Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 407–414., DOI: 10.24307/psz.2017.0934

Össze­fog­la­lás

Nagy­sza­bá­sú, li­mi­tált pél­dány­szá­mú alap­mun­ka ötö­dik ki­adá­sa je­lent meg Solt­ész Ist­ván szer­kesz­té­sé­ben. A Bib­li­og­rá­fia az al­kot­mány­ról, az ál­lam­ról, az Or­szág­gyű­lés­ről, a köz­pon­ti ál­la­mi szer­vek­ről és a vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­ről című kötet ha­tal­mas vál­lal­ko­zás, mely a cím­ben jel­zett te­ma­ti­kák kö­ré­ben gyűj­ti össze és tárja fel az írá­so­kat. Cé­lunk e ter­je­del­mes bib­li­og­rá­fia is­mer­te­té­se és eré­nye­i­nek ki­eme­lé­se.

Kulcs­sza­vak: bib­li­og­rá­fia, jogi bib­li­og­rá­fia, ma­gyar köz­jog, re­cen­zió

Bib­lio­gra­phy on the Cons­ti­tu­ti­on, the State, the Par­lia­ment, the Cent­ral State Or­gans and the El­ec­ti­on Sys­tems

Sum­ma­ry

The fifth edi­ti­on of a lar­ge-scale basic work with li­mi­ted is­sues has been pub­lis­hed, edi­ted by Ist­ván Solt­ész. The Bib­lio­gra­phy, en­tit­led Bib­lio­gra­phy on the Cons­ti­tu­ti­on, the State, the Par­lia­ment, the Cent­ral State Or­gans and the El­ec­ti­on Sys­tems, is a vast work which coll­ects and re­ve­als pub­li­ca­tions such kind of topic that was in­di­ca­ted in the title. Our goal is to emp­has­i­ze and pre­sent the vir­tue of this mo­nu­men­tal bib­lio­gra­phy.

Key­words: bib­lio­gra­phy, legal bib­lio­gra­phy, Hun­ga­ri­an pub­lic law, re­view

Ma­gyar­or­szág könyv­tör­té­ne­té­ben és kul­tú­ra­tör­té­ne­té­ben je­len­tős sze­re­pük van a bib­li­og­rá­fi­ák­nak. Az idő­ben ko­ráb­bi előz­mé­nye­ket nem te­kint­ve, mo­dern ér­te­lem­ben a leg­el­sők kö­zött tart­juk szá­mon Szabó Ká­roly (1824–1890), il­let­ve Pet­rik Géza (1845–1925) köny­vé­sze­te­it. Szabó Ká­roly Régi ma­gyar könyv­tár című műve első kö­te­té­ben az 1531 és 1711 kö­zöt­ti ma­gyar nyel­vű nyom­tat­vá­nyok köny­vé­sze­tét tárta fel 1879-ben. Ezt kö­vet­te 1885­ben a vál­lal­ko­zás má­so­dik kö­te­te, amely az 1473 és 1711 kö­zöt­ti hazai ide­gen nyel­vű nyom­tat­vá­nyok szám­ba­vé­te­lét vé­gez­te el. E két kö­tet­hez 1885 és 1912 kö­zött Sztripsz­ky Hia­dor pót­lá­so­kat je­len­te­tett meg Ada­lé­kok… című mű­vé­ben.

A köny­vé­sze­ti ku­ta­tá­sok szer­ve­zet­teb­bé vá­lá­sá­val, fő­ként az 1711-ig ter­je­dő idő­szak egyes kor­sza­ka­i­ban, 30-50%-kal nö­ve­ke­dett az is­mert­té vált nyom­tat­vá­nyok száma, ezért Szabó Ká­roly vál­lal­ko­zá­sá­nak utó­da­ként je­le­nik meg a Régi ma­gyar­or­szá­gi nyom­tat­vá­nyok so­ro­zat, amely az 1473-as év­szám­mal in­dult 1971-ben, és 2012-ben már a ne­gye­dik vas­kos kö­te­té­nél jár, mely­nek záró év­szá­ma 1670. Az alap­mű spi­ri­tus rec­to­ra a ma­gyar köny­vé­szet­tu­do­má­nyok do­yen­je, Borsa Ge­de­on.²

A ma­gyar köny­vé­szet szá­má­ra ha­son­ló­an je­len­tős alap­mű a Pet­rik Gé­za-fé­le Ma­gyar köny­vé­szet, amely az 1712 és 1860 kö­zöt­ti nyom­tat­vá­nyok jegy­zé­két tar­tal­maz­za, ké­sőb­bi ki­egé­szí­té­se­it te­kint­ve 1920-ig ter­jed. A Pet­rik-mű 1888–1928-ig je­lent meg, a foly­ta­tá­so­kat Kisz­lingste­in Sán­dor és Bar­cza Imre, va­la­mint Ko­zo­csa Sán­dor adta ki, az 1920-as évvel be­zá­ró­lag. A Pet­rik-fé­le köny­vé­szet és foly­ta­tá­sai nem­csak a köny­ve­ket és kis­nyom­tat­vá­nyo­kat, hanem a fo­lyó­ira­to­kat is re­giszt­rál­ták (Ar­canum, 2001b).

E vál­lal­ko­zás foly­ta­tá­sá­nak te­kin­ten­dő az 1921 és 1944 kö­zöt­ti Ma­gyar köny­vé­szet és foly­ta­tá­sai.³ Mind­ezek mel­lett a korai nyom­tat­vány­anyag kö­ré­ben szin­tén je­len­tős még az Ap­po­nyi Sán­dor-fé­le Hun­ga­ri­ca című, a kül­föl­di szer­zők által írt ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú mű­ve­ket tar­tal­ma­zó bib­li­og­rá­fia, il­let­ve Szabó Ká­roly mun­ká­já­nak ha­son­ló tár­gyú har­ma­dik kö­te­te. A gróf Ap­po­nyi Sán­dor (1844–1925) által ma­gyar és német nyel­ven írt munka vo­nat­ko­zá­sá­ban a ki­egé­szí­té­se­ket a szer­ző ha­lá­la után Dézsi Lajos (1868–1932) kezd­te el, majd a 2000-es évek­ben Ve­ker­di Jó­zsef (1927–2015) fe­jez­te be. A Szabó Ká­roly-fé­le har­ma­dik kö­te­tet Hel­le­b­rant Árpád vég­le­ge­sí­tet­te és je­len­tet­te meg 1896–1898-ban, ennek pót­lá­sai 1990 és 1996 kö­zött lát­tak nap­vi­lá­got (Dör­nyei Sán­dor és Szál­ka Irma mun­ká­ja) (Ar­canum, 2003).

Nyil­ván­va­ló, hogy ezek a bib­li­og­rá­fi­ai alap­mű­vek is tar­tal­maz­nak ál­lam- és jog­tu­do­má­nyi anya­got. Mind­ez azon­ban nem menti fel a jog­tu­do­mány mű­ve­lő­it azon kö­te­le­zett­ség alól, hogy saját tu­do­má­nyuk köny­vé­sze­tét mű­vel­jék. Szá­mos szak­tu­do­mány­ban a 15–16. szá­za­di kez­de­tek­től 1945-ig és több-ke­ve­sebb hi­á­nyos­ság­gal nap­ja­in­kig ter­je­dő bib­li­og­rá­fi­ák áll­nak ren­del­ke­zés­re (or­vos­tu­do­mány, köz­gaz­da­ság­tan, me­ző­gaz­da­ság). Saj­nos az 1801 előt­ti anyag is csak rész­le­ge­sen fel­tárt (il­let­ve annyi­ban, amennyi­ben a fel­so­rolt alap­bib­li­og­rá­fi­ák ezt meg­tet­ték).

E kör­ben csu­pán egyes na­gyobb hazai könyv­tá­rak jogi és ál­lam­tu­do­má­nyi szem­pon­tú köny­vé­sze­ti fel­tá­rá­sát lehet em­lí­te­ni (Ku­do­ra, 1910:246; Kiss, 1917:582; Krisz­tics–Weis, 1913:214; Szabó, 1940:1103).⁴ El­len­ben az 1945 és 1989 kö­zöt­ti (és kis rész­ben ez utáni) kor­szak fő­ként Nagy Lajos (1911–1986) bib­li­og­rá­fus, bün­te­tő­jo­gász ál­do­za­tos mun­ká­ja okán pél­da­sze­rű­en do­ku­men­tált.⁵ Ugyanő a kül­föld szá­má­ra egy alap­ve­tő­en (de nem ki­zá­ró­lag) a hazai jog 1945 utáni ide­gen nyel­vű pro­duk­tu­ma­i­ból és a ma­gyar nyel­vű nagy ké­zi­köny­vek­ből is ki­adott egy vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fi­át angol nyel­ven (3316 tétel). (A nem angol for­rá­sok címei angol for­dí­tás­ban is ol­vas­ha­tó­ak.) (Nagy, 1988:429.) Fi­gye­lem­re méltó az a köz­igaz­ga­tá­si vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia is, me­lyet a Ká­dár-rend­szer utol­só pe­ri­ó­du­sá­nak kez­de­tén ál­lí­tot­tak össze, a szer­kesz­tést Ko­vács Kál­mán (1913–1988) és Máthé Gábor, a bib­liogra­fi­zá­lá­si fel­ada­to­kat Her­ná­di Lász­ló Mi­hály vál­lal­ta ma­gá­ra (2600 tétel) (Her­ná­di–Ko­vács–Máthé, 1983:647). (Az ELTE ÁJK Ma­gyar Jog­tör­té­ne­ti Tan­szé­kén mint aka­dé­mi­ai ku­ta­tó­he­lyen folyó vál­lal­ko­zás­ban Nagy Lajos és bib­li­og­rá­fus kol­lé­gái is részt vet­tek, akik egy 1825 és 1945 kö­zöt­ti tel­jes jogi bib­li­og­rá­fia gyűj­tő­mun­ká­ját is el­kezd­ték, de az sosem je­lent meg).⁶ Az egyéb (nem köz­jo­gi) szak­bib­li­og­rá­fi­ák ügyé­re vizs­gá­la­tunk nem ter­jed ki.

A bib­li­og­rá­fi­ák lé­nye­ge a tel­jes­ség­re tö­rek­vés, és ezt nem pó­tol­hat­ja sem­mi­fé­le ön­kén­tes adat­szol­gál­ta­tá­son ala­pu­ló adat­bá­zis. Nyil­ván még ne­he­zebb a hely­zet akkor, ami­kor tör­té­ne­ti bib­li­og­rá­fi­á­ról (azaz nem kur­rens bib­li­og­rá­fia, vagy­is tehát tör­té­ne­ti jel­le­gű, azaz ret­ros­pek­tív köny­vé­szet) van szó. Mivel tehát mind az 1801 előt­ti, mind az 1801 és 1945 kö­zöt­ti jogi és ál­lam­tu­do­má­nyi köny­vé­sze­tünk hi­á­nyos és eset­le­ges, mind­ezen hi­á­nyok rész­le­ges pót­lá­sa, il­let­ve a je­len­kor szak­köny­vé­sze­té­nek fel­tá­rá­sa rend­kí­vü­li módon üd­vöz­len­dő cse­le­ke­det.

Mivel az 1945 és az 1991 kö­zöt­ti kor­sza­kot ki­vé­ve, tu­do­má­nyo­san fel­tárt jog- és ál­lam­tu­do­má­nyi bib­li­og­rá­fi­á­val nem ren­del­ke­zünk, ezért rend­kí­vül fon­tos tény, hogy Solt­ész Ist­ván köz­jo­gi tár­gyú bib­li­og­rá­fi­á­ja a ko­ráb­bi ne­gye­dik ki­adás át­dol­go­zott és bő­ví­tett vál­to­za­ta­ként a 2015. évben ismét nap­vi­lá­got lá­tott. Szabó, Pet­rik, Ap­po­nyi és Borsa bib­li­og­rá­fi­á­ja a könyv­tár­tu­do­mány ma­ga­sabb szem­pont­ja­it fi­gye­lem­be véve, évek és azon belül a vá­ro­sok el­ne­ve­zé­sé­nek és a nyom­dá­szok ne­vé­nek al­fa­be­ti­kus sor­rend­jé­ben veszi fel. Azon­ban a szak­bib­li­og­rá­fi­ák ezzel a mód­szer­rel leg­fel­jebb csak a ki­fe­je­zett tör­té­ne­ti anyag te­kin­te­té­ben elé­ged­het­nek meg. Ezért a bib­li­og­rá­fia 2015-ös ki­adá­sa az 5. számú vég­jegy­zet­ben em­lí­tett Ku­do­ra Ká­roly mód­sze­ré­re em­lé­kez­te­tő­en tárgy­sza­vak, il­let­ve egész pon­to­san egy igen szo­fisz­ti­kált tárgy­szó­rend­szer alap­ján áll. Mi­előtt a bib­li­og­rá­fia ko­ráb­bi ki­adá­sa­i­nak és a jelen ki­ad­vány tar­tal­mi­sá­gá­nak is­mer­te­té­sé­be kez­de­nénk, min­den­kép­pen szól­nunk kell arról a ki­vá­ló jog­tu­dós­ról, aki nél­kül ez a vál­lal­ko­zás soha nem je­len­he­tett volna meg.

Dr. Solt­ész Ist­ván 1951-ben szü­le­tett, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Karán foly­ta­tott ta­nul­má­nyo­kat kö­ve­tő­en szer­zett ál­lam- és jog­tu­do­má­nyi dok­to­rá­tust. Ké­sőbb az Or­szág­gyű­lés fő­tit­ká­ra volt 1989. május 10. és 2012. de­cem­ber 31. kö­zött. 2013. ja­nu­ár 1-jé­től 2013. au­gusz­tus 1-jé­ig az Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­lá­nak tör­vény­ho­zá­si fő­igaz­ga­tó-he­lyet­te­se. E hi­va­tal­ban utóda dr. Bá­rány Tibor lett. (A tiszt­ség neve meg­vál­to­zott Mát­rai Márta, a ma­gyar Or­szág­gyű­lés ház­na­gya meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en: az Or­szág­gyű­lés fő­tit­ká­ra he­lyett az Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­lá­nak tör­vény­ho­zá­si fő­igaz­ga­tó-he­lyet­te­se lett az egyen­ér­té­kű meg­ne­ve­zé­se a ko­ráb­bi po­zí­ci­ó­nak.)⁷

A Solt­ész Ist­ván által össze­ál­lí­tott bib­li­og­rá­fia ki­adás­tör­té­ne­ti szem­pont­ból 2004-ig ve­zet­he­tő vissza. A 2004-es első ki­adás ter­je­del­me 427 oldal volt (Solt­ész, 2004:427). Ezt kö­vet­te a má­so­dik, át­dol­go­zott és bő­ví­tett ki­adás meg­je­len­te­té­se, amely­nek ter­je­del­me mint­egy 330 ol­dal­lal, azaz közel 80%-kal volt több, mint az első ki­adás ese­té­ben, így 755 ol­dal­nyi­ra mó­do­sult a kötet hossza (Solt­ész, 2007:755). A köz­jo­gi köny­vé­szet har­ma­dik, át­dol­go­zott és bő­ví­tett ki­adá­sa 1347 ol­dal­ra ter­jedt. Ez a má­so­dik ki­adás­hoz ké­pest közel 100%-os bő­vü­lést, az első ki­adás­hoz ké­pest pedig közel 200%-os ter­je­de­lem­nö­ve­ke­dést je­len­tett (Solt­ész, 2012:1347). A 2014-ben meg­je­lent ne­gye­dik, bő­ví­tett és át­dol­go­zott vál­to­zat hossza 1363 ol­dal­ra vál­to­zott (Solt­ész, 2014:1363). A ne­gye­dik ki­adás 2015-ös ver­zi­ó­ja a 2014-es edí­ci­ó­val azo­nos ter­je­de­lem­ben, de át­dol­go­zá­sok­kal je­lent meg. Ez azzal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy a be­tű­mé­ret és a mar­gók szé­les­sé­gé­nek csök­ken­té­se okán azo­nos ter­je­de­lem­mel, ám 2000 té­te­les nö­vek­ménnyel je­lent meg a kötet (Solt­ész, 2015:1363).

A bib­li­og­rá­fia eré­nye, hogy egy rend­kí­vül át­gon­dolt struk­tú­ra cím­sza­vai men­tén tárja fel mind a mo­nog­ra­fi­kus, mind a szak­tu­do­má­nyi fo­lyó­ira­ti, mind pedig fő­ként az ak­tu­á­lis témák rög­zí­té­se miatt fon­tos pub­li­cisz­ti­kai iro­dal­mat. (Csak a cím­sza­va­kat fel­so­ro­ló tar­ta­lom­jegy­zék 36 oldal ter­je­del­mű.) Ez a fel­tá­rás a cím­ben írt öt nagy egy­ség­hez kap­cso­ló­dik, ne­ve­ze­te­sen: az al­kot­mány­hoz, az ál­lam­hoz, az Or­szág­gyű­lés­hez, a köz­pon­ti ál­la­mi szer­vek­hez, to­váb­bá a vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­hez. Az anyag alap­ve­tő­en 1945 utáni (fő­ként 1989 utáni) hazai té­te­le­ket vesz fel, az 1945 előt­ti hazai és kül­föl­di, va­la­mint kur­rens ide­gen nyel­vű for­rá­sok vá­lo­gat­va for­dul­nak elő. A 2004-es ki­adás Amb­rus János, az Or­szág­gyű­lé­si Könyv­tár fő­igaz­ga­tó­ja által jegy­zett elő­sza­va sze­rint, a ma­gyar par­la­ment és a par­la­men­ta­riz­mus prob­le­ma­ti­ká­ját át­fo­gó bib­li­og­rá­fia út­tö­rő vál­lal­ko­zás. Az Or­szág­gyű­lé­si Könyv­tár Nagy Mik­lós által szer­kesz­tett, 1929-ben meg­je­lent ka­ta­ló­gu­sa Amb­rus János fi­gyel­mez­te­té­se sze­rint is csak igen sze­ré­nyen volt képes össze­fog­lal­ni az Or­szág­gyű­lés tör­té­ne­ti fej­lő­dé­sét és ko­ra­be­li szer­ve­ze­tét, va­la­mint a kor­szak té­te­les vá­lasz­tó­jo­gát (Nagy–Panka–Tróc­sá­nyi, 1929:517, 1334).

Solt­ész Ist­ván, az első ki­adás­hoz írt be­ve­ze­tés­ből ki­tű­nő­en, 1993-ban kezd­te meg az össze­ál­lí­tás mun­ká­ját. Az első ki­adás 9000 címet tar­tal­ma­zott, ez a má­so­dik ki­adás ese­té­ben 16 000 címre nö­ve­ke­dett. A har­ma­dik már 44 000 bib­li­og­rá­fi­ai egy­sé­get fog­lalt ma­gá­ban 2012-ben, míg ez a szám 2014-ben, a ne­gye­dik ki­adá­sa ese­té­ben már 60 000-re emel­ke­dett. A ne­gye­dik ki­adás 2015. évi át­dol­go­zott és bő­ví­tett le­nyo­ma­ta pedig a 2000 té­te­les ki­egé­szí­tés nyo­mán 62 000 címet tar­tal­maz. A bib­li­og­rá­fi­ai ge­rin­cét és ke­re­sé­si to­pog­rá­fi­á­ját adó cím­szó­rend több új té­tel­lel bő­vült. A 2014. évi ki­adást kö­ve­tő­en már csak a 2015. évi át­dol­go­zott és bő­ví­tett le­nyo­ma­ta olyan, amely­re igaz a szer­ző be­ve­ze­té­sé­ből ki­tű­nő­en, hogy nyom­tat­va, könyv alak­ban je­le­nik meg, ugyan­is a könyv anya­gát az Or­szág­gyű­lé­si Könyv­tár már a 2014-es ki­adás ese­té­ben elekt­ro­ni­ku­san köz­zé­tet­te. A 2015-ös ki­adás ennek kö­vet­kez­té­ben mind­össze­sen 70 pél­dány­ban ké­szült, azaz va­ló­já­ban bib­li­og­rá­fi­ai rit­ka­ság­nak te­kint­he­tő. A vél­he­tő­en csak elekt­ro­ni­ku­san nap­vi­lá­got látó ötö­dik ki­adás 72 000 címet fog­lal majd ma­gá­ban, ami 10 000 té­te­les nö­vek­mény.

A két utol­só meg­je­lent ki­adás­ban a fő­cí­mek és a fe­je­ze­tek, va­la­mint a címek és az al­cí­mek még job­ban ta­gol­tak, mint a ko­ráb­bi­ak­ban. Azaz a kötet közel ne­gyed­szá­zad ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it fog­lal­ja ma­gá­ban, és bát­ran el­mond­ha­tó, hogy ilyen ter­je­del­mű, főleg a par­la­ment­re fó­kusz­á­ló, köz­jo­gi bib­li­og­rá­fia sem Ma­gyar­or­szá­gon, sem Eu­ró­pa más or­szá­ga­i­ban nem ké­szült.

Nyil­ván egy rövid re­cen­zi­ó­ban nincs mód arra, hogy a kötet cím­rend­jét rész­le­tek­be me­nő­en is­mer­tes­sük. Min­den­eset­re el­mond­ha­tó, hogy már a kötet rö­vi­dí­tés­jegy­zé­ke is im­po­ná­ló a maga több mint 15 ol­da­las ter­je­del­mé­vel.

A ké­zi­könyv I. fe­je­ze­te (65–150. o.) az al­kot­mány­ra vo­nat­ko­zó hazai és ki­sebb rész­ben kül­föl­di (ide­gen nyel­vű) mo­nog­rá­fi­á­kat, könyv­fe­je­ze­te­ket, fo­lyó­irat­cik­ke­ket és pub­li­cisz­ti­ká­kat so­rol­ja fel. A fe­je­zet két al­fe­je­zet­re osz­lik, a ma­gyar al­kot­mány tör­té­ne­tét, il­le­tő­leg 1989-től az al­kot­mányt té­ma­kö­rök sze­rint vizs­gál­ja. Az I. fe­je­zet 1. al­fe­je­ze­te a ma­gyar al­kot­mány tör­té­ne­te, amely a ko­ro­kon át­íve­lő tör­té­ne­ti al­kot­mányt, és a his­tó­ri­ai kor­szak­rend­hez iga­zo­dó­an, a rendi al­kot­mányt, a pol­gá­ri al­kot­mányt, a szo­ci­a­lis­ta al­kot­má­nyo­kat és a rend­szer­vál­tás ide­jé­nek al­kot­má­nyo­zá­sa mel­lett az új al­kot­mány, azaz az Alap­tör­vény­re vo­nat­ko­zó nagy­szá­mú címet sorol fel. Ér­de­kes­ség­ként em­lít­jük meg, hogy pél­dá­ul egy­aránt ol­vas­ha­tunk alcím szin­ten a rendi al­kot­mány re­form­já­ról (ter­ve­ze­te­i­ről), il­let­ve a szo­ci­a­lis­ta al­kot­má­nyok al­fe­je­ze­ten a Ta­nács­köz­tár­sa­ság il­le­gi­tim 1919-es al­kot­mány­ter­ve­ze­té­ről és al­kot­má­nyá­ról. A 2. al­fe­je­zet­ben az al­kot­mány­ra vo­nat­ko­zó szá­mos té­ma­kört érint a bib­li­og­rá­fia szer­ző­je, az al­kot­má­nyo­zás el­ve­i­től egé­szen az össze­ha­son­lí­tó al­kot­mány­jo­gig ter­jed. Na­gyon je­len­tős tény, hogy egyes mo­nog­ra­fi­kus művek ese­té­ben a szer­ző az adott műhöz tar­to­zó re­cen­zi­ó­kat is fel­ve­szi.

A II. fe­je­zet (151–1140. o.) az Állam, kor­mány­za­ti rend­szer, köz­pon­ti ál­la­mi szer­vek címet vi­se­li. Az al­fe­je­ze­tek szint­jén ol­vas­ha­tunk tör­té­ne­ti vissza­te­kin­tést (1000–1990), il­let­ve össze­gyűjt­ve meg­ta­lál­ha­tó az állam és a kor­mány­za­ti rend­szer te­kin­te­té­ben fenn­ál­ló két rend­szer­vál­tás kora, az 1989 és 1990 kö­zöt­ti rend­szer­vál­tás, il­let­ve az új, má­so­dik po­li­ti­kai rend­szer­vál­tás, azaz az Or­bán-rend­szer 2010-től. A kö­vet­ke­ző al­fe­je­zet a köz­tár­sa­ság­ra, köz­tár­sa­sá­gi el­nök­re vo­nat­ko­zó szak­iro­dal­mat tárja fel 1989-től. Ugyan­úgy vizs­gál­ja a bib­li­og­rá­fia az ál­lam­al­ko­tó té­nye­zők kér­dé­sét is. A kötet cent­rá­lis mag­ját ké­pe­zi az Or­szág­gyű­lés (par­la­men­ta­riz­mus) al­fe­je­zet, szin­tén tör­té­ne­ti osz­tat­ban és té­ma­kö­rök sze­rint is. A té­ma­kö­rök az adó­jog­tól a va­gyon­tör­vé­nye­kig ter­jed­nek. Szin­tén ter­je­del­mes al­pont és kor­sza­kok, va­la­mint té­ma­kö­rök sze­rint vizs­gált a kép­vi­se­lők hely­ze­te is, ha­son­la­to­san a kor­mány is. Ha­son­ló módon vizs­gál­ja a mű az olyan je­len­té­keny jog­in­téz­mé­nyek iro­dal­mát, mint az Al­kot­mány­bí­ró­ság, az Ál­la­mi Szám­ve­vő­szék, az ál­lam­pol­gá­ri jogok or­szág­gyű­lé­si biz­to­sai (om­buds­ma­nok), a Kúria (Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság) és a Leg­főbb Ügyész­ség kér­dé­se­it is. A fen­tebb em­lí­tett ter­je­del­mes fe­je­ze­tek­ben olyan ku­ri­ó­zum­szám­ba menő ér­de­kes­sé­gek is elő­for­dul­nak, mint a humor az Or­szág­gyű­lés­ben, vagy a Sze­ná-To­rok el­ne­ve­zé­sű or­szág­gyű­lé­si ének­kar, va­la­mint ér­te­sü­lé­se­ket sze­rez­he­tünk olyan ke­vés­sé is­mert té­ma­kö­rök iro­dal­má­ról, mint az Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­lá­nak Irat- és Le­vél­tá­ra, il­le­tő­leg az Or­szág­gyű­lé­si Mú­ze­um.

A III. fe­je­zet a Vá­lasz­tá­si rend­szer, vá­lasz­tá­sok, nép­sza­va­zás címet vi­se­li (1141– 1362. o.). Itt szin­tén kor­sza­kok és té­ma­kö­rök sze­rint vizs­gá­ló­dik a bib­li­og­rá­fia. A tör­té­ne­ti rész a késői ren­di­ség­től (re­form­kor­tól) 2014–2018-ig ter­jed. Itt az or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok mel­lett az idő­kö­zi és elő­re­ho­zott vá­lasz­tá­sok­ról vagy az ezek­re vo­nat­ko­zó po­li­ti­kai fel­ve­té­sek­ről ol­vas­ha­tunk. Rend­kí­vül ér­té­kes ezen al­fe­je­zet végén az 1990-es, az 1994-es, az 1998-as, a 2002-es, a 2006-os, 2010-es és a 2014-es vá­lasz­tá­sok­ra vo­nat­ko­zó, össze­ha­son­lí­tó elem­zé­sek köny­vé­sze­te. A té­ma­kö­rök sze­rin­ti al­fe­je­zet vá­lasz­tó­jog, vá­lasz­tá­si rend­szer, vá­lasz­tá­si el­já­rás, vá­lasz­tá­si szer­vek, vá­lasz­tá­si bí­rás­ko­dás, vá­lasz­tá­si igaz­ga­tás nagy té­ma­kö­rei mel­lett szá­mos ki­sebb topi­kát is vizs­gál. A to­váb­bi al­fe­je­ze­tek az Eu­ró­pai Par­la­ment kép­vi­se­lő­i­nek vá­lasz­tá­sát, a helyi ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kat és az egyéb vá­lasz­tá­so­kat (tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si kép­vi­se­lő vá­lasz­tá­sok, üzemi és köz­al­kal­ma­zot­ti ta­ná­csi vá­lasz­tá­sok) tárja fel. Emel­lett a nép­sza­va­zás­ról (népi kez­de­mé­nye­zés­ről) is ol­vas­ha­tunk a kö­tet­ben.

A nyom­ta­tott forma mel­lett na­gyon hasz­nos azok szá­má­ra a bib­li­og­rá­fia anya­gá­nak el­ér­he­tő­sé­ge, akik eset­le­ge­sen nem egy na­gyobb vagy ki­sebb bib­li­og­rá­fi­á­ban jel­zett té­má­ról kí­ván­nak is­me­re­te­ket sze­rez­ni, hanem egy-egy szer­ző vagy egy-egy, a kötet által kép­vi­selt, no­menk­la­tú­rá­ba nem be­so­rol­ha­tó kér­dés­ről kí­ván­nak olyan in­for­má­ci­ót kapni, amely a cím­szin­tű fel­tá­rás­ból meg­is­mer­he­tő.

A ter­je­del­mes kö­tet­ben ki­tű­nő ke­re­ső­prog­ram se­gí­ti az el­iga­zo­dást. A szok­vá­nyos Ctrl+F bil­len­tyű­kom­bi­ná­ció he­lyett aján­la­tos a di­gi­ta­li­zált ver­zió na­gyí­tó ikon­nal je­lölt saját funk­ci­ó­já­val ke­res­ni, mivel na­gyobb számú ered­mény­re vezet, mint a bil­len­tyű­kom­bi­ná­ci­ó­val meg­kí­sé­relt ke­re­sés. A ko­ráb­bi­ak­ban em­lí­tett Pet­rik Gé­za-fé­le bib­li­og­rá­fi­á­ról írta Kő­hal­mi Béla e sza­va­kat: „Aki a ma­gyar iro­da­lom utol­só 200 éve könyv- és fo­lyó­irat­ter­mé­sé­nek ada­tai után kutat, az a könyv­tör­té­net és a bib­li­og­rá­fia kin­cses­há­za, a Pet­rik után nyúl. A Pet­rik a for­rás” (Ar­canum, 2001b, fül­szö­veg). Ma­gunk azt gon­dol­juk, hogy a jogi és ál­lam­tu­do­má­nyi bib­li­og­rá­fia te­kin­te­té­ben Nagy Lajos kor­sza­kos mű­vé­vel egye­ző ér­ték­ben a Solt­ész-for­rás.

Solt­ész Ist­ván (össze­áll.): Bib­li­og­rá­fia az al­kot­mány­ról, az ál­lam­ról, az Or­szág­gyű­lés­ről, a köz­pon­ti ál­la­mi szer­vek­ről és a vá­lasz­tá­si rend­sze­rek­ről 1000–2015 (ne­gye­dik ki­adás, 2015. évi át­dol­go­zott és bő­ví­tett le­nyo­mat). Or­szág­gyű­lé­si Hi­va­ta­la, Bu­da­pest, 2015, 1363 oldal.