Az alapvető jogok biztosa nemzetközi összevetésben

Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 259–275., DOI: 10.24307/psz.2017.1219

Dr. Cser­vák Csaba, ha­bi­li­tált egye­te­mi do­cens, Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem (cscservak@​gmail.​com).

Össze­fog­la­lás

Az ön­kény­től men­tes állam, a „jó kor­mány­zás” alap­ve­tő jog­ál­la­mi kö­ve­tel­mény, amely­nek sine qua nonja az alap­ve­tő jogok ér­vé­nye­sü­lé­se. Azon­ban lát­ha­tó, hogy még ha­té­kony – al­kot­mány­bí­rás­ko­dás­sal meg­tá­mo­ga­tott – igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si rend­szer mel­lett is könnyen be­le­fut­hat­nak a pol­gá­rok olyan visszás­sá­gok­ba, ame­lyek az alap­ve­tő jog(ok) sé­rel­mét okoz­hat­ják. Kü­lö­nö­sen igaz ez a hely­ze­tük­ből fa­ka­dó­an ve­szé­lyez­te­tet­tebb hely­ze­tű­ek, így pél­dá­ul gyer­me­kek, vagy éppen fo­gya­ték­kal élők ese­tén. Az om­buds­man e visszás­sá­gok or­vos­lá­sát se­gí­ti elő, va­la­mint hoz­zá­já­rul a jog­ál­lam fej­lesz­té­sé­hez.

Kulcs­sza­vak: alap­ve­tő jogok biz­to­sa, om­buds­man, alap­ve­tő jogok

The Om­buds­man in an In­ter­na­ti­o­nal Com­pa­ri­son

Sum­ma­ry

A non-ar­bit­rary state and “good govern­ment” are es­sen­ti­al re­qu­i­re­ments for the ma­in­ten­ance of the rule of law, with the en­for­ce­ment of fun­da­men­tal rights and their prac­ti­cal imp­le­men­ta­ti­on as its in­dis­pens­ab­le con­di­ti­on. Howe­ver, cle­arly even in an ef­fi­ci­ent jus­ti­ce – re­in­for­ced by the pre­sen­ce of a cons­ti­tu­ti­o­nal court – there may be si­tu­a­tions that enc­ro­ach upon the fun­da­men­tal rights of their ci­ti­zens, espe­ci­ally more vul­ne­rab­le people, such as mi­nors or the dis­ab­led. Om­buds­men are tas­ked with re­medy­ing such ine­qu­i­ti­es while promo­ting the imp­ro­ve­ment of the rule of law.

Key­words: com­mis­si­o­ner for fun­da­men­tal rights, om­buds­man, fun­da­men­tal rights


Az om­buds­man fo­gal­mi köre

Az om­buds­man az al­kot­mány­jo­gi dog­ma­ti­ká­ban be­vett fo­ga­lom. Az e tiszt­ség­nek meg­fe­le­lő sze­mé­lye­ket nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben sok­fé­le név­vel il­le­tik. Ha­zánk mel­lett Uk­raj­ná­ban or­szág­gyű­lé­si biz­tos­nak, Len­gyel­or­szág­ban ál­lam­pol­gá­ri jogok biz­to­sá­nak hív­ják, Orosz­or­szág­ban és Azer­baj­dzsán­ban em­be­ri jogok biz­to­sá­nak, Spa­nyol­or­szág­ban, Cseh­or­szág­ban, Szlo­vá­ki­á­ban nép­jog­vé­dő­nek, Al­bá­ni­á­ban és Hor­vát­or­szág­ban szó­szó­ló­nak, Ma­ce­dó­ni­á­ban népi ügyész­nek, Fran­cia­or­szág­ban, Bel­gi­um­ban és Lu­xem­burg­ban me­di­á­tor­nak, Por­tu­gá­li­á­ban egy­sze­rű­en jog­vé­dő­nek (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010). Az om­buds­man fo­gal­ma az 1700-as évek ele­jé­nek Svéd­or­szá­gá­ban ala­kult ki, noha ha­son­ló tar­tal­mú mél­tó­sá­gok már ko­ráb­ban meg­je­len­tek a tör­té­ne­lem fo­lya­mán (Varga, 2004:14).

Fel kell hív­nunk a fi­gyel­met arra, hogy nem­zet­kö­zi, az em­be­ri jo­go­kért (is) fe­le­lős szer­ve­ze­tek ja­va­sol­ják a ré­szes ál­la­mok­nak az in­téz­mény be­ve­ze­té­sét. Az Eu­ró­pa Ta­nács saját tag­ál­la­mai szá­má­ra aján­lást bo­csá­tott ki e tárgy­kör­ben, és a köz­igaz­ga­tás­sal szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­ről szóló ké­zi­köny­ve is fog­lal­ko­zik a kér­dés­kör­rel (Varga, 2004:30–31). Az Eu­ró­pa Ta­nács Ta­nács­ko­zó Gyű­lé­se 2003-ban, egy ki­fe­je­zet­ten az om­buds­man­ról szóló ha­tá­ro­za­tá­ban nyo­ma­ték­kal hang­sú­lyoz­za az ilyen jel­le­gű füg­get­len tiszt­ség­vi­se­lők sze­re­pét, az em­be­ri jogok és a jog­ál­la­mi­ság vé­del­me te­kin­te­té­ben egy­aránt (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:29). Ér­de­kes módon az om­buds­man klasszi­ku­san a köz­igaz­ga­tás vissza­élé­se­i­nek, mél­tány­ta­lan­sá­ga­i­nak, a „hi­va­ta­lok pac­ká­zá­sa­i­nak” el­len­sze­re volt (Varga, 2004:32). Ma pedig – leg­in­kább a hazai nyil­vá­nos­ság­ban – az al­kot­má­nyos alap­jo­gok, em­be­ri jogok le­té­te­mé­nyes őre­ként sze­re­pel.

A vo­nat­ko­zó gaz­dag szak­iro­da­lom gór­cső alá vé­te­le során is meg­erő­sít­he­tő ama vé­le­mé­nyem, hogy e kettő kö­zött nem­hogy el­lent­mon­dás nem fe­szül, de ki­fe­je­zet­ten szo­ros össze­füg­gés mu­tat­ha­tó ki. Az alap­jo­go­kat meg­sér­tő köz­igaz­ga­tás ugyan­is eleve jog­sze­rűt­len mű­kö­dé­sű­nek te­kint­he­tő. A tör­vény­te­len ál­la­mi ad­mi­niszt­rá­ció pedig szin­te vég­zet­sze­rű­en vonja maga után az em­be­ri jogok csor­bí­tá­sát. A szak­iro­da­lom elég ár­nyal­tan tag­lal­ja ezt a kér­dés­kört: „Az ál­ta­lá­nos ha­tás­kö­rű or­szág­gyű­lé­si biz­tos el­já­rá­sá­nak tár­gya az alap­ve­tő jo­gok­kal össze­füg­gő visszás­ság. A visszás­ság­nak (jog­sé­re­lem­nek vagy a jog­sé­re­lem köz­vet­len ve­szé­lyé­nek) tehát min­dig va­la­mely alap­ve­tő jog­gal kap­cso­lat­ban kell fenn­áll­nia. A köz­igaz­ga­tás jog­sza­bály­sér­tő vagy hibás mű­kö­dé­se, az úgy­ne­ve­zett köz­igaz­ga­tá­si hiba ön­ma­gá­ban nem ala­poz­za meg az om­buds­ma­ni kez­de­mé­nye­zést, aján­lást. Az »al­kot­má­nyos visszás­ság« ka­te­gó­ri­á­ja nem a »ma­lad­mi­nistra­ti­on« szó ma­gyar for­dí­tá­sa, nem a köz­igaz­ga­tá­si hiba ma­gyar jog­sza­bá­lyi meg­fe­le­lő­je. Nem is kell annak len­nie, hi­szen a ma­gyar or­szág­gyű­lé­si biz­tos funk­ci­ó­ja nem a köz­igaz­ga­tás te­vé­keny­sé­gé­nek el­len­őr­zé­sé­re irá­nyul. Ezt azon­ban a hazai or­szág­gyű­lé­si biz­to­si gya­kor­lat nem vál­lal­ta fel a jog­biz­ton­ság­hoz és tisz­tes­sé­ges el­já­rás­hoz való jog – om­buds­man által al­ko­tott – fo­gal­mán ke­resz­tül igye­ke­zett iga­zol­ni a köz­igaz­ga­tá­si hi­bák­nak, a köz­igaz­ga­tás tör­vé­nyes és tisz­tes­sé­ges mű­kö­dé­sé­nek a vizs­gá­la­tát” (So­mody, 2009:10). Ennek talán csak lát­szat­ra mond el­lent, mi­sze­rint „...​nem vi­tat­ha­tó, sőt in­kább meg­erő­sít­he­tő, hogy a tisz­tes­sé­ges el­já­rás fo­gal­mi de­fi­ní­ci­ó­ja rész­ben ha­son­ló­sá­got mutat a ha­gyo­má­nyos om­buds­ma­ni ha­tás­kör­be tar­to­zó köz­igaz­ga­tá­si hiba fo­gal­má­val”.1 Magam úgy te­rem­te­nék kon­szen­zust, hogy ha a köz­igaz­ga­tá­si hiba nem csu­pán szak­mai, hanem té­te­les nor­má­ba is üt­kö­zik, to­váb­bá az érin­tett sze­mély ala­nyi jo­ga­it sérti, úgy min­den­képp meg­nyí­lik az om­buds­man moz­gás­te­re. (Amennyi­ben a hi­bá­nak nincs az egyén­re nézve kö­vet­kez­mé­nye, úgy a köz­igaz­ga­tás rend­sze­rén belül or­vo­sol­ni lehet a prob­lé­mát, akár a fe­let­tes szerv, a KEHI, az ÁSZ vagy végső fokon az ügyész­ség által.) Ha vi­szont az érin­tett sze­mély sza­bad­sá­gát sérti a köz­igaz­ga­tás, de ezt nem tud­juk nor­ma­sér­tés­re vissza­ve­zet­ni, úgy a biz­tos­nak sa­já­tos sze­re­pe lehet, a „puha jog” esz­kö­zé­vel akkor is kez­de­mé­nyez­het pél­dá­ul – egye­di ki­vé­te­lek­re, jog­hé­za­gok­ra rá­mu­tat­va – jog­sza­bály-mó­do­sí­tást.2 A fenti ket­tős funk­ci­ót to­vább ár­nyal­ja, hogy egye­sek az alap­jo­gok vé­del­me mel­lett ál­ta­lá­nos al­kot­mány­vé­del­mi sze­re­pet tu­laj­do­ní­ta­nak a biz­tos­nak (So­mody, 2001),3 míg mások ta­gad­ják ennek lét­jo­gát (Varga, 2004:176).4

Az om­buds­ma­nok tí­pu­sa­i­nak a szak­iro­da­lom­ban igen som­más ka­te­go­ri­zá­lá­sa­it ta­lál­hat­juk meg. Gab­ri­ele Kucs­ko-Stadl­mayer három ka­te­gó­ri­át kü­lö­nít el az el­len­őr­zés tár­gya, az el­len­őr­zés sza­bá­lyai, va­la­mint kü­lö­nös­képp a ha­tás­kö­rök alap­ján: az alap­mo­dellt vagy klasszi­kus mo­dellt, jog­ál­la­mi mo­dellt és az em­be­ri jogi mo­dellt. Az el­ső­nél a „puha” ha­tás­kö­rök, az aján­lá­sok jel­lem­ző­ek a köz­igaz­ga­tás el­len­őr­zé­sé­ben. A má­so­dik­nál már tá­gabb cse­lek­vé­si le­he­tő­sé­ge­ket fi­gyel­he­tünk meg, míg a har­ma­dik­nál ki­fe­je­zet­ten az em­be­ri jogok te­kin­te­té­ben áll­nak fenn szá­mot­te­vő jo­go­sít­vá­nyok (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:97–101).5 Ál­lás­pon­tom sze­rint a jog­kö­rök terén nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben ér­vé­nye­sü­lő hal­lat­la­nul szí­nes re­per­to­árt rend­kí­vül nehéz három mo­dell­be be­zsú­fol­ni. A ka­te­gó­ri­ák ha­tá­rai el­mo­sód­hat­nak, és to­váb­bi al­tí­pu­sok igé­nye me­rül­het fel.6

Ha­zánk­ban, az ak­ko­ri Al­kot­mány elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en, az 1993. évi LIX. tör­vény hozta létre az om­buds­ma­ni tiszt­sé­get, „több­fe­jű” for­má­ban. Az ál­ta­lá­nos om­buds­man az ál­lam­pol­gá­ri jogok or­szág­gyű­lé­si biz­to­sa volt, és mű­kö­dött egy ki­sebb­sé­gi ügyi7 és egy adat­vé­del­mi biz­tos is; mind­hár­muk­nak mi­nisz­te­ri be­so­ro­lás járt. Az ál­ta­lá­nos biz­tos ren­del­ke­zett egy ál­lam­tit­ká­ri be­so­ro­lás­ban te­vé­keny­ke­dő ál­ta­lá­nos he­lyet­tes­sel is. Az első om­buds­ma­no­kat vi­szont csak a tör­vény ha­tály­ba­lé­pé­sé­hez ké­pest csúsz­va, 1995-ben vá­lasz­tot­ták meg.8 Az új Alap­tör­vény meg­al­ko­tá­sát kö­ve­tő­en fo­gad­ták el a vo­nat­ko­zó jog­sza­bályt, a 2011. évi CXI. tör­vényt (a to­váb­bi­ak­ban: Obtv.). Az ál­ta­lá­nos biz­tos el­ne­ve­zé­se alap­ve­tő jogok biz­to­sá­vá vál­to­zott. A név nem pusz­tán egy­sze­rű nyel­vi for­du­la­tot fejez ki, va­la­me­lyest meg­szab­ja a mű­kö­dé­si irányt is.

Varga Zs. And­rás ki­vá­ló mo­nog­rá­fi­á­já­ban szé­les pél­da­sort állít fel arra, hogy az Al­kot­mány­bí­ró­ság mi­képp hasz­nál­ja (kissé kö­vet­ke­zet­le­nül) az al­kot­má­nyos jog, ál­lam­pol­gá­ri jog, alap­ve­tő jog, em­be­ri jog fo­gal­ma­kat (Varga, 2004:72–73).9 Egy­ér­tel­mű, hogy az em­be­ri jog fi­lo­zó­fi­ai ka­te­gó­ria. On­nan­tól lesz ennek egyik eleme (mond­juk a gyü­le­ke­zé­si jog) al­kot­má­nyos jog, hogy be­ke­rül egy adott or­szág alap­tör­vé­nyé­be. Alap­ve­tő jog adott sze­mély te­kin­te­té­ben nem csu­pán az al­kot­mány­ban fog­lalt jog lehet, hanem pél­dá­ul egy nem­zet­kö­zi szer­ző­dés által sza­va­tolt em­be­ri jog is.10 Ál­lam­pol­gá­ri joga csak az adott állam pol­gá­rá­nak lehet, így ez egy­fe­lől szű­kebb fo­ga­lom az alap­ve­tő jog­nál,11 más­fe­lől vi­szont az ál­lam­pol­gá­ri jog tá­gabb kört is fel­ölel­het. Ugyan­is a sze­mély­nek le­het­nek ala­cso­nyabb, nem al­kot­má­nyos szin­tű jog­sza­bá­lyok által ga­ran­tált ala­nyi jogai is. Per­sze szin­te min­den ala­nyi jog át­té­te­le­sen össze­füg­gés­be hoz­ha­tó va­la­me­lyik alap­jog­gal. „Össze­gez­ve tehát az mond­ha­tó ki, hogy van­nak olyan, az Al­kot­mány­nál ala­cso­nyabb szin­tű jog­sza­bá­lyok­ban biz­to­sí­tott jo­go­sult­sá­gok, ame­lyek meg­sér­té­se egy­út­tal va­la­mely al­kot­má­nyos jog sé­rel­mét is meg­va­ló­sít­ja. Nem ele­gen­dő azon­ban, hogy ezek a jo­go­sult­sá­gok csu­pán össze­füg­gést mu­tas­sa­nak va­la­mely al­kot­má­nyos jog­gal. A kap­cso­lat­nak kell hogy le­gyen va­la­mi­lyen sa­já­tos­sá­ga, meg­kü­lön­böz­te­tő jegye, amely az adott jo­go­sult­sá­got al­kot­má­nyos je­len­tő­sé­gű­vé emeli. Ilyen lehet pél­dá­ul, ha egy tör­vé­nyi ren­del­ke­zés egy alap­jog tar­tal­mát ha­tá­roz­za meg, vagy egy al­kot­má­nyos jog ér­vé­nye­sü­lé­sé­nek lé­nye­ges ga­ran­ci­á­ját rög­zí­ti” (So­mody, 2004:324).

Mind­ezek tük­ré­ben az alap­ve­tő jogok biz­to­sa el­ne­ve­zés meg­fe­le­lőbb­nek tűnik, el­len­ke­ző eset­ben a biz­tos az egész jog­rend­szer egy­faj­ta „szu­per el­len­őré­nek” tűn­het­ne. Más­részt így job­ban te­kin­tet­be ve­en­dők az Alap­tör­vény által nem tar­tal­ma­zott alap­jo­gok is.12

Az om­buds­man és a he­lyet­te­sek ha­tás­kö­re

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa, az alap­jo­gok át­fo­gó vé­del­mé­nek fel­ada­ta mel­lett, az Obtv.-ben spe­ci­á­lis fel­ada­to­kat ka­pott: né­hány cél­cso­por­tot mint­egy ki­emel­ten kell vé­del­mez­nie, il­le­tő­leg né­hány fel­ada­tot – a klasszi­kus jog­vé­de­lem mel­lett – el kell lát­nia. Te­vé­keny­sé­ge során – kü­lö­nö­sen hi­va­tal­ból in­dí­tott el­já­rá­sok le­foly­ta­tá­sá­val – meg­kü­lön­böz­te­tett fi­gyel­met for­dít a 2007. évi XCII. tör­vénnyel ki­hir­de­tett, a fo­gya­té­kos­ság­gal élő sze­mé­lyek jo­ga­i­ról szóló egyez­mény vég­re­haj­tá­sá­nak se­gí­té­sé­re, vé­del­mé­re és el­len­őr­zé­sé­re. Át­te­kin­ti és elem­zi az alap­ve­tő jogok ma­gyar­or­szá­gi hely­ze­tét, és az alap­ve­tő jo­gok­kal össze­füg­gő, Ma­gyar­or­szá­gon tör­tént jog­sér­té­sek­ről sta­tisz­ti­kai ki­mu­ta­tást ké­szít. Az egyen­lő bá­nás­mód kö­ve­tel­mé­nyé­nek ér­vé­nye­sü­lé­sét el­len­őr­ző köz­igaz­ga­tá­si szerv, a Nem­ze­ti Adat­vé­del­mi és In­for­má­ció­sza­bad­ság Ha­tó­ság, a Füg­get­len Ren­dé­sze­ti Pa­nasz­tes­tü­let, az ok­ta­tá­si jogok biz­to­sa, az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak meg­ke­re­sé­se alap­ján, a sta­tisz­ti­kai ki­mu­ta­tás­hoz sze­mé­lyes ada­to­kat nem tar-tal­ma­zó össze­sí­tett ada­to­kat szol­gál­tat. Az om­buds­man az Obtv. ér­tel­mé­ben ki­emelt fel­ada­tot ka­pott: a po­pu­la­ris actio meg­szű­né­se után kü­lö­nö­sen fon­tos, hogy a jog­sza­bá­lyok Alap­tör­vénnyel való össz­hang­já­nak fe­lül­vizs­gá­la­tát kér­he­ti az Al­kot­mány­bí­ró­ság­nál.

Az om­buds­man és a he­lyet­te­sek meg­vá­lasz­tá­sa

Az Or­szág­gyű­lés az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a ja­vas­la­tá­ra vá­laszt­ja meg az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a jövő nem­ze­dé­kek ér­de­ke­i­nek vé­del­mét el­lá­tó he­lyet­te­sét, va­la­mint az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a Ma­gyar­or­szá­gon élő nem­ze­ti­sé­gek jo­ga­i­nak vé­del­mét el­lá­tó he­lyet­te­sét. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak he­lyet­te­se fe­lett – a meg­bí­za­tás lét­re­jöt­té­nek és meg­szün­te­té­sé­nek ki­vé­te­lé­vel – a mun­kál­ta­tói jo­go­kat az alap­ve­tő jogok biz­to­sa gya­ko­rol­ja. Alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak és he­lyet­te­sé­nek min­den olyan jo­gász vég­zett­sé­gű, az or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lők vá­lasz­tá­sán vá­laszt­ha­tó ma­gyar ál­lam­pol­gár meg­vá­laszt­ha­tó, aki az e sza­kasz­ban elő­írt kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­lel. Az Or­szág­gyű­lés az alap­ve­tő jogok biz­to­sát azok közül a ki­emel­ke­dő tu­dá­sú el­mé­le­ti vagy leg­alább tíz­évi szak­mai gya­kor­lat­tal ren­del­ke­ző jo­gá­szok közül vá­laszt­ja meg, akik har­minc­ötö­dik élet­évü­ket be­töl­töt­ték, és az alap­ve­tő jo­go­kat érin­tő el­já­rá­sok le­foly­ta­tá­sá­ban, fel­ügye­le­té­ben vagy tu­do­má­nyos el­mé­le­té­ben je­len­tős ta­pasz­ta­la­tok­kal ren­del­kez­nek. E sza­bá­lyok – kü­lö­nö­sen az Al­kot­mány­bí­ró­ság ké­sőbb em­lí­ten­dő sza­bá­lyo­zá­sá­hoz ké­pest – di­csé­re­te­sek, ugyan­is a vo­nat­ko­zó szak­mai gya­kor­la­tot ki­fe­je­zet­ten az al­kot­má­nyos alap­jo­gok te­kin­te­té­ben vár­ják el. (Mond­juk egy ki­emel­ke­dő agr­ár­jo­gász pro­fesszor nem biz­tos, hogy az al­kot­mány­jog te­kin­te­té­ben is ki­emel­ke­dő tu­dás­sal ren­del­ke­zik.) Al­kot­mány­bí­ró vi­szont lehet egy 45. élet­évet be­töl­tött szak­em­ber, bár­mi­lyen jog­te­rü­le­ten is te­vé­keny­ke­dik. (Te­gyük hozzá, az Al­kot­mány­bí­ró­ság az egyes szak­jog­ágak nor­má­it veti össze az Alap­tör­vénnyel, így az előb­bi­ek terén is fon­tos a ki­emel­ke­dő szak­ér­te­lem. A ti­zen­öt al­kot­mány­bí­ró tu­dá­sa „össze­adó­dik”.) Ki kell emel­nünk, hogy a hazai sza­bá­lyo­zás szak­mai el­vá­rá­sai nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben is pél­dá­san szi­go­rú­ak, he­lye­sen. Ér­de­kes, hogy a klasszi­kus svéd mo­dell­nél, va­la­mint pél­dá­ul az erős om­buds­man­nal ren­del­ke­ző Por­tu­gá­li­á­ban és Spa­nyol­or­szág­ban sincs vég­zett­sé­gi kri­té­ri­um (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:32, 225, 239). A svéd­or­szá­gi gya­kor­lat sze­rint vi­szont az om­buds­ma­nok szin­te min­dig ko­ráb­bi magas be­osz­tá­sú bírák (Szik­lay, 2012:19). Len­gyel­or­szág­ban a ki­fe­je­zet­ten „ki­emel­ke­dő jogi tudás” a je­lö­lé­si fel­té­tel, míg Ro­má­ni­á­ban ezzel pár­hu­za­mo­san a mi­én­ket is jóval meg­ha­la­dó, 18 év gya­kor­la­tot vár­nak el az om­buds­man­tól. Nyil­ván­va­ló­an a biz­tos mo­rá­lis ha­tal­ma miatt a sze­mé­lyi­sé­ge is igen fon­tos, a szak­tu­dá­sa mel­lett. Len­gyel­or­szág­ban a je­lölt er­köl­csi ér­té­kei és szo­ci­á­lis ér­zé­keny­sé­ge is el­vá­rás, Szlo­vá­ki­á­ban om­buds­man „ma­ku­lát­lan sze­mé­lyi­ség” lehet (Szik­lay, 2012:19). A he­lyet­te­sek­re ana­lóg sza­bály vo­nat­ko­zik. A par­la­ment az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a jövő nem­ze­dé­kek ér­de­ke­i­nek vé­del­mét el­lá­tó he­lyet­te­sét azok közül a har­minc­ötö­dik élet­évü­ket be­töl­tött jo­gá­szok közül vá­laszt­ja meg, akik ki­emel­ke­dő el­mé­le­ti tu­dás­sal vagy leg­alább tíz­éves szak­mai gya­kor­lat­tal ren­del­kez­nek, és a jövő nem­ze­dé­kek ér­de­ke­it érin­tő el­já­rá­sok le­foly­ta­tá­sá­ban, fel­ügye­le­té­ben vagy tu­do­má­nyos el­mé­le­té­ben je­len­tős ta­pasz­ta­la­tok­kal bír­nak.

Az Obtv. rend­kí­vül szi­go­rú, ún. vissza­me­nő­le­ges össze­fér­he­tet­len­sé­gi sza­bá­lyo­kat is al­kal­maz. Nem lehet az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vagy he­lyet­te­se az, aki a vá­lasz­tás­ra irá­nyu­ló ja­vas­lat meg­té­te­lé­nek idő­pont­ját meg­elő­ző négy évben or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő, köz­tár­sa­sá­gi elnök, a kor­mány tagja, ál­lam­tit­kár, ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő, pol­gár­mes­ter, al­pol­gár­mes­ter, nem­ze­ti­sé­gi ön­kor­mány­zat tagja, jegy­ző, a Ma­gyar Hon­véd­ség hi­va­tá­sos ál­lo­má­nyú tagja, a rend­vé­del­mi szer­vek és rend­vé­del­mi fel­ada­tot el­lá­tó szer­vek hi­va­tá­sos ál­lo­má­nyú tagja, párt tiszt­ség­vi­se­lő­je vagy al­kal­ma­zott­ja volt. Nyil­ván­va­ló­an e sza­bá­lyok a rész­re­haj­lás­tól men­tes mű­kö­dést hi­va­tot­tak sza­va­tol­ni. Az om­buds­man ugyan­is a fent em­lí­tett szer­ve­ket fo­ko­zott va­ló­szí­nű­ség­gel el­len­őr­zi. A par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ség vissza­me­nő­le­ges össze­fér­he­tet­len­né nyil­vá­ní­tá­sa ezen össze­füg­gés­ben (mivel az om­buds­man az Or­szág­gyű­lést nem fel­ügye­li) ér­de­kes­nek tűn­het, de a par­la­men­ta­riz­mus lo­gi­ká­já­ból, vagy­is a kor­mány­zat par­la­men­ti füg­gő­sé­gé­ből lo­gi­ku­san kö­vet­ke­zik a ti­la­lom. A köz­tár­sa­sá­gi elnök az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a sze­mé­lyé­re az alap­ve­tő jogok biz­to­sa meg­bí­za­tá­si ide­jé­nek a le­jár­tát meg­elő­ző ki­lenc­ven napon belül, de leg­ké­sőbb a meg­bí­za­tá­si idő le­jár­tát meg­elő­ző negy­ven­ötö­dik napon tesz ja­vas­la­tot. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a meg­bí­za­tá­sa az Obtv. 16. § (1) be­kez­dés b)–g) pont­já­ban meg­ha­tá­ro­zott okból szűnt meg, a köz­tár­sa­sá­gi elnök a meg­bí­za­tás meg­szű­né­sé­től szá­mí­tott har­minc napon belül tesz ja­vas­la­tot az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a sze­mé­lyé­re. Ha a ja­va­solt sze­mélyt az Or­szág­gyű­lés nem vá­laszt­ja meg, az ál­lam­fő leg­ké­sőbb har­minc napon belül új ja­vas­la­tot tesz. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak ja­va­solt sze­mélyt a par­la­ment – az om­buds­man fel­adat­kö­rét érin­tő­en – ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző bi­zott­sá­ga meg­hall­gat­ja. A biz­tos egy al­ka­lom­mal új­ra­vá­laszt­ha­tó.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a he­lyet­te­sé­nek a sze­mé­lyé­re a he­lyet­tes meg­bí­za­tá­si ide­jé­nek a le­jár­tát meg­elő­ző ki­lenc­ven napon belül, de leg­ké­sőbb a meg­bí­za­tá­si idő le­jár­tát meg­elő­ző negy­ven­ötö­dik napon tesz ja­vas­la­tot. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa he­lyet­te­sé­nek a meg­bí­za­tá­sa az Obtv. 17. § (1) be­kez­dés b)–g) pont­já­ban meg­ha­tá­ro­zott okból szűnt meg, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a meg­bí­za­tás meg­szű­né­sé­től szá­mí­tott har­minc napon belül tesz ja­vas­la­tot az alap­ve­tő jogok biz­to­sa he­lyet­te­sé­nek a sze­mé­lyé­re. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa he­lyet­te­sé­nek ja­va­solt sze­mélyt az Or­szág­gyű­lés nem vá­laszt­ja meg, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa leg­ké­sőbb har­minc napon belül új ja­vas­la­tot tesz. A je­lö­lé­si rend­szer lo­gi­ká­ja az volt, hogy az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vá­laszt­has­sa meg a sze­mélyt, aki­vel ha­té­ko­nyan képes együtt­mű­köd­ni. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a Ma­gyar­or­szá­gon élő nem­ze­ti­sé­gek jo­ga­i­nak vé­del­mét el­lá­tó he­lyet­te­sé­nek sze­mé­lyé­re vo­nat­ko­zó ja­vas­la­tá­nak meg­té­te­le előtt kö­te­les ki­kér­ni az or­szá­gos nem­ze­ti­sé­gi ön­kor­mány­za­tok vé­le­mé­nyét. (Te­gyük hozzá, hogy ez a vé­le­mény tar­tal­mi­lag nem köti az om­buds­mant.) Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa he­lyet­te­sé­nek ja­va­solt sze­mélyt az Or­szág­gyű­lés­nek a he­lyet­tes fel­adat­kö­rét érin­tő­en ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző bi­zott­sá­ga meg­hall­gat­ja. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak he­lyet­te­se egy­szer új­ra­vá­laszt­ha­tó.

Össze­fér­he­tet­len­ség

Az om­buds­man és a he­lyet­te­sek te­vé­keny­sé­ge össze­egyez­tet­he­tet­len min­den más ál­la­mi, ön­kor­mány­za­ti, tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai tiszt­ség­gel vagy meg­bí­za­tás­sal. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se más ke­re­ső­te­vé­keny­sé­get nem foly­tat­hat, és egyéb te­vé­keny­sé­gé­ért – a tu­do­má­nyos, ok­ta­tói, mű­vé­sze­ti, szer­zői jogi vé­de­lem alá eső, va­la­mint lek­to­ri és szer­kesz­tői te­vé­keny­sé­get ki­vé­ve – dí­ja­zást nem fo­gad­hat el, és nem lehet gaz­da­sá­gi tár­sa­ság ve­ze­tő tiszt­ség­vi­se­lő­je, fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gá­nak tagja, va­la­mint gaz­da­sá­gi tár­sa­ság sze­mé­lyes köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­le­zett tagja. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se a meg­vá­lasz­tá­sát kö­ve­tő har­minc napon belül, majd ezt kö­ve­tő­en min­den évben ja­nu­ár 31-ig, va­la­mint a meg­bí­za­tá­sá­nak meg­szű­né­sét kö­ve­tő har­minc napon belül az or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lők va­gyon­nyi­lat­ko­za­tá­val azo­nos tar­tal­mú va­gyon­nyi­lat­ko­za­tot tesz. A va­gyon­nyi­lat­ko­zat­hoz csa­tol­ni kö­te­les a vele közös ház­tar­tás­ban élő há­zas- vagy élet­tár­sá­nak, gyer­me­ke­i­nek (a to­váb­bi­ak­ban együtt: csa­lád­tag) az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se va­gyon­nyi­lat­ko­za­tá­val azo­nos tar­tal­mú va­gyon­nyi­lat­ko­za­tát. A va­gyon­nyi­lat­ko­zat-té­tel el­mu­lasz­tá­sa ese­tén – a va­gyon­nyi­lat­ko­zat be­nyúj­tá­sá­ig – az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se meg­bí­za­tá­sát nem gya­ko­rol­hat­ja, ja­va­dal­ma­zás­ban nem ré­sze­sül.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak és he­lyet­te­se­i­nek
jog­ál­lá­sa és ja­va­dal­ma­zá­sa

A ha­tá­lyos Obtv. sze­rint az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se az előd­je meg­bí­za­tá­sá­nak meg­szű­né­se­kor, vagy ha előd­je meg­bí­za­tá­sá­nak meg­szű­né­sét kö­ve­tő­en vá­lasz­tot­ták meg, a meg­vá­lasz­tá­sá­val lép hi­va­tal­ba. Meg­vá­lasz­tá­su­kat kö­ve­tő­en az Or­szág­gyű­lés előtt esküt tesz­nek. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa el­já­rá­sa során füg­get­len, csak a tör­vény­nek van alá­ren­del­ve, te­vé­keny­sé­gé­vel össze­füg­gés­ben nem uta­sít­ha­tó. E dek­la­ra­tív ren­del­ke­zés az Obtv. té­te­les sza­bá­lyai által nyer ga­ran­ci­át. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa mi­nisz­te­ri il-let­mény­re és jut­ta­tá­sok­ra jo­go­sult azzal, hogy a ve­ze­tői il­let­mény­pót­lék mér­té­ke a mi­nisz­te­ri ve­ze­tői il­let­mény­pót­lék más­fél­sze­re­se, he­lyet­te­se ál­lam­tit­ká­ri il­let­mény­re és jut­ta­tá­sok­ra jo­go­sult. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és he­lyet­te­se a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás el­lá­tá­sa­i­ra való jo­go­sult­ság szem­pont­já­ból köz­szol­gá­la­ti jog­vi­szony­ban fog­lal­koz­ta­tott biz­to­sí­tott­nak mi­nő­sül. Az om­buds­ma­nok meg­bí­za­tá­sá­nak idő­tar­ta­ma köz­igaz­ga­tá­si szerv­nél köz­szol­gá­la­ti jog­vi­szony­ban töl­tött idő­nek szá­mít. (A más, magas tiszt­ség­hez való vi­szo­nyí­tás meg­fe­lel az om­buds­ma­ni dí­ja­zás nem­zet­kö­zi gya­kor­la­tá­nak. Van, ahol szin­tén a mi­nisz­te­rek­hez, kép­vi­se­lő­höz, más­hol leg­fel­sőbb bí­ró­sá­gi bírák ja­va­dal­má­hoz szab­ják a dí­ja­zást. Nem te­kint­het­jük sze­ren­csés­nek azon mo­dellt, ahol más szerv ese­ti­leg dönt az il­let­mény­ről. Fő­képp azt hely­te­le­nít­het­jük, ha ez a más szerv egy mi­nisz­té­ri­um.)

Mo­nok­ra­ti­kus vagy „több­fe­jű” biz­tost?

E kér­dés­ről osz­lik meg talán leg­in­kább a szak­ma vé­le­mé­nye. A ko­ráb­bi több biz­tos­ra épít­ke­ző mo­dellt töb­bek kö­zött a már em­lí­tett irá­nyí­tá­si bi­zony­ta­lan­ság miatt ala­kí­tot­ták át „egy­fe­jű­vé”. A szak­ma egy ré­szé­nek ag­gó­dó kri­ti­ká­ja övez­te a re­for­mo­kat. „A he­lyet­te­si rend­szer fo­gal­mi­lag ma­gá­ban hor­doz egy el­lent­mon­dást: ebben a szisz­té­má­ban ugyan­is egy­rész­ről lét­re­hoz­nak egy (he­lyet­tes) biz­to­si tiszt­sé­get annak ér­de­ké­ben, hogy az azt be­töl­tő (he­lyet­tes) om­buds­man sze­mé­lyes fel­lé­pés­sel, sze­mé­lyi­sé­ge ere­jét fel­hasz­nál­va lássa el fel­ada­tát, más­rész­ről azon­ban ehhez nem biz­to­sí­ta­nak szá­má­ra ön­ál­ló­sá­got. Ne­he­zen ad­hat­ja egy he­lyet­tes biz­tos a sze­mé­lyi­ség, a sze­mé­lyes meg­győ­ző­dés ere­jét egy olyan ál­lás­pont­hoz, ame­lyet va­ló­já­ban az adott om­buds­man­struk­tú­ra belső sza­bá­lyai sze­rin­ti meg­egye­zés vagy uta­sí­tás alap­ján kép­vi­sel. Mind­ez­zel szem­ben a sza­ko­sí­tás, vagy­is a ki­emelt és spe­ci­á­lis jog­vé­de­lem biz­to­sí­tá­sa olyan nyo­mós érv lehet az egy­sze­mé­lyes ál­ta­lá­nos ha­tás­kö­rű om­buds­ma­ni in­téz­mény dif­fe­ren­ci­á­lá­sa mel­lett, ami ön­ál­ló szak­biz­to­si rend­szer­ben meg­va­ló­sít­ha­tó olyan módon, hogy az nem jár az em­lí­tett hát­rá­nyok­kal, vi­szont a dif­fe­ren­ci­á­lás szá­mos to­váb­bi elő­nyét is ma­gá­ban hor­doz­za” (So­mody, 2009:7).13 Varga Zs. And­rás azon­ban ki­vá­ló­an mutat rá a több egyen­ran­gú biz­tos­sal dol­go­zó mo­dell mel­lék­zön­gé­i­re. „Nem vitás, hogy az egy meg­ha­tá­ro­zott al­kot­má­nyos jog vé­del­mé­re vá­lasz­tott biz­tos­nak ezt az al­kot­má­nyos jogot kell lá­tó­kö­ré­ben tar­ta­nia. Első meg­kö­ze­lí­tés­ben ez nem okoz­hat gon­dot, akár akkor sem, ha min­den egyes al­kot­má­nyos jogot ön­ál­ló biz­tos vé­de­ne: ahány jog, annyi biz­tos, ergo ma­xi­má­lis vé­de­lem. Csak­hogy hibás ered­mény­re ju­tunk, ha az egyes al­kot­má­nyos jo­go­kat ki­zá­ró­lag a jog­rend ma­guk­ban való, füg­get­le­nül le­ír­ha­tó ér­té­ke­i­nek te­kint­jük. Az egyes al­kot­má­nyos jogok ugyan­is el­vá­laszt­ha­tat­la­nok az őket hor­do­zó jog­alany­tól, a sze­mély­től. Ebből kö­vet­ke­ző­en a sze­mélyt meg­il­le­tő egyes al­kot­má­nyos jogok egy­más­tól sem vá­laszt­ha­tók el, csak egy­más­ra te­kin­tet­tel ér­tel­mez­he­tők” (Varga, 2010:433). To­váb­bi prob­lé­ma lehet, hogy a jog­al­ko­tó a „több­fe­jű” rend­szer­rel akar­va-aka­rat­lan egy­faj­ta alap­jo­gi ér­ték­ren­det állít fel, egyes alap­jo­go­kat ki­emel­ve, külön je­len­tő­sé­get tu­laj­do­nít­va nekik, míg má­so­kat kissé hát­tér­be szo­rít, mint­egy az ál­ta­lá­nos ka­lap­ba he­lyez­ve azo­kat. A leg­ne­he­zeb­ben el­dönt­he­tő jogi prob­lé­ma rend­sze­rint az, ha több alap­jog kerül kol­lí­zi­ó­ba. Az em­be­ri mél­tó­ság­hoz való jog és a vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás való jog üt­kö­zé­se ese­tén pél­dá­ul a két téma közül me­lyik om­buds­man járna el? Jakab And­rás sze­rint a saj­tó­nyil­vá­nos­sá­got az egy­sze­mé­lyi ve­ze­tés job­ban ki tudja hasz­nál­ni, ezen össze­füg­gés­ben a külön om­buds­ma­nok nem pusz­tán szük­ség­te­le­nek, hanem ki­fe­je­zet­ten kont­ra­pro­duk­tí­vak. Ennek is tu­laj­do­nít­ha­tó, hogy Eu­ró­pá­ban a 49 rend­szer­ből mint­egy 40 mo­nok­ra­ti­kus­nak mi­nő­sít­he­tő (Jakab, 2011:138). Két­ség­te­len azon­ban, hogy a sok el­té­rő struk­tu­rá­lis meg­ol­dás közül az egy­sze­mé­lyes, per­szo­na­li­zált jel­le­gű om­buds­ma­ni in­téz­mény igazi el­len­tét­pár­ját a tes­tü­le­ti jel­leg­gel mű­kö­dő, kol­lek­tív om­buds­ma­ni szerv je­len­ti.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak el­já­rá­sa

Fen­tebb már em­lí­tet­tük, hogy az om­buds­man klasszi­ku­san a köz­igaz­ga­tás mű­kö­dé­sét, il­let­ve ezen mű­kö­dés során az em­be­ri jogok ér­vény­re jut­ta­tá­sát vizs­gál­ja (a ma­gyar mo­dell­ben a köz­igaz­ga­tás e kör­ben tágan ér­tel­me­zen­dő): ha a ha­tó­ság te­vé­keny­sé­ge vagy mu­lasz­tá­sa a be­ad­ványt tevő sze­mély alap­ve­tő jogát sérti, vagy annak köz­vet­len ve­szé­lyé­vel jár (össze­fog­la­ló el­ne­ve­zés­sel: visszás­ság), fel­té­ve, hogy a ren­del­ke­zés­re álló köz­igaz­ga­tá­si jog­or­vos­la­ti le­he­tő­sé­ge­ket – ide nem értve a köz­igaz­ga­tá­si ha­tá­ro­zat bí­ró­sá­gi fe­lül­vizs­gá­la­tát – már ki­me­rí­tet­te, vagy jog­or­vos­la­ti le­he­tő­ség nincs szá­má­ra biz­to­sít­va. A ha­tá­lyos Obtv. a ko­ráb­bi­val szem­ben a fen­ti­ek sze­rint – ha igen la­ko­ni­ku­san is – de leg­alább de­fi­ni­ál­ja a jog­iro­da­lom­ban és a té­te­les jog­ban ko­ráb­ban nem el­ter­jedt visszás­ság fo­gal­mát, az előző vo­nat­ko­zó jog­sza­bály­ban még ez sem sze­re­pelt. Ko­ráb­ban csu­pán – nor­ma­tív tám­pont hi­á­nyá­ban – maga az om­buds­ma­ni gya­kor­lat volt kény­te­len ér­tel­mez­ni a fo­gal­mat (Só­lyom, 2001:14).14 Nyelv­ta­ni­lag a visszás­sá­gon hely­te­len, rend­el­le­nes, kel­le­met­len hely­ze­tet ér­tünk (Varga, 2004:77).15 Hoz­zá­té­ve, hogy a ka­te­gó­ria (leg­alább tömör) de­fi­ni­á­lá­sa el­en­ged­he­tet­len egy ilyen súlyú jog­sza­bály te­kin­te­té­ben, a fo­gal­mat magam mégis ki­fe­je­ző­nek tar­tom. Ki­fe­je­zi még­hoz­zá azt, hogy nem csu­pán a szűk ér­te­lem­ben vett jog­sér­té­sek ese­tén jár­hat el a biz­tos, hanem pél­dá­ul rá­mu­tat­hat olyan jogi hi­bák­ra, me­lye­ket a jog­al­kal­ma­zó szer­vek, ha­tó­sá­gok a té­te­les jog alap­ján nem tar­ta­ná­nak tör­vény­el­le­nes­nek, talán még az AB sem ítél­né Alap­tör­vény­be üt­kö­ző­nek, de a jog­al­ko­tó szer­vek­nek cél­sze­rű lehet a vo­nat­ko­zó nor­mát fi­no­mí­ta­ni­uk. Vagy eset­leg az el­já­ró ha­tó­ság­nak – még ha a fe­let­tes szer­ve nem is fel­tét­le­nül uta­sí­ta­ná erre – il­le­ne gya­kor­la­tán szak­ma­i­lag vál­toz­tat­nia. Fo­gal­mi el­lent­mon­dást látok – adott eset­ben – abban, hogy a jog­or­vos­la­ti le­he­tő­sé­ge­ket ki kell me­rí­te­ni, vi­szont jog­or­vos­la­ti le­he­tő­ség ál­ta­lá­ban eleve csak már meg­tör­tént jog­sér­té­sek­kel szem­ben áll fenn. A ve­széllyel szem­ben nem lehet igény­be venni jog­or­vos­la­tot. Ezt a min­den­ko­ri konk­rét jog­ese­tek fé­nyé­ben kell he­lye­sen ér­tel­mez­ni. (Ál­lás­pon­tom sze­rint a he­lyes ér­tel­me­zés az, hogy amennyi­ben va­la­mi­lyen jogi ér­te­lem­ben vett ve­szély konk­ré­tan ki­mu­tat­ha­tó és el­há­rít­ha­tó, úgy a tör­vény­nek azon for­du­la­ta alap­ján van le­he­tő­ség om­buds­ma­ni fel­lé­pés­re, mi­sze­rint az adott hely­zet­re – a ve­szély­re – néz­vést „jog­or­vos­la­ti le­he­tő­ség nincs szá­má­ra biz­to­sít­va”.)

A köz­szol­gál­ta­tást végző szerv – füg­get­le­nül attól, hogy mi­lyen szer­ve­ze­ti for­má­ban mű­kö­dik – ki­zá­ró­lag e te­vé­keny­sé­gé­vel össze­füg­gés­ben vizs­gál­ha­tó. Nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben egyre in­kább jel­lem­ző­vé válik, hogy az om­buds­ma­nok nem csu­pán a szó leg­szű­kebb ér­tel­mé­ben vett köz­igaz­ga­tást vizs­gál­hat­ják. A biz­tos vizs­gá­la­ta sok he­lyen ki­ter­jeszt­he­tő nem­csak köz­igaz­ga­tá­si funk­ci­ót, hanem „köz­fel­ada­tot” el­lá­tó, „köz­szol­gál­ta­tást végző” ma­gán­szer­ve­ze­tek­re is.

Az om­buds­ma­nok igaz­ság­szol­gál­ta­tás­sal kap­cso­la­tos jog­kö­re nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben igen tarka képet mutat. Ér­de­kes­ség­kép­pen je­lez­zük, hogy a ko­ráb­bi Obtv. ere­de­ti­leg a bí­ró­sá­go­kon kívül az igaz­ság­ügyi szer­ve­ket nem vonta ki a biz­tos vizs­gá­ló­dá­si ter­ré­nu­má­ból. Az Al­kot­mány­bí­ró­ság ezt a le­he­tő­sé­get meg­sem­mi­sí­tet­te, mond­ván: jog­bi­zony­ta­lan­sá­got ered­mé­nyez a sokak sze­rint igaz­ság­szol­gál­ta­tás­sal rokon „igaz­ság­ügyi szerv” fo­gal­má­nak pon­tat­lan­sá­ga (Ju­hász, 2012:39). Ennek nyo­mán 2001 de­cem­be­ré­ben tör­vény­mó­do­sí­tás tör­tént. Ez alap­ján a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tók (az igaz­ság­ügy tág fo­gal­mi kö­ré­ből egye­dül) be­ke­rül­tek a biz­tos vizs­gá­ló­dá­si kö­ré­be. Az új Obtv. lé­nye­gé­ben ezt a rend­szert vette át (Ju­hász, 2012:40). A ha­ta­lom­meg­osz­tás el­vé­ből és az igaz­ság­szol­gál­ta­tás füg­get­len­sé­gé­nek kö­ve­tel­mé­nyé­ből adó­dó­an az om­buds­ma­nok az igaz­ság­szol­gál­ta­tás­nak ál­ta­lá­ban leg­fel­jebb az ad­mi­niszt­ra­tív te­vé­keny­sé­gét vizs­gál­hat­ják. Ez alól mar­káns ki­vé­tel a svéd, finn és len­gyel rend­szer. Előb­bi ket­tő­ben arra is van mód, hogy a biz­tos ér­dem­ben be­avat­koz­zon a bí­ró­sá­gi el­já­rás­ba, tá­jé­koz­ta­tást kér­jen a bí­ró­tól, és végső soron be­fo­lyá­sol­ja a dön­tést (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:54). E jog­kö­rök­kel azon­ban – a betű sze­rin­ti tör­vé­nyi fel­ha­tal­ma­zás el­le­né­re – ter­mé­sze­te­sen vi­szony­lag vissza­fo­got­tan élnek, leg­in­kább el­já­rá­si mu­lasz­tá­sok ese­té­ben. Szlo­vé­ni­á­ban a biz­tos el­já­rá­si ké­se­de­lem és nyil­ván­va­ló ha­tás­kö­ri vissza­élés ese­tén avat­koz­hat be a bí­ró­sá­gi sza­kasz­ban lévő ügyek­be (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:55). Szlo­vá­ki­á­ban a bí­ró­ság „elvi hi­bá­ja” ese­té­re a tör­vény biz­to­sít­ja az om­buds­man jogát a be­avat­ko­zás­ra, ezen meg­fo­gal­ma­zás azon­ban – a gya­kor­lat alap­ján is – igen kép­lé­keny (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:56). Ál­lás­pon­tom sze­rint az igaz­ság­szol­gál­ta­tás füg­get­len­sé­gé­nek el­vé­be job­ban be­le­fér a cseh és az oszt­rák om­buds­ma­ni tes­tü­let ez irá­nyú moz­gás­te­re: ők a bí­ró­sá­gok ad­mi­niszt­ra­tív te­vé­keny­sé­gét vizs­gál­hat­ják (Ju­hász, 2012:34-35).

De lege fe­ren­da magam ez utób­bi mo­dellt en­ge­dé­lyez­ném Ma­gyar­or­szá­gon is, vagy­is az igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si ad­mi­niszt­rá­ci­ót és az el­já­rá­sok el­hú­zó­dá­sát el­len­őriz­het­né az alap­ve­tő jogok biz­to­sa. Ezt a moz­gás­te­ret ki­ter­jesz­te­ném az Al­kot­mány­bí­ró­ság ap­pa­rá­tu­sá­nak igaz­ga­tá­si te­vé­keny­sé­gé­re is. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a ha­tó­sá­gok te­vé­keny­sé­ge során fel­me­rült, az alap­ve­tő jo­gok­kal kap­cso­la­tos visszás­ság meg­szün­te­té­se ér­de­ké­ben hi­va­tal­ból el­já­rást foly­tat­hat. A hi­va­tal­ból in­dí­tott el­já­rás ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek pon­to­san meg nem ha­tá­roz­ha­tó, na­gyobb cso­port­ját érin­tő visszás­ság ki­vizs­gá­lá­sá­ra vagy egy alap­ve­tő jog ér­vé­nye­sü­lé­sé­nek át­fo­gó vizs­gá­la­tá­ra irá­nyul­hat. Ha az ügy­ben jog­erős köz­igaz­ga­tá­si ha­tá­ro­zat szü­le­tett, az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­hoz ennek köz­lé­sé­től szá­mí­tott egy éven belül lehet be­ad­vánnyal for­dul­ni. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a vizs­gá­la­ti le­he­tő­sé­ge az 1989. ok­tó­ber 23-át kö­ve­tő­en in­dult el­já­rá­sok­ra ter­jed ki. Az Obtv.-nek e ko­ráb­bi tör­vénnyel meg­egye­ző ren­del­ke­zé­se dek­la­rál­tan el­ha­tá­ro­ló­dik a rend­szer­vál­to­zás előt­ti el­já­rá­sok­tól, a jog­ál­la­mi­sá­got – a ko­ráb­bi re­zsim­mel jog­foly­to­nos­sá­got nem vál­lal­va – csu­pán a kér­dé­ses idő­pont­tól ere­dez­tet­ve. Az azóta el­telt majd három év­ti­zed miatt eleve va­ló­szí­nűt­len, hogy a jog­or­vos­la­tok ki­me­rí­té­se miatt egy­ál­ta­lán el­jár­hat­na-e a biz­tos. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa nem jár­hat el ugyan­is olyan ügy­ben, amely­ben a ha­tá­ro­zat fe­lül­vizs­gá­la­ta iránt bí­ró­sá­gi el­já­rás in­dult, vagy amely­ben jog­erős bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­zat szü­le­tett.

A be­ad­ványt be­nyúj­tó sze­mély ki­lé­tét az alap­ve­tő jogok biz­to­sa csak akkor fed­he­ti fel, ha ennek hi­á­nyá­ban a vizs­gá­lat nem lenne le­foly­tat­ha­tó. Ha a be­ad­ványt be­nyúj­tó sze­mély kéri, ki­lé­tét az alap­ve­tő jogok biz­to­sa nem fed­he­ti fel. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­hoz for­du­lá­sa miatt sen­kit sem érhet hát­rány. „Az om­buds­man min­den­kit egyen­lő mél­tó­sá­gú sze­mély­ként kezel, de a pa­na­szost/in­dít­vá­nyo­zót, a hely­zet pa­ran­csá­ra, még egyen­lőbb­nek” (Maj­té­nyi, 2009:13). Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak el­já­rá­sa in­gye­nes, a vizs­gá­lat költ­sé­ge­it a Hi­va­tal vi­se­li. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a hozzá be­nyúj­tott be­ad­vány alap­ján vizs­gá­la­tot foly­tat, és az e tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott in­téz­ke­dést al­kal­maz­za. Ez utób­bi for­du­lat nyil­ván nagy­ban függ a min­den­ko­ri biz­tos ér­tel­me­zé­sé­től. A külső szem­lé­lő szá­má­ra „cse­kély je­len­tő­sé­gű” prob­lé­ma az érin­tett­nek lehet, hogy az éle­tét ke­se­rí­ti meg. Ezért fon­tos az om­buds­man már em­lí­tett szo­ci­á­lis ér­zé­keny­sé­ge. A be­ad­vány el­uta­sí­tá­sát min­den eset­ben in­do­kol­ni kell. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a be­ad­vány el­uta­sí­tá­sá­ról a be­ad­vány­te­vőt ér­te­sí­ti. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a ha­tás­kö­ré­be nem tar­to­zó ügyre vo­nat­ko­zó be­ad­ványt – a be­ad­vány­te­vő egy­ide­jű ér­te­sí­té­se mel­lett – az arra ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző szerv­hez át­te­szi, ha a ren­del­ke­zé­sé­re álló ada­tok alap­ján a ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző szerv meg­ál­la­pít­ha­tó. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a ha­tás­kö­ré­be nem tar­to­zó ügyre vo­nat­ko­zó be­ad­vány alap­ján azt ál­la­pít­ja meg, hogy az ügy­ben bí­ró­sá­gi el­já­rás kez­de­mé­nye­zé­sé­nek van helye, erről a be­ad­vány­te­vőt ér­te­sí­ti.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak vizs­gá­la­ta

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a vizs­gá­la­ta során

a) a vizs­gált ha­tó­ság­tól az ál­ta­la le­foly­ta­tott el­já­rás­sal, il­let­ve az el­já­rás el­mu­lasz­tá­sá­val kap­cso­lat­ban ada­to­kat és fel­vi­lá­go­sí­tást kér­het, va­la­mint a ke­let­ke­zett ira­tok­ról má­so­lat ké­szí­té­sét kér­he­ti;

b) vizs­gá­lat le­foly­ta­tá­sá­ra kér­he­ti fel a vizs­gált ha­tó­ság ve­ze­tő­jét, fel­ügye­le­ti szer­vé­nek ve­ze­tő­jét vagy az annak le­foly­ta­tá­sá­ra a jog­sza­bály által egyéb­ként fel­jo­go­sí­tott szerv ve­ze­tő­jét;

c) köz­meg­hall­ga­tá­son részt vehet;16 va­la­mint

d) hely­szí­ni el­len­őr­zést foly­tat­hat.

A hely­szí­ni el­len­őr­zés során az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vagy a fel­ha­tal­ma­zá­sa alap­ján a vizs­gá­la­tot végző mun­ka­tár­sa több­fé­le módon is vé­gez­he­ti el­len­őr­zé­si te­vé­keny­sé­gét. Bi­zo­nyos ren­dé­sze­ti és nem­zet­biz­ton­sá­gi szer­vek ese­tén a hely­szí­ni vizs­gá­la­tok­nak ad­mi­niszt­ra­tív fel­té­te­lei le­het­nek. A vizs­gált ha­tó­ság he­lyi­sé­gé­be való be­lé­pést sza­bá­lyo­zó jog­sza­bály a hely­szí­ni el­len­őr­zést ér­dem­ben nem aka­dá­lyoz­hat­ja. A vizs­gált ha­tó­ság mun­ka­tár­sa a meg­hall­ga­tás során a vá­lasz­adást meg­ta­gad­hat­ja, ha az a sze­mély, akit az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­tá­nak az alap­ját ké­pe­ző be­ad­vány érint, a pol­gá­ri per­rend­tar­tás­ról szóló tör­vény sze­rin­ti hoz­zá­tar­to­zó­ja, vagy a vá­lasz­adás során magát vagy a pol­gá­ri per­rend­tar­tás­ról szóló tör­vény sze­rin­ti hoz­zá­tar­to­zó­ját bűn­cse­lek­mény el­kö­ve­té­sé­vel vá­dol­ná az azzal kap­cso­la­tos kér­dés­ben.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak adat­meg­is­me­ré­si joga bi­zo­nyos kör­ben kor­lá­to­zott. A Ma­gyar Hon­véd­sé­get érin­tő vizs­gá­la­ta során nem te­kint­het be egyes ira­tok­ba, anya­gok­ba, ahogy a nem­zet­biz­ton­sá­gi szol­gá­la­to­kat, rend­őr­sé­get érin­tő vizs­gá­la­tok vo­nat­ko­zá­sá­ban szin­tén bi­zo­nyos kor­lá­to­zá­sok érin­tik az irat­be­te­kin­té­si jogot il­le­tő­en. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a Nem­ze­ti Adó- és Vám­hi­va­tal vám­ha­tó­sá­gi fel­ada­to­kat el­lá­tó szer­ve­it és bűn­ügyi fő­igaz­ga­tó­sá­gát érin­tő vizs­gá­la­ta során nem te­kint­het be az Obtv.-ben meg­ha­tá­ro­zott bi­zo­nyos ira­tok­ba. A Nem­ze­ti Biz­ton­sá­gi Fel­ügye­let­nek a mi­nő­sí­tett adat vé­del­mé­ről szóló tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott fel­ada­ta­it érin­tő vizs­gá­la­ta során nem te­kint­het be a rejt­jel­te­vé­keny­ség szak­irá­nyí­tá­sá­val és ha­tó­sá­gi en­ge­dé­lye­zé­sé­vel, fel­ügye­le­té­vel kap­cso­la­tos irat­ba. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az ügy tel­jes körű fel­tá­rá­sa ér­de­ké­ben az egyes fen­tebb meg­ha­tá­ro­zott ira­tok meg­vizs­gá­lá­sát is szük­sé­ges­nek tart­ja, a fel­adat­kör­rel ren­del­ke­ző mi­nisz­ter­től kér­he­ti azok meg­vizs­gá­lá­sát, aki kö­te­les az alap­ve­tő jogok biz­to­sa által meg­kí­vánt vizs­gá­la­tot el­vé­gez­ni vagy el­vé­gez­tet­ni, és a vizs­gá­lat ered­mé­nyé­ről az alap­ve­tő jogok biz­to­sát az ál­ta­la meg­ál­la­pí­tott ha­tár­időn belül tá­jé­koz­tat­ni. Ha alap­pal te­he­tő fel, hogy az alap­ve­tő jogok biz­to­sa in­téz­ke­dé­sé­nek ké­se­del­me ese­tén ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek na­gyobb cso­port­já­nak alap­ve­tő jogai sú­lyo­san sé­rül­né­nek, az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a fel­ha­tal­ma­zá­sa alap­ján vizs­gá­la­tot végző mun­ka­tár­sa a jog­sé­re­lem ve­szé­lyét a vizs­gált ha­tó­ság ve­ze­tő­jé­nek je­lez­he­ti, egy­ide­jű­leg az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak az in­téz­ke­dé­sét kez­de­mé­nye­zi. A jel­zést az ügy­ira­ton rög­zí­te­ni kell. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta során olyan kö­rül­ményt ész­lel, amely­ből a kény­szer­in­téz­ke­dés el­ren­de­lé­sé­nek jog­sze­rűt­len­sé­gé­re lehet kö­vet­kez­tet­ni, erről a leg­főbb ügyész útján ha­la­dék­ta­la­nul ér­te­sí­ti az il­le­té­kes ügyészt. Ha a kény­szer­in­téz­ke­dést az ügyész­ség ren­del­te el, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a bí­ró­sá­got is ér­te­sí­ti. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta­i­nak le­foly­ta­tá­sa, il­let­ve a vizs­gá­lat meg­ter­ve­zé­se ér­de­ké­ben a vizs­gált ha­tó­ság, a vizs­gált ha­tó­ság ve­ze­tő­je, a vizs­gált ha­tó­ság fel­ügye­le­ti szer­vé­nek ve­ze­tő­je, a kért vizs­gá­lat le­foly­ta­tá­sá­ra jog­sza­bály által egyéb­ként fel­jo­go­sí­tott szerv ve­ze­tő­je, va­la­mint a vizs­gált ha­tó­ság mun­ka­tár­sa az Obtv. 21. §-ában meg­ha­tá­ro­zott ese­tek­ben az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­val együtt­mű­kö­dik.

Ha a vizs­gált ha­tó­ság az együtt­mű­kö­dés­sel kap­cso­la­tos kö­te­le­zett­sé­gét meg­ala­po­zott indok nél­kül nem vagy ké­se­del­me­sen tel­je­sí­ti, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa e tényt je­len­té­sé­ben rög­zí­ti, és azt az éves be­szá­mo­ló­já­ban külön ki­eme­li. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta­i­nak le­foly­ta­tá­sa ér­de­ké­ben az e tör­vény sze­rint ha­tó­ság­nak nem mi­nő­sü­lő szer­ve­zet vagy sze­mély, va­la­mint a vizs­gá­lat­tal nem érin­tett ha­tó­ság köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­les. Az om­buds­man az ál­ta­la vizs­gált ügy­ben a köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­les szer­ve­zet­től vagy sze­mély­től, il­let­ve a szer­ve­zet mun­ka­tár­sá­tól írás­be­li ma­gya­rá­za­tot, nyi­lat­ko­za­tot, fel­vi­lá­go­sí­tást vagy vé­le­ményt kér­het.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa el­já­rá­sa során az annak le­foly­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges mér­ték­ben ke­zel­he­ti mind­azo­kat a sze­mé­lyes ada­to­kat, va­la­mint tör­vény által vé­dett ti­tok­nak és hi­va­tás gya­kor­lá­sá­hoz kö­tött ti­tok­nak mi­nő­sü­lő ada­to­kat, ame­lyek a vizs­gá­lat­tal össze­függ­nek, il­let­ve ame­lyek ke­ze­lé­se a vizs­gá­lat ered­mé­nyes le­foly­ta­tá­sa ér­de­ké­ben szük­sé­ges. A vizs­gá­lat során a vizs­gá­lat le­foly­ta­tá­sá­hoz szük­sé­ges mi­nő­sí­tett ada­to­kat meg­is­mer­he­ti, arról ki­vo­na­tot és má­so­la­tot ké­szít­het, és a mi­nő­sí­tett ada­tot bir­to­ká­ban tart­hat­ja. A vizs­gá­lat során be­szer­zett ira­tok és tár­gyi bi­zo­nyí­tá­si esz­kö­zök nem nyil­vá­no­sak. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa és a ha­tó­ság, a köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­le­zett szer­ve­zet vagy sze­mély, va­la­mint a ki­vé­te­les vizs­gá­lat­tal érin­tett szer­ve­zet kö­zött a kap­cso­lat elekt­ro­ni­kus alá­írás­sal el­lá­tott elekt­ro­ni­kus do­ku­men­tum al­kal­ma­zá­sá­val is fenn­tart­ha­tó.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az ál­ta­la le­foly­ta­tott vizs­gá­lat­ról je­len­tést ké­szít, amely tar­tal­maz­za a fel­tárt té­nye­ket, az eze­ken ala­pu­ló meg­ál­la­pí­tá­so­kat és kö­vet­kez­te­té­se­ket. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak je­len­té­se nyil­vá­nos. A nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott je­len­tés nem tar­tal­maz­hat sze­mé­lyes ada­tot, mi­nő­sí­tett ada­tot, a tör­vény által vé­dett és hi­va­tás gya­kor­lá­sá­hoz kö­tött tit­kot. Ez össze­füg­gés­ben áll azzal a nem­zet­kö­zi gya­kor­lat­tal, mi­sze­rint az om­buds­man (éves) je­len­té­sét az in­ter­ne­tes hon­lap­ján köz­zé­te­szi.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak a be­ad­ványt el­uta­sí­tó dön­té­sé­vel, va­la­mint a je­len­té­sé­vel szem­ben jog­or­vos­lat­nak nincs helye. Az om­buds­man a le­foly­ta­tott vizs­gá­lat ered­mé­nyé­ről, il­let­ve eset­le­ges in­téz­ke­dé­sé­ről a be­ad­vány­te­vőt ér­te­sí­ti. A biz­tos az ál­ta­la le­foly­ta­tott vizs­gá­la­tok szak­mai sza­bá­lya­it és mód­sze­re­it nor­ma­tív uta­sí­tás­ban ha­tá­roz­za meg.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak in­téz­ke­dé­sei

Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a le­foly­ta­tott vizs­gá­lat alap­ján arra a meg­ál­la­pí­tás­ra jut, hogy az alap­ve­tő jo­gok­kal kap­cso­la­tos visszás­ság fenn­áll, annak or­vos­lá­sá­ra (a vizs­gált ha­tó­ság egy­ide­jű tá­jé­koz­ta­tá­sa mel­lett) aján­lást tehet a vizs­gált ha­tó­ság fel­ügye­le­ti szer­vé­nek. Ez a le­he­tő­ség mint­egy az om­buds­man fo­gal­mi is­mér­ve. Nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben a ki­kény­sze­rít­he­tő ha­tá­ro­zat­ho­za­ta­li ha­tás­kör­rel szem­ben ki­fe­je­zet­ten az aján­lás te­kint­he­tő az in­téz­mény ál­ta­lá­nos esz­kö­zé­nek. A fel­ügye­le­ti szerv az aján­lás te­kin­te­té­ben ki­ala­kí­tott ér­de­mi ál­lás­fog­la­lá­sá­ról, il­let­ve a meg­tett in­téz­ke­dés­ről az aján­lás kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott har­minc napon belül ér­te­sí­ti az alap­ve­tő jogok biz­to­sát.

Ha a fel­ügye­le­ti szerv az aján­lás­ban fog­lal­tak­kal nem ér­tett egyet, az erre vo­nat­ko­zó köz­lés kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott ti­zen­öt napon belül az alap­ve­tő jogok biz­to­sa tá­jé­koz­tat­ja a fel­ügye­le­ti szer­vet az aján­lás fenn­tar­tá­sá­ról, mó­do­sí­tá­sá­ról vagy vissza­vo­ná­sá­ról. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az aján­lást mó­do­sít­ja, azt a meg­te­en­dő in­téz­ke­dé­sek szem­pont­já­ból új aján­lás­nak kell te­kin­te­ni. Amennyi­ben a vizs­gált ha­tó­ság­nak nincs fel­ügye­le­ti szer­ve, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a vizs­gált ha­tó­ság szá­má­ra tesz aján­lást. Ha a ren­del­ke­zés­re álló ada­tok sze­rint az alap­ve­tő jo­gok­kal kap­cso­la­tos visszás­sá­got a vizs­gált ha­tó­ság saját ha­tás­kör­ben meg tudja szün­tet­ni, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa kez­de­mé­nyez­he­ti a vizs­gált ha­tó­ság ve­ze­tő­jé­nél a visszás­ság or­vos­lá­sát. Az ilyen kez­de­mé­nye­zés rövid úton – táv­be­szé­lőn, szó­ban vagy elekt­ro­ni­kus le­vél­ben – is tör­tén­het, ez eset­ben a kez­de­mé­nye­zés idő­pont­ját, mód­ját és lé­nye­gét az ügy­ira­ton kell rög­zí­te­ni.

A vizs­gált ha­tó­ság a kez­de­mé­nye­zés te­kin­te­té­ben ki­ala­kí­tott ér­de­mi ál­lás­fog­la­lá­sá­ról, il­let­ve a meg­tett in­téz­ke­dés­ről a kez­de­mé­nye­zés kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott har­minc napon belül, kör­nye­ze­tet ká­ro­sí­tó te­vé­keny­ség ese­tén ha­la­dék­ta­la­nul tá­jé­koz­tat­ja az alap­ve­tő jogok biz­to­sát.

Ha a vizs­gált ha­tó­ság a kez­de­mé­nye­zés­sel nem ért egyet – az Obtv. 31. § (4) be­kez­dé­sé­ben meg­ha­tá­ro­zott ha­tó­ság ki­vé­te­lé­vel –, a kez­de­mé­nye­zés kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott har­minc napon belül kö­te­les azt vé­le­mé­nyé­vel el­lát­va fel­ügye­le­ti szer­vé­hez fel­ter­jesz­te­ni. A fel­ügye­le­ti szerv a fel­ter­jesz­tés kéz­hez­vé­te­lé­től szá­mí­tott har­minc napon belül kö­te­les ál­lás­fog­la­lá­sá­ról, il­let­ve a meg­tett in­téz­ke­dés­ről az alap­ve­tő jogok biz­to­sát ér­te­sí­te­ni. A fel­ügye­le­ti szerv, il­let­ve az alap­ve­tő jogok biz­to­sa to­váb­bi el­já­rá­sá­ra az Obtv. 31. § (1)–(3) be­kez­dé­sé­ben fog­lal­tak meg­fe­le­lő­en irány­adó­ak azzal, hogy az alap­ve­tő jogok biz­to­sa arról ér­te­sí­ti a fel­ügye­le­ti szer­vet, hogy a kez­de­mé­nye­zést vál­to­zat­lan vagy mó­do­sí­tott for­má­ban aján­lás­ként tart­ja-e fenn.

Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a fel­tárt alap­ve­tő jog­gal össze­füg­gő visszás­ság or­vos­lá­sa ér­de­ké­ben a leg­főbb ügyész útján kez­de­mé­nyez­he­ti az ügyész fel­lé­pé­sét. Az ügyész a fel­lé­pés kez­de­mé­nye­zé­sé­vel kap­cso­la­tos ál­lás­pont­já­ról, eset­le­ges in­téz­ke­dé­sé­ről hat­van napon belül ér­te­sí­ti az alap­ve­tő jogok biz­to­sát. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta során alap­ve­tő jog­gal össze­füg­gő visszás­sá­got nem ál­la­pít meg, de jog­sza­bály­sér­tés­re utaló kö­rül­ményt ész­lel, a be­ad­ványt a leg­főbb ügyész útján meg­küld­he­ti az il­le­té­kes ügyész­nek. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa a kör­nye­zet ál­la­po­tá­val össze­füg­gő köz­igaz­ga­tá­si dön­tés bí­ró­sá­gi fe­lül­vizs­gá­la­ta során a per­ben be­avat­ko­zó­ként részt vehet. A mo­nok­ra­ti­kus rend­szer­hez híven fi­gye­lem­re méltó, hogy nem a „zöld­ügyi he­lyet­tes”, hanem maga az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vehet részt a peres el­já­rás­ban. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az Al­kot­mány­bí­ró­ság­ról szóló tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zot­tak sze­rint az Al­kot­mány­bí­ró­ság­hoz for­dul­hat utó­la­gos nor­ma­kont­rollt in­dít­vá­nyoz­va. Mivel e tárgy­kör­ben meg­szűnt a po­pu­la­ris actio, így a biz­tos ki­emelt al­kot­mány­vé­del­mi sze­re­pet kap, mert ő lesz a szűrő az ál­lam­pol­gá­ri pa­na­szok ára­da­ta és az AB kö­zött. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta során bűn­cse­lek­mény el­kö­ve­té­sé­nek ala­pos gya­nú­ját ész­le­li, bün­te­tő­el­já­rást kez­de­mé­nyez az annak meg­in­dí­tá­sá­ra jo­go­sult szerv­nél. Ha a vizs­gá­la­ta során sza­bály­sér­tés vagy fe­gyel­mi vét­ség el­kö­ve­té­sé­nek ala­pos gya­nú­ját ész­le­li, sza­bály­sér­té­si, il­let­ve fe­gyel­mi el­já­rást kez­de­mé­nyez a sza­bály­sér­té­si, il­let­ve a fe­gyel­mi el­já­rás le­foly­ta­tá­sá­ra jo­go­sult szerv­nél. E jo­go­sult szerv az el­já­rás meg­in­dí­tá­sá­val kap­cso­la­tos ál­lás­pont­já­ról – tör­vény el­té­rő ren­del­ke­zé­se hi­á­nyá­ban – har­minc napon belül, az el­já­rás ered­mé­nyé­ről pedig az annak be­fe­je­zé­sét kö­ve­tő har­minc napon belül tá­jé­koz­tat­ja az alap­ve­tő jogok biz­to­sát. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa vizs­gá­la­ta során a sze­mé­lyes ada­tok vé­del­mé­hez, il­let­ve a köz­ér­de­kű vagy a köz­ér­dek­ből nyil­vá­nos ada­tok meg­is­me­ré­sé­hez való jog­gal össze­füg­gő visszás­sá­got ész­lel, be­je­len­tés­sel for­dul a Nem­ze­ti Adat­vé­del­mi és In­for­má­ció­sza­bad­ság Ha­tó­ság­hoz. Amennyi­ben az alap­ve­tő jogok biz­to­sa ál­lás­pont­ja sze­rint a visszás­ság va­la­mely jog­sza­bály vagy köz­jo­gi szer­ve­zet­sza­bá­lyo­zó esz­köz fe­les­le­ges, nem egy­ér­tel­mű vagy nem meg­fe­le­lő ren­del­ke­zé­sé­re, il­let­ve az adott kér­dés jogi sza­bá­lyo­zá­sá­nak hi­á­nyá­ra vagy hi­á­nyos­sá­gá­ra ve­zet­he­tő vissza, a visszás­ság jö­vő­be­ni el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben ja­va­sol­hat­ja a jog­al­ko­tás­ra vagy a köz­jo­gi szer­ve­zet­sza­bá­lyo­zó esz­köz ki­adá­sá­ra jo­go­sult szerv­nél jog­sza­bály vagy köz­jo­gi szer­ve­zet­sza­bá­lyo­zó esz­köz mó­do­sí­tá­sát, ha­tá­lyon kívül he­lye­zé­sét vagy ki­adá­sát, il­let­ve a jog­sza­bály elő­ké­szí­tő­jé­nél jog­sza­bály elő­ké­szí­té­sét. A meg­ke­re­sett szerv az ál­lás­fog­la­lá­sá­ról, il­let­ve eset­le­ges in­téz­ke­dé­sé­ről hat­van napon belül ér­te­sí­ti az alap­ve­tő jogok biz­to­sát.

Ha a vizs­gált ha­tó­ság vagy fel­ügye­le­ti szer­ve az ér­de­mi ál­lás­fog­la­lás ki­ala­kí­tá­sát és az annak meg­fe­le­lő in­téz­ke­dés meg­té­te­lét el­mu­laszt­ja, vagy az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az ál­lás­fog­la­lás­sal, a meg­tett in­téz­ke­dés­sel nem ért egyet, az ügyet az éves be­szá­mo­ló ke­re­té­ben az Or­szág­gyű­lés elé ter­jesz­ti, és kér­he­ti, hogy az ügyet a par­la­ment vizs­gál­ja ki. Ha meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a visszás­ság ki­rí­vó­an sú­lyos, il­let­ve a ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek na­gyobb cso­port­ját érin­ti, in­dít­vá­nyoz­hat­ja, hogy a par­la­ment az adott kér­dés meg­tár­gya­lá­sát már az éves be­szá­mo­lót meg­elő­ző­en tűzze na­pi­rend­re. A na­pi­rend­re tűzés kér­dé­sé­ben az Or­szág­gyű­lés dönt. Ha az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az Obtv. 34. §-ában meg­ha­tá­ro­zott in­téz­ke­dést tette, il­let­ve az Obtv. 37. §-ában meg­ha­tá­ro­zott eset­ben az Or­szág­gyű­lést ke­res­te meg, az alap­ve­tő jogok biz­to­sa az in­téz­ke­dé­sét, il­let­ve a meg­ke­re­sett szerv in­téz­ke­dé­sét vagy annak el­mu­lasz­tá­sát az éves be­szá­mo­ló­ban jelzi.

Nem­zet­kö­zi össze­ve­tés­ben ér­de­kes le­he­tő­ség, hogy az om­buds­mant bi­zo­nyos ál­la­mi szer­vek­nek bár­mi­kor fo­gad­ni­uk kell. Van, ahol a vizs­gált szerv (ve­ze­tő­je) mel­lett ez a kö­te­le­zett­ség vo­nat­ko­zik a leg­fon­to­sabb köz­jo­gi mél­tó­sá­gok­ra is. Ma­ce­dó­ni­á­ban az ál­lam­el­nök­nek, a mi­nisz­ter­el­nök­nek és a par­la­ment el­nö­ké­nek is ké­se­de­lem nél­kül fo­gad­nia kell a biz­tost. A szlo­vén rend­szer még na­gyobb te­kin­télyt ad a biz­tos­nak, a kor­mány­fő ugyan­is 48 órán belül fo­gad­ni kö­te­les (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:73).

Ha a visszás­ság fel­tá­rá­sa mi­nő­sí­tett ada­tot érin­te­ne, az ügyet az alap­ve­tő jogok biz­to­sa éves be­szá­mo­ló­já­val egy­ide­jű­leg, vagy – ha a visszás­ság ki­rí­vó­an sú­lyos, il­let­ve a ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek na­gyobb cso­port­ját érin­ti – az éves be­szá­mo­lót meg­elő­ző­en, a mi­nő­sí­tett adat vé­del­mé­ről szóló tör­vény­ben meg­ha­tá­ro­zott mi­nő­sí­té­si szin­tű je­len­tés­ben az Or­szág­gyű­lés ha­tás­kör­rel ren­del­ke­ző bi­zott­sá­ga elé ter­jesz­ti. A na­pi­rend­re tűzés kér­dé­sé­ről a bi­zott­ság zárt ülé­sen dönt. Ki kell emel­nünk, hogy egyes ál­la­mok­ban az om­buds­man ki­fe­je­zet­ten ál­ta­lá­nos, bí­ró­ság előt­ti fel­lé­pé­si jo­go­sult­ság­gal is ren­del­ke­zik. (Ezt összes­sé­gé­ben ki­csit az ügyé­szi fel­lé­pés le­he­tő­sé­gé­hez ha­son­lít­hat­juk. Tehát nem csu­pán bün­te­tő­el­já­rás kez­de­mé­nye­zé­sé­re vo­nat­ko­zik.) Né­hány ál­lam­ban a biz­tos – jog­sér­tés ész­le­lé­se ese­tén – bí­ró­ság­hoz for­dul­hat.17 Finn­or­szág­ban az om­buds­man bün­te­tő­ügyi íté­le­tek meg­sem­mi­sí­té­sét in­dít­vá­nyoz­hat­ja (Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:87). Talán a leg­na­gyobb moz­gás­te­ret a len­gyel mo­dell biz­to­sít­ja, ahol a biz­tos meg­tá­mad­hat a leg­fel­sőbb bí­ró­sá­gon min­den al­sóbb szin­ten szü­le­tett jog­erős íté­le­tet a meg­sér­tett ál­lam­pol­gá­ri jogok or­vos­lá­sa ér­de­ké­ben.18

De lege fe­ren­da

A je­len­le­gi sza­bá­lyo­zás – mint az ed­di­gi­ek­ből is ki­de­rült – tel­jes­ség­gel meg­áll­ja a he­lyét a jog-össze­ha­son­lí­tás tük­ré­ben, de ter­mé­sze­te­sen – ad ab­sur­dum a „tö­ké­le­tes­ség­re tö­rek­vés” je­gyé­ben – né­hány ja­vas­lat­tal áll­nék elő. Az om­buds­man fon­tos­sá­ga el­le­né­re, min­den szim­pá­ti­ám da­cá­ra, pon­to­san a jog­in­téz­mény jel­le­ge miatt, ki­zárt­nak tar­tom, hogy a biz­tos ki­kény­sze­rít­he­tő ha­tá­ro­zat­ho­za­ta­li (akár bír­sá­go­lá­si) jog­kö­rök­kel ren­del­kez­zen. Más szer­vek irá­nyá­ba azon­ban kont­rol­lá­ló, el­len­őr­ző sze­re­pe nö­vel­he­tő.

  • Amennyi­ben egy va­ló­szí­nű­leg re­le­váns jog­sza­bály Alap­tör­vény-el­le­nes­sé­ge már az ügy ele­jén lát­szik, bírói kez­de­mé­nye­zés­re fel lehet füg­gesz­te­ni az el­já­rást, az Al­kot­mány­bí­ró­ság nor­ma­kont­roll­ját kérve. E te­kin­tet­ben azon­ban a felek in­dít­vá­nya nem mérv­adó, a bí­ró­nak ab­szo­lút mér­le­ge­lé­si jog­kö­re van. El le­het­ne kép­zel­ni egy olyan mo­dellt, hogy ilyen­kor az om­buds­man­nak le­gyen spe­ci­á­lis ha­tás­kö­re az eset­tel össze­füg­gés­ben utó­la­gos nor­ma­kont­rollt kér­nie, és ilyen­kor az Al­kot­mány­bí­ró­ság­nak le­gyen joga fel­füg­gesz­te­nie az el­já­rást.
  • Cél­sze­rű lenne be­ve­zet­ni, hogy az om­buds­man a bí­ró­sá­gok és az Al­kot­mány­bí­ró­ság ügy­vi­te­li, ad­mi­niszt­ra­tív te­vé­keny­sé­gét vizs­gál­has­sa, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az el­já­rás el­hú­zó­dá­sá­ra.
  • A bí­ró­sá­gi el­já­rá­sok­nál a vesz­tes fél per­költ­sé­gei sok­szor a ke­re­se­ti kö­ve­te­lé­se­ket is meg­ha­lad­ják. Nem lenne ör­dög­től való egy régi német pél­dá­ból ta­nul­ni. Ha a peres el­já­rás előtt az om­buds­man az érin­tett fél alap­jo­gai vo­nat­ko­zá­sá­ban ag­gá­lyos­nak tar­ta­ná az ügyet, és ala­pot látna a pol­gá­ri jogi per­in­dí­tás ja­vas­lá­sá­ra, akkor meg­fon­to­lan­dó, hogy e fél – eset­le­ges vesz­tes­sé vá­lá­sa ese­tén is – men­te­sül­jön a per­költ­sé­gek vi­se­lé­se alól (Pokol, 2010:107).
  • Az om­buds­man­nak le­gyen ál­ta­lá­nos joga jelen lenni és fel­szó­lal­ni a par­la­ment ple­ná­ris és bi­zott­sá­gi ülé­se­in. A tiszt­ség ko­moly­sá­ga miatt, va­la­mint az iga­zán ko­moly ügyek je­len­tő­sé­gé­nek ki­eme­lé­se oká­ból a min­den­ko­ri biz­to­sok alig­ha él­né­nek vissza ezzel a le­he­tő­ség­gel. To­váb­bá (nem­zet­kö­zi pél­dák alap­ján) le­gyen meg­ha­tá­roz­va, egyes köz­jo­gi mél­tó­sá­gok mennyi időn belül kö­te­le­sek fo­gad­ni a biz­tost.
  • Tá­mo­gat­nám, hogy a biz­tos kér­hes­sen elvi Alap­tör­vény-ér­tel­me­zést az Al­kot­mány­bí­ró­ság­tól.
  • Fel­ve­tőd­het, hogy – amennyi­ben hosszú távon fenn­ma­rad a majd Al­kot­mány­bí­ró­ság­nál tár­gya­lan­dó költ­ség­ve­té­si kér­dé­sek nor­ma­kont­roll­já­nak ki­zárt­sá­ga – a ta­lá­ros tes­tü­let adók, já­ru­lé­kok vo­nat­ko­zá­sá­ban akkor jár­has­son el, ha az om­buds­man (is) in­dít­vá­nyoz­za. Ez a ket­tős szűrő szi­go­rú fel­té­tel volna, ugyan­ak­kor a je­len­le­gi­hez ké­pest elő­re­lé­pést je­len­te­ne.19
  • Öröm­te­li volna, ha az om­buds­ma­ni jog­ér­tel­me­zé­sek­nek lenne egy­faj­ta kvázi kö­te­le­ző ere­jük. Ez le­het­ne „szo­kás­jo­gi­lag kö­te­le­ző jel­leg”. Ezt úgy kép­ze­lem el, hogy az il­le­té­kes bí­ró­ság, amennyi­ben a hozzá ke­rült ügy­ben egy om­buds­man által ko­ráb­ban ér­tel­me­zett eset­re ismer, úgy in­do­ko­lá­sá­ban utal­jon leg­alább arra, hogy adott eset­ben miért al­kal­ma­zott más ér­tel­me­zést. (Bár fo­gal­mi­lag ezt igen nehéz tör­vény által kö­te­le­ző­vé tenni.)
  • Az om­buds­man mű­kö­dé­si körét – pél­dá­ul glo­bá­li­san a leg­alább rész­ben ál­la­mi tu­laj­do­nú vál­la­la­tok­ra – ki le­het­ne ter­jesz­te­ni a jog­sza­bály által, a gya­kor­lat azon­ban, a je­len­le­gi tör­vé­nyi fel­ha­tal­ma­zás mel­lett is, rész­ben meg­te­szi ezt. Meg­fon­to­lan­dó egyes egyéb ma­gán­jo­gi in­téz­mé­nyek­re is a ki­ter­jesz­tés, az Egyen­lő Bá­nás­mód Ha­tó­ság­hoz ha­son­ló­an.

Jegy­ze­tek

  • 1. So­mody Ber­na­det­te idézi a biz­to­si be­szá­mo­lót (1999, 39.). Lásd So­mody, 2004:328.
  • 2. Tehát úgy is fo­gal­maz­hat­nánk, hogy ha „csak” sza­bad­ság áll fenn, és azzal szem­ben nincs konk­rét kö­te­le­zett­ség, akkor lép­het fel eset­le­ge­sen az om­buds­man. A ki­kény­sze­rít­he­tő kö­te­le­zett­ség­re jo­go­sí­tó igény­jo­gok és a pusz­ta sza­bad­sá­gok (me­lyek elő­se­gí­té­se más­nak nem kö­te­le­zett­sé­ge) el­ha­tá­ro­lá­sá­ra lásd Pokol, 2010:188–196.
  • 3. A szer­ző utal arra, hogy – leg­alább­is ki­fe­je­zet­ten az első – ál­ta­lá­nos biz­tos az egyé­ni alap­jo­gok vé­del­me­ző­jé­nek sze­re­pén túl­men­ve (a bő­vebb tar­tal­mú) ál­ta­lá­nos al­kot­mány­vé­dő szerv­ként ér­tel­mez­te ön­ma­gát.
  • 4. Ez azzal is össze­függ, hogy az író sze­rint az om­buds­man nem ál­ta­lá­nos el­len­őr­ző funk­ci­ót tölt be; fő­sza­bály sze­rint a pa­na­szos in­dít­vá­nyá­ra jár el (Varga, 2004:81). Már­pe­dig (mint már utal­tunk rá) a min­den­ko­ri al­kot­mány­ban fog­lalt, abból le­ve­ze­tett ren­del­ke­zé­sek szin­te már egy te­kin­tet alá esnek – a jo­go­sult sze­mély ol­da­lá­ról nézve – az al­kot­má­nyos jo­gok­kal.
  • 5. A szer­ző utal még Linda Reif „klasszi­kus” és „hib­rid” cso­por­to­sí­tá­sá­ra, mely még in­kább som­más; na­gyon ne­he­zen ál­la­pít­ha­tó meg, hol van a „klasszi­kus” jog­ál­lás ha­tá­ra. A ma­gyar mo­dell­re jel­lem­ző jog­kö­rö­ket rész­ben az em­be­ri jogi cso­port­ba so­rol­ja. Meg­je­gyez­zük, rend­kí­vül kü­lön­le­ges, hogy az iz­ra­e­li om­buds­man sze­re­pét az ot­ta­ni ál­la­mi szám­ve­vő­szék látja el.
  • 6. Ilyen dif­fe­ren­ci­á­ló szem­pont le­het­ne, hogy a vizs­gált (mond­juk em­be­ri jogi) ha­tás­kö­rök egy­ál­ta­lán meg­van­nak-e az adott mo­dell vo­nat­ko­zá­sá­ban, vagy pedig ki­fe­je­zet­ten do­mi­nál­nak. (Mint látni fog­juk, a hazai rend­szer­re nem ki­zá­ró­la­go­san az em­be­ri jogi vé­de­lem jel­lem­ző.)
  • 7. A ki­sebb­sé­gi om­buds­man tiszt­sé­gét az Al­kot­mány ko­ráb­bi szö­ve­ge alap­ján egy kol­lek­tí­va töl­töt­te volna be.
  • 8. Ál­ta­lá­nos biz­tos­sá Gönc­zöl Ka­ta­lint, he­lyet­te­sé­vé Polt Pé­tert, adat­vé­del­mi biz­tos­sá Maj­té­nyi Lász­lót, ki­sebb­sé­gi om­buds­man­ná Kal­ten­bach Jenőt vá­lasz­tot­ták. (Mind­annyi­an egye­te­mi ok­ta­tók vol­tak ekkor.) Az azt kö­ve­tő cik­lus­ban Len­ko­vics Bar­na­bás lett az ál­ta­lá­nos biz­tos, Ta­kács Al­bert a he­lyet­te­se. Kal­ten­bach man­dá­tu­mát meg­hosszab­bí­tot­ták. Adat­vé­del­mi biz­tos­sá Pé­ter­fal­vi At­ti­lát vá­lasz­tot­ták. Len­ko­vics utód­ja Szabó Máté, Pé-ter­fal­vié Jóri And­rás, Kal­ten­ba­ché Kál­lai Ernő lett. Ezzel pár­hu­za­mo­san ke­rült sor a rend­szer át­szer­ve­zé­sé­re. 2007-ben meg­szűnt az ál­ta­lá­nos he­lyet­te­si ti­tu­lus, és be­ve­zet­ték a „zöl­dom­buds­man” ka­te­gó­ri­á­ját.
  • 9. Pokol Béla (már em­lí­tett mű­vé­ben) kö­vet­ke­ze­te­sen az al­kot­má­nyos alap­jog ki­fe­je­zés mel­lett tesz hitet.
  • 10. Utal erre Varga Zs. And­rás is (Varga, 2004).
  • 11. Külön elem­zést ér­de­mel­ne, me­lyik ka­te­gó­ria vo­nat­koz­hat csak ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek­re, és me­lyik akár jogi sze­mé­lyek­re is. (Ál­lás­pon­tom sze­rint az em­be­ri jog és az ál­lam­pol­gá­ri jog fo­gal­mi­lag min­den­képp csak ter­mé­sze­tes sze­mé­lyek­re, míg az alap­ve­tő jog – kon­tex­tus­tól füg­gő­en – bi­zo­nyos kör­ben akár jogi sze­mé­lyek­re is.)
  • 12. So­mody Ber­na­det­te ta­nul­má­nyá­ban em­lí­ti, hogy a ko­ráb­bi cik­lu­sok alatt az om­buds­ma­nok ki­fe­je­zet­ten hang­sú­lyoz­ták, hogy mun­ká­juk során nagy fi­gyel­met szen­tel­nek az Eu­ró­pai Em­be­ri Jogi Bí­ró­ság gya­kor­la­tá­nak. Lásd So­mody, 2004:322.
  • 13. So­mody rész­ben Maj­té­nyi Lász­ló­ra hi­vat­ko­zik, mi­sze­rint a hi­e­rar­chi­kus mo­dell ellen szól annak sé­rü­lé­keny­sé­ge, könnyű tá­mad­ha­tó­sá­ga is: az egyet­len fő­om­buds­man eset­le­ges be­fo­lyá­so­lá­sa ebben a szisz­té­má­ban az egész biz­to­si in­téz­mény­re ha­tás­sal van.
  • 14. A volt ál­lam­fő utal arra is, hogy ez az ér­tel­me­zés al­kal­man­ként és om­buds­ma­non­ként (így az adat­vé­del­mi és az ál­ta­lá­nos biz­tos vi­szony­la­tá­ban) vál­to­zó le­he­tett.
  • 15. A szer­ző – mint az om­buds­man hi­va­ta­lá­nak ko­ráb­bi ve­ze­tő­je – nyil­ván a gya­kor­lat­ban is al­kal­maz­ta ezen ér­tel­me­zést. Rá­mu­tat arra, hogy az Al­kot­mány ere­de­ti szö­ve­ge az „al­kot­má­nyos jo­go­kat érin­tő el­já­rá­sok­kal kap­cso­lat­ban tu­do­má­sá­ra ju­tott visszás­sá­go­kat” utal­ta az om­buds­man ha­tás­kö­ré­be, míg a vo­nat­ko­zó mi­nisz­te­ri in­do­ko­lás sze­rint eze­ken nem­csak ál­lam­igaz­ga­tá­si el­já­rá­so­kat ért­he­tünk.
  • 16. Talán sze­ren­csé­sebb szó­for­du­lat lenne az Obtv.-ben, hogy maga a biz­tos szer­vez­het köz­meg­hall­ga­tást.
  • 17. Így Lett­or­szág­ban, Ka­zahsz­tán­ban, Mol­dá­vi­á­ban, Ro­má­ni­á­ban köz­igaz­ga­tá­si bí­ró­ság­hoz, Bosz­nia-Her­ce­go­vi­ná­ban és Spa­nyol­or­szág­ban ál­ta­lá­nos pol­gá­ri bí­ró­ság­hoz. Lásd Kucs­ko-Stadl­mayer, 2010:87.
  • 18. Kö­ve­tel­he­ti az íté­le­tek meg­vál­toz­ta­tá­sát. Lásd Varga, 2004:26.
  • 19. Fel kell hív­nunk a fi­gyel­met, hogy az om­buds­man saját esz­kö­ze­i­vel el­jár­hat – az AB-tól el­té­rő­en – a „költ­ség­ve­té­si kér­dé­sek­ben” is. Lásd Lá­possy, 2011:129.

Fel­hasz­nált iro­da­lom

Jakab And­rás (2011): Az új Alap­tör­vény ke­let­ke­zé­se és gya­kor­la­ti kö­vet­kez­mé­nyei. HVG-ORAC, Bu­da­pest.
Ju­hász Zol­tán (2012): Az igaz­ság­szol­gál­ta­tás és az om­buds­ma­ni jog­vé­de­lem vi­szo­nya. In: Az om­buds­ma­ni in­téz­mé­nyek új­ra­sza­bá­lyo­zá­sa a 21. szá­zad­ban Ma­gyar­or­szá­gon és Eu­ró­pá­ban. Szerk. Hajas Bar­na­bás, Szabó Máté, Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­la, Bu­da­pest.
Kucs­ko-Stadl­mayer, Gab­ri­ele (2010): Eu­ró­pai om­buds­man-in­téz­mé­nyek. ELTE Eöt­vös Kiadó, Bu­da­pest. (A német ki­adás alap­ján vá­lo­gat­ta Szabó Máté, Pé­ter­fal­vi At­ti­la).
Lá­possy At­ti­la (2011): Po­pu­lá­ris ak­ci­ók­ból om­buds­ma­ni ak­ci­ók? Ma­gyar Köz­igaz­ga­tás, 61. évf., 3. sz., 120– 131.
Maj­té­nyi Lász­ló (2009): Adat­vé­de­lem és om­buds­man­ko­dás. In: Az in­for­má­ci­ós jogok ki­hí­vá­sai a XXI. szá­zad­ban. Szerk. Szik­lay Júlia, Adat­vé­del­mi Biz­tos Iro­dá­ja, Bu­da­pest.
Pokol Béla (2010): Au­ten­ti­kus jog­el­mé­let. Dia­lóg Cam­pus Kiadó, Bu­da­pest–Pécs.
So­mody Ber­na­det­te (2001): Om­buds­ma­nok a ma­gyar al­kot­má­nyos rend­szer­ben. In: Jogi ta­nul­má­nyok. Szerk. Har­ma­thy At­ti­la, ELTE ÁJK, Bu­da­pest.
So­mody Ber­na­det­te (2004): Hol hú­zód­nak az om­buds­man alap­jog-ér­tel­me­zé­sé­nek ha­tá­rai. Jog­tu­do­má­nyi Köz­löny, 59. évf., 10. sz., 317–328.
So­mody Ber­na­det­te (2008): Az om­buds­man-in­téz­mé­nyek jog­ál­lá­si jel­lem­zői. In: Ün­ne­pi kötet Sári János egye­te­mi tanár 70. szü­le­tés­nap­ja tisz­te­le­té­re. Szerk. Dezső Márta, Ku­kor­el­li Ist­ván, ELTE Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Kar Al­kot­mány­jo­gi Tan­szék, Rejt­jel Kiadó, Bu­da­pest.
So­mody Ber­na­det­te (2009): A húsz­éves or­szág­gyű­lé­si biz­to­si in­téz­mény: ki nem hasz­nált le­he­tő­ség. Új Ma­gyar Köz­igaz­ga­tás, 2. évf., 10–11. sz., 2–11.
Só­lyom Lász­ló (2001): Az om­buds­man „alap­jo­gi bí­rás­ko­dá­sa” és „nor­ma­kont­roll­ja”. In: Az oda­át­ra nyíló ajtó. The Door Onto the Other Side. Szerk. Maj­té­nyi Lász­ló, Adat­vé­del­mi Biz­tos Iro­dá­ja, Bu­da­pest. (Után­köz­lés: Fun­da­men­tum, 6. évf., 2. sz., 14–23.)
Szik­lay Júlia (2012): Ha­ta­lom­meg­osz­tás és om­buds­ma­ni in­téz­mé­nyek az eu­ró­pai jog­ál­la­mi kul­tú­rá­ban. In. Az om­buds­ma­ni in­téz­mé­nyek új­ra­sza­bá­lyo­zá­sa a 21. szá­zad­ban Ma­gyar­or­szá­gon és Eu­ró­pá­ban. Szerk. Hajas Bar­na­bás, Szabó Máté, Or­szág­gyű­lés Hi­va­ta­la, Bu­da­pest.
Varga Zs. And­rás (2004): Om­buds­ma­nok Ma­gyar­or­szá­gon. Rejt­jel Kiadó, Bu­da­pest.
Varga Zs. And­rás (2010): A ma­gyar om­buds­ma­ni in­téz­mény­rend­szer to­vább­fej­lesz­té­sé­ről. In: Ta­nul­má­nyok Ádám Antal pro­fes­sor eme­ri­tus szü­le­té­sé­nek 80. év­for­du­ló­já­ra. Szerk. Ch­ro­nows­ki Nóra, Pet­ré­tei Jó­zsef, Pécsi Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Kar, Pécs.