Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 218–231., DOI: 10.24307/psz.2017.0919

Össze­fog­la­lás

2014-től a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­tem (NKE) gon­dos­ko­dik a köz­igaz­ga­tá­si ve­ze­tők rend­sze­res to­vább­kép­zé­sé­ről. A ko­ráb­bi, dön­tő­en jogi és ha­gyo­má­nyos ok­ta­tó­köz­pon­tú kép­zé­sek mel­lett ma már ál­ta­lá­nos a mo­dern, gya­kor­lat­ori­en­tált, részt­ve­vő­köz­pon­tú ok­ta­tás­mód­szer­tan hasz­ná­la­ta. A ta­nul­mány – a szer­ző em­pi­ri­kus vizs­gá­la­ta­in ala­pu­ló dok­to­ri ér­te­ke­zé­sé­nek kéz­ira­ta fel­hasz­ná­lá­sá­val – azt vizs­gál­ja, ho­gyan nö­vel­he­tő a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zés ha­té­kony­sá­ga. Ennek ér­de­ké­ben be­mu­tat egy új­sze­rű, az egész éle­ten át tartó ta­nu­lást az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás mód­szer­ta­ná­val tá­mo­ga­tó tech­ni­kát, amely al­kal­mas esz­köz lehet a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés mennyi­sé­gi és mi­nő­sé­gi ki­hí­vá­sa­i­nak ke­ze­lé­sé­re.

Kulcs­sza­vak: me­nedzs­ment­tré­ning, sze­mély­ze­ti me­nedzs­ment, szer­ve­ze­ti stra­té­gia

New and Mo­dern Met­hods in Pub­lic Ad­mi­nistra­ti­on Le­aders­hip De­ve­lop­ment

Sum­ma­ry

Since 2014, the Na­ti­o­nal Uni­ver­sity of Pub­lic Ser­vi­ce (NUPS) has been pro­vi­ding post­gra­du­a­te train­ing for pub­lic ad­mi­nistra­ti­on of­fi­ci­als. In ad­di­ti­on to the tra­di­ti­o­nal, pri­ma­rily legal edu­ca­ti­on fo­cus­ing on the tea­cher, cur­rently prac­ti­cal tea­ch­ing met­hods fo­cus­ing on stu­dents are more com­mon. The ar­tic­le – using the aut­hor's forth­com­ing doc­tor­al dis­ser­ta­ti­on built on em­pi­ri­cal re­se­arch – analy­ses fea­sib­le met­hods of imp­ro­ving the ef­fi­ci­ency of the Hun­ga­ri­an post­gra­du­a­te pub­lic ad­mi­nistra­ti­on train­ing sys­tem. To this end, it pre­sents a novel self-lear­ning met­hod for hand­ling the qu­an­ti­ta­vive and qu­a­li­ta­tive chal­len­ges of con­ti­nu­ing edu­ca­ti­on and sup­port­ing the con­cept of li­fel­ong lear­ning.

Key­words: ma­nag­ement train­ing, per­so­nal ma­nag­ement, firm strategy

Be­ve­ze­tés

A ve­ze­tő­fej­lesz­tés be­fek­te­tés, a szer­ve­zet hosszú távú ered­mé­nyes és ha­té­kony mű­kö­dé­sét biz­to­sít­ja. Saj­nos az el­múlt év­ti­ze­dek­ben a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zés a hu­mán­po­li­ti­ka el­ha­nya­golt te­rü­le­te volt. Több év­ti­ze­des le­ma­ra­dást ge­ne­rál­va, so­ká­ig nem épült ki az egyé­ni (mun­ka­kö­rök által el­várt) kép­zé­si igé­nyek kom­pe­ten­cia­ala­pú fej­lesz­tő­rend­sze­re. A ma­gyar köz­igaz­ga­tás jel­lem­ző­en las­san zár­kó­zik fel a HR-tren­dek­hez, ami a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zés kul­tú­rá­já­ra ma is érez­he­tő­en rá­nyom­ja a bé­lye­gét. A te­rü­le­tet az el­múlt év­ti­ze­dek­ben szi­get­sze­rű, mar­gi­ná­lis mű­kö­dés jel­le­mez­te. Min­dig lé­te­zett ve­ze­tő­fej­lesz­tés, va­la­mi­lyen for­má­ban, de ko­ránt­sem vált a szer­ve­ze­ti ha­té­kony­sá­got ma­xi­ma­li­zá­ló stra­té­gi­ai HR-funk­ci­ó­vá.

2010 után a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zé­si rend­sze­re fo­ko­za­to­san kez­dett fel­zár­kóz­ni a most mo­dern­nek szá­mí­tó ok­ta­tá­si mód­sze­rek hasz­ná­la­tá­hoz. A tiszt­vi­se­lők 2014. ja­nu­ár 1. óta rend­sze­res to­vább­kép­zés­re kö­te­le­zet­tek, ami ön­ma­gá­ban elő­re­lé­pés a ko­ráb­bi évek frag­men­tált ve­ze­tő­kép­zé­se­i­vel szem­ben. Más­részt a ha­gyo­má­nyos elő­adó-köz­pon­tú kép­zé­sek he­lyett be­vett for­má­nak szá­mí­ta­nak a részt­ve­vő­köz­pon­tú kép­zé­si mód­sze­rek (pél­dá­ul e-lear­ning, tré­ning, blen­ded-lear­ning, co­a­ch­ing). Ugyan­ak­kor a fej­lesz­tés soha nem áll­hat meg, ezek ha­té­kony­sá­gát tá­mo­gat­ni lehet és ér­de­mes.

A kor­sze­rű­nek szá­mí­tó ok­ta­tás­mód­szer­ta­ni meg­ol­dá­sok szá­mos elő­nyük és po­zi­tív ha­tá­suk mel­lett hi­á­nyos­sá­go­kat is ma­guk­ban hor­doz­nak. Nem­csak a köz­szol­gá­lat­ban prob­lé­ma, hogy nem tud­hat­juk biz­to­san, a részt­ve­vők egy-egy vé­gig­ült tré­ning­ből, vé­gig­né­zett e-lear­ning vi­de­ó­ból végül mennyit ta­nul­nak. A tré­nin­gek során mo­del­le­zett szi­tu­á­ci­ók sora nem a va­ló­ság. Nem ga­ran­tált, hogy egy-egy mun­ka­he­lyi szi­tu­á­ci­ó­ban va­ló­ban mű­köd­nek-e a be­gya­ko­rolt min­ták. A to­vább­kép­zé­sek rend­sze­rint rövid idő­tar­ta­mú­ak (1–3 nap), ennyi idő alatt ke­vés­sé tud­nak el­mé­lyül­ni a meg­szer­zett is­me­re­tek. A kép­zé­sek vé­gez­té­vel a részt­ve­vők vissza­tér­nek mun­ka­he­lyük­re, ahol óha­tat­la­nul a ko­ráb­bi ma­ga­tar­tás­min­ták tér­nek vissza. A rövid to­vább­kép­zé­sek bár na­gyon ha­té­ko­nyak, ön­ma­guk­ban nem ké­pe­sek a po­zi­tív ha­tá­sok hosszú távú fenn­tar­tá­sá­ra, ezt kü­lön­bö­ző mó­do­kon tá­mo­gat­ni szük­sé­ges.

A ta­nu­lás ha­té­kony­sá­ga szá­mos té­nye­ző­től függ, el­ső­sor­ban az egyé­ni ön­is­me­ret fo­ká­tól és az egyén ön­ref­le­xi­ós ké­pes­sé­gé­től. A ve­ze­tők kész­ség­fej­lesz­té­sét célzó kép­zé­sek akkor lesz­nek ha­té­ko­nyab­bak, ha a részt­ve­vők már a kez­de­tek­kor meg­fe­le­lő szin­tű ön­is­me­ret­tel, nyi­tott­ság­gal, ön­ref­le­xi­ós kész­ség­gel, ön­kri­ti­kai ér­zék­kel, erős ta­nu­lá­si mo­ti­vá­ci­ó­val és ön­ál­ló ta­nu­lá­si kom­pe­ten­ci­ák­kal ren­del­kez­nek.

Vé­le­mé­nyem sze­rint a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zé­si rend­szer ha­té­kony­sá­ga mo­dern vi­lá­gunk szem­lé­le­té­vel és mun­ka­tem­pó­já­val job­ban össze­egyez­tet­he­tő, ún. ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás² ok­ta­tás­mód­szer­tan­ban be­töl­tött sze­re­pé­nek hang­sú­lyo­sab­bá té­te­lé­vel to­vább nö­vel­he­tő. Az ön­ál­ló ta­nu­lás tá­mo­ga­tá­sá­hoz ki­ala­kít­ha­tó egy, a kép­ző­in­téz­mény által irá­nyí­tott, tá­mo­ga­tott, de a részt­ve­vők szá­má­ra magas fokú ta­nu­lá­si au­to­nó­mi­át biz­to­sí­tó, új­sze­rű ok­ta­tás­mód­szer­ta­ni mo­dell. Ez a mo­dell, kom­bi­nál­va a ve­ze­tő­fej­lesz­tés je­len­le­gi mód­sze­re­i­vel, nö­vel­he­ti a kép­zé­si rend­szer ha­té­kony­sá­gát.

A ja­vas­la­tok célja ter­mé­sze­te­sen, hogy ma­gá­ra a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zés alap­di­lem­má­já­ra is se­gít­se­nek meg­ol­dást ta­lál­ni: ho­gyan nö­vel­he­tő a köz­igaz­ga­tá­si ve­ze­tők és ez­ál­tal a köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­ze­tek ha­té­kony­sá­ga?

Ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás (vagy irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés)

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás mód­sze­ré­nek be­mu­ta­tá­sa előtt rö­vi­den vá­zo­lom a fel­nőtt­kép­zé­si mód­sze­rek egyik le­het­sé­ges ti­pi­zá­lá­sát (ezek szer­zők­től füg­gő­en sok­fé­lék le­het­nek) (Rogers, 1983).

Az and­ra­gó­gia ma­gyar­or­szá­gi alap­ja­it le­ra­kó Durkó Má­tyás már az in­ter­net vi­lág­mé­re­tű el­ter­je­dé­sét meg­elő­ző idő­ben előre je­lez­te: „Nem két­sé­ges, hogy a jövő (az élet min­den szak­te­rü­le­tén) az ön­mű­ve­lés, ön­ala­kí­tás na­gyobb ará­nyú sze­re­pe felé mutat. A tech­ni­ka, a szak­mai kul­tú­ra ál­lan­dó, gyors fej­lő­dé­se élet­szük­ség­let­té teszi a fej­lő­dés­sel való lé­pés­tar­tást, az új kö­ve­tel­mé­nyek­nek való meg­fe­le­lést, ami­nek csak egyik for­má­ja lesz a szer­ve­zett fel­nőtt­ko­ri to­vább­kép­zés, na­gyobb ará­nyú te­rü­le­te min­den­kép­pen az ön­mű­ve­lés, ön­kép­zés lesz” (Durkó, 1999:47).

Az in­ter­net tér­nye­ré­sé­nek kö­szön­he­tő­en a világ ha­tá­rai el­ké­pesz­tő mér­ték­ben ki­tá­rul­tak. A 21. szá­zad­ban be­kö­vet­ke­ző gyors tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés gyö­ke­re­sen át­ala­kít­ja a ta­nu­lás­ról al­ko­tott fo­gal­ma­in­kat. Ko­ráb­ban a tu­dás­szer­zés szin­te egyed­ural­ko­dó és el­is­mert módja a for­má­lis is­ko­lai kép­zés volt, ahol a tanár volt a tudás hi­te­les, szin­te egye­dü­li for­rá­sa. Ma­nap­ság vi­szont szin­te bármi el­ér­he­tő az in­ter­ne­ten, és a mun­ka­vál­la­lók fel­ké­szült­sé­gé­vel kap­cso­la­tos el­vá­rá­sok is gyö­ke­res vál­to­zá­son men­nek ke­resz­tül. Fel­ér­té­ke­lő­dik a nem for­má­lis (ön­kén­tes, rö­vi­debb idejű, ki­egé­szí­tő jel­le­gű) vagy in­for­má­lis ta­nu­lás (ok­ta­tá­si rend­sze­ren tel­jes egé­szé­ben kívül eső) sze­re­pe.³

Az is­me­ret­szer­zés mód­jai ro­ham­tem­pó­ban ala­kul­nak át, ami nem fel­tét­le­nül jár együtt a for­má­lis kép­zés je­len­tő­sé­gé­nek vég­le­ges vissza­szo­ru­lá­sá­val (bár van­nak ilyen prog­nó­zi­sok). A for­má­lis ok­ta­tás to­vább­ra is ga­ran­cia a mi­nő­sé­gi tu­dás­transz­fer­re. Más­részt az el­he­lyez­ke­dés alap­fel­té­te­le a leg­több he­lyen iga­zolt, szak­mai vég­zett­ség, ami csak for­má­lis ke­re­tek kö­zött sze­rez­he­tő meg. Vi­szont a meg­vál­to­zott tár­sa­dal­mi igé­nyek­hez al­kal­maz­kod­va a for­má­lis kép­ző­in­téz­mé­nyek szá­má­ra egyre in­kább el­ke­rül­he­tet­len ta­ní­tá­si mód­sze­re­ik át­ala­kí­tá­sa. Durkó Má­tyás sza­vai be­iga­zo­lód­tak, a fel­nőtt­ok­ta­tás az élet­hosszig tartó ta­nu­lás pa­ra­dig­má­já­hoz iga­zod­va egyre in­kább az ön­mű­ve­lés irá­nyá­ba halad.

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás (self-di­rec­ted lear­ning, SDL) és a to­váb­bi ha­son­ló je­len­tés­tar­tal­mú el­ne­ve­zé­sek a szak­iro­da­lom­ban: in­for­má­lis ta­nu­lás, au­to­di­dak­ta ta­nu­lás, ön­sza­bá­lyo­zó ta­nu­lás, ön­kép­zés, ön­ne­ve­lés, ön­mű­ve­lés , ál­ta­lá­nos ér­te­lem­ben a kép­zé­si rend­sze­ren kí­vü­li, egyé­ni is­me­ret­szer­zé­si ta­nu­lá­si módot je­len­tik.⁴ A fo­ga­lom nem ke­ve­ren­dő össze az ön­ál­ló ta­nu­lás­sal, amely min­den ta­nu­lá­si-ta­ní­tá­si fo­lya­mat ki­ke­rül­he­tet­len eleme (pl. házi fel­adat for­má­já­ban). Az ön­ál­ló ta­nu­lás – irá­nyí­tás szem­pont­já­ból – köz­ve­tett vagy táv­irá­nyí­tá­sú mun­ka­vég­zést je­lent, ami a ta­nár­ral/tutor­ral kö­zö­sen vég­zett mun­kát egé­szí­ti ki (Kra­i­ci­né Szo­koly–Csoma, 2012:187).

Maga az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás fo­ga­lom­rend­sze­re máig nem le­tisz­tult, a fel­nőtt­ok­ta­tás sűrűn ku­ta­tott, el­lent­mon­dá­sos te­rü­le­te (Tóth, 2008). A fo­gal­mat és a fel­nőtt­ok­ta­tás más alap­fo­gal­ma­it is (pl. in­for­má­lis, non­for­má­lis ta­nu­lás) a szak­te­rü­let szer­zői nem egy­for­ma je­len­tés­tar­ta­lom­mal hasz­nál­ják. A fo­ga­lom­ma­gya­rá­za­tok­ban most nem szük­sé­ges el­mé­lyed­ni, azt meg­te­szik más tu­do­má­nyos mun­kák.⁵

A fo­gal­mak ta­nul­má­nyo­zá­sa után ki­je­lent­he­tő, hogy az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás­ban: a fel­nőtt saját el­gon­do­lá­sa alap­ján, maga kez­de­mé­nye­zi a ta­nu­lást; maga ha­tá­roz­za meg a ta­nu­lás cél­ja­it; ki­vá­laszt­ja a meg­fe­le­lő ta­nu­lá­si stra­té­gi­át; irá­nyít­ja a ta­nu­lá­si fo­lya­ma­tot; képes az ered­mény(ek) ér­té­ke­lé­sé­re, az ön­ref­le­xi­ó­ra. A ta­nu­ló lé­nye­gé­ben magas fokú ta­nu­lá­si ön­ál­ló­sá­got (au­to­nó­mi­át) élvez , és fo­lya­ma­tos kont­rollt gya­ko­rol saját ta­nu­lá­si fo­lya­ma­ta fe­lett. Az ön­irá­nyí­tott­ság mér­té­ke el­té­rő lehet, ami a ta­nu­lá­si fo­lya­mat során az au­to­nó­mia el­té­rő fo­ka­i­ban nyil­vá­nul meg. Tel­jes körű au­to­nó­mi­á­ról be­szél­he­tünk pél­dá­ul, ami­kor egy há­zi­asszony (1) el­ha­tá­roz­za, hogy főzni tanul, (2) sza­kács­köny­ve­ket vesz, (3) ön­ál­ló­an gya­ko­rol, a ta­nu­lás ered­mé­nyes­sé­gét (4) a csa­lád­já­nak főzt­jé­re adott vissza­jel­zé­sei alap­ján „méri le” (Moore, 1997:132).

Ön­kép­zés terén a le­he­tő­sé­gek tár­há­za szin­te vég­te­len. Vá­laszt­ha­tunk ön­se­gí­tő köny­ve­ket, vi­de­ó­kat, kü­lön­fé­le mo­bil­al­kal­ma­zá­so­kat, meg­lá­to­gat­ha­tunk di­gi­tá­lis könyv­tá­ra­kat, vagy szimp­lán be­kap­csol­juk a tévét, ször­fö­zünk az in­ter­ne­ten, vagy akár on­line sza­bad­egye­te­me­ket lá­to­gat­ha­tunk.

A szak­iro­da­lom sze­rint tehát az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás nem­csak au­to­di­dak­ta módon, hanem a for­má­lis ok­ta­tá­si rend­sze­ren belül is el­kép­zel­he­tő. Ekkor a ta­nu­lá­si au­to­nó­mia szű­kül, hi­szen a ke­re­tek meg­sza­bá­sa és a fo­lya­ma­tok irá­nyí­tá­sa az in­téz­mény ke­zé­ben van. Már nem be­szél­he­tünk a ta­nu­ló ma­xi­má­lis ön­irá­nyí­tá­sá­ról.

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás in­téz­mé­nyi ke­re­tek kö­zött zajló vál­fa­ja ese­té­ben meg­fe­le­lőbb­nek tar­ta­nám az ún. irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés ki­fe­je­zés hasz­ná­la­tát , amely pon­to­sab­ban fe­je­zi ki a fo­ga­lom je­len­tés­tar­tal­mát. Ebben, a for­má­lis in­téz­mé­nyi ke­re­tek kö­zött zajló ta­nu­lá­si for­má­ban a ta­nu­ló nem tel­jes mér­ték­ben ön­ál­ló (ta­nu­lá­si au­to­nó­mi­á­ja nem tel­jes). Kö­te­le­ző jel­leg­gel, az adott in­téz­mény irá­nyí­tá­sá­val és tá­mo­ga­tá­sá­val halad saját belső fej­lő­dé­si útján.

Cser­né Ader­mann Gi­zel­la sze­rint „A merev in­téz­mé­nyi ke­re­tek nem te­szik le­he­tő­vé az ön­irá­nyí­tott­ság ér­vé­nye­sü­lé­sét a fel­nőtt ta­nu­lá­sá­ban” (Cser­né Ader­mann, 2000:5). De mi­lyen kri­té­ri­u­mai van­nak az in­téz­mé­nyi meg­va­ló­sí­tás­nak? Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás tá­mo­ga­tá­sát vál­la­ló in­téz­mény:

Ok­ta­tá­si szak­ér­tők sze­rint kell hogy az em­ber­nek le­gyen saját, egyé­ni ta­nu­lá­si stra­té­gi­á­ja, mely­nek se­gít­sé­gé­vel tudja a ta­nu­lás ön­sza­bá­lyo­zá­sát meg­va­ló­sí­ta­ni és fenn­tar­ta­ni. A fel­nőtt kor­osz­tály­nál fon­tos, hogy a ta­nu­lá­si te­vé­keny­sé­gek az ön­irá­nyí­tot­tan sza­bá­lyo­zott gya­kor­la­tok irá­nyá­ba fej­lőd­je­nek. A ta­nu­lá­si stra­té­gi­ák egyik leg­ha­té­ko­nyabb vál­to­za­ta az ön­me­ne­dzselt, ön­ve­zé­relt ta­nu­lás (Kiss, 2009:220).

Néz­zünk egy-egy ér­de­kes pél­dát az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás­nak mi­nő­sít­he­tő új­sze­rű, kép­zé­si for­mák­ra.

Self-co­a­ch­ing

Ma­gyar­or­szá­gon még ke­vés­sé is­mert a self-co­a­ch­ing. Mód­sze­re az USA-ból szár­ma­zik, a pszi­cho­ló­gi­ai, te­rá­pi­ás ke­ze­lé­sek egyik al­ter­na­tí­vá­ja­ként fej­lesz­tet­ték ki, ki­egé­szí­tő te­rá­pi­a­ként. Ma már a me­nedzs­ment te­rü­le­tén is al­kal­maz­zák. Egyes szer­zők a fel­nőtt­kép­zés ke­re­té­ben tör­té­nő ké­sőb­bi elő­re­tö­ré­sét prog­nosz­ti­zál­ják. Mód­szer­ta­nát te­kint­ve va­la­hol fél­úton van a pszi­cho­te­rá­pia és az üz­le­ti ta­nács­adás kö­zött.

A self-co­a­ch­ing fo­ga­lom­hoz szé­les kör­ben el­fo­ga­dott de­fi­ní­ci­ót még nem ta­lá­lunk, mivel iro­dal­ma még kez­det­le­ges­nek te­kint­he­tő. Így az ol­va­sot­tak alap­ján kí­sér­le­tet te­szek arra, hogy egy saját de­fi­ní­ci­ó­val áll­jak elő, amely vé­le­mé­nyem sze­rint össze­fog­lal­ja a fo­ga­lom lé­nye­gét: A self-co­a­ch­ing (ön-co­a­ch­ing) olyan sze­mé­lyi­ség­fej­lesz­té­si esz­kö­zök­kel tá­mo­ga­tott fo­lya­mat, amely során az egyén saját belső vál­to­zá­sát, nö­ve­ke­dé­sét me­ne­dzse­li. A fo­lya­mat során po­zi­tív irá­nyú ma­ga­tar­tás­vál­to­zás ér­he­tő el szak­mai és ma­gán­éle­ti te­rü­le­ten egy­aránt, amely ha­tá­sá­ra az egyén az ön­is­me­ret (self-know­ledge) és ön­tu­da­tos­ság (self-aware­ness) ma­ga­sabb fo­ká­ra lép, fel­ada­ta­it, prob­lé­má­it na­gyobb ha­té­kony­ság­gal ke­ze­li. Tehát tu­laj­don­kép­pen olyan esz­köz, amely co­a­chin­g­e­le­mek­kel dol­go­zik, vi­szont az esz­köz­tá­rat úgy fej­lesz­tet­ték ki, hogy azt az egyén ön­ál­ló­an, szak­em­ber se­gít­sé­ge nél­kül is tudja hasz­nál­ni.

A mo­dern ve­ze­tés ru­gal­mas meg­kö­ze­lí­tést kíván, olyat, ami saját stí­lust ala­kít ki, au­ten­ti­kus, egye­di (Mc­Le­od, 2007:21). A self-co­a­ch­ing alap­gon­do­la­ta, hogy az egyén képes fe­le­lős­sé­get vál­lal­ni és lé­pé­se­ket tenni saját sze­mé­lyes fej­lő­dé­se ér­te­ké­ben. Ami­kor va­la­ki más­hoz for­du­lunk, hogy se­gít­sen ne­künk, akkor nem hasz­nál­juk ki ma­xi­má­li­san saját belső erőn­ket (Lu­ci­a­ni, 2007:33).

A munka alap­ve­tő­en ön­ál­ló­an tör­té­nik, de a fej­lesz­tés­be be­von­ha­tunk kol­lé­gá­kat, csa­lád­ta­go­kat, lét­re­hoz­va saját co­a­ching­csa­pa­tun­kat. Kör­nye­ze­tünk vissza­jel­zé­sei se­gí­tik a fo­lya­ma­tot. A self-co­a­ch­ing ter­mé­sze­te­sen nem könnyű, mert ön­ál­ló mun­kát fel­té­te­lez, amely­hez ki­tar­tás, tü­re­lem és ön­ál­ló ta­nu­lá­si kom­pe­ten­ci­ák meg­lé­te szük­sé­ges. Fon­tos, hogy az egyén ne adja fel menet köz­ben a fo­lya­ma­tot, hi­szen nincs egy olyan sze­mély, aki őt fo­lya­ma­to­san „no­szo­gas­sa” (Ba­tis­ta, 2013).

Né­hány, a té­má­val fog­lal­ko­zó in­ter­ne­tes por­tál sze­rint a self-co­a­ching­hoz nem szük­sé­ges co­a­ch­ing-elő­kép­zett­ség, ugyan­ak­kor, vé­le­mé­nyem sze­rint, a részt­ve­vő­ket elő­ze­te­sen fel lehet ké­szí­te­ni a self-co­a­ch­ing fo­lya­mat ha­té­kony vé­gig­élé­sé­re. Ez egy fe­le­lős­ség­tel­jes, tu­da­tos ta­nu­lá­si fo­lya­mat, amely­nek alap­ja az ön­is­me­ret, így cél­sze­rű, ha a self-co­a­ch­ing fo­lya­ma­tot ön­is­me­re­ti fej­lesz­tés is meg­elő­zi/ki­egé­szí­ti.

On­line ta­nu­lás

Ko­runk leg­nagy­sze­rűbb le­he­tő­sé­ge az on­line ta­nu­lás­ban rej­lik. Ezért nem vé­let­len, hogy a mi­nő­sé­gi tu­dás­transz­fert ga­ran­tá­ló on­line sza­bad­egye­te­mek nép­sze­rű­sé­ge vi­ha­ros gyor­sa­ság­gal nő. Elő­fu­tá­ruk­nak talán a brit Open Uni­ver­sity (OP) te­kint­he­tő, amely már 1971 óta út­tö­rő sze­re­pet ját­szott kez­det­ben a te­le­ví­zió­ala­pú ok­ta­tás­ban (Gid­dens, 2008:563), ma­nap­ság pedig a leg­kor­sze­rűbb szá­mí­tó­gé­pen el­ér­he­tő ok­ta­tá­si for­mák­kal dol­go­zik.⁶ De meg­em­lít­he­tő a Pho­e­nix Egye­tem is, amely az ame­ri­kai on­line ok­ta­tás egyik út­tö­rő­je, ahol a ha­gyo­má­nyos mód mel­lett on­line dip­lo­ma meg­szer­zé­sé­re is le­he­tő­ség van.⁷

Em­lít­he­tek egy har­ma­dik pél­dát is: a Co­ur­se­ra (coursera.​org) az egyik leg­is­mer­tebb nem­zet­kö­zi ok­ta­tá­si por­tál. A vál­la­la­tot 2012-ben ala­pí­tot­ta a Stan­ford Egye­tem két pro­fesszo­ra. Ug­rás­sze­rű fej­lő­dé­sét mu­tat­ja, hogy a vál­la­lat 2015-ben el­ér­te a 15 mil­lió fel­hasz­ná­lót, az 1100 kur­zust, ame­lyet 121 kü­lön­bö­ző egye­tem biz­to­sít az ér­dek­lő­dők szá­má­ra (Wan, 2015). A plat­form le­tisz­tult képet mutat, és rend­kí­vül fel­hasz­ná­ló­ba­rát. Né­hány gomb­nyo­más a re­giszt­rá­ció, me­lyet kö­ve­tő­en az összes tan­fo­lyam in­gye­ne­sen, angol nyel­ven igény­be ve­he­tő. Díj­kö­te­les szol­gál­ta­tá­si cso­mag­juk is van, az igény­be­ve­vő ré­szé­re, bi­zo­nyos szol­gál­ta­tá­si ár el­le­né­ben, iga­zo­lást (cer­ti­fi­ca­te) ál­lí­ta­nak ki a tan­fo­lyam tel­je­sí­té­sé­ről. Ezzel a mun­kál­ta­tók, ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek irá­nyá­ba iga­zol­ni lehet a kur­zus el­vég­zé­sét.

A Co­ur­se­ra on­line kur­zu­sa­i­val a tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lás ré­sze­sé­nek is te­kint­he­tő, ugyan­is a fe­lü­le­ten ke­resz­tül a világ azon fej­lő­dő or­szá­ga­i­ba is eljut a ta­nu­lá­si le­he­tő­ség, ahol erre más­ként nincs mód (Kol­ler, 2012). Nem a „one size fits all” szem­lé­let­ben gon­dol­ko­dik, hanem a sze­mély­re sza­bott ta­ní­tás­ban (per­so­na­li­za­ti­on). Ezt több csa­tor­nán ke­resz­tül teszi meg, amely arra is le­he­tő­sé­get biz­to­sít, hogy vir­tu­á­lis (vagy akár fi­zi­ká­lis), or­szág­ha­tá­ro­kon át­íve­lő ta­nu­lói cso­por­tok, ta­nu­lói há­ló­za­tok jöj­je­nek létre.

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lá­si fo­lya­mat ter­ve­zé­se

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás si­ke­res­sé­gé­hez szá­mos té­nye­ző össze­han­golt mű­kö­dé­se szük­sé­ges. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül: na­gyon fon­tos a re­á­lis célok ki­tű­zé­se; a célok tel­je­sí­té­se je­lent­sen ki­hí­vást, ugyan­ak­kor le­gyen tel­je­sít­he­tő is egy­ben (Schunk, 1990:81). To­váb­bi fon­tos fel­té­tel, hogy a ta­nu­ló­nak ren­del­kez­nie kell az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás ké­pes­sé­gé­vel (fe­le­lős­ség­tu­dat, kri­ti­kai gon­dol­ko­dás, el­kö­te­le­zett­ség, szor­ga­lom stb.). Az ön­kép­zés terén a ta­nu­lá­si kom­pe­ten­ci­ák meg­lé­te mel­lett a ta­nu­lá­si mo­ti­vá­ció is kulcs­kér­dés. Ennek hi­á­nyá­ban az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás eleve ku­darc­ra van ítél­ve.

Az ön­irá­nyí­tott ve­ze­tő­fej­lesz­tés ke­re­té­ben az egyes sze­rep­lők fel­ada­ta nagy­já­ból a kö­vet­ke­ző:

A fej­lesz­tő in­téz­mény: kép­zé­si mód­szer­tan és fej­lesz­tő szak­em­ber­gár­da össze­ál­lí­tá­sa; ta­nu­lá­si inf­ra­struk­tú­ra biz­to­sí­tá­sa (ta­nu­ló­kör­nye­zet); a kép­zé­sek és ok­ta­tók mi­nő­ség­biz­to­sí­tá­sa.

A fej­lesz­tő szak­em­ber: se­gí­ti a ve­ze­tőt a fej­lő­dé­si célok meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban; fo­lya­ma­to­san fi­gye­lem­mel kí­sé­ri a fej­lő­dés tel­jes fo­lya­mat­ban (me­ne­dzse­li a ta­nu­lá­si fo­lya­ma­tot); ösz­tön­zi és biz­tat­ja a ve­ze­tőt a ta­nu­lá­si út vé­gig­já­rá­sa során.

A fej­lesz­tés­ben részt vevő ve­ze­tő: együtt­mű­kö­dik a fej­lesz­té­si fo­lya­mat sze­rep­lő­i­vel; meg­fo­gal­maz­za saját – ön­ma­ga és a szer­ve­zet szá­má­ra hasz­nos – fej­lő­dé­si cél­ja­it; fe­le­lős­sé­get vál­lal saját fej­lő­dé­sé­ért, és el­kö­te­le­zet­ten cse­lek­szik a po­zi­tív irá­nyú vál­to­zá­so­kért.

A szer­ve­zet (a fej­lesz­tés­ben érin­tett sze­mé­lyek, pél­dá­ul fe­let­tes ve­ze­tő vagy HR-szak­em­ber): segít a fej­lő­dé­si célok meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban; konst­ruk­tív vissza­jel­zé­sek­kel tá­mo­gat­ja a ve­ze­tőt a mun­ká­já­ban; tá­mo­gat­ja a fej­lő­dést, és biz­to­sít­ja az ehhez szük­sé­ges esz­kö­zö­ket.

Az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás az ún. li­fel­ong lear­ning (éle­ten át tartó ta­nu­lás) alap­ja és fel­té­te­le, hi­szen éle­tünk során nem ve­szünk részt min­dig for­má­lis in­téz­mé­nyi ok­ta­tás­ban, ugyan­ak­kor a pi­ac­ké­pes tudás meg­újí­tá­sá­ra egy éle­ten át szük­sé­günk van. A jö­vő­ben ér­de­mes ki­dol­goz­ni a tiszt­vi­se­lői to­vább­kép­zés ön­irá­nyí­tott ta­nu­lá­si mód­sze­re­it, amely hosszú távon költ­ség­ha­té­kony, idő­alap-kí­mé­lő, és a min­den­na­pok sűrű na­pi­rend­jé­be be­il­leszt­he­tő.

Az irá­nyí­tott ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés mód­szer­ta­na

A ve­ze­tő ön­is­me­re­te, ön­fej­lesz­té­se akkor lesz ered­mé­nyes, ha képes ön­ál­ló módon, a ta­pasz­ta­la­ti ta­nu­lás mód­sze­re­i­vel élve, saját magát ob­jek­tív és in­tu­i­tív szem­szög­ből egy­aránt ér­té­kel­ni. Ehhez egy hosszú ha­tó­tá­vú, fo­lya­ma­tos és tu­da­tos ta­nu­lá­si fo­lya­mat ki­épí­té­sé­re van szük­ség, amely a kép­ző­in­téz­mény­től ka­pott irány­mu­ta­tás se­gít­sé­gé­vel ön­ál­ló­an (rend­sze­res külső tá­mo­ga­tás nél­kül is), a ve­ze­tő belső ere­jé­ből, saját egyé­ni­sé­gé­ből és sze­mé­lyi­sé­gé­nek att­ri­bú­tu­ma­i­ból táp­lál­koz­va mű­kö­dik. A tré­ning, co­a­ch­ing, ac­ti­on-lear­ning, a szu­per­ví­zió, a pszi­cho­a­na­lí­zis és az e-lear­ning mód­sze­re­i­re, ered­mé­nye­i­re épít­ve ki­fej­leszt­he­tő egy uni­ká­lis mód­szer, amely a ve­ze­tő ön­ál­ló, fo­lya­ma­tos, ma­ra­dan­dó ha­tá­sú, belső fej­lő­dé­sét tá­mo­gat­ja.

Az 1. táb­lá­zat az új­sze­rű mód­szer­ta­ni mo­dellt azo­nos vizs­gá­la­ti ka­te­gó­ri­ák men­tén ha­son­lít­ja össze az ala­po­kat szol­gál­ta­tó mód­szer­ta­nok­kal. A táb­lá­zat jól szem­lél­te­ti a főbb sa­já­tos­sá­go­kat, ér­zé­kel­te­ti az új­sze­rű mód­szer­ta­ni meg­kö­ze­lí­tés (irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés) el­mé­le­ti sa­já­tos­sá­ga­it, va­la­mint össze­ha­son­lít­ha­tó­vá teszi a ma­nap­ság leg­nép­sze­rűbb ta­nu­lá­si mo­del­lek­kel (tré­ning, co­a­ch­ing, e-lear­ning). Az egyes ka­te­gó­ri­ák men­tén a ta­nu­lá­si for­mák ter­mé­sze­te­sen csak ál­ta­lá­no­sí­tott jel­lem­ző­ket fog­lal­nak össze.

Célom, hogy az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés mód­szer­ta­ná­ban öt­vöz­zem a nép­sze­rű ta­nu­lá­si for­mák elő­nye­it egy olyan, mód­szer­ta­ni­lag in­te­gra­tív mo­dell­ben, amely a meg­lé­vő ta­ní­tá­si/ta­nu­lá­si mód­sze­rek­re épít, eze­ket új­sze­rű szem­lé­let­ben az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés ér­de­ké­ben öt­vö­zi. Mód­szer­ta­ni alap­ja­it az ön­irá­nyí­tott ta­nu­lás, a ko­ope­ra­tív tech­ni­kák, a ta­pasz­ta­la­ti ta­nu­lás, a tré­ning, co­a­ch­ing, ac­ti­on lear­ning, self-co­a­ch­ing, a szu­per­ví­zió, a pszi­cho­a­na­lí­zis és az e-lear­ning tech­ni­kák adják.

Al­kal­ma­zá­sá­nak ha­tá­sá­ra el­in­dul­hat a ve­ze­tő­ben az ön­ref­le­xió fo­lya­ma­ta, amely az ön­is­me­re­ten ke­resz­tül vezet el a belső, tar­tós vál­to­zás­hoz. A fo­lya­mat tá­mo­gat­ja a gon­do­la­ti pers­pek­tí­va­vál­tást, se­gí­ti, hogy a ve­ze­tő új gon­do­la­ti, szem­lé­le­ti pa­ra­dig­má­kat ala­kít­son ki. Cél, hogy a ve­ze­tő meg­ért­se és ke­zel­ni tudja saját sze­mé­lyes el­aka­dá­sa­it. Ered­mé­nye­képp re­mél­he­tő­leg hosszú távon javul a ve­ze­té­si kom­pe­ten­cia.

Szán­dé­kom sze­rint egy konk­rét fej­lesz­té­si prog­ram mód­szer­ta­ni alap­ja­it is si­ke­rül le­rak­ni, amely nem­csak egy el­mé­le­ti mód­szer­ta­ni fel­ve­tés, hanem vi­szony­lag gyor­san ki­fej­leszt­he­tő és hasz­nál­ha­tó is lesz a ve­ze­tő­kép­zé­si rend­szer­ben.

A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés mód­sze­ré­nek ki­ala­kí­tá­sa

A kör­nye­ze­ti és tech­ni­kai fej­lő­dés ha­tá­sá­ra a ta­nu­lás mód­sze­rei és csa­tor­nái át­ala­kul­nak, és egyre in­kább az ön­ál­ló­ság kerül elő­tér­be, de nem­csak a ta­nu­lás, hanem az élet szá­mos te­rü­le­tén. Gon­dol­junk pél­dá­ul a ca­fe­te­ria­rend­szer­re, ahol a mun­ka­vál­la­ló a jut­ta­tá­si cso­mag­ból saját íz­lé­se sze­rint vá­laszt­hat ele­me­ket. Az em­be­rek sze­re­tik azt érez­ni, hogy van vá­lasz­tá­suk. A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tő mód­szer be­le­il­lik ebbe a lo­gi­ká­ba, mert az ön­ál­ló ta­nu­lá­si fo­lya­mat me­ne­dzse­lé­sé­hez egy saját „tool box” ki­fej­lesz­té­sé­ben se­gí­ti a ve­ze­tőt.

Ku­ta­tá­sa­im arra irá­nyul­nak, hogy az el­mé­le­ti meg­ala­po­zá­son túl a prog­ram gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tá­sa ho­gyan tör­tén­het. A konk­rét köz­igaz­ga­tá­si ve­ze­tői mód­szer­tan ki­dol­go­zá­sa egy ok­ta­tók­ból, pszi­cho­ló­gu­sok­ból, co­a­chok­ból, szu­per­vi­z­o­rok­ból és tré­ne­rek­ből álló team fel­ada­ta lehet. De a prog­ram alap­ve­tő mód­szer­ta­ni fel­épí­té­se már kör­vo­na­laz­ha­tó, fel­épí­té­sét te­kint­ve három fő rész­ből állna.

Ve­ze­tői ön­fej­lesz­tést se­gí­tő in­ter­ak­tív e-book

Az ön­fej­lesz­tést se­gí­tő e-boo­kok az adott ve­ze­tői szin­tek­hez mér­ten dif­fe­ren­ci­ált tar­ta­lom­mal ké­szül­het­nek (ve­ze­tői után­pót­lás, kö­zép­ve­ze­tők, felső ve­ze­tők). A mo­dern fel­hasz­ná­lói igé­nyek­nek meg­fe­le­lő e-book gya­kor­la­ti­lag egy mun­ka­fü­zet + se­géd­anyag + sze­mé­lyes napló egy­ben. Mun­ka­fü­zet, mert rövid gya­kor­la­ti fel­ada­to­kat tar­tal­maz. Se­géd­anyag, mert a ve­ze­tő szá­má­ra prak­ti­kus ve­ze­té­si ta­ná­cso­kat tar­tal­maz. Sze­mé­lyes napló, mert ebbe a ve­ze­tő le­ír­hat­ja saját gon­do­la­ta­it (a nap­ló­írás nem vé­let­le­nül ké­pe­zi a te­rá­pi­ás mód­sze­rek alap­ját, hi­szen se­gí­ti az ön­ref­le­xi­ót).

Az e-book tar­tal­mát te­kint­ve in­ter­ak­tív (di­na­mi­kus, ani­má­ci­ós vi­de­ók és fórum is he­lyet kap benne). A tar­ta­lom egy része szö­ve­ges, másik része vi­de­o­a­la­pú. For­má­ját te­kint­ve elekt­ro­ni­ku­san ki­tölt­he­tő, de akár ki is nyom­tat­ha­tó, il­let­ve okos­te­le­fo­non is el­ér­he­tő.

Az in­ter­ak­tív e-book komp­lex tool box, benne több le­het­sé­ges ve­ze­tői fej­lő­dé­si ív épí­tő­ele­me­i­nek fel­raj­zo­lá­sa tör­té­nik. Ezek­ből a ve­ze­tő saját íz­lé­se és ha­la­dá­si üteme sze­rint vá­lo­gat­hat.

Fel­épí­té­si lo­gi­ká­ja: ön­is­me­re­ti gya­kor­la­tok, fel­ada­tok, majd a ve­ze­tői kom­pe­ten­ci­ák fej­lesz­té­sét célzó gya­kor­lat­so­rok, tech­ni­kák és ta­ná­csok (pl. ve­ze­tői sze­mé­lyi­ség meg­is­me­ré­se, idő­gaz­dál­ko­dás, prob­lé­ma­meg­ol­dás stb.) sze­re­pel­né­nek. A pon­tos kép­zé­si tar­ta­lom le­írá­sa vizs­gá­la­tok tár­gyát ké­pe­zi.

A mun­ka­fü­zet fel­adat­tí­pu­sai a tel­jes­ség igé­nye nél­kül:

Mo­bi­lapp­li­ká­ció

Egy le­tölt­he­tő mo­bi­lapp­li­ká­ció nagy­sze­rű­en tudja tá­mo­gat­ni a fo­lya­ma­tot. Az app­li­ká­ció idő­ről időre (na­pon­ta, he­ten­te) ki­sebb, pár per­ces fel­ada­to­kat küld a ve­ze­tő­nek, amellyel ébren tart­ja a fi­gyel­mét és ér­dek­lő­dé­sét. Em­lé­kez­te­ti a prog­ram foly­ta­tá­sá­ra, hi­szen amíg egy cse­lek­vés nem épül be a napi ru­tin­ba, haj­la­mo­sak va­gyunk el­fe­led­kez­ni róla, vagy ha­lo­gat­ni. Ezen­kí­vül a mo­bi­lapp­li­ká­ció a ve­ze­tők közti kom­mu­ni­ká­ci­ós csa­tor­na­ként és a kép­ző­köz­pont üze­net­köz­ve­tí­tő­je­ként is hasz­nál­ha­tó (fej­lesz­tés­től füg­gő­en).

Idő­sza­kos kis cso­por­tos ta­lál­ko­zók, work­sho­pok, fó­kusz­cso­port

A részt­ve­vő­ket elő­ze­te­sen fel lehet ké­szí­te­ni a ve­ze­tői ön­fej­lesz­té­si fo­lya­mat ha­té­kony vé­gig­élé­sé­re. Ez egy fe­le­lős­ség­tel­jes, tu­da­tos ta­nu­lá­si fo­lya­mat, amely akkor lehet si­ke­res, ha a ve­ze­tő érti, mi tör­té­nik, el­kö­te­le­zett, és képes az ön­ál­ló vég­re­haj­tás­ra. Hasz­ná­la­tát meg­elő­ző­en egy gya­kor­la­ti, kis cso­por­tos fel­ké­szí­tést cél­sze­rű­nek tar­ta­nék. A fel­ké­szí­tés a mód­szer­tan el­sa­já­tí­tá­sa mel­lett a ve­ze­tői ön­is­me­ret alap­ja­i­ba is be­ve­zet­né a részt­ve­vő­ket. A tré­ning ér­zé­ke­nyít az ön­is­me­re­ti té­má­ra, és meg­ala­poz­za az e-book ön­ál­ló hasz­ná­la­tát .

A fo­lya­mat köz­ben, az ér­dek­lő­dők szá­má­ra le­he­tő­sé­get kel­le­ne biz­to­sí­ta­ni to­váb­bi kis cso­por­tos ta­lál­ko­zók­ra is, ame­lyek során mo­de­rált be­szél­ge­tés for­má­já­ban meg­oszt­ják ta­pasz­ta­la­ta­i­kat, és vissza­jel­zést adnak a ta­nu­lá­si fo­lya­mat­ról. Ezek nem kö­te­le­ző, hanem fa­kul­ta­tív al­kal­mak.

A ta­lál­ko­zók egy része fó­kusz­cso­port-be­szél­ge­tés­ként is mű­köd­het, ahol az érin­tet­tek ta­pasz­ta­la­ta­ik­kal se­gí­tik a mód­szer to­vább­fej­lesz­té­sét.

A mód­szer kap­cso­la­ta a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés je­len­le­gi mód­sze­re­i­vel

Ha a je­len­le­gi köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zést in­téz­mé­nyi ol­da­lá­ról néz­zük, azt lát­juk, hogy olyan esz­köz­kész­let össze­ál­lí­tá­sa szük­sé­ges, amely költ­ség­ha­té­kony, nagy lét­szá­mú részt­ve­vői kör ese­té­ben is al­kal­maz­ha­tó, vi­szony­lag kevés ha­tá­lyo­sí­tást és szer­ve­zést igé­nyel. A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tő e-book il­lesz­ke­dik az el­vá­rá­sok­hoz, mert egy al­ka­lom­mal kell ál­doz­ni a fej­lesz­tés­re, és fe­le­lős­ség­gel nagy tö­me­gek ke­zé­be ad­ha­tó. Kor­lát­lan számú fel­hasz­ná­lót tesz le­he­tő­vé, mi­ni­má­lis a ha­tá­lyo­sí­tás (kor­rek­ci­ós) szük­ség­le­te, és nem tár­sul­nak hozzá je­len­lé­ti kép­zé­sek.

To­váb­bi el­vá­rás a ve­ze­tő­fej­lesz­tés kap­csán, hogy le­gyen va­ló­ban egyé­ni­fej­lesz­tés­ala­pú, és ne „one size fits all” tí­pu­sú. A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés e-book­ja ennek a kö­ve­tel­mény­nek is meg tud fe­lel­ni. A prog­ram egy „tool box”-ot állít össze, amely­ből a ve­ze­tő saját igé­nye, sze­mé­lyi­sé­ge és haj­lan­dó­sá­ga sze­rint vá­lo­gat. Saját igé­nye­it elé­gí­ti ki, így pá­lyá­ra ál­lít­ja saját egyé­ni-egye­di fej­lő­dé­si fo­lya­ma­tát.

A tré­ning, co­a­ch­ing, e-lear­ning és egyéb kor­sze­rű fej­lesz­té­si esz­kö­zök ma már sze­ren­csé­re egyre in­kább teret nyer­nek a köz­igaz­ga­tás­ban. Vi­szont a tö­meg­ter­me­lés kény­sze­re miatt a kép­zé­si mód­sze­rek sab­lo­nos e-lear­ning tan­anya­gok vagy külső fél, szak­ér­tő be­vo­ná­sát igény­lik ( je­len­lé­ta­la­pú fej­lesz­té­sek). Nincs olyan in­téz­mé­nye­sí­tett mód­szer az esz­köz­tár­ban, ame­lyet a ve­ze­tő ön­ál­ló­an, kedve és haj­lan­dó­sá­ga sze­rint sza­ba­don hasz­nál­hat.

Az új­sze­rű mód­szer be­eme­lé­sé­vel ma­xi­má­lis mód­szer­ta­ni komp­le­xi­tás va­ló­sít­ha­tó meg, vagy­is a lé­te­ző leg­mo­der­nebb ve­ze­tő­fej­lesz­té­si esz­köz­tár in­teg­rált mű­kö­dé­se. Prog­ram­ja be­il­leszt­he­tő a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés meg­lé­vő mód­szer­ta­ni esz­köz­tá­rá­ba. Ter­mé­sze­te­sen nem azt ál­lí­tom, hogy a ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés mód­szer­ta­ná­nak fel kel­le­ne vál­ta­nia a meg­lé­vő mód­szer­ta­no­kat, hanem azo­kat ki­egé­szít­ve, komp­le­men­ter tu­dás­anyag­ként épül­het be a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés mód­szer­ta­ni esz­köz­tá­rá­ba.

Az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés mód­sze­re három pon­ton is kap­cso­lód­hat a meg­lé­vő köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-kép­zé­si rend­szer­hez:

A mód­szer­ta­nok egy­más­ra épü­lé­sét te­kint­ve több­fé­le meg­ol­dás is cél­ra­ve­ze­tő­nek tűnik. Az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés mód­sze­re fel­hasz­nál­ha­tó elő­ta­nul­má­nyok­hoz, ta­nu­lás tá­mo­ga­tá­sá­hoz, a ha­tá­sok fenn­tar­tá­sá­hoz, de akár ön­ma­gá­ban is.

A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés az alap- és spe­ci­á­lis ve­ze­tő­fej­lesz­tés­sel pár­hu­za­mo­san vagy azt meg­elő­ző­en is meg­kez­dőd­het, hi­szen úgyis egy hosszabb idő­tar­tal­mú fo­lya­mat­ról van szó. Ha a ve­ze­tői tré­nin­gek előtt meg­kez­dő­dik, annak az az elő­nye, hogy a részt­ve­vők már egy szi­lárd, erő­sebb ön­is­me­re­ti alap­pal ér­kez­het­nek a tré­nin­gek­re, ez­ál­tal va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy ezek a tré­nin­gek ha­té­ko­nyab­bak lesz­nek. A hát­rá­nya vi­szont, hogy az ön­irá­nyí­tott és ko­ope­ra­tív tech­ni­kák­ban ab­szo­lút já­rat­lan ve­ze­tők szá­má­ra (és sok ilyen lehet) gon­dot okoz­hat az új­sze­rű ta­nu­lá­si mód­szer el­sa­já­tí­tá­sa. Nem tud­hat­juk, hogy a prog­ram­ba be­vont ve­ze­tők mi­lyen ön­fej­lesz­té­si elő­kép­zett­ség­gel ren­del­kez­nek. Így az ér­zé­ke­nyí­tést (pl. fa­kul­ta­tív le­he­tő­ség a meg­is­mert mód­szer­tan tré­ning ke­re­té­ben tör­té­nő el­sa­já­tí­tá­sá­ra) fo­ko­zot­tan szük­sé­ges elő­fel­té­tel­nek tar­tom.

A mód­szer­nek lehet má­sod­la­gos fel­hasz­ná­lá­sa is, pél­dá­ul a köz­szol­gá­lat tel­je­sít­mény­ér­té­ke­lé­si rend­sze­re (TÉR) ese­té­ben. A prog­ram el­sa­já­tí­tá­sá­nak ha­tá­sá­ra a ve­ze­tő ké­pes­sé válna a mun­ka­tár­sak­kal foly­ta­tan­dó fej­lesz­tő be­szél­ge­té­sek si­ke­re­sebb le­foly­ta­tá­sá­ra, to­váb­bá a TÉR ön­ér­té­ke­lé­si mo­dul­já­ban is hasz­no­sí­ta­ni tudná a prog­ram ta­pasz­ta­la­ta­it.

Az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­tés mód­sze­re az egész éle­ten át tartó ta­nu­lá­si fo­lya­ma­tot pró­bál­ja tu­da­tos­sá és ön­ál­ló­an irá­nyít­ha­tó­vá tenni. Biz­to­sít­ja a ta­nu­lá­si fo­lya­mat ál­lan­dó­sá­gát, fenn­tart­ja a részt­ve­vők mo­ti­vá­ci­ó­ját. Emel­lett az irá­nyí­tott ön­fej­lesz­té­si fo­lya­mat­ba min­dig be lehet il­lesz­te­ni egy-egy spe­ci­á­lis kép­zést. Ha ak­tu­á­li­san szük­sé­ges egy adott ve­ze­tői kom­pe­ten­cia, pl. tár­gya­lás­tech­ni­kai kész­sé­gek fel­fej­lesz­té­se, akkor a ve­ze­tő el­lá­to­gat egy ilyen jel­le­gű tré­ning­re.

Össze­fog­la­lás, a mód­szer jö­vő­je

A köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés­ben érin­tett ve­ze­tői kör (kb. 11 000 fő) je­len­tős. Az e-lear­ning, blen­ded-lear­ning és je­len­lé­ti prog­ra­mok ki­ala­kí­tá­sa, fo­lya­ma­tos kar­ban­tar­tá­sa (ha­tá­lyo­sí­tá­sa), va­la­mint a kép­zé­sek szer­ve­zé­se (hely­igény, el­lá­tás, kép­zés­szer­ve­ző mun­ka­tár­sak díja) rend­kí­vül költ­ség­igé­nyes. Az ál­la­mi be­vé­te­lek­ből mű­kö­dő köz­igaz­ga­tás­nak fe­le­lő­sen kell bán­nia az erő­for­rá­sok­kal, egy pénz- és idő­pa­zar­ló kép­zé­si rend­szer fenn­tar­tá­sa olyan luxus, amit nem en­ged­het meg ma­gá­nak. Vi­szont a fej­lesz­té­sek­ről nem sza­bad le­mon­da­ni. Olyan mód­sze­re­ket kell ta­lál­ni, ame­lyek költ­ség­kí­mé­lő­ek, és jó eséllyel meg­té­rül­nek. Azt gon­do­lom, hogy a fent le­ír­tak alap­ján ki­fej­leszt­he­tő egy olyan uni­ká­lis ve­ze­tői ön­ta­nu­lá­si mód­szer, amely képes arra, hogy a köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­tés mi­nő­sé­gi és mennyi­sé­gi ki­hí­vá­sa­it egy­aránt ke­zel­je. A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés mód­sze­re nem drága, hi­szen meg­fe­le­lő elő­ké­szí­tést kö­ve­tő­en a ve­ze­tő ren­del­ke­zé­sé­re bo­csá­tott egy­sze­rű e-book­kal ön­ál­ló­an fej­leszt­he­ti magát. Nem kell tehát kép­zé­se­ket szer­vez­ni, nem kell túl gyak­ran ha­tá­lyo­sí­ta­ni a tan­anya­go­kat, és a ki­ala­kí­tott to­ol-box le­he­tő­vé teszi az egyé­na­la­pú fej­lesz­tést. Mennyi­sé­gi szem­pont­ból pedig elő­nye, hogy fe­le­lős­ség­gel nagy tö­me­gek ke­zé­be ad­ha­tó, hi­szen saját e-book­ját a ve­ze­tő teszi egye­di­vé.

A ve­ze­tői ön­fej­lesz­tés mód­sze­ré­vel kap­cso­la­tos gon­do­la­to­kat ér­de­mes to­váb­bi össze­tett, em­pi­ri­kus ku­ta­tás tár­gyá­vá tenni. Ezt in­do­kol­ja, hogy se­gít­sé­gé­vel egy uni­ká­lis, kor­sze­rű, ugyan­ak­kor költ­ség­kí­mé­lő, prak­ti­kus és egy­sze­rű, nagy tö­me­gek egyé­ni fej­lesz­tést le­he­tő­vé tevő, köz­igaz­ga­tá­si­ve­ze­tő-fej­lesz­té­si esz­köz­tár ki­ala­kí­tá­sá­ra nyíl­na le­he­tő­ség. A fel­vá­zolt el­kép­ze­lés egy el­mé­le­ti mo­dell gon­do­la­ti mag­va­it tar­tal­maz­za. A rész­le­tek ki­dol­go­zá­sa és a mód­szer­tan tesz­te­lé­se re­á­li­san több ku­ta­tó be­vo­ná­sá­val, közös munka ered­mé­nye­ként va­ló­sít­ha­tó meg a jö­vő­ben.