Fő­szer­kesz­tői be­kö­szön­tő

Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 7–10., DOI: 10.24307/psz.2017.1201

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: A11, B41, E12, H12
Kulcs­sza­vak: gaz­da­ság­po­li­ti­ka, vál­ság­ke­ze­lés, kon­szo­li­dá­ció, köz­gaz­da­sá­gi kép­zés meg­újí­tá­sa, Ma­gyar­or­szág

1990 és 2015 kö­zött a ma­gyar gaz­da­ság évi fél szá­za­lék­kal zár­kó­zott fel az eu­ró­pai uniós át­lag­hoz, annak het­ven szá­za­lé­kát alul­ról kö­ze­lít­ve, mi­köz­ben (örö­kös vi­szo­nyí­tá­si ala­punk) Auszt­ria az EU-28-ak át­la­gos fej­lett­sé­gé­nek már a száz­har­minc szá­za­lé­kán áll. A fej­lett­ség­le­sza­ka­dá­si in­de­xünk Auszt­ri­á­hoz ké­pest annak tük­ré­ben is el­gon­dol­kod­ta­tó, hogy az 1867-es ki­egye­zés adta ked­ve­ző gaz­da­sá­gi klí­má­ban Ma­gyar­or­szág fej­lő­dé­se ve­te­ke­dett az oszt­rák, cseh te­rü­le­te­ké­vel. Azon­ban e bol­dog bé­ke­idők­be­li ál­la­pot­hoz máig nem si­ke­rült vissza­tér­nünk.

A rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő­en Ma­gyar­or­szág három vál­sá­got szen­ve­dett el. A piaci át­me­net idő­sza­ká­nak hely­te­len gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­se­it, az 1980-as évek vé­gé­től az 1990-es évek ele­jé­ig tartó „piaci re­for­mok” sokk­ha­tá­sát. A meg­szo­rí­tó in­téz­ke­dé­sek is­ko­la­pél­dá­já­nak te­kint­he­tő, 1995. évi gaz­da­ság­po­li­ti­kai ki­iga­zí­tó cso­mag (Bok­ros Lajos) ha­tá­sa­it, és a 2002–2006-os idő­szak­ban túl­köl­te­ke­ző kur­zu­sét, az ál­la­mot, ön­kor­mány­za­to­kat, ház­tar­tá­so­kat adós­ság­csap­dá­ba ta­szí­tó ámok­fu­tás kö­vet­kez­mé­nye­it. Ez utób­bi­ra, a 2006 őszén be­ve­ze­tett kon­ver­gen­cia­pá­lyát ki­iga­zí­tó cso­mag­ra (értsd újabb meg­szo­rí­tá­sok­ra) már csak hab volt a tor­tán az an­gol­szász pi­a­cok­ról Eu­ró­pá­ba, majd ha­zánk­ba „be­gyű­rű­ző” krí­zis, amely a neo­li­be­rá­lis ala­pok­ra túl­zot­tan épít­ke­ző ma­gyar pi­ac­gaz­da­ság sor­sát meg­pe­csé­tel­te.

Ta­nul­sá­ga a rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő ne­gyed év­szá­zad­nak, hogy im­por­tált gaz­da­ság­po­li­ti­ká­val fel­zár­kó­zás, siker, sta­bi­li­tás nem ér­he­tő el. Ta­nul­ság az is, hogy gyen­gü­lő nagy­ha­tal­mak szö­vet­sé­gé­ben fel­emel­ke­dés nem vár­ha­tó. Ta­nul­ság, hogy a nem­zet­tel szem­ben nem lehet kor­má­nyoz­ni. Az át­ala­ku­lás, a re­for­mok árát a tár­sa­da­lom­mal és belső vál­lal­ko­zá­sok­kal egy az egy­ben nem lehet meg­fi­zet­tet­ni. Örök ér­vé­nyű sza­bály, hogy az ered­mé­nyes gaz­da­ság­po­li­ti­ká­hoz tár­sa­dal­mi tá­mo­ga­tott­ság szük­sé­gel­te­tik.

2010 után, immár nyolc éve evi­den­cia, hogy az ön­ál­ló gaz­da­ság­po­li­ti­ka a nem­ze­ti gyógy­mód, amely pénz­ügyi kon­szo­li­dá­ci­ót és gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést te­rem­tett. A gyen­gü­lő Eu­ró­pai Unió mel­lett új ke­res­ke­del­mi part­ne­rek­re lel­tünk. Gaz­da­sá­gunk külső füg­gő­sé­gét egy­részt csök­ken­tet­tük, más­részt – az Eu­ró­pai Unión túl – a vi­szo­nya­ink­ra ha­tást gya­kor­ló or­szá­gok körét szé­le­sí­tet­tük. A pénz­ügyi kon­szo­li­dá­ció és a struk­tu­rá­lis re­for­mok for­rá­sa­it vagy a költ­ség­ve­tés fel­töl­té­sét a nem­zet­kö­zi tér­ből ér­ke­ző – ne­gyed év­szá­za­don át nem az anya­gi ere­jük­höz mér­ten adózó – mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­ti kör­től és key­ne­si ih­le­té­sű gaz­da­ság­po­li­ti­ká­val biz­to­sí­tot­tuk.

Ám a ki­ma­gas­ló tel­je­sít­mé­nyek és a ki­vi­te­le­zés mód­szer­ta­ná­nak fel­ső­ok­ta­tás­ban meg­ta­pasz­tal­ha­tó hi­á­nya in­tel­lek­tu­á­lis ku­darc­ként fog­ha­tó fel, hi­szen a to­vább­lé­pést, az igazi ver­seny­ké­pes­ség el­éré­sét gá­tol­ja a tu­dás­tő­ke mi­nő­sé­gi ja­vu­lá­sá­nak el­ma­ra­dá­sa. A ma­gyar mo­dell sza­bá­lyo­zá­si kör­nye­ze­té­nek, tör­té­ne­ti és nem­zet­kö­zi térbe il­lesz­té­sé­nek de­fi­cit­je máig jel­lem­zi a ma­gyar fel­ső­ok­ta­tást, kü­lö­nö­sen a tár­sa­da­lom-tu­do­má­nyi kép­zést. Össze­füg­gé­se­i­ben egyet­len ma­gyar egye­te­men sem ta­nít­ják Ma­gyar­or­szág kor­má­nya és a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank által al­kal­ma­zott gaz­da­ság­po­li­ti­kát. A tan­anyag­ban nem tár­ják fel a hall­ga­tó­ság előtt a köz­te­her­vi­se­lés­re, aktív ál­la­mi gaz­da­ság­be­fo­lyá­so­lás­ra, sza­bá­lyo­zás­ra és el­len­őr­zés­re épülő ma­gyar mo­dell lé­nye­gét. Még konk­ré­tab­ban fo­gal­maz­va: a köz­te­her­vi­se­lés­ről, ha­tó­sá­gi ár­sza­bá­lyo­zás­ról, a csa­lád- és ott­hon­te­rem­té­si tá­mo­ga­tá­sok rend­sze­ré­ről s más szo­ci­á­lis vív­má­nyok­ról, nem­ze­ti va­gyon­po­li­ti­ká­ról, si­ke­res pénz­ügyi kon­szo­li­dá­ci­ó­ról, a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank töb­bes man­dá­tum- és esz­köz­rend­sze­ré­ről, jó kor­mány­zást tá­mo­ga­tó mo­ne­tá­ris po­li­ti­ká­já­ról szóló át­fo­gó is­me­re­tek nem ké­pe­zik az egye­te­mi tan­anyag ré­szét. Az elért gaz­da­sá­gi si­ke­rek mint ér­té­kek meg­őr­zé­se saj­nos így nem va­ló­sul meg, sőt a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi kép­zést foly­ta­tó egye­te­mek által tör­té­nő blok­ko­ló te­vé­keny­ség kö­vet­kez­té­ben ér­ték­vesz­tés ke­let­ke­zik.

Ezen az in­tel­lek­tu­á­lis hi­á­nyon pró­bál a Pol­gá­ri Szem­le tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­irat eny­hí­te­ni, új, kor­sze­rű is­me­re­te­ket biz­to­sí­ta­ni, vagy­is hi­ány­pót­lást vé­gez­ni. Mos­ta­ni lap­szá­munk­ban is bő­sé­ge­sen szá­mo­lunk be az új ál­lam­pénz­ügyi ku­ta­tá­si ered­mé­nye­ink­ről. Ün­ne­pi dol­go­za­tot köz­lünk Gróf Beth­len Ist­ván­tól az öt­száz éves ju­bi­le­u­mát ün­nep­lő re­for­má­ci­ó­ról, annak gaz­da­sá­gi ha­tá­sa­i­ról, ma­gyar­or­szá­gi vo­nat­ko­zá­sa­i­ról. Mind­ezt a hi­ány­pót­lás je­gyé­ben tesszük, hi­szen mind az új ál­lam­pénz­ügyi-nem­zet­gaz­da­sá­gi tör­té­né­sek tu­do­má­nyos le­ké­pe­zé­se, mind az eti­kus, ke­resz­té­nyi el­vek­re épülő köz­gaz­da­ság­tan út­tö­rő­i­nek egye­te­mes tan­anyag­ba il­lesz­té­se máig el­ma­radt. Pedig a vál­ság után fel­éle­dő, az em­be­ri köz­jól­lé­tet kö­zép­pont­ba ál­lí­tó köz­gaz­da­sá­gi gon­dol­ko­dók, pro­fesszo­rok, mint pél­dá­ul a ma­gya­rul is ol­vas­ha­tó Lu­i­gi­no Bruni, Ste­fa­no Za­mag­ni (Bruni–Za­mag­ni, 2013), Helen J. Al­ford O.P., Mi­cha­el J. Naugh­ton (Al­ford–Naugh­ton, 2009), Ba­ritz Sa­rol­ta Laura OP (Ba­ritz, 2016) már egy új, de bib­li­ai ta­ní­tá­sok­ra utal­va in­kább egy új­ra­éle­dő gon­dol­ko­dás el­jö­ve­te­lé­nek hír­nö­kei, mint ahogy An­to­nio Ge­no­ve­si ta­na­it (Ge­no­ve­si, 2016) új­ra­élesz­tő Dem­bin­ski és Za­mag­ni pro­fesszo­rok. Mi, ma­gya­rok is a vál­sá­got ma­gunk mö­gött hagy­ni, há­bo­rú­kat el­ke­rül­ni és egy új, fenn­tart­ha­tó, az em­be­ri­ség ál­ta­lá­nos hasz­nát szol­gá­ló új ter­me­lé­si mód lét­re­jöt­tét óhajt­juk, mely­nek jeles tu­dó­sa Paul H. Dem­bin­ski pro­fesszor, aki­nek 2017-ben meg­je­lent Ethics and Res­pon­si­bi­lity in Fi­nance című köny­ve (Dem­bin­ski, 2017), annak ma­gyar­ra for­dí­tá­sa (Dem­bin­ski, 2018) egy újabb át­tö­rés, újabb bi­zo­nyí­ték a neo­li­be­rá­lis ter­me­lé­si mód ide­jét­múlt­sá­gá­ra. És mind­ez hol van a ma­gyar egye­te­mek tan­anya­gá­ban? Hol van­nak a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank­nak mint tu­do­má­nyos mű­hely­nek a tá­mo­ga­tá­sá­val, il­let­ve mun­ka­tár­sai által meg­írt köny­vek a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi tan­tár­gyi te­ma­ti­kák kö­te­le­ző vagy aján­lott iro­dal­ma­ként meg­je­löl­ve?

A 2007–2008-as kez­de­ti vál­ság­évek utáni vál­to­zá­so­kat le­kö­ve­tő, új mód­szer­ta­ni ala­po­kat leíró tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok­ra és egye­te­mi kép­zés­re pedig vi­lág­szer­te óri­á­si az igény. A hiány pót­lá­sá­ra szó­lí­ta­nak fel a Lon­don Scho­ol of Eco­no­mics köz­gaz­da­sá­gi dog­mák­kal elé­ge­det­len ku­ta­tói és di­ák­jai, akik öt­száz évvel az után, hogy Lu­ther Már­ton ki­füg­gesz­tet­te té­te­le­it a wit­ten­ber­gi vár­temp­lom ka­pu­já­ra, most a vál­to­zá­so­kért ki­ál­tó ku­ta­tók és di­á­kok is ha­son­lót tet­tek. 33 pont­ban fog­lal­ták össze kö­ve­te­lé­se­i­ket. Az ok: a világ a sze­gény­ség­gel, egyen­lőt­len­sé­gek­kel, kör­nye­ze­ti vál­ság­gal és pénz­ügyi in­sta­bi­li­tás­sal küzd, de a köz­gaz­da­ság­tan sze­rin­tük töb­bet is se­gít­het­ne a prob­lé­mák meg­ol­dá­sá­ban. Mond­hat­juk tehát, azok lesz­nek a si­ke­res, ver­seny­ké­pes nem­zet­gaz­da­sá­gok, ame­lyek a prob­lé­mák mé­lyé­re kon­cent­rá­ló tu­do­má­nyos ered­mé­nye­ket tud­nak fel­mu­tat­ni, meg­ol­dást ta­lál­ni, tan­köny­ve­ket meg­ír­ni, és az egye­te­mi kép­zés­ben meg­je­le­ní­te­ni. A ma elért ked­ve­ző GDP-, ár­fo­lyam-, inf­lá­ci­ós ada­tok csak úgy tart­ha­tók fenn Ma­gyar­or­szá­gon is, ha a kép­zés a vál­to­zá­sok mé­lyé­re ha­to­ló lesz, a meg­ol­dá­sok és a meg­úju­lás mód­szer­ta­nát tudja át­ad­ni. Ma­gyar­or­szág pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi csőd­jét okozó neo­li­be­rá­lis köz­gaz­da­ság­tan­ra nem mint val­lás­ra, hit­vi­lág­ra, hanem olyan ku­ta­tá­si te­rü­let­ként, meg­ol­dan­dó, meg­fej­ten­dő prob­lé­má­ra te­kint, ame­lyet lehet tu­do­má­nyo­san vizs­gál­ni, kri­ti­zál­ni, kor­ri­gál­ni. Az nem meg­ol­dás, hogy a mára már gya­kor­lat­ban meg­ha­la­dott neo­li­be­rá­lis ter­me­lé­si mód hir­de­tői ele­fánt­csont­tor­nyuk­ba zár­kóz­va a Lon­don Scho­ol of Eco­no­mics vagy a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank, Pol­gá­ri Szem­le köré szer­ve­ző­dő tu­do­má­nyos ku­ta­tó­kat ki­szo­rít­ják a po­zí­ci­ók­ból, köny­ve­i­ket in­dex­re rak­ják, lé­te­zé­sü­ket el­hall­gat­ják.

Az előt­tünk álló, 2018-tól újra meg­nyí­ló po­li­ti­kai tér­ben a fel­ső­ok­ta­tás kép­zé­si me­to­di­ká­já­nak ren­de­zé­se Ma­gyar­or­szá­gon is be kell hogy kö­vet­kez­zék.

Si­ke­re­ink, új ki­hí­vá­sa­ink so­ro­za­tá­ban egy szo­mo­rú köz­le­ményt is le kell írnom. Fáj­da­lom­mal bú­csú­zunk Ko­lo­zsi Béla szo­cio­ló­gus­tól, pszi­chi­á­ter­től, a nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok el­is­mert ku­ta­tó­já­tól, nyu­gal­ma­zott nagy­kö­vet­től, aki 2017 no­vem­be­ré­ben, éle­té­nek 73. évé­ben rövid be­teg­ség után el­hunyt. Ko­lo­zsi Béla szá­mos ma­gyar fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény mun­ká­já­ban vett részt az or­vos­kép­zés­től a kom­mu­ni­ká­ci­ós stú­di­u­mo­kon és a nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok ok­ta­tá­sán át a Mis­kol­ci Egye­tem szo­cio­ló­gia tan­szé­ké­nek ve­ze­té­sé­ig. Egye­te­mi mun­kás­sá­ga utol­só év­ti­ze­dé­ben a Páz­mány Péter Ka­to­li­kus Egye­tem Nem­zet­kö­zi és Po­li­ti­ka­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek cím­ze­tes egye­te­mi do­cen­se volt. Kül­föl­dön a Lyoni Egye­tem ven­dég­ta­ná­ra, majd ox­for­di ven­dég­ku­ta­tó. Az MDF ala­pí­tó tag­jai közé tar­to­zott. 1992 és 1994 kö­zött a Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um stra­té­gi­ai elem­ző és ter­ve­ző fő­osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je, 1999-től 2004-ig dip­lo­má­ci­ai kül­szol­gá­la­ti mun­kát vál­lalt, ha­zánk szó­fi­ai nagy­kö­ve­te­ként dol­go­zott. Száz­nál több tu­do­má­nyos köz­le­mé­nye közül az utol­só a Pol­gá­ri Szem­le 2017-es kü­lön­szá­má­ban je­lent meg Szé­kely­föld ma­gyar au­to­nóm te­rü­le­ti­sé­gé­ről. Nyu­godj bé­ké­ben, em­lé­ked meg­őriz­zük!

Prof. dr. Lent­ner Csaba egye­te­mi tanár,
a Pol­gá­ri Szem­le fő­szer­kesz­tő­je