Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 184#8211;201., DOI: 10.24307/psz.2017.1215

Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány a té­ma­kört érin­tő jog­el­mé­le­ti kér­dé­sek tisz­tá­zá­sát kö­ve­tő­en be­mu­tat­ja, hogy a mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok egyes in­téz­mé­nye­i­nél mi­ként ren­de­zi az új Munka tör­vény­köny­ve, a mó­do­sí­tott köz­al­kal­ma­zot­ti tör­vény, va­la­mint a szin­tén új köz­tiszt­vi­se­lői tör­vény a szak­szer­ve­ze­ti ér­dek­vé­del­met, az ér­dek­egyez­te­tést, a kol­lek­tív szer­ző­dést, a kol­lek­tív ér­dek­vi­tá­kat és a sztráj­kot. A vizs­gá­lat nem­csak a gaz­da­sá­gi kol­lek­tív mun­ka­jog­ra, hanem a köz­al­kal­ma­zot­ti és a köz­szol­gá­la­ti jog mun­ka­ügyi kap­cso­la­ta­i­ra is ki­ter­jed.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: J51, J52, J31, J83, K31
Kulcs­sza­vak: ér­dek­egyez­te­tés, ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek, mun­kál­ta­tói szö­vet­ség, kol­lek­tív szer­ző­dés, köz­ve­tí­tés, dön­tő­bí­rás­ko­dás, sztrájk

The De­ve­lop­ment of Legal En­for­ce­ment in La­bour Law and Pub­lic Ser­vi­ce Law After 2010

Sum­ma­ry

After cla­ri­fying the re­le­vant quest­ions of legal the­ory, the study pre­sents the way the new La­bour Code, the mo­di­fi­ed Pub­lic Ser­vi­ce Law and the new Civil Ser­vi­ce Law re­gu­late works coun­cils, in­te­rest pro­tec­ti­on by trade unions, in­te­rest re­con­ci­lia­ti­on, coll­ec­tive ag­ree­ments, coll­ec­tive in­te­rest dis­pu­tes and stri­kes at the va­ri­o­us ins­ti­tu­tions of la­bour re­la­tions. In ad­di­ti­on to eco­no­mic coll­ec­tive la­bour law, it also co­vers la­bour re­la­tions in pub­lic ser­vi­ce and civil ser­vi­ce law.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: J51, J52, J31, J83, K31
Key­words: in­te­rest re­con­ci­lia­ti­on, ad­vo­cacy or­ga­ni­sa­tions, emp­loyers' as­so­ci­a­ti­on, coll­ec­tive ag­ree­ment, me­dia­ti­on, ar­bitra­ti­on, stri­ke

Alap­kér­dé­sek

A mun­ka­jog ma­gán­jo­gi (ci­vi­lisz­ti­kai) része két nagy te­rü­let­ből, az in­di­vi­du­á­lis és a kol­lek­tív mun­ka­jog­ból áll. Az in­di­vi­du­á­lis mun­ka­jog­vi­szony ala­nyai a mun­kál­ta­tó és a mun­ka­vál­la­ló, ahol a mun­ka­vég­zés­sel kap­cso­la­tos konk­rét jog­vi­szony tar­tal­mát a mun­ka­szer­ző­dés ha­tá­roz­za meg. Mivel a mun­ka­jog­vi­szony­ban tény­le­ge­sen egy alá-fö­lé ren­delt hely­zet ér­vé­nye­sül, ahol a mun­ka­vál­la­ló a mun­kál­ta­tó la­zább vagy kö­töt­tebb uta­sí­tá­sai és el­len­őr­zé­si te­vé­keny­sé­ge mel­lett kö­te­les a mun­ka­szer­ző­dés­ből fa­ka­dó fel­ada­ta­it el­vé­gez­ni, és ezen túl­me­nő­en, a mun­ka­vál­la­ló anya­gi­lag és eg­zisz­ten­ci­á­li­san a mun­kál­ta­tó­tól függ, ezért ezt az alá-fö­lé ren­delt hely­ze­tet van hi­vat­va ki­egyen­lí­te­ni a kol­lek­tív mun­ka­jog, vagy­is a mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok joga. A nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok­ban a köz­szol­gá­la­ti jog­ban is fenn­áll a kol­lek­tív köz­szol­gá­la­ti jog. A köz­tiszt­vi­se­lők­nek is van­nak szak­szer­ve­ze­te­ik, ame­lyek a köz­tiszt­vi­se­lők ér­de­ké­ben az őket fog­lal­koz­ta­tó ál­la­mi-ön­kor­mány­za­ti és köz­tes­tü­le­ti szer­ve­ze­tek­kel kol­lek­tív szer­ző­dést köt­nek, kép­vi­se­le­tük­ben bér­tár­gya­lá­so­kat foly­tat­nak, ha­son­ló­kép­pen a köz­szol­gá­lat mun­ka­kö­rül­mé­nye­i­ről is. Az egyes hi­va­ta­lo­kon belül pedig az ott dol­go­zó köz­tiszt­vi­se­lők és köz­al­kal­ma­zot­tak köz­hi­va­tal­no­ki, il­let­ve köz­al­kal­ma­zot­ti ta­ná­csot ala­kít­hat­nak az üzemi ta­ná­csok min­tá­já­ra (Peine–Hein­le­in, 1999:168–169; Ojeda Avi­les–Perez, 1989:384; He­er­ma van Voss, 2011:189–207). Bár az Eu­ró­pai Szo­ci­á­lis Meg­ál­la­po­dás 1. cik­ke­lye csak a mun­kál­ta­tói és a mun­ka­vál­la­lói oldal kö­zöt­ti szo­ci­á­lis pár­be­széd ki­ala­kí­tá­sá­nak a kö­te­le­zett­sé­gét írja elő a tag­ál­la­mok ré­szé­re, azt vi­szont, hogy ezt mi­lyen módon va­ló­sít­ják meg, a nem­ze­ti jog­al­ko­tás ha­tás­kö­ré­be he­lye­zi (Lent­ner–Par­ragh, 2016:35). Ennek el­le­né­re a nyu­gat-eu­ró­pai tag­ál­la­mok több­sé­ge a gaz­da­sá­gi munka vi­lá­gá­ban ki­ala­kult ér­dek­egyez­te­tés­hez és kol­lek­tív szer­ző­dé­ses, meg­ál­la­po­dá­sos rend­szer­hez ha­son­lót ala­kí­tott ki a köz­szol­gá­lat­ban is (Peine–Hein­le­in, 1999:168–169; Ojeda Avi­les– Perez, 1989:384; He­er­ma van Voss, 2011:189–207).²

A mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok joga, ezt is fi­gye­lem­be véve, ugyan­csak két nagy te­rü­let­ből áll, ahol az egyik az ún. ér­dek­egyez­te­tés joga, más­kép­pen a ko­a­lí­ció joga, míg a másik az üzemi és a köz­szol­gá­la­ti al­kot­mány­jog. Az ér­dek­egyez­te­tés jo­gá­nak ala­nyai egy­fe­lől a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek, vál­la­la­ti szin­ten pedig a mun­kál­ta­tó, más­fe­lől pedig a szak­szer­ve­ze­tek. A köz­szol­gá­lat ese­té­ben a mun­kál­ta­tói szö­vet­ség he­lyett min­dig az adott kö­zü­le­ti szerv vagy annak fe­let­tes szer­ve áll szem­ben a szak­szer­ve­zet­tel, il­let­ve a szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­ség­gel. Itt a két fél kö­zöt­ti ér­dek­össz­hang meg­va­ló­sí­tá­sá­nak az esz­kö­ze a ko­a­lí­ci­ós tár­gya­lá­sok fó­rum- és in­téz­mény­rend­sze­re, va­la­mint e tár­gya­lá­sok ered­mé­nye­ként lét­re­jö­vő kol­lek­tív szer­ző­dés (a to­váb­bi­ak­ban: ksz.). Amennyi­ben a tár­gya­lá­sok nem ve­zet­nek si­ker­re, és úgy tűnik, hogy a ksz.-kö­tés meg­hi­ú­sul, annak ér­de­ké­ben, hogy a tár­gya­lá­sok mégis foly­ta­tód­ja­nak, és lét­re­jöj­jön a meg­ál­la­po­dás, az egy­más­sal szem­ben álló felek pár­tat­lan külső szak­ér­tő és bí­rá­ló sze­mély vagy bi­zott­ság se­gít­sé­gé­vel köz­ve­tí­tés­ben, egyez­te­tés­ben vagy dön­tő­bí­rás­ko­dás­ban meg­nyil­vá­nul­va, ér­dek­vi­tát bo­nyo­lít­hat­nak le, ami­nek ered­mény­te­len­sé­ge ese­tén a szem­ben álló mun­ka­ügyi ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek mun­ka­küz­del­met foly­tat­hat­nak egy­más­sal szem­ben. Ennek ke­re­té­ben a mun­ka­vál­la­lók és ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ik sztrájk­hoz, a mun­kál­ta­tók és szö­vet­sé­ge­ik pedig ki­zá­rás­hoz (lock out) fo­lya­mod­hat­nak. A mun­ka­küz­de­lem­nek azon­ban ez a két for­má­ja a köz­tiszt­vi­se­lők ese­té­ben csak egyes or­szá­gok­ban meg­en­ge­dett, mint pl. Fran­cia­or­szág­ban, azon­ban a fegy­ve­res tes­tü­le­tek tag­jai és a fő­hi­va­tal­no­kok ott sem sztráj­kol­hat­nak, Né­met­or­szág­ban és Auszt­ri­á­ban pedig köz­tiszt­vi­se­lő egy­ál­ta­lán nem sztráj­kol­hat.³ Ez alól Ma­gyar­or­szág annyi­ban je­lent ki­vé­telt, hogy a köz­szol­gá­lat ket­té­bom­lik attól füg­gő­en, hogy a köz­szol­gá­ló ha­tó­sá­gi te­vé­keny­sé­get el­lá­tó köz­in­téz­mény­nél vagy ha­tó­sá­gi te­vé­keny­sé­get nem foly­ta­tó köz­in­téz­mény­nél dol­go­zik.⁴ Az előb­bi­nél az ér­de­mi te­vé­keny­sé­get köz­tiszt­vi­se­lők lát­ják el, akik nem sztráj­kol­hat­nak, míg az egyéb köz­in­téz­mé­nyek­nél dol­go­zó köz­al­kal­ma­zot­tak­nál a sztrájk nincs meg­tilt­va.⁵

A kol­lek­tív mun­ka­jog hazai ál­ta­lá­nos sza­bá­lya­it és al­kal­ma­zá­suk el­ve­it az új Munka tör­vény­köny­ve (Mt.) Ál­ta­lá­nos ren­del­ke­zé­sek XIX. fe­je­ze­te tar­tal­maz­za. A Szo­ci­á­lis Char­tá­val és az 1991. évi Ak­ció­prog­ram­mal össz­hang­ban dek­la­rál­ja a ko­a­lí­ci­ós jogi szer­vez­ke­dés sza­bad­sá­gát. Bár az ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ző­dést az Mt. 151. §-a az em­lí­tet­tek sze­rint biz­to­sít­ja, sőt fel­jo­go­sít­ja az ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­te­ket arra, hogy szö­vet­sé­ge­ket hoz­za­nak létre, va­la­mint ilyen szö­vet­sé­gek­hez csat­la­koz­has­sa­nak, a mun­kál­ta­tó­nál pedig a szak­szer­ve­ze­tek és szö­vet­sé­ge­ik kép­vi­se­le­tet lé­te­sít­hes­se­nek, ennek el­le­né­re a mul­ti- és in­ter­na­ci­o­ná­lis cégek, főleg az ame­ri­kai szem­lé­let ha­tá­sá­ra, gyak­ran meg­hi­ú­sít­ják e jo­go­sult­ság ér­vé­nye­sü­lé­sét (Prug­ber­ger–Szeb­ehe­lyi, 1996).

A 233. § ren­de­zi a tá­jé­koz­ta­tás és a kon­zul­tá­ció in­téz­mé­nyét. E sza­kasz a tá­jé­koz­ta­tás alatt „a mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok­kal, va­la­mint a mun­ka­vi­szonnyal össze­füg­gő, tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott in­for­má­ció mun­kál­ta­tói rész­ről tör­té­nő át­adá­sát, meg­is­me­ré­sét, meg­vizs­gá­lá­sát”, mun­kál­ta­tói ol­dal­ról pedig „az ezzel kap­cso­la­tos vé­le­mény ki­ala­kí­tá­sát” érti. Kon­zul­tá­ció pedig meg­ál­la­po­dá­si cél­ki­tű­zés­sel oly módon foly­tat­ha­tó le, hogy biz­to­sít­va le­gyen a felek meg­fe­le­lő kép­vi­se­le­te, a köz­vet­len sze­mé­lyes vé­le­mény­cse­re, va­la­mint az ér­de­mi tár­gya­lás. E sza­kasz ki­mond­ja még azt is, hogy a kon­zul­tá­ció idő­tar­ta­ma alatt, de a kez­de­mé­nye­zés­től szá­mí­tott 7 napig, kü­lön­meg­ál­la­po­dás­sal azon­ban sze­rin­tünk ennél hosszabb ideig is a mun­kál­ta­tó ter­ve­zett in­téz­ke­dé­se nem hajt­ha­tó végre.

E dek­la­rált mun­ka­vál­la­lói ér­dek­ér­vé­nye­sí­té­si jo­go­sít­vá­nyo­kat azon­ban a 234. § alap­ján a mun­ka­vál­la­lók hát­rá­nyá­ra a mun­kál­ta­tók – kü­lö­nö­sen a Ma­gyar­or­szá­got a kö­zép-eu­ró­pai régió or­szá­ga­i­val együtt mint­egy gyar­mat­ként ke­ze­lő mul­tik – az új Mt.-t érin­tő ko­di­fi­ká­ci­ós mun­ká­la­tok során je­len­tő­sen szű­kí­te­ni tud­ták. A 234. § fel­men­ti a mun­kál­ta­tót a szak­szer­ve­zet és az üzemi ta­nács (to­váb­bi­ak­ban: üt.) irá­nyá­ban fenn­ál­ló tá­jé­koz­ta­tá­si kö­te­le­zett­ség alól, ha a „tá­jé­koz­ta­tás­sal bi­zal­mas ada­tok, tech­no­ló­gi­ák és in­for­má­ci­ók ke­rül­né­nek nyil­vá­nos­ság­ra”, ame­lyek a mun­kál­ta­tót hát­rá­nyos hely­zet­be hoz­nák. A tá­jé­koz­ta­tás­kor­lá­to­zás­nak a 234. § (2) be­kez­dés első mon­da­tá­ban le­fek­te­tett in­do­ka gyen­ge lábon áll, te­kint­ve, hogy a má­so­dik mon­da­ta az EU régi tag­ál­la­ma­i­hoz ha­son­ló­an elő­ír­ja a szak­szer­ve­ze­ti kép­vi­se­let­nek és a szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lők­nek va­la­mennyi in­for­má­ció üz­le­ti ti­tok­ként tör­té­nő ke­ze­lé­sét. Éppen ezért a tá­jé­koz­ta­tás­nak és a kon­zul­tá­ci­ó­nak ilyen jel­le­gű kor­lá­to­zá­sa a nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok­ban is­me­ret­len fo­ga­lom. Az új ma­gyar Mt.-ben meg­fo­gal­ma­zott e kor­lá­to­zás­sal fenn­áll a tá­jé­koz­ta­tás és a kon­zul­tá­ció tel­jes be­til­tá­sá­nak a le­he­tő­sé­ge, ha­csak a ren­del­te­tés­el­le­nes jog­gya­kor­lás ti­lal­mát a bí­ró­sá­gok nem fog­ják ilyen ese­tek­ben al­kal­maz­ni. Ezért in­do­kolt lenne, hogy a Kúria köz­igaz­ga­tá­si-mun­ka­ügyi kol­lé­gi­u­ma ilyen tar­tal­mú ál­lás­fog­la­lás­sal ele­jét vegye a jog­gal való vissza­élés ilyes­faj­ta for­má­já­nak.

Ez azért is fon­tos lenne, mert – mi­ként erre Lent­ner Csaba és Par­ragh Bi­an­ka már hi­vat­ko­zott, ér­dek­egyez­te­tés­ről, kon­szen­zus­ke­re­sés­ről és par­ti­ci­pá­ci­ó­ról szóló cikke is utal – a kor­mány ismét elő­tér­be ál­lí­tot­ta a há­rom­ol­da­lú meg­ál­la­po­dás­cent­ri­kus ér­dek­egyez­te­tést, amely­ben az ér­dek­egyez­te­tés során „egyen­sú­lyo­zó sze­rep” be­töl­té­sé­re és „ará­nyos” ér­dek­ki­egyen­lí­tés el­éré­sé­re tö­rek­szik a szo­ci­á­lis part­ne­rek kö­ré­ben. A szer­ző­pá­ros ezzel össze­füg­gés­ben he­lye­sen utal arra, hogy a ko­ráb­bi Or­szá­gos Ér­dek­egyez­te­tő Ta­nács­ban (OÉT) ez az ér­dek­egyez­te­tés nem mű­kö­dött sem ered­mény-, sem költ­ség­ha­té­ko­nyan, egy­részt a hoz­zá­te­le­pí­tett hi­va­ta­li szer­ve­zet nagy­fo­kú bü­rok­ra­tiz­mu­sa, más­részt a meg­kö­tött meg­ál­la­po­dá­sok­nak a kor­mány- és az el­len­zé­ki po­li­ti­ka ré­szé­ről, a par­la­men­ti kép­vi­se­lők fel­hasz­ná­lá­sá­val tör­tént ki­ját­szá­sa miatt (Lent­ner–Par­ragh, 2016:34). Abban vi­szont eltér a vé­le­mé­nyünk a szer­ző­pá­ro­sé­tól, hogy a 2010 előt­ti or­szá­gos há­rom­ol­da­lú ér­dek­egyez­te­tés túl szűk lett volna, amit az OÉT he­lyé­be lé­pett Nem­ze­ti Gaz­da­sá­gi Tár­sa­sá­gi Ta­nács (NGTT) lét­re­jöt­te ki­szé­le­sí­tett. A ki­szé­le­sí­tés va­ló­ban meg­tör­tént, azon­ban meg­szűnt az ér­dek­egyez­te­té­si meg­ál­la­po­dás­kö­tés le­he­tő­sé­ge, mivel a NGTT ha­tás­kö­re csak kon­zul­tá­ci­ó­ra, vé­le­mé­nye­zés­re és in­for­má­ci­ó­ra szű­kült le. Ezen­kí­vül pedig túl sok szer­ve­zet ke­rült be ebbe a ta­nács­ba, olyan is, amely­nek te­vé­keny­sé­ge távol áll a munka és a köz­szol­gá­lat vi­lá­gá­tól, ezért az NGTT-ben folyó tár­gya­lá­sok a fog­lal­koz­ta­tás­sal kap­cso­la­tos szo­ci­á­lis part­ne­rek és az ál­ta­luk kép­vi­sel­tek szá­má­ra tel­je­sen ér­dek­te­le­nek. Nem vé­let­len, hogy a kor­mány – mi­ként erről még szó esik – in­for­má­lis módon újból vissza­tért a meg­ál­la­po­dá­sos bér­tár­gya­lá­sok­ra. Abban vi­szont igaza van a szer­ző­pá­ros­nak, hogy összes­sé­gé­ben a tár­sa­dal­mi ér­dek­egyez­te­tés szé­le­se­dett (Lent­ner–Par­ragh, 2016:85), azon­ban bi­zo­nyos fokig fel­szí­nes­sé vált.

A mun­ka­ügyi ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tek

A gaz­da­sá­gi munka vi­lá­gá­ban

Az új Mt. XXI. fe­je­ze­te a ko­ráb­bi Mt.-hez ha­son­ló­an csak a szak­szer­ve­ze­tet – mint ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tet –, va­la­mint annak jo­ga­it és kö­te­le­zett­sé­ge­it sza­bá­lyoz­za, a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­ge­két nem. Ez annyi­ban lehet prob­le­ma­ti­kus, hogy míg a szak­szer­ve­ze­ti jogok és kö­te­le­zett­sé­gek tény­le­ge­sen meg­ha­tá­ro­zot­tak, és így a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek szá­má­ra köz­tu­dot­tá válik a szak­szer­ve­ze­tek és szö­vet­sé­ge­ik moz­gás- és já­ték­te­re, addig a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek­nél ilyen be­ha­tá­ro­lás nin­csen. En­nél­fog­va kor­lát­la­nabb a mun­kál­ta­tói ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tek­nél a jogi le­he­tő­sé­gek­kel való élés ter­je­del­me. Ez vi­szont az egyen­lő bá­nás­mód és az esély­egyen­lő­ség tör­vé­nyi­leg meg­ha­tá­ro­zott elvét sérti (2003:XXV. tv.). Míg ugyan­is az Mt. a szak­szer­ve­ze­ti ho­va­tar­to­zás, va­la­mint a kí­vül­ál­lás te­kin­te­té­ben a meg­kü­lön­böz­te­tés ti­lal­mát ki­mond­ja, ha­son­ló ti­lal­mi ren­del­ke­zést a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek­re nézve nem tar­tal­maz. Ez pedig mun­kál­ta­tói ér­de­ke­ket is sért­het.

A szak­szer­ve­zet fo­gal­mát a 270. § ak­ként ha­tá­roz­za meg, hogy min­den olyan szer­ve­zet, amely­nek „el­sőd­le­ges” célja a mun­ka­vál­la­lói ér­de­kek vé­del­me, ilyen­nek mi­nő­sül. Az „el­sőd­le­ges” szó ki­szé­le­sí­ti a cél­hoz kö­tött­sé­get, ami a re­la­tív jog­ké­pes­ség ki­tá­gí­tá­sá­val jár­hat. Így a szak­szer­ve­zet min­den olyan te­vé­keny­sé­get ki­fejt­het, amit bár­mely egye­sü­let vagy akár a pár­tok is. Ez vi­szont alig­ha áll össz­hang­ban a kol­lek­tív mun­ka­ügyi vé­de­lem Eu­ró­pa-jo­gi fel­fo­gá­sá­val. To­váb­bá ez a sza­kasz szak­szer­ve­zet­nek te­kin­ti a mun­kál­ta­tó­nál mű­kö­dő nem ön­ál­ló szak­szer­ve­ze­ti egy­sé­get, va­la­mint a szak­szer­ve­ze­ti tiszt­sé­get be­töl­tő sze­mélyt is. A szak­szer­ve­ze­tek és a szö­vet­sé­ge­ik mun­kál­ta­tók­kal szem­be­ni vé­del­me ér­de­ké­ben a 271. § ki­mond­ja, hogy a mun­kál­ta­tó nem kö­ve­tel­he­ti, hogy a mun­ka­vál­la­ló szak­szer­ve­ze­ti ho­va­tar­to­zá­sá­ról nyi­lat­koz­zon, és a mun­ka­vál­la­ló al­kal­ma­zá­sát vagy jog­vi­szo­nyá­nak meg­szün­te­té­sét nem te­he­ti attól füg­gő­vé, hogy tar­to­zik-e szak­szer­ve­zet­hez, és ha igen, akkor me­lyik­hez. Ezen az ala­pon tilos meg­kü­lön­böz­te­tést tenni a mun­ka­vál­la­lók kö­zött a bá­nás­mód és jut­ta­tá­sok te­kin­te­té­ben is. Mind­ezt igen he­lyes volt rög­zí­te­ni, mivel a gya­kor­lat­ban, főleg a mul­ti­na­ci­o­ná­lis vál­la­la­tok­nál, éppen az el­len­ke­ző­je, a szak­szer­ve­ze­ti szer­ve­ző­dés meg­til­tá­sa, va­la­mint a szak­szer­ve­ze­ti tagok és tiszt­ség­vi­se­lők mun­ka­vi­szo­nyá­nak kör­mön­font in­do­kok­kal tör­té­nő meg­szün­te­té­se, ki­lé­pés­re kény­sze­rí­té­se ér­vé­nye­sül.

A 272. § ki­lenc pont­ban fo­gal­maz­za meg a szak­szer­ve­ze­tek jo­ga­it. A jogok meg­fo­gal­ma­zá­sa nagy­já­ban meg­egye­zik a ko­ráb­bi Mt.-ben sze­re­pel­tek­kel, amely azon­ban tar­tal­maz­ta a kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­té­si jo­go­sult­sá­got és az olyan mun­kál­ta­tó te­rü­le­té­re tör­té­nő be­lé­pé­si jogot, ahol a szak­szer­ve­zet­nek mun­ka­vi­szony­ban álló tagja van. A kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­té­si jo­go­sult­sá­got az új Mt. a kol­lek­tív szer­ző­dé­sek­ről szóló XXII. fe­je­zet­ben ren­de­zi, míg a mun­kál­ta­tó te­rü­le­té­re tör­té­nő be­lé­pé­si jogot a 275. §-ban, el­kü­lö­nít­ve a 272. §-ba fog­lalt jo­go­sult­sá­gok­tól. A ko­ráb­bi Mt.-ben a jo­go­sult­sá­gok együt­tes ren­de­zé­se a je­len­le­gi­hez vi­szo­nyít­va sze­ren­csé­sebb volt. A mun­kál­ta­tó te­rü­le­té­re tör­té­nő be­lé­pé­si jo­go­sult­ság új meg­fo­gal­ma­zá­sá­val össze­füg­gés­ben meg kell je­gyez­ni, hogy el­ma­radt a ko­ráb­bi elő­ze­tes be­je­len­té­si kö­te­le­zett­ség. Ez annyi­ban jó, hogy egy hir­te­len meg­je­le­nés mel­lett a mun­kál­ta­tó­nak nincs ideje és le­he­tő­sé­ge koz­me­ti­káz­ni és el­tus­sol­ni olyan té­nye­ket és kö­rül­mé­nye­ket, ame­lyek­kel a mun­ka­vál­la­lók jogos ér­de­ke­it meg­sér­tik. Ezzel egy­út­tal a mun­ka­ügyi el­len­őr­zés is ered­mé­nye­seb­bé vál­hat. Elő­ze­tes be­je­len­té­si kö­te­le­zett­ség ezért ál­lás­pon­tom sze­rint csak akkor áll fenn, ha ebben a szak­szer­ve­zet­tel meg tud ál­la­pod­ni. Ér­te­lem­sze­rű­en két­ol­da­lú meg­ál­la­po­dás szük­sé­ges a szak­szer­ve­ze­ti tag­díj le­vo­ná­sá­hoz és a szak­szer­ve­zet ré­szé­re tör­té­nő át­uta­lás­hoz is, ame­lyért a mun­kál­ta­tó dí­ja­zást nem igé­nyel­het. A fran­cia Code du tra­va­il ki­mond­ja, hogy ha a mun­kál­ta­tó a nála kép­vi­se­let­tel ren­del­ke­ző egyik szak­szer­ve­zet­nek le­von­ja és át­utal­ja a tag­dí­ja­kat, nem ta­gad­hat­ja meg a nála kép­vi­se­let­tel ren­del­ke­ző többi szak­szer­ve­zet­től sem. Ezt azon­ban külön ki­mon­da­ni szük­ség­te­len, mivel ez kö­vet­ke­zik a 271. §-nak előbb már be­mu­ta­tott elő­írá­sa­i­ból.⁶

A 273. § a ko­ráb­bi Mt.-hez vi­szo­nyít­va jóval szű­kebb­re vette a vá­lasz­tott és a szak­szer­ve­zet által ön­ál­ló­nak mi­nő­sí­tett te­lep­he­lyen dol­go­zó szak­szer­ve­ze­ti tagok ügye­i­nek in­té­zé­sé­re meg­bí­zott tiszt­ség­vi­se­lők mun­ka­he­lyi stá­tusz­vé­del­mét. A vé­de­lem ugyan­is a tiszt­ség­vi­se­lőt és a na­gyobb lét­szá­mú al­kal­ma­zot­tak­kal dol­go­zó, ön­ál­ló te­lep­he­lyen mű­kö­dő, több szak­szer­ve­ze­ti meg­bí­zott közül csak egyet illet meg a tiszt­ség/ meg­bí­za­tás be­töl­té­sé­nek ide­jé­re, va­la­mint azt kö­ve­tő­en nem egy év, hanem csak hat-ha­vi idő­tar­tam­ra, de csak akkor, ha szak­szer­ve­ze­ti tiszt­sé­gét/meg­bí­za­tá­sát leg­alább 12 hó­na­pon át be­töl­töt­te. A vé­del­mi idő­szak­nak eme le­szű­kí­té­se mel­lett a szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lő/meg­bí­zott eg­zisz­ten­ci­á­lis vé­del­me annyi­ra gyen­ge, hogy nem mer ha­té­ko­nyan fel­lép­ni a mun­kál­ta­tói ön­ké­nyes­ke­dé­sek­kel szem­ben, ami ugyan­csak igen gya­ko­ri, főleg a mul­tik­nál (Prug­ber­ger–Szeb­ehe­lyi, 1996, 9. jegy­zet).

A mun­kál­ta­tói in­téz­ke­dé­sek­kel szem­be­ni szak­szer­ve­ze­ti vé­tó­eme­lés le­he­tő­sé­gét és a vele kap­cso­la­tos el­já­rást, ide­ért­ve a nyolc napon be­lü­li in­dok­kal el­lá­tott ki­fo­gás­eme­lést, a 173. § (5) be­kez­dé­se tar­tal­maz­za. E sza­kasz­ból azon­ban ki­ma­radt a ki­fo­gá­solt in­téz­ke­dés vég­re­haj­tá­sá­nak az egy hétig tartó tár­gya­lá­sok ide­jé­re tör­té­nő át­me­ne­ti fel­füg­gesz­té­se, mely a ko­ráb­bi Mt.-ben sze­re­pelt. Ez a meg­szo­rí­tás szin­tén csak a mun­kál­ta­tók ér­de­ke­it védi a mun­kál­ta­tók­kal szem­ben. Az in­téz­ke­dés át­me­ne­ti fel­füg­gesz­té­se ugyan­is a cég gaz­da­sá­gi ér­de­ke­it nem szok­ta be­fo­lyá­sol­ni, mert a ter­me­lés­re és a ke­res­ke­del­mi te­vé­keny­ség­re nem hat ki, az ebből eredő fe­szült­ség azon­ban igen.

A szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőt mun­ka­he­lyen meg­il­le­tő mun­ka­idő-ked­vez­ményt a 274. §, a ko­ráb­bi Mt.-hez ké­pest, szin­tén szű­kí­tet­te, mivel az egy évre szóló összes mun­ka­idő-ked­vez­mény mind­össze két szak­szer­ve­ze­ti tag után havi egy óra, és azt a szak­szer­ve­zet által meg­je­lölt mun­ka­vál­la­ló ve­he­ti igény­be, amely­nek idő­pont­ját, rend­kí­vül in­do­kolt eset ki­vé­te­lé­vel, 5 nap­pal ko­ráb­ban kell be­je­len­te­ni. A mun­ka­idő-ked­vez­mény ko­ráb­ban pénz­ben meg­vált­ha­tó volt, ame­lyet szak­szer­ve­ze­ti cé­lok­ra kel­lett fel­hasz­nál­ni. Az új Mt. (4) be­kez­dé­sé­ben ezt a le­he­tő­sé­get el­von­ta. Fi­gyel­met ér­de­mel még az (5) be­kez­dés új meg­fo­gal­ma­zá­sa is, mely sze­rint nem­csak mun­ka­idő-ked­vez­mény ide­jé­re jár tá­vol­lé­ti díj, hanem a kon­zul­tá­ció tar­ta­má­ra is. Kon­zul­tá­ci­ó­nak mi­nő­sül ál­lás­pon­tunk sze­rint a mun­ka­küz­de­lem (sztrájk és ki­zá­rás) ideje alatt foly­ta­tott tár­gya­lás is. En­nél­fog­va ér­vé­nyét kell hogy ve­szít­se az a ko­ráb­bi gya­kor­lat, mely sze­rint a szak­szer­ve­zet ré­szé­ről ki­kül­dött tár­gya­ló de­le­gá­ci­ó­nak a tár­gya­lá­sok idő­tar­ta­má­ra nem jár el­lá­tás, vagy­is tá­vol­lé­ti díj. Hogy ezzel ne le­hes­sen vissza­él­ni, és a tár­gya­lá­sok­kal az időt húzni, in­do­kolt lenne, ha a bírói gya­kor­lat a tá­vol­lé­ti díj­jal dí­ja­zott tár­gya­lá­si idő­tar­ta­mot hét mun­ka­nap­ban ál­la­pí­ta­ná meg.

A szak­szer­ve­ze­tek ré­szé­ről az itt tár­gyalt jogok gya­kor­lá­sá­nak két alap­ve­tő fel­té­te­le van. Az egyik a rep­re­zen­ta­ti­vi­tás, ami azt je­len­ti, hogy egy mun­ka­he­lyen vagy egy adott ága­zat­ban, te­rü­le­ten a mun­ka­vál­la­lók leg­alább 10%-a tag­sá­gi jog­vi­szonnyal hozzá tar­toz­zon. A másik pedig a ko­a­lí­ció-, il­let­ve a ta­ri­fa­ké­pes­ség. Ez a nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok­ban annyit je­lent, hogy az adott ér­dek­vé­del­mi szer­ve­zet ne függ­jön az el­len­ér­de­kű fél­től, har­ma­dik ha­ta­lom­tól, va­la­mint az ál­lam­tól (Söll­ner, 1969:57, 117–120). A ma­gyar Mt. ko­ráb­bi elő­írás­sal egye­ző­en most is csak az el­len­ér­de­kű fél­től való füg­get­len­sé­get kí­ván­ja meg. Ebből már sok visszás hely­zet ala­kult ki, mivel párt­lis­tán szak­szer­ve­ze­ti és mun­kál­ta­tó szö­vet­sé­gi ve­ze­tők egy­aránt be­ke­rül­tek a par­la­ment­be, és ha a párt­juk a tag­szer­ve­ze­tük ér­de­ke­i­vel el­len­té­tes sza­va­zást kí­vánt meg, azt tel­je­sí­te­ni­ük kel­lett. Ezt a prob­lé­mát azon­ban az or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok­ról szóló új tör­vény meg­ol­dot­ta, mivel el­tö­röl­te a párt­lis­tás sza­va­zást.

A köz­szol­gá­lat­ban

A köz­al­kal­ma­zot­tak jog­ál­lá­sá­ról szóló tör­vény (Kjt). és a köz­szol­gá­la­ti tiszt­vi­se­lők­ről szóló tör­vény (Kttv.) egy­aránt szól a szak­szer­ve­ze­tek­ről. A szak­szer­ve­ze­tek mind a köz­al­kal­ma­zot­tak, mind pedig a köz­tiszt­vi­se­lők kö­ré­ben is jo­go­sul­tak ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get ki­fej­te­ni, bár bi­zo­nyos fokig kor­lá­to­zot­tabb jel­leg­gel, mint ami­lyen ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get ki­fejt­het­nek a gaz­da­sá­gi munka vi­lá­gá­ban. Ennek el­le­né­re a köz­szol­gá­lat­ban mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­tek a ta­pasz­ta­la­tok sze­rint Ma­gyar­or­szá­gon sok­kal ha­té­ko­nyabb és ered­mé­nye­sebb ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­get tud­nak ki­fej­te­ni, mint azok, ame­lyek a gaz­da­sá­gi munka vi­lá­gá­ban mű­köd­nek. Ennek ket­tős oka van. Az egyik ok, hogy a mun­ka­vál­la­lók fél­nek a szak­szer­ve­zet­be tör­té­nő be­lé­pés­től, mivel a mun­kál­ta­tók több­sé­ge nem nézi azt jó szem­mel. A másik ok pedig az, hogy a gaz­da­sá­gi élet­ben mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­tek ál­ta­lá­ban gyen­géb­bek, mint azok, ame­lyek a köz­szol­gá­lat te­rü­le­tén mű­köd­nek. A köz­szol­gá­lat te­rü­le­tén is a szak­szer­ve­ze­tek nagy­já­ból ha­son­ló módon fej­tik ki ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­sé­gü­ket, mint a gaz­da­sá­gi élet­ben, bár ke­ve­sebb jo­go­sít­vánnyal ren­del­kez­nek, kü­lö­nö­sen a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rá­ra vo­nat­koz­tat­va. A Kjt. 6. §-a ér­tel­mé­ben ága­za­ti szin­ten a tár­ca­ve­ze­tő, va­la­mint az ön­kor­mány­za­tok­nál az ön­kor­mány­zat a dön­tés­ho­za­tal előtt kö­te­les a meg­fe­le­lő köz­al­kal­ma­zot­ti szak­szer­ve­ze­tek­kel egyez­te­tést le­foly­tat­ni, és fi­gye­lem­be venni a szak­szer­ve­ze­ti ja­vas­la­to­kat a fog­lal­koz­ta­tást és az il­let­mé­nye­ket érin­tő dön­té­sek előtt. A szak­szer­ve­ze­tek­nek e kér­dé­sek­ben vé­le­mé­nye­zé­si joguk van. Ugyan­ez ér­vé­nyes a köz­al­kal­ma­zot­tak na­gyobb cso­port­ját érin­tő in­téz­ke­dé­si ter­ve­ze­tek ese­té­ben is. A szak­szer­ve­ze­tek ré­szé­ről egyet nem értés ese­tén azon­ban nem áll fenn a ha­tá­ro­zat­ter­ve­zet meg­ho­za­ta­lát érin­tő át­me­ne­ti fel­füg­gesz­tés és eset­le­ges dön­tő­bí­ró­ság elé való uta­lás, ami most már az új Mt. ese­té­ben sin­csen meg. A köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rá­ban a szak­szer­ve­ze­tet az itt em­lí­tett kér­dé­sek­ben csak ja­vas­lat­té­te­li jog il­le­ti meg, és csak fél­éven­te kö­te­les a fog­lal­koz­ta­tó szerv in­for­má­ci­ót adni a köz­tiszt­vi­se­lő­ket érin­tő szo­ci­á­lis és fog­la­koz­ta­tá­si kér­dé­sek­ről. Mind­ezt fi­gye­lem­be véve az lenne a he­lyes, ha ugyan­azok a jo­go­sult­sá­gok il­let­nék meg a köz­al­kal­ma­zot­ti és a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rá­ban mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­te­ket is, mint ame­lyek­kel a szak­szer­ve­ze­tek a gaz­da­sá­gi munka vi­lá­gá­ban ren­del­kez­nek. Ugyan­ak­kor azon­ban nem sza­bad fi­gyel­men kívül hagy­ni, hogy az új Mt., a mun­kál­ta­tók­nak ked­vez­ve, a ko­ráb­bi Mt.-ben meg­ál­la­pí­tott szak­szer­ve­ze­ti jo­go­sít­vá­nyo­kat je­len­tő­sen szű­kí­tet­te. Ezért az ere­de­ti­leg meg­ál­la­pí­tott szak­szer­ve­ze­ti jo­go­sít­vá­nyo­kat in­do­kolt lenne vissza­ál­lí­ta­ni, ame­lyek össz­hang­ban vol­tak a nyu­gat-eu­ró­pai szak­szer­ve­ze­ti jo­go­sít­vá­nyok­kal.⁷

Ami a köz­szol­gá­lat­ban mű­kö­dő szak­szer­ve­ze­tek ér­dek­vé­del­mi te­vé­keny­ség­gel össze­füg­gő rész­vé­te­li jo­go­sult­sá­gát, vagy­is a rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si fel­té­te­le­ket il­le­ti, sok­kal egy­sze­rűbb, mint amit az Mt. előír a gaz­da­sá­gi mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok­ra vo­nat­ko­zó­an. Ennek rész­le­tes sza­bá­lya­it a köz­szol­gá­la­ti ér­dek­egyez­te­tés­sel össze­füg­gés­ben tár­gyal­juk a két in­téz­mény szo­ros kap­cso­ló­dá­sa miatt.

A kol­lek­tív mun­ka­jo­gi és köz­szol­gá­la­ti ér­dek­egyez­te­té­si tár­gya­lá­sok rend­sze­ré­nek új sza­bá­lyai

A gaz­da­sá­gi mun­ka­jog­ban

A 2009-ben az or­szá­gos ér­dek­egyez­te­tés­ről el­fo­ga­dott LXXII. tv. tri­par­tit (há­rom­ol­da­lú), az ága­za­ti és a te­rü­le­ti ér­dek­egyez­te­tés­ről el­fo­ga­dott LX­XI­II. tv. pedig bipar­tit (két­ol­da­lú) jel­leg­gel ren­dez­te az ér­dek­egyez­te­tést egy közel két év­ti­ze­de tartó, óri­á­si jog­hé­za­got meg­szün­tet­ve. A 2009:LXXII. tv. sze­rint az Or­szá­gos Ér­dek­egyez­te­tő Ta­nács­ba (OÉT) szak­szer­ve­ze­ti ol­dal­ról az ke­rül­he­tett be, amely négy nem­zet­gaz­da­sá­gi ága­zat­ban, va­la­mint ti­zen­két al­ága­zat­ban te­vé­keny­ke­dő tag­szer­ve­zet­tel, il­let­ve te­rü­le­ti vagy me­gyei szer­ve­ze­tek­kel ren­del­ke­zik. Tag­szer­ve­ze­te­i­től pedig meg­kö­ve­tel­te, hogy leg­alább 150 mun­kál­ta­tó­nál mun­ka­he­lyi szer­ve­zet­tel ren­del­kez­ze­nek. A mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek ré­szé­re e tör­vény pedig azt írta elő, hogy leg­alább két nem­zet­gaz­da­sá­gi ága­zat­ban és hat al­ága­zat­ban tag­szer­ve­zet­tel, tag­szer­ve­ze­tei pedig három ré­gi­ó­ban vagy tíz me­gyé­ben te­rü­le­ti szer­ve­zet­tel ren­del­kez­zen. Ezen­kí­vül tag­szer­ve­ze­te­i­nek tag­sá­gát leg­alább ezer olyan vál­lal­ko­zás al­kos­sa, amely mi­ni­mum 100 főt fog­lal­koz­tat. Vé­ge­ze­tül mind a két ol­da­lon fel­té­tel­ként sze­re­pelt a meg­fe­le­lő eu­ró­pai szö­vet­sé­gi tag­ság.

Ez a meg­ol­dás lé­nye­gé­ben a hol­land Nem­ze­ti Gaz­da­sá­gi és Szo­ci­á­lis Ta­nács rep­re­zen­ta­tív kri­té­ri­um­rend­sze­ré­nek az át­vé­te­le, csak igen bü­rok­ra­ti­kus és túl­komp­li­kált jel­leg­gel.⁸ Sok­kal he­lye­sebb lett volna a szin­tén hol­land/belga meg­ol­dás­ból ki­in­du­ló bol­gár meg­ol­dás át­vé­te­le, ahol az Or­szá­gos Mun­ka­ügyi Ta­nács­ba be­ke­rü­lés fel­té­te­le szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­gi rész­ről 50 ezres tag­ság­gal való ren­del­ke­zés, és az adott ága­za­tot egye­dül vagy más szak­szer­ve­zet­tel 51%-os arány­ban kép­vi­sel­je. Mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gi rész­ről pedig fel­té­tel az 500 tag­gal való ren­del­ke­zés, és a szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­ség­hez ha­son­ló­an, az adott ága­zat 51%-os le­fe­dé­se (Sred­ko­va, 1995:256–257).

A 2010. áp­ri­li­si par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en ha­ta­lom­ra ke­rült Fi­desz– KDNP-kor­mány ja­vas­la­tá­ra, az Or­szág­gyű­lés a 2011:XCIII. tv.-nyel ha­tá­lyon kívül he­lyez­te a 2009:LXXII. tv.-t, és az Or­szá­gos Ér­dek­egyez­te­tő Ta­nács (OÉT) he­lyett meg­al­kot­ta a Nem­ze­ti Gaz­da­sá­gi és Tár­sa­dal­mi Ta­ná­csot (NGTT). E tes­tü­let­be – mi­ként ezt fen­tebb érin­tet­tük – a ko­ráb­bi szak­szer­ve­ze­ti és mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gi, va­la­mint mun­ka­ügye­kért fe­le­lős mi­nisz­té­ri­u­mi ol­da­lon túl­me­nő­en be­ke­rül­tek az egy­há­zak, a nem­ze­ti ön­kor­mány­za­tok és a kü­lön­bö­ző gaz­da­sá­gi, la­kos­sá­gi, fo­gyasz­tói és kör­nye­zet­vé­del­mi ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tek. Ezzel az NGTT el­vesz­tet­te mun­ka­ügyi ér­dek­kép­vi­se­le­ti jel­le­gét, ezen­kí­vül pedig csak kon­zul­ta­tív, tá­jé­koz­ta­tó és ja­vas­lat­te­vő tes­tü­let­té ala­kult át, ahol or­szá­gos jel­le­gű kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­tés­re nin­csen mód. Ezzel a kor­mány a mi­ni­mál­bér meg­ha­tá­ro­zá­sát, va­la­mint a mun­ká­val és a szo­ci­á­lis ügyek­kel kap­cso­la­tos jog­sza­bá­lyok meg­ho­za­ta­lát saját ha­tás­kö­ré­ben egye­dül vált jo­go­sult­tá ren­dez­ni.

Ahogy erre már utal­tunk, az NGTT en­nél­fog­va egy igen nagy­ra duz­zadt kon­zul­tá­ci­ós tes­tü­let­té vált, amely éppen a túl­sá­go­san nagy mé­re­te és igen szé­les te­rü­le­tet át­fo­gó jel­le­ge miatt, je­len­le­gi for­má­já­ban egy nem kel­lő­en ha­té­kony in­téz­mény. Ugyan­ak­kor a benne való rész­vé­te­li jo­go­sult­ság diszk­ri­mi­na­tív jel­le­gű, mivel a mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek rész­vé­te­li jo­go­sult­sá­ga azok­hoz a már bí­rált rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si fel­té­te­lek­hez van kötve, ame­lye­ket a ha­tá­lyon kívül he­lye­zett 2009:LXXII. tv. al­ko­tott meg. E túl­kom­bi­nált bü­rok­ra­ti­kus fel­té­tel­rend­szert a 2011:XCIII. tv. vál­to­zat­la­nul át­vet­te, ugyan­ak­kor a NGTT-ben rész­vé­te­li jo­go­sult­ság­gal ren­del­ke­ző többi ér­dek­vé­del­mi szer­ve­zet­nél ilyen rep­re­zen­ta­tív fel­té­te­lek nin­cse­nek elő­ír­va. Meg­íté­lé­sünk sze­rint az OÉT-t Nem­ze­ti Mun­ka­ügyi Ta­nács­ként vissza kel­le­ne ál­lí­ta­ni azzal, hogy abban ál­la­mi rész­vé­tel­lel tri­par­tit dön­tés is hoz­ha­tó, va­la­mint há­rom­ol­da­lú kol­lek­tív szer­ző­dés (ksz.) is köt­he­tő. Ez meg­fe­lel­ne az Eu­ró­pai Tör­vény­szék gya­kor­la­tá­nak is, amely­nek ál­lás­fog­la­lá­sa sze­rint irány­elv ilyen módon is imp­le­men­tál­ha­tó. Ezzel együtt – mi­ként ez a leg­több nyu­gat-eu­ró­pai or­szág­ban fenn­áll – a köz­pon­ti mun­ka­ügyi hi­va­talt az or­szá­gos fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­kai ta­nács, míg az egyes me­gyei hi­va­ta­lo­kat szin­tén a ha­son­ló me­gyei fog­lal­koz­ta­tás­ügyi ta­ná­csok irá­nyí­tá­sa alá kel­le­ne vissza­ál­lí­ta­ni, ahol az állam, il­let­ve a szak­mi­nisz­té­ri­um/szak­ál­lam­tit­kár­ság a szak­szer­ve­ze­ti és a mun­kál­ta­tói szö­vet­ség kép­vi­se­lő­jé­vel együtt gya­ko­rol­ná az irá­nyí­tást, és ha­tá­roz­ná meg a hi­va­tal mű­kö­dé­sé­nek stra­té­gi­á­ját. Addig is azon­ban, amíg erre sor nem kerül, ki le­het­ne ala­kí­ta­ni egy olyan gya­kor­la­tot, hogy a NGTT ke­re­te­in belül a mun­ka­ügyi szo­ci­á­lis part­ne­rek, a mun­ka­ügye­kért fe­le­lős mi­nisz­ter­rel/ál­lam­tit­kár­ral együtt, a maguk kö­ré­ben dön­tést hoz­has­sa­nak, és or­szá­gos ága­zat­kö­zi ksz.-t is köt­hes­se­nek. Ezzel együtt meg­len­ne a le­he­tő­ség az első Fi­desz-kor­mány­zat ide­jén meg­al­ko­tott ama meg­ol­dás­hoz, ami­kor az akkor lét­re­ho­zott Nem­ze­ti Gaz­da­sá­gi és Tár­sa­dal­mi Ta­nács mel­lett a Nem­ze­ti Mun­ka­ügyi Ta­nács is pár­hu­za­mo­san mű­kö­dött, és ahol az NGTT-ben a Nem­ze­ti Mun­ka­ügyi Ta­nács két ko­a­lí­ci­ós ol­da­lá­nak is hi­va­tal­ból kép­vi­se­le­te volt. Ezt a rend­szert kel­le­ne vissza­ál­lí­ta­ni, amely ha­son­lí­tott a hol­land Nem­ze­ti Gaz­da­sá­gi és Szo­ci­á­lis Ta­nács struk­tú­rá­já­hoz.

Át­tér­ve az ága­za­ti és a te­rü­le­ti ér­dek­egyez­te­tés­re, itt a vál­to­zat­la­nul ha­tály­ban ma­radt 2009:LX­XI­II. tv. ki­mond­ja, hogy az ága­za­ti pár­be­széd bipar­tit (két­ol­da­lú) in­téz­mény, amely­ben az állam nem vesz részt, csak a szak­szer­ve­ze­tek és a mun­kál­ta­tói ér­dek­vé­del­mi szer­ve­ze­tek, ame­lyek ága­za­ti, al­ága­za­ti és szak­ága­za­ti pár­be­széd­bi­zott­sá­go­kat al­kot­nak. El­vi­leg te­rü­le­ti pár­be­széd­bi­zott­sá­gok is lé­te­sít­he­tők, ilye­nek meg­ala­kí­tá­sá­ra azon­ban eddig még nem ke­rült sor. E tör­vény ki­mond­ja, hogy a pár­be­széd­bi­zott­ság (pb.) jogi sze­mély. A tv. az ága­za­ti pb.-ban való rész­vé­telt szin­tén rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si fel­té­te­lek­hez köti, ame­lye­ket szin­tén vagy egyé­ni­leg, vagy kon­fö­de­rá­ci­ó­ba lépve kell tel­je­sí­te­ni.⁹

A tv. szak­szer­ve­ze­ti rész­ről három al­ter­na­tív fel­té­telt ír elő: 1. Az adott ága­zat­ban leg­alább tíz olyan mun­kál­ta­tó­nál le­gyen kép­vi­se­le­te, ahol a mun­ka­vál­la­lók 10%-a nála tag­sá­gi vi­szony­ban áll; 2. leg­alább három olyan mun­kál­ta­tó­nál kép­vi­se­le­te le­gyen, ahol a tag­ja­i­nak a lét­szá­ma a mun­ka­vál­la­lók 10%-át eléri; vagy 3. ha csak egy vál­la­lat­nál van kép­vi­se­le­te, ott a tag­ja­i­nak a lét­szá­ma el­ér­je a mun­ka­vál­la­lói lét­szám több mint 50%-át. A tör­vény mun­kál­ta­tói ol­dal­ról két fel­té­telt ír elő, ugyan­csak al­ter­na­tív módon. Az egyik, hogy a mun­kál­ta­tói szö­vet­ség­nek leg­alább 40 mun­kál­ta­tói tagja le­gyen, vagy pedig olyan vál­la­lat le­gyen a tagja, amely az adott ága­zat­ban a mun­ka­vál­la­lók több mint 50%-át tö­mö­rí­ti. E rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si fel­té­tel­rend­szer alap­ve­tő­en jó.

Az ága­za­ti, al­ága­za­ti és szak­ága­za­ti pár­be­széd­bi­zott­sá­gok már nem­csak ta­nács­ko­zá­si és vé­le­mény­nyil­vá­ní­tá­si jog­kör­rel ren­del­kez­nek, hanem dön­té­si és meg­ál­la­po­dás­kö­té­si jog­kör­rel is. Éppen ezért he­lyes lenne, ha az ága­za­ti pár­be­széd nem­csak bipar­tit jel­leg­gel, hanem ál­la­mi rész­vé­tel­lel tri­par­tit módon is foly­hat­na. Ugyan­is ez eset­ben egy egész or­szá­gos ága­zat­ra ki­ter­je­dő, há­rom­ol­da­lú dön­tés­sel vagy ksz.-szel, a már em­lí­tett eu­ró­pai kú­ri­ai (EC) gya­kor­lat alap­ján, imp­le­men­tál­ha­tó lenne nem­csak ál­ta­lá­nos, hanem ága­za­ti jel­le­gű irány­elv is.

A köz­szol­gá­la­ti jog­ban

A köz­szol­gá­la­ti jog­anyag­nak mind a köz­al­kal­ma­zot­tak, mind pedig a köz­tiszt­vi­se­lők jogi hely­ze­té­nek 2011. évi, át­fo­gó mó­do­sí­tá­sa előtt, a köz­al­kal­ma­zot­ti és a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rát egy­aránt érint­ve át­fo­gó, or­szá­gos és te­rü­le­ti ér­dek­egyez­te­té­si rend­szer volt ha­tály­ban, amit a Kjt. és a Ktv. egy­más­sal „össze­kap­cso­ló­dó” módon ren­de­zett. A köz­szol­gá­lat­nak mind a két te­rü­le­tét át­fog­ta a Kjt. II. ré­szé­nek (Mun­ka­ügyi kap­cso­la­tok) Or­szá­gos ága­za­ti és te­rü­le­ti ér­dek­egyez­te­tés alcím alat­ti, 4–6/B-ig ter­je­dő sza­ka­sza, va­la­mint a Ktv.-nek a 65–66. §-ai. Ennek meg­fe­le­lő­en mind a köz­al­kal­ma­zot­ti, mind a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rát ma­gá­ban fog­lal­ja az Or­szá­gos Köz­szol­gá­la­ti Ér­dek­egyez­te­tő Ta­nács (OKÉT), ahol a kor­mány az or­szá­gos szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­gek és az or­szá­gos ön­kor­mány­za­ti ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tek (vá­ro­sok, me­gyei vá­ro­sok szö­vet­sé­gei) kép­vi­se­lő­i­vel egyez­tet. A szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­gek kép­vi­se­le­tét a szak­szer­ve­ze­ti kon­fö­de­rá­ci­ók lát­ták és lát­ják el ma is. Or­szá­gos szak­szer­ve­ze­ti kon­fö­de­rá­ci­ón ága­za­ti szak­szer­ve­ze­te­ket, il­let­ve ága­za­ti szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­ge­ket tö­mö­rí­tő, leg­alább három kü­lön­bö­ző ága­za­tot kép­vi­se­lő mun­ka­vál­la­lói ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tet kell ér­te­ni.

Az OKÉT 2011 előtt a köz­al­kal­ma­zot­ti szfé­rát érin­tő­en át­fog­ta és ma is át­fog­ja a Köz­al­kal­ma­zot­tak Or­szá­gos Mun­ka­ügyi Ta­ná­csát (KOMT), a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rát érin­tő­en pedig 2011-ig, vagy­is az új Kttv. ha­tály­ba lép­te­té­sé­ig az Or­szá­gos Ön­kor­mány­za­ti Köz­tiszt­vi­se­lői Ér­dek­egyez­te­tő Ta­ná­csot. A 2011-ben ha­tály­ba lé­pett Kttv. erő­sen cent­ra­li­zá­ci­ós irány­za­ta a köz­tiszt­vi­se­lői ér­dek­egyez­te­tés­nek ezt a rend­sze­rét ha­tá­lyon kívül he­lyez­te. A 198. § a köz­pon­ti ér­dek­egyez­te­tés le­foly­ta­tá­sá­ra lét­re­hoz­ta a Köz­szol­gá­la­ti Ér­dek­egyez­te­tő Fó­ru­mot (KÉF), amely át­fog­ja a köz­pon­ti ál­la­mi szer­vek­nél és az ön­kor­mány­za­tok­nál dol­go­zó köz­tiszt­vi­se­lői or­szá­gos ér­dek­egyez­te­tést. Az ér­dek­egyez­te­tés helyi te­rü­le­te pedig a mun­ka­he­lyi kor­mány­za­ti ér­dek­egyez­te­tés lett, ame­lyet a Kttv. 200-tól 202-ig ter­je­dő sza­ka­szai sza­bá­lyoz­nak, ki­mond­va, hogy a köz­tiszt­vi­se­lők­kel az egyes in­téz­mé­nye­ken belül az in­téz­mény­ve­ze­tő egyez­tet.

En­nél­fog­va az ér­dek­egyez­te­tés ere­de­ti rend­sze­re csak a köz­al­kal­ma­zot­ti szfé­rá­ban ma­radt meg, ahol a KOMT to­vább ta­go­ló­dik ága­za­ti (egész­ség­ügyi, köz­ok­ta­tá­si, fel­ső­ok­ta­tá­si stb.) és te­rü­le­ti (me­gyei) ér­dek­egyez­te­tő ta­ná­csok­ra. E ta­ná­csok­ban az ága­za­ti mi­nisz­ter, il­let­ve ál­lam­tit­kár­ság, ön­kor­mány­za­ti szin­ten pedig a me­gyei, il­let­ve a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­zat egyez­tet az ott dol­go­zó köz­al­kal­ma­zot­tak rep­re­zen­ta­tív szak­mai ér­dek­kép­vi­se­le­ti és szak­szer­ve­ze­ti szer­ve­i­vel. Rep­re­zen­ta­tív­nak mind a KOMT, mind pedig az ága­za­ti, al­ága­za­ti, szak­ága­za­ti és te­rü­le­ti ér­dek­egyez­te­té­si ta­ná­csok ese­té­ben azok mi­nő­sül­nek, ame­lyek az adott szin­ten a fog­lal­koz­ta­tot­tak lét­szá­má­nak 10%-át tag­ként bír­ják, vagy ame­lyek a mun­kál­ta­tók leg­alább 20%-ában mi­ni­mum egy ága­za­tot érint­ve rep­re­zen­ta­tí­vak (10%). Or­szá­gos szin­ten azt a szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­get kell rep­re­zen­ta­tív­nak te­kin­te­ni, amely­nek leg­alább három ága­za­ti szak­szer­ve­zet a tagja, és tag­szer­ve­ze­tei a köz­al­kal­ma­zot­tak leg­alább 5%-át kép­vi­se­lik.

A köz­al­kal­ma­zot­ti ér­dek­egyez­te­tés­nek ez a rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si elő­írás­rend­sze­re jó. Ilyen ér­vé­nye­sült ko­ráb­ban a köz­tiszt­vi­se­lői ér­dek­egyez­te­tés ese­té­ben is, ame­lyet in­do­kolt lenne a köz­al­kal­ma­zot­ti ér­dek­egyez­te­tés itt be­mu­ta­tott elő­írá­sai alap­ján vissza­ál­lí­ta­ni, ismét „vissza­kap­csol­va” az OKÉT-hoz. Ugyan­ak­kor az OKÉT-tel szin­tén he­lyes lenne vissza­kap­csol­ni az ál­ta­lunk szin­tén a ko­ráb­bi for­má­já­ban vissza­ál­lí­ta­ni ja­va­solt Nem­ze­ti Mun­ka­ügyi Ta­nács­hoz, amely­nek há­rom­ol­da­lú ér­dek­egyez­te­té­si rend­sze­rét bár 2011-ben for­má­li­san meg­szün­tet­te a par­la­ment, in­for­má­li­san azon­ban a kor­mány a múlt évtől kezd­ve, he­lye­sen, vissza­ál­lí­tot­ta. Mint már je­lez­tük, ez egy­ér­tel­mű­en meg­mu­tat­ko­zott az előző és az ez évi bér­tár­gya­lá­sok során. „De lege fe­ren­da” ja­vas­la­ta­in­kat jó lenne, ha mi­ha­ma­rabb „de lege lata” jel­le­gű jog­al­ko­tás is kö­vet­né. Ez ugyan­is erő­sí­te­né azo­kat a ked­ve­ző po­li­ti­kai-szo­cio­ló­gi­ai fo­lya­ma­to­kat, ame­lyek újból meg­in­dul­tak az ál­la­mi rész­vé­te­lű meg­ál­la­po­dá­sos ér­dek­egyez­te­tés irá­nyá­ba, egy­részt a gaz­da­sá­gi élet­ben az ál­la­mi tu­laj­don sú­lyá­nak nö­ve­ke­dé­se okán, az ál­la­mi ér­de­kelt­sé­gű gaz­da­sá­gi cé­ge­ket érint­ve, más­részt a köz­igaz­ga­tás mű­kö­dé­sé­nek szín­vo­nal­eme­lé­sé­vel össze­füg­gés­ben, az ál­la­mi/ön­kor­mány­za­ti fog­lal­koz­ta­tó és a fog­lal­koz­ta­tott köz­hi­va­tal­no­ki/köz­al­kal­ma­zot­ti kar egy­más­sal szem­ben tá­masz­tott köl­csö­nös el­vá­rá­sa­i­nak össz­hang­ba ho­za­ta­lát cé­loz­va (Lent­ner–Par­ragh, 2016:23, 37).

A kol­lek­tív (ta­ri­fa-) szer­ző­dés

A gaz­da­sá­gi mun­ka­jog­ban

Az új Mt. a kol­lek­tív szer­ző­dés fo­gal­má­val jog­dog­ma­ti­kai jel­leg­gel a gya­kor­lat­ra ori­en­tá­lás miatt ért­he­tő­en nem fog­lal­ko­zik. Nem tér ki még lá­ten­sen sem olyan kér­dé­sek­re, mint ami a német mun­ka­jog­ban re­le­váns, és ami a ma­gyar, va­la­mint az oszt­rák, a fran-ko­fón–latin ter­mi­no­ló­gia sze­rin­ti ksz.-en nem a szak­szer­ve­ze­tek és a mun­kál­ta­tó vagy a szö­vet­sé­gei kö­zöt­ti szer­ző­dést érti, hanem azt az át­fo­gó szer­ző­dés­fo­gal­mat, ami a mi kol­lek­tív szer­ző­dé­sünk­nek meg­fe­le­lő ta­ri­fa­szer­ző­dést és az üzemi meg­ál­la­po­dást fogja át. Ugyan­ak­kor a 276. §-ból, amely a ksz.-kö­tés­re jo­go­sult ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ket so­rol­ja fel, ki­tű­nik, hogy két­fé­le kol­lek­tív szer­ző­dés lé­te­zik, me­lyek közül az egyik a vál­la­la­ti, vagy­is a firma kol­lek­tív szer­ző­dés, a másik az ér­dek­kép­vi­se­le­ti szer­ve­ze­tek kö­zött meg­kö­ten­dő és vál­la­la­ti ke­re­te­ket meg­ha­la­dó „in­teror­ga­ni­zá­ci­ós” kol­lek­tív szer­ző­dés. Ez utób­bi, a III. fe­je­zet­ben fog­lal­tak sze­rint, Ma­gyar­or­szá­gon or­szá­gos és te­rü­le­ti-ága­za­ti, va­la­mint ága­zat­kö­zi-te­rü­le­ti lehet, or­szá­gos ága­zat­kö­zi és tri­par­tit jel­le­gű volt, azon­ban ez idő sze­rint az előző fe­je­zet­ben le­ír­tak kö­vet­kez­té­ben ma már csak bipar­tit lehet.

Ami a vál­la­la­ti ksz. meg­kö­té­sét il­le­ti, mun­ka­vál­la­lói és rész­ben mun­kál­ta­tói ol­dalt is nézve, az új Mt.-ben van egy ne­ga­tív és egy po­zi­tív elő­írás. A ne­ga­tív az, hogy ksz.-t a mun­kál­ta­tó­val az a szak­szer­ve­zet is köt­het, amely a 10%-os rep­re­zen­ta­ti­vi­tás­sal a vál­la­la­ti dol­go­zók kö­ré­ben ren­del­ke­zik [276. § (2) bek. b) pont]. Ha vi­szont nincs meg a több mint 50%-os tag­sá­ga, egye­dül vagy kon­fö­de­rá­ci­ó­ba lépve egy má­sik­kal, fenn­áll a ve­szé­lye annak, hogy olyan mun­ka­vál­la­lók­ra is ki­ter­jed a ksz., akik annak tar­tal­má­val nem ér­te­nek egyet. Ezért de lege fe­ren­da vissza kel­le­ne ál­lí­ta­ni azt a ko­ráb­bi sza­bályt (a régi Mt. 33. §), mely sze­rint a szak­szer­ve­zet egye­dül vagy kon­fö­de­rá­ci­ó­ba lépve csak akkor jo­go­sult a vál­la­lat­nál ksz.-t kötni, ha a vál­la­la­ton belül 50%-os rep­re­zen­ta­ti­vi­tás­sal ren­del­ke­zik. Ha pedig ez nem áll fenn, akkor a ksz. csak akkor lesz ha­tá­lyos, ha azt a mun­ka­vál­la­lók több­sé­gi sza­va­zás mel­lett jó­vá­hagy­ják. Addig, amed­dig ez az elő­írás nem kerül vissza az Mt.-be, a bírói gya­kor­lat­nak kel­le­ne ezt a meg­ol­dást kö­vet­ni, ér­vény­te­len­nek nyil­vá­nít­va az itt em­lí­tett kö­ve­tel­mény­nek nem meg­fe­le­lő ksz.-t. Egy ilyen ítél­ke­zé­si gya­kor­lat ki­ala­kí­tá­sa azért is fon­tos lenne, mert a mun­kál­ta­tó­nál az új Mt. 276. § (84) be­kez­dé­se sze­rint is csak egy ksz. köt­he­tő. Ezzel kap­cso­la­to­san azon­ban fel­ve­tő­dik az, hogy mások a mű­szak­ban (ter­me­lés­ben) dol­go­zó mun­ká­sok és az iro­dá­ban mun­kát végző al­kal­ma­zot­tak ér­de­kei. Ezért ér­de­mes lenne át­ven­ni a nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok több­sé­gé­nek ama gya­kor­la­tát, amely ugyan­csak az egy ksz. elvén állva le­he­tő­vé teszi, hogy egy ksz. a mun­ká­sok­ra, egy pedig az al­kal­ma­zot­tak­ra vo­nat­koz­zon.

Az új Mt. 276. § (3) be­kez­dé­sé­nek le­het­sé­ges egy ked­ve­ző ma­gya­rá­za­ta a mun­ka­vál­la­lók­ra nézve. E sza­kasz ugyan­is a ko­ráb­bi Mt.-hez ha­son­ló­an ki­mond­ja, hogy ha egy vál­la­lat­nál több szak­szer­ve­zet­nek van kép­vi­se­le­te, akkor azok együt­te­sen köt­het­nek ksz.-t. Ez az a sza­bály, amit jó lett volna to­vább rész­le­tez­ni, ilyen­kor mi­lyen vál­la­la­ti rep­re­zen­ta­tív le­fe­dett­ség szük­sé­ges. Erre irá­nyult az előb­bi lex fe­ren­da ja­vas­la­tunk. Azon­ban a ki­in­du­lás­hoz vissza­tér­ve, he­lyes ma­gya­rá­zat, hogy olyan szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­ség is részt ve­hes­sen a vál­la­la­ti (firma) ksz. meg­kö­té­sé­ben, amely­nek szak­szer­ve­ze­te a vál­la­lat­nál rep­re­zen­ta­tív, a már ki­fej­tet­tek sze­rint azon­ban nem 10%, hanem több mint 50%-ban. Az el­len­ke­ző meg­ol­dás ugyan­is an­ti­de­mok­ra­ti­kus és ve­szé­lyes is lenne, mert le­he­tő­ség nyíl­na arra, hogy a vál­la­la­ti ve­ze­tés és a szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­ség kö­zött lét­re­jö­vő olyan meg­ál­la­po­dást eről­tet­né­nek rá a több­ség­re, ame­lyet az nem akar, sőt el­le­ne van.

A 276. § (6) be­kez­dé­se a ko­ráb­bi Mt.-vel és a német Ta­ri­fa­tör­vénnyel egye­ző­en helyt­ál­ló­an mond­ja ki, hogy a kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­tés­re irá­nyu­ló aján­lat – bár­mely fél ré­szé­ről is ér­ke­zik – nem uta­sít­ha­tó vissza. Ugyan­ezen sza­kasz (7) be­kez­dé­sé­ből pedig ki­vi­lág­lik, hogy a német jog­hoz ha­son­ló­an ná­lunk is le­het­sé­ges a ta­ri­fa­tár­sa­ság. Ez ki­kö­vet­kez­tet­he­tő a (7) be­kez­dés által biz­to­sí­tott le­he­tő­ség­ből, mi­sze­rint ha egy szak­szer­ve­zet a ksz. meg­kö­té­sét kö­ve­tő­en felel meg a rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­si fel­té­te­lek­nek, a már meg­kö­tött ksz. mó­do­sí­tá­sát kez­de­mé­nyez­he­ti, és az ezzel kap­cso­la­tos tár­gya­lá­so­kon ja­vas­lat­té­te­li jog­gal már részt vehet. A ksz.-t már meg­kö­tött felek azon­ban a mó­do­sí­tás­hoz nem kö­te­le­sek az ilyen szak­szer­ve­zet kí­ván­sá­gá­ra hoz­zá­já­rul­ni. Ez kö­vet­ke­zik a ta­ri­fá­lis kö­tött­ség (Ta­rif­ge­bun­den­heit) el­vé­ből. E le­he­tő­ség meg­nyi­tá­sa azon­ban a ko­di­fi­ká­tor ré­szé­ről jó ötlet volt.

A 277. § (1) és (2) be­kez­dé­sé­nek ér­tel­mé­ben a ksz. az in­di­vi­du­á­lis (Mt. II. rész) és kol­lek­tív Mt. (III. rész) mun­ka­jog­hoz tar­to­zó bár­mely kér­dést ren­dez­het, és ennek során a „Güns­tig­ke­it­sprinz­ip”, azaz a ked­ve­zőbb hatás elve sze­rint el­tér­het az Mt. ren­del­ke­zé­se­i­től. A ked­ve­zőbb hatás el­vé­ből fakad, hogy az ala­cso­nyabb ksz. nem lehet ked­ve­zőt­le­nebb a ma­ga­sabb­nál, csak ked­ve­zőbb a mun­ka­vál­la­lók szá­má­ra. Ezzel függ össze az is, hogy a mun­kál­ta­tói jog­utód­lás­nál csak akkor nem marad egy évig ér­vény­ben a jog­előd­del kö­tött ksz., ha a jog­utó­dé ked­ve­zőbb a mun­ka­vál­la­lók ré­szé­re. Ha ked­ve­zőbb, akkor a jog­utó­dé lép a jog­előd által kö­tött ksz. he­lyé­be. Hogy a kettő közül me­lyik a ked­ve­zőbb, azt az egy­más­sal össze­füg­gő ren­del­ke­zé­sek össze­ha­son­lí­tá­sá­val kell összes­sé­gé­ben el­bí­rál­ni, ami azt je­len­ti, hogy nem lehet a ked­ve­zőbb pon­to­kat ki­vá­lo­gat­va egy új ksz.-t össze­ál­lí­ta­ni.

A ksz. ha­tá­lyá­ról a 115. pon­ton belül a 279. § ha­gyo­má­nyos módon ki­mond­ja, hogy a ksz. arra a mun­kál­ta­tó­ra és annak a mun­kál­ta­tói szö­vet­ség­nek a tag­ja­i­ra ter­jed ki, akik­nek a meg­ha­tal­ma­zá­sa alap­ján azt meg­kö­töt­te. Ez az elő­írás nem prob­le­ma­ti­kus, mivel a ta­ri­fa­ké­pes­ség fenn­ál­lá­sa egy­ér­tel­mű. Nem ilyen prob­lé­ma­men­tes azon­ban a mun­ka­vál­la­lók­ra vo­nat­ko­zó ha­tály, ami­ről már több­ször is szó esett. Az ugyan­is, hogy a szak­szer­ve­zet mind ága­za­ti, mind vál­la­la­ti ksz.-t az új Mt. sze­rint már 10%-os rep­re­zen­ta­ti­vi­tás­sal meg­köt­het, ha rajta kívül az adott ága­zat­ban vagy vál­la­lat­nál (cég­nél) nincs kép­vi­se­le­te más szak­szer­ve­zet­nek, dik­tá­tum lehet a szak­szer­ve­ze­ten kívül álló mun­ka­vál­la­lók­ra, ha azok több­ség­ben van­nak. Ezért el­fo­gad­ha­tó, hogy az ága­za­ti pár­be­széd­bi­zott­ság­ban és a vál­la­la­ti ér­dek­egyez­te­tő tár­gya­lá­so­kon 10%-os rep­re­zen­ta­ti­vi­tás­sal ren­del­ke­ző szak­szer­ve­zet részt ve­hes­sen, ksz.-t azon­ban csak egye­dül vagy kon­fö­de­rá­ci­ó­ban 50%-ot meg­ha­la­dó rep­re­zen­ta­ti­vi­tás mel­lett köt­hes­se­nek. A ta­ri­fa­ké­pes­ség­nek meg­fe­le­lés csak ilyen rep­re­zen­ta­ti­vi­tás mel­lett kép­zel­he­tő el. A ksz. ha­tá­lyá­ról szóló 115. pont­nak ko­moly hi­á­nyos­sá­ga to­váb­bá az is, hogy a ko­ráb­bi Mt.-vel el­len­tét­ben nem sza­bá­lyoz­za a ksz. ha­tó­sá­gi ki­ter­jesz­té­sé­nek a le­he­tő­sé­gét. E jog­hé­za­got lex fe­ren­da szin­tén pó­tol­ni lenne szük­sé­ges, még­pe­dig a ko­ráb­bi sza­bá­lyo­zás­sal egye­ző­en.

A 116. pont két sza­kasz­ban (280–281. §), a ko­ráb­bi Mt.-vel egye­ző­en és el­fo­gad­ha­tó módon mond­ja ki, hogy a ksz.-t az első hat hó­nap­ban fel­mon­da­ni nem lehet, azt kö­ve­tő­en vi­szont három hó­na­pos fel­mon­dá­si ha­tár­idő­vel fel­mond­ha­tó. Az a sza­bály is lo­gi­kus, hogy bár­me­lyik ol­da­lon, ha az összes szer­ző­dő fél jog­utód nél­kül meg­szű­nik, a ksz. is ér­vé­nyét vesz­ti.

A kol­lek­tív szer­ző­dés a köz­szol­gá­lat te­rü­le­tén

A nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok­ban a köz­szol­gá­la­ti kol­lek­tív szer­ző­dés – mi­ként a gaz­da­sá­gi élet ve­ze­tő al­kal­ma­zot­ta­i­nak az ér­de­ke­it védő kol­lek­tív szer­ző­dés is – ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott. Ma­gyar­or­szá­gon, ahogy a gaz­da­sá­gi élet­ben is­me­ret­len a ve­ze­tő al­kal­ma­zot­tak ér­de­ke­it védő or­szá­gos és te­rü­le­ti ága­za­ti kol­lek­tív szer­ző­dés, ame­lye­ket az ága­za­ti szak­szer­ve­ze­ti szö­vet­sé­gek köt­nek meg a meg­fe­le­lő ága­za­ti mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gek­kel, ugyan­úgy is­me­ret­len a hazai köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rá­ban is. Ma­gyar­or­szá­gon ugyan­is az 1992. évi Ktv. sem tett em­lí­tést a köz­tiszt­vi­se­lők jo­ga­it és kö­te­le­zett­sé­ge­it ren­de­ző kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­tés le­he­tő­sé­gé­ről. Bár akkor is vol­tak már a köz­tiszt­vi­se­lő­ket kü­lön­bö­ző cso­por­tok és fog­lal­ko­zá­sok sze­rint tö­mö­rí­tő szak­szer­ve­ze­tek (mint ami­lyen pl. a tu­do­má­nyos dol­go­zók, rend­őrök, tűz­ol­tók szak­szer­ve­ze­tei), ame­lyek köt­het­tek volna a ha­tó­sá­gi in­téz­mé­nyek ve­ze­tő­i­vel az ott dol­go­zó köz­tiszt­vi­se­lő­ket érint­ve kol­lek­tív szer­ző­dést, vagy a kor­mány ága­zat­kö­zi, az ága­za­ti mi­nisz­ter pedig ága­za­ti jel­leg­gel a saját ága­za­tá­hoz tar­to­zó köz­tiszt­vi­se­lő­ket érint­ve. A köz­szol­gá­lat ál­ta­lá­ban mind­két ágát a tag­sá­gi vi­szony te­kin­te­té­ben át­fo­gó szak­szer­ve­ze­tek azon­ban a Ktv. 1992-ben tör­tént ha­tály­ba­lé­pé­se után in­for­má­lis jel­leg­gel meg tud­tak ál­la­pod­ni a kor­mánnyal abban, hogy a kor­mány a szak­szer­ve­ze­tek­kel együtt kol­lek­tív szer­ző­dés­ben ren­de­zi min­de­nek­előtt a köz­tiszt­vi­se­lői il­let­mé­nye­ket. Mivel azon­ban a Ktv. nem szólt a köz­tiszt­vi­se­lők kol­lek­tív szer­ző­dé­se­i­ről, ezért a szak­szer­ve­ze­tek ahhoz ra­gasz­kod­tak, hogy az ér­dek­egyez­te­tés során meg­kö­tött meg­ál­la­po­dá­sok tár­ca­szin­tű ren­de­le­tek­ben ke­rül­je­nek nyil­vá­nos­ság­ra. Ezzel szem­ben a nyu­gat-eu­ró­pai ál­la­mok­ban az or­szá­gos ága­zat­kö­zi és ága­za­ti köz­hi­va­tal­no­ki kol­lek­tív­szer­ző­dés-kö­tés be­vett gya­kor­lat a köz­szol­gá­lat te­rü­le­tén, ami meg­ta­lál­ha­tó a te­rü­le­ti és a te­le­pü­lé­si ön­kor­mány­za­tok­nál is (Lent­ner– Par­ragh, 2016:25–26).

Mind­ezt fi­gye­lem­be véve, in­do­kolt lenne a Kttv.-ben is nem­csak a köz­tiszt­vi­se­lői ér­dek­egyez­te­tést, hanem a köz­tiszt­vi­se­lői kol­lek­tív szer­ző­dést is ren­dez­ni, még­pe­dig a Kjt.-ben sza­bá­lyo­zott kol­lek­tív szer­ző­dés ala­pul­vé­te­lé­vel. Azon­ban mind a két he­lyen in­do­kolt lenne a Kjt. 13. §-ába fog­lalt meg­szo­rí­tást ki­ik­tat­ni. E meg­szo­rí­tás sze­rint ugyan­is a tör­vény­től és egyéb jog­sza­bá­lyok­tól a köz­al­kal­ma­zot­ti kol­lek­tív szer­ző­dés csak akkor tér­het el, ha erre a jog­sza­bá­lyok ki­fe­je­zett fel­ha­tal­ma­zást adnak. Itt tehát nem ér­vé­nye­sül a ked­vez­mé­nye­zés (Güns­tig­ke­it­sprinz­ip) elve, mely­nek ér­tel­mé­ben, ha a kol­lek­tív szer­ző­dés­be fog­lalt meg­ál­la­po­dás ked­ve­zőbb a jog­sza­bály­nál vagy a ma­ga­sabb kol­lek­tív szer­ző­dés­nél, akkor az el­té­rés­re le­he­tő­ség van. Az itt be­mu­ta­tott meg­szo­rí­tás­sal vi­szont a köz­al­kal­ma­zot­ti kol­lek­tív szer­ző­dés ér­tel­mét vesz­ti. Jog­sza­bály meg­ho­za­ta­lá­val ugyan­is bár­mi­kor, akár tel­je­sen ele­jét lehet venni annak, hogy kol­lek­tív szer­ző­dés ren­dez­ze a köz­al­kal­ma­zot­tak köz­szol­gá­la­ti vi­szo­nyát.

A kol­lek­tív mun­ka­ügyi vita

A kol­lek­tív mun­ka­ügyi vita a köz­tiszt­vi­se­lői jog­ban nem lé­te­zik, csak a gaz­da­sá­gi mun­ka­jog­ban és a köz­al­kal­ma­zot­ti jog­ban, mely utób­bi­nál is az Mt. sza­bá­lyai sze­rint kell el­jár­ni. A kol­lek­tív mun­ka­ügyi vi­tá­nak két cso­port­ja lé­te­zik. Az egyik a kol­lek­tív mun­ka­ügyi jog­vi­ta, ame­lyet A mun­ka­jo­gi igény ér­vé­nye­sí­té­se című fe­je­zet az in­di­vi­du­á­lis mun­ka­ügyi jog­vi­tá­val együtt ren­dez, míg a kol­lek­tív mun­ka­ügyi ér­dek­vi­tá­ról szóló má­si­kat A kol­lek­tív mun­ka­ügyi vita című XXIII. fe­je­zet sza­bá­lyoz­za, mel­les­leg meg­je­gyez­ve, hogy ez utób­bi fe­je­zet­cím meg­fo­gal­ma­zá­sa pon­tat­lan, mivel hi­ány­zik be­lő­le az érdek szó.

Ami a kol­lek­tív jog­vi­tá­kat il­le­ti, az új Mt. 289. §-a is rövid ha­tár­idő­vel, „5 napon belül” a mun­ka­ügyi bí­ró­ság­hoz be­nyúj­tan­dó és 15 napon belül zárt tár­gya­lá­son el­bí­rá­lan­dó el­já­rást ír elő, ame­lyen ho­zott ha­tá­ro­zat­tal (íté­let­tel) szem­ben szin­tén „5 napon belül” van helye fel­leb­be­zés­nek, ame­lyet a má­sod­fo­kú bí­ró­ság­nak „15 napon belül” kell el­bí­rál­nia. Ma­gá­val a konst­ruk­ci­ó­val szem­ben ki­fo­gás nem merül fel, csu­pán a ha­tár­idők rö­vid­sé­ge és pon­tat­lan meg­ha­tá­ro­zá­sa vi­tat­ha­tó, már csak ami­att is, mivel a ko­ráb­bi nyolc­na­pos ha­tár­idők öt napra tör­té­nő le­rö­vi­dí­té­se el­len­té­tes a pol­gá­ri per­rend­tar­tás­sal, ahol a peres és a nem­pe­res alaki jogi jel­le­gű per­ve­ze­té­si ha­tár­idők egy­ön­te­tű­en nyolc­na­po­sak. Mivel kol­lek­tív mun­ka­jo­gi vitát a 289. § és a sztrájk­tör­vény sze­rint nem­csak a szak­szer­ve­zet és az üt., hanem a mun­kál­ta­tó is in­dít­hat, az öt­na­pos ha­tár­idő – még akkor is, ha iga­zo­lá­si ké­re­lem­nek helye van – túl­sá­go­san rövid. Ezért he­lyes lenne, ha a bírói gya­kor­lat az „öt napot” öt mun­ka­nap­ként ér­té­kel­né, amely­be a va­sár- és ün­nep­na­pok mel­lett a szom­bat sem szá­mí­ta­na bele. Ugyan­ezt a meg­ol­dást lenne he­lyes al­kal­maz­ni a bí­ró­sá­gok 15 napos el­bí­rá­lá­si ha­tár­ide­jé­nél is azzal, hogy a ha­tár­idő kez­de­te az el­bí­rá­ló ta­nács ré­szé­re tör­té­nő ki­szig­ná­lás és kéz­hez­vé­tel napja.

Át­tér­ve a kol­lek­tív mun­ka­ügyi ér­dek­vi­ták­ra, a 291–293. §-ok ren­del­ke­zé­sei sze­rint a német meg­ol­dás át­vé­te­lé­vel, az egy­más­sal vi­tá­ban álló felek (mun­kál­ta­tó és szö­vet­sé­gei, va­la­mint a szak­szer­ve­zet és szö­vet­sé­gei, to­váb­bá az üzem­bir­to­kos és az üzemi ta­nács) a kö­zöt­tük fel­me­rü­lő viták fel­ol­dá­sá­ra egyez­te­tő bi­zott­sá­got ala­kít­hat­nak. Az egyez­te­tő bi­zott­ság­ba a mun­kál­ta­tói és a mun­ka­vál­la­lói ér­dek­kép­vi­se­le­ti oldal azo­nos szám­ban de­le­gál ta­go­kat, míg az elnök sze­mé­lyé­nek füg­get­len­nek kell len­nie. Az elnök sze­mé­lyé­ről a vi­tat­ko­zó fe­lek­nek kö­zö­sen kell meg­ál­la­pod­ni­uk. Az egyez­te­té­si el­já­rás során az elnök kö­te­les a két fél által de­le­gált ta­gok­kal fo­lya­ma­to­san kon­zul­tál­ni, akik­nek se­gít­sé­gé­vel tudja meg­fe­le­lő ob­jek­ti­vi­tás mel­lett ki­ala­kí­ta­ni az ál­lás­pont­ját. Az egyez­te­té­si el­já­rást annak be­fe­je­zé­se­kor jegy­ző­könyv­be kell fog­lal­ni, ered­mé­nyes­ség és ered­mény­te­len­ség ese­tén egy­aránt. Ered­mény­te­len­ség ese­tén a bi­zott­ság fel­ajánl­hat­ja az ar­bit­rá­lást, vagy­is a dön­tés­ho­za­talt akkor, ha a felek az ezt kö­ve­tő­en dön­tő­bi­zott­ság­gá át­ala­ku­ló bi­zott­ság dön­té­sét elő­ze­te­sen el­fo­gad­ják. Sza­va­zat­egyen­lő­ség ese­tén a dön­tő­bi­zott­ság el­nö­ké­nek a sza­va­za­ta dönt. Nem sze­re­pel az Mt.-ben, azon­ban ez a dön­tés köz­jegy­zői úton vég­re­hajt­ha­tó­vá válik.

Az új Mt. ezzel a sza­bá­lyo­zás­sal to­vább­fej­lesz­tet­te és pre­cí­zeb­bé tette azt az alul­ról épít­ke­ző kö­tet­len rend­szert, ame­lyet a ko­ráb­bi Mt. ala­kí­tott ki. Ugyan­ak­kor ez a rend­szer azért nem tu­dott ko­ráb­ban ki­bon­ta­koz­ni, mivel an­gol­szász min­tá­ra 1997-ben há­rom­ol­da­lú (tri­par­tit) kol­lek­tív meg­ál­la­po­dás­sal ki­ala­kí­tot­ták a Mun­ka­ügyi, Köz­ve­tí­tő és Dön­tő­bí­rói Szol­gá­la­tot (MKDSZ), amely az OÉT mel­lett mű­kö­dött, és az angol ACAS-hoz ha­son­ló­an¹⁰ egy­sze­mé­lyes köz­ve­tí­tői, egyez­te­tői és dön­tő­bí­rói el­já­rás­ként ala­kult meg. Azon­ban az egy­más­sal vi­tat­ko­zó felek a szol­gá­la­tot alig vet­ték igény­be, mivel a szol­gá­lat egyez­te­tő és dön­tő­bí­ró tag­jai szá­má­ra – el­len­tét­ben az angol–ame­ri­kai rend­szer­rel – nem írták elő kö­ve­tel­mény­ként a mind­két ol­da­lú ér­dek­vé­del­mi szer­vek­től, va­la­mint a mun­kál­ta­tó­tól és a mun­ka­vál­la­ló­tól való füg­get­len­sé­get. Emi­att szin­te min­den szak­szer­ve­ze­ti és mun­kál­ta­tói szö­vet­sé­gi ve­ze­tő a szol­gá­lat tag­já­vá vált. Ezen­kí­vül az egy sze­mély által, vagy­is az egyez­te­tő vagy a dön­tő­bí­ró (ar­bit­rá­tor) által egye­dül ve­ze­tett egyez­te­tés­nél, va­la­mint ar­bit­rá­lás­nál nem ka­pott az egyez­te­tő és a dön­tő­bí­ró ta­ná­csot a vi­tat­ko­zó felek de­le­gált­ja­i­ból össze­ál­ló bi­zott­ság­tól. E két kö­rül­mény miatt a vi­tat­ko­zó felek a Szol­gá­la­tot alig ke­res­ték meg, és alig vet­ték igény­be egyez­te­tés­re és ar­bit­rá­lás­ra. Mind­ez arra utal, hogy az an­gol­szász rend­szer­nél a kon­ti­nen­tá­lis bi­zott­sá­gi rend­szer jobb. En­nél­fog­va he­lye­sen dön­tött az új Mt. meg­al­ko­tó­ja ak­ként, hogy a kon­ti­nen­tá­lis eu­ró­pai bi­zott­sá­gi rend­szert és annak nem a fe­lül­ről épülő, kö­tött fran­ko­fón, hanem a kö­tet­len ger­mán for­má­ját vá­lasz­tot­ta. Ezzel pár­hu­za­mo­san az MKDSZ sor­va­dás­nak in­dult, majd 2016-ban meg­szűnt. Transz­for­mál­va azon­ban mégis meg­ma­radt, azóta ugyan­is a sze­re­pét a Mun­ka­ügyi Ta­nács­adó és Vi­ta­ren­de­ző Szol­gá­lat vette át, amely kon­zor­ci­u­mi (szak­szer­ve­ze­tek és az NGM) hát­tér­rel te­vé­keny­ke­dik. Egy­elő­re azon­ban még a ki­fu­tá­sá­nak ered­mé­nyes­sé­ge nem prog­nosz­ti­zál­ha­tó.

A köz­szol­gá­la­ti vi­ta­ren­de­zés­nél a leg­na­gyobb prob­lé­ma azon­ban az, hogy a Kttv. 195. § (1) be­kez­dé­se sze­rint a jog­sza­bály meg­ha­tá­roz­za a mun­ka­ügyi konf­lik­tu­sok meg­elő­zé­sé­re, fel­ol­dá­sá­ra irá­nyu­ló el­já­rást, de va­ló­já­ban erre nem kerül sor a tör­vény­ben. In­do­kolt lett volna a nem­zet­kö­zi mun­ka­ügyi sza­bá­lyok­kal és az Mt.-vel össz­hang­ban sza­bá­lyoz­ni az egyez­te­tés, köz­ve­tí­tés, kö­te­le­ző dön­tő­bí­rás­ko­dás le­he­tő­sé­gét a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­rá­ban is. Ezen sza­bá­lyo­zá­si hiány miatt a köz­tiszt­vi­se­lői szfé­ra a mun­ka­jo­gi ér­dek­konf­lik­tu­sok meg­ol­dá­sá­ra vo­nat­ko­zó sza­bály­rend­szer nél­kül marad, ami kü­lö­nö­sen a sztrájk­jog kor­lá­to­zott­sá­ga miatt je­lent sú­lyos prob­lé­mát.

A mun­ka­küz­de­lem

Nem lenne tel­jes a kép, ha nem érin­te­nénk a kol­lek­tív mun­ka­jog utol­só in­téz­mé­nye­ként a mun­ka­küz­del­met, amely a kol­lek­tív tár­gya­lá­sok és a kol­lek­tív meg­ál­la­po­dá­sok meg­hi­ú­su­lá­sa ese­tén a nyo­más­gya­kor­lás utol­só esz­kö­ze mind a két ol­dal­ról, a meg­egye­zés ér­de­ké­ben. Annyit jegy­zünk meg, hogy a mun­ka­küz­de­lem­ről szóló, az 1989:VII. tv.-ben meg­fo­gal­ma­zott, ma ha­tá­lyos jogi sza­bá­lyo­zás hi­á­nyos, mivel csak a sztrájk­ról szól, a mun­kál­ta­tó nyo­más­gya­kor­lá­si esz­kö­zé­ről, a ki­zá­rás­ról (lock out/ Aus­s­per­rung) vi­szont egy szót sem szól. Míg a sztrájk ese­té­ben a mun­ka­vál­la­lók nem haj­lan­dók dol­goz­ni, addig a ki­zá­rás ese­té­ben a mun­kál­ta­tó nem en­ge­di a mun­ka­vál­la­ló­kat dol­goz­ni, és ki­zár­ja őket a mun­ka­hely­ről. A nyu­gat-eu­ró­pai or­szá­gok­ban, Né­met­or­szág ki­vé­te­lé­vel, csak az ún. vé­de­ke­ző ki­zá­rás a jogos. Ez azt je­len­ti, hogy a ki­zá­rás csak tör­vény­te­len vagy jog­sze­rűt­len sztrájk ese­té­ben al­kal­maz­ha­tó vé­de­ke­zés­kép­pen abból ki­in­dul­va, hogy a mun­ka­vál­la­ló a gyen­gébb fél. Sőt Por­tu­gá­li­á­ban a lock out egy­ál­ta­lán nem al­kal­maz­ha­tó. Ma­gyar­or­szá­gon a ki­zá­rást sem­mi­lyen jogi norma nem zárja ki, és nem is kor­lá­toz­za. Ezért az ún. tá­ma­dó lock out is al­kal­maz­ha­tó, amit leg­fel­jebb a ren­del­te­tés­sze­rű jog­gya­kor­lás­ra vo­nat­ko­zó sza­bállyal le­het­ne kor­lá­toz­ni. Erre is he­lyes lenne kú­ri­ai ál­lás­fog­la­lást hozni. Még in­kább azon­ban e jog­in­téz­mény tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zá­sa volna in­do­kolt, amit össze le­het­ne kap­csol­ni a sztrájk­jo­gi sza­bá­lyo­zás kor­sze­rű­sí­té­sé­vel.

Ami a köz­szol­gá­lat­ban dol­go­zók sztrájk­szer­ve­zé­si és sztrájk­ban való rész­vé­te­li jogát il­le­ti, két­fé­le sza­bály­rend­szer ala­kult ki Eu­ró­pá­ban. A li­be­rá­lis irány­vo­na­lat Fran­cia­or­szág és az Egye­sült Ki­rály­ság kép­vi­se­li. Fran­cia­or­szág­ban a köz­szol­gá­lat ki­ne­ve­zett mun­ka­tár­sai is sztráj­kol­hat­nak, ki­vé­ve a had­se­reg tag­ja­it és a magas rangú köz­hi­va­tal­no­ko­kat. Az 1968-as di­ák­lá­za­dás­sal kez­dő­dött or­szá­gos ki­ter­je­dé­sű ál­ta­lá­nos sztráj­kot Charles de Gaulle úgy tudta le­tör­ni, hogy ál­lam­el­nö­ki mi­nő­sé­gé­ben, mint a had­se­reg fő­pa­rancs­no­ka, el­ren­del­te a sztrájk kulcs­fi­gu­rá­i­nak ka­to­nai be­hí­vá­sát (A XX. szá­zad kró­ni­ká­ja, 1994). Az Egye­sült Ki­rály­ság­ban még ilyen kor­lá­to­zás sincs.¹¹ A köz­szol­gá­lat dol­go­zói éppen úgy sztráj­kol­hat­nak, mint a gaz­da­sá­gi élet mun­ka­vi­szony­ban álló dol­go­zói. Azon­ban mind­két te­rü­le­ten be kell tar­ta­ni a „case law” által a mun­ka­küz­de­lem­re ki­ala­kí­tott „arany­for­mu­la” (gol­den form­el) sza­bá­lya­it (Ho­ri­on, 1966; Rad­nay, 1990:32–40). A másik irány­vo­nal a ger­mán sza­bá­lyo­zás, ahol min­den köz­hi­va­tal­nok ré­szé­ről tilos a sztrájk.¹² Éppen ezért, hogy a moz­dony­ve­ze­tők ne tud­ják meg­bé­ní­ta­ni a vas­úti köz­le­ke­dést sztrájk­kal, a moz­dony­ve­ze­tő­ket – mind­ad­dig, amíg a Deu­tsche Bahn köz­tes­tü­let­ként mű­kö­dött – köz­hi­va­tal­no­ki stá­tusz­ba (Be­am­te) so­rol­ták be.¹³

Az 1989:VII. tv., a Sztrájk­tör­vény e két szél­ső ál­lás­pont kö­zött egy kö­zép­utas meg­ol­dást ala­kí­tott ki. E sze­rint a Kjt. ha­tá­lya alá tar­to­zó köz­al­kal­ma­zot­tak, a mun­ka­vál­la­lók­hoz ha­son­ló­an, az e tör­vény­ben le­fek­te­tett elő­írá­sok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel épp­úgy sztráj­kol­hat­nak, mint a mun­ka­vál­la­lók. A ki­ne­ve­zett köz­al­kal­ma­zot­tak ese­té­ben azon­ban tilos a sztrájk. Ezt a kor­lá­tot meg­íté­lé­sem sze­rint he­lyes to­vább­ra is fenn­tar­ta­ni. Kér­dé­ses lehet azon­ban, hogy a mun­ka­szer­ző­dés­sel, nem pedig ki­ne­ve­zés­sel al­kal­ma­zott köz­hi­va­tal­no­kok­ra és az ügy­ke­ze­lők­re is ki­ter­jed-e ez a ti­la­lom. Ál­lás­pon­tom sze­rint nem, mivel a szer­ző­dé­ses köz­hi­va­tal­no­kok, még ha a gya­kor­lat­ban ha­son­ló stá­tusz­biz­ton­sá­got is él­vez­nek, mint a ki­ne­ve­zett köz­tiszt­vi­se­lők, ez azon­ban „de jure” ren­dez­ve nincs, csak „de facto” áll fenn. Az ügy­ke­ze­lők pedig ef­fek­tí­ve nem köz­tiszt­vi­se­lők. A köz­tiszt­vi­se­lők ese­té­ben a sztrájk­jog gya­ko­rol­ha­tó ugyan, de je­len­tős kor­lá­to­zá­sok­kal. A Sztrájk­tör­vény 3. § (2) bek. II. for­du­la­ta ér­tel­mé­ben az ál­lam­igaz­ga­tá­si szer­vek­nél a kor­mány és az érin­tett szak­szer­ve­ze­tek meg­ál­la­po­dá­sá­ban rög­zí­tett sza­bá­lyok mel­lett gya­ko­rol­ha­tó a sztrájk joga. Az 1993-ban kö­tött meg­ál­la­po­dás több he­lyen is el­len­té­tes az Alap­tör­vénnyel, a sztrájk­tör­vénnyel és a nem­zet­kö­zi do­ku­men­tu­mok­kal.

Összeg­zés

Ta­nul­má­nyunk­ban igye­kez­tünk a kol­lek­tív mun­ka­jog ér­dek­egyez­te­tés te­rü­le­té­vel kap­cso­la­tos ré­szé­nek va­la­mennyi in­téz­mé­nyét át­fo­gó jel­leg­gel meg­vizs­gál­ni. Saj­ná­la­tos, hogy a 2010–2012. évi ma­gyar jog­al­ko­tás és jog­po­li­ti­ka a nyu­gat-eu­ró­pai jog­gal el­len­tét­ben hát­tér­be szo­rí­tot­ta e jog­in­téz­ményt, és az üzemi ta­ná­csot he­lyez­te elő­tér­be, amit a 2012. évi új Mt.-nek a ko­ráb­bi­val szem­be­ni sza­bá­lyo­zási­sor­rend-fel­cse­ré­lé­se is mutat. Ugyan­ak­kor ör­ven­de­tes, hogy ismét kezd vissza­áll­ni a je­len­tő­sé­ge, amire utal az is, hogy a jogi szak­iro­dal­mon túl­me­nő­en a köz­gaz­da­ság­ta­ni szak­ma is fog­lal­ko­zik ezzel az in­téz­ménnyel. A Lent­ner és Par­ragh szer­ző­pá­ros ku­ta­tá­sa ki­ter­jed a par­ti­ci­pá­ci­ó­ra, vagy­is az üzemi ta­ná­csi rend­szer­re is (Lent­ner–Par­ragh, 2016:25–26), mely in­téz­ménnyel a ké­sőb­bi szám­ban kí­vá­nunk majd fog­lal­koz­ni.