Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 202#8211;218., DOI: 10.24307/psz.2017.1216

Össze­fog­la­lás

A ta­nul­mány célja a német és a fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si gya­kor­lat mö­gött meg­hú­zó­dó tör­té­ne­ti és jogi té­nye­zők át­te­kin­té­se. A ta­nul­mány első része is­mer­te­ti azo­kat az ese­mé­nye­ket, ame­lyek nagy­mér­ték­ben for­mál­ták a két or­szág tár­sa­ság­irá­nyí­tá­sát. A német és a fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás ka­rak­te­ré­nek ugyan­is erős tör­té­ne­ti meg­ha­tá­ro­zott­sá­ga van, annak el­le­né­re, hogy a glo­ba­li­zá­ció, va­la­mint az eu­ró­pai in­teg­rá­ció ha­tá­sá­ra az an­gol­szász meg­ol­dá­sok is meg­je­len­tek a két or­szág tár­sa­sá­gi jo­gá­ban. Ennek alá­tá­masz­tá­sá­ra a ta­nul­mány má­so­dik része a jog­sza­bá­lyi kör­nye­zet vál­to­zá­sát veszi sorra, leg­fő­képp az el­múlt 27 évben tör­tént jog­al­ko­tá­si prog­ra­mo­kat.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: G30, M14, O16, K10
Kulcs­sza­vak: tár­sa­sá­gi jog, tár­sa­ság­irá­nyí­tás, össze­ha­son­lí­tó jog, sza­bá­lyo­zás­tör­té­net

The His­to­ri­cal and Legal As­pects of Cor­pora­te Gover­nance in France and Ger­many

Sum­ma­ry

The aim of the paper is to over­view the his­to­ri­cal and legal fac­tors be­hind the cor­pora­te gover­nance prac­ti­ce in Ger­many and France. The first part of the study pre­sents the events which sha­ped the face of gover­nance in both count­ri­es to a great deg­ree.

The cha­rac­ter of the Ger­man and French cor­pora­te gover­nance is still deeply ro­o­ted in their cus­toms in spite of the emer­gen­ce of Ang­lo-Ame­ri­can ele­ments due to glo-ba­li­sa­ti­on and the ever deepe­ning Euro­pe­an in­te­gra­ti­on. This is sup­port­ed by the re­se­arch un­der­ta­ken to exa­mi­ne the changes in the legal en­vi­ron­ment in the past 27 years, espe­ci­ally the lar­ge-scale leg­i­sla­tive prog­ram­mes.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: G30, M14, O16, K10
Key­words: com­pany law, cor­pora­te gover­nance, com­pa­ra­tive law, re­gu­la­ti­on his­to­ry

Be­ve­ze­tés

Fran­cia­or­szág és Né­met­or­szág egyik ter­mé­sze­tes ha­tá­ra a Rajna. E meg­ál­la­pí­tás­nak nem­csak föld­raj­zi, hanem tör­té­nel­mi, jogi és jog­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­ge is van. Az év­szá­za­dok fo­lya­mán e két or­szág jog­fej­lő­dé­se – a római és a ger­mán jo­gok­ból fa­ka­dó közös eredő el­le­né­re – el­té­rő pá­lyát fu­tott be. A két or­szág kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek azon­ban a 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben vég­be­ment fo­lya­ma­tok ha­tá­sá­ra mint­ha hal­vá­nyul­ni kezd­tek volna, kö­szön­he­tő­en a glo­ba­li­zá­ció új ki­hí­vá­sa­i­nak. A nem­zet­kö­zi – leg­fő­képp ame­ri­kai – tőke be­áram­lá­sa ma­gá­val hozta annak igé­nyét is, hogy a ko­ráb­bi sza­bá­lyo­zá­si ke­re­te­ket át kell ala­kí­ta­ni, mivel azok an­gol­szász né­ző­pont­ból te­kint­ve nem vol­tak elő­nyö­sek a be­fek­te­tők szá­má­ra. Ebből kö­vet­kez­tek tehát mind­azon jog­al­ko­tá­si prog­ra­mok, ame­lyek célja az ame­ri­kai tí­pu­sú sza­bá­lyok­hoz való kö­ze­lí­tés volt.

Nem fe­led­kez­he­tünk meg az eu­ró­pai in­teg­rá­ció sze­re­pé­ről sem. Az egy­sé­ges piac ki­ala­kí­tá­sa ma­gá­val hozta azt az uniós jog­har­mo­ni­zá­ci­ós prog­ra­mot, amely­nek célja az egyen­lő fel­té­te­lek meg­te­rem­té­se volt a gaz­da­ság sze­rep­lői szá­má­ra. Ennek ha­tá­sá­ra meg­al­kot­ták mind­azon tár­sa­sá­gi jogi, szám­vi­te­li és más, a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tást érin­tő sza­bá­lyo­kat, ame­lyek to­vább csök­ken­tet­ték a kü­lönb­sé­ge­ket a két or­szág kö­zött.

A ta­nul­mány célja a fran­cia és a német fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si sza­bály­rend­szer mö­gött meg­hú­zó­dó tör­té­ne­ti té­nye­zők, va­la­mint a jog­sza­bá­lyi kör­nye­zet be­mu­ta­tá­sa. Ennek során lát­ha­tó­vá válik, hogy az el­té­rő gyö­ke­rek el­le­né­re meg­fi­gyel­he­tő egy bi­zo­nyos szin­tű kon­ver­gen­cia, kö­szön­he­tő­en az uniós in­teg­rá­ci­ó­nak (Lent­ner, 2016), va­la­mint a nem­zet­kö­zi tren­dek­nek.

A német és fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás tőr­té­ne­ti gyö­ke­rei

A német tár­sa­ság­irá­nyí­tás gyö­ke­rei a „raj­nai ka­pi­ta­liz­mus” 19. szá­za­di kor­sza­ká­ra nyúl­nak vissza, egy olyan kor­szak­ra, mely magán vi­se­li az újon­nan fel­emel­ke­dő ipa­ros és mi­li­táns nem­zet­ál­lam sa­já­tos­sá­ga­it. Tár­sa­sá­gi jogi szem­pont­ból a kor­szak egyik leg­ér­de­ke­sebb jel­lem­ző­je az ala­pí­tók és a tagok erő­fö­lé­nye volt a tár­sa­ság­irá­nyí­tás szisz­té­má­já­ban. Ez az erő­fö­lény az ügy­ve­ze­tést alá­ren­delt sze­rep­be kény­sze­rí­tet­te, mi­ál­tal az nem tu­dott oly mér­ték­ben ön­ál­ló­sul­ni, mint ahogy az an­gol­szász tár­sa­sá­gok ese­té­ben ez meg­fi­gyel­he­tő volt (Kecs­kés, 2011:268–269). Emel­lett a kor­sza­kot szö­ve­vé­nyes vál­la­la­ti össze­fo­nó­dá­sok (Zéman et. al., 2003) jel­le­mez­ték, ahol erős in­for­má­lis kö­te­lé­kek ala­kul­tak ki egyes pénz­in­té­ze­tek és gyár­ipa­ro­sok kö­zött, me­lyek alap­ja­it nem rit­kán a pa­ti­nás ka­pi­ta­lis­ta di­nasz­ti­ák (pél­dá­ul Flick,² Krupp,³ Thyssen⁴) kö­zöt­ti jó (vagy éppen rossz) vi­szony fek­tet­te le. Ezért is ne­vez­ték a Német Bi­ro­dal­mat a 20. szá­zad ele­jén a „kar­tel­lek föld­jé­nek”. A német tár­sa­sá­go­kat – el­len­tét­ben az an­gol­szász tár­sa­sá­gok­kal – sok­kal szé­le­sebb kör­ben jel­le­mez­te a zárt körű mű­kö­dés. E té­nye­ző to­vább ne­he­zí­tet­te a vál­la­la­ti ve­ze­tők – egyéb­ként is erőt­len – ön­ál­ló­ság­ra való tö­rek­vé­se­it (Kecs­kés, 2011:269).

A német tár­sa­sá­gi jog fej­lő­dé­se során két szerv ala­kult ki a tár­sa­sá­gok irá­nyí­tá­sá­ra. Egy­részt az igaz­ga­tó­ság (Vor­stand), más­részt a fel­ügye­lő­bi­zott­ság (Auf­sichts­rat). A tár­sa­ság­irá­nyí­tás­nak ezt a rend­sze­rét két­szin­tű mo­dell­nek ne­vez­zük, mivel az ope­ra­tív funk­ci­ók és az el­len­őr­ző funk­ci­ók két külön szerv for­má­já­ban kü­lö­nül­nek el egy­más­tól. Ennek a meg­ol­dás­nak egyik ha­tá­ro­zott elő­nye, hogy a tu­laj­do­no­si el­len­őr­zé­si érdek erő­tel­je­seb­ben ér­vé­nye­sül, va­la­mint a fel­ügye­lő­bi­zott­ság ön­ál­ló­sá­ga miatt a tár­sa­ság ve­ze­té­sé­ben több érdek meg­je­le­ní­té­sé­re nyí­lik le­he­tő­ség, még­pe­dig anél­kül, hogy az ügy­ve­ze­tést el­lá­tó szerv túl­duz­zad­na. Ugyan­ak­kor je­len­tős hát­rá­nya, hogy egy ilyen rend­szer­ben a fel­ügye­let ke­vés­bé pro­ak­tív, mivel az ügy­ve­ze­tés dön­té­se­i­ről csak má­sod­la­gos for­rá­sok útján – ki­vo­na­tok, jegy­ző­köny­vek – ér­te­sül, emi­att a dön­té­si fo­lya­ma­tok tény­le­ges hát­te­ré­be nem nyer be­pil­lan­tást. Ez a kö­rül­mény szél­ső­sé­ges eset­ben akár for­ma­li­zál­hat­ja is a fel­ügye­lő­bi­zott­ság mű­kö­dé­sét, je­len­tős de­fi­ci­tet ered­mé­nyez­ve a mű­kö­dés ered­mé­nyes­sé­gi, tör­vé­nyes­sé­gi vagy eti­kai meg­kö­ze­lí­té­sű, kri­ti­kai né­ző­pon­tú vizs­gá­la­ta során (Tüng­ler, 2000:231, 241–242).

Fon­tos meg­em­lí­te­ni a mun­kás­moz­gal­mak és a szak­szer­ve­ze­tek sze­re­pét a német tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer fej­lő­dé­sé­ben. Az an­gol­szász szak­szer­ve­ze­tek­kel el­len­tét­ben, Né­met­or­szág­ban a moz­ga­lom de­rék­ha­dát nem az egyes üze­me­ken belül mű­kö­dő ta­ná­csok al­kot­ták, sok­kal in­kább az azo­kat össze­fo­gó na­gyobb szer­ve­ze­tek. Emi­att az át­fo­góbb stra­té­gi­á­ban való gon­dol­ko­dás jel­le­mez­te a német szak­szer­ve­ze­te­ket, és ke­vés­bé az egyes fel­me­rü­lő ese­tek­ben meg­nyil­vá­nu­ló prag­ma­ti­kus hoz­zá­ál­lás (Mer­tens–Schan­ze, 1979:76). Je­len­tős mér­föld­kő­nek te­kint­he­tő az üzemi ta­ná­csok­ról szóló 1920. évi tör­vény (Be­t­ri­ebsrätge­setz), mely meg­nyi­tot­ta az utat a mun­ka­vál­la­lók­nak a tár­sa­ság­irá­nyí­tás rend­sze­ré­ben való rész­vé­tel­hez (Page, 2011). A német tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban a szak­szer­ve­ze­tek ak­ko­ra te­kin­téllyel ren­del­kez­tek – és ren­del­kez­nek a to­váb­bi­ak­ban is –, ami több eset­ben is a kor­rup­ció me­leg­ágya lett. Pél­dá­ul a Sie­mens ese­té­ben Jo­han­nes Feld­mayert, a vál­la­lat egyik igaz­ga­tó­ját le­tar­tóz­tat­ták, mivel ke­nő­pénzt adott Wil­helm Schel­s­ky, az AUB szak­szer­ve­zet ve­ze­tő­je szá­má­ra annak ér­de­ké­ben, hogy egy másik szak­szer­ve­zet, a me­nedzs­ment felé ke­vés­bé ba­rát­sá­gos IG Me­tall be­fo­lyá­sát tom­pít­sa (Es­terl–Craw­ford, 2008). Ennél is szí­ne­sebb a Volks­wa­gen esete. Ugyan­is 2006-ban nap­vi­lá­got lá­tott, hogy a vál­la­lat me­nedzs­ment­je kü­lön­fé­le szí­ves­sé­ge­kért cse­ré­be – mint pél­dá­ul annak meg­sza­va­zá­sa, hogy a mun­ka­vál­la­lók bérét csök­kent­sék a pro­fi­ta­bi­li­tás meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben – lu­xus­utak­ra fi­zet­ték be a mun­ka­vál­la­lók kép­vi­se­lő­it, amely­hez tel­jes ki­szol­gá­lás járt (Con­nolly, 2008).

A fen­ti­ek alap­ján ki­dom­bo­ro­dik, hogy a német tár­sa­sá­gok jel­le­gü­ket te­kint­ve ke­vés­bé tő­ke­kon­cent­rá­ci­ó­ként, mint kü­lön­bö­ző ér­de­kek ar­ti­ku­lált rend­sze­re­ként mű­köd­tek a gaz­da­ság­ban. Ezek az ér­de­kek pedig – és fő­ként az an­gol­szász tár­sa­ság­irá­nyí­tás vi­szony­la­tá­ban – je­len­tős rész­ben tár­sa­dal­mi és nem tisz­tán gaz­da­sá­gi jel­le­get hor­doz­tak. Ebből kö­vet­ke­zik, hogy a német tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban jóval ha­ma­rabb és sok­kal mar­kán­sab­ban je­len­tek meg az érin­tett (ér­de­kelt) felek né­ző­pont­jai, me­lye­ket az an­gol­szá­szok át­fo­gó­an mint sta­ke­hold­er ér­de­ke­ket ha­tá­roz­nak meg (Kecs­kés, 2011:271; Li et al., 2016; Lent­ner et al., 2015).

Ta­lá­ló­an ra­gad­ja meg a német tár­sa­sá­gok mű­kö­dé­sé­nek klasszi­kus ka­rak­te­rét a „Deutsch­land AG” ki­fe­je­zés. „Né­met­or­szág Rt.” ese­té­ben ugyan­is az egyes nagy­vál­la­la­tok mű­kö­dé­se során a nem­zet­gaz­da­sá­gi ér­de­kek sok­kal hang­sú­lyo­sab­ban je­len­tek meg a tár­sa­sá­gok rész­vé­nye­se­i­nek ér­de­ke­i­vel szem­ben. Ezt a men­ta­li­tást jól mu­tat­ja, hogy Edzard Reu­ter, a Daim­ler-Benz AG 1987 és 1995 kö­zött reg­ná­ló el­nök-ve­zér­igaz­ga­tó­ja sze­rint egy Daim­ler-Benz­hez fog­ha­tó vál­la­lat fe­le­lős­ség­gel tar­to­zik a tár­sa­da­lom felé, ezért nem volt haj­lan­dó pél­dá­ul adó­op­ti­ma­li­zá­lás (Er­csey–Szi­lo­vics, 2010) gya­nánt osz­ta­lék­fi­ze­tés­sel egy­be­kö­tött tő­ke­eme­lést vég­re­haj­ta­ni (Schütt-aus-hol-zu­rück-Ver­fah-ren). Ezzel szem­ben utód­ja, Jür­gen Sch­rem­pp pedig már azzal büsz­kél­ke­dett, hogy a nagy nye­re­sé­gek el­le­né­re nem fizet adót a vál­la­lat. Vi­lá­go­san ki­tű­nik tehát, hogy nap­ja­ink­ra hát­tér­be szo­rult a „Né­met­or­szág Rt.” esz­mé­nye. A tár­sa­sá­gok ve­ze­tő­i­nek szem­lé­let­mód­ja Né­met­or­szág­ban is a glo­bá­lis fő­áram­lat sze­rint el­fo­ga­dott, pro­fit­ori­en­tált meg­kö­ze­lí­tést adop­tál­ta, mi­alatt a német tár­sa­sá­gok tu­laj­do­no­si struk­tú­rá­ja is egyre nem­zet­kö­zibb jel­le­get öl­tött (Beyer–Hopp­ner, 2003:182–183). Noha ebben a te­kin­tet­ben a német tár­sa­ság­irá­nyí­tás az an­gol­szász rend­szer­hez kö­ze­lít, nem sza­bad el­fe­lej­te­ni, hogy a gya­kor­lat­ban még min­dig ka­rak­te­res meg­ol­dá­sok­kal ta­lál­koz­ha­tunk, me­lyek áll­ha­ta­to­san őrzik a raj­nai ka­pi­ta­liz­mus mé­lyen gyö­ke­re­ző ha­gyo­má­nya­it. Elég, ha csu­pán az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás mér­té­ké­re gon­do­lunk a tu­laj­do­no­si kon­cent­rá­ció te­rü­le­tén, vagy az el­len­sé­ges fel­vá­sár­lá­si tranz­ak­ci­ók cse­kély szá­mát vesszük ala­pul.⁵

Az eddig le­ír­tak­kal össz­hang­ban, a német tár­sa­ság­irá­nyí­tás sza­bá­lyo­zá­sá­nak ka­rak­te­re is nagy­mér­ték­ben eltér az an­gol­szász ál­la­mo­ké­tól, pél­dá­ul eu­ró­pai össze­ha­son­lí­tás­sal élve az Egye­sült Ki­rály­ság sza­bá­lyo­zá­sá­tól (Hopt, 2004). E kö­rül­mény klasszi­kus ér­te­lem­ben két alap­ve­tő fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer el­kü­lö­ní­té­sé­nek is az alap­ját ké­pe­zi (Jung­man, 2006). Amíg ugyan­is az Egye­sült Ki­rály­ság­ban vagy az Egye­sült Ál­la­mok­ban az üz­le­ti szfé­ra ön­sza­bá­lyo­zá­si me­cha­niz­mu­sa­i­nak mé­lyen gyö­ke­re­ző tra­dí­ci­ói van­nak, addig Né­met­or­szág­ban a tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás túl­sú­lyá­val ta­lál­koz­ha­tunk (Wolff, 2005). Eze­ken a súly­pon­to­kon az a kö­rül­mény sem vál­toz­ta­tott vég­ér­vé­nye­sen, hogy a glo­bá­lis és az ame­ri­kai ten­den­ci­ák az 1950-es évek­től sokat ala­kí­tot­tak a német sza­bá­lyo­zá­si kör­nye­ze­ten. Ezt tá­maszt­ja alá, hogy ha­son­ló­an a többi eu­ró­pai ál­lam­hoz, Né­met­or­szág is el­ké­szí­tet­te a saját comply or expla­in ala­pon fel­épü­lő cor­pora­te gover­nance aján­lá­sa­it, vagy­is a Deu­tscher Cor­pora­te Gover­nance Kodexet. Ugyan­ak­kor a német tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si tra­dí­ci­ók igen mé­lyen gyö­ke­rez­nek. A ka­rak­te­res tár­sa­sá­gi és tő­ke­pi­a­ci jog, a tár­sa­sá­gok kon­cent­rált tu­laj­do­no­si szer­ke­ze­te, az in­téz­mé­nyi be­fek­te­tők túl­sú­lya, va­la­mint a tő­ke­pi­a­ci vi­szo­nyok – an­gol­szász ál­la­mok­hoz mért – re­la­tív fej­let­len­sé­ge olyan kör­nye­ze­tet te­rem­te­nek a tár­sa­sá­gok irá­nyí­tá­sá­hoz, amely­ben a német cor­pora­te gover­nance ele­me­i­ben meg­tar­tot­ta saját de­fen­zív rend­sze­rét. Ez a je­len­ség el­ső­sor­ban a tár­sa­sá­gok tu­laj­do­no­si el­len­őr­zé­sét érin­tő vé­del­mi esz­kö­zök jogi esz­köz­tá­rá­ban ér­he­tő tet­ten, amely össze­ha­son­lít­va az an­gol­szász ál­la­mok meg­ol­dá­sa­i­val, je­len­tős ne­héz­sé­ge­ket gör­dít a vál­la­la­ti ve­ze­tők le­vál­tá­sá­nak út­já­ba nyil­vá­nos vé­te­li aján­lat (hos­ti­le ta­ke­o­ver) ese­tén.

A fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás jel­le­gét két meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző be­fo­lyá­sol­ta. Az egyik ezek közül az a kö­rül­mény, hogy a nagy­vál­la­la­tok je­len­tős része vi­dé­ki csa­lá­di gaz­da­sá­gok­ból ala­kult ki. Ennek kö­vet­kez­mé­nye, hogy a tár­sa­sá­gok irá­nyí­tá­sa je­len­tős rész­ben a csa­lá­dok vagy hoz­zá­juk köt­he­tő sze­mé­lyek ke­zé­ben össz­pon­to­sult,⁶ amely té­nye­ző az an­gol­szász tí­pu­sú, szét­ta­go­zó­dott (plu­rá­lis) rész­vé­nye­si struk­tú­ra ki­ala­ku­lá­sa ellen ha­tott. Vagy­is a fran­cia rész­vény­tár­sa­sá­gok (So­ci­é­tas Ano­ni­mé, rö­vi­den SA) rész­vé­nye­si szer­ke­ze­te in­kább a német rész­vény­tár­sa­sá­go­ké­val mutat ha­son­ló­sá­go­kat, tehát ese­tük­ben is jel­lem­ző a csa­lá­di tu­laj­don és a kon­cent­rált, nagy tu­laj­do­ni há­nyad­ra ki­ter­je­dő rész­vé­nye­si blok­kok (Mo­juyé, 2000:82).

Szin­tén egye­di jel­leg­ze­tes­sé­get köl­csö­nöz a fran­cia nagy­vál­la­la­tok­nak, hogy je­len­tős ré­szük szo­ros kap­cso­la­tot ápol a min­den­ko­ri kor­mány­zat­tal. A szak­iro­da­lom ennek ere­de­tét a Col­bert-fé­le⁷ mer­kan­ti­lis­ta gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ban⁸ je­lö­li meg (Aste, 1999:11), amely­nek egyik fon­tos jel­lem­ző­je volt, hogy az állam ki­fe­je­zett ak­ti­vi­tás­sal vett részt a gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok meg­szer­ve­zé­sé­ben és mű­köd­te­té­sé­ben. A mer­kan­ti­liz­mus köz­pon­ti cél­ki­tű­zé­se ugyan­is abban volt meg­ra­gad­ha­tó, hogy a kül­ke­res­ke­de­lem fej­lesz­té­sén ke­resz­tül a hazai vál­lal­ko­zá­sok vé­del­mé­vel végső soron meg­erő­sít­se az or­szá­got. Ehhez já­rult hozzá a szi­go­rú vé­dő­vá­mok meg­ál­la­pí­tá­sa és sok más pro­tek­ci­o­nis­ta jel­le­gű in­téz­ke­dés be­ve­ze­té­se annak ér­de­ké­ben, hogy a kül­föld­ről ér­ke­zett áruk ne ver­se­nyez­hes­se­nek a fran­cia ter­mé­kek­kel a belső pi­a­co­kon. Az ál­la­mi szfé­ra és a vál­lal­ko­zá­sok szo­ros kap­cso­la­tá­nak másik oka, hogy több hul­lám­ban szá­mos nagy­vál­la­la­tot ál­la­mo­sí­tot­tak a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő idő­szak­ban.⁹ Ennek ered­mé­nye­képp az állam ke­zé­re ke­rül­tek je­len­tős ban­kok, biz­to­sí­tók és köz­mű­szol­gál­ta­tók is. Ér­dem­ben a 90-es évek­ben in­dult pri­va­ti­zá­ci­ós hul­lám sem gyen­gí­tet­te az ál­la­mi be­fo­lyást a gaz­da­sá­gi szfé­ra fe­lett. Ennek meg­fe­le­lő­en még a mai napig is tart­ja magát az a szál­ló­ige, amely sze­rint az „állam Fran­cia­or­szág első számú üz­let­em­be­re” (Mo­juyé, 2000:80).

Az állam és a nagy­vál­la­la­tok össze­fo­nó­dá­sát re­me­kül il­luszt­rál­ja az a gya­kor­lat is, hogy a nagy­vál­la­la­tok élére a gya­kor­lat sze­rint a Grand École-ban¹⁰ vég­zett tiszt­vi­se­lők ke­rül­tek, akik a köz­szol­gá­lat­ban el­töl­tött ide­jük után, ju­ta­lom gya­nánt kap­ták meg a vál­la­lat ve­ze­tői po­zí­ci­ó­ját (Aste, 1999:14). Emi­att a nagy­vál­la­la­tok ve­ze­tő­i­nek a vi­lá­gá­ban klu­bok­ra em­lé­kez­te­tő zárt kö­zös­sé­gek jöt­tek létre, ahol szin­te min­den­ki is­mer­te a má­si­kat. Ez a hoz­zá­ál­lás az­után gyak­ran csa­pott át bel­ter­jes be­ren­dez­ke­dés­be, ami elő­se­gí­tet­te a sze­mé­lyi össze­fo­nó­dá­sok el­ter­je­dé­sét is (Mo­juyé, 2000:80). A ve­ze­tők – és leg­fő­képp az első számú ve­ze­tők – né­ző­pont­já­ból a fent vá­zolt fo­lya­mat ked­ve­ző­nek bi­zo­nyult, és nagy­ban hoz­zá­já­rult sze­mé­lyes ha­tal­muk és presz­tí­zsük nö­ve­ke­dé­sé­hez. Emi­att be­fo­lyá­suk szin­te ki­kezd­he­tet­len­né vált a nagy­vál­la­la­tok irá­nyí­tá­si struk­tú­rá­já­ban, és hoz­zá­já­rult a te­kin­tély­el­vű tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si né­ző­pont ki­ala­ku­lá­sá­hoz. Ér­de­mes el­gon­dol­kod­ni ezen. Né­met­or­szág ese­té­ben éppen a tu­laj­do­no­si kon­cent­rá­ció mér­té­ké­vel szo­kás ma­gya­ráz­ni a me­ne­dzse­ri ha­ta­lom mér­sé­kelt jel­le­gét, míg for­dít­va, az an­gol­szász or­szá­gok­ban éppen a plu­rá­lis tu­laj­do­no­si szer­ke­zet­ből ve­ze­tik le az erős ve­ze­tői be­fo­lyást a tár­sa­sá­gok fe­lett. A fran­cia példa mu­tat­ja, hogy ön­ma­gá­ban cse­kély meg­ala­po­zott­sá­got kínál, ha ki­zá­ró­lag a rész­vé­nye­si kon­cent­rá­ci­ó­ból pró­bál­juk meg le­ve­zet­ni a tár­sa­sá­gok irá­nyí­tá­si struk­tú­rá­já­nak jel­le­gét.

Tör­té­ne­ti szem­pont­ból azon­ban to­váb­bi ér­de­kes fej­le­mé­nye­ket szol­gál­tat a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú és a ha­di­gaz­dál­ko­dás ha­tá­sa­i­nak vizs­gá­la­ta a tár­sa­sá­gi jogra. Egé­szen 1940-ig – a né­met­hez ha­son­ló­an – a fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás is du­a­lis­ta, tehát két­szin­tű struk­tú­ra volt, ami azt je­len­tet­te, hogy az ope­ra­tív fel­ada­to­kat el­lá­tó igaz­ga­tó­ság (di­rec­to­ire) és a tár­sa­ság el­len­őr­zé­sét végző fel­ügye­lő­bi­zott­ság (con­se­il de sur­ve­il­lance) el­kü­lö­nül­tek egy­más­tól. Egy ilyen struk­tú­rá­ról el­mond­ha­tó, hogy a két ha­tás­kör mar­káns szét­vá­lasz­tá­sá­val a dön­tés­ho­za­ta­li me­cha­niz­mu­sok is sok­kal las­sab­ban mű­köd­tek. Azon­ban a német meg­szál­lás után az or­szág déli te­rü­le­te­in lét­re­jött Vichy-Fran­cia­or­szág, ami a gaz­da­sá­gi ka­pa­ci­tá­sát alá­ren­del­te a ha­di­gaz­dál­ko­dás ér­de­ke­i­nek. Ez a be­ren­dez­ke­dés fe­szes és köz­pon­to­sí­tott tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si struk­tú­rát igé­nyelt, amely­ben a kü­lön­fé­le ha­tás­kö­rök egy szál­ban fu­tot­tak össze. Ennek az igény­nek sok­kal in­kább meg­fe­lelt a mon­is­ta, vagy­is egy­szin­tű tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si meg­kö­ze­lí­tés. Ezért ala­kult ki az an­gol­szász igaz­ga­tó­ta­nács­hoz ha­son­ló szerv (con­se­il d’ad­mi­nistra­ti­on), amely­nek élére egy rend­kí­vül erős, el­nö­ki és ve­zér­igaz­ga­tói ha­tás­kö­rö­ket egy­szer­re gya­kor­ló Prés­ident Di­rec­tor Gé­né­rale, rö­vi­den PDG ke­rült (Aste, 1999:19). Erről a meg­ol­dás­ról el­mond­ha­tó, hogy si­ke­rült át­vé­szel­nie a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút, és el­ter­jedt az or­szág azon te­rü­le­te­in is, ame­lyek nem vol­tak ré­szei a ko­ráb­bi Vichy-Fran­cia­or­szág­nak. Sőt, a con­se­il d’ad­mi­nistra­ti­on az 1966-os tár­sa­sá­gi jogi re­form után is a leg­nép­sze­rűbb irá­nyí­tá­si mo­dell ma­radt Fran­cia­or­szág­ban, így a tár­sa­sá­gok­nak csak el­ha­nya­gol­ha­tó­an kis része tért vissza a két­szin­tű tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer al­kal­ma­zá­sá­hoz. Az újon­nan ala­pí­tott tár­sa­sá­gok ese­té­ben az ará­nyok ha­son­ló­an ala­kul­tak, és azok sem vá­lasz­tot­ták nagy szám­ban a du­a­lis­ta mű­kö­dé­si mo­dellt.¹¹

A vál­la­la­ti ve­ze­tők­ről el­mon­dot­tak alap­ján és a PDG-k ke­zé­ben össz­pon­to­su­ló ha­ta­lom­ról írot­tak sze­rint könnyen be­lát­ha­tó, hogy nagy te­kin­tély bir­to­ká­ba ju­tot­tak a tár­sa­sá­gok élén. Ez a gya­kor­lat­ban arra ve­ze­tett, hogy dön­té­se­ik meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len­nek szá­mí­tot­tak, hi­szen a fen­ti­ek sze­rint ki­ala­kult vál­la­la­ti kul­tú­ra ke­re­tei kö­zött ez a tisz­te­let­len­ség jele volt, és a lo­ja­li­tás hi­á­nyá­ra utalt a vál­la­la­ti ve­ze­tők­kel szem­ben (Al­co­uf­fe, 2000:129). Ugyan­ak­kor az olyan, az 1990-es és 2000-es évek­ben ki­pat­tant vál­la­la­ti bot­rá­nyok­ra adott re­ak­ci­ók, mint a Marks & Spen­cer,¹² Elf-Aqu­i­taine,¹³ Cre­dit Ly­on­na­is,¹⁴ Vi­ven­di¹⁵ – e bot­rá­nyok nem­rit­kán erő­tel­jes po­li­ti­kai szí­ne­zet­tel is ren­del­kez­tek –, ami miatt a fran­cia jog­iro­da­lom szor­gal­maz­ta a vissza­té­rést a két­szin­tű tár­sa­ság­irá­nyí­tás­hoz.

Leg­vé­gül a fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás össze­füg­gé­sé­ben szük­sé­ges meg­je­gyez­ni, hogy a vál­la­la­ti ke­reszt­tu­laj­don­lás szer­ke­ze­tén ke­resz­tül meg­va­ló­su­ló össze­fo­nó­dá­sok je­len­tő­sen köz­re­hat­nak a vál­la­la­tok mű­kö­dé­se te­kin­te­té­ben (Mo­juyé, 2000:83). Ebből az kö­vet­ke­zik, hogy a tár­sa­sá­gok köz­vet­len tu­laj­do­no­sa, va­la­mint a tár­sa­sá­gok végső tu­laj­do­no­sa más-más sze­mély. A je­len­ség hát­te­ré­ben tehát az áll, hogy a bo­nyo­lult tu­laj­do­no­si szer­ke­zet szá­la­i­nak leg­vé­gén akár is­me­ret­len sze­mély is áll­hat, vagy ép­pen­ség­gel olyan tu­laj­do­nos, aki­nek sze­mé­lye egy­be­esik más ré­sze­se­dé­sek tu­laj­do­no­sá­val. Az ilyen szö­ve­vé­nyes tu­laj­do­no­si struk­tú­ra át­sző­het vál­la­la­to­kat és vál­la­lat­cso­por­to­kat, de egész ága­za­to­kat is, míg a tu­laj­don­részt köz­vet­le­nül ma­guk­nál tartó jogi sze­mé­lyek sze­re­pe gyak­ran csak név­le­ges.

Ugyan­ak­kor e meg­ol­dás elő­nyö­ket is kí­nál­hat a tár­sa­sá­go­kat tény­le­ge­sen irá­nyí­tó sze­mé­lyek szá­má­ra, hi­szen sze­mé­lyük­ben el­kü­lö­nül­ve az ér­de­mi gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­get el­lá­tó tár­sa­sá­gok­tól, ké­pe­sek csök­ken­te­ni a koc­ká­za­ta­i­kat, va­la­mint a vál­la­lat­cso­port – a struk­tú­rá­já­ból adó­dó­an – képes gyor­sab­ban re­a­gál­ni a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés­ből és a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ból fa­ka­dó vál­to­zá­sok­ra (Al­co­uf­fe, 2000:129).

A német és fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás jog­sza­bá­lyi for­rá­sai

A német gaz­da­sá­gi jogi sza­bá­lyo­zás ka­rak­te­ré­re jel­lem­ző az egyes ága­za­tok külön jog­sza­bály útján tör­té­nő sza­bá­lyo­zá­sa. Így a Bür­ger­li­ches Ge­setz­buch (Pol­gá­ri tör­vény­könyv) és a Han­d­els­ge­setz­buch (Ke­res­ke­del­mi tör­vény­könyv) által ki­je­lölt du­a­lis­ta sza­bá­lyo­zá­si kon­cep­ci­ó­val össz­hang­ban szá­mos egyéb jog­sza­bály tar­tal­maz tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si szem­pont­ból re­le­váns nor­ma­anya­got. A kö­vet­ke­zők­ben arra te­szünk kí­sér­le­tet, hogy át­te­kint­sük a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás szem­pont­já­ból leg­fon­to­sabb német jog­for­rá­so­kat.

Az 1990-es évek­ben igen erő­tel­jes tő­ke­pi­a­ci jog­al­ko­tás­nak le­het­tünk tanúi Né­met­or­szág­ban, mely­nek je­len­tős része köz­vet­len ha­tás­sal volt a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás jog­sza­bá­lyi kör­nye­ze­té­nek ala­ku­lá­sá­ra. A tő­ke­pi­a­ci vi­szo­nyo­kat ala­kí­tó jog­sza­bá­lyok (Fi­nanz­markt­för­de­rungs­ge­set­ze) leg­fon­to­sabb elvi cél­ki­tű­zé­se az át­lát­ha­tó mű­kö­dés biz­to­sí­tá­sa volt, amely a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás egyik sar­ka­la­tos pont­ja.

1994. au­gusz­tus 1-jén lé­pett ha­tály­ba a Wert­pa­pier­han­d­els­ge­setz, vagy­is az ér­ték­pa­pír-ke­res­ke­de­lem­ről szóló tör­vény (WpHG). A jog­sza­bály leg­je­len­tő­sebb újí­tá­sa az volt, hogy kö­te­lez­te az 5–10–25–50–75% arány­ban sza­va­za­ti jogot szer­ző rész­vé­nyest, hogy a ré­sze­se­dés meg­szer­zé­sét je­lent­se a pénz­ügyi fel­ügye­let­nek (Bundes­an­s­talt für Fi­nanz­di­enst­le­is­tung­sa­uf­sicht) (Baum, 2005:21), amely ez­után a be­fo­lyás­szer­zés té­nyét nyil­vá­nos­ság­ra hozza. A ko­ráb­bi rész­vény­tár­sa­sá­gi jogi sza­bá­lyo­zás a be­je­len­tést csak 25–50%-os sza­va­za­ti arány el­éré­se ese­tén írta elő. Rá­adá­sul az 1994-es WpHG ext­ra-ter­ri­to­ri­á­lis ha­tá­lyú ren­del­ke­zé­se nem­csak a német tár­sa­sá­gok­ra vo­nat­ko­zik, hanem va­la­mennyi olyan tár­sa­ság­ra, amely Né­met­or­szág­ban szék­hellyel ren­del­ke­zik, il­let­ve amely­nek rész­vé­nye­it az EU va­la­mely ér­ték­pi­a­cán ke­res­ke­dik. Emel­lett a tör­vény fon­tos újí­tá­sá­nak szá­mí­tott, hogy a min­dig is el­lent­mon­dá­sos meg­íté­lé­sű és ne­he­zen azo­no­sít­ha­tó benn­fen­tes ke­res­ke­dést bűn­cse­lek­mény­ként ha­tá­roz­ta meg (Go­er­gen et al., 2004:20).

A tár­sa­sá­gok át­ala­ku­lá­sá­ról szóló tör­vényt (Um­wand­luns­ge­setz, UmwG) 1994. ok­tó­ber 28-án fo­gad­ták el. E jog­sza­bály fő cél­ki­tű­zé­se az volt, hogy le­he­tő­vé tegye a tár­sa­sá­gok ha­té­kony szer­ke­zet­át­ala­kí­tá­sát. Ennek meg­fe­le­lő­en ki­véd­te, hogy a tár­sa­sá­gok át­ala­ku­lá­sát a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek ke­re­set­in­dí­tá­sá­val le­hes­sen kés­lel­tet­ni. Az át­ala­ku­lás­ról szóló ha­tá­ro­za­ti ja­vas­lat el­fo­ga­dá­sát 75%-os mi­nő­sí­tett több­ség­hez kö­töt­te. Ennek el­le­né­re a rész­vény­tár­sa­sá­gok­ról szóló Ak­ti­en­ge­setz (AktG)¹⁶ ren­del­ke­zé­se­i­nek tük­ré­ben a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek­nek le­he­tő­sé­gük volt bí­ró­ság­hoz for­dul­ni a ha­tá­ro­zat ellen, amellyel to­vább­ra is kés­lel­tet­het­ték a tár­sa­ság át­ala­ku­lá­sát. Az Um­wand­lungs-ge­setz (UmwG) ezért fe­lül­ír­ta az Ak­ti­en­ge­setz ren­del­ke­zé­sét, így a ha­tá­ro­za­tot sé­rel­me­ző ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek kár­té­rí­té­sért for­dul­hat­nak a bí­ró­ság­hoz, de az át­ala­ku­lás kés­lel­te­té­sé­re már nincs le­he­tő­sé­gük (Krah­nen–Sch­midt, 2004:273).

Tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si szem­pont­ból köz­ve­tett je­len­tő­ség­gel bír, hogy a német ver­seny­tör­vény (Ge­setz gegen Wett­be­werbs­beschränkun­gen) az egye­sü­lés és az ak­vi­zí­ci­ók mel­lett nagy hang­súlyt for­dít a 25%-ot elérő vagy azt meg­ha­la­dó be­fo­lyás­szer­zés ver­seny­jo­gi mi­nő­sí­té­sé­re. Emi­att a 25%-ot elérő rész­vény­blok­kok adás­vé­te­lé­nek kö­rül­mé­nye­it a német ver­seny­ha­tó­ság szi­go­rú vizs­gá­lat tár­gyá­vá teszi (Pasa–Be­nac­chio, 2005).

A tő­ke­pi­a­cok fej­lesz­té­sé­ről szóló har­ma­dik tör­vény (Drit­tes Fi­nanz­markt­för­de­rungs-ge­setz) a sza­va­za­ti jog gya­kor­lá­sá­nak össze­füg­gé­sé­ben ho­zott újí­tá­so­kat 1998-ban. A tör­vény a jö­vő­re nézve ti­lal­maz­ta a sza­va­za­ti jogok kor­lá­to­zá­sát, de a ko­ráb­bi meg­ál­la­po­dá­sok ha­tály­ban ma­rad­hat­tak egé­szen 2000. jú­ni­us 1-jé­ig, ami­kor eze­ket is ha­tá­lyon kívül he­lyez­ték. A sza­va­za­ti több­let­jo­go­sult­sá­gok szin­tén ti­la­lom alá estek, vi­szont a ko­ráb­ban szer­zett sza­va­za­ti több­let­jo­gok csak 2003. jú­ni­us 1-jén vesz­tet­ték ha­tá­lyu­kat. A német tár­sa­sá­gok ennek el­le­né­re to­vább­ra is jo­go­sul­tak olyan rész­vé­nyek ki­bo­csá­tá­sá­ra, ame­lyek után sza­va­za­ti jog nem gya­ko­rol­ha­tó, de csak a ki­bo­csá­tott mennyi­ség 50%-át meg nem ha­la­dó mér­ték­ben. Emel­lett a Drit­tes Fi­nanz­markt­för­de­rungs­ge­setz út­tö­rő­nek szá­mí­tott a rész­vé­nyek vissza­vá­sár­lá­sa és a rész­vé­nyek­re ala­pí­tott vé­te­li jogok (op­ci­ók) sza­bá­lyo­zá­sá­nak te­rü­le­tén (Go­er­gen et al., 2004:21).

A tár­sa­sá­gok el­len­őr­zé­sé­ről és át­lát­ha­tó­sá­gá­ról szóló tör­vény (Ge­setz zur Kont­rol­le und Tran­spa­renz in Un­ter­neh­mens­be­re­ich, KonT­raG) 1998-ban lé­pett ha­tály­ba. A jog­sza­bály mér­föld­kő­nek szá­mí­tott a tár­sa­sá­gok tőzs­dei sze­rep­vál­la­lá­sa és szám­vi­te­li gya­kor­la­ta sza­bá­lyo­zá­sá­nak te­rü­le­tén. Leg­fon­to­sabb cél­ki­tű­zé­se a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok ha­té­ko­nyabb mű­kö­dé­sé­nek elő­se­gí­té­se volt. A KonT­raG biz­to­sí­tot­ta, hogy a fel­ügye­lő­bi­zott-sá­gok meg­erő­sö­dé­se által a me­nedzs­ment ha­tás­kö­rei szű­kül­je­nek. Ez a német tár­sa-ság­irá­nyí­tá­si rend­szer egyik köz­is­mert vo­ná­sa.

Ugyan­ak­kor a KonT­raG abból a szem­pont­ból for­ma­bon­tó­nak bi­zo­nyult, hogy a német tár­sa­sá­gok szá­má­ra meg­til­tot­ta a ko­ráb­ban szé­les kör­ben el­ter­jedt sza­va­zat­el­sőbb­sé­gi rész­vé­nyek ki­bo­csá­tá­sát, il­let­ve meg­til­tot­ta a sza­va­za­ti jogok kor­lá­to­zá­sát. Ez a vál­to­zás össz­hang­ba hozta a német sza­bá­lyo­zást az ötö­dik tár­sa­sá­gi jogi irány­elv­ter­ve­zet­tel. Ugyan­ak­kor fel­tét­le­nül ki kell emel­ni, hogy a szer­zett jogok vé­del­mé­nek elve sze­rint a már ko­ráb­ban ki­bo­csá­tott, sza­va­za­ti több­le­tet biz­to­sí­tó rész­vé­nye­ket nem volt kö­te­le­ző át­vál­toz­tat­ni törzs­rész­vénnyé (Baums, 1998).

A tő­ke­eme­lés egy­sze­rű­sí­té­sé­ről szóló tör­vény (Ka­pital­a­uf­neh­me­er­leich­te­rungs­ge­setz) 1998-ban lé­pett ha­tály­ba, amely a német tár­sa­sá­go­kat nem­zet­kö­zi szám­vi­te­li szten­der­dek al­kal­ma­zá­sá­ra kö­te­lez­te, mint az IAS¹⁷ és GAAP¹⁸ rend­sze­rek. Emel­lett a Ka­pital­a­uf­neh­me­er­leich­te­rungs­ge­setz szál­lí­tot­ta le a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek ke­re­set­in­dí­tá­si jo­gá­hoz szük­sé­ges sza­va­zat­mennyi­ség mi­ni­mu­mát, amely így a sza­va­za­tok ko­ráb­bi 10%-a he­lyett így 5% lett (Go­er­gen et al. 2004:21). Ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy a ki­sebb­sé­gi jogok gya­kor­lá­sát könnyí­tő ten­den­cia glo­bá­li­san ér­vé­nye­sül, ezt a gya­kor­la­tot kö­vet­te a ma­gyar tár­sa­sá­gi tör­vény is a ki­sebb­ség­vé­de­lem­ről szóló ren­del­ke­zé­sei kö­zött, ami az­után vál­to­zat­lan for­má­ban ke­rült bele a 2013. évi Ptk. nor­ma­szö­ve­gé­be is.

Az el­len­sé­ges tár­sa­ság­fel­vá­sár­lá­sok ön­kén­tes ala­po­kon nyug­vó német sza­bá­lyo­zá­sa 1995-ben kissé fél­re­si­ke­rült, még azzal együtt is, hogy 1998-ban sor ke­rült a sza­bá­lyok mó­do­sí­tá­sá­ra. Szá­mos nagy és tő­ke­erős tár­sa­ság akadt ugyan­is, amely nem kö­vet­te a sza­bá­lyo­zás által meg­ha­tá­ro­zott leg­jobb gya­kor­la­tot. (A sza­bá­lyo­zás 50%-os és 75%-os ré­sze­se­dés meg­szer­zé­sét kö­ve­tő­en nyil­vá­nos vé­te­li aján­lat té­te­lét írta elő.)

Emi­att 2002. ja­nu­ár 1-jén új német jog­sza­bály lé­pett ha­tály­ba az el­len­sé­ges vál­la­lat­fel­vá­sár­lás sza­bá­lyo­zá­sa cél­já­ból, Wert­pa­pie­rer­werbs- und Über­nah­me­ge­setz (WpÜG) el­ne­ve­zés­sel. Az új sza­bá­lyo­zás kö­te­le­ző vé­te­li aján­lat meg­té­te­lé­re kö­te­lez­te a sza­va­za­tok 30%-át meg­szer­ző rész­vé­nyest. E tör­vény szé­les ter­je­de­lem­ben sza­bá­lyoz­za az ak­vi­zí­ci­ók le­bo­nyo­lí­tá­sát, be­le­ért­ve az el­len­sé­ges vál­la­lat­fel­vá­sár­lá­so­kat is, ame­lyek 2002 előtt gya­ko­rib­bak vol­tak. A jog­sza­bály egyik rész­ről le­fek­te­ti a ne­ut­ra­li­tás alap­el­vét, mely­nek ér­tel­mé­ben az el­len­sé­ges vál­la­lat­fel­vá­sár­lás során a me­nedzs­ment­nek sem­le­ge­sen kell vi­sel­ked­nie.

Ennek meg­le­pő módon el­lent­mond a tör­vény 33. §-a, amely arra kö­te­le­zi a me­nedzs­men­tet, hogy el­len­sé­ges vál­la­lat­fel­vá­sár­lás ese­tén a tár­sa­ság leg­jobb ér­de­kei sze­rint jár­jon el, amely ma­gá­ban fog­lal­hat­ja a szük­sé­ges vé­del­mi in­téz­ke­dé­sek meg­té­te­lét. Ilyen lehet a ré­sze­se­dés ki­bo­csá­tá­sa ba­rát­sá­gos vá­sár­ló szá­má­ra (pl. elő­vá­sár­lá­si jog vagy vissza­vá­sár­lá­si jog ki­kö­té­sé­vel), el­len­aján­lat té­te­le az aján­lat­te­vő rész­vé­nye­i­re,¹⁹ avagy az úgy­ne­ve­zett „ko­ro­na­ék­szer-stra­té­gia”.²⁰ Fon­tos vi­szont meg­je­gyez­ni, hogy bár­mi­lyen vé­del­mi in­téz­ke­dés fo­ga­na­to­sí­tá­sa mel­lett is dönt a me­nedzs­ment, azzal szük­ség­sze­rű­en meg­sze­gi a ne­ut­ra­li­tás alap­el­vét.

Más­részt az ilyen in­téz­ke­dé­se­ket a német jog sze­rint csak a fel­ügye­lő­bi­zott­ság jó­vá­ha­gyá­sá­val lehet meg­ten­ni. Vi­szont a rész­vé­nye­sek 75%-os mi­nő­sí­tett több­ség­gel – 18 hó­nap­ra, amely ké­sőbb meg­hosszab­bít­ha­tó – fel­ha­tal­ma­zást ad­hat­nak a me­nedzs­ment­nek az el­len­sé­ges fel­vá­sár­ló­val szem­be­ni in­téz­ke­dé­sek fo­ga­na­to­sí­tá­sá­ra (Baum, 2005:25–27).

Emel­lett a jog­sza­bály ren­del­ke­zé­sei ne­héz­sé­ge­ket gör­dí­te­nek a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek ki­szo­rí­tá­sa ese­tén gyak­ran al­kal­ma­zott ha­lo­ga­tá­si stra­té­gia út­já­ba. Ilyen­kor ugyan­is a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek ke­re­set­in­dí­tás­sal igye­kez­het­nek kés­lel­tet­ni az egye­sü­lést vagy az ak­vi­zí­ci­ót. A ko­ráb­ban is­mer­te­tett UmwG meg­kö­ze­lí­té­sé­hez ha­son­ló­an a WpÜG is a pénz­be­li kár­té­rí­tés irá­nyá­ba te­re­li a jog­al­kal­ma­zó­kat. Emel­lett a 33. § meg­tilt­ja, hogy az aján­lat­te­vő tár­sa­ság úgy­ne­ve­zett „arany ej­tő­er­nyő­ket”²¹ ajánl­jon fel a cél­tár­sa­ság ve­ze­tő­i­nek. E ren­del­ke­zést nem kis rész­ben a Man­nes­mann AG²² el­len­sé­ges fel­vá­sár­lá­sa ih­let­te, ame­lyet a Vo­da­fo­ne bo­nyo­lí­tott le (Baum, 2005:17), s amely va­ló­szí­nű­leg a tár­sa­sá­gok ve­ze­tő­i­nek mö­göt­tes meg­ál­la­po­dá­sa útján vált le­he­tő­vé.²³

A 2002-es német adó­re­form kö­vet­kez­mé­nye­kép­pen si­ke­rült el­ér­ni, hogy a raj­nai ka­pi­ta­liz­mus te­kin­té­lyes ék­kö­ve­i­nek, a nagy rész­vény­pa­ket­tek­nek a fel­ap­ró­zó­dá­sa is meg­kez­dőd­jön. Az adó­jo­gi vál­to­zá­sok ösz­tö­nöz­ték a ban­ko­kat arra, hogy bát­rab­ban ér­té­ke­sít­sék ko­ráb­ban meg­szer­zett kon­cent­rált ré­sze­se­dé­se­i­ket a német tár­sa­sá­gok­ban. A 2002. ja­nu­ár 1-je előtt ha­tály­ba lé­pett re­for­mo­kat meg­elő­ző­en a pénz­in­té­ze­tek in­kább rész­vé­nye­si po­zí­ci­ó­ik meg­tar­tá­sa mel­lett dön­töt­tek az ér­té­ke­sí­tés ked­ve­zőt­len adó­jo­gi von­za­ta miatt.

A szin­tén 2002-ben ha­tály­ba lé­pett, a tő­ke­pi­a­cok fej­lesz­té­sé­ről szóló ne­gye­dik tör­vény (Vi­er­te Fi­nanz­markt­för­de­rungs­ge­setz) a be­fek­te­tő­vé­de­lem alap­el­vét igye­ke­zett erő­sí­te­ni. Ki­emelt fi­gyel­met for­dí­tott a piaci ma­ni­pu­lá­ció és a benn­fen­tes ke­res­ke­de­lem sza­bá­lyo­zá­sá­ra, va­la­mint a szer­ve­zett bű­nö­zés pénz­ügyi ve­tü­le­te­i­nek – és ki­mon­dot­tan a pénz­mo­sás­nak – a vissza­szo­rí­tá­sá­ra.

The­o­dor Baums pro­fesszor ve­ze­té­sé­vel 2000-ben kezd­te meg nagy­sza­bá­sú mun­ká­ját ama kor­mány­za­ti bi­zott­ság (Re­gi­er­ung­sko­mis­si­on), amely a Tran­spa­renz- und Pub­li­zitäts­ge­setz (Tran­sPuG) meg­al­ko­tá­sá­ért volt fe­le­lős. Ez egy olyan sa­lá­ta­tör­vény lett, amely az AktG, va­la­mint a HGB ren­del­ke­zé­se­it iga­zí­tot­ta hozzá az eu­ró­pai kö­ve­tel­mé­nyek­hez. A mun­ka­fo­lya­mat célja az volt, hogy az ön­sza­bá­lyo­zás alap­el­ve meg­ho­no­sod­jon a német sza­bá­lyo­zá­si kör­nye­zet­ben is, va­la­mint hogy a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok sze­re­pét és el­len­őr­zé­si funk­ci­ó­ját meg­erő­sít­se a me­nedzs­ment be­szá­mo­lá­si kö­te­le­zett­sé­gé­nek nyo­ma­té­ko­sí­tá­sa útján. Emel­lett a ki­tű­zött célok kö­zött sze­re­pelt, hogy az elekt­ro­ni­kus táv­köz­lé­si esz­kö­zök hasz­ná­la­ta na­gyobb teret nyer­jen a rész­vé­nye­si jogok gya­kor­lá­sá­nak elő­se­gí­té­se cél­já­ból. Ugyan­ak­kor a jog­sza­bály a me­nedzs­ment és a fel­ügye­lő­bi­zott­ság tag­ja­i­nak fe­le­lős­sé­gét va­lót­lan in­for­má­ci­ók nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­lá­ért ki­ter­jesz­tet­te, még­pe­dig a ko­ráb­bi zsi­nór­mér­ték, a szán­dé­kos­ság mel­lett a sú­lyos gon­dat­lan­ság eset­kö­ré­re is. Át­gon­do­lás­ra és ezzel egy­ide­jű­leg szi­go­rí­tás­ra is ke­rül­tek a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gi tagok össze­fér­he­tet­len­sé­gé­nek sza­bá­lyai, hogy füg­get­len­sé­gük a jö­vő­re nézve biz­to­sabb ala­po­kon áll­has­son.

Az át­lát­ha­tó mű­kö­dés elő­se­gí­té­se ér­de­ké­ben a bi­zott­ság célja az volt, hogy a rész­vé­nye­sek­nek na­gyobb rá­lá­tást biz­to­sít­son a me­nedzs­ment rész­vény­op­ci­ó­i­ra és rész­vény­tranz­ak­ci­ó­i­ra, va­la­mint hogy ál­ta­lá­no­san ki­szé­le­sít­se a vál­la­la­ti ve­ze­tők rész­vé­nye­sek irá­nyá­ban fenn­ál­ló be­szá­mo­lá­si kö­te­le­zett­sé­gét. Emel­lett a bi­zott­ság je­len­tős hang­súlyt for­dí­tott a könyv­vizs­gá­lók füg­get­len­sé­gé­nek biz­to­sí­tá­sá­ra is.

Végül a Tran­sPuG fon­tos ki­sebb­ség­vé­del­mi in­téz­ke­dést tett. A tör­vény úgy mó­do­sí­tot­ta az AktG 147. § ren­del­ke­zé­se­it, mi­ál­tal az 1% sza­va­zat­ará­nyú rész­vény­há­nyad­dal (il­le­tő­leg a piaci ér­té­ken 100 000 euró ér­té­kű rész­vény­pa­ket­tel)²⁴ ren­del­ke­ző tu­laj­do­no­sok szá­má­ra le­he­tő­sé­get nyi­tott ke­re­set­in­dí­tás­ra a tár­sa­ság­gal szem­ben, ha a me­nedzs­ment vagy a fel­ügye­lő­bi­zott­ság tag­jai ré­szé­ről csa­lárd ma­ga­tar­tás vagy je­len­tős tör­vény­sze­gés ala­pos gya­nú­ja áll fenn (Baums, 2001).

A bi­zott­ság 2001. jú­li­us 10-én nap­vi­lá­got lá­tott je­len­té­se, a Be­richt der Re­gi­er­ung­sko­mis­si­on Cor­pora­te Gover­nance ké­pez­te a 2002-es Tran­spa­renz- und Pub­li­zitäts­ge­setz alap­ját. Azon­ban a bi­zott­sá­gi munka egy másik – aján­lá­si szin­tű – nor­ma­anya­got is elő­ké­szí­tett, hi­szen hoz­zá­já­rult az ön­kén­tes­ség elvén ala­pu­ló Deu­tscher Cor­pora­te Gover­nance Kodex (Cromme Code) meg­al­ko­tá­sá­hoz.

A Deu­tscher Cor­pora­te Gover­nance Kodex 2002. feb­ru­ár 26-án lé­pett ha­tály­ba (Du Ples­sis et al., 2007:23–24), és azóta szá­mos al­ka­lom­mal mó­do­sult – leg­utóbb 2015. május 5-én. A kódex comply or expla­in sza­bá­lyo­zá­si szisz­té­má­val tö­rek­szik a mo­dern fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si in­téz­mé­nyek és ten­den­ci­ák sza­bá­lyo­zá­sá­ra (Baum, 2005:24). Ezek kö­zött ki­emelt hang­súlyt kap a mű­kö­dés át­lát­ha­tó­sá­gá­nak és a be­szá­mo­lók hi­te­les­sé­gé­nek biz­to­sí­tá­sa, a ja­va­dal­ma­zás, a bi­zott­sá­gok rend­sze­re, va­la­mint a mo­dern táv­köz­lé­si esz­kö­zök szé­le­sebb kör­ben tör­té­nő al­kal­ma­zá­sá­nak biz­to­sí­tá­sa a rész­vé­nye­si jogok ha­té­kony gya­kor­lá­sá­nak ér­de­ké­ben.

Né­met­or­szág­ban je­len­leg három fon­tos tör­vény sza­bá­lyoz­za a mun­ka­vál­la­lók rész­vé­te­li jo­ga­it a tár­sa­sá­gok irá­nyí­tá­si rend­sze­ré­ben. Ezek közül az egyik az 1951. évi Mon­tan-Mit­be­st­im­mun­gs­ge­setz,²⁵ amely a szén- és acél­ipa­ri dol­go­zók vo­nat­ko­zá­sá­ban ha­tá­roz­ta meg a rész­vé­te­li sza­bá­lyo­kat (Page, 2011:8). A másik a 2004. évi Drit­tel­be­te­i­li­gungs­ge­setz,²⁶ amely töb­bek kö­zött a fel­ügye­lő­bi­zott­ság össze­té­te­lét sza­bá­lyoz­ta, elő­ír­va, hogy tag­jai egy­har­ma­dát a tár­sa­ság mun­ka­vál­la­lói köz­vet­le­nül vá­laszt­ják meg, a fenn­ma­ra­dó két­har­mad­ról vi­szont a rész­vé­nye­sek dön­te­nek (Page, 2011:24). A leg­fon­to­sabb a har­ma­dik tör­vény, az 1976. évi Mit­be­st­im­mun­gs­ge­setz,²⁷ amely­nek ha­tá­lya a 2000 főnél több mun­ka­vál­la­lót fog­lal­koz­ta­tó vál­la­la­tok­ra ter­jed ki (Page, 2011:26). Ennek alap­ján kö­te­le­ző a mun­ka­vál­la­lók kép­vi­se­le­te a nagy­vál­la­la­tok fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gá­ban, még­pe­dig pa­ri­tá­sos ala­pon. Vagy­is min­den egyes, a rész­vé­nye­sek által vá­lasz­tott fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gi tagra jut egy, a mun­ka­vál­la­lók által vá­lasz­tott tag. A német fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok sze­re­pét nem sza­bad le­be­csül­ni, hi­szen a ma­gyar jogi sza­bá­lyo­zás­sal és az ahhoz kap­cso­ló­dó gya­kor­lat­tal el­len­tét­ben, erős jo­go­sít­vá­nyok­kal és szé­les ha­tás­kö­rök­kel ren­del­kez­nek. Az AktG 84. § ér­tel­mé­ben a fel­ügye­lő­bi­zott­ság vá­laszt­ja meg pél­dá­ul az igaz­ga­tó­ság tag­ja­it, akik­nek a te­vé­keny­sé­ge fö­lött ők gya­ko­rol­nak tény­le­ges el­len­őr­zést. Emi­att pedig rend­kí­vül lé­nye­ges, hogy a fel­ügye­lő­bi­zott­ság mű­kö­dé­sé­ben részt tud­nak-e venni a tár­sa­ság mun­ka­vál­la­lói.

Ezzel össze­füg­gés­ben ér­de­mes meg­em­lí­te­ni a Volks­wa­gen-bot­rányt mint a német tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si gya­kor­lat egyik ál­lat­or­vo­si lovát. A fel­ügye­lő­bi­zott­ság rész­vé­nye­sek által vá­lasz­tott tag­jai ugyan­is az ala­pí­tók le­szár­ma­zot­tai, vagy hoz­zá­juk köt­he­tő sze­mé­lyek közül ke­rül­tek ki, a sza­va­za­ti jogok 90%-át pedig a rész­vé­nye­sek na­gyon szűk cso­port­ja bir­to­kol­ta (Bryant–Milne, 2015). Ilyen erős füg­gel­mi vi­szo­nyok miatt a tár­sa­ság ve­ze­té­sé­nek nehéz meg­őriz­nie a füg­get­len­sé­gét. Ez pedig végső soron meg­ne­he­zí­ti a többi érdek be­csa­tor­ná­zá­sát a tár­sa­ság irá­nyí­tá­sá­ba.

Szin­tén lé­nye­ges a 2015-ben el­fo­ga­dott, Ge­setz zur gleich­be­rech­tig­ten Te­il­ha­be von Fra­u­en und Männern an Füh­rung­spo­sit­i­onen in der Pri­vat­wirtschaft und im öf­fent­li­chen Di­enst nevű tör­vény, amely töb­bek kö­zött az AktG sza­bá­lya­it mó­do­sí­tot­ta, és amely­nek ren­del­ke­zé­sei meg­je­len­tek a Deu­tscher Cor­pora­te Gover­nance Kodexben is. Ez a tör­vény a nők és fér­fi­ak egyen­lő rész­vé­te­lét írja elő a köz­szfé­ra és a ma­gán­szfé­ra ve­ze­tő po­zí­ci­ó­i­ban. Ennek meg­fe­le­lő­en úgy mó­do­sí­tot­ta az AktG ren­del­ke­zé­se­it, hogy kö­te­le­ző kvó­tá­kat írt elő a tár­sa­ság fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gá­ra vo­nat­ko­zó­an, va­la­mint cél­szá­mo­kat ha­tá­ro­zott meg az ügy­ve­ze­tés leg­fel­sőbb szint­je­in (Go­ep­fert–Rott­mei­er, 2015).

A fran­cia fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás szá­mos jog­for­rás­ból táp­lál­ko­zik. Ennek meg­fe­le­lő­en, az egyes jog­sza­bá­lyok és aján­lá­sok mel­lett fi­gye­lem­be kell venni a bírói gya­kor­la­tot is, amely­nek a jog­fej­lesz­tés­ben jut meg­ha­tá­ro­zó sze­rep (Al­co­uf­fe, 2000:130).

A fran­cia tár­sa­sá­gi jog alap­ját a Code de Com­mer­ce ren­del­ke­zé­sei ké­pe­zik, amely azon­ban sem­mi­képp nem össze­ke­ve­ren­dő az 1807-es ke­res­ke­del­mi tör­vénnyel. Ugyan­is a je­len­le­gi ke­res­ke­del­mi kó­de­xet 1999-ben fo­gad­ták el, amely fel­vál­tott szá­mos ko­ráb­bi ke­res­ke­del­mi tör­vényt – töb­bek kö­zött az 1966-os tár­sa­sá­gok­ról szóló tör­vényt is. Az új jog­sza­bály ren­del­ke­zé­sei azon­ban csak 2000-től lép­tek ha­tály­ba.²⁸ A 2000-es évek ele­jé­ről három je­len­tős jog­sza­bályt kell ki­emel­nünk, ame­lyek meg­ho­no­sí­tot­ták a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás gon­do­lat­kö­rét a fran­cia tár­sa­sá­gi jog­ban, még­pe­dig: a 2001-es loi sur le no­u­vel­les ré­gu­la­tions éco­no­mi­ques (NRE); a 2003-as loi de sé­cu­ri­té fi­nan­ci­ere; va­la­mint a 2005-ös loi pour la con­fi­ance et la mo­der­ni­sa­ti­on de l’éco­no­mie.

A 2001-es loi sur le no­u­vel­les ré­gu­la­tions éco­no­mi­ques (NRE) a fenn­tart­ha­tó pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi fej­lő­dés fel­té­te­le­i­nek meg­te­rem­té­sét cé­loz­ta meg a pénz­ügyi rend­szer vi­szony­la­tá­ban, a ver­seny­sza­bá­lyok­ra, va­la­mint a tár­sa­sá­gi jogra vo­nat­ko­zó­an (Storck, 2004:39). A ko­ráb­bi sza­bá­lyo­zás­sal össz­hang­ban, a jog­sza­bály az igaz­ga­tó­sá­gon be­lü­li ha­ta­lom­meg­osz­tás­ra és ha­tás­kö­ri kér­dé­sek­re fó­kusz­ál. Célul tűzte ki a transz­pa­ren­cia nö­ve­lé­sét – te­kin­tet­tel a ja­va­dal­ma­zás kér­dés­kö­ré­re is –, va­la­mint a ki­sebb­sé­gi rész­vé­nye­sek jo­ga­i­nak meg­erő­sí­té­sét.

A 2003-as loi de sé­cu­ri­té fi­nan­ci­ere a pénz­pi­a­cok­kal szem­be­ni 2002–2003-as bi­za­lom-vesz­tés­re adott vá­lasz volt a fran­cia jog­al­ko­tó ré­szé­ről. E bi­za­lom­vesz­tés for­rá­sai az una­lo­mig is­mé­telt 2002-es dot­com­bu­bo­rék, va­la­mint nagy ame­ri­kai vál­la­la­ti bot­rá­nyok vol­tak – köz­tük az Enron és a World­com –, ame­lyek glo­bá­lis vi­szony­lat­ban in­gat­ták meg a be­fek­te­tők bi­zal­mát. E fran­cia jog­sza­bály a tő­ke­pi­a­cok el­len­őr­zé­sé­re he­lyez­te a hang­súlyt, amely­nek leg­fon­to­sabb esz­kö­ze a tő­ke­pi­a­ci ha­tó­ság fel­ál­lí­tá­sa (Au­to­ri­té des Mar­chés Fi­nan­ci­ers – AMF) volt. Szin­tén ki­eme­len­dő, hogy a be­fek­te­tők vé­del­me ér­de­ké­ben ha­té­ko-nyabb el­len­őr­zé­si rend­szer ki­ala­kí­tá­sá­ról is ren­del­ke­zett, még­pe­dig a Haut Con­se­il du Com­mis­sa­ri­at aux Comp­tes fel­ál­lí­tá­sá­val (AMF, 2003), amely tes­tü­le­tet a könyv­vizs­gá­lók el­len­őr­zé­sé­re hoz­tak létre. A je­len­ség tü­kör­ké­pe volt az Egye­sült Ál­la­mok­ban vég­be­ment fo­lya­ma­tok­nak, a cél pedig Fran­cia­or­szág­ban is a könyv­vizs­gá­lói füg­get­len­ség erő­sí­té­se volt annak ér­de­ké­ben, hogy a be­fek­te­tők in­for­ma­tív és hi­te­les pénz­ügyi be­szá­mo­ló­kat kap­has­sa­nak kéz­hez. Vagy­is a 2003-as re­form­cso­mag­ról el­mond­hat­juk, a könyv­vizs­gá­la­ti szem­pon­to­kon túl is sok pár­hu­za­mos­sá­got mutat az ame­ri­kai 2002-es Sar­ba­nes-Ox­ley Acttel, sőt tel­jes mér­ték­ben il­lesz­ke­dik abba a 2002-t kö­ve­tő nem­zet­kö­zi jog­al­ko­tá­si hul­lám­ba, amely vi­lág­szer­te együtt járt az ame­ri­kai gaz­da­sá­gi jogi meg­ol­dá­sok transz­plan­tá­ci­ó­já­val.

A 2005-ös loi pour la con­fi­ance et la mo­der­ni­sa­ti­on de l’éco­no­mie-ról el­mond­ha­tó, hogy eu­ró­pai szten­der­dek sze­rint pró­bál­ta meg mo­der­ni­zál­ni a fran­cia tár­sa­sá­gi jogot.²⁹ A tör­vény alap­ve­tő­en a jog­ala­nyok két cso­port­já­ra nézve ál­la­pí­tott meg nor­má­kat. Egy­fe­lől a rész­vé­nye­sek­kel kap­cso­lat­ban ho­zott új­don­sá­go­kat, más­fe­lől az igaz­ga­tók ja­va­dal­ma­zá­si és el­szá­mol­tat­ha­tó­sá­gi ke­re­te­it kí­ván­ta újra ki­je­löl­ni. Töb­bek kö­zött ennek a tör­vény­nek volt kö­szön­he­tő, hogy a köz­gyű­lé­si rész­vé­tel im­má­ron te­le­kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­kö­zök útján is le­het­sé­ges­sé vált, de rész­vé­nye­si szem­pont­ból szin­tén nem lehet fi­gyel­men kívül hagy­ni azt a vál­to­zást sem, amely a rend­kí­vü­li köz­gyű­lés első al­ka­lom­mal tör­té­nő össze­hí­vá­sá­nak kez­de­mé­nye­zé­sé­hez szük­sé­ges sza­va­za­ti arányt le­szál­lí­tot­ta 25%-ra, a má­so­dik kör­ben tör­té­nő össze­hí­vá­sá­hoz pedig 20%-ra. A transz­pa­ren­cia kö­ve­tel­mé­nyé­nek ér­vé­nye­sí­té­se szem­pont­já­ból ki­eme­len­dő, hogy a tár­sa­ság el­nö­ké­nek – aki vagy a fel­ügye­lő­bi­zott­ság el­nö­ke, vagy a mon­is­ta rend­szer­ben az igaz­ga­tó­ta­nács el­nö­ke – be­szá­mo­lá­si kö­te­le­zett­sé­get írt elő a belső irá­nyí­tá­si fo­lya­ma­tok­ról. Szin­tén az át­lát­ha­tó­ság ki­ter­jesz­té­se ér­de­ké­ben írta elő a tör­vény mind­azon be­je­len­té­si kö­te­le­zett­sé­ge­ket, ame­lye­ket a sza­va­za­ti jog 15%, 25%, 90% és 95%-nak meg­szer­zé­se­kor kell meg­ten­ni. Szin­tén fon­tos elő­re­lé­pés volt az igaz­ga­tói ja­va­dal­ma­zá­si rend­szer át­lát­ha­tó­vá té­te­le terén, hogy a tár­sa­ság pénz­ügyi je­len­té­sé­ben kö­te­le­ző­en fel­tün­te­ten­dő­vé tet­ték a ja­va­dal­ma­zás össze­té­te­lét al­ko­tó ele­me­ket, töb­bek kö­zött a vég­ki­elé­gí­tés­re vo­nat­ko­zó meg­ál­la­po­dá­so­kat is (AMF, 2005).

Vé­ge­ze­tül ér­de­mes meg­em­lí­te­ni a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tás szem­pont­já­ból lé­nye­ges bün­te­tő­jo­gi sza­bá­lyo­kat, ame­lyek egy­aránt meg­ta­lál­ha­tó­ak a Code de Com­mer­ce-ben és a Code du Tra­va­il-ban. Ezek a sza­bá­lyok olyan ma­ga­tar­tá­so­kat ti­lal­maz­nak, mint a benn­fen­tes ke­res­ke­de­lem, a hűt­len ke­ze­lés, de kü­lö­nö­sen ér­de­kes, hogy a fran­cia jog­al­ko­tó ti­lal­maz­za a mun­ka­vál­la­lók kép­vi­se­le­té­nek aka­dá­lyo­zá­sát is (délit d’ent­ra­ve). E sza­bály alap­ján az is bűn­cse­lek­mény­nek mi­nő­sül, ha pél­dá­ul egy cso­por­tos lét­szám­le­épí­tést a mun­ka­vál­la­lók meg­kér­de­zé­se nél­kül kí­ván­nak vég­re­haj­ta­ni, aho­gyan pél­dá­ul a Marks & Spen­cer fran­cia le­ány­vál­la­la­ta ese­té­ben tör­tént (Sny­der, 2007:241–242).

Kö­vet­kez­te­té­sek

Összeg­zés­kép­pen el­mond­ha­tó, hogy mind a német, mind pedig a fran­cia tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyok fej­lő­dé­se ha­son­ló ívet írt le a 1990-es évek­től kez­dő­dő­en. Meg kell em­lí­te­ni, hogy mind­két or­szág ese­té­ben fon­tos vív­mány­nak szá­mít a fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si kó­de­xek meg­al­ko­tá­sa. Mind­két or­szág ese­té­ben ha­son­ló­an magas szín­vo­na­lon igye­kez­nek vé­de­ni a mun­ka­vál­la­lók kép­vi­se­le­ti jogát a tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban, azon­ban az al­kal­ma­zott esz­kö­zök el­tér­nek. A fran­ci­ák ese­té­ben pél­dá­ul meg­je­le­nik a bün­te­tő­jog esz­kö­ze is, míg a né­me­tek­nél meg­ma­rad­nak a mun­ka­jog esz­kö­ze­i­nél. Fon­tos el­té­rés, hogy a német kódex aján­lá­si jel­le­ge el­le­né­re mégis kö­te­le­ző­en al­kal­ma­zan­dó­nak szá­mít, míg Fran­cia­or­szág­ban a „comply or expla­in”, vagy­is a „tartsd be, vagy in­do­kold meg az el­té­rést” elve job­ban ér­vény­re jut.