Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 28–51., DOI: 10.24307/psz.2017.1204

Össze­fog­la­lás

Az ál­lam­pénz­ügyek kon­szo­li­dá­lá­sa, az állam meg­erő­sí­té­se és a biz­tos mak­ro­gaz­da­sá­gi ala­pok szük­sé­ges fel­té­te­lei a jól irá­nyí­tott állam ki­ala­kí­tá­sá­nak, hi­szen csak egy ha­té­kony és erős állam képes a ma­gán­szek­tort a tar­tós együtt­mű­kö­dés felé te­rel­ni. A vál­ság előt­ti évek­ben Ma­gyar­or­szá­got fenn­tart­ha­tat­lan köz­pénz­ügyek, el­hi­bá­zott és fenn­tart­ha­tat­lan költ­ség­ve­té­si po­li­ti­ka, il­let­ve ebből adó­dó­an gyen­ge gaz­da­sá­gi fun­da­men­tu­mok jel­le­mez­ték. Ez szub­op­ti­má­lis ál­la­mi mű­kö­dést je­len­tett, ahol az állam és a gaz­da­sá­gi sze­rep­lők kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés alap­jai ér­dem­ben sé­rül­tek. Az év­ti­zed ele­jé­re ezért el­en­ged­he­tet­len­né vált az ál­la­mi mű­kö­dés és ki­emel­ten az ál­lam­pénz­ügyek meg­újí­tá­sa, ami­nek első és az állam mű­kö­dé­sé­nek egé­szét át­ha­tó lé­pé­se a köz­pénz­ügyi fe­je­ze­tet is tar­tal­ma­zó Alap­tör­vény el­fo­ga­dá­sa volt. Az Alap­tör­vény­ből, il­let­ve az adós­ság­sza­bály­ból le­ve­zet­he­tő­en ke­rült sor a ma­gyar köz­pénz­ügyek sta­bi­li­zá­lá­sá­ra (a fis­ká­lis for­du­lat­ra, az ön­kor­mány­za­ti kon­szo­li­dá­ci­ó­ra, a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si rend­szer re­form­já­ra, il­let­ve a köz­pénz­ügyi el­len­őr­zés meg­újí­tá­sá­ra), és köz­ve­tett módon ehhez kap­cso­ló­dik a 2013-ban el­kez­dett mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai, va­la­mint az utób­bi évek­ben el­in­dí­tott, de rész­ben még előt­tünk álló ver­seny­ké­pes­sé­gi for­du­lat is. A 2010 óta meg­ho­zott ál­lam­pénz­ügyi meg­úju­lás le­he­tő­vé teszi a ma­gyar állam és a gaz­da­sá­gi sze­rep­lők tar­tós és ha­té­kony ko­ope­rá­ci­ó­ját, ami meg­fe­le­lő ala­pot je­lent a jól irá­nyí­tott állam ki­épí­té­sé­re és arra a szem­lé­let­vál­tás­ra, ami a po­zi­tív ösz­tön­ző­ket ak­tí­van al­kal­ma­zó, az érin­tet­tek­kel part­ne­ri együtt­mű­kö­dés­re tö­rek­vő ál­la­mi mű­kö­dés­hez ve­zet­het.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: H03, H21 E02, H83
Kulcs­sza­vak: köz­pénz­ügyek, fis­ká­lis po­li­ti­ka, mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka, in­téz­mény­rend­szer, mak­ro­ö­ko­nó­mia, gaz­da­sá­gi sze­rep­lők vi­sel­ke­dé­se, ko­ope­rá­ció, Ma­gyar­or­szág

Re­ne­wal of Pub­lic Fi­nan­ces and Chan­ge
of the State Ma­nag­ement Model in Hun­gary

Sum­ma­ry

Cons­o­li­da­ti­on of pub­lic fi­nan­ces, strengt­he­ning of the state and sound mac­ro­e­co­no­mic basis are the pre­con­di­tions of good gover­nance, as only an ef­fi­ci­ent and strong state can move the pri­vate sec­tor to­wards last­ing co­ope­ra­ti­on. Be­fo­re the glo­bal fi­nan­cial cris­is, Hun­gary was cha­rac­te­ri­zed by un­sus­ta­in­ab­le pub­lic fi­nan­ces, fla­wed and ir­res­pon­sib­le fis­cal po­li­cy, and con­se­qu­ently weak eco­no­mic fun­da­men­tals. This rep­re­sen­ted a su­bop­ti­mal state ma­nag­ement, where the ba­sics of co-ope­ra­ti­on bet­ween the state and the eco­no­mic ac­tors were se­ri­o­usly da­mag­ed. The­re­fo­re, by the be­g­in­ning of the de­ca­de, the re­ne­wal of state ma­nag­ement and, above all, pub­lic fi­nan­ces be­came es­sen­ti­al, the first step of which was the adopt­ion of the Fun­da­men­tal Law with a chap­ter fo­cu­s­ed on pub­lic fi­nan­ces. The sta­bi­li­za­ti­on of Hun­ga­ri­an pub­lic fi­nan­ces (fis­cal tur­na­round, cons­o­li­da­ti­on of local govern­ments, re­form of the so­ci­al se­cu­rity sys­tem and re­ne­wal of the cont­rol of pub­lic fi­nan­ces) can be de­ri­ved from the Fun­da­men­tal Law and the debt rule, and the re­forms con­cer­ning mo­ne­tary po­li­cy (from 2013) and com­pe­ti­ti­ve­ness (la­un­ched in re­cent years, but partly ahead of us) can also be as­so­ci­a­ted with these re­gu­la­tions. The re­vi­val of state fi­nan­ces since 2010 per­mits a last­ing and ef­fec­tive co-ope­ra­ti­on bet­ween the Hun­ga­ri­an state and the eco­no­mic ac­tors. This is an app­rop­ria­te basis for the cre­a­ti­on of a well-ma­nag­ed state and the at­ti­tu­de chan­ge po­ten­ti­ally lead­ing to a state ma­nag­ement ac­ti­vely le­ver­ag­ing po­sit­ive in­cen­ti­ves and se­e­king part­ner­s­hip with the re­le­vant sta­ke­hold­ers.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: H03, H21 E02, H83
Key­words: pub­lic fi­nan­ces, fis­cal po­li­cy, mo­ne­tary po­li­cy, ins­ti­tu­ti­o­nal sys­tem, mac­ro­e­co­no­mics, be­ha­vi­or of eco­no­mic ac­tors, co-ope­ra­ti­on, Hun­gary

Be­ve­ze­tés

A glo­bá­lis pénz­ügyi vál­ság¹ sú­lyo­san érin­tet­te Ma­gyar­or­szá­got, ami­nek egyik oka a rossz ösz­tön­ző­rend­szert ki­ala­kí­tó, nem meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű ál­la­mi mű­kö­dés volt. A ma­gyar gaz­da­ság­po­li­ti­ka a vál­ság előt­ti évek­ben olyan pá­lyá­ra állt, amit nagy ál­lam­ház­tar­tá­si hiány, nö­vek­vő ál­lam­adós­ság és a ma­gán­szek­tor el­adó­so­dá­sa, magas adók, nagy adó­el­ke­rü­lés, ala­csony fog­lal­koz­ta­tá­si szint, nem fenn­tart­ha­tó nö­ve­ke­dés és magas inf­lá­ció, il­let­ve a de­vi­za­hi­te­le­zés miatt ki­emel­ke­dő külső sé­rü­lé­keny­sé­gi ki­tett­ség jel­lem­zett. Ez ve­ze­tett oda, hogy 2008-ban a ma­gyar állam nem tudta a mű­kö­dé­sét a pi­ac­ról fi­nan­szí­roz­ni, és az Eu­ró­pai Uni­ó­ban el­ső­ként volt kény­te­len nem­zet­kö­zi hi­tel­cso­ma­gért fo­lya­mod­ni, amit meg­szo­rí­tá­sok és po­li­ti­kai in­sta­bi­li­tás kí­sért.

A ma­gyar állam mű­kö­dé­sé­nek meg­újí­tá­sa az év­ti­zed ele­jé­re tehát kulcs­kér­dés­sé vált. Olyan ál­la­mi ke­re­tek ki­ala­kí­tá­sa vált szük­sé­ges­sé, amely egy ma­ga­sabb di­na­mi­ká­jú és egy­ben fenn­tart­ha­tó nö­ve­ke­dé­si pá­lyá­ra ál­lít­ja a ma­gyar gaz­da­sá­got. Ennek alap­fel­té­te­le az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás meg­erő­sö­dé­se, kon­szo­li­dá­lá­sa, a biz­tos mak­ro­gaz­da­sá­gi ala­pok meg­te­rem­té­se (fis­ká­lis, mo­ne­tá­ris és nö­ve­ke­dé­si, il­let­ve elő­re­te­kint­ve ver­seny­ké­pes­sé­gi for­du­lat), ami el­ve­zet­he­tett egy olyan ál­la­mi mű­kö­dés­hez, amely képes érin­tett part­ne­re­it (ki­emel­ten az ál­lam­pol­gá­ro­kat és a gaz­da­sá­gi sze­rep­lő­ket) ko­ope­ra­tív ma­ga­tar­tás felé ori­en­tál­ni, és ezzel meg­te­rem­te­ni egy új köz­pénz­ügyi ál­lam­mo­dell alap­ja­it.

Ta­nul­má­nyunk elő­ször se­ma­ti­ku­san be­mu­tat­ja a ko­ope­ra­tív köz­pénz­ügyi ál­lam­mo­dell ke­re­te­it, és fel­vá­zol­ja, mi­lyen fel­té­te­lek szük­sé­ge­sek ahhoz, hogy egy ilyen ál­lam­mo­dell mű­kö­dés­ké­pes le­gyen. Ezt kö­ve­tő­en váz­la­to­san össze­gez­zük, hogy jelen év­ti­zed­ben mi­lyen in­téz­ke­dé­sek szü­let­tek annak ér­de­ké­ben, hogy a ma­gyar állam meg­erő­söd­jön, és ezzel le­he­tő­vé vál­jon az ál­la­mi mű­kö­dés tar­tós meg­úju­lá­sa. A si­ke­res és ha­té­kony állam kri­té­ri­u­ma­i­nak fel­tá­rá­sa nem­csak Ma­gyar­or­szá­gon, hanem vi­lág­szer­te a dön­tés­ho­zók és ku­ta­tói kö­zös­sé­gek fó­ku­szá­ban van, va­la­mint a kér­dés ak­tu­a­li­tá­sát mu­tat­ja az is, hogy idén Ri­chard Tha­ler sze­mé­lyé­ben olyan köz­gaz­dász kapta a köz­gaz­da­sá­gi No­bel-dí­jat, aki ki­emel­ten fog­lal­ko­zott az ál­la­mi mű­kö­dés és az egyé­ni, il­let­ve tár­sa­dal­mi (kö­zös­sé­gi) vi­sel­ke­dés össze­füg­gé­se­i­vel.²

El­mé­le­ti keret

Ta­nul­má­nyunk ki­in­du­ló­pont­ja és mo­ti­vá­ci­ó­ja, hogy nincs egyen­re­cept a si­ke­res ál­la­mi mű­kö­dés ki­ala­kí­tá­sá­ra, hi­szen „nem egy sta­bil pa­ra­dig­má­ban, hanem a pa­ra­dig­ma­vál­tá­sok ko­rá­ban élünk”, mi­köz­ben újra fel kell ta­lál­nunk a „si­ke­res ma­gyar ál­la­mot” (Orbán, 2017). Jelen írás­ban arra nem vál­lal­ko­zunk, hogy ki­dol­goz­zuk a si­ke­res ál­lam­mű­kö­dés re­cept­jét, csak arra te­szünk kí­sér­le­tet, hogy bi­zo­nyos as­pek­tu­sok meg­vi­lá­gí­tá­sá­val hoz­zá­já­rul­junk a si­ke­res ma­gyar ál­lam­ról való köz­éle­ti gon­dol­ko­dás­hoz, tám­pon­to­kat ad­junk az út­ke­re­sés­hez.

Alap­té­zi­sünk, hogy az ál­lam­pol­gá­rok­kal, az üz­le­ti szfé­rá­val, a ban­kok­kal és min­den egyéb érin­tet­tel (sta­ke­hold­erek) ko­ope­ra­tív kap­cso­la­tot ki­épí­te­ni képes állam si­ke­re­sebb lehet, mint az, amely ezt nem tudja el­ér­ni.³ Ebből adó­dó­an, il­let­ve el­fo­gad­va, hogy a tár­sa­dal­mi szük­ség­le­tek ma­ga­sabb szin­ten tör­té­nő ki­elé­gí­té­se szük­ség­sze­rű­en ma­gá­val hozza a ha­té­kony part­ner­ség ki­ala­kí­tá­sá­nak igé­nyét, azt a kér­dést pró­bál­juk kö­rül­jár­ni, mi­képp ke­rül­het kö­ze­lebb egy állam ehhez a ko­ope­ra­tív mű­kö­dés­hez. Ta­nul­má­nyunk az aláb­bi két fel­té­te­le­zés­re épül:

1. Az ál­la­mi in­téz­ke­dé­sek ha­tá­sa nagy­ban függ a kör­nye­ze­ti fak­to­rok­tól, me­lyek közül ki­emel­ke­dő­en fon­tos az állam és az érin­tet­tek kö­zöt­ti bi­za­lom, ko­ope­rá­ció szint­je.

2. Az állam és az érin­tet­tek kö­zöt­ti ko­ope­rá­ció meg­lé­te és hi­á­nya alap­ján ki­ala­ku­ló „or­szág­ál­la­po­tot” nagy­ban meg­ha­tá­roz­za, hogy az állam ké­pes-e ko­ope­ra­tív vi­sel­ke­dés­re ösz­tö­nöz­ni az érin­tett tár­sa­dal­mi cso­por­to­kat.

Az ál­la­mi in­téz­ke­dé­sek ha­tás­me­cha­niz­mu­sát írja le Mandl–Dierx–Ilz­ko­vitz kon­cep­ci­o­ná­lis mo­dell­je, amely ere­de­ti­leg a köz­pénz­ügyi cél­sze­rű­ség, ered­mé­nyes­ség, ha­té­kony­ság és hasz­nos­ság össze­füg­gé­se­it mu­tat­ta be, de ki­ter­jeszt­he­tő az ál­la­mi fel­adat­el­lá­tás egé­szé­nek erő­for­rás–ki­me­net–ered­mény össze­füg­gé­se­i­re is. A ki­ter­jesz­tett mo­dell ke­re­te­it az 1. ábra mu­tat­ja be.

A ki­ter­jesz­tett mo­dell sze­rint min­den gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dés, cse­lek­vés, prog­ram (input) egy­faj­ta ki­me­ne­tet (out­put) ered­mé­nyez, amely hosszabb és mé­lyebb ha­tá­sa­it te­kint­ve va­la­mi­lyen ered­ménnyé (out­co­me) válik. A ha­tás­me­cha­niz­must nagy­ban meg­ha­tá­roz­zák a kör­nye­ze­ti fak­to­rok is, mint pél­dá­ul az adott or­szág tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi hát­te­re, gaz­da­sá­gi kör­nye­ze­te, a köz­szfé­ra ál­ta­lá­nos mű­kö­dé­si ha­tás­fo­ka, va­la­mint ide­so­rol­ha­tó ta­nul­má­nyunk fó­kusz­té­má­ja, az állam és az érin­tet­tek kö­zöt­ti bi­za­lom és ko­ope­rá­ció szint­je is. Jelen elem­zés a transz­misszi­ós csa­tor­nák­ra fó­kusz­ál, és arra ke­re­si a vá­laszt, hogy az állam a ko­ope­rá­ció szint­jé­nek eme­lé­sé­vel mi­képp tudja biz­to­sí­ta­ni, hogy az in­téz­ke­dé­sek a le­he­tő leg­jobb ki­me­ne­tet és ered­ményt érjék el.

Ta­nul­má­nyunk abból indul ki, hogy mind a ki­me­net, mind az ered­mény ér­dem­ben ja­vít­ha­tó az­ál­tal, ha a sta­ke­hold­erek,⁴ ki­emel­ten a piac és az egyéb ál­la­mi sze­rep­lők

A ha­té­kony ál­la­mi mű­kö­dés bi­zo­nyos szem­pont­ból e fenti „ál­la­pot” el­éré­sé­nek felel meg, hi­szen ez az állam és a szé­les ér­te­lem­ben vett érin­tet­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dést je­len­ti, ami fel­té­te­le­zé­sünk sze­rint ha­té­ko­nyabb, mint a ko­ope­rá­ció hi­á­nyá­ra épülő mű­kö­dé­si mo­dell. Mivel a köz­bi­za­lom erő­sí­té­sé­vel köl­csö­nö­sen elő­nyös ér­dek­kö­zös­ség jöhet létre, így az ál­la­mi mű­kö­dés meg­újí­tá­sá­nak abba az irány­ba kell mu­tat­nia, ahol az alap­el­vek, a célok, a cél­rend­szer és a cél­struk­tú­ra szint­jén, il­let­ve a gya­kor­lat­ban is meg­je­le­nik a ko­ope­rá­ció, a köz­bi­za­lom erő­sí­té­se, elő­se­gít­ve nem­csak a konk­rét cse­lek­vés, hanem az ál­lam­mal szem­be­ni at­ti­tűd (gon­dol­ko­dás­mód, szem­lé­let­mód, ér­ték­rend) vál­to­zá­sát is.

Ta­nul­má­nyunk másik fel­té­te­le­zé­se a ko­ope­ra­tív és a nem ko­ope­ra­tív vi­sel­ke­dé­sek in­ter­ak­ci­ó­já­ra vo­nat­ko­zik. Ebben a ke­ret­ben a két vég­le­tes ál­lam­mo­dellt a ko­ope­ra­tív és a nem ko­ope­ra­tív ál­lam­mo­dell je­len­ti. Ko­ope­ra­tív ál­la­mi vi­sel­ke­dés­nek, hoz­zá­ál­lás­nak azt te­kint­jük, ha az állam úgy ala­kít­ja ki ke­ret­rend­sze­rét és sza­bá­lya­it, hogy az a sza­bá­lyo­kat be­tar­tó part­ne­rek szem­pont­já­ból le­gyen op­ti­má­lis. Nem ko­ope­ra­tív ál­la­mi meg­kö­ze­lí­tés ezzel szem­ben az, ha az ál­la­mi mű­kö­dést az érin­tet­tek­kel szem­be­ni bi­zal­mat­lan­ság jel­lem­zi, ezért a ti­pi­kus ál­la­mi sza­bá­lyo­zó­esz­köz a sza­bá­lyo­kat be­tar­tók túl­zott ter­he­lé­se. A fenti le­írá­sok le­egy­sze­rű­sí­tők, amit el­ső­sor­ban az ma­gya­ráz, hogy a kö­ve­tett ál­lam­mo­dell az egyes hely­ze­tek­ben el­té­rő módon nyil­vá­nul­hat meg, il­let­ve ter­mé­sze­te­sen az egyes ál­la­mi in­téz­ke­dé­sek ese­té­ben a re­le­váns part­ne­rek köre is el­té­rő lehet.⁵

Annak függ­vé­nyé­ben, hogy az állam vi­sel­ke­dé­sé­re az érin­tet­tek mi­képp re­a­gál­nak, se­ma­ti­kus mo­del­lünk­ben négy or­szág­ál­la­pot jöhet létre:

Tár­sa­dal­mi szem­pont­ból op­ti­má­lis­nak a jól irá­nyí­tott állam ál­la­po­ta te­kint­he­tő, hi­szen az együtt­mű­kö­dés mind a ko­ope­rá­ló felek, mind át­té­te­le­sen a tár­sa­da­lom egé­sze szá­má­ra hasz­not hoz, hi­szen a köz­bi­za­lom erő­sí­té­se és a közjó mint leg­fel­sőbb tár­sa­dal­mi cél meg­va­ló­sí­tá­sa irá­nyá­ba mutat. Az is be­lát­ha­tó, hogy sem a „tár­sa­dal­mi bá­zi­sát fel­élő állam”, sem pedig a „naiv állam” nem fenn­tart­ha­tó (nem egyen­sú­lyi), szem­ben azzal az ál­la­pot­tal, ami­kor sem az állam, sem az érin­tet­tek nem ko­ope­ra­tí­vak, ez ugyan­is szin­tén egyen­sú­lyi ál­la­pot lehet, hi­szen ki­zá­ró­lag saját vi­sel­ke­dé­sé­nek meg­vál­toz­ta­tá­sá­val senki sem képes a saját hely­ze­tén ja­ví­ta­ni. A két egyen­sú­lyi ál­la­pot kö­zöt­ti át­me­net ugyan­ak­kor nem tri­vi­á­lis: a fő kér­dés az, hogy az állam ko­ope­ra­tív ma­ga­tar­tá­sá­ra mi lesz az érin­tet­tek re­ak­ci­ó­ja.

A mát­rix jobb alsó sar­kát je­len­tő szub­op­ti­má­lis po­zí­ci­ó­ból csak abban az eset­ben lehet el­jut­ni a Pa­re­to-op­ti­mu­mot je­len­tő bal felső sa­rok­ba, ha az ál­la­mi ko­ope­rá­ció az érin­tett part­ne­rek ré­szé­ről is ko­ope­rá­lás­sal ta­lál­ko­zik (1. táb­lá­zat). Ez azt je­len­ti: a ko­ope­rá­ló ál­la­mi mo­dell el­éré­sé­hez az szük­sé­ges, hogy az állam biz­tos le­hes­sen benne, ko­ope­ra­tív lé­pé­se­i­re együtt­mű­kö­dő tá­mo­ga­tás lesz a vá­lasz, nem pedig a ko­ráb­bi nem ko­ope­ra­tív ma­ga­tar­tás foly­ta­tá­sa.⁶ Ennek alap­fel­té­te­le pedig az állam meg­erő­sö­dé­se, hi­szen tar­tós együtt­mű­kö­dés csak egyen­lő felek kö­zött kép­zel­he­tő el, azaz

Fi­gye­lem­be kell venni azt is, hogy az állam meg­erő­sö­dé­sét meg­ala­po­zó struk­tu­rá­lis re­for­mok ese­té­ben rövid távon a költ­sé­gek meg­ha­lad­ják a hasz­no­kat, de hosszabb távon a jó­té­kony ha­tá­sok ke­rül­nek túl­súly­ba.⁷

Jelen ta­nul­mány azt járja körül, hogy az év­ti­zed eleje óta meg­ho­zott ál­la­mi in­téz­ke­dé­sek mi­képp se­gí­tet­ték elő a ma­gyar állam meg­erő­sö­dé­sét, azaz mi­képp ala­poz­ták meg, hogy a ma­gyar állam el tud­jon moz­dul­ni a ko­ope­ra­tív mű­kö­dés irá­nyá­ba. A szer­zők szán­dé­ka sze­rint jelen írást olyan elem­zé­sek kö­ve­tik majd, ame­lyek a jól irá­nyí­tott állam ki­épí­té­sé­nek má­so­dik sza­ka­szá­ra fó­kusz­ál­nak, vagy­is be­mu­tat­ják, hogy mely te­rü­le­te­ken ér­he­tő tet­ten a ko­ope­ra­tív ál­la­mi mű­kö­dés tér­nye­ré­se.

Ma­gyar­or­szág gaz­da­sá­gi hely­ze­te a vál­ság előtt

A magas adós­ság és a sé­rü­lé­keny fi­nan­szí­ro­zás miatt Ma­gyar­or­szág gyen­ge nö­ve­ke­dé­si po­ten­ci­ál­lal és ko­moly mak­ro­gaz­da­sá­gi egyen­súly­ta­lan­ság­ban ér­ke­zett meg a vál­ság elő­szo­bá­já­ba. Pedig az év­ez­red ele­jén a ma­gyar gaz­da­ság mu­ta­tói ré­gi­ós össze­ve­tés­ben alap­ve­tő­en jók vol­tak: a folyó fi­ze­té­si mér­leg egyen­le­ge nem ló­gott ki a kör­nye­ző or­szá­gok át­la­gá­ból, az ál­lam­adós­ság ugyan ma­ga­sabb volt a vi­seg­rá­di át­lag­nál, de a ki­sebb ál­lam­ház­tar­tá­si hiány miatt ked­ve­ző­ek vol­tak a ki­lá­tá­sok. Az inf­lá­ció a ré­gi­ós át­lag­nál eny­hén ma­ga­sabb volt, de ennek meg­fe­le­lő­en a gaz­da­ság is di­na­mi­ku­sab­ban nőtt, mint a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai tér­ség­ben.

A 2000-es évek­ben ugyan­ak­kor olyan mak­ro­gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok zaj­lot­tak le Ma­gyar­or­szá­gon, ame­lyek ré­gi­ós vi­szony­lat­ban él­lo­vas­ból se­reg­haj­tó­vá tet­ték a ma­gyar gaz­da­sá­got (Ma­tolcsy, 2008), és be­bi­zo­nyí­tot­ták, hogy az egyen­súly meg­bom­lá­sa a tel­jes gaz­da­sá­got fenn­tart­ha­tat­lan pá­lyá­ra te­re­li.

1. A gaz­da­sá­gi prob­lé­mák ki­in­du­ló­pont­ja az el­hi­bá­zott és fe­le­lőt­len költ­ség­ve­té­si po­li­ti­ka volt, amint azt Bak­say–Pa­lo­tai (2017) is tag­lal­ja. Ré­gi­ós össze­ve­tés­ben ki­emel­ke­dő volt a költ­ség­ve­tés hi­á­nya, az állam sokat köl­tött szo­ci­á­lis transz­fe­rek­re, és ke­ve­set pro­duk­tív cé­lok­ra (a költ­ség­ve­té­si ki­adá­sok több mint ötö­dét tet­ték ki a nyug­díj­ki­adá­sok). A ma­gyar állam évről évre az adott évi gaz­da­sá­gi tel­je­sít­mé­nyé­nek 6-8 szá­za­lé­ká­val töb­bet köl­tött, mint amennyi be­vé­te­le volt. Ezt a hi­ány­zó össze­get el­sőd­le­ge­sen külső hi­tel­fel­vé­tel­ből kel­lett fi­nan­szí­roz­ni, ami­nek kö­vet­kez­té­ben a hiány magas szin­ten ra­ga­dá­sa az ál­lam­adós­ság ér­de­mi emel­ke­dé­sét okoz­ta. A ma­gyar ál­lam­adós­ság 2002-ben a GDP 55 szá­za­lé­ka volt, 2007-re 65 szá­za­lék fölé emel­ke­dett a ráta, 2010-ben pedig el­ér­te a GDP 80 szá­za­lé­kát. Nem­csak az ál­lam­adós­ság ab­szo­lút ér­té­ke emel­ke­dett meg je­len­tő­sen, hanem az adós­ság szer­ke­ze­te is ked­ve­zőt­len irány­ba vál­to­zott (magas de­vi­za- és kül­föl­di adós­ság).

2. Az egyen­súly meg­bom­lá­sa a gaz­da­ság többi te­rü­le­tén is érez­tet­te ha­tá­sát, me­lyek közül ki­emel­ke­dő­en fon­tos volt a mun­ka­erő­pi­ac. A vál­sá­got meg­elő­ző év­ti­zed­ben ugyan nö­ve­ke­dés­nek in­dult, de re­gi­o­ná­lis össze­ve­tés­ben így is ala­csony ma­radt az ak­ti­vi­tá­si ráta. Ma­gyar­or­szá­gon a 15–64 éves kor­osz­tály alig több, mint 60 szá­za­lé­ka volt jelen a mun­ka­erő­pi­a­con, míg az EU-15-ök át­la­ga meg­ha­lad­ta a 70 szá­za­lé­kot, és Cseh­or­szág is nagy­já­ból ilyen mun­ka­erő­pi­a­ci ak­ti­vi­tást tu­dott fel­mu­tat­ni. Mind­eb­ben egy­ér­tel­mű­en tet­ten ér­he­tő az állam fe­le­lős­sé­ge, hi­szen az ala­csony fog­lal­koz­ta­tás­hoz a mun­kát ter­he­lő adók magas szint­je és ked­ve­zőt­len szer­ke­ze­te, il­let­ve a szo­ci­á­lis transz­fe­rek rend­sze­re is hoz­zá­já­rult. Egy át­lag­ke­re­se­tű egye­dül­ál­ló mun­ka­vál­la­ló ese­tén a tel­jes adó­ter­he­lés, azaz az adóék 2007-ben meg­ha­lad­ta az 50 szá­za­lé­kot, amely­nek két­har­ma­dát a mun­ka­adói és mun­ka­vál­la­lói já­ru­lé­kok tet­ték ki. Az OECD-or­szá­gok közül ennél ma­ga­sabb adóék csak Bel­gi­um­ban volt ér­vény­ben, mi­köz­ben a cseh, a len­gyel érték eny­hén 40 szá­za­lék fe­let­ti, a szlo­vák pedig 40 szá­za­lék alat­ti volt.

3. A költ­ség­ve­té­si hiány nö­vek­vő külső el­adó­so­dott­ság­hoz ve­ze­tett, mi­köz­ben a bér­eme­lés és a la­kos­ság­nak jut­ta­tott transz­fe­rek a la­kos­ság túl­zott mér­té­kű fo­gyasz­tá­sá­hoz és így ala­cso­nyabb meg­ta­ka­rí­tá­sá­hoz ve­ze­tett. A meg­ug­ró hiány és csök­ke­nő meg­ta­ka­rí­tás mel­lett nőtt a folyó mér­leg hi­á­nya, ami egyre na­gyobb mér­té­kű külső el­adó­so­dást oko­zott. Az állam fi­nan­szí­ro­zá­si igé­nye 2002 és 2006 kö­zött évről évre a GDP 7-8 szá­za­lé­kát tette ki, mi­köz­ben a la­kos­sá­gi meg­ta­ka­rí­tá­sok sosem ha­lad­ták meg a GDP 2 szá­za­lé­kát.

4. Ko­moly ve­szé­lyez­te­tett­sé­get je­len­tett, hogy a vál­ság ki­tö­ré­sé­ig a la­kos­sá­gi hi­te­lek gyors ütem­ben nö­ve­ked­tek, a ház­tar­tá­si szek­tor hi­tel­ál­lo­má­nya a ren­del­ke­zés­re álló jö­ve­de­lem ará­nyá­ban meg­kö­ze­lí­tet­te a 80 szá­za­lé­kos szin­tet, mi­köz­ben a ré­gi­ós part­ner­or­szá­gok ennél 20 szá­za­lék­pont­tal ala­cso­nyabb ér­té­ke­ket mu­tat­tak. Kü­lö­nö­sen prob­lé­más volt, hogy a hi­tel­fel­vé­tel a de­vi­za­hi­te­lek irá­nyá­ba to­ló­dott el, a ház­tar­tá­sok nyi­tott de­vi­za­po­zí­ci­ó­ja 2008-ra meg­kö­ze­lí­tet­te a GDP 20 szá­za­lé­kát, míg 2000-ben a ma­gyar csa­lá­dok még nettó meg­ta­ka­rí­tók vol­tak a GDP több mint 5 szá­za­lé­ka ere­jé­ig.

5. Mind­ez magas és a régió át­la­gát ér­dem­ben meg­ha­la­dó inf­lá­ci­ó­val pá­ro­sult, amit ér­de­mi rész­ben az adó­eme­lé­sek ma­gya­ráz­tak. A fis­ká­lis fe­gye­lem la­zu­lá­sa miatt a mo­ne­tá­ris po­li­ti­ka szi­go­rú volt, ami magas re­ál­ka­ma­to­kat ered­mé­nye­zett. Mind­ez erő­tel­je­sen tá­mo­gat­ta a de­vi­za­hi­te­le­zés fel­fu­tá­sát (lásd fenn).

A vál­ság előt­ti évek fenn­tart­ha­tat­lan fis­ká­lis és mo­ne­tá­ris fo­lya­ma­ta­i­ból sta­bi­li­tá­si és ver­seny­ké­pes­sé­gi prob­lé­ma nőtt ki, ennek kö­vet­kez­mé­nye­ként Ma­gyar­or­szág nem volt képes ki­ak­náz­ni a 2004-es eu­ró­pai uniós csat­la­ko­zás­ból adódó le­he­tő­sé­ge­ket: a ma­gyar nö­ve­ke­dé­si ada­tok re­gi­o­ná­lis össze­ve­tés­ben vissza­fo­got­tak ma­rad­tak, a gaz­da­ság du­a­li­tá­sa – a kis- és kö­zép­vál­la­la­ti szek­tor nagy­vál­la­la­to­ké­tól ér­dem­ben el­ma­ra­dó ter­me­lé­keny­sé­ge – a fel­zár­kó­zás alap­ve­tő kor­lát­já­vá vált.

A magas ki­adá­sok magas adó­kul­cso­kat tet­tek szük­sé­ges­sé, az OECD or­szá­gai közül Ma­gyar­or­szá­gon volt a má­so­dik leg­ma­ga­sabb az át­la­gos adóék.⁸ A magas mun­kát ter­he­lő adók a nagy­vo­na­lú szo­ci­á­lis rend­szer­rel pá­ro­sul­va a mun­ka­vál­la­lás el­len­ösz­tön­zői vol­tak, ami azt ered­mé­nyez­te, hogy 2003-tól fo­ko­za­to­san emel­ke­dett ha­zánk­ban a mun­ka­nél­kü­li­ség, és ré­gi­ós össze­ve­tés­ben a leg­ala­cso­nyabb hazai mun­ka­nél­kü­li­sé­gi ráta 2008–2009-re a má­so­dik leg­ma­ga­sabb­ra emel­ke­dett. Mind­eköz­ben a nö­vek­vő el­adó­so­dás­ból fi­nan­szí­ro­zott, fo­gyasz­tás­ve­zé­relt nö­ve­ke­dés el­fed­te a struk­tu­rá­lis prob­lé­má­kat, az adós­ság­spi­rál ki­ala­ku­lá­sát pedig elő­se­gí­tet­te, hogy a 2011 előtt ha­tá­lyos ma­gyar Al­kot­mány nem tar­tal­ma­zott köz­pénz­ügyi fe­je­ze­tet, azaz nem volt olyan al­kot­má­nyos sza­bály, ami kor­lá­toz­ta volna az állam túl­zott el­adó­so­dá­sát.

A ma­gyar ál­lam­pénz­ügyek meg­erő­sí­té­se

A gaz­da­sá­gi vál­ság be­gyű­rű­zé­se­kor, 2007–2009-ben fis­ká­lis ki­iga­zí­tás kez­dő­dött, és ezzel pár­hu­za­mo­san a nö­ve­ke­dés is vissza­esett. A vál­ság és a meg­szo­rí­tás együtt je­len­tős re­cesszi­ó­hoz ve­ze­tett, mi­köz­ben Ma­gyar­or­szág több­szö­rös prob­lé­má­val szem­be­sült: negy­szer­re kel­lett sta­bi­li­zál­ni egyen­sú­lyi mu­ta­tó­it, adós­ság­pá­lyá­ját, és ja­ví­ta­ni a nö­ve­ke­dés struk­tu­rá­lis fel­té­te­le­it. Ezen ki­hí­vá­sok ke­ze­lé­se csak a nem kon­ven­ci­o­ná­lis gaz­da­ság­po­li­ti­kai esz­köz­tár be­vo­ná­sá­val volt el­kép­zel­he­tő (Ma­tolcsy–Pa­lo­tai, 2016).

Az Alap­tör­vény adós­ság­sza­bá­lya mint a ma­gyar gaz­da­ság­po­li­ti­ka egé­szét át­ha­tó norma

Az Alap­tör­vényt 2011 áp­ri­li­sá­ban fo­gad­ta el az Or­szág­gyű­lés, ezzel új fe­je­zet kez­dő­dött – töb­bek kö­zött – a köz­pénz­ügyi gaz­dál­ko­dás te­kin­te­té­ben is Ma­gyar­or­szá­gon, meg­ala­poz­va a köz­pénz­ügyi rend­szer egé­szé­nek meg­úju­lá­sát. Jelen elem­zés szem­pont­já­ból az Alap­tör­vény aláb­bi ki­té­te­lei (ame­lyek együt­te­sen az adós­ság­sza­bály alap­ját al­kot­ják) te­kint­he­tők ki­emel­ten fon­tos­nak:⁹

„36. cikk (4) Az Or­szág­gyű­lés nem fo­gad­hat el olyan köz­pon­ti költ­ség­ve­tés­ről szóló tör­vényt, amely­nek ered­mé­nye­kép­pen az ál­lam­adós­ság meg­ha­lad­ná a tel­jes hazai össz­ter­mék felét.

(5) Mind­ad­dig, amíg az ál­lam­adós­ság a tel­jes hazai össz­ter­mék felét meg­ha­lad­ja, az Or­szág­gyű­lés csak olyan köz­pon­ti költ­ség­ve­tés­ről szóló tör­vényt fo­gad­hat el, amely az ál­lam­adós­ság a tel­jes hazai össz­ter­mék­hez vi­szo­nyí­tott ará­nyá­nak csök­ken­té­sét tar­tal­maz­za.

(6) A (4) és (5) be­kez­dés­ben fog­lal­tak­tól csak kü­lön­le­ges jog­rend ide­jén, az azt ki­vál­tó kö­rül­mé­nyek okoz­ta kö­vet­kez­mé­nyek eny­hí­té­sé­hez szük­sé­ges mér­ték­ben, vagy a nem­zet­gaz­da­ság tar­tós és je­len­tős vissza­esé­se ese­tén, a nem­zet­gaz­da­sá­gi egyen­súly hely­re­ál­lí­tá­sá­hoz szük­sé­ges mér­ték­ben lehet el­tér­ni.”

Az al­kot­má­nyos szint­re emelt adós­ság­sza­bály a gaz­da­ság­po­li­ti­ka egé­szét át­ha­tó elő­írás, hi­szen a GDP-ará­nyos ál­lam­adós­ság csak abban az eset­ben tud fenn­tart­ha­tó módon csök­ken­ni, amennyi­ben a gaz­da­ság­po­li­ti­ka min­den ága ezt te­kin­ti cél­já­nak. A GDP-ará­nyos adós­ság csök­ke­né­sé­hez az aláb­bi­ak­ra van szük­ség:

A to­váb­bi­ak­ban az Alap­tör­vény köz­pénz­ügyi elő­írá­sa­i­ból le­ve­zet­he­tő, a 2010 utáni meg­úju­lá­si idő­szak leg­fon­to­sabb ma­gyar gaz­da­ság­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­se­it mu­tat­juk be váz­la­to­san.¹⁰

A ma­gyar köz­pénz­ügyek sta­bi­li­zá­lá­sa

Költ­ség­ve­té­si fo­lya­ma­tok, fis­ká­lis for­du­lat

A ma­gyar köz­pénz­ügyi hely­zet vál­ság előt­ti rom­lá­sá­nak egyik leg­egy­ér­tel­műbb jele a költ­ség­ve­té­si de­fi­cit meg­ug­rá­sa és magas szin­ten való sta­bi­li­zá­ló­dá­sa volt. Ennek kö­vet­kez­mé­nye volt az is, hogy Ma­gyar­or­szág 2004 és 2013 kö­zött az EU túl­zott­de­fi­cit-el­já­rá­sa alatt állt. Az ál­lam­pénz­ügyek rend­be­té­te­le 2010–2011-ben kez­dő­dött el, ami­kor az akkor ér­vé­nyes eu­ró­pai uniós mód­szer­tan sze­rint szá­mí­tott költ­ség­ve­té­si több­let a GDP 4 szá­za­lé­ká­ra ug­rott.¹¹ 2012-t kö­ve­tő­en a költ­ség­ve­tés hi­á­nya min­den EU-kom­pa­ti­bi­lis mu­ta­tó­szám sze­rint a 3 szá­za­lé­kos GDP-ará­nyos érték alatt ma­radt. A hiány csök­ke­né­sé­ben sze­re­pet ját­szott az el­sőd­le­ges (ka­mat­egyen­le­get nem tar­tal­ma­zó) egyen­leg ja­vu­lá­sa, il­let­ve a nettó ka­mat­ki­adá­sok 2013-at kö­ve­tő csök­ke­né­se is.

A ma­gyar fis­ká­lis egyen­súly ja­vu­lá­sa nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben is ki­emel­ke­dő volt, a vál­sá­got kö­ve­tő­en a ma­gyar költ­ség­ve­tés egyen­le­ge mu­tat­ta a leg­na­gyobb ja­vu­lást az EU-tag­ál­la­mok kö­zött. Ma­gyar­or­szá­gon 2003 és 2007 kö­zött a fis­ká­lis de­fi­cit a GDP 7 szá­za­lé­ka körül ala­kult, amely­hez ha­son­ló hi­ányt csak Gö­rög­or­szág­ban le­he­tett látni, de 2014–2015-ben a ma­gyar hiány 2 szá­za­lék kö­ze­lé­be csök­kent, ami 5 szá­za­lék­pon­tos ja­vu­lás­nak fe­lelt meg – szem­ben a má­so­dik leg­na­gyobb ja­vu­lást mu­ta­tó Né­met­or­szág­gal, ahol a ja­vu­lás ke­ve­sebb mint 3 szá­za­lék­pon­tos volt.

A 2010-et kö­ve­tő­en a költ­ség­ve­tést érin­tő leg­fon­to­sabb fis­ká­lis és egyéb re­for­mo­kat a 2. táb­lá­zat mu­tat­ja be.

Az in­téz­ke­dé­sek közül külön is in­do­kolt ki­emel­ni az adó­re­for­mot, mely­nek egyik iko­ni­kus lé­pé­se volt a sze­mé­lyi­jö­ve­de­lem­adó-rend­szer át­ala­kí­tá­sa, ami összes­sé­gé­ben a GDP 2,5 szá­za­lé­ká­nak meg­fe­le­lő mér­ték­ben csök­ken­tet­te az adó­ter­he­lést.¹² Az egy­kul­csos szja 2011-es be­ve­ze­té­sét kö­ve­tő­en a ma­gyar adóék a 2009-ben mért csak­nem 60 szá­za­lé­kos szint­ről 50 szá­za­lék alá mér­sék­lő­dött, ami­vel a hazai adó­rend­szer nem­zet­kö­zi le­ma­ra­dá­sa is ér­dem­ben mér­sék­lő­dött (Varga, 2017a).

A mun­kát ter­he­lő adó­kat fo­gyasz­tá­si adók vál­tot­ták fel, az át­lag­bér át­la­gos szja-kul­csa a 2009-es több mint 20 szá­za­lé­kos szint­ről 2016-ra 15 szá­za­lék­ra mér­sék­lő­dött, ami­vel Ma­gyar­or­szág az eu­ró­pai uniós át­lag­ér­ték alá ke­rült. Új ala­pok­ra ke­rült a ma­gyar adó­rend­szer: a mun­kát és a tőkét ter­he­lő adók csök­ken­tek, a fo­gyasz­tást ter­he­lő adók­ból és a kü­lön­adók­ból szár­ma­zó be­vé­te­lek emel­ked­tek (Pa­lo­tai, 2017). Az adó-rend­szer egy­szer­re lett fo­gyasz­tás­köz­pon­tú és tel­je­sít­mény­cent­ri­kus: meg­éri töb­bet dol­goz­ni és tel­je­sí­te­ni. A kü­lön­adók ér­dem­ben se­gí­tet­ték a költ­ség­ve­tést, ezek a be­vé­te­lek 2013-ban a GDP 2 szá­za­lé­kát tet­ték ki, és 2016-ban is csak­nem 1,5 szá­za­lé­kát. A kü­lön­adók közül 2010–2012-ben a pénz­ügyi szer­ve­ze­tek kü­lön­adó­ja (bank­adó) és az ener­gia­szek­tor jö­ve­de­lem­adó­ja volt a do­mi­náns, 2013-at kö­ve­tő­en pedig a pénz­ügyi tranz­ak­ci­ós il­le­ték lett a leg­je­len­tő­sebb tétel.

Ön­kor­mány­za­ti kon­szo­li­dá­ció

Az ön­kor­mány­za­ti adós­ság új­ra­ter­me­lő­dé­sé­nek el­ke­rü­lé­se nem­zet­gaz­da­sá­gi érdek, mi­köz­ben az ön­kor­mány­za­tok pénz­ügyi egyen­sú­lyi hely­ze­te 2007 és 2010 kö­zött je­len­tő­sen rom­lott, a pénz­ügyi koc­ká­za­tok fo­ko­zód­tak.¹³ Az ön­kor­mány­za­tok pénz­ügyi ka­pa­ci­tá­sa­i­kat meg­ha­la­dó mér­té­kű kö­te­le­zett­sé­get vál­lal­tak, ezért a köz­pon­ti adós­ság­ren­de­zés el­ke­rül­he­tet­len­né vált, hi­szen az ön­kor­mány­za­tok tö­me­ges csőd­je be­lát­ha­tat­lan ál­lam­ház­tar­tá­si és tár­sa­dal­mi prob­lé­má­kat oko­zott volna. A kor­mány­zat az ön­kor­mány­za­tok adós­ság­ren­de­zé­sé­re három lép­cső­ben ke­rí­tett sort:

Rög­zí­tés­re ke­rült az is, hogy a helyi ön­kor­mány­zat csak olyan gaz­dál­ko­dó szer­ve­zet­ben vehet részt, amely­ben fe­le­lős­sé­ge nem ha­lad­ja meg va­gyo­ni hoz­zá­já­ru­lá­sá­nak mér­té­két, il­let­ve a helyi ön­kor­mány­zat vál­lal­ko­zá­si te­vé­keny­sé­ge a kö­te­le­ző fel­ada­ta­i­nak el­lá­tá­sát nem ve­szé­lyez­tet­he­ti. 2012. ja­nu­ár 1-jé­től több kor­lá­to­zás érin­ti a helyi ön­kor­mány­za­tok adós­sá­got ke­let­kez­te­tő ügy­le­te­it (hi­tel­fel­vé­tel, ér­ték­pa­pír ki­bo­csá­tá­sa). Eze­ket a sza­bá­lyo­kat a sta­bi­li­tá­si tör­vény tar­tal­maz­za. Az ön­kor­mány­zat adós­sá­got ke­let­kez­te­tő ügy­le­tet – szűk körű ki­vé­tel­lel – ér­vé­nye­sen csak a kor­mány elő­ze­tes hoz­zá­já­ru­lá­sá­val köt­het. Ugyan­csak az ön­kor­mány­za­ti szek­tor pénz­ügye­i­nek sta­bi­li­zá­ló­dá­sát szol­gál­ta, hogy 2013-tól az ön­kor­mány­za­ti költ­ség­ve­té­sek­ben nem ter­vez­he­tő mű­kö­dé­si hiány. A me­gyei in­téz­mé­nyek, va­la­mint a Fő­vá­ro­si Ön­kor­mány­zat fenn­tar­tá­sá­ban álló egész­ség­ügyi in­téz­mé­nyek 2012. ja­nu­ár 1-jé­vel, a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­tok által fenn­tar­tott kór­há­zak pedig 2012. május 1-jé­től ál­la­mi fenn­tar­tás­ba ke­rül­tek.

Tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tá­si rend­szer re­form­ja

Ma­gyar­or­szág 2010 vé­gé­re azzal a hely­zet­tel szem­be­sült, hogy a kö­te­le­ző ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­rak által oko­zott költ­ség­ve­té­si hiány egyre je­len­tő­sebb lett, mi­köz­ben az eu­ró­pai uniós költ­ség­ve­té­si hi­ány­célt tar­ta­ni kel­lett. A kor­mány­za­ti vá­lasz az volt, hogy meg­szűnt a ma­gán­pénz­tá­rak fe­let­ti „ál­la­mi vé­dő­er­nyő”, ami­nek kö­vet­kez­té­ben a pénz­tár­ta­gok nagy több­sé­ge vissza­lé­pett az ál­la­mi nyug­díj­rend­szer­be. Az át­ala­kí­tás­ra min­de­nek­előtt azért volt szük­ség, mert a ma­gán­nyug­díj­pénz­tá­ri tagok után fi­ze­ten­dő nyug­díj­já­ru­lék mint­egy ne­gye­de a pénz­tá­rak­ba áram­lott, így a fel­osz­tó-ki­ro­vó rend­szer lé­nye­gé­ből adó­dó­an, a nyug­díj­ki­adá­sok fe­de­ze­tét ké­pe­ző folyó be­vé­te­lek je­len­tő­sen le­csök­ken­tek, az így ke­let­ke­zett hi­ányt pedig a költ­ség­ve­tés­nek kel­lett ki­pó­tol­nia. Ez a me­cha­niz­mus au­to­ma­ti­ku­san ve­ze­tett az ál­lam­adós­ság emel­ke­dé­sé­hez abban a sza­kasz­ban, amíg a pénz­tár­ta­gok nyug­díj­ba nem men­tek.¹⁴ Az ál­la­mi nyug­díj­rend­szer fenn­tart­ha­tó­sá­gá­nak kér­dé­se az át­ala­kí­tás után is re­le­váns ma­radt, ami­vel kap­cso­lat­ban de­mog­rá­fi­ai és fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai té­nye­zők­re is fi­gye­lem­mel kell lenni, mi­köz­ben ki­hí­vást je­lent, hogy ha­zánk­ban igen magas az ala­csony ke­re­se­tű mun­ka­vál­la­lók ará­nya. A meg­ol­dás a gyer­mek­vál­la­lás ösz­tön­zé­se és a fog­lal­koz­ta­tás nö­ve­lé­se lehet, amire az utób­bi évek­ben szá­mos kor­mány­za­ti in­téz­ke­dés szü­le­tett.

A tb-rend­szer másik pil­lé­rét al­ko­tó egész­ség­ügy min­de­nek­előtt az el­ér­he­tő mun­ka­erő mennyi­sé­gén és mi­nő­sé­gén ke­resz­tül be­fo­lyá­sol­ja egy or­szág gaz­da­sá­gi tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­gét a mun­ká­ban el­töl­tött aktív időre és a mun­ka­erő ter­me­lé­keny­sé­gé­re ki­fej­tett hatás révén. A Sem­mel­weis Terv­ben meg­fo­gal­ma­zott kon­cep­ció – szer­ve­sen kap­cso­lód­va az Új Szé­che­nyi Terv­hez – az egész­ség­ügy vál­ság­ból való ki­lá­ba­lá­sa és új­já­épí­té­se ér­de­ké­ben a for­rás­be­vo­nást és a na­gyobb ál­la­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lást he­lyez­te a fó­kusz­ba.

Köz­pénz­ügyi el­len­őr­zés meg­újí­tá­sa¹⁵

Az Alap­tör­vény ha­tály­ba­lé­pé­sé­vel köz­jo­gi ér­te­lem­ben új idő­szá­mí­tás kez­dő­dött a köz­pénz­ügyi fe­gye­lem és el­len­őr­zés te­kin­te­té­ben is. Az Alap­tör­vény köz­pénz­ügyi fe­je­zet­tel bő­vült ki, amely több szi­go­rú sza­bályt is tar­tal­maz a köz­pénz­ügyi gaz­dál­ko­dás­sal kap­cso­lat­ban (lásd ko­ráb­ban).

Ezen túl szá­mos más tör­vény is új­ra­ko­di­fi­ká­lás­ra ke­rült, ezek közül ki­emel­ke­dik a szin­tén meg­újí­tott és új ala­pok­ra he­lye­zett ál­lam­ház­tar­tá­si tör­vény.

Mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai for­du­lat

A Ma­gyar Nem­ze­ti Bank (MNB) 2013-tól a mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai esz­köz­tár meg­újí­tá­sá­val és szé­les körű al­kal­ma­zá­sá­val (Par­ragh, 2017a) a vál­ság kö­vet­kez­mé­nye­it aktív mo­ne­tá­ris po­li­ti­ká­val eny­hí­te­ni kí­vá­nó jegy­ban­kok so­rá­hoz csat­la­ko­zott, ahol a ha­gyo­má­nyos meg­ol­dá­sok új meg­kö­ze­lí­té­sű in­téz­ke­dé­sek­kel egé­szül­tek ki (Ma­tolcsy–Pa­lo­tai, 2014). Az MNB tör­vény­ben fog­lalt fel­ada­tá­nak meg­fe­le­lő­en több prog­ram­mal tá­mo­gat­ta a gaz­da­ság sta­bi­li­zá­lá­sát és a kor­mány­zat gaz­da­ság­po­li­ti­kai tö­rek­vé­se­it.¹⁶ Ezek közül a jól irá­nyí­tott állam ki­ala­kí­tá­sa te­kin­te­té­ben az aláb­bi­a­kat te­kint­jük a leg­fon­to­sab­bak­nak. (A jegy­ban­ki in­téz­ke­dé­sek be­mu­ta­tá­sa Ma­tolcsy–Pa­lo­tai, 2016 és Ko­lo­zsi, 2017 nyo­mán tör­té­nik.)

Ka­mat­csök­ken­té­si cik­lu­sok, mo­ne­tá­ris la­zí­tás

A Mo­ne­tá­ris Ta­nács 2012 és 2016 kö­zött a kez­de­ti 7 szá­za­lé­kos jegy­ban­ki alap­ka­ma­tot 0,9 szá­za­lék­ra csök­ken­tet­te, három ka­mat­csök­ken­té­si cik­lus­ban, össze­sen 32 ka­mat­csök­ken­té­si lé­pés­sel, ami­vel pár­hu­za­mo­san a hi­te­lek ka­ma­tai és a pénz­pi­a­ci ho­za­mok is csök­ken­tek. Ma­gyar­or­szá­gon ilyen hosszú ideig tartó la­zí­tá­si cik­lus­ra és ilyen ala­csony no­mi­ná­lis ka­mat­szint­re még nem volt példa a rend­szer­vál­tás óta. A ka­mat­csök­ken­té­si cik­lus kez­de­tén az inf­lá­ció 6 szá­za­lék kö­ze­lé­ben volt, majd 2013 ele­jé­től az inf­lá­ció is ér­dem­ben csök­ken­ni kez­dett. A 0,9 szá­za­lé­kos alap­ka­mat el­éré­se után az MNB az alap­ka­mat tar­tó­san ala­csony szin­ten tar­tá­sa mel­lett kö­te­le­ző­dött el.

Az alap­ka­mat csök­ken­té­se, il­let­ve a mo­ne­tá­ris kon­dí­ci­ók la­zí­tá­sa 1. mér­sé­kel­te a bank­kö­zi és ál­lam­pa­pír­pi­a­ci ka­ma­to­kat, 2. tá­mo­gat­ta a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést és az inf­lá­ci­ós cél kö­zép­tá­vú el­éré­sét, 3. csök­ken­tet­te a hi­tel­ter­he­ket, 4. meg­aka­dá­lyoz­ta a hi­tel­ál­lo­mány, a fo­gyasz­tás és a be­ru­há­zás to­váb­bi drasz­ti­kus zu­ha­ná­sát. A mo­ne­tá­ris kon­dí­ci­ók la­zí­tá­sa miatt 2017-ben 600 mil­li­árd fo­rint, 2013 óta össze­sen 1600 mil­li­árd fo­rint ál­la­mi ka­mat­meg­ta­ka­rí­tás ke­let­ke­zett.¹⁷ A ka­mat­csök­ken­té­sek összes­sé­gé­ben mint­egy 1,1 szá­za­lék­pont­tal emel­ték a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést.¹⁸

Hi­tel­ösz­tön­ző prog­ra­mok be­ve­ze­té­se

A 2013-as mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai for­du­lat egyik első in­téz­ke­dé­se­ként a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank cél­zott hi­te­le­zé­si prog­ra­mot ve­ze­tett be annak ér­de­ké­ben, hogy a fog­lal­koz­ta­tá­si szem­pont­ból ki­emel­ke­dő­en fon­tos kis- és kö­zép­vál­la­la­ti szek­tor­ban meg­áll­jon a

hi­tel­ál­lo­mány csök­ke­né­se, és a hi­te­le­zé­si fo­lya­ma­tok nor­ma­li­zá­lód­ni tud­ja­nak. A Nö­ve­ke­dé­si Hi­tel­prog­ram 2016 ele­jé­től in­dult har­ma­dik, ki­ve­ze­tő sza­ka­sza mel­lett, 2015 végén a jegy­bank a piaci hi­te­le­zés­re való át­ál­lást tá­mo­ga­tó prog­ra­mot is hir­de­tett, Piaci Hi­tel­prog­ram néven.

A prog­ram egé­szé­ben mint­egy 1700 mil­li­árd fo­rint­nyi hi­tel- és lí­zing­ügy­let szol­gál­ta új be­ru­há­zá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sát, az NHP 2013 és 2016 kö­zött 2 szá­za­lék­pont­tal já­rul­ha­tott hozzá a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­hez, a fog­lal­koz­ta­tást pedig mint­egy 20 ezer fővel nö­vel­het­te. A Piaci Hi­tel­prog­ram (PHP), az NHP-val kö­zö­sen ér­dem­ben hoz­zá­já­rul ahhoz, hogy a kkv-hi­te­le­zés bő­vü­lé­se a fenn­tart­ha­tó gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­hez szük­sé­ges 5–10 szá­za­lék kö­zöt­ti sáv­ban ala­kul­jon.

Ön­fi­nan­szí­ro­zá­si prog­ram, a külső sé­rü­lé­keny­ség csök­ken­té­se

Az ön­fi­nan­szí­ro­zá­si prog­ram alatt, azaz 2014–2016-ban a meg­nö­ve­ke­dett fo­rint­ki­bo­csá­tá­sok­nak kö­szön­he­tő­en a ma­gyar állam mint­egy 11 mil­li­árd euró (3400 mil­li­árd fo­rint) de­vi­za­adós­sá­got fi­ze­tett vissza fo­rint­ki­bo­csá­tá­sok­ból. Je­len­tő­sen nőtt a ban­kok fi­nan­szí­ro­zás­ban be­töl­tött sze­re­pe is: 2016-ra a fo­rint­ál­lam­pa­pí­rok pi­a­cán a kül­föl­di be­fek­te­tők he­lyett a hazai bank­rend­szer vált a leg­je­len­tő­sebb tu­laj­do­no­si szek­tor­rá. A fo­rint­ál­lam­pa­pí­rok pi­a­cán 2011 és 2015 kö­zött a kül­föl­di be­fek­te­tők vol­tak a leg­na­gyobb sze­rep­lők. 2017 első fél­évé­nek végén ugyan­ak­kor a bel­föl­di szek­to­rok ará­nya meg­ha­lad­ta a 80 szá­za­lé­kot. A hi­tel­in­té­ze­tek ré­sze­se­dé­se 30 szá­za­lék­ról 37 szá­za­lék­ra emel­ke­dett, a la­kos­ság ré­sze­se­dé­se pedig 5 szá­za­lék kö­rü­li ér­ték­ről 20 szá­za­lék fölé nőtt (a kor­mány­zat 2012-ben stra­té­gi­ai céllá tette a la­kos­sá­gi ál­lam­pa­pír-ál­lo­mány eme­lé­sét). Az ál­lam­adós­sá­gon be­lü­li de­vi­za­arány a 2014. már­ci­u­si 42 szá­za­lék­ról 2016 vé­gé­re 25 szá­za­lék­ra csök­kent, ami nagy­ság­ren­di­leg meg­egye­zett a 2008-as, vál­ság előt­ti ér­té­kek­kel (Ko­lo­zsi–Hoff­mann, 2016; Nagy–Ko­lo­zsi, 2017).

La­kos­sá­gi de­vi­za­hi­te­lek ki­ve­ze­té­se, fo­rin­to­sí­tás

A la­kos­ság de­vi­zá­ban való el­adó­so­dá­sa a ma­gyar gaz­da­ság egyik ki­emelt koc­ká­za­ti té­nye­ző­je volt a 2000-as évek ele­jé­től kezd­ve. A koc­ká­za­tok és rend­szer­szin­tű prob­lé­mák in­do­kol­ták a fe­de­zet­len la­kos­sá­gi de­vi­za­hi­te­lek­kel szem­be­ni ál­la­mi fel­lé­pést (Nagy, 2010; Nagy–Prug­ber­ger, 2011), il­let­ve 2014–2015-ben a de­vi­za- és de­vi­za­ala­pú jel­zá­log­hi­te­lek ki­ve­ze­té­sét is.¹⁹ A de­vi­za­hi­te­lek ki­ve­ze­té­sé­re két ütem­ben ke­rült sor (elő­ször a la­kos­sá­gi de­vi­za­ala­pú és de­vi­za-jel­zá­log­hi­te­lek, majd az egyéb la­kos­sá­gi de­vi­za­hi­te­lek ese­té­ben), me­lyek ke­re­té­ben az MNB össze­sen mint­egy 9,6 mil­li­árd eurót adott el a ban­kok­nak anél­kül, hogy a jegy­ban­ki tar­ta­lék­meg­fe­le­lés a nem­zet­kö­zi szten­der­dek el­várt szint­je alá csök­kent volna. A fo­rin­to­sí­tás és az el­szá­mo­lás kö­vet­kez­té­ben je­len­tő­sen erő­sö­dött Ma­gyar­or­szág pénz­ügyi sta­bi­li­tá­sa, a koc­ká­za­tok „kéz­ben tar­tott­sá­ga” ér­dem­ben nőtt. A la­kos­sá­gi de­vi­za­hi­te­lek ki­ve­ze­té­se – ki­emel­ten az ön­fi­nan­szí­ro­zá­si prog­ram­mal együtt – ezért le­he­tett az egyik olyan in­téz­ke­dés, ame­lyet a hi­tel­mi­nő­sí­tők a ma­gyar adós­ság be­fek­te­té­si ka­te­gó­ri­á­ba so­ro­lá­sa­kor té­te­le­sen is a fel­mi­nő­sí­tés in­do­ka­ként ne­ve­sí­tet­tek.

Ver­seny­ké­pes­sé­gi for­du­lat

Egy nem­zet­gaz­da­ság akkor ver­seny­ké­pes, ha a ren­del­ke­zé­sé­re álló humán, fi­zi­kai és ter­mé­sze­ti erő­for­rá­sa­it op­ti­má­li­san hasz­no­sít­ja a le­he­tő leg­ma­ga­sabb szin­tű, de még fenn­tart­ha­tó jólét el­éré­se ér­de­ké­ben (MNB, 2017a:11). A ver­seny­ké­pes gaz­da­ság­hoz nél­kü­löz­he­tet­le­nek a szi­lárd ala­pok, a sta­bil mak­ro­gaz­da­ság és fi­nan­szí­ro­zás, az erős és sta­bil in­téz­mé­nyi hát­tér, az ész­sze­rű és ha­té­kony sza­bá­lyo­zás, a mi­nő­sé­gi ok­ta­tá­si és egész­ség­ügyi el­lá­tás, me­lyek­re épít­ve ki­ala­kít­ha­tó a jól mű­kö­dő és ki­szá­mít­ha­tó, be­ru­há­zá­so­kat és in­no­vá­ci­ót ösz­tön­ző kör­nye­zet, el­in­dul­hat a tar­tós gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zás.

A 2010 óta vég­re­haj­tott költ­ség­ve­té­si és mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai for­du­la­tok hely­re­ál­lí­tot­ták a ver­seny­ké­pes­ség ja­ví­tá­sá­hoz szük­sé­ges mak­ropénz­ügyi egyen­súlyt, és le­he­tő­vé tet­ték 2013-tól az Eu­ró­pai Unió át­la­gát meg­ha­la­dó gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés el­éré­sét. A költ­ség­ve­té­si és jegy­ban­ki in­téz­ke­dé­sek tá­mo­gat­ták a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést²⁰ és a fog­lal­koz­ta­tás bő­vü­lé­sét,²¹ és a nö­ve­ke­dés­fó­ku­szú gaz­da­ság­po­li­ti­ka ered­mé­nye­it a pénz- és tő­ke­pi­ac mel­lett mára a nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek és a nagy hi­tel­mi­nő­sí­tők is el­is­me­rik. A gyor­sabb és tar­tós fel­zár­kó­zás­hoz azon­ban az erő­for­rá­sok mi­nő­sé­gi jel­lem­ző­in is ja­ví­ta­ni kell. A kö­ze­pe­sen fej­lett gaz­da­sá­gi stá­tusz­ból való ki­tö­rés­hez nél­kü­löz­he­tet­len a fel­zár­kó­zás fel­gyor­sí­tá­sa, amely­hez to­váb­bi, a ver­seny­ké­pes­ség főleg mi­nő­sé­gi kri­té­ri­u­ma­i­ra fó­kusz­á­ló re­form­in­téz­ke­dé­sek szük­sé­ge­sek. A 2010 óta elért ered­mé­nyek meg­tar­tá­sa és a tar­tós fel­zár­kó­zás fel­gyor­sí­tá­sa cél­já­ból a to­váb­bi ha­té­kony­ság- és ér­ték­te­rem­tő ka­pa­ci­tás, va­la­mint a ter­me­lé­keny­ség nö­ve­lé­sé­re való tö­rek­vés nél­kü­löz­he­tet­len (ver­seny­ké­pes­sé­gi for­du­lat). Ma­gyar­or­szág ko­ráb­bi ré­gi­ós ve­ze­tő ver­seny­po­zí­ci­ó­já­nak vissza­szer­zé­sé­re és a kö­ze­pes fej­lett­ség csap­dá­já­ból való ki­tö­rés­re a ko­ráb­bi­nál di­na­mi­ku­sabb fel­zár­kó­zá­si pálya és nö­ve­ke­dé­si mo­dell to­váb­bi ered­mé­nyes ki­ak­ná­zá­sá­val és to­vább­fej­lesz­té­sé­vel nyíl­hat le­he­tő­ség.

Zá­ró­gon­do­la­tok

Az ál­lam­pénz­ügyi pálya fenn­tart­ha­tat­lan­sá­gá­nak egyik jó fok­mé­rő­je az ál­lam­adós­ság ala­ku­lá­sa. Ma­gyar­or­szá­gon 2010-ig je­len­tő­sen nőtt az ál­lam­adós­ság, majd innen csök­ke­nés­nek in­dult az adós­ság­ál­lo­mány: 80 szá­za­lék fe­let­ti ér­ték­ről 2016-ra 75 szá­za­lék alá csök­kent a GDP ará­nyá­ban mért ál­lam­adós­ság, ami az adós­ság „te­he­tet­len­sé­ge” miatt je­len­tős elő­re­lé­pés­nek te­kint­he­tő. Mind­eköz­ben a de­vi­za­adós­ság tel­jes ál­lam­adós­sá­gon be­lü­li ará­nya 50 szá­za­lék fe­let­ti szint­ről 25 szá­za­lék­ra csök­kent, ami azt je­len­ti, hogy 5 év alatt ará­nya­i­ban meg­fe­le­ző­dött a de­vi­za­adós­ság, je­len­tő­sen csök­kent­ve ezzel a de­vi­za­ki­tett­sé­get és az egész ma­gyar gaz­da­ság külső sé­rü­lé­keny­sé­gét. Az adós­ság csök­ke­né­se, il­let­ve a fis­ká­lis sta­bi­li­zá­ció és a mo­ne­tá­ris po­li­ti­kai for­du­lat együt­tes ha­tá­sa­ként 2013-ban le­he­tő­vé vált, hogy Ma­gyar­or­szág fel­zár­kó­zá­sa új­ra­in­dul­jon.

Az adós­ság nem­csak az állam vi­szony­la­tá­ban csök­kent. A külső fi­nan­szí­ro­zá­si ké­pes­ség szá­mot­te­vő ja­vu­lást mu­ta­tott Ma­gyar­or­szá­gon, a folyó fi­ze­té­si mér­leg egyen­le­gé­nek al­kal­maz­ko­dá­sa ha­zánk­ban volt az egyik leg­na­gyobb az Eu­ró­pai Unió tag­ál­la­mai közül. Mind­ez azzal járt, hogy Ma­gyar­or­szág nettó külső adós­sá­ga a GDP 60 szá­za­lé­ká­ról 30 szá­za­lék kö­ze­lé­be mér­sék­lő­dött, mi­köz­ben a brut­tó külső adós­ság 120 szá­za­lék­ról 70 szá­za­lék kö­ze­lé­be esett.

A ma­gyar ma­gán­szek­tor adós­sá­ga a 2000-es évek ele­jén a leg­ala­cso­nyab­bak közé tar­to­zott, a vál­ság kez­de­te­kor azon­ban már a kö­zép­me­zőny­ben állt. A túl­zot­tan el­adó­so­dott vál­la­la­tok be­ru­há­zá­sa­ik vissza­fo­gá­sá­val te­rem­tet­ték elő a tör­lesz­tés­hez szük­sé­ges for­rá­so­kat, a la­kos­ság át­la­gos el­adó­so­dá­sa pedig ugyan nem volt ki­rí­vó­an magas, de a de­vi­za­hi­te­lek miatt ki­emelt koc­ká­za­tot je­len­tett (Nagy, 2014; 2017). A ház­tar­tá­sok és a vál­la­la­tok a vál­sá­got kö­ve­tő­en nettó hi­tel­tör­lesz­tő­vé vál­tak, ami jól pél­dáz­za, hogy a belső ke­res­let, a be­ru­há­zá­sok vissza­esé­se össze­füg­gött a ko­ráb­bi adós­ság­fel­hal­mo­zás­sal.

Mind­eköz­ben a re­ál­gaz­da­ság­ban si­ke­rült ér­de­mi for­du­la­tot el­ér­ni, ami­ből in­do­kolt ki­emel­ni a mun­ka­pi­a­ci fej­le­mé­nye­ket. Az ak­ti­vi­tá­si és fog­lal­koz­ta­tott­sá­gi ráta 2014-re csak­nem 6 szá­za­lé­kot emel­ke­dett 2007-hez ké­pest, ami egyi­ke volt az Eu­ró­pai Unió leg­ma­ga­sabb nö­ve­ke­dé­si üte­me­i­nek. A vál­ság kez­de­te óta az ak­ti­vi­tás el­ső­sor­ban a jó­lé­ti transz­fe­rek és az adó­rend­szer át­ala­kí­tá­sa miatt nö­ve­ke­dett, a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés új­ra­in­du­lá­sát kö­vet­ve el­in­dult a fog­lal­koz­ta­tot­tak szá­má­nak bő­vü­lé­se is.

A fen­ti­ek egy­ér­tel­mű­en mu­tat­ják, hogy 2010 és ki­emel­ten 2013 óta a ma­gyar állam meg­erő­sö­dött, a vál­ság előt­ti idő­szak struk­tu­rá­lis prob­lé­má­i­nak ke­ze­lé­se ér­dem­ben elő­re­ha­ladt, ami le­he­tő­vé teszi az ál­la­mi mű­kö­dés egé­szét át­ha­tó mo­dell­vál­tást. Az ál­lam­nak már van tere olyan in­téz­ke­dé­sek meg­ho­za­ta­lá­ra, ame­lyek fel­té­te­le­zik mind a meg­fe­le­lő moz­gás­te­ret, mind pedig azt az ál­la­mi erőt, ami szük­sé­ges ahhoz, hogy az ál­la­mi ko­ope­rá­ci­ó­ra az érin­tett part­ne­rek ré­szé­ről is ko­ope­ra­tív vá­lasz ér­kez­zen. Hang­sú­lyo­san a tel­jes­ség igé­nye nél­kül, az utób­bi évek­ben ho­zott in­téz­ke­dé­sek közül az aláb­bi­a­kat emel­jük ki, mint a jól irá­nyí­tott állam irá­nyá­ba tett faj­sú­lyos lé­pé­sek pél­dá­it:

Az állam mint spe­ci­á­lis gaz­da­sá­gi sze­rep­lő és sza­bá­lyo­zó, sa­já­tos po­zí­ci­ó­já­ból adó­dó­an ér­dem­ben képes hoz­zá­já­rul­ni a nem­zet­gaz­da­sá­gi ver­seny­ké­pes­ség ja­ví­tá­sá­hoz. A ver­seny­ké­pes­ség eme­lé­se össze­han­golt, cél­zott in­téz­ke­dés­cso­ma­gok ha­té­kony al­kal­ma­zá­sá­val ér­he­tő el, ami­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­le a 2010-től vég­hez vitt ál­la­mi meg­úju­lás, a ma­gyar állam jelen ta­nul­mány­ban be­mu­ta­tott meg­erő­sö­dé­se. Elő­re­te­kint­ve stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gű lehet az a szem­lé­let­vál­tás, ami a po­zi­tív ösz­tön­ző­ket ak­tí­van al­kal­ma­zó, part­ne­ri együtt­mű­kö­dés­re tö­rek­vő ál­la­mi mű­kö­dés­hez ve­zet­het. A meg­újult ál­la­mi mű­kö­dés konk­rét pél­dá­kon ke­resz­tü­li elem­zé­se to­váb­bi ta­nul­má­nyok té­má­ja lehet.