Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 321–335., DOI: 10.24307/psz.2017.0927

Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány az off­shore-je­len­sé­get vizs­gál­ja át­fo­gó­an, az adó­zá­si kér­dé­sek­kel össze­füg­gés­ben. Az off­shore ki­fe­je­zés je­len­tés­tar­tal­ma sok­kal ár­nyal­tabb, mint aho­gyan a köz­tu­dat­ban él, a kor­mány­za­tok szá­má­ra újabb gaz­da­ság­po­li­ti­kai esz­kö­zö­ket je­lent. A nem­zet­kö­zi tő­ke­pi­a­ci tranz­ak­ci­ók ese­té­ben az ons­hore és off­shore stá­tusz a tő­ke­pi­a­cok­hoz való fo­ko­za­tos hoz­zá­fé­rés egyes szint­je­it kü­lö­ní­ti el. A szer­zők fel­vet­nek né­hány, adó- és tár­sa­sá­gi jogi szem­pont­ból is fon­tos kér­dést az off­shore-ral kap­cso­lat­ban. Fog­lal­koz­nak az adó­pa­ra­di­cso­mok ki­ala­ku­lá­sá­nak tör­té­ne­té­vel, az adó­ki­ke­rü­lés és az adó­op­ti­ma­li­zá­ció fo­gal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa kö­rü­li ne­héz­sé­gek­kel, va­la­mint egy gya­kor­la­ti pél­dán ke­resz­tül is­mer­te­tik, hogy mi­lyen módon le­het­sé­ges az off­shore cégek se­gít­sé­gé­vel ki­ját­sza­ni a jog­sza­bá­lyo­kat.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: H21, H26
Kulcs­sza­vak: off­shore, adó­pa­ra­di­cso­mok, adó­ki­ke­rü­lés, adó­op­ti­ma­li­zá­ció

Op­por­tuni­ti­es and Risks in the Off­shore Phe­no­me­non

Sum­ma­ry

The ar­tic­le exa­mi­nes the off­shore phe­no­me­non comp­re­hen­si­vely in con­nec­ti­on with ta­xa­ti­on is­sues. The pub­lic opin­ion about off­shore dif­fers from the po­ten­ti­al me­aning of this exp­r­es­si­on. The govern­ments' point of view, new eco­no­mi­cal and po­li­ti­cal means will be ava­i­lab­le for them. In case of in­ter­na­ti­o­nal fi­nan­cial tran­sac­tions, the ons­hore and off­shore sta­tus di­vi­si­on is not more than se­pa­rat­ing the gra­du­al ava­i­la­bi­lity of each le­vels of the ca­p­ital mar­kets. The aut­hors dis­cuss some re­le­vant ta­xa­ti­on and cor­pora­te law re­la­ted quest­ions, then int­ro­du­ce the brief his­to­ry of the off­shore tax ha­vens and the dif­fi­cul­ti­es de­fi­ning the tax evas­ion and op­ti­mi­sa­ti­on, as well as show a prac­ti­cal examp­le how the off­shore com­pa­ni­es can be used to avoid tax re­gu­la­tions.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: H21, H26
Key­words: off­shore tax ha­vens, tax evas­ion, tax op­ti­mi­sa­ti­on

Be­ve­ze­tő gon­do­la­tok

Az off­shore-je­len­ség min­dig is nagy ér­dek­lő­dés­re tar­tott szá­mot a köz­vé­le­mény ré­szé­ről. Ennek egyik oka, hogy glo­ba­li­zá­ló­dó vi­lá­gunk­ban egyre könnyeb­bé válik a szol­gál­ta­tá­sok nyúj­tá­sa az or­szá­gok kö­zött, ami­nek elő­nye­i­vel és hát­rá­nya­i­val egy­aránt élnek és vissza­él­nek. Az off­shore-je­len­ség­gel össze­füg­gés­ben leg­gyak­rab­ban adó­zá­si kér­dés­ről esik szó.

Az adó­el­len­ál­lás a világ leg­több kor­má­nyá­nak be­vé­te­le­it ve­szé­lyez­te­ti, csök­ken­ti. Az Egye­sült Ál­la­mok sze­ná­tu­sa az adó­ki­ját­szás miatt be­kö­vet­ke­ző ál­la­mi jö­ve­de­lem­ki­esést az egye­sült ál­la­mok­be­li szék­he­lyű vál­la­la­tok, il­let­ve ma­gán­sze­mé­lyek te­kin­te­té­ben 100 mil­li­árd dol­lár­ra be­csü­li éven­te. Szá­mos más or­szág te­kin­te­té­ben ezek a szá­mok több mil­li­árd eu­ró­ra te­he­tők (OECD, 2012). A Költ­ség­ve­té­si El­len­őr­ző Bi­zott­ság sze­rint éven­te kö­rül­be­lül 1 bil­lió euró vész el adó­ki­ját­szás és adó­ki­ke­rü­lés miatt az Uni­ó­ban. E magas szá­mok egy­ér­tel­mű­en az adó­pa­ra­di­cso­mok­nak és az off­shore cé­gek­nek kö­szön­he­tők (Költ­ség­ve­té­si El­len­őr­ző Bi­zott­ság, 2013).¹ Ma­gyar­or­szág­ról 1980 és 2010 kö­zött több mint 242 mil­li­árd USA-dol­lár­nyi tőkét me­ne­kí­tet­tek ki az adó­pa­ra­di­cso­mok­ba (Tax Jus­ti­ce Net­work, 2012:6).

A 2016 áp­ri­li­sá­ban, a Pa­na­ma-pa­pí­rok kap­csán ki­szi­vár­gott több mil­lió do­ku­men­tum a világ leg­na­gyobb off­shore-bot­rá­nyá­vá tette az ügyet,² mely­nek kö­szön­he­tő­en a prob­lé­ma ak­tu­a­li­tá­sa meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len­né vált. A témát egy­részt idő­sze­rű­sé­gé­re, más­részt a je­len­ség vo­lu­me­né­re te­kin­tet­tel vá­lasz­tot­tuk. A szer­zők célja, hogy né­hány ér­de­ke­sebb off­shore-je­len­sé­get be­mu­tas­sa­nak. Ugyan­is annak el­le­né­re, hogy az off­shore és ons­hore fo­gal­mak hosszú ideje össze­kap­cso­lód­nak az adó­op­ti­ma­li­zá­lás, adó­el­ke­rü­lés és ál­ta­lá­ban az adó­el­len­ál­lás kü­lön­bö­ző faj­tá­i­val, bi­zo­nyos eset­ben egy­ál­ta­lán nem ezt ért­jük alat­ta.

A ta­nul­mány elő­ször is­mer­te­ti az off­shore egy ér­de­kes al­kal­ma­zá­si le­he­tő­sé­gét, a rá kö­vet­ke­ző rész­ben fel­vet né­hány, adó- és tár­sa­sá­gi jogi szem­pont­ból is fon­tos kér­dést az off­shore-ral kap­cso­lat­ban. Ennek során fel­vá­zol­juk az adó­pa­ra­di­cso­mok ki­ala­ku­lá­sá­nak tör­té­ne­tét, az adó­ki­ke­rü­lés és az adó­op­ti­ma­li­zá­ció fo­gal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa kö­rü­li ne­héz­sé­ge­ket, és egy gya­kor­la­ti pél­dán ke­resz­tül is­mer­tet­jük, mi­lyen módon le­het­sé­ges off­shore cégek se­gít­sé­gé­vel ki­ját­sza­ni a jog­sza­bá­lyo­kat.

Az off­shore-ról más­kép­pen

Az off­shore-je­len­ség lé­nye­gét a glo­bá­lis gaz­da­sá­gi élet­ben re­me­kül meg­ra­gad­ja annak a le­he­tő­sé­ge, hogy a kü­lön­bö­ző ál­la­mok a saját va­lu­tá­juk­tól el­té­rő pénz­nem­ben bo­csát­has­sa­nak ki köt­vé­nye­ket más ál­la­mok jog­ha­tó­sá­ga alatt. Kü­lö­nö­sen fel­ér­té­ke­lő­dik ez a le­he­tő­ség abban az eset­ben, ami­kor egy or­szág a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés és az irá­nyí­tott pi­ac­gaz­da­ság fenn­tar­tá­sa ér­de­ké­ben rög­zí­tett de­vi­za­ár­fo­lyam-rend­szert al­kal­maz. Ilyen­kor szük­sé­ges­sé válik a meg­fe­le­lő zsi­lip­rend­szer ki­ala­kí­tá­sa a kül­föl­di be­fek­te­tők fo­lya­ma­tos, de sza­ka­szos pi­ac­ra lé­pé­sé­nek biz­to­sí­tá­sá­hoz. A fix ár­fo­lyam­rend­szer fenn­tar­tá­sa ugyan­is je­len­tős in­ga­do­zá­sok­kal és költ­sé­gek­kel járna a nem­zet­gaz­da­ság jegy­bank­ja szá­má­ra (Lent­ner–Sze­ge­di–Tatay, 2015:35–47).

Ez a fent fel­vá­zolt hát­tér meg­fe­lel a kínai gaz­da­ság jel­lem­ző­i­nek, annyi kü­lönb­ség­gel, hogy mind­ezen célok mel­lett a kínai gaz­da­sá­gi ve­ze­tés a ren­min­bi nem­zet­kö­zi fi­ze­tő­esz­köz­ként tör­té­nő el­fo­ga­dá­sá­nak szé­le­sí­té­sé­re is tö­rek­szik (Kecs­kés, 2016b:42–54).

A kül­föl­di ál­la­mok és mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­lal­ko­zá­sok egy nem­zet­gaz­da­ság rög­zí­tett ár­fo­lya­mú nem­ze­ti va­lu­tá­já­ban tör­té­nő köt­vény­ki­bo­csá­tás³ során több szem­pon­tot mér­le­gel­nek. Meg­fe­le­lő­en nagy piac ese­té­ben ez egy­faj­ta köl­csö­nös­sé­gi ala­pon, gesz­tus­ér­té­kű pi­ac­ra lépés és piaci je­len­lét is lehet. Az ilyen tí­pu­sú nem­zet­kö­zi köt­vény­ki­bo­csá­tá­sok során a koc­ká­za­to­kat a ki­bo­csá­tó, a be­fek­te­tő és az érin­tett nem­zet­gaz­da­ság ol­da­lá­ról, több szem­pont­ból is fon­tos mér­le­gel­ni.

A be­fek­te­tő szem­szö­gé­ből a rög­zí­tett ár­fo­lya­mú va­lu­ta­nem­ben tör­té­nő ki­bo­csá­tás során vá­sá­rolt ér­ték­pa­pír ne­he­zeb­ben ér­té­ke­sít­he­tő az adott jog­ha­tó­ság fel­ség­te­rü­le­tén kívül. A kül­föl­di­ek szá­má­ra ugyan­is az ilyen nem­ze­ti va­lu­tá­ban meg­vá­sá­rolt esz­kö­zök ese­té­ben az ár­fo­lyam­koc­ká­zat mel­lett a tő­ke­ki­vi­tel kor­lá­to­zá­sa is fel­me­rül­het. Míg az ár­fo­lyam­koc­ká­zat azt je­len­ti, hogy a köt­vény ka­mat­fi­ze­té­se­i­kor vagy tő­ke­tör­lesz­té­se­i­kor ko­ránt­sem biz­tos, hogy a köt­vény­vá­sár­lás idő­pont­já­val meg­egye­ző ár­fo­lya­mon tud­ják a kül­föl­di va­lu­tát a saját va­lu­tá­juk­ra vissza­vál­ta­ni, addig a tő­ke­ki­vi­te­li kor­lá­to­zás koc­ká­za­ta a tel­jes tőke és a ka­mat­fi­ze­té­sek idő­be­li kor­lá­to­zá­sá­nak a va­ló­szí­nű­sé­gét je­lö­li.

A másik koc­ká­zat már egy olyan té­nye­ző, amit de­vi­za­fe­de­ze­ti po­zí­ci­ó­val nem lehet le­vé­de­ni. Ez pedig az inf­lá­ció. Ha az adott ki­bo­csá­tás de­vi­za­ne­mé­nek nem­zet­gaz­da­sá­gá­ban jóval ma­ga­sabb az inf­lá­ció, mint a fej­lett or­szá­gok több­sé­gé­ben ( jel­lem­ző­en hosszú idő­szak át­la­gá­ban 1-2%), akkor az inf­lá­ció ero­dál­ja a be­fek­te­tett esz­köz ho­za­mát. Ezért más vé­de­ke­zés hi­á­nyá­ban ma­ga­sabb re­ál­ho­za­mot biz­to­sí­tó köt­vény­ki­bo­csá­tá­so­kat vár­nak el a fej­lett piaci be­fek­te­tők a magas inf­lá­ció miatt. Az ilyen tí­pu­sú köt­vény­ki­bo­csá­tá­sok jel­lem­ző fel­ve­vő­pi­a­ca az adott nem­zet­gaz­da­ság bel­föl­di in­téz­mé­nyi be­fek­te­tői kö­ré­re szű­kül. Ez a fel­ve­vő­pi­ac azon­ban egy kínai gaz­da­ság ese­tén ön­ma­gá­ban is je­len­tős nagy­ság­ren­det kép­vi­sel.

Ha a ki­bo­csá­tó egy nem­zet­gaz­da­ság költ­ség­ve­té­sé­nek ke­ze­lő­je vagy mul­ti­na­ci­o­ná­lis gaz­da­sá­gi tár­sa­ság (Kecs­kés, 2012:589–597), akkor szá­má­ra meg­ne­he­zít­he­ti a költ­ség­ve­tés vagy az adott pro­jek­tek fi­nan­szí­ro­zá­sát az a tény, hogy ebben az eset­ben a ma­ga­sabb inf­lá­ció miatt csak ma­ga­sabb kamat mel­lett jutna a költ­ség­ve­tés for­rás­hoz (Kecs­kés, 2012:589–597). Így a piaci je­len­lét fon­tos­sá­ga adott eset­ben a ka­mat­szint­ből fa­ka­dó meg­fon­to­lá­so­kat fe­lül­ír­hat­ja.

Végül az adott nem­zet­gaz­da­ság szint­jén a köt­vény­ki­bo­csá­tás po­zi­tív a tő­ke­mér­leg­re, hi­szen a ki­bo­csá­tás­kor nö­vek­szik a ke­res­let a nem­ze­ti va­lu­ta iránt, a ké­sőb­bi­ek­ben a tőke- és ka­mat­fi­ze­té­sek ese­té­ben eny­hén ne­ga­tív ha­tá­sú a ke­res­let csök­ke­né­se miatt, de ezt a kül­ke­res­ke­del­mi egyen­leg je­len­tős mér­ték­ben el­len­sú­lyoz­hat­ja.

A meg­ol­dás mind­há­rom érin­tett fél szá­má­ra az úgy­ne­ve­zett szu­ve­rén köt­vé­nyek⁴ ki­bo­csá­tá­sa lehet. Szu­ve­rén köt­vény­nek az adott or­szág által nem a saját va­lu­ta­ne­mé­ben ki­bo­csá­tott köt­vényt ne­vez­zük. Ha pél­dá­ul a ma­gyar kor­mány kínai va­lu­tá­ban, ren­min­bi­ben bo­csát ki köt­vényt, akkor azt szu­ve­rén köt­vény­ki­bo­csá­tás­nak te­kint­jük. Erre egyéb­ként sor is ke­rült a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ó­ban, el­ső­ként Ma­gyar­or­szág mint ki­bo­csá­tó 1 mil­li­árd (RMD) ren­min­bi (136,8 mil­lió euró) ér­ték­ben panda köt­vényt⁵ ér­té­ke­sí­tett 6,5 % ka­mat­szint mel­lett, és vár­ha­tó­an ha­son­ló mennyi­sé­get ér­té­ke­sít 2017-ben egy újabb ki­bo­csá­tás ke­re­té­ben (Port­fo­lio, 2016b).

A panda köt­vény az ons­hore (kínai bel­föl­di) ren­min­bi­ben ki­bo­csá­tott és az ons­hore köt­vény­pi­a­con is ke­res­ke­dett kül­föl­di köt­vé­nyek el­ne­ve­zé­se. A dim sum köt­vény ezzel el­len­tét­ben – me­lye­ket szin­tén kül­föl­di­ek bo­csá­ta­nak ki – az off ren­min­bi­ben kerül ki­bo­csá­tás­ra, és az off köt­vény­pi­a­con jegy­zik őket. Az ons­hore piac a re­zi­dens kínai ki­bo­csá­tók és szup­ra­na­ci­o­ná­lis in­téz­mé­nyek, köz­pon­ti ban­kok szá­má­ra el­ér­he­tő. A két piac je­len­lé­te jól tük­rö­zi a kínai állam nyi­tá­si elvét, mely sze­rint csak fo­ko­za­to­san és egye­di en­ge­dé­lyek­hez kö­töt­ten nyit­ják meg a kínai de­vi­za­pi­a­cot a kül­föl­di­ek szá­má­ra.

Ha azon­ban a ki­bo­csá­tó nem az adott nem­ze­ti va­lu­ta or­szá­gá­ban, hanem har­ma­dik pi­a­con bo­csát ki az adott nem­ze­ti va­lu­tá­ban jegy­zett köt­vényt, akkor azt össze­fog­la­ló néven eu­ro­köt­vény­nek ne­vez­zük. Ebben az eset­ben, ha a fenti pél­dát te­kint­jük, akkor lett volna eu­ror­em­nin­bi köt­vény­ki­bo­csá­tás a fenti 1 Mrd RMD, ha nem Kí­ná­ban, hanem pél­dá­ul az Egye­sült Ki­rály­ság­ban ke­rült volna sor a tranz­ak­ci­ó­ra. Így az euro elő­tag csak azt jelzi, hogy nem az adott or­szág­ban bo­csá­tot­ták ki a köt­vényt, mint ame­lyik nem­ze­ti va­lu­tá­já­ban annak ki­bo­csá­tá­sa meg­va­ló­sult. Ez a ki­bo­csá­tás szin­tén te­rü­le­ten­kí­vü­li­sé­get je­lent, hi­szen ezek­nek az ér­ték­pa­pí­rok­nak a le­jegy­zé­se nem a bel­föl­di (ons­hore) pi­a­con tör­té­nik, hanem az adott de­vi­za­nem sze­rin­ti nem­zet­gaz­da­ság pi­a­ca­in kívül, azaz off­shore módon.

Na­gyobb el­adó­so­dott­ság ese­té­ben kü­lö­nö­sen fon­tos lehet ki­hasz­nál­ni a nem­zet­kö­zi koc­ká­zat­éh­sé­get⁶ – te­kin­tet­tel a meg­nö­ve­ke­dett ér­dek­lő­dés­re –, és akár na­gyobb össze­gű ki­bo­csá­tást is esz­kö­zöl­ni, mint amek­ko­rá­ra pil­la­nat­nyi szük­ség­let je­lent­ke­zik. Az adott idő­szak szük­ség­le­tét a le­já­ró azo­nos va­lu­ta­ne­mű köt­vé­nyek, va­la­mint a még for­ga­lom­ban lévők ka­mat­fi­ze­té­sei, vagy ha több rész­let­ben és nem a fu­tam­idő végén egy összeg­ben tör­té­nik a tőke tör­lesz­té­se, akkor a köt­vé­nyek tő­ke­tör­lesz­té­se­i­nek össze­ge ha­tá­roz­za meg. Ezen­kí­vül pedig a költ­ség­ve­tés folyó fi­ze­té­si hi­á­nya a for­rás­hi­ány az adott ne­gyed­év­ben, ami szin­tén fi­nan­szí­ro­zás­ra szo­rul, akár bel­föl­di, akár kül­föl­di ál­lam­pa­pí­rok ki­bo­csá­tá­sá­val. A kül­föl­di ki­bo­csá­tá­sok, mint ál­ta­lá­ban a nem­zet­kö­zi ér­ték­pa­pír-ki­bo­csá­tá­sok ese­té­ben, egy nem­zet­kö­zi be­mu­ta­tó (road­show) előzi meg a ki­bo­csá­tást. Ebben az eset­ben a ki­bo­csá­tó a leg­fon­to­sabb mak­ro­gaz­da­sá­gi mu­ta­tók vár­ha­tó trend­je­it mu­tat­ja be azzal, hogy meg­győz­ze a be­fek­te­tő­ket, minél ala­cso­nyabb koc­ká­za­tot lás­sa­nak az adott ál­lam­köt­vény vissza­fi­ze­té­sé­ben.

Az adó­pa­ra­di­cso­mok és az off­shore cégek ki­ala­ku­lá­sa

Az adó­pa­ra­di­cso­mok­ban be­jegy­zett tár­sa­sá­gok a be­jegy­ző or­szág joga sze­rint olyan meg­kü­lön­böz­te­tett adó­elő­nyök­re jo­go­sul­tak, ame­lyek­re a bel­föl­di („ons­hore”) tár­sa­sá­gok nem. Ennek fel­té­te­le, hogy csak kül­föl­dön vé­gez­het­nek te­vé­keny­sé­get, bel­föld­ről nem szár­maz­hat jö­ve­del­mük, és a bel­föl­di tu­laj­do­no­sok ki van­nak zárva a cégek va­ló­di tu­laj­don­lá­sá­ból, ugyan­ak­kor a név­le­ges (no­mi­nee) tu­laj­don­lást sok­szor en­ge­dé­lye­zik, va­la­mint kellő ti­tok­tar­tá­si sza­bá­lyo­zás­sal védik az ilyen cégek va­ló­di irá­nyí­tó­i­nak, il­let­ve ha­szon­él­ve­ző­i­nek (UBO⁷) ada­ta­it (Lay­man, 2011:106).

Az adó­pa­ra­di­cso­mok vagy ahhoz ha­son­ló hely­szí­nek már több év­szá­za­da, sőt talán nem túl­zás azt ál­lí­ta­ni, hogy több év­ez­re­de lé­tez­nek. Ki­ala­ku­lá­suk el­sőd­le­ges oka az adó­zás meg­je­le­né­se volt. Az adó­zás pedig már az ókori tár­sa­dal­mak­ban is is­mert volt. Egyip­tom­ban ara­tá­si adót, a Nílus fo­lyón vámot ve­tet­tek ki. Me­zo­po­tá­mi­á­ban a gaz­dák­nak adóz­ni kel­lett az ál­lat­tar­tás után, a Per­zsa Bi­ro­da­lom pedig a meg­hó­dí­tott né­pek­től be­sze­dett adók­ból fe­dez­te pénz­ügyi szük­ség­le­te­it. Ham­mu­rá­pi tör­vény­köny­vé­ben is ta­lál­koz­ha­tunk adó­be­vé­tel szer­zé­sé­re vo­nat­ko­zó elő­írás­sal (Érsek, 2013:5). Az ókor­ban Athén vá­ro­sa 2%-os adót (vámot) ve­tett ki min­den im­port­ra és ex­port­ra. Ezen adó miatt a ke­res­ke­dők az Athén­tól 20-25 ki­lo­mé­ter­re fekvő szi­ge­tek­re szál­lí­tot­ták az áru­i­kat, és onnan csem­pész­ték be Athén­ba a ter­mé­ke­ket, immár adó­men­te­sen. Mind­ezek alap­ján e szi­ge­te­ket te­kint­het­jük az első adó­pa­ra­di­cso­mok­nak, vagy leg­alább­is az adó­pa­ra­di­cso­mok elő­fu­tá­ra­i­nak.

A kö­zép­kor­ban Lon­don szé­les körű adó­men­tes­sé­get biz­to­sí­tott a Han­za-vá­ro­sok ke­res­ke­dő­i­nek, ez­ál­tal is elő­se­gít­ve a város fej­lő­dé­sét. A 15. szá­zad­ban a fla­mand vá­ro­sok oly kevés kor­lá­to­zást al­kal­maz­tak a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­de­lem­mel szem­ben, hogy a brit ke­res­ke­dők is in­kább a mos­ta­ni Bel­gi­um te­rü­le­tén adták el a nyers­anya­ga­i­kat, mint ott­hon sú­lyo­sabb adók­kal és vá­mok­kal ter­hel­ten. A hol­land ki­kö­tők 15–16. szá­zad­be­li fej­lő­dé­sü­ket el­ső­sor­ban annak kö­szön­het­ték, hogy cse­kély mér­ték­ben kor­lá­toz­ták a nem­zet­kö­zi ke­res­ke­del­met.

A mai mo­dern adó­pa­ra­di­cso­mok ős­ha­zá­já­nak Sváj­cot tart­juk. A 20. szá­zad po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi for­du­la­tai a meg­bíz­ha­tó­sá­gá­ról és po­li­ti­kai sta­bi­li­tá­sá­ról ne­ve­ze­tes or­szá­got el­ső­sor­ban a tőke pa­ra­di­cso­má­vá tet­ték, és csak má­sod­sor­ban az adó pa­ra­di­cso­má­vá.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utáni gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok je­len­tő­sen elő­se­gí­tet­ték az adó­pa­ra­di­cso­mok fej­lő­dé­sét. A ki­ala­ku­ló­ban lévő nagy nem­zet­kö­zi kon­szer­nek mű­kö­dé­sük során egyre ked­ve­zőbb gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­tet ke­res­tek nem­zet­kö­zi be­ru­há­zá­sa­ik, áru­for­gal­muk, tő­ke­moz­gá­sa­ik ré­szé­re, va­la­mint az ál­la­mi kö­te­le­zett­sé­gek nö­ve­ke­dé­sé­vel (ál­la­mi­lag biz­to­sí­tott nyug­dí­jak, mun­ka­nél­kü­li­ek tá­mo­ga­tá­sa, in­gye­nes vagy tá­mo­ga­tott tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás) az adó­ter­hek­nek szük­ség­sze­rű­en nő­ni­ük kel­lett, ön­kén­te­le­nül is elő­se­gít­ve az adó­pa­ra­di­cso­mok fej­lő­dé­sét (Kiss, 1993:22). Az 1950-es évek­re az adó­pa­ra­di­csom mint ki­fe­je­zés hasz­ná­la­ta egyre el­ter­jed­teb­bé vált (Smith, 1959:615).

Annak el­le­né­re, hogy a régi kor adó­pa­ra­di­cso­ma­it nem úgy kell el­kép­zel­ni, mint pél­dá­ul a kaj­mán-szi­ge­te­ki Ug­land Hou­se-t,⁸ egy­va­la­mi biz­to­san közös ben­nük: az adó­ter­hek csök­ken­té­se, el­ke­rü­lé­se, meg nem fi­ze­té­se ér­de­ké­ben kel­tek élet­re és lé­tez­nek mind a mai napig.

Az off­shore szót mint angol ki­fe­je­zést elő­ször az angol ha­jó­zás­ban hasz­nál­ták: part menti, part­hoz kö­ze­li („shore”), il­let­ve azon túli („off”) dol­gok­ra vo­nat­koz­tat­ták. Ki­in­du­ló­pont­ja az a nem­zet­kö­zi jogi szo­kás volt, mely sze­rint az állam te­rü­le­te nagy­já­ból egy ágyú­lö­vés­nyi­re ter­jedt a part­tól, ha pedig nem az állam te­rü­le­tén vol­tak, akkor az állam adót sem vet­he­tett ki rájuk (Ko­vács, 2014:118).

Az off­shore vál­lal­ko­zá­sok bi­zo­nyos szem­pont­ból a vám­sza­bad te­rü­le­tek­re vo­nat­ko­zó sza­bá­lyo­zá­sok to­vább­fej­lesz­té­sé­ből nőt­ték ki ma­gu­kat. A ke­res­ke­del­mi kap­cso­la­tok fej­lő­dé­sé­nek kö­szön­he­tő a vám­sza­bad te­rü­le­tek ki­ala­kí­tá­sa és a nem­zet­kö­zi meg­ál­la­po­dá­sok­nak meg­fe­le­lő mű­köd­te­té­se. E kü­lön­le­ges öve­ze­tek az adott állam bel­te­rü­le­té­ből ki­sza­kí­tott és el­kü­lö­ní­tet­ten ke­zelt te­rü­le­tei let­tek, ame­lyek a vám-, a de­vi­za- és az adó­zá­si sza­bá­lyok al­kal­ma­zá­sa te­kin­te­té­ben kül­föld­nek mi­nő­sül­nek. A vám­sza­bad te­rü­let­re be­vitt áruk men­te­sül­nek a vám- és im­port­ter­mé­kek­re ki­rótt ter­hek alól, és ott kor­lát­lan ideig tá­rol­ha­tók, il­let­ve fel­dol­goz­ha­tók (ipari vám­sza­bad te­rü­le­ten ter­mel­he­tők is). Ám ezek a kü­lön­le­ges jog­ál­lá­sú szer­ve­ze­tek még­sem te­kint­he­tők azo­nos­nak a köz­vé­le­mény által is­mert ipari vám­sza­bad te­rü­le­tek­kel. Az off­shore ügy­le­tek kez­det­ben szo­ro­san kap­cso­lód­tak a ten­ge­ri szál­lí­tá­sok­hoz, va­la­mint az áruk fi­zi­kai ér­tel­mé­ben vett „kü­lön­le­ges jog­ál­lá­sú” ke­res­ke­del­mé­hez.

Eu­ró­pa több okból ki­fo­lyó­lag is vi­szony­lag hamar cél­te­rü­le­te lett a sza­bad tő­ké­nek. A szi­go­rú nem­zet­ál­la­mi sza­bá­lyo­zá­so­kat kez­det­ben a „par­ton kí­vü­li”, kü­lön­le­ges jog­ál­lá­sú öve­ze­tek ki­ala­kí­tá­sá­val, majd két- és több­ol­da­lú ke­res­ke­del­mi meg­ál­la­po­dá­sok meg­kö­té­sé­vel igye­kez­tek el­len­sú­lyoz­ni. A 2000-es évek ele­jén még úgy gon­dol­ták, hogy mind az Eu­ró­pai Uni­ó­nak, mind pedig az egyes tag­or­szá­gok­nak ko­moly ér­de­ke fű­ző­dik ahhoz, hogy az off­shore tár­sa­sá­gok fenn­ma­rad­ja­nak és fo­lya­ma­to­san mű­köd­je­nek. Vél­ték ezt annak el­le­né­re, hogy már akkor fel­is­mer­ték, e tár­sa­sá­gok je­len­tős ér­de­ke­ket sért­het­nek, de az érin­tett­ség ak­kor­tájt még több­ré­tű volt. Egy­részt azért, mert az EU a ki­ala­ku­lá­sa előtt lét­re­ho­zott off­shore cent­ru­mok to­vább­élé­sét biz­to­sí­tó gaz­da­sá­gi kör­nye­zet volt (lásd Nagy-Bri­tan­nia). Más­részt azért, mert az in­teg­rá­ció te­rü­le­tén kí­vü­li off­shore cent­ru­mok­ból az EU-tag­or­szá­gok­ba irá­nyu­ló tő­ke­áram­lás fo­ga­dó­ál­lo­má­sa volt több tag­or­szág. Har­mad­részt pedig azért, mert az in­teg­rá­ci­ón kí­vü­li köz­pont­tal ren­del­ke­ző mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­lal­ko­zá­sok eu­ró­pai le­ány­vál­la­la­ta­i­nak, il­let­ve az EU-köz­pon­tú mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­lal­ko­zá­sok egy­sé­ge­i­nek „tő­ke­ex­por­tőr” tér­sé­gé­nek szá­mí­tott. Gyak­ran el­hang­zó érv volt, hogy az EU köz­ve­tett ér­de­kelt­sé­gé­be tar­to­zó off­shore cent­ru­mok nem ve­szé­lyez­te­tik a tag­or­szá­gok ér­de­ke­it, te­kin­tet­tel arra, hogy alap­ve­tő­en EU-n kí­vü­li or­szá­gok­ból fo­gad­nak be­fek­te­tő­ket, vi­szont ha ezt nem ten­nék, akkor ez a tőke to­vább­men­ne, és az EU-n kívül ta­lál­na be­fek­te­té­si le­he­tő­sé­get (Pitti, 2002:50–54).

Az off ki­ala­ku­lá­sa a 20. szá­zad ele­jé­re te­he­tő. Liech­tens­tein min­den­kit meg­elő­zött az 1926. évi trustjog⁹ be­ve­ze­té­sé­vel. Őket Ber­mu­da kö­vet­te, mikor 1935-ben Cony­ers Dill and Pe­ar­man meg­al­kot­ta az off a tér­ség­ben el­ső­ként. W. G. Hul­land a Bank of Eng­land­nek szóló fel­jegy­zé­sé­ben már 1961. no­vem­ber 3-án a kö­vet­ke­ző­ket írta Ber­mu­dá­ról – és a kör­nye­ző kis ka­ri­bi mo­so­dák­ról – a Gyar­mat­ügyi Mi­nisz­té­ri­um­ból: „Mind­annyi­an érez­zük, hogy a ha­té­kony sza­bá­lyo­zá­si rend­szer hi­á­nya sú­lyos mu­lasz­tás az ilyen rossz hírű hely­szí­nek – töb­bek kö­zött Ber­mu­da – ese­tén, hi­szen ide­csa­lo­ga­tunk min­den­fé­le pénz­ügyi va­rázs­lót, aki­ket – mind­annyi­unk ér­de­ké­ben – igen­csak szem­mel kéne tar­ta­nunk.” Svájc pedig a bank­ti­tok in­téz­mé­nyé­ben volt az első: az 1713-as, első bank­ti­tok­tör­vény elő­ír­ta, hogy a ban­kár olyan tit­kos ügy­fél­nyil­ván­tar­tást kell hogy ve­zes­sen, amely­ből ki­zá­ró­lag ezen Nagy­ta­nács en­ge­dé­lyé­vel le­he­tett ügy­fél­ada­tot ki­ad­ni, így már az 1934. évi bank­tör­vényt meg­elő­ző­en be­épí­tet­ték a pol­gá­ri és mun­ka­ügyi tör­vé­nyek­be a ti­tok­tar­tá­si kö­te­le­zett­ség (Lay­man, 2011:107).

Az off­shore vál­lal­ko­zá­sok ti­pi­kus fel­hasz­ná­lá­si ese­tei

Az adó­csa­lás, adó­el­ke­rü­lés és adó­ki­ját­szás meg­je­le­né­se szin­te egy­idős az adók meg­je­le­né­sé­vel (Patyi, 2012:2). Az adóz­ta­tás ak­tu­á­lis za­va­rai nap­ja­ink­ban gyak­ran abból fa­kad­nak, hogy az adó­zók egyes cso­port­jai nem tesz­nek ele­get a té­te­les jogi nor­má­ban elő­ír­tak­nak, il­let­ve a jog­al­ko­tó cél­já­nak meg­fe­le­lő kö­te­le­zett­sé­ge­ik­nek. Ennek oka nem­csak a tu­da­tos adó­ki­ját­szás­ban ke­re­sen­dő, hanem abból is fakad, hogy az adó­fi­ze­tés­re kö­te­le­zet­tek szá­má­ra nem egy­ér­tel­mű­ek a ha­tár­vo­na­lak. Egy fel­mé­rés sze­rint pél­dá­ul az Egye­sült Ki­rály­ság­ban be­jegy­zett cégek közel két­har­ma­da érzi úgy, hogy a je­len­le­gi adó­jo­gi ke­re­tek olyan össze­tet­tek, hogy nin­cse­nek tisz­tá­ban azzal, va­ló­já­ban mi mi­nő­sül tör­vé­nyes adó­ter­ve­zés­nek, és mikor me­rül­het fel el­le­nük az adó­ki­ját­szás vádja.¹⁰ Va­ló­já­ban min­den or­szág ál­lam­pol­gá­ra ha­son­ló hely­zet­ben van, te­kin­tet­tel arra, hogy szin­te le­he­tet­len a tör­vé­nyes adó­ter­ve­zés és a tör­vény­te­len adó­ki­ját­szás közti éles ha­tár­vo­na­lat meg­húz­ni. Min­den ál­lam­nak meg­van­nak a maga sza­bá­lyai, azok egyé­ni sa­já­tos­sá­ga­i­val, ami nem túl elő­nyös, hi­szen az adó­pa­ra­di­cso­mok léte nem­zet­kö­zi je­len­ség.

To­váb­bi ki­vet­ni­va­ló, hogy a jog­al­ko­tó által meg­ha­tá­ro­zott cél nem min­dig je­le­nik meg egy­ér­tel­mű­en a té­te­les nor­ma­szö­veg­ben, ami­nek kö­vet­kez­té­ben a gya­kor­la­ti jog­ér­tel­me­zés és jog­al­kal­ma­zás során az adó­zók le­he­tő­sé­get lát­nak az adott ren­del­ke­zés meg­ke­rü­lé­sé­re, ki­ke­rü­lé­sé­re. Ez a ma­ga­tar­tás nem fel­tét­le­nül ered­mé­nyez tör­vény­sér­tést, csu­pán a jog­al­ko­tó ere­de­ti szán­dé­ká­nak nem meg­fe­le­lő, olyan ma­ga­tar­tás ta­nú­sí­tá­sát, amely azon­ban nem szank­ci­o­nál­ha­tó.

Az a ma­ga­tar­tás, amellyel az adózó a fi­ze­ten­dő adó­ját a le­he­tő­sé­ge­i­hez ké­pest a leg­na­gyobb mér­ték­ben csök­ken­ti, ál­ta­lá­nos fo­ga­lom­meg­ha­tá­ro­zás­sal adó­el­len­ál­lás. Az adó­el­len­ál­lá­son belül a kö­vet­ke­ző, a té­mánk szem­pont­já­ból je­len­tős ka­te­gó­ri­á­kat kü­lön­böz­tet­het­jük meg: adó­ter­ve­zés, adó­ki­ját­szás, il­let­ve adó­ki­ke­rü­lés.¹¹

Adó­ter­ve­zés

Az Auszt­rál Adó­hi­va­tal (Aust­ra­li­an Ta­xa­ti­on Of­fi­ce) a kö­vet­ke­ző­kép­pen ha­tá­roz­za meg az adó­ter­ve­zés fo­gal­mát: adó­mi­ni­ma­li­zá­ció az, ha va­la­ki tör­vé­nye­sen in­té­zi az adó­ügye­it a be­fi­ze­ten­dő adó csök­ken­té­se ér­de­ké­ben, és ezek az in­téz­ke­dé­sek mind a tör­vény szö­ve­gé­vel, mind pedig annak szel­le­mé­vel össz­hang­ban áll­nak (Aust­ra­li­an Govern­ment Aust­ra­li­an Ta­xa­ti­on Of­fi­ce, 2016). A bi­zony­ta­lan­ság épp abban rej­lik, hogy a jog­al­ko­tók­nak hosszú ideje nem si­ke­rül meg­fe­le­lő­en de­fi­ni­ál­ni a „tör­vény szel­le­mé­vel össz­hang­ban álló” for­du­la­tot. Szá­mos or­szág­ban a tör­vény­al­ko­tók ezt a fel­ada­tot a bí­rók­ra bíz­ták, akik ezt a meg­tisz­tel­te­tést nem a várt lel­ke­se­dés­sel fo­gad­ták.

A hazai jog­sza­bá­lyok­ban, il­let­ve a jog­iro­da­lom­ban fog­lal­tak alap­ján le­von­hat­juk azt a kö­vet­kez­te­tést, hogy az adó­ter­ve­zés va­ló­já­ban adó­op­ti­ma­li­zá­ci­ót je­lent, gaz­da­sá­gos­sá­gi szá­mí­tá­sok alap­ján. Ma­gyar­or­szá­gon ez le­gá­lis forma, bün­te­tő­jo­gi ka­te­gó­ri­á­ba nem so­rol­ha­tó, és va­ló­já­ban adó­el­len­ál­lás­nak sem lehet te­kin­te­ni (Kolta, 2010:5). Az adó­ter­ve­zés Ri­chard Murphy¹² sze­rint is az adó­jo­gi sza­bá­lyo­kat be­tar­ta­ni igyek­vő, tisz­tes­sé­ges vi­sel­ke­dés része. Úgy is fo­gal­maz­hat­nánk, hogy az adó­ter­ve­zés az adó­ki­ke­rü­lés sza­lon­ké­pe­sebb meg­ne­ve­zé­se, mely ese­tén nem sérül a té­te­les jog­sza­bály, pusz­tán a kis­ka­puk ki­hasz­ná­lá­sá­val ér el adó­meg­ta­ka­rí­tást az adó­alany.

Az adó­ter­ve­zés­től meg­kü­lön­böz­te­ten­dő az „ag­resszív adó­ter­ve­zés”, mely jog­sze­rű lé­pé­sek­ből áll ugyan, de fő célja az adó­ki­ját­szás: az adó­rend­szer ala­ki­sá­ga­i­ból fa­ka­dó elő­nyö­ket, il­let­ve az adó­rend­sze­rek kö­zöt­ti el­té­ré­se­ket hasz­nál­ja ki az adó­ter­hek csök­ken­té­se ér­de­ké­ben. Ez szá­mos for­mát ölt­het, így kö­vet­kez­mé­nye lehet a költ­sé­gek vagy vesz­te­sé­gek két­sze­ri el­szá­mo­lá­sa, vagy az adóz­ta­tás ket­tős el­ma­ra­dá­sa. Az adó­ha­tó­sá­gok na­gyon szi­go­rú­an lép­nek fel az „ag­resszív adó­ter­ve­zés­sel” szem­ben ( Jogi Fórum, 2013).

Az adó­pa­ra­di­cso­mok vo­nat­ko­zá­sá­ban az adó­ter­ve­zés­ről nem szük­sé­ges bő­veb­ben szól­ni, mert saj­nos az off­shore cégek jóval messzebb men­nek, jóval sú­lyo­sabb meg­íté­lés alá eső ma­ga­tar­tá­so­kat is meg­va­ló­sít­hat­nak, ál­ta­lá­ban nem pusz­tán az adó­ter­ve­zést szol­gál­ják. Az ag­resszív adó­ter­ve­zés pedig azon adó­op­ti­ma­li­zá­ci­ós tö­rek­vés, mely a le­ga­li­tás ha­tá­ra­it meg­ha­lad­va, a jog­sza­bá­lyok meg­sér­té­sé­hez és adó­ki­ját­szás­hoz vezet.

Adó­ki­ját­szás és adó­ki­ke­rü­lés

Az adó­ki­ját­szás és az adó­ki­ke­rü­lés kez­det­ben ha­son­ló fo­gal­mak vol­tak, azo­nos tar­ta­lom­mal. A két ki­fe­je­zés közti kü­lönb­ség­té­tel a jogi prob­lé­mák meg­je­le­né­sé­vel vált szük­sé­ges­sé (Ang­ell, 1938:80). Az Eu­ró­pai Unió Bí­ró­sá­gá­nak egy 1988-ban ho­zott íté­le­te¹³ alap­ján ke­rül­he­tünk kö­ze­lebb az adó­ki­ját­szás, il­let­ve az adó­ki­ke­rü­lés fo­gal­má­hoz. Az íté­let in­do­ko­lá­sa sze­rint az 1977. május 17-i 77/388/EGK ha­to­dik ta­ná­csi irány­elv (a to­váb­bi­ak­ban: ha­to­dik irány­elv) 27. cik­ké­nek szö­ve­ge va­la­mennyi nyel­vi vál­to­za­tá­ban kü­lönb­sé­get tesz az adó­ki­ke­rü­lés és az adó­ki­ját­szás fo­gal­ma kö­zött. Míg az adó­ki­ke­rü­lés egy tisz­tán ob­jek­tív je­len­sé­get takar, addig az adó­ki­ját­szás szán­dé­kos­sá­gi ele­met is tar­tal­maz. Ezt a kü­lönb­ség­té­telt meg­erő­sí­ti a szó­ban forgó ren­del­ke­zés meg­al­ko­tá­sá­nak hát­te­re is: míg a má­so­dik HÉA-irány­elv¹⁴ ki­zá­ró­lag a ki­ját­szás fo­gal­mát tar­tal­maz­ta, a ha­to­dik irány­elv már meg­em­lí­ti az adó­ki­ke­rü­lés fo­gal­mát is. Ez azt je­len­ti, hogy a jog­al­ko­tó a már lé­te­ző adó­ki­ját­szás fo­gal­ma mellé új ele­met kí­vánt be­ve­zet­ni. Ez az elem az adó­ki­ke­rü­lés fo­gal­má­nak lé­nye­gé­ből adó­dó­an ob­jek­tív jel­le­gű, a ki­ját­szás fo­gal­má­nak nél­kü­löz­he­tet­len eleme, az adózó szán­dé­ka az adó­ki­ke­rü­lés meg­lé­té­nek nem fel­té­te­le. Az íté­let­ben fog­lal­tak sze­rint az adó­ki­ke­rü­lés fo­gal­ma a ha­to­dik irány­elv 27. cik­ké­nek (1) be­kez­dé­sé­ben kö­zös­sé­gi fo­ga­lom­ként sze­re­pel, ezért a fo­ga­lom meg­ha­tá­ro­zá­sa nem a tag­ál­la­mok fel­ada­ta.

A fenti meg­ál­la­pí­tá­sok azon­ban – me­lyek ér­tel­mé­ben arra a kö­vet­kez­te­tés­re jut­hat­nánk, hogy az EU meg­al­kot­ta az adó­ki­ke­rü­lés, va­la­mint az adó­ki­ját­szás egy­sé­ges fo­gal­mát –, fi­gye­lem­mel a Ta­nács ha­to­dik irány­el­vé­ben fog­lal­tak­ra is, meg­cá­fol­ha­tók. Az irány­elv ki­mond­ja ugyan­is, hogy „mivel az »adó­kö­te­les te­vé­keny­ség« fo­gal­ma – kü­lö­nö­sen azon te­kin­tet­ben, hogy mely te­vé­keny­sé­ge­ket kell ennek te­kin­te­ni – prob­lé­mát oko­zott, ezért e fo­gal­mak pon­to­sabb meg­ha­tá­ro­zá­sa szük­sé­ges”.

A jog­har­mo­ni­zá­ci­ót to­vább gyen­gí­ti, hogy a Ta­nács – az adó­ki­ját­szás vagy adó­ki­ke­rü­lés le­küz­dé­se, il­let­ve a hoz­zá­adott­ér­ték-adó ki­ve­té­sé­re vo­nat­ko­zó el­já­rás egy­sze­rű­sí­té­se ér­de­ké­ben, az egyes tag­ál­la­mok szá­má­ra kü­lön­bö­ző fel­té­te­lek­kel az ezen irány­elv­től el­té­rő, ha­son­ló prob­lé­mák ke­ze­lé­sét célzó kü­lö­nös in­téz­ke­dé­se­ket en­ge­dé­lye­zett.¹⁵ To­váb­bá szin­tén nem az egy­sé­ges fel­lé­pést erő­sí­ti, hogy az irány­elv sze­rint cél­sze­rű lehet a tag­ál­la­mo­kat fel­ha­tal­maz­ni arra, hogy har­ma­dik or­szá­gok­kal vagy nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­kel olyan egyez­mé­nye­ket kös­se­nek, ame­lyek ezen irány­elv­től való el­té­ré­se­ket tar­tal­maz­nak.

Meg­fi­gyel­he­tő tehát, hogy az EU-s szin­tű, egy­sé­ges fo­gal­mak e te­kin­tet­ben sem biz­to­sí­tot­tak kel­lő­kép­pen. Oly­annyi­ra nem, hogy né­hány állam egye­ne­sen ta­gad­ja az adó­ki­ke­rü­lés jogi je­len­tő­sé­gét. Jogi szem­pont­ból azért tart­ják je­len­ték­te­len­nek, mert vagy csak az adó­jog el­le­ni di­rekt vét­sé­get tart­ják bün­tet­he­tő­nek, az adó­jo­gi norma el­le­ni köz­ve­tett vét­ség pedig tel­je­sen le­gá­lis, így az adó­ki­ke­rü­lés az adó­ter­ve­zés egyik mó­do­za­tát al­kot­ja, vagy azért, mert a tör­vény a köz­ve­tett jog­sér­té­se­ket is bün­te­ti, és így az adó­ki­ke­rü­lés il­le­gá­lis for­má­ja benne fog­lal­ta­tik az adó­ki­ját­szás de­fi­ní­ci­ó­já­ban (Mol­nár, 2011:80). Más he­lyütt vi­szont azt ol­vas­hat­juk, hogy – annak el­le­né­re, hogy szá­mos or­szág tör­vé­nyes­nek te­kin­ti – az adó­ki­ke­rü­lés ál­ta­lá­no­san il­le­gá­lis­nak tar­tott, és adó­ki­ke­rü­lő­nek azt te­kint­jük, aki a tör­vény sza­va­i­val igen, de a tör­vény szel­le­mé­vel már nem össz­hang­ban álló ma­ga­tar­tást ta­nú­sít (Off­shore Apo­ca­lyp­se, 2012:42).

Egy­sé­ges fo­ga­lom hi­á­nyá­ban a kö­vet­ke­ző­ket tart­juk irány­adó­nak: az adó­ki­ke­rü­lés – annak el­le­né­re, hogy az adó­jo­gi nor­má­kat, kis­ka­pu­kat ki­hasz­nál­va eltér a jog­al­ko­tói cél­tól – az adó­el­len­ál­lás egy le­gá­lis for­má­já­nak te­kint­he­tő. Ezt az ál­lás­pon­tot lát­szik alá­tá­masz­ta­ni Föl­des Gábor Az adó­jog ha­tá­rai című kan­di­dá­tu­si ér­te­ke­zé­se, mely fel­hív­ja a fi­gyel­met arra, hogy az adó­jo­gi norma nem csu­pán kó­gens, hanem je­len­tős disz­po­zi­tív ele­me­ket is tar­tal­maz. Az adózó ugyan­is cse­lek­vé­si al­ter­na­tí­vák kö­zött vá­laszt­hat, élhet a le­gá­lis adó­ki­ke­rü­lés tech­ni­ká­i­val.¹⁶ Ennek el­le­né­re szük­sé­ges az adó­ki­ke­rü­lés el­le­ni fel­lé­pés is, de a jog­sza­bá­lyok szel­le­mé­től, cél­já­tól el­té­rő ma­ga­tar­tás miatt fe­le­lős­ség­re vonni sen­kit nem sza­bad, hi­szen rend­kí­vül ne­he­zen bi­zo­nyít­ha­tó, hogy va­la­ki szán­dé­ko­san ta­nú­sí­tot­ta-e a nem­kí­vá­na­tos ma­ga­tar­tást, vagy sem. Ezért cél­sze­rűbb előbb a jog­sza­bá­lyo­kat pon­to­sí­ta­ni, a kis­ka­pu­kat meg­szün­tet­ni, hogy ne csak a jog­al­ko­tói cé­lok­kal le­gyen el­len­té­tes az adó­ki­ke­rü­lés­re irá­nyu­ló ma­ga­tar­tás, hanem a konk­rét jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zés­sel is. Ez­után kö­vet­kez­het­ne a fe­le­lős­ség­re vonás, most már adó­ki­ját­szás miatt.

Az adó­ki­ját­szás az adó­el­len­ál­lás egyet­len egy­ér­tel­mű­en il­le­gá­lis for­má­ja, amely az adó­el­len­ál­lás többi ka­te­gó­ri­á­i­tól egy­ér­tel­mű­en el­ha­tá­rol­ha­tó, az adó­tör­vé­nyek, il­let­ve az egyéb jog­sza­bá­lyok il­le­gá­lis esz­kö­zök igény­be­vé­te­lé­vel tör­té­nő meg­sér­té­sét je­len­ti. Ha a jog­sza­bá­lyok meg­sér­té­se bűn­cse­lek­mény el­kö­ve­té­sét is maga után vonja, akkor vi­szont már adó­csa­lás­ról van szó. A szer­zők egyet­ér­te­nek azzal a meg­fo­gal­ma­zás­sal, mi­sze­rint adó­csa­lás­ról akkor be­szél­he­tünk, ha az adó­fi­ze­tő szán­dé­ka az adó­ki­ját­szás egy spe­ci­á­lis for­má­já­hoz vezet, amely­ben az adó­fi­ze­tő célja az, hogy tu­da­to­san ki­ke­rül­je az adót, amely egyéb­ként ese­dé­kes lenne, és ennek sú­lyos­sá­ga miatt azt a ma­ga­tar­tást bün­tet­ni ren­de­lik.¹⁷

Az adó­pa­ra­di­cso­mok rész­vé­te­le a pénz­mo­sás­ban

Az adó­pa­ra­di­csom szó hal­la­tán csak ke­ve­sen gon­dol­nak arra, hogy az adó­pa­ra­di­cso­mok és az off­shore cégek min­den­faj­ta ne­héz­ség nél­kül össze­füg­gés­be hoz­ha­tók a ter­ro­riz­mus fi­nan­szí­ro­zá­sá­val. Az off­shore cégek így szá­mos eset­ben a pénz­mo­sás leg­főbb esz­kö­ze­i­vé vál­nak, a pénz­mo­sás pedig a ter­ro­riz­mus fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak egyik meg­ha­tá­ro­zó esz­kö­ze.

A prob­lé­ma nagy­ság­rend­jét jól mu­tat­ja az a tény, hogy 2001. szep­tem­ber 11. előtt – becs­lé­sek alap­ján – az egész vi­lág­ra ki­ve­tít­ve 500 mil­li­árd USA-dol­lár áll­ha­tott a ter­ror­szer­ve­ze­tek ren­del­ke­zé­sé­re, mely pénz­tö­meg for­rá­sa két­har­mad rész­ben bűn­cse­lek­mé­nyek­ből és egyéb il­le­gá­lis te­vé­keny­sé­gek­ből szár­ma­zott, pél­dá­ul pénz­mo­sás­ból (Gál, 2013:16). A be­vé­te­lek leg­na­gyobb há­nya­da egy bűn­cse­lek­mény­ből, a ká­bí­tó­szer­ke­res­ke­de­lem­ből szár­ma­zott.

A „pisz­kos pénzt” azon­ban – főleg, ha ilyen nagy mennyi­ség­ben áll ren­del­ke­zés­re – a ter­ro­ris­ták nem min­dig hasz­nál­hat­ják fel azon­nal és az ér­té­ke­sí­tés szín­he­lyén, ha­csak nem sze­ret­né­nek fel­tű­nést kel­te­ni. Azt előbb meg­fe­le­lő módon tisz­tá­ra kell mos­ni­uk. A pénz­mo­sás jel­lem­ző­en szük­ség­sze­rű kö­vet­kez­mé­nye min­den jö­ve­del­me­ző bűn­cse­lek­mény­nek. A fo­lya­mat lé­nye­ge, hogy a bűn­cse­lek­mény­ből szár­ma­zó pénz­ből a pénz­mo­sás­nak kö­szön­he­tő­en le­gá­lis vagy leg­alább­is annak lát­szó pénz ke­let­ke­zik, ami vissza­ke­rül­het ahhoz az egyén­hez, aki­től szár­ma­zott. A pénz­mo­sás során szám­ta­lan tech­ni­kát al­kal­maz­nak a bű­nö­zők és se­gí­tő­ik, azon­ban köz­tu­do­má­sú tény, hogy a pénz­mo­sás leg­főbb esz­kö­zei az off­shore cégek. A rend­szer­ben no­mi­ne­eket (mint off­shore cégek ve­ze­tő­it és tu­laj­do­no­sa­it), több bank­szám­lát, elekt­ro­ni­kus uta­lást és ter­mé­sze­te­sen adó­pa­ra­di­cso­mo­kat hasz­nál­nak, és mind­ezt azért, hogy a ha­tó­sá­gok ne tud­ják fel­fe­dez­ni a bűn­cse­lek­mé­nyek­ből szár­ma­zó va­gyon ere­de­tét. A „pisz­kos pén­ze­i­ket” tisz­tá­ra mosni vá­gyók hely­ze­tét je­len­tő­sen meg­könnyí­ti, hogy az off­shore vál­lal­ko­zá­so­kat csa­lo­ga­tók, il­let­ve a be­fek­te­tők­nek ott­hont kí­ná­lók alap­ve­tő­en kö­zöm­bö­sek az ügy­let mö­göt­tes je­len­sé­gei iránt, lé­nyeg, hogy ér­kez­zen a pót­ló­la­gos tőke. Ennek ér­de­ké­ben az adó­pa­ra­di­cso­mok­ban magas szin­tű ti­tok­tar­tá­si sza­bá­lyok van­nak ér­vény­ben. Az ano­ni­mi­tás, az ere­de­ti tu­laj­do­no­sok ki­de­rí­té­sé­nek le­he­tet­len­sé­ge pedig egy­ér­tel­mű­en ked­vez a pisz­kos pén­zü­ket tisz­tá­ra mosni igyek­vő ter­ror­szer­ve­ze­tek­nek.

Ezt az ál­lás­pon­tot, vagy­is az adó­pa­ra­di­cso­mok, va­la­mint az off­shore cégek ter­ro­riz­mus fi­nan­szí­ro­zá­sá­ban be­töl­tött ki­emelt sze­re­pét tá­maszt­ja alá, hogy a Ter­ro­riz­mus­el­le­nes Bi­zott­ság (Coun­ter-Ter­ror­ism Com­mit­tee) az ENSZ Biz­ton­sá­gi Ta­ná­csa 1373. számú és 1624. számú ha­tá­ro­za­ta­i­nak irány­mu­ta­tá­sa­it kö­vet­ve te­vé­keny­ke­dik. Az 1373. számú ha­tá­ro­zat töb­bek kö­zött fel­hív­ja a tag­ál­la­mo­kat, hogy te­gye­nek lé­pé­se­ket az adó­pa­ra­di­cso­mok („safe haven”) tá­mo­ga­tá­sá­nak meg­ta­ga­dá­sá­ra, az 1624. számú ha­tá­ro­zat pedig arra is fi­gyel­mez­tet, hogy az adó­pa­ra­di­cso­mok adta jog­ta­lan elő­nyök ne le­gye­nek el­ér­he­tő­ek senki szá­má­ra.¹⁸

Az adó­pa­ra­di­cso­mok által kí­nált elő­nyök ki­hasz­ná­lá­sá­nak le­het­sé­ges mód­jai

A ha­tá­ro­kon át­nyú­ló rész­vény- és köt­vény­tu­laj­do­no­sok több mint 10%-a is­me­ret­len, míg a ha­tá­ro­kon át­nyú­ló rész­vény, va­la­mint in­du­ló tőke jegy­ző­i­nek több mint 20%-a marad be­azo­no­sít­ha­tat­lan min­den évben. A világ va­gyo­ná­nak 8%-a off­shore-ok­ban ta­lál­ha­tó (Zuc­man, 2013:18). Vi­tat­ha­tat­lan, hogy az adó­pa­ra­di­cso­mok által kí­nált elő­nyö­ket jóval töb­ben hasz­nál­ják, mint aho­gyan azt ko­ráb­ban gon­dol­tuk. A kér­dés csak az, ho­gyan le­het­sé­ges mind­ez?

A Sváj­ci Nem­ze­ti Bank (a to­váb­bi­ak­ban: SNB) egyre na­gyobb szám­ban je­lent adó­pa­ra­di­cso­mok­hoz – leg­fő­kép­pen Pa­na­má­hoz, Liech­tens­tein­hez és a Brit Vir­gin-szi­ge­tek­hez – tar­to­zó sváj­ci va­gyon­ke­ze­lői be­té­te­ket. Az ok a kö­vet­ke­zők­ben ke­re­sen­dő: az SNB azért je­len­ti eze­ket a ré­sze­se­dé­se­ket, mert a ház­tar­tá­sok által hasz­nált fik­tív tár­sa­sá­go­kon ke­resz­tül nem látja azo­kat. Ha egy fran­cia tu­laj­do­nos egy Pa­na­má­ban be­jegy­zett fan­tom­cég ne­vé­ben nyit szám­lát, az SNB azt egy Pa­na­má­hoz tar­to­zó alap­nak fogja te­kin­te­ni. A fan­tom­cé­gek név­le­ges tu­laj­do­no­sok­ként való hasz­ná­la­tá­nak nagy múlt­ra vissza­te­kin­tő ha­gyo­má­nya van. Ha si­ke­rül meg­ér­te­ni a cé­lo­kat, me­lye­ket a fan­tom­cé­gek szol­gál­nak, akkor nyil­ván­va­ló­vá válik, hogy az SNB által az adó­pa­ra­di­cso­mok­kal össze­füg­gés­be ho­zott leg­több va­gyon­ke­ze­lői betét a gaz­dag or­szá­gok la­ko­sa­i­hoz tar­to­zik (Zuc­man, 2013:10).

Egy fran­cia ál­lam­pol­gár szá­má­ra szin­tén ki­tű­nő le­he­tő­ség sváj­ci szám­lá­in ke­resz­tül lu­xem­bur­gi vagy ír be­fek­te­té­si ala­po­kat vá­sá­rol­ni, me­lye­ket aztán a világ min­den ré­szén kü­lön­bö­ző esz­kö­zök­be fek­tet, ha a le­he­tő leg­több adót akar­ja meg­spó­rol­ni, te­kin­tet­tel arra, hogy Lu­xem­burg nem adóz­tat­ja meg a ha­tá­ra­in át­me­nő ki­fi­ze­té­se­ket. Így a sváj­ci szám­lá­val ren­del­ke­ző sze­mély a be­fek­te­té­sei után járó tel­jes osz­ta­lé­kot meg­kap­ja, rá­adá­sul fran­cia­or­szá­gi adó­kö­te­le­zett­sé­gé­nek sem kell ele­get ten­nie, mert a sváj­ci ban­kok és a fran­cia adó­ha­tó­ság kö­zött nincs au­to­ma­ti­kus in­for­má­ció­cse­re, vagy­is a jö­ve­de­lem ész­re­vét­le­nül, adó­fi­ze­tés nél­kül ér­kez­het a szám­lá­ra (Hüttl–Le­and­ro, 2016).

A sváj­ci állam felé fi­ze­ten­dő adó ki­ke­rü­lé­sé­re is lé­te­zik egy tel­je­sen le­gá­lis mód­szer. Az il­le­tő nem köz­vet­le­nül saját sváj­ci szám­lá­já­ról hajt­ja végre a tranz­ak­ci­ót, hanem úgy­ne­ve­zett le­té­te­mé­nye­si be­té­tet he­lyez el egy sváj­ci pénz­in­té­zet­nél. Ez a pénz­in­té­zet gya­kor­la­ti­lag az ügy­fél ne­vé­ben, ám annak ki­zá­ró­la­gos koc­ká­za­tá­ra fek­te­ti be a meg­ha­tá­ro­zott össze­get, az elért ho­za­mok után pedig ki­zá­ró­lag a bank ju­ta­lé­kát kell ki­fi­zet­nie. Az adó ki­ke­rü­lé­se mel­lett rá­adá­sul tel­jes név­te­len­sé­get élvez, hi­szen a sváj­ci bank az, ame­lyik a pén­ze­ket moz­gat­ja, így na­gyon ne­he­zen le­kö­vet­he­tő a va­gyon tu­laj­do­no­si hát­te­re. Az il­le­tő pedig, aki a meg­bí­zá­so­kat adja a sváj­ci ban­kok­nak, nem­csak egy konk­rét sze­mély lehet, hanem pél­dá­ul egy off­shore cég is, mely­nek tu­laj­do­no­sai a fent em­lí­tett tranz­ak­ci­ók­ból szár­ma­zó jö­ve­del­me­ik után csak az adó­pa­ra­di­csom ala­csony adó­kul­csa­i­nak meg­fe­le­lő­en adóz­nak, több or­szá­got is meg­ká­ro­sít­va ezzel (Port­fo­lio, 2016c).

Ér­de­mes meg­em­lé­kez­ni a Kaj­mán-szi­ge­te­ken ta­lál­ha­tó va­gyon­ról is, mert az egyé­nek az ot­ta­ni adó­pa­ra­di­cso­mo­kat kissé el­té­rő me­cha­niz­mus alap­ján hasz­nál­ják. A Kaj­mán-szi­ge­te­ken be­jegy­zett ala­pok több­sé­ge hedge fund¹⁹ vagy ma­gán­tő­ke­alap. Ezen ala­pok ré­sze­se­dé­se­it azon­ban gyak­ran köz­vet­le­nül ér­té­ke­sí­tik a be­fek­te­tők, és nem ke­rül­nek szét­osz­tás­ra a sváj­ci és egyéb ban­kok által. Te­kin­tet­tel arra, hogy a hedge fund be­fek­te­té­si je­gye­ket nem a kö­te­le­zett­sé­get vál­la­ló ban­kok me­ne­dzse­lik, na­gyon nehéz mérni, hogy va­ló­já­ban mek­ko­ra ala­pok­ról is van szó. Az egye­sült ál­la­mok­be­li meg­ta­ka­rí­tók szá­má­ra a kaj­mán hedge fun­dok­ba való köz­vet­len be­fek­te­tés nagy­já­ból az adó­ki­ját­szás ugyan­azon le­he­tő­sé­gét kí­nál­ja, mint a sváj­ci szám­lá­kon ke­resz­tü­li lu­xem­bur­gi be­fek­te­té­sek. Az adó­be­val­lá­sok ki­töl­té­se során az adó­fi­ze­tők vá­laszt­hat­nak, hogy be­vall­ják-e az így szer­zett jö­ve­del­met, vagy sem, hi­szen a Kaj­mán-szi­ge­tek és az IRS²⁰ kö­zött nincs au­to­ma­ti­kus in­for­má­ció­cse­re.

Kö­vet­kez­te­té­sek

A fen­ti­ek alap­ján lát­ha­tó, hogy az off­shore ki­fe­je­zés je­len­tés­tar­tal­ma sok­kal ár­nyal­tabb, mint aho­gyan a köz­tu­dat­ban él. Egy­részt az off­shore-je­len­ség ki­hasz­ná­lá­sá­val a kor­mány­za­tok ke­zé­be újabb gaz­da­ság­po­li­ti­kai esz­kö­zök ke­rül­het­nek. A nem­zet­kö­zi tő­ke­pi­a­ci tranz­ak­ci­ók ese­té­ben az ons­hore és off­shore stá­tusz el­kü­lö­nü­lé­se mind­össze a tő­ke­pi­a­cok­hoz való fo­ko­za­tos hoz­zá­fé­rés egyes szint­je­it kü­lö­ní­ti el. Erre szol­gál ki­tű­nő példa gya­nánt a má­so­dik rész­ben is­mer­te­tett panda köt­vé­nyek ki­bo­csá­tá­sa.

Más­részt, adó­op­ti­ma­li­zá­lás ese­té­ben az off­shore tár­sa­sá­gok hasz­ná­la­ta jo­gi­lag, de eti­ka­i­lag sem kér­dő­je­lez­he­tő meg. Ezzel egy­ide­jű­leg kü­lö­nö­sen fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy amennyi­ben az off­shore stá­tusz vá­lasz­tá­sá­nak szem­pont­ja az adó­fi­ze­tés tel­jes el­ke­rü­lé­se, és a til­tott vagy be nem je­len­tett tu­laj­don­szer­zé­sek el­pa­lás­to­lá­sa a cél, ebben az eset­ben a jog­gal való vissza­élés és a rossz­hi­sze­mű­ség egy­aránt fel­té­te­lez­he­tő. Ilyen ese­tek­ben jog­gal vár­ha­tó el az állam, va­la­mint a nem­zet­kö­zi kö­zös­ség ré­szé­ről, hogy a kellő szi­gor­ral lép­jen fel e je­len­ség­gel szem­ben.

Végül, de nem utol­só­sor­ban fon­tos azt ki­emel­ni, hogy az off­shore tár­sa­sá­gok mű­kö­dé­se – az ano­ni­mi­tás miatt – pénz­mo­sás­ra is fel­hasz­nál­ha­tó. A pénz­mo­sás pedig a nem­zet­kö­zi bűn­szer­ve­ze­tek és a ter­ro­riz­mus fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak egyik fő esz­kö­ze.