam jogi úton sza­bá­lyoz­za, és szük­ség ese­tén fi­nan­szí­roz­za. Hoff­man ér­tel­me­zé­sé­ben a köz­szol­gál­ta­tá­sok szin­tek­re bont­ha­tók, és a kis­tér­sé­get alsó kö­zép­szin­tű, míg a me­gyét kö­zép­szin­tű egy­ség­ként ke­ze­li. Az ezzel kap­cso­la­tos fel­adat­el­lá­tá­si körök – a köz­igaz­ga­tás új sza­bá­lyo­zá­sa sze­rint – ja­va­részt az érin­tett szin­te­ken va­ló­sul­nak meg, fi­gye­lem­be véve a tár­sa­dal­mi szük­ség­le­tet és az érin­tett te­rü­le­ti egy­ség gaz­da­sá­gi te­her­bí­ró ké­pes­sé­gét. (Hoff­man, 2009a:60).

A köz­ja­vak és a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség

Ahogy a tár­sa­dal­mi köz­ja­vak hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge, úgy az áruk áram­lá­sa is hely­zet­vál­toz­ta­tás­hoz kö­tött. A mo­bi­li­tás tehát mind az inf­ra­struk­tú­ra – annak gaz­da­sá­gi, fenn­tart­ha­tó­sá­gi szem­pont­jai –, mind pedig a humán erő­for­rás (pél­dá­ul egész­ség­ügyi, kul­tu­rá­lis, ne­ve­lé­si, köz­le­ke­dé­si szol­gál­ta­tá­sok) szem­pont­já­ból is fon­tos ver­seny­ké­pes­sé­gi té­nye­ző­nek mond­ha­tó. Az el­ma­ra­dott és fej­lett tér­sé­gek – sok eset­ben – a köz­le­ke­dé­si inf­ra­struk­tú­ra jel­lem­zői miatt ke­rül­nek ked­ve­zőbb vagy ked­ve­zőt­le­nebb hely­zet­be akkor, ami­kor egy be­ru­há­zás te­lep­he­lyé­ről dönt a be­fek­te­tő. Ahogy a be­áram­ló tőke be­fek­te­té­se­i­nek meg­va­ló­su­lá­sá­nak, úgy a humán erő­for­rás ver­seny­ké­pes­sé­gé­nek ese­té­ben is, az egyes tér­tí­pu­sok­hoz kap­cso­ló­dó idő­ben ki­fe­je­zett el­ér­he­tő­sé­gi vi­szo­nyok ha­tá­roz­zák meg az erő­for­rá­sok kon­cent­rá­tu­mát.

A kor­mány­za­ti ter­vek kö­zött sze­rep­lő észa­ki au­tó­pá­lya meg­hosszab­bí­tá­si ter­ve­i­nek meg­va­ló­su­lá­sá­val¹ az észa­ki, il­let­ve az észak­ke­le­ti me­gyék ver­seny­ké­pes­sé­ge – az idő­ben ki­fe­je­zett el­ér­he­tő­sé­gi re­lá­ci­ók ja­vu­lá­sa miatt – nö­ve­ked­ni fog, ugyan­is a ké­nyel­me­sebb és gyor­sabb köz­úti el­ér­he­tő­ség meg­va­ló­su­lá­sa elő­se­gí­ti az érin­tett vál­la­la­tok szi­ner­gi­kus mű­kö­dé­sét és a lo­ká­lis kap­cso­la­tok ja­vu­lá­sát.

A me­gyék, mint vá­lasz­tott te­rü­le­ti egy­sé­gek, össze­ha­son­lí­tá­sát azok össze­tett te­rü­le­ti szint­je in­do­kol­ja, és ebben a vo­nat­ko­zás­ban két szint, a vá­ros­há­ló­za­tok, il­let­ve a kis­tér­sé­gek szint­je ér­tel­mez­he­tő. Ugyan­is eze­ken a szin­te­ken ér­zé­kel­he­tők azok a me­cha­niz­mu­sok, amely­nek nagy része igaz a mak­ro­szin­tű mű­kö­dés­re is. Ugyan­ak­kor fon­tos meg­je­gyez­ni, hogy a szak­iro­da­lom el­té­rő mu­ta­tók al­kal­ma­zá­sát ja­va­sol­ja az egyes el­té­rő tér­sé­gi szin­te­ken, ugyan­is a te­rü­le­ti kü­lönb­sé­gek je­len­tős része nem ki­mu­tat­ha­tó eg­zakt mu­ta­tók­kal. A ha­son­ló inf­ra­struk­tu­rá­lis kon­dí­ci­ók­kal ren­del­ke­ző ré­gi­ók ver­seny­ké­pes­sé­gi hely­ze­te na­gyon el­té­rő lehet, hi­szen a tár­sa­dal­mi tőke ha­tás­sal van a tér­sé­gek gaz­da­sá­gi szer­ve­ze­te­i­nek szá­mos­sá­gá­ra és mé­re­té­re (Fu­kuya­ma, 1997).

A te­rü­le­tek ver­seny­ké­pes­sé­gét – sok más mel­lett – a gaz­da­ság­föld­raj­zi, il­let­ve a köz­le­ke­dé­si inf­ra­struk­tú­rá­ja de­ter­mi­nál­ja. Ez a tény ugyan nyil­ván­va­ló­vá teszi az au­tó­pá­lyá­val és a vízi köz­le­ke­dés­sel is ren­del­ke­ző, nyu­ga­tabb­ra fekvő megye ver­seny­ké­pes­sé­gi elő­nyét, amely­nek oka fő­ként a gaz­da­sá­gi kon­cent­rá­ció. Ez a de­ter­mi­nisz­ti­kus hatás az el­ma­ra­dott tér­sé­gek­nél is meg­fi­gyel­he­tő, de annak ha­tás­irá­nya el­len­té­tes. Wal­lers­te­in­nek (1989) a mo­dern vi­lág­gaz­da­sá­gi rend­szer ki­ala­ku­lá­sá­val kap­cso­la­tos mo­dell­jé­ben a cent­rum­tér­sé­gek – az is­mert tár­sa­dal­mi és gaz­da­sá­gi me­cha­niz­mu­sok révén – be­avat­koz­nak a pe­ri­fé­ri­ák éle­té­be.

Te­kin­tet­tel arra, hogy a vál­la­la­tok gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nye, si­ke­res­sé­ge vagy si­ker­te­len­sé­ge sem köt­he­tő eg­zakt módon, ver­seny­ké­pes­sé­gi szem­pont­ból jól vagy rosszul el­lá­tott tér­ség­hez, a te­rü­le­ti egy­sé­gek vizs­gá­la­ta­kor sem hagy­hat­juk fi­gyel­men kívül, hogy a me­gyé­ken belül a já­rá­sok is ver­se­nyez­nek. Ha pedig ezt el­fo­gad­juk, akkor azt is be­lát­hat­juk, hogy az egyes te­rü­le­ti egy­sé­gek (me­gyék) át­la­gát nem a ho­mo­gén té­nye­zők összes­sé­ge adja. A te­rü­le­ti ver­seny „egy olyan fo­lya­mat, amely te­rü­le­ti egy­sé­gek kö­zött zaj­lik, és célja a ré­gi­ó­ban, vá­ros­ban élők jó­lé­té­nek nö­ve­lé­se. A cso­por­tok a helyi po­li­ti­ká­kon ke­resz­tül más tér­sé­gek­kel ver­sen­ge­nek, ri­va­li­zál­nak exp­li­cit vagy gyak­ran imp­li­cit módon” (Len­gyel, 2003:153). A té­nye­ző­ve­zé­relt ré­gi­ók­ban a fi­nan­szí­ro­zá­sok ha­té­kony­sá­gá­nak ki­ak­ná­zá­sa do­mi­nál, ami az ár­ver­seny­ben a költ­ség­előnyt he­lye­zi elő­tér­be. Ez a köz­ja­vak fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban az el­vo­nást és az azzal kap­cso­la­tos szol­gál­ta­tá­sok hi­á­nyát – köz­le­ke­dé­si já­ra­tok és or­vo­si el­lá­tás –, rész­le­ges le­épí­té­sét, az inf­ra­struk­tú­ra túl­zsú­folt­sá­gát je­len­ti. Ennek egye­nes kö­vet­kez­mé­nye az el­lá­tás – és vele együtt a sze­mé­lyek ver­seny­ké­pes­sé­gi esé­lyé­nek – csök­ke­né­se.

Por­ter fel­fo­gá­sa sze­rint a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­sé­get az ipar­ágak­ra és klasz­te­re­se­dés­re ve­ze­ti vissza, a te­rü­le­ten élő és/vagy mozgó humán erő­for­rás szá­má­ra biz­to­sí­tott tár­sa­dal­mi köz­ja­vak hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge is hoz­zá­já­rul a ver­seny­ző te­rü­le­tek sa­já­tos­sá­ga­i­hoz. Emel­lett a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­sé­get is be­fo­lyá­so­ló in­no­vá­ci­ós po­ten­ci­ál leg­fon­to­sabb ele­mei a tech­no­ló­gi­ai és tu­dás­transz­fer, az in­no­vá­ci­ós szol­gál­ta­tá­sok, azaz a ta­nács­adói te­vé­keny­ség, va­la­mint az el­ér­he­tő adat­tö­meg, a helyi és re­gi­o­ná­lis kör­nye­zet, úgy­mint a la­kó­kör­nye­zet és kul­tu­rá­lis szol­gál­ta­tá­sok (Rech­ni­tzer–Grosz, 2005). A vizs­gá­lat tár­gyát ké­pe­ző me­gyék közül az egyik, Nóg­rád megye köz­le­ke­dés-föld­raj­zi de­ter­mi­ná­ci­ó­ja nem olyan elő­nyös, mint Ko­má­rom-Esz­ter­gom megye e szem­pont sze­rin­ti adott­sá­gai. Ugyan­ak­kor a kér­dés az, hogy a jól ér­zé­kel­he­tő szál­lí­tá­si kor­lá­tai mel­lett a köz­ja­vak igény­be­vé­te­le, il­let­ve azok­nak a vá­ros­há­ló­za­ti vagy akár kis­tér­sé­gi szin­tű hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge mi­lyen szer­ke­ze­tet mutat? Nyil­ván­va­ló, hogy a meg­kö­ze­lít­he­tő­ség az áruk áram­lá­sa és a köz­ja­vak hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge révén hat a ver­seny­ké­pes­ség­re, de az alap­ve­tő kér­dés, hogy ebben a vi­szony­ban az egyes ver­seny­ké­pes­sé­get leíró vál­to­zók kö­zött mi­lyen kor­re­lá­ció mu­tat­ko­zik. Hor­váth sze­rint a köz­le­ke­dés a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­sé­get kü­lön­bö­ző té­nye­zők so­ka­sá­gán fejti ki, amely­nek ere­dő­je a gaz­da­sá­gi szer­ke­zet vál­to­zá­sán ke­resz­tül hat, ugyan­is a re­gi­o­ná­lis mun­ka­erő kép­zett­sé­ge és az ok­ta­tá­si rend­szer ha­té­kony­sá­ga szo­ro­san kap­cso­ló­dik a tér­sé­gek gaz­da­sá­gi szer­ke­ze­té­hez (Hor­váth, 2001).

Er­dő­si kel­lő­en ár­nyalt meg­fo­gal­ma­zá­sa, mi­sze­rint „a ter­me­lés­sel és fo­gyasz­tás­sal kap­cso­la­tos köz­le­ke­dé­si/szál­lí­tá­si szük­ség­le­tek csak erő­sen át­té­te­le­sen ját­sza­nak be a ver­seny­ké­pes­sé­get meg­te­rem­tő fo­lya­ma­tok­ba (Er­dő­si, 2002:141), vi­tá­ra adhat okot akkor, ha a humán tőke mint ver­seny­ké­pes­sé­gi té­nye­ző na­gyon is fon­tos eleme a vizs­gá­lat tár­gyá­nak. Ugyan­is ha a cent­rum-pe­ri­fé­ria lo­gi­ká­val kö­ze­lít­jük a kér­dést, ko­ránt­sem mind­egy, hogy a szór­vány- vagy zsák­fal­vak lakói mi­lyen köz­szol­gál­ta­tá­si fel­té­tel­rend­szer kö­ze­pet­te érik el azo­kat a köz­szol­gál­ta­tá­so­kat, ame­lyek kép­zé­si vagy kul­tu­rá­lis szol­gál­ta­tá­so­kon, vagy az egész­ség­ügyi el­lá­tá­son ke­resz­tül köz­vet­le­nül hat­nak az egyén­re, míg az egyé­nen ke­resz­tül köz­ve­tet­ten a ver­seny­ké­pes­ség­re.

A te­rü­le­ti vizs­gá­ló­dá­sok során bi­zo­nyos­sá vált, hogy a föld­raj­zi egy­sé­gek sa­já­tos­sá­gai, gaz­da­ság­föld­raj­zi, geo­po­li­ti­kai jel­lem­zői ún. fó­li­a­ként ré­te­gez­he­tők a tér min­den egy­sé­gé­re. Eze­ket te­rü­let­po­li­ti­kai esz­kö­zök­kel be­fo­lyá­sol­ni tud­juk ugyan, de ha erre vál­lal­ko­zunk, a hazai vo­nat­ko­zá­sú tér­ér­tel­me­zé­sek ese­té­ben a leg­ki­sebb egy­ség, amit ebben az ér­te­lem­ben re­le­ván­san ér­tel­mez­ni tu­dunk, az a régió lehet (Rech­ni­tzer– Tóth–Lévai, 2013). Fon­tos látni – nem té­veszt­ve szem elől a te­rü­le­ti re­le­van­cia vo­nat­ko­zá­sát –, hogy az ezek­nél ki­sebb te­rü­le­tek­nek is meg­van a saját, a köz­szol­gál­ta­tá­sok­kal kap­cso­la­tos ka­rak­te­risz­ti­ká­ja. A köz­szol­gál­ta­tá­sok mű­kö­dé­sé­nek és ha­tás­me­cha­niz­mu­sá­nak révén ezt a ka­rak­te­risz­ti­kát a köz­szol­gál­ta­tá­sok ré­teg­ző­dé­sé­ben érjük tet­ten, amely ré­te­gek egy­más­ra ra­kód­va gya­ko­rol­nak agg­re­gált ha­tá­so­kat az adott te­rü­le­ten lakó né­pes­ség ver­seny­ké­pes­sé­gé­re. Te­kin­tet­tel arra, hogy ezek a ré­te­gek mi­ni­mum két di­men­zi­ó­ban ér­tel­me­zen­dők, egy­más­ra ki­hat­nak, tehát köz­vet­ve vagy köz­vet­le­nül is érez­te­tik egy­más­ra, il­let­ve a kör­nye­zet­re gya­ko­rolt ha­tá­su­kat.

Fle­is­cher sze­rint az agg­lo­me­rá­ló­dás három pil­lé­ren alap­szik, amely – a gaz­da­sá­gi, a tár­sa­dal­mi és a kör­nye­ze­ti – szem­pont­rend­sze­rek szi­ner­gi­ku­san fej­tik ki ha­tá­su­kat, ezzel biz­to­sít­va a tér­sé­gek lakói szá­má­ra az éle­tük fenn­tart­ha­tó fej­lő­dé­sé­nek le­he­tő­sé­gét (Fle­is­cher, 2004).

A fen­ti­ek ér­tel­mé­ben könnyen be­lát­ha­tó, hogy az olyan köz­ja­vak el­ér­he­tő­sé­ge, ame­lyek köz­vet­ve vagy köz­vet­le­nül kap­cso­lat­ban áll­nak az adott te­rü­let jó­lé­ti té­nye­ző­i­vel, köl­csön­ha­tás­ban áll­nak egy­más­sal. Erre jó példa lehet egy adott kis­tér­ség, megye vagy régió köz­ok­ta­tá­si, egész­ség­ügyi vagy kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nye­i­nek vi­szo­nya a köz­úti köz­szol­gál­ta­tá­sok igény­be­vé­te­lé­vel. E sze­rint fel­té­te­lez­he­tő tehát, hogy ahol az előb­bi­ek na­gyobb szám­ban ta­lál­ha­tók meg, ott az utób­bi na­gyobb vo­lu­me­nű meg­ren­de­lést in­du­kál, és vél­he­tő­en a köz­szol­gál­ta­tá­sok fenn­tart­ha­tó­sá­ga is jobb, mint azo­kon a he­lye­ken, ahol csu­pán az ál­la­mi kö­te­le­zett­ség­vál­la­lást fedi le a szol­gál­ta­tó. Te­kin­tet­tel arra, hogy a köz­szol­gál­ta­tá­sok vesz­te­sé­gét az állam kö­te­les té­rí­te­ni a szol­gál­ta­tás vég­zé­sét el­lá­tó vál­la­lat­nak, szo­cio-öko­no­met­ri­ai jel­lem­ző­jük­nél fogva, van­nak olyan tér­sé­gek, ahol a köz­szol­gál­ta­tás is kont­ra­sze­lek­tí­ven hat a te­rü­let, il­let­ve az ott lakó né­pes­ség ver­seny­ké­pes­sé­gé­re.

Ebből szár­ma­zik a te­rü­le­ti esély­egyen­lőt­len­sé­gi ten­den­cia ön­ger­jesz­tő fo­lya­ma­ta, amely az is­mert ma­gyar­or­szá­gi te­rü­le­te­ken (3H-s tér­sé­gek) egy­ér­tel­mű­en meg­fi­gyel­he­tő. Ugyan­ak­kor a te­rü­le­te­ken fel­lel­he­tő kis­tér­sé­gek ver­seny­ké­pes­sé­gi hát­rá­nyát az is nö­ve­li, hogy az agg­lo­me­rá­ló­dó tér­sé­gek­ben cent­ri­fu­gá­lis (Fle­is­cher, 2004) mig­rá­ció fi­gyel­he­tő meg, ami a ver­seny­ké­pes szak­tu­dás­sal ren­del­ke­ző mun­ka­vál­la­lók el­ván­dor­lá­sát ered­mé­nye­zi. A lé­lek­szám, a köz­ja­vak­kal való el­lá­tott­ság esély­egyen­lő­sé­ge fel­ve­ti a köz­szol­gál­ta­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak fenn­tart­ha­tó­sá­gá­val, il­let­ve az egyes te­rü­le­tek humán erő­for­rá­sá­nak ver­seny­ké­pes­sé­gé­vel kap­cso­la­to­san azt a kér­dést, hogy vajon me­lyik előbb­re való? Dif­fe­ren­ci­ál­hat-e a költ­ség­ve­tés kont­ra­sze­lek­tív módon, pusz­tán a la­kos­ság de­mog­rá­fi­ai szer­ke­ze­te alap­ján?

Fle­is­cher sze­rint a ter­mé­szet­ben és a tár­sa­da­lom­ban is fel­lel­he­tő­ek ezek a há­ló­za­ti góc­pon­tok, amely köré az adott te­rü­le­ten élő po­pu­lá­ció kon­cent­rá­ló­dik. Fel­té­te­lez­he­tő, hogy az a ten­den­cia, amely sze­rint az egy­más­sal piaci vagy el­lá­tá­si re­le­van­ci­á­ban álló gaz­da­sá­gi sze­rep­lők a nyers­anya­gok, il­let­ve a szá­muk­ra ked­ve­zőbb fel­té­te­le­ket nyúj­tó gaz­da­ság­föld­raj­zi lo­ká­ci­ó­ba ori­en­tá­lód­nak, egy tér­ség la­kos­sá­gá­ra is igaz. Ez egy­ben ko­moly mig­rá­ci­ós ok is, amely ered­mé­nye­zi töb­bek kö­zött azt, hogy a le­sza­ka­dó tér­sé­gek ap­ró­fal­vas te­le­pü­lé­sei el­öre­ged­nek, és a ki­ha­lás ve­szé­lye fe­nye­ge­ti az ilyen te­le­pü­lé­se­ket. Ennek a ten­den­ci­á­nak a mig­rá­ci­ós oka az, hogy a köz­ja­vak és a mun­ka­he­lyek – amely a ver­seny­ké­pes­ség alap­pil­lé­rei a né­pes­ség szem­pont­já­ból – sű­rűb­ben kon­cent­rá­lód­nak a tér­ben. A fő­vá­ros körül ki­ala­kult agg­lo­me­rá­ci­ós zó­ná­ban a né­pes­ség­szám meg­sok­szo­ro­zó­dott. A nagy­vá­ro­sok kö­rü­li kon­cent­rá­ció fi­gyel­he­tő meg Szé­kes­fe­hér­vár, Veszp­rém, Győr, Pécs, Sze­ged és Mis­kolc körül, va­la­mint a Ba­la­ton kör­nyé­ké­nek ese­té­ben is. Ezen vá­ro­sok kör­nyé­ke az el­ván­dor­lás­ból tudta nö­vel­ni a né­pes­ség­szá­mát (Huz­dik, 2014). A né­pes­ség po­zi­tív nö­ve­lé­sé­nek okai kö­zött gaz­da­sá­gi és mo­bi­li­tá­si elő­nyök sze­re­pel­nek mo­ti­vá­ló esz­köz­ként.

A vizs­gá­lat mód­szer­ta­ná­ról

A rej­tett vál­to­zós mo­del­le­zés a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok ku­ta­tá­sá­ban nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­vend. Ennek oka, hogy az el­já­rás se­gít­sé­gé­vel a vizs­gált adat­so­rok­ban nem pusz­tán a köz­vet­le­nül mér­he­tő ha­tá­sok mu­tat­ha­tók ki, hanem azok is, amely­nek re­le­van­ci­á­ját rej­tett vál­to­zók egy­más­ra ha­tá­sa ír le. Ilyen lehet pél­dá­ul a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség vizs­gá­la­ta­kor a köz­szol­gál­ta­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa, il­let­ve a köz­ja­vak hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek kér­dé­se. Ha axi­ó­ma­ként te­kint­jük, hogy a humán fej­lett­sé­gi index (Human De­ve­lop­ment Index) vagy a humán tőke (Human Ca­p­ital) ha­tás­sal van a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­re, akkor az is bi­zo­nyos­nak ve­he­tő, hogy a humán szol­gál­ta­tá­sok­kal kap­cso­la­tos köz­ja­vak hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge és azok fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak in­ten­zi­tá­sa – a humán tőkén ke­resz­tül – de­ter­mi­nál­ja egy te­rü­let ver­seny­ké­pes­sé­gét. A mo­dell fel­ál­lí­tá­sa során fel­té­te­lez­zük, hogy az egyes vál­to­zók kö­zött ok­sá­gi vi­szony van, és azok­nak a vi­szo­nya struk­tu­rá­li­san fel­ír­ha­tó. Eze­ket a kap­cso­la­to­kat a mo­dell fel­ál­lí­tá­sa­kor is fi­gye­lem­be vesszük.

Ennek alap­ján két cso­port­ba so­rol­hat­juk a ki­vá­lasz­tott vál­to­zó­kat, ame­lyek le­het­nek külső vagy belső vál­to­zók. A mo­dell­ben azok a té­nye­zők, ame­lyek­re nem hat más vál­to­zó, külső (exo­gén) té­nye­zők­nek ne­vez­zük. Azo­kat a vál­to­zó­kat pedig, ame­lyek­re a mo­dell­ben spe­ci­fi­kált té­nye­zők közül külső hatás hat, belső (en­do­gén) té­nye­ző­nek mond­juk. A mo­dell fut­ta­tá­sa­kor ezek­kel a külső és belső té­nye­zők­kel ope­rál a mo­dell­al­ko­tó prog­ram, amely a vál­to­zók kö­zöt­ti di­rekt és in­di­rekt kap­cso­la­to­kat írja le. A mo­dell hasz­nál­ja az út­vo­nal­elem­zé­si el­já­rást az egyes vál­to­zók kö­zöt­ti ok­sá­gi vi­szony meg­lé­te mel­lett, amely vi­szo­nyo­kat a prog­ram reg­resszi­ós egyen­le­tek­kel kap­csol­ja össze. A szo­ká­sos lá­tens­vál­to­zós el­já­rá­sok­hoz ké­pest annyi­val több a mód­szer, hogy al­kal­ma­zá­sa­so­rá­na­mo­dell­il­lesz­té­se­ko­r­ez­ta­struk­tu­rá­lis­vi­szonyt­vesszük­fi­gye­lem­be. A lá­tens­vál­to­zós mo­del­le­zés (SEM) egy olyan ma­te­ma­ti­kai el­já­rás, amely­ben vál­to­zó­kon egy­ide­jű­leg több mű­ve­let fut, mint pél­dá­ul a fak­tor­ana­lí­zis és a több­vál­to­zós reg­resszió. Ennek ered­mé­nyei ma­gya­ráz­zák a grá­fok csú­csa­in lévő vál­to­zó­kat, az éle­ken pedig je­lö­lik a reg­resszi­ós együtt­ha­tó­kat.

A mo­dell­ben sze­rep­lő adat­so­rok 1970 és 2014 kö­zöt­ti idő­so­ros ada­to­kat tar­tal­maz­nak, ame­lyek négy me­gyé­re² vo­nat­koz­nak a mo­bi­li­tás­hoz, az érin­tett te­rü­let la­kos­sá­gá­hoz és gaz­da­sá­gá­hoz kap­cso­lód­va, az 1. táb­lá­zat sze­rint. Az adat­so­rok me­gyén­ként, évek­re vo­nat­koz­ta­tot­tan agg­re­gál­va ke­rül­tek a mo­dell­be. A po­li­ti­kai kur­zus­vál­tá­sok sta­tisz­ti­kai mód­szer­ta­ni el­té­ré­sei által oko­zott adat­sor­hi­á­nyo­kat bi­li­ne­á­ris in­ter­po­lá­ci­ós el­já­rás se­gít­sé­gé­vel töl­töt­tem fel. Fi­gye­lem­be véve az adat­so­rok di­men­zi­ó­já­nak kü­lön­bö­ző­sé­gét és a szá­mos ská­lá­zá­si le­he­tő­sé­get, a mo­dell fut­ta­tá­sa előtt a fenti el­já­rá­sok után ka­pott mát­ri­xon z-stan­dar­di­zá­lást vé­gez­tem annak ér­de­ké­ben, hogy az ada­tok azo­nos ér­tel­me­zé­si tar­to­mány­ba ke­rül­je­nek. A mo­dell­ben te­rü­le­ti adott­ság­ként ke­zel­tem az inf­ra­struk­tu­rá­lis di­men­zi­ót, amely­be a táb­lá­zat­ban is­mer­te­tett vál­to­zó­kat emel­tem be.

Fi­gye­lem­be véve, hogy ezek sta­ti­kus fak­to­rok, külső vál­to­zó­ként ke­zel­tem a mo­dell­ben, amely a ko­ráb­ban em­lí­tett iro­dal­mak sze­rint a humán tőke fej­lesz­té­se révén hat a te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség­re.

A vizs­gá­lat ered­mé­nyei

Az adat­so­rok­ban sze­re­pel­tek a köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­re vo­nat­ko­zó fi­nan­szí­ro­zá­si és fé­rő­hely­ada­tok, il­let­ve az egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok nagy­sá­gá­ra vo­nat­ko­zó ada­tok. Ebből a szem­pont­ból erős kap­cso­la­tot mutat a ver­seny­ké­pes­ség­gel az összes megye te­kin­te­té­ben, ki­vé­ve Vas me­gyét. A vi­szony­la­gos gyen­ge­ség e he­lyütt ma­gya­ráz­ha­tó a határ kö­zel­sé­gé­ből fa­ka­dó, ke­vés­bé erős tá­mo­ga­tá­si in­ten­zi­tás­sal. Az egész­ség­ügyi és szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sok in­ten­zi­tá­sá­nak gyen­ge a ver­seny­ké­pes­ség-szem­pon­tú ma­gya­rá­zó ereje, mert Ko­má­rom-Esz­ter­gom megye és Heves megye vo­nat­ko­zá­sá­ban az ér­té­kek ok­sá­gi vi­szonyt mu­tat­nak ugyan, de a másik két me­gye­pár ese­té­ben nem bír­nak ma­gya­rá­zó erő­vel ezek a vál­to­zók. Az inf­ra­struk­tú­ra di­men­zió­ér­té­ké­nek ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból mu­ta­tott vi­szony­lag gyen­ge ok­sá­gi kap­cso­la­tát az utóbb em­lí­tett vál­to­zók gyen­ge ér­té­ke ront­ja. Ha a fent em­lí­tett tár­sa­dal­mi ha­tá­sok­tól meg­tisz­tí­ta­nánk az adat­sort, vél­he­tő­en az inf­ra­struk­tú­ra-di­men­zió és ver­seny­ké­pes­ség kap­cso­la­ta erő­sebb lenne. Ezt erő­sí­tik a mo­dell fut­ta­tá­sa után ered­mény­ként ka­pott, di­men­zi­ók­ra vo­nat­ko­zó kon­zisz­ten­cia­meg­bíz­ha­tó­sá­gi ered­mé­nyek, ame­lyet a 2. táb­lá­zat szem­lél­tet.

A gaz­da­sá­gi di­men­zi­ó­ba vitt vál­to­zók ese­té­ben gyen­ge ma­gya­rá­zó erőt mutat (~0,5–0,6 kö­zött szó­ró­dik) az ipari ter­me­lés vo­lu­me­ne, míg ettől né­mi­leg erő­seb­bet a GDP. A te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból – a mo­dell ér­té­kei sze­rint – erős ma­gya­rá­zó erő­vel bír a mű­kö­dő vál­lal­ko­zá­sok száma. Nem okoz meg­le­pe­tést a te­rü­le­tet jel­lem­ző humán vál­to­zók (mun­ka­ké­pes ko­rú­ak és az össz­né­pes­ség) által mu­ta­tott erős szig­ni­fi­kan­cia, vi­szont annál ér­de­ke­sebb, hogy a ver­seny­ké­pes­ség szem­pont­já­ból a humán jel­lem­zők di­men­zi­ó­ja in­di­rekt ha­tá­sú. A mo­bi­li­tá­si­ké­pes­ség-di­men­zió ese­té­ben nagy­já­ból ha­son­ló ma­gya­rá­zó­ér­té­ke­ket ka­punk, és te­rü­le­ti ver­seny­ké­pes­sé­gi szem­pont­ból erős in­di­rekt ha­tás­ra fi­gyel­he­tünk fel, amely­nek egyik le­het­sé­ges oka a mun­ka­ké­pes élet­ko­rú­ak belső mig­rá­ci­ó­ja. Ezt erő­sí­ti a köz­hasz­nú köz­úti köz­le­ke­dés fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban, il­let­ve a sze­mély­gép­jár­mű­vek szá­má­nak a mo­bi­li­tás szem­pont­já­ból mu­ta­tott in­di­rekt ha­tá­sa. Ez az ered­mény alá­tá­maszt­ja, hogy a ko­ráb­ban leírt, a ver­seny­ké­pes­sé­gi té­nye­zők agg­re­gá­tu­ma­ként ér­tel­me­zett „ré­te­gek” ke­reszt­met­sze­ti tor­zu­lá­sát – töb­bek kö­zött – a tá­vol­sá­gok, il­let­ve az egyes in­téz­mé­nyek el­ér­he­tő­sé­gé­nek kü­lön­bö­ző­sé­ge okoz­za.

A tér­be­li­ség fo­gal­má­nak ma­gya­rá­za­tá­ra szá­mos pél­dát ta­lá­lunk, de jelen vo­nat­ko­zás­ban – a gaz­da­sá­gi mel­lett – nagy sze­re­pet kap a szo­ci­á­lis tá­vol­ság, mint a tár­sa­dal­mi egyen­lőt­len­ség mér­té­ke (Er­dő­si, 2013). Fon­tos látni, hogy a kettő kö­zött ok-oko­za­ti össze­füg­gés van, és a tár­sa­dal­mi javak, va­la­mint a jólét vi­szo­nyá­ban a köl­csön­ha­tás ön­ger­jesz­tő fo­lya­mat, akár ne­ga­tív, akár po­zi­tív ér­te­lem­ben. Ezen a pon­ton a tár­sa­dal­mi és a gaz­da­sá­gi tá­vol­ság fo­gal­ma össze­kap­cso­ló­dik, hi­szen a köz­for­gal­mú köz­le­ke­dés – mint a humán erő­for­rás mo­bi­li­tá­sát biz­to­sí­tó inf­ra­struk­tú­ra és szol­gál­ta­tá­sok hal­ma­za – ré­sze­se az olyan köz­ja­vak, mint az ok­ta­tás, egész­ség­ügyi el­lá­tás, kul­tú­ra stb. hoz­zá­fér­he­tő­sé­gé­nek biz­to­sí­tá­sá­nak.

Összeg­zés

A cikk­ben ki­fej­tett te­rü­le­ti ré­teg­ha­tás a köz­ja­vak fi­nan­szí­ro­zá­sán és az érin­tett la­kó­né­pes­ség ver­seny­ké­pes­sé­gén ke­resz­tül gya­ko­rolt spil­lo­ver hatás. Ez a ha­tás­me­cha­niz­mus nem pusz­tán a szek­to­ri­á­lis szer­ke­zet­re, hanem a ren­del­ke­zés­re álló inf­ra­struk­tú­rán ke­resz­tül az élet­szín­vo­nal­ra is kihat. A te­rü­le­ti ré­teg­ha­tás a köz­ja­vak és köz­szol­gál­ta­tá­sok összes­sé­gé­nek jel­lem­ző­in ke­resz­tül fejti ki ha­tá­sát, amely annyi­ban kü­lön­bö­zik a te­lep­hely­el­mé­let­ből is­mert cent­rum-pe­ri­fé­ria je­len­ség­től, hogy ez eset­ben a javak kon­cent­rá­ci­ó­ját egy te­rü­le­ten élő né­pes­ség pre­fe­ren­ci­á­ja végzi ugyan, de ez nem min­den eset­ben tisz­ta (üz­le­ti) dön­tés, mert az egyén – szem­ben egy tő­ké­vel ren­del­ke­ző vál­la­lat­tal – sok eset­ben gaz­da­sá­gi kény­szer­pá­lyán mozog, amely kor­lá­toz­za a dön­té­se­i­ben. Ezért a nem­zet­gaz­da­sá­gi és te­rü­let­fej­lesz­té­si tö­rek­vé­sek kö­zött pri­o­ri­tást kell hogy él­vez­zen az egyes te­rü­le­ti re­lá­ci­ók há­ló­zat­sze­rű, ha­tá­ro­kon át­nyú­ló ver­seny­ké­pes­ség-ja­ví­tá­sa, to­váb­bá a há­ló­zat­ból ki­ma­ra­dó tér­sé­gek fej­lő­dé­si fo­lya­mat­ba való be­kap­cso­lá­sa. Ennek meg­ol­dá­sa olyan spe­ci­á­lis gaz­da­ság­fej­lesz­té­si tö­rek­vé­se­ken ke­resz­tül kép­zel­he­tő el, amely­nek a mo­tor­ja a helyi kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok szi­ner­gi­á­ját ál­lít­ja kö­zép­pont­ba. Ezzel pár­hu­za­mo­san in­do­kolt lenne a köz­szol­gál­ta­tá­sok ka­rak­te­risz­ti­ká­já­nak te­rü­le­ti szem­pon­tú ha­tás­vizs­gá­la­ta, il­let­ve fo­lya­ma­tos mo­ni­to­ro­zá­sa, mert a köz­igaz­ga­tá­si rend­szer re­form­já­val nem­csak az in­téz­mé­nyek ala­kul­tak át, hanem az ügy­in­té­zé­si lo­ká­ci­ók és sú­lyok is meg­vál­toz­tak.