Ál­lam­biz­ton­sá­gi há­ló­za­tok és egy­há­zi kis­kö­zös­sé­gek

Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf. 1–3. szám, 2017, 415–419., DOI: 10.24307/psz.2017.0935

Össze­fog­la­lás

Dr. Ber­ta­lan Péter köny­ve, Az Opus De­i­től a Pro­vi­da Ma­te­rig. Ál­lam­biz­ton­sá­gi há­ló­za­tok és egy­há­zi kis­kö­zös­sé­gek az egy­ház ki­zá­ró­la­gos sze­mé­lyes pre­la­tú­rá­já­nak tör­té­ne­tén és XII. Pius pápa apos­to­li kons­ti­tú­ci­ó­já­nak arra gya­ko­rolt ha­tá­sán ke­resz­tül mu­tat­ja be az egy­há­zi és vi­lá­gi há­ló­za­tok össze­mo­só­dá­sát a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben. A kötet a ke­le­ti blokk, ki­vált­képp a ká­dá­ri Ma­gyar­or­szág egy­ház­po­li­ti­ká­já­nak vizs­gá­la­ta útján jut el a Pro­vi­da-moz­ga­lom ma­gyar­or­szá­gi kép­vi­se­lő­je­ként be­mu­ta­tott Bokor bá­zis­kö­zös­ség mű­kö­dé­sé­nek és há­ló­za­ti rend­sze­ré­nek is­mer­te­té­sé­hez.

Kulcs­sza­vak: egy­ház­po­li­ti­ka, kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra, Opus Dei

From Opus Dei to Pro­vi­da Mater
Na­ti­o­nal Se­cu­rity Net­works and Small Ecc­le­si­al Com­mu­ni­ti­es

Sum­ma­ry

The book en­tit­led From Opus Dei to Pro­vi­da Mater. Na­ti­o­nal Se­cu­rity Net­works and Small Ecc­le­sia­s­tic Com­mu­ni­ti­es pre­sents the amal­ga­ma­ti­on of ecc­le­sia­s­tic and se­cu­lar net­works in the se­cond half of the 20th cent­ury th­ro­ugh the his­to­ry of the exc­lu­sive per­so­nal pre­la­tu­re of the church and the inf­lu­en­ce of Pope Pius XII's apos­to­lic cons­ti­tu­ti­on on the lat­ter. The book analy­ses church po­li­cy in the Ea­s­tern bloc, with spe­ci­al focus on Hun­gary du­ring the Kádár re­gime, and descri­bes the ope­ra­ti­on and net­work of the Bokor basic com­mu­nity, pre­sen­ted as the Hun­ga­ri­an rep­re­s­en­ta­tive of the Pro­vi­da Mo­ve­ment.

Key­words: church po­li­cy, com­mu­nist dic­ta­torship, Opus Dei

Zárt­sá­gá­ból fa­ka­dó ti­tok­za­tos­sá­ga az egy­ház belső rend­sze­rét év­szá­za­dok óta a la­i­ku­sok fi­gyel­mé­nek kö­zép­pont­já­ban tart­ja. Meg­annyi „tény­fel­tá­ró” munka si­ke­re mel­lett e fo­ko­zott ér­dek­lő­dés­nek kö­szön­he­tő, hogy Dan Brown A Da Vin­ci-kód című re­gé­nye best­sel­ler­ré vál­ha­tott, és 2009-ig több mint 80 mil­lió pél­dány­ban kelt el vi­lág­szer­te. A könyv azon­ban nem csu­pán ál­ta­lá­nos­ság­ban az egy­há­zat áb­rá­zol­ja az össze­es­kü­vés-el­mé­le­tek me­leg­ágya­ként, hanem ki­mon­dot­tan az Opus Dei szer­ve­ze­té­re kon­cent­rál. Az 1928-ban ala­pí­tott, de az egy­ház által csak 1951-ben el­is­mert, 1982 óta vi­szont a ka­to­li­kus egy­ház egyet­len sze­mé­lyes pre­la­tú­rá­ja­ként mű­kö­dő Opus Dei azon­ban a műben meg­le­he­tő­sen torz ké­pé­ben je­le­nik meg, amely imázs – mivel a moz­gal­mat az egy­ház sötét tit­ka­it gyil­kos­sá­gok és egyéb ár­mány­ko­dá­sok el­kö­ve­té­sé­vel vé­del­me­zők er­kölcs­te­len, il­lu­mi­ná­tus gyü­le­ke­ze­te­kén­tír­jale–ava­ló­ság­na­ka­lig felel meg, így va­ló­di is­me­ret­ter­jesz­tő funk­ci­ó­val sem bír. Brown köny­vé­nek – né­mi­leg blasz­fe­mi­kus ka­rak­te­re mel­lett – mégis lehet po­zi­tív ho­za­dé­ka a tör­té­net­tu­do­mány nép­sze­rű­sí­té­sé­ért ví­vott küz­de­lem­ben.

Az egy­há­zat és sze­mé­lyes pre­la­tú­rá­ját fél­re­ve­ze­tő és ka­ri­ka­tu­risz­ti­kus módon meg­je­le­ní­tő re­gény nép­sze­rű­sé­gé­nek oka, hogy a tár­sa­da­lom leg­kü­lön­bö­zőbb ré­te­ge­i­nek elő­íté­le­te­it erő­sí­tet­te vagy éppen ala­kí­tot­ta ki. Ez az egy­ház­zal szem­be­ni „le­lep­lez­ni vá­gyás” lehet az, ami a la­i­ku­sok fi­gyel­mé­nek fó­ku­szá­ba emel­he­ti Ber­ta­lan Péter leg­újabb köny­vét is. Mind­eh­hez hoz­zá­já­rul az ügy­nök­ak­ták nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­lá­nak kér­dé­se, amely­nek a napi po­li­ti­ka nem­csak mér­ge­ző­je, de talán egye­ne­sen ih­le­tő­je is. Az Opus De­i­től a Pro­vi­da Ma­te­rig tehát több, nap­ja­ink­ban is a köz­ér­dek­lő­dés cent­ru­má­ban álló téma ke­reszt­met­sze­té­ben mű­ve­li ol­va­só­ját.

A bo­rí­tón sze­rep­lő igen erős szim­bo­li­ka ele­mei pik­to­gra­mok­ra jel­lem­ző ha­té­kony­ság­gal ala­kít­ják ki az első be­nyo­mást az ol­va­só­ban: a könyv­be la­poz­va az egy­ház és a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra vi­szo­nyá­ról tud­hat meg töb­bet. Erre az egy­ér­tel­mű imp­resszi­ó­ra erő­sít rá a tár­gyi­la­gos cím­vá­lasz­tás, ame­lyet a már in­for­ma­tí­vabb alcím konk­re­ti­zál: Ál­lam­biz­ton­sá­gi há­ló­za­tok és egy­há­zi kis­kö­zös­sé­gek. Külön fi­gyel­met ér­de­mel a bo­rí­tó kon­cep­ci­ó­zus gra­fi­kai meg­ol­dá­sa, amellyel az ideo­ló­gi­ai szem­ben­ál­lást igyek­szik il­luszt­rál­ni: a dik­ta­tú­ra ate­iz­mu­sa által ki­fe­szí­tett szö­ges­drót­tal el­vá­lasz­tott elő­lap bal ol­da­lán a latin ke­reszt fe­lett tün­te­ti fel a fő­cí­met, amely­nek ki­zá­ró­lag egy­há­zi tar­tal­ma van, át­el­len­ben pedig a sarló és ka­la­pács vörös jel­ké­pét, amely fö­lött azo­nos szín­nel írja ki az al­cí­met, így utal­va a dik­ta­tú­ra meg­tö­rő esz­kö­zé­re, az ál­lam­biz­ton­sá­gi há­ló­za­tok és egy­há­zi kis­kö­zös­sé­gek ne­xu­sá­nak sa­já­tos­sá­gá­ban rejlő meg­fi­gye­lé­si le­he­tő­sé­gek­re.

A cím sej­tel­mes: első ol­va­sat­ra leg­töb­bünk talán egy fo­lya­mat le­írá­sát várja, azon­ban vol­ta­kép­pen in­kább egy pa­let­ta két mar­káns ele­mét emeli ki. Ezek egyi­ke a már fent em­lí­tett Opus Dei, annak egy­há­zi és össz­tár­sa­dal­mi gyö­kér­ve­té­se, há­ló­za­to­so­dá­sa, másik eleme pedig az 1947­ben XII. Pius pápa által ki­adott Pro­vi­da Mater kez­de­tű apos­to­li kons­ti­tú­ció és annak utó­ha­tá­sa. A köny­vet ol­vas­va vi­lá­gos­sá válik: e kettő tu­laj­don­kép­pen össze­ér, egy­be­fo­nó­dik és egy­mást erő­sí­ti. A mű külön eré­nye hi­ány­pót­ló mi­vol­ta, hi­szen az apos­to­li kons­ti­tú­ció sor­sá­nak fel­tá­rá­sá­val és je­len­tő­sé­gé­nek be­mu­ta­tá­sá­val a tör­té­net­tu­do­mány pár évvel ez­előt­tig ja­va­részt adós ma­radt. Kö­szön­he­tő ez ter­mé­sze­te­sen annak a több mint negy­ven esz­ten­dő­nek, amíg a ha­son­ló irá­nyú ku­ta­tá­sok fi­no­man fo­gal­maz­va sem estek a kul­túr­po­li­ti­ka tá­mo­ga­tott ka­te­gó­ri­á­já­ba, de még a tűrt­ben is csak eset­le­ges he­lyet fog­lal­hat­tak el. A rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő­en sem fog­lal­ko­zott ma­gyar nyel­vű szak­iro­da­lom be­ha­tób­ban a Pro­vi­da Ma­ter­rel, így az adós­sá­got maga a szer­ző, Ber­ta­lan Péter tör­lesz­tet­te, aki már 2010­ben is vizs­gál­ta az en­cik­li­ka ke­let­ke­zé­sé­nek kö­rül­mé­nye­it, va­la­mint utó­éle­té­nek kü­lö­nös, „rej­tőz­kö­dő” mi­vol­tát (Ber­ta­lan, 2009). A kötet tehát nem előz­mé­nyek nél­kü­li, mégis rend­kí­vül új­sze­rű, hi­szen ez­út­tal már a ko­ráb­bi­nál jóval komp­le­xeb­ben, a pre­la­tú­ra mű­kö­dé­sé­nek, az en­cik­li­ka al­kal­ma­zá­sá­nak és az ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vek te­vé­keny­sé­gé­nek hár­mas ke­reszt­met­sze­té­ben ér­té­ke­li a ma­gyar­or­szá­gi ese­mé­nye­ket.

A ke­reszt­met­szet pedig azért is ér­de­kes, mert az Opus Dei bi­zo­nyos ér­te­lem­ben maga a fenti mezs­gye – biz­ton­sá­gi rés az egy­ház tűz­fa­lán, hi­szen vi­lá­gi jel­le­ge va­la­me­lyest meg­könnyí­ti, hogy há­ló­zat­rend­sze­ré­be az ál­la­mi tit­kos­szol­gá­la­tok be­épül­je­nek. Tag­ja­it már a pre­la­tú­ra jel­le­ge a „sok­szo­ros ide­gen­ség” kaf­kai ál­la­po­tá­ba kény­sze­rí­ti. A lel­ki­sé­gi moz­ga­lom ese­té­ben ha nem is sok­szo­ros, de leg­alább két­sze­res ide­gen­sé­get je­lent, hogy tag­ja­it az egy­há­zi és a vi­lá­gi szfé­ra is bi­zo­nyos fokú gya­nak­vás­sal fi­gye­li. Ezt a ket­tős­sé­get erő­sí­ti fel a min­den dik­ta­tú­rát ki­ala­ku­lá­sá­tól jel­lem­ző pa­ra­no­ia, amely a to­tá­lis rend­sze­rek ve­ze­tő­it a ha­ta­lom­át­vé­te­lü­ket meg­elő­ző idő­szak il­le­ga­li­tá­sá­ban ért ül­döz­te­tés szin­tén föld­alat­ti mód­sze­re­i­ből fakad. Így ala­kult ki az a rend­kí­vül komp­lex há­ló­zat, mely­ben már a gya­nús ele­mek meg­fi­gye­lé­sé­vel meg­bí­zott ügy­nö­kök is gya­nús­sá vál­tak tit­kos mun­ka­adó­ik sze­mé­ben. Az Opus Deibe be­épí­tett, ál­lam­vé­del­mi te­vé­keny­ség­gel meg­bí­zott ügy­nök tehát há­rom­szo­ro­san ide­gen­né vált: kü­lönc­cé az egy­há­zi rend­szer­ben, gya­nús­sá a vi­lá­gi tár­sa­da­lom sze­mé­ben, és nem utol­só­sor­ban ide­gen­né az ál­lam­ha­ta­lom sze­mé­ben, amely kép­te­len volt bízni „harc­ba kül­dött ka­to­ná­já­ban”.

A kö­te­tet Bir­her Nán­dor be­ve­ze­tő­je nyit­ja, aki aján­lá­sa mel­lett gon­dos­ko­dik a meg­fe­le­lő kon­tex­tu­a­li­zá­ci­ó­ról. Bir­her nem mel­les­leg társ­al­ko­tó­ja a szer­ző ko­ráb­bi, ma­gyar nyel­ven alap­mű­nek te­kint­he­tő köny­vé­nek, amely a kö­tet­ben szin­tén igen re­le­váns há­ló­zat­el­mé­let té­má­já­ban je­lent meg (Ber­ta­lan–Bir­her, 2016). A Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem cím­ze­tes egye­te­mi ta­ná­ra a mo­nog­rá­fia egy­ház­tör­té­ne­ti sze­re­pé­re mutat rá. Tel­jes jog­gal mél­tat­ja a szer­ző „tudós ér­zé­keny­sé­gét”, amellyel rá­vi­lá­gí­tott a Pro­vi­da Mater kez­de­tű en­cik­li­ka va­ló­di hord­ere­jé­re. Arra az erőre, amellyel már ide­jé­ben képes le­he­tett kor­sze­rű irány­mu­ta­tást adni a vi­lág­há­bo­rú után Ke­let-Eu­ró­pá­ban ki­ala­ku­ló tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés sa­já­tos­sá­ga­i­nak fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel zajló egy­ház­szer­ve­ző mun­ká­nak. Utóbb már tisz­tán lát­szik: a ka­to­li­kus egy­ház túl­élé­sé­nek egyet­len esé­lye volt ez a nagy hir­te­len­ség­gel lét­re­jö­vő ke­le­ti blokk­ban.

Bir­her azon­ban ki­eme­li: az en­cik­li­ka mel­lett el­sőd­le­ges je­len­tő­ség­gel bírt azon egy­há­zi­ak ál­do­za­tos ki­tar­tá­sa, akik az egy­ház és állam har­cá­nak front­vo­na­lán re­ked­ve küz­döt­tek hi­tü­kért, azon a mezs­gyén, ahol nem szá­mít­hat­tak egyik fél va­ló­di ol­tal­má­ra sem. Ezek­ről az em­be­rek­ről em­lé­ke­zik meg köny­vé­ben Ber­ta­lan Péter, mun­ká­ja ek­kép­pen tu­do­má­nyos igé­nyes­ség­gel vég­zett ku­ta­tó­mun­ká­ra épülő me­men­tó­nak is te­kint­he­tő.

Nem a mo­nog­rá­fia egy­ház­tör­té­ne­ti sze­re­pé­ről ér­te­ke­ző be­ve­ze­tő azon­ban az egyet­len fe­je­zet, amely kon­tex­tust igyek­szik te­rem­te­ni a kö­tet­ben le­ír­tak­nak. Maga a szer­ző is a „kály­há­tól” indul. Pro­ló­gu­sá­ban ért­he­tő, könnye­dén át­lát­ha­tó lo­gi­ká­val, vi­lá­gos stí­lus­ban áb­rá­zol­ja a fo­lya­ma­tot, amely fo­ko­za­to­san át­for­mál­ta az egy­ház és az állam vi­szo­nyá­nak ter­mé­sze­tét, és föld­alat­ti kö­te­lé­kek szö­ve­vé­nyes rend­sze­ré­vé ala­kí­tot­ta a kö­zép­kor­ban meg­fi­gyel­he­tő szin­te za­var­ta­lan szim­bi­ó­zist, amíg a kap­cso­lat egyre in­kább csak – az át­la­gos szem­lé­lő szá­má­ra szin­te lát­ha­tat­lan – há­ló­za­ti kap­cso­la­tok szint­jén ér­he­tő tet­ten. A vi­lá­gos­ság a kötet egé­szé­nek nagy eré­nye – a téma már ter­mé­sze­té­ből adó­dó­an igen komp­li­kált, azon­ban a szer­ző a há­ló­za­ti kap­cso­la­tok vi­lá­gá­nak ku­ta­tá­sa során szer­zett ru­tin­já­nak kö­szön­he­tő­en, meg­bíz­ha­tó ide­gen­ve­ze­tő­ként ka­la­u­zol­ja az ol­va­sót, aki a tu­do­má­nyos mű­vek­ből nyer­he­tő leg­fon­to­sabb pro­fit­tal gaz­da­god­hat a köny­vet le­té­ve: kom­pe­tens­sé válik a té­má­ban. Kü­lö­nö­sen ér­té­kes ha­szon ez jelen kötet tár­gyá­nak te­kin­te­té­ben, hi­szen az egy­há­zi és tár­sa­da­lom­tör­té­net ke­reszt­met­sze­té­nek a há­ló­za­ti kap­cso­la­tok irá­nyá­ból való igen új­sze­rű meg­kö­ze­lí­té­se szo­kat­lan lehet a leg­több ér­dek­lő­dő szá­má­ra.

A ka­to­li­kus egy­ház 20. szá­za­di tör­té­ne­te során ki­ala­kult há­ló­zat­rend­szer be­mu­ta­tá­sa jó ala­pot szol­gál­tat a téma meg­ér­té­sé­hez. A szer­ző az állam és a ka­to­li­kus egy­ház há­ló­za­ti rend­sze­re­i­nek össze­fo­nó­dá­sát a Rerum No­va­rum en­cik­li­ká­hoz és az annak nyo­mán ki­bon­ta­ko­zó ke­resz­tény­szo­ci­á­lis gon­do­lat tér­hó­dí­tá­sá­hoz köti, mond­ván, utób­bi ekkor mu­ta­tott elő­ször olyan erős ér­dek­lő­dést az előb­bi igé­nyei és ezzel együtt struk­tú­rá­ja iránt, amely kö­ze­le­dés el­ke­rül­he­tet­le­nül szim­bi­ó­zis­sá ala­kí­tot­ta a két nagy hal­maz vi­szo­nyát. Ez a kap­cso­lat, a há­ló­za­to­so­dás fo­lya­ma­ta ha­gyo­má­nyo­san dif­fúz ter­mé­sze­té­nek meg­fe­le­lő­en, egyre csak erő­seb­bé, mind ne­he­zeb­ben szét­vá­laszt­ha­tó­vá, ugyan­ak­kor azon­ban át­te­kint­he­tet­le­neb­bé is vált. A könyv­re mind­vé­gig jel­lem­ző kö­vet­ke­ze­tes­ség el­len­ben se­gí­ti az ol­va­sót a tá­jé­ko­zó­dás­ban, így válik ért­he­tő­vé a szö­ve­vé­nyes vi­szony­rend­szer.

Ber­ta­lan Péter tö­mö­ren és vi­lá­go­san tisz­táz­za a római ka­to­li­kus egy­ház geo­po­li­ti­kai sze­re­pét. Egy­ér­tel­mű­sí­ti „fe­le­ke­zet­vá­lasz­tá­sá­nak” okát is: a ka­to­li­kus egy­há­zat az a fel­is­me­rés tette vizs­gá­la­ta ala­nyá­vá, hogy annak „20. szá­za­di tör­té­ne­te tük­rö­zi leg­job­ban a párt­ál­lam és az egy­há­zak szem­ben­ál­lá­sá­nak ti­pi­kus jel­lem­ző­it”, il­let­ve hogy „a pap­ság és a hívek el­len­ál­lá­sa itt mu­tat­ko­zik a leg­egy­sé­ge­sebb­nek és a leg­ki­tar­tóbb­nak”. A geo­po­li­ti­kai vizs­gá­ló­dás célja a ma­gyar­or­szá­gi egy­ház­po­li­ti­ka vi­szo­nyí­tá­si pont­ja­i­nak meg­ha­tá­ro­zá­sa, majd ezek men­tén tör­té­nő be­mu­ta­tá­sa. A szer­ző fon­tos fel­ada­tot tel­je­sít, ami­kor a mára a köz­vé­le­ke­dés­ben job­bá­ra gu­lyás­kom­mu­niz­mus­sá sze­lí­dült Ká­dár-kor­szak egy­ház­po­li­ti­ká­já­nak – fo­lya­ma­to­san vál­to­zó mér­té­kű – ra­di­ka­liz­mu­sá­ra em­lé­kez­tet. Célja per­sze nem a pel­len­gér­re ál­lí­tás, sok­kal in­kább a ka­to­li­ciz­mus sza­bad szel­le­met óvó funk­ci­ó­já­nak il­luszt­rá­lá­sa. Az az ol­tal­ma­zó sze­rep, amely­nek kö­szön­he­tő­en a há­ló­za­tok rend­sze­ré­nek mű­kö­dé­se kulcs­fon­tos­ság­gal bírt mind­két – pon­to­sab­ban az egy­ház­zal együtt mind­há­rom – blokk szá­má­ra. Hi­szen amel­lett, hogy a Nyu­gat és a ka­to­li­ciz­mus a sza­bad szem­mel leg­több­ször lát­ha­tat­lan kap­cso­la­to­kat igye­ke­zett a maga hasz­ná­ra és a ke­le­ti blokk­ban re­kedt hívők leg­alább vi­szony­la­gos sza­bad­sá­gá­nak meg­óvá­sá­ra al­kal­maz­ni, a szov­jet be­fo­lyás alatt álló or­szá­gok ál­lam­biz­ton­sá­gi szer­vei szin­tén ezen kö­te­lé­kek­re tá­masz­kod­va kí­ván­ták fel­fed­ni a kor­mány­za­ta­ik ellen irá­nyu­ló eset­le­ges szer­vez­ke­dé­se­ket.

A szer­ző az apos­to­li kons­ti­tú­ció nyo­mán ki­bon­ta­ko­zó Pro­vi­da-moz­ga­lom ma­gyar­or­szá­gi ve­tü­le­te­ként vá­zol­ja a Bu­lá­nyi György ve­zet­te Bo­kor-moz­ga­lom tör­té­ne­tét is. A pi­a­ris­ta szer­ze­tes kle­ri­kus­ként ke­rült szem­be az el­lent­mon­dást nem tűrő módon sze­ku­la­ri­zá­ló kom­mu­nis­ta ve­ze­tés­sel, ám sza­ba­du­lá­sát kö­ve­tő­en év­ti­ze­dek­re mégis saját egy­há­zá­nak eretnek­jé­vé lett. A páter saját meg­lá­tá­sa sze­rint ta­na­i­nak azon té­te­lé­vel vál­tot­ta ki Jo­seph Rat­zin­ger el­len­ér­zé­sét, mely sze­rint a bá­zis­kö­zös­sé­gek szer­ve­zé­sé­nek me­tó­du­sa pa­ra­dig­ma­vál­tást je­lent­he­tett a ka­to­li­kus egy­ház szer­ve­zé­sé­ben. Ezen fel­fo­gá­sa nyo­mán még a vi­lá­gi szfé­rá­ban po­li­ti­kai és gon­do­la­ti sza­bad­sá­got hozó rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en is igen mos­to­ha bá­nás­mód­ban ré­sze­sí­tet­te az a ka­to­li­kus egy­ház, amely­nek éle­tét és hi­va­tá­sát szen­tel­te. A kom­mu­niz­mus egy­ház­po­li­ti­ká­já­nak keze még „vissza­nyúlt sír­já­ból”, és fő ül­dö­zött­je, a kis­kö­zös­sé­gi szer­ve­zés egyik leg­fon­to­sabb ma­gyar kép­vi­se­lő­jé­nek saját egy­há­zá­tól tör­té­nő el­ide­ge­ne­dé­sét ered­mé­nyez­te az­ál­tal, hogy gya­nús­sá tette saját nagy­kö­zös­sé­gé­ben. Bu­lá­nyi páter esete jól pél­dáz­za, hogy a jelen pil­la­nat még nem elég kései ahhoz, hogy ne érez­zük a múlt­hoz tar­to­zó­nak, és ob­jek­tív szán­dé­kú meg­íté­lé­sé­hez ne kell­jen a jövő tör­té­né­sze­i­nek íté­le­té­re vár­nunk.

A könyv összeg­zé­se (utó­ira­ta) ha­tá­sos me­to­di­kát követ: tíz olyan ál­lí­tást fo­gal­maz meg a mű tár­gyá­val kap­cso­lat­ban, ame­lyek úgy kí­ván­ják nyo­ma­té­ko­sí­ta­ni a szö­veg egé­szé­ben fog­lal­ta­kat, hogy a tény­sze­rű­ség­től egy ta­pod­tat se moz­dul­ja­nak ama szub­jek­ti­vi­tás felé, amely­nek a szer­ző a többi fe­je­zet­ben sem enged teret. Egy ilyen, sokak szá­má­ra ké­nyes té­má­ban egyéb meg­kö­ze­lí­tés nem is lehet elő­re­mu­ta­tó. Az Opus De­i­től a Pro­vi­da Ma­te­rig el­len­ben meg­in­gat­ha­tat­lan ob­jek­ti­vi­tá­sá­val fon­tos mér­föld­kő azon az úton, amely­nek vég­pont­ján a meg­annyi – a szer­ző szó­hasz­ná­la­tá­val élve – „egy­ház­kép” va­la­me­lyest ha­son­la­tos je­len­tés­sel bír­hat „szem­lé­lői” szá­má­ra, és a kér­dés az idő­be­li tá­vol­ság okán le­tisz­tul­va ke­rül­het a tör­té­ne­lem­köny­vek lap­ja­i­ra.

Ber­ta­lan Péter: Az Opus De­i­től a Pro­vi­da Ma­te­rig. Ál­lam­biz­ton­sá­gi há­ló­za­tok és egy­há­zi kis­kö­zös­sé­gek. L’Har­mat­tan Kiadó, Bu­da­pest, 2016, 195 oldal.