Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 276–290., DOI: 10.24307/psz.2017.1220

Össze­fog­la­lás

A fo­gyasz­tó­vé­del­mi jog tu­do­má­nyos igé­nyű foly­to­nos vizs­gá­la­tát kü­lö­nö­sen három kö­rül­mény teszi ak­tu­á­lis­sá: a jog­ál­la­mi­ság elve, a pi­ac­gaz­da­ság (ki)ala­ku­lá­sa és az ál­ta­lá­nos ér­te­lem­ben fel­fo­gott biz­ton­ság fon­tos­sá­ga. A ta­nul­mány meg­al­ko­tá­sát ebből ki­in­dul­va az aláb­bi cél­ki­tű­zé­sek ha­tá­roz­ták meg: a fo­gyasz­tói jogok fel­tá­rá­sa, a fo­gyasz­tó­vé­de­lem szer­ve­ze­té­nek és mű­kö­dé­si alak­za­ta­i­nak át­te­kin­té­se, va­la­mint a fo­gyasz­tó­vé­de­lem jog­ér­vé­nye­sí­té­si rend­sze­ré­nek elem­zé­se és ér­té­ke­lé­se. Jelen cikk a fo­gyasz­tó­vé­de­lem gaz­da­sá­gi alap­ja­it tár­gyal­ja, a gaz­da­ság és a köz­igaz­ga­tás össze­füg­gé­se­it kö­ve­tő­en az egyes köz­gaz­da­ság(el­mé­let)i irány­za­tok alap­ján he­lye­zi el az állam fo­gyasz­tó­vé­del­mi sze­rep­vál­la­lá­sát a gaz­da­ság­po­li­ti­ka te­vé­keny­ség­faj­tái kö­zött, ennek alap­ján ki­raj­zo­ló­dik az állam fo­gyasz­tó­kat védő sze­rep­kö­ré­nek szük­ség­sze­rű­sé­ge.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: B1, D18, K15, K23
Kulcs­sza­vak: gaz­da­ság­tör­té­net, fo­gyasz­tó­vé­de­lem, szer­ző­dé­si jog, köz­igaz­ga­tá­si jog

The Eco­no­mics of Con­su­mer Pro­tec­ti­on

Sum­ma­ry

The re­gu­lar study and re­view of the law of con­su­mer rights is ti­mely and op­por­tu­ne for the rea­son of three main con­di­tions: the rule of law, mar­ket eco­nomy de­ve­lop­ments, and the sig­ni­fi­cance of se­cu­rity in ge­ne­ral. Con­se­qu­ently, the pur­pos­es of the study inc­lu­de: the exp­lo­ra­ti­on of con­su­mer rights, the over­view of the or­ga­ni­sa­ti­o­nal struc­tu­re of con­su­mer pro­tec­ti­on and its ope­ra­ti­on, and an analy­sis and eva­lu­a­ti­on of the en­for­ce­ment of the con­su­mer pro­tec­ti­on sys­tem. Fol­lo­wing a dis­cus­si­on of the eco­no­mic fun­da­men­tals of con­su­mer pro­tec­ti­on and the in­ter­re­la­ti­onsh­ips bet­ween the eco­nomy and pub­lic ad­mi­nistra­ti­on, the state’s role in con­su­mer pro­tec­ti­on is de­ter­mi­ned in the con­text of va­ri­o­us eco­no­mic po­li­cy ac­tions on the basis of eco­no­mic trends. All these cle­arly sug­gest the need for the govern­ment to take up con­su­mer pro­tec­ti­on.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: B1, D18, K15, K23
Key­words: eco­no­mic his­to­ry, con­su­mer pro­tec­ti­on, cont­ract law, ad­mi­nistra­tive law

Alap­ve­tés

A fo­gyasz­tó­vé­de­lem ki­ala­ku­lá­sa, a po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás­ban való meg­je­le­né­se szo­ros össze­füg­gés­ben áll (egye­bek mel­lett) a pi­ac­gaz­da­ság meg­je­le­né­sé­vel s ál­ta­lá­ban a gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok ala­ku­lá­sá­val. Abból a szin­te már tény­ként ke­zel­he­tő je­len­ség­ből ki­in­dul­va, mi­sze­rint a po­li­ti­ka, a gaz­da­ság és a tár­sa­da­lom is több pon­ton kap­cso­ló­dik a köz­igaz­ga­tás­hoz (Lő­rincz, 2007:63), meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a gaz­da­ság és a köz­igaz­ga­tás vi­szo­nya egy­részt kor­sza­kon­ként vál­to­zó, más­részt a kap­cso­ló­dó te­vé­keny­ség­faj­ták vo­nat­ko­zá­sá­ban sok­szí­nű­nek mond­ha­tó.

Az ál­ta­lá­nos szin­tű meg­jegy­zé­sek­nél ma­rad­va ki­eme­len­dő, hogy a gaz­da­sá­gi élet kö­zép­pont­ját adó ter­me­lés kon­cent­rá­ci­ó­ja a té­má­hoz kap­cso­ló­dó ál­la­mi in­téz­mé­nyek köz­pon­to­sí­tá­sát ered­mé­nyez­te a kü­lön­bö­ző kor­sza­kok­ban. A gaz­da­ság és a köz­igaz­ga­tás vi­szony­rend­sze­rét azon­ban nem­csak az ap­pa­rá­tus és a for­rá­sok egy kéz­ben tar­tá­sa, hanem a köz­igaz­ga­tá­si fel­ada­tok mi­nő­sé­gi és mennyi­sé­gi vál­to­zá­sa jel­lem­zi. A téma rész­le­te­sebb ki­fej­té­se nél­kül csu­pán jel­zem, hogy a köz­igaz­ga­tá­si fel­ada­tok kö­ré­ben be­kö­vet­ke­zett mi­nő­sé­gi vál­to­zás ér­he­tő tet­ten egye­bek mel­lett a fel­adat­tel­je­sí­tő szek­tor do­mi­nán­sab­bá vá­lá­sá­ban, míg a mennyi­sé­gi vo­nat­ko­zás kü­lö­nö­sen az ún. szak­igaz­ga­tá­si te­vé­keny­sé­gek fo­lya­ma­tos so­ka­so­dá­sát és dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sát je­len­ti (Lő­rincz, 2007:65–66).¹

A gaz­da­ság és a köz­igaz­ga­tás vi­szony­rend­sze­rét, egy­más­ra ha­tá­sát alap­ve­tő­en annak a kér­dés­nek a jog­al­ko­tó ál­ta­li meg­vá­la­szo­lá­sa de­ter­mi­nál­ja, hogy az állam med­dig hagy­ja a piac ha­tá­sát ér­vé­nye­sül­ni, és mikor, mi­lyen ér­de­kek és ér­té­kek men­tén érzi fon­tos­sá­gát az ál­la­mi kor­lá­to­zás­nak, az ál­la­mi be­avat­ko­zás­nak.² A sze­rint az ál­ta­lá­nos­nak te­kint­he­tő tézis sze­rint, hogy ki­zá­ró­lag „piaci gaz­da­ság” egyik ál­lam­ban sem ér­vé­nye­sül, ak­ként lehet ál­lást fog­lal­ni, hogy a vál­to­zó mér­té­kű, vál­to­zó ter­je­del­mű és vál­to­za­tos inst­ru­men­tu­mok útján re­a­li­zá­ló­dó ál­la­mi be­avat­ko­zás min­den állam gaz­da­sá­gá­ban szük­ség­sze­rű.³ Az utób­bi év­ti­ze­dek (év­szá­za­dok) gaz­da­sá­gi mű­kö­dé­sét vizs­gál­va azon­ban a gya­kor­lat által fel­szín­re ho­zott prob­lé­mák olyan mű­kö­dé­si za­va­rok­ra mu­tat­tak rá (Bor­dás, 2009:15–16),⁴ ame­lyek az ál­la­mok több­sé­gé­nél igen­is a gaz­da­ság­ban tör­té­nő ál­la­mi be­avat­ko­zás in­do­ka­ként fo­gal­maz­ha­tók meg. A tel­jes­ség igé­nye nél­kül, az aláb­bi je­len­sé­gek hoz­ha­tók fel az ál­la­mi be­avat­ko­zás lét­jo­go­sult­sá­gá­nak iga­zo­lá­sá­ra:

Az ál­la­mi sze­rep idő­ben vál­to­zó je­len­ség, kü­lö­nö­sen igaz ez a gaz­da­ság­ba tör­té­nő be­avat­ko­zás mi­ként­jé­re, meg­va­ló­su­lá­si mód­já­ra. Ebben a te­kin­tet­ben a fel­vi­lá­go­sult ab­szo­lu­tiz­mus idő­pont­ja te­kint­he­tő olyan mi­nő­sé­gi vál­to­zás­nak, amely az ál­la­mi fel­adat­el­lá­tás terén meg­em­lít­he­tő (Lő­rincz, 1999:6). A piaci sze­rep­lők egy­más­hoz való vi­szo­nya, il­le­tő­leg az állam gaz­da­sá­got érin­tő in­ter­ven­ci­ós te­vé­keny­sé­ge vo­nat­ko­zá­sá­ban alap­ve­tő­en négy mű­kö­dé­si me­cha­niz­mus kö­zött te­he­tő kü­lönb­ség.

Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a gaz­da­ság mű­kö­dé­se és az ál­la­mi (köz­igaz­ga­tá­si) sze­rep­vál­la­lás kap­cso­ló­dá­sa egy­részt szük­ség­sze­rű, más­részt ko­ron­ként és ál­la­mon­ként el­té­rő sa­já­tos­sá­go­kat mu­ta­tó je­len­ség, amely min­dig vissza­ve­zet­he­tő az ural­ko­dó gaz­da­ság­irá­nyí­tó mo­dell­re (köz­gaz­da­sá­gi el­mé­let­re), va­la­mint a gaz­da­sá­got érin­tő ál­la­mi funk­ci­ók ala­ku­lá­sá­ra.

A fent vá­zolt ten­den­ci­ák fo­lyo­má­nya­ként nem­csak az ál­lam­szer­ve­zet dif­fe­ren­ci­á­ló­dik fo­lya­ma­to­san, hanem per­ma­nens mó­do­su­lást mu­tat­nak az állam, il­let­ve a köz­igaz­ga­tás gaz­da­sá­gi funk­ci­ói is. A ré­geb­bi ko­rok­hoz ké­pest, ami­kor a köz­igaz­ga­tás funk­ci­ói közé ti­pi­ku­san a köz­ha­tal­mi te­vé­keny­ség re­a­li­zá­lá­sa, va­la­mint a tár­sa­da­lom és gaz­da­ság­po­li­ti­ka ala­kí­tá­sa tar­to­zott, nap­ja­ink­ra lé­nye­ge­sen ki­szé­le­se­dett az a te­vé­keny­sé­gi kör, amely a köz­igaz­ga­tás fe­le­lős­sé­gi kö­ré­be von­ha­tó. A vizs­gált té­ma­kör, kö­ze­lebb­ről a ter­me­lés ál­ta­lá­ban cent­ra­li­zá­ci­ót és kon­cent­rá­ci­ót ered­mé­nye­zett a kü­lön­bö­ző ál­la­mok köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­zet­rend­sze­ré­ben. Emel­lett nem el­ha­nya­gol­ha­tó az a ten­den­cia sem, amely a szol­gál­ta­tó funk­ci­ók nö­ve­ke­dé­sé­vel és kü­lö­nö­sen a tu­do­má­nyos és mű­sza­ki fej­lesz­té­sek fel­hasz­ná­lá­sá­val össze­füg­gés­ben ke­rült a köz­igaz­ga­tás mű­kö­dé­sé­nek hom­lok­te­ré­be. Ebből fakad az a kö­vet­kez­mény is, hogy a mo­dern tech­ni­ka el­ter-je­dé­se a köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­zet­rend­szer egé­szét érin­tő­en is for­ra­dal­mi vál­to­zá­so­kat ho­zott az egyes ál­la­mok­ban. A gaz­da­sá­gi élet és a köz­igaz­ga­tás szem­pont­já­ból azon­ban külön is ki­eme­len­dő a tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok fi­nan­szí­ro­zá­sa, a ter­me­lés üte­mé­nek és mi­nő­sé­gé­nek be­fo­lyá­so­lá­sa, va­la­mint a ter­me­lés és a fo­gyasz­tás har­mó­ni­á­já­nak a re­a­li­zá­lá­sa mint köz­igaz­ga­tá­si funk­ció meg­je­le­né­se (Lő­rincz, 2007:67).

Az ál­la­mi te­vé­keny­ség szer­te­ága­zó jel­le­gé­ből fa­ka­dó­an mások az ed­di­gi­ek­től el­té­rő szem­pon­tok alap­ján osz­tá­lyoz­zák a köz­igaz­ga­tá­si funk­ci­ó­kat. E sze­rint kü­lönb­sé­get tesz­nek a köz­igaz­ga­tás al­lo­ká­ci­ós, re­diszt­ri­bú­ci­ós, sta­bi­li­zá­ci­ós és sza­bá­lyo­zá­si funk­ci­ói kö­zött. Anél­kül, hogy a té­ma­kör rész­le­tes tár­gya­lá­sá­ba bo­csát­koz­nék – mivel a gaz­da­sá­gi (pénz­ügyi) szek­tor sa­já­tos­sá­ga­i­nak tag­la­lá­sa túl­mu­tat a vizs­gált témán –, jel­zem, hogy csu­pán rö­vi­den szó­lok (az állam és a gaz­da­ság kap­cso­la­ta szem­pont­já­ból) a vá­zolt funk­ci­ók­ról. Az al­lo­ká­ci­ós te­vé­keny­ség leg­ál­ta­lá­no­sabb ér­te­lem­ben az erő­for­rá­sok el­osz­tá­sá­nak át­vé­te­lét je­len­ti a pi­ac­tól az állam irá­nyá­ba, ami­nek alap­ve­tő célja az erő­for­rá­sok piaci vi­szo­nyok kö­zöt­ti hi­á­nyos vagy hibás el­osz­tá­sá­nak kor­ri­gá­lá­sa. A re­diszt­ri­bú­ció a ma­gán­jö­ve­del­mek állam ál­ta­li el­vo­ná­sát és meg­ha­tá­ro­zott szem­pon­tok sze­rin­ti vissza­osz­tá­sát je­len­ti, amellyel az erő­for­rá­sok át­cso­por­to­sí­tá­sa által bi­zo­nyos ki­emelt vagy egyéb okból re­le­váns tár­sa­dal­mi célok ál­la­mi do­tá­ci­ó­já­ra van le­he­tő­ség. A sta­bi­li­zá­ci­ós funk­ció a gaz­da­sá­gi in­ga­do­zás­ból fa­ka­dó káros ha­tá­sok mér­sék­lé­sé­re ad le­he­tő­sé­get az állam szá­má­ra, míg a sza­bá­lyo­zá­si funk­ció a gaz­da­sá­gi mű­kö­dés ke­ret­rend­sze­ré­nek nor­ma­tív vagy egye­di sza­bá­lyo­zás által tör­té­nő re­gu­lá­lá­sát fog­lal­ja ma­gá­ban (Imre, 2007:75–76).

Te­kin­tet­tel arra, hogy – Fa­ze­kas Judit meg­kö­ze­lí­té­se sze­rint – a fo­gyasz­tó­vé­de­lem nem más, mint a fo­gyasz­tói pre­fe­ren­ci­ák­nak a gaz­da­ság sza­bá­lyo­zá­sa által tör­té­nő ér­vény­re jut­ta­tá­sa (Fa­ze­kas, 2007:62), in­do­kolt­nak tar­tom a kö­vet­ke­zők­ben a ter­me­lés és a fo­gyasz­tás vi­szo­nyá­nak, a fo­gyasz­tó gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ban be­töl­tött sze­re­pé­nek és a kü­lön­bö­ző gaz­da­ság­irá­nyí­tá­si (köz­gaz­da­sá­gi) fel­fo­gá­sok­nak a rövid vá­zo­lá­sát, ez­ál­tal a fo­gyasz­tó­vé­de­lem gaz­da­ság­el­mé­le­ti alap­ja­i­nak át­te­kin­té­sét.

A fo­gyasz­tó­vé­de­lem in­do­kai az egyes gaz­da­ság­irá­nyí­tá­si fel­fo­gá­sok sze­rint

Mi­előtt az egyes köz­gaz­da­sá­gi fel­fo­gá­sok rövid is­mer­te­té­sé­re és azok­nak a fo­gyasz­tó­vé­de­lem­mel kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó meg­ál­la­pí­tá­sa­i­ra rá­tér­nék, in­do­kolt­nak tar­tom rö­vi­den je­lez­ni, hogy a vo­nat­ko­zó szak­iro­da­lom nem mond­ha­tó egy­sé­ges­nek abban a te­kin­tet­ben, hogy ön­ma­gá­ban a fo­gyasz­tó­vé­de­lem mint ál­la­mi te­vé­keny­ség (és ezen ke­resz­tül a fo­gyasz­tó­vé­del­mi jog mint ön­ál­ló jog­te­rü­let) mely kor vív­má­nyá­nak te­kint­he­tő. Van olyan szer­ző, aki egyes ókori jog­in­téz­mé­nyek vizs­gá­la­ta során arra az ál­lás­pont­ra he­lyez­ke­dik, hogy a fo­gyasz­tó­kat a csa­lárd módon el­já­ró ke­res­ke­dők­kel szem­ben vé­de­ni kí­vá­nó ren­del­ke­zé­sek már az ál­lam­fej­lő­dés e korai sza­ka­szá­ban is hor­doz­tak fo­gyasz­tó­vé­del­mi jel­le­get (Jakab, 2003:46–47). Mások a kö­zép­kor ál­lam- és jog­rend­sze­ré­nek egyes ele­me­it, így – egye­bek mel­lett – a pi­a­cok egy­há­zi fel­ügye­le­tét te­kin­tik a fo­gyasz­tó­vé­de­lem korai gyö­ke­ré­nek (Bod­nár, 2001:4). Szük­sé­ges vé­ge­ze­tül szól­nunk egy har­ma­dik, a fo­gyasz­tó­vé­del­met (fo­gyasz­tó­vé­del­mi jogot) ki­fe­je­zet­ten 20. szá­za­di je­len­ség­ként meg­ha­tá­ro­zó fel­fo­gás­ról.⁹

Meg­lá­tá­som sze­rint két­ség­te­len tény, hogy a fo­gyasz­tó­vé­del­mi jog olyan fo­lya­ma­to­san fej­lő­dő jog­te­rü­let, ame­lyet de­ter­mi­nál a tech­ni­kai-mű­sza­ki fej­lő­dés di­na­miz­mu­sa, va­la­mint a nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­hez – Ma­gyar­or­szág vo­nat­ko­zá­sá­ban kü­lö­nö­sen az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz – való tar­to­zás ténye. Ebben a te­kin­tet­ben tehát a kor­szak sa­já­tos­sá­gai által for­mált jog­te­rü­let­ről van szó, amely – jog­ági szem­pont­ból – a 20. szá­zad­ban je­lent meg ön­ál­ló jog­te­rü­let­ként. A kép ár­nya­lá­sa­ként ér­de­mes azon­ban le­szö­gez­ni, hogy a jog­vé­de­lem nem csu­pán a fo­gyasz­tó­vé­de­lem esz­mé­jé­nek fel­buk­ka­ná­sa óta te­kint­he­tő ál­la­mi fel­adat­nak, az már az állam ke­let­ke­zé­sé­től kez­dő­dő­en a köz­ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­nak egyik alap­ve­tő ren­del­te­té­se­ként fog­ha­tó fel (Le­gény, 2005:283). Ennek fé­nyé­ben magam azt a meg­kö­ze­lí­tést tar­tom el­fo­gad­ha­tó­nak, hogy a fo­gyasz­tók állam ál­ta­li vé­del­mét is hor­do­zó jog­in­téz­mé­nyek, jog­sza­bá­lyi ren­del­ke­zé­sek két­ség­te­le­nül hosszú múlt­ra te­kin­te­nek vissza, az ön­ál­ló jog­ág­ként ki­kris­tá­lyo­so­dó fo­gyasz­tó­vé­del­mi jog azon­ban két­ség­te­le­nül a 20. szá­zad szü­lött­jé­nek te­kint­he­tő.

Az alább is­mer­tet­ni kí­vánt köz­gaz­da­sá­gi el­mé­le­tek által meg­en­ge­dett, meg­kí­vánt vagy éppen el­fo­gad­ha­tat­lan­nak te­kin­tett ál­la­mi be­avat­ko­zás­sal kap­cso­la­to­san két szél­ső­sé­ges ál­lás­pont ol­vas­ha­tó ki. Az ún. in­ter­ven­ci­ós fel­fo­gás a fo­gyasz­tó­nak a ke­res­ke­dők­höz ké­pest alá­ren­delt hely­ze­té­ből indul ki, akit ebből kö­vet­ke­ző­en akár ál­la­mi esz­kö­zök­kel is meg kell vé­de­ni a piaci szín­té­ren elő­for­du­ló vissza­élé­sek­kel szem­ben. Ez a meg­kö­ze­lí­tés tehát úgy véli, hogy a fo­gyasz­tó és a vál­lal­ko­zás kö­zött fenn­állt, de idő­köz­ben meg­bom­lott egyen­sú­lyi hely­zet a jogi sza­bá­lyo­zás által hely­re­ál­lít­ha­tó, en­nél­fog­va az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás ebben a vo­nat­ko­zás­ban szük­ség­sze­rű (Fe­ke­te, 2011:54). A má­so­dik, li­be­rá­lis­nak mond­ha­tó mo­dell­ben a piac ön­sza­bá­lyo­zó me­cha­niz­mu­sa kap sze­re­pet. Ennek alap­ján a ver­seny képes a tisz­tes­ség­te­len ele­me­ket ki­szo­rí­ta­ni, az au­to­nóm fo­gyasz­tó ren­del­ke­zik a szük­sé­ges in­for­má­ci­ók meg­szer­zé­sé­re, azok mér­le­ge­lé­sé­re és a fo­gyasz­tói dön­té­sek be­fo­lyás­tól men­tes meg­ho­za­ta­lá­ra vo­nat­ko­zó ké­pes­ség­gel, így az állam sze­re­pe csu­pán a tisz­tes­sé­ges ver­seny ga­ran­tá­lá­sá­ra kor­lá­to­zód­hat, min­den to­váb­bi be­avat­ko­zás hát­rá­nyos a ver­seny­sza­bad­ság szem­pont­já­ból. E két vég­let kö­zött je­lent meg a német jog­te­rü­le­ten az ún. szi­tu­á­ció­füg­gő el­mé­let, amely meg­pró­bál szin­té­zist te­rem­te­ni kö­zöt­tük. E fel­fo­gás abból indul ki, hogy ide­á­lis eset­ben a fo­gyasz­tó képes au­to­nóm módon dön­tést hozni, ekkor az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás csak a ver­seny sza­bad­sá­gá­ra és a fo­gyasz­tói au­to­nó­mia pre­fe­rá­lá­sá­ra irá­nyul­hat. Abban az eset­ben vi­szont, hogy­ha meg­bom­lik a „tisz­ta ver­seny” által fel­té­te­le­zett egyen­súly, szük­sé­ges­sé válik az aktív ál­la­mi be­avat­ko­zás, ez­ál­tal a fo­gyasz­tó­vé­de­lem re­a­li­zá­lá­sa nem csu­pán meg­en­ge­dett, hanem kí­vá­na­tos (Cse­res, 2005:172–192).

A li­be­rá­lis köz­gaz­da­ság­tan kor­sza­ka

A 19. szá­zad­ban Adam Smith ne­vé­hez kap­cso­ló­dó­an meg­je­le­nő klasszi­kus köz­gaz­da­ság­ta­ni irány­zat a la­is­sez faire fi­lo­zó­fi­á­já­ra épül­ve je­löl­te ki az állam gaz­da­sá­gi moz­gás­te­ré­nek ke­re­te­it. Ennek ki­in­du­ló­pont­ja abban ra­gad­ha­tó meg, hogy az állam sze­re­pe csu­pán a gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­hez szük­sé­ges fel­té­te­lek biz­to­sí­tá­sá­ban re­a­li­zá­lód­hat, nem ál­lít­hat tehát aka­dá­lyo­kat a ver­seny sza­bad, kor­lá­tok­tól men­tes meg­va­ló­su­lá­sa elé. Ebben a vo­nat­ko­zás­ban az ál­la­mi be­avat­ko­zás csak krí­zis­hely­ze­tek­ben, ki­vé­te­les jel­leg­gel va­ló­sul­hat meg, az állam a pi­ac­gaz­da­ság­ban az „éj­je­li­őr” sze­re­pét látja el.

Smith fel­fo­gá­sá­nak alap­ja a tö­ké­le­tes, tisz­ta ver­seny, amely­nek ke­re­tei kö­zött egy­részt a ter­me­lés és a fo­gyasz­tás egyen­súly­ba kerül, más­részt ez a kö­rül­mény sza­bad­pi­a­ci dön­té­se­ket ered­mé­nyez mind a fo­gyasz­tók, mind a ke­res­ke­dők szá­má­ra. Ebben a kör­nye­zet­ben a fo­gyasz­tó ma­ga­tar­tá­sa (ke­res­let) be­fo­lyá­sol­ja a kí­ná­la­tot, mert a kö­vet­ke­ze­tes fo­gyasz­tói dön­té­sek de­ter­mi­nál­ják a ter­me­lést, en­nél­fog­va a pi­a­con azok a ter­mé­kek, áruk, szol­gál­ta­tá­sok je­len­nek meg, ame­lyek iránt a fo­gyasz­tók szá­mot­te­vő ér­dek­lő­dést mu­tat­nak (Deane, 1984:36–55). A li­be­rá­lis köz­gaz­da­ság­tan sze­rint nem csu­pán a ter­me­lés szá­má­ra szab­nak egy­ér­tel­mű ke­re­tet a fo­gyasz­tói dön­té­sek, hanem a ke­res­ke­dők sza­bad ver­se­nye az árak ön­ké­nyes, a fo­gyasz­tók szá­má­ra hát­rá­nyos meg­ha­tá­ro­zá­sát is ki­zár­ja. Össze­gez­ve, az el­mé­let azon az ala­pon nyug­szik, hogy mind a pi­a­con fel­lel­he­tő ke­res­let, mind pedig a pi­a­con ér­vé­nye­sü­lő árak a fo­gyasz­tói dön­té­sek által be­fo­lyá­sol­tak, a vál­lal­ko­zás és a fo­gyasz­tó kö­zöt­ti jog­vi­szony sta­bil­nak és ki­egyen­sú­lyo­zott­nak te­kint­he­tő.

Mind­ezek­ből kö­vet­ke­zik, hogy ez az el­gon­do­lás ki­zár­ja a fo­gyasz­tó­vé­del­met (Fa­ze­kas, 1995:22) mint a pi­a­con a meg­bom­lott egyen­sú­lyi hely­zet miatt a ke­res­ke­dő­vel szem­ben hát­rá­nyos hely­zet­be ke­rült „gyen­gébb fél­nek” állam ál­ta­li vé­del­mét, mivel a fo­gyasz­tót olyan au­to­nóm egyén­nek te­kin­ti, aki a tisz­ta ver­seny ke­re­tei kö­zött képes ra­ci­o­ná­li­san, a ren­del­ke­zé­sé­re álló in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban vá­lasz­ta­ni az áruk, ter­mé­kek és szol­gál­ta­tá­sok kö­zött. Össze­gez­ve a Smith ne­vé­hez köt­he­tő el­mé­le­tet, a 19. szá­za­dig nem va­ló­sult meg a fo­gyasz­tó­kat ál­la­mi esz­kö­zök­kel védő ál­la­mi te­vé­keny­ség, az irány­adó köz­gaz­da­ság­ta­ni irány­zat fo­gal­mi­lag zárta ki a ke­res­ke­dő és a fo­gyasz­tó kö­zött az egyen­sú­lyi hely­zet meg­bom­lá­sát, en­nél­fog­va az ál­la­mi be­avat­ko­zás szük­sé­ges­sé­gét.

Key­nes gaz­da­ság­el­mé­le­te

A 19. szá­zad vé­gé­re – rész­ben a ko­ráb­bi „ide­a­lisz­ti­kus­nak” is te­kint­he­tő gaz­da­ság­el­mé­let kö­vet­kez­mé­nye­i­nek át­ér­té­ke­lé­se­ként – új köz­gaz­da­sá­gi irány­zat je­lent meg, amely köz­vet­len előz­mé­nyé­nek a fo­lya­ma­tos tő­ke­kon­cent­rá­ció miatt lét­re­jött mo­no­pó­li­u­mok meg­je­le­né­se te­kint­he­tő. A vá­zolt je­len­ség­nek a va­ló­ság­ban az lett a kö­vet­kez­mé­nye, hogy a sza­bad ver­senyt és a fo­gyasz­tói dön­té­se­ket egy­aránt be­fo­lyá­sol­ták a kü­lön­bö­ző mo­no­pol­hely­zet­ben lévő vál­lal­ko­zá­sok kö­zöt­ti kar­tel­lek és egyéb meg­ál­la­po­dá­sok. A ko­ráb­bi idő­szak­hoz ké­pest emi­att a fo­gyasz­tás­ban és az árak­ban nem a fo­gyasz­tói dön­té­sek let­tek meg­ha­tá­ro­zó jel­le­gű­ek, azo­kat az érin­tett ke­res­ke­dők de­ter­mi­nál­ták. Ez a ten­den­cia ked­ve­zett az ún. „tö­ké­let­len ver­seny” ki­ala­ku­lá­sá­nak, amit az árak el­té­rí­té­se, va­la­mint a ke­res­ke­de­lem és a ter­me­lés szer­ke­ze­té­nek el­tor­zu­lá­sa jel­lem­zett. Ez azt je­len­tet­te, hogy meg­for­dult a fo­gyasz­tó és a ke­res­ke­dő kö­zöt­ti, egyen­sú­lyon nyug­vó „sze­rep­osz­tás”, im­má­ron nem a fo­gyasz­tó ma­ga­tar­tá­sa ha­tá­roz­ta meg a ter­me­lést és az áruk, szol­gál­ta­tá­sok árát, hanem a meg­erő­sö­dött po­zí­ci­ó­ba ke­rült ke­res­ke­dők igye­kez­tek a fo­gyasz­tói igé­nye­ket a ter­me­lés­hez iga­zí­ta­ni.

Ennek ten­den­ci­ó­zus meg­va­ló­su­lá­sa azt ered­mé­nyez­te, hogy nem­csak a fo­gyasz­tói, hanem a ke­res­ke­dői oldal irá­nyá­ból is igény­ként fo­gal­ma­zó­dott meg a gaz­da­ság „sze­ren­csét­len” mű­kö­dé­sé­be való ál­la­mi be­avat­ko­zás (Gal­bra­ith, 1970:244). Az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás el­mé­le­ti meg­ala­po­zá­sá­hoz kap­cso­ló­dik Key­nes neve, aki el­uta­sí­tot­ta a ko­ráb­bi gaz­da­ság­el­mé­le­ti meg­kö­ze­lí­tést, és ta­gad­ta azt, hogy a piaci vi­szo­nyok kö­zött lé­tez­nek olyan ön­sza­bá­lyo­zó me­cha­niz­mu­sok, ame­lyek ál­la­mi be­avat­ko­zás, kor­rek­ció nél­kül is mű­kö­dő­ké­pes­sé te­szik a gaz­da­sá­gi szfé­rát. Ki­mu­tat­ta, hogy a fo­gyasz­tó és a ke­res­ke­dő kö­zött meg­bom­lott egyen­súly az agg­re­gált ke­res­let nö­ve­lé­sét célzó költ­ség­ve­té­si vagy mo­ne­tá­ris po­li­ti­ká­val ál­lít­ha­tó hely­re. Egy idő után már a mo­no­pol­hely­zet­ben lévő ke­res­ke­dők is tá­mo­gat­ták vagy leg­alább­is el­fo­gad­ták az ál­la­mi in­ter­ven­ci­ót, mert attól a „fék­te­len ár­ver­seny miatt ki­ala­kult bi­zony­ta­lan­sá­gi té­nye­zők és in­sta­bi­li­tás el­len­őr­zé­sét” vár­ták (Black­ford–Kerr, 1986:233).

A vá­zolt fo­lya­ma­tok ered­mé­nye­kép­pen re­a­li­zá­ló­dott a gaz­da­sá­gi szek­tor át­ren­de­ző­dé­se, egyre erő­tel­je­seb­ben nyil­vá­nult meg to­váb­bá a ko­ráb­bi passzív ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás több ol­dal­ról igé­nyelt meg­vál­to­zá­sa. Az előző idő­szak­hoz köt­he­tő el­hi­bá­zott gaz­da­ság­po­li­ti­kai alap­ál­lás mel­lett szük­sé­ges azon­ban szól­ni az Ame­ri­kai Egye­sült Ál­la­mok­ból ki­in­dult gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság­ról, amely szin­tén erre az idő­szak­ra esett (Kecs­kés–Ha­lász, 2013:214–217). Erre a tör­té­nel­mi ese­mény­re két okból kell külön is ki­tér­ni. Egy­részt ez a vál­to­zás olyan gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai kör­nye­ze­tet te­rem­tett, amely­nek ke­re­tei kö­zött ki­fe­jez­te a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok­ba tör­té­nő ál­la­mi be­avat­ko­zás el­odáz­ha­tat­lan szük­ség­sze­rű­sé­gét, más­részt ekkor je­lent meg hang­sú­lyo­san a vál­lal­ko­zók és a fo­gyasz­tók gaz­da­sá­gi biz­ton­sá­ga irán­ti vágy, amely­nek meg­te­rem­té­se in­nen­től kezd­ve az állam két­ség­be­von­ha­tat­lan kö­te­le­zett­sé­gé­nek mi­nő­sül. Össze­gez­ve a fent ír­ta­kat, a vizs­gált idő­szak két szem­pont­ból te­kint­he­tő for­du­ló­pont­nak a fo­gyasz­tó­vé­de­lem­ben. El­ső­sor­ban mind a köz­gaz­da­ság­tan, mind az ál­la­mok több­sé­ge rá­is­mert a fo­gyasz­tók ki­szol­gál­ta­tott­sá­gá­ra, mint a fo­gyasz­tó­vé­del­met le­gi­ti­má­ló valós je­len­ség­re, má­sod­sor­ban ez olyan pil­la­nat­ban lett nyil­ván­va­ló a világ or­szá­gai szá­má­ra, ami­kor nem­csak el­fo­gad­ha­tó, hanem a vál­ság­ból való ki­lá­ba­lás szem­pont­já­ból egyet­len kiút lett az ál­la­mi be­avat­ko­zás meg­erő­sí­té­se és a gaz­da­sá­gi szín­té­ren vég­be­me­nő fo­lya­ma­tok állam ál­ta­li kont­roll­ja és bi­zo­nyos mér­té­kű kor­lá­to­zá­sa.

Fo­gyasz­tó­vé­de­lem a jó­lé­ti állam ke­re­tei kö­zött

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti ál­la­mi be­avat­ko­zás nyo­mán fej­lő­dött ki a jó­lé­ti állam és az ún. „jó­lé­ti köz­gaz­da­ság­tan”, amely a tár­sa­da­lom­biz­to­sí­tás, a mun­ka­nél­kü­li­ek­nek nyúj­tott tá­mo­ga­tás, az ok­ta­tás és egész­ség­ügyi el­lá­tás mi­ni­má­lis szint­jét min­den pol­gár szá­má­ra biz­to­sí­ta­ni kí­ván­ta az ál­la­mi re­diszt­ri­bú­ció se­gít­sé­gé­vel (Fa­ze­kas, 1995:24). Gun­nar Myr­dal svéd köz­gaz­dász sze­rint a szo­ci­á­lis állam olyan de­mok­ra­ti­kus állam,amely át­vál­lal­ja a gaz­da­ság fej­lesz­té­sé­nek fel­ada­ta­it a gaz­da­sá­gi biz­ton­ság meg­te­rem­té­se ér­de­ké­ben, meg­te­rem­ti az esély­egyen­lő­sé­get, a mi­ni­má­lis egész­ség­ügyi és ok­ta­tá­si el­lá­tást és a fog­lal­koz­ta­tást a pol­gá­rok szá­má­ra a tár­sa­dal­mi hi­e­rar­chi­á­ban el­fog­lalt he­lyük­től füg­get­le­nül. Ebből kö­vet­ke­zik, hogy a szo­ci­á­lis állam két vo­nat­ko­zás­ban is for­du­ló­pon­tot je­len­tett a fo­gyasz­tó­vé­de­lem ala­ku­lá­sa szá­má­ra, ez­ál­tal új ala­pok­ra he­lyez­ve az állam gaz­da­sá­gi sze­rep­vál­la­lá­sát. Egy­részt ehhez a kor­szak­hoz köt­he­tő a minél szé­le­sebb kör­ben ér­vé­nye­sü­lő ál­la­mi be­avat­ko­zás igény­lé­se, amely bi­zo­nyos – humán – köz­szol­gál­ta­tá­sok­nak a tár­sa­da­lom szé­les tö­me­gei szá­má­ra tör­té­nő nyúj­tá­sá­ban, az esély­egyen­lő­ség­re való tö­rek­vés­ben, va­la­mint az ál­ta­lá­nos fog­lal­koz­ta­tás­ban öl­tött tes­tet. Ennek a kor­szak­nak lett má­sod­sor­ban az is a kö­vet­kez­mé­nye, hogy sor ke­rült bi­zo­nyos gaz­da­sá­gi és szo­ci­á­lis jogok (alap­jo­gok) állam ál­ta­li el­is­me­ré­sé­re, ké­sőbb al­kot­má­nyi szin­tű ga­ran­tá­lá­sá­ra, va­la­mint a fo­gyasz­tók szá­má­ra nyúj­tott jog­vé­de­lem biz­to­sí­tá­sá­ra is.

A neo­klasszi­kus köz­gaz­da­ság­tan és a fo­gyasz­tó­vé­de­lem kap­cso­la­ta

A szé­les körű ál­la­mi sze­rep­vál­la­lást ké­sőbb – kü­lö­nö­sen az úgy­ne­ve­zett a chi­ca­gói is­ko­la ré­szé­ről – szá­mos kri­ti­ka érte, ame­lyek­nek közös ki­in­du­ló­pont­ja abban a té­tel­ben ra­gad­ha­tó meg, hogy a „túl­bur­ján­zó” ál­la­mi új­ra­el­osz­tás képes a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést alá­ás­ni. Az egye­bek mel­lett Mil­ton és Fried­man ne­vé­hez köt­he­tő ál­lás­pont sze­rint az ál­la­mi be­avat­ko­zás meg­foszt­ja dön­té­si sza­bad­sá­gá­tól az egyént, hol­ott mind a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­hez, mind az egyén (fo­gyasz­tó) ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz el­en­ged­he­tet­len a piaci sza­bad­ság ga­ran­tá­lá­sa. Kri­ti­ká­val il­let­ték azt a je­len­sé­get, hogy a szo­ci­á­lis állam a szé­les körű és komp­lex in­ter­ven­ci­ós te­vé­keny­sé­ge ke­re­té­ben haj­la­mos töb­bet vissza­osz­ta­ni a tár­sa­da­lom szá­má­ra a költ­ség­ve­tés­be be­fo­lyó be­vé­te­lek­nél, és a jó­lé­ti köz­gaz­da­ság­tan el­ve­i­nek kon­zek­vens al­kal­ma­zá­sá­val így ál­lan­dó­sul a költ­ség­ve­té­si hiány, amely a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dést le­las­sít­hat­ja.¹⁰ Ennek kö­vet­kez­té­ben a fo­gyasz­tó­vé­de­lem lét­jo­go­sult­sá­gát ta­gad­ták, il­let­ve csak addig a szin­tig tar­tot­ták el­fo­gad­ha­tó­nak az irány­zat kö­ve­tői, amed­dig az az alap­ve­tő biz­ton­ság nyúj­tá­sá­ra kor­lá­to­zó­dik (Thu­row, 1981:19–20).

Jól mu­tat­ja a neo­klasszi­kus irány­zat­nak az azt meg­elő­ző kor­sza­kot jel­lem­ző, az állam erő­tel­jes sze­rep­vál­la­lá­sán ala­pu­ló idő­szak­kal való éles szem­be­he­lyez­ke­dé­sét az a meg­kö­ze­lí­tés, amely a jó­lé­ti ál­la­mot egy­ér­tel­mű­en pa­ter­na­lis­ta, a fo­gyasz­tót kis­ko­rú­sí­tó ál­la­mi alap­ál­lás­ként jel­lem­zi, amely által a jog­al­ko­tó fel­té­te­le­zi a fo­gyasz­tó tu­dat­lan­sá­gát és azt, hogy az egyén nem képes a piaci vi­szo­nyok kö­ze­pet­te a bir­to­ká­ba ju­tott in­for­má­ci­ót meg­fe­le­lő­en ér­té­kel­ni, és ez­ál­tal té­ve­sen cse­lek­szik a gaz­da­sá­gi kör­nye­zet­ben (Thu­row, 1981:20). Ugyan­csak a chi­ca­gói is­ko­la másik jeles kép­vi­se­lő­je – Be­c­ker – fel­fo­gá­sa sze­rint, a ter­me­lő és a fo­gyasz­tó vi­sel­ke­dé­se min­dig ra­ci­o­ná­lis vá­lasz­tá­son ala­pul (Be­c­ker, 1976:3). Ezzel a két meg­fo­gal­ma­zás­sal kap­cso­lat­ban meg­jegy­zem, hogy a neo­klasszi­kus fel­fo­gás hívei nem vizs­gál­ják azo­kat a pi­a­con két­ség­be­von­ha­tat­la­nul ér­vé­nye­sü­lő té­nye­ket, ame­lyek miatt szük­sé­ges­sé vált az a szé­les körű ál­la­mi be­avat­ko­zás, amely a jó­lé­ti ál­la­mok te­vé­keny­sé­gé­ben re­a­li­zá­ló­dott. A fo­gyasz­tó­vé­de­lem­ben csu­pán a fel­tét­le­nül el­uta­sí­tan­dó, az egyé­ni sza­bad­sá­got kor­lá­to­zó állam ál­ta­li be­avat­ko­zást lát­ták, amely össze­egyez­tet­he­tet­len a klasszi­kus (li­be­rá­lis) köz­gaz­da­ság­tan ki­in­du­ló­pont­já­val.¹¹ Más­részt meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az idé­zett el­mé­let a fo­gyasz­tó íz­lé­sét és po­ten­ci­á­lis ke­res­le­tét eleve adott­nak és így nem ma­ni­pu­lált­nak tart­ja (Fa­ze­kas, 1995:25), ez­ál­tal fi­gyel­men kívül hagy­ja egyéb szem­pon­tok ér­vé­nye­sü­lé­sét az egyé­ni fo­gyasz­tói dön­té­sek meg­ho­za­ta­la során. Ennek a le­egy­sze­rű­sí­tett és a fo­gyasz­tó­vé­de­lem szem­pont­já­ból nem kel­lő­en komp­lex hoz­zá­ál­lás­nak ered­mé­nye­kép­pen az irány­zat kö­ve­tői nem vizs­gál­ják azt a két­ség­te­len tényt, mi­sze­rint a fo­gyasz­tók nem ké­pe­sek kö­vet­ni az in­for­má­ció­rob­ba­nás kö­vet­kez­mé­nye­it, ez­ál­tal nincs nap­ra­kész in­for­má­ci­ó­juk meg­ala­po­zott dön­té­sük meg­ho­za­ta­lá­hoz, a ke­res­le­tet pedig igen­is a ter­me­lő hozza létre vagy ma­ni­pu­lál­ja.

Új szín­té­ren a fo­gyasz­tó, a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom sa­já­tos­sá­gai

A fen­ti­ek­ben vá­zolt köz­gaz­da­ság­ta­ni irány­za­tok rövid is­mer­te­té­sét kö­ve­tő­en in­do­kolt­nak tar­tom ama gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi kör­nye­zet né­hány, a fo­gyasz­tó­vé­de­lem­mel össze­füg­gés­be hoz­ha­tó sa­já­tos­sá­gá­nak érin­té­sét, amely a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom el­ne­ve­zés­ben ra­gad­ha­tó meg. A fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom a ka­pi­ta­liz­mus „mi­nő­sé­gi­leg új sza­ka­szá­nak” te­kint­he­tő (Ko­pátsy, 1993:140), amely az ál­ta­lá­nos élet­szín­vo­nal eme­lé­se, va­la­mint az ál­lam­pol­gá­ri jogok ki­szé­le­sí­té­se által va­la­mennyi tár­sa­dal­mi réteg ér­de­ke­i­nek szol­gá­la­tát he­lye­zi elő­tér­be. A to­váb­bi­ak­ban – a tel­jes­ség igé­nye nél­kül – a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom né­hány sa­já­tos­sá­gát kí­vá­nom a fo­gyasz­tó­vé­de­lem­mel össze­füg­gés­be hozni.

A fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom egyik sa­já­tos is­mer­te­tő­je­gye, hogy a piac meg­elő­zi a ter­me­lést. Ennek meg­fe­le­lő­en – el­len­tét­ben a ko­ráb­bi idő­szak pi­ac­gaz­da­sá­gá­val – a vál­to­zó igé­nyek­hez való gyors al­kal­maz­ko­dás és az ezt szol­gá­ló tech­no­ló­gia jel­lem­zi az ál­ta­lam vizs­gált tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dést. Ez abban jut ki­fe­je­ző­dés­re, hogy a tő­ke­fel­hal­mo­zás he­lyett a szá­zad má­so­dik fe­lé­nek gaz­da­sá­gát a fo­gyasz­tók piaci igé­nye­i­nek ma­xi­ma­li­zá­lá­sa jel­lem­zi, a ter­me­lést alap­ve­tő­en a meg­ren­de­lé­sek „irá­nyít­ják”. Mind­ezek­ből kö­vet­ke­zik, hogy két pon­ton fi­gyel­he­tő meg lé­nye­ges kü­lönb­ség a ko­ráb­bi idők­höz ké­pest. Egy­részt a ter­me­lés pre­fe­ren­ci­ái a tö­meg­ter­me­lés irá­nyá­ból el­moz­dul­ni lát­sza­nak a mi­nő­sé­get és vá­lasz­té­kot nyúj­tó áruk, ter­mé­kek és szol­gál­ta­tá­sok irá­nyá­ba, más­részt a gaz­da­ság mo­tor­ja­ként meg­je­le­nik a fo­gyasz­tás­ra ösz­tön­zés.

To­váb­bi jel­lem­ző­ként fo­gal­maz­hat­juk meg a tar­tós fo­gyasz­tá­si cik­kek (Fe­rencz, 2015:170–174)¹² tö­me­ges bir­tok­lá­sá­nak je­len­sé­gét (Scit­ovs­ky, 1990:20–21).¹³ Abból ki­in­dul­va, hogy a tö­me­gek által vá­sá­rolt ter­mé­kek ki­sebb be­ke­rü­lé­si költ­ség­gel ál­lít­ha­tók elő az egye­di áruk­hoz ké­pest, meg­fi­gyel­he­tő a tár­sa­da­lom szé­les tö­me­ge szá­má­ra a tö­meg­fo­gyasz­tá­si cik­kek hoz­zá­fér­he­tő­sé­ge, vagy­is az, hogy ol­csób­ban lehet hoz­zá­jut­ni a so­ro­zat­ban gyár­tott, fej­lett tech­no­ló­gi­á­val ké­szült fo­gyasz­tá­si cik­kek­hez. Meg­jegy­zen­dő, hogy meg­fi­gyel­he­tő a gaz­da­gabb és a sze­gé­nyebb tár­sa­dal­mi ré­te­gek kö­zöt­ti fo­gyasz­tá­si kü­lönb­sé­gek ki­egyen­sú­lyo­zá­sa, ez­ál­tal ala­cso­nyabb ár­szín­vo­na­lon meg­va­ló­su­ló in­ten­zí­vebb fo­gyasz­tás re­a­li­zá­lá­sa. To­váb­bá eme kö­rül­mé­nyek kö­zött a fo­gyasz­tó­vé­de­lem fel­ada­ta­ként az olyan in­for­má­ció szol­gál­ta­tá­sa je­löl­he­tő meg a fo­gyasz­tók irá­nyá­ba, amely az erő­sza­kos mar­ke­ting­mód­sze­rek kö­ze­pet­te is le­he­tő­vé teszi a ra­ci­o­ná­lis vá­lasz­tást a pi­a­con fel­lel­he­tő ter­mé­kek kö­zött.

Meg­fi­gyel­he­tő egy­részt a fo­gyasz­tók moz­gás­te­ré­nek nö­ve­ke­dé­se, ami alap­ve­tő­en abban a je­len­ség­ben ölt tes­tet, hogy a ter­me­lés – egye­bek mel­lett – függ a fo­gyasz­tói dön­té­sek­től és meg­ta­ka­rí­tá­sok­tól. Más­részt azon­ban ki­eme­len­dő, hogy a fo­gyasz­tó po­zí­ci­ó­ját a szak­ér­te­lem hi­á­nya, va­la­mint a ter­me­lő piaci in­for­má­ci­ós ha­tal­ma kö­vet­kez­té­ben az egyre fo­ko­zó­dó ki­szol­gál­ta­tott­ság (is) jel­lem­zi. A vá­zol­tak fé­nyé­ben sa­já­tos ket­tős­ség ál­la­pít­ha­tó meg a fo­gyasz­tó­nak a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­ban be­töl­tött sze­re­pé­vel össze­füg­gés­ben: a fo­gyasz­tó a gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok egyik alany­ként két­ség­te­le­nül meg­ha­tá­ro­zóbb be­fo­lyást gya­ko­rol mind a ter­me­lés­re, mind a fo­gyasz­tás­ra, a ke­res­ke­dők által egyre in­kább al­kal­ma­zott rek­lá­mok, fo­gyasz­tást ser­ken­tő mód­sze­rek révén, va­la­mint a vál­lal­ko­zá­sok in­for­má­ci­ós és gaz­da­sá­gi do­mi­nan­ci­á­ja a fo­gyasz­tói jog­vi­szo­nyon belül a fo­gyasz­tót a gyen­gébb fél po­zí­ci­ó­já­ba he­lye­zi (Fa­ze­kas, 1995:28).

Nem lehet em­lí­tés nél­kül el­men­ni ama tény mel­lett, hogy a fo­gyasz­tók kü­lön­fé­le pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­so­kat vesz­nek igény­be, vagy akár be­fek­te­tői sze­rep­kör­ben is meg­je­len­nek. A fo­gyasz­tók ugyan­is a meg­ta­ka­rí­tá­sa­i­kat szak­ér­tő pénz­in­té­ze­tek­re bíz­zák annak „meg­fi­al­ta­tá­sa” re­mé­nyé­ben. A pénz­ügyi szol­gál­ta­tá­sok terén azon­ban – sok eset­ben az ala­csony szin­tű pénz­ügyi kul­tú­ra miatt – szá­mos ve­szély le­sel­ke­dik a fo­gyasz­tók­ra, ami miatt akár ha­tal­mas vesz­te­sé­gek is ér­he­tik őket. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a sub­p­ri­me-vál­ság, Ma­gyar­or­szá­gon pedig a 2015-ös évben a „bró­ker­bot­rá­nyok” so­ro­za­ta – mint a Quaes­tor- és a Buda Cash-ügyek – rá­mu­tat­tak a fo­gyasz­tók ki­szol­gál­ta­tott­sá­gá­ra, va­la­mint az állam fel­ké­szü­let­len­sé­gé­re is (Kecs­kés–Ha­lász, 2010:180–182; Kecs­kés–Buj­tár, 2015:3–8).

Bi­zo­nyos mér­té­kű ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás szük­sé­ges a fo­gyasz­tói tár­sa­dal­mak­ban. Ennek ter­je­del­mé­ről azon­ban már meg­osz­tott a szak­iro­da­lom. Egyes szer­zők arra az ál­lás­pont­ra he­lyez­ked­nek, hogy az állam jó­lé­ti funk­ci­ó­já­nak gya­kor­lá­sa során el­sőd­le­ges az állam új­ra­el­osz­tó sze­re­pe, ami nem­csak le­he­tő­vé teszi a szé­les körű ál­la­mi be­avat­ko­zást, hanem bi­zo­nyos te­rü­le­te­ken igény­li is azt.¹⁴ A másik el­gon­do­lás lé­nye­ge abban össze­gez­he­tő, hogy az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lást kor­lá­toz­ni kell a smit­hi funk­ci­ók gya­kor­lá­sá­ra, to­váb­bá az ál­la­mi in­ter­ven­ció re­a­li­zá­lá­sa előtt szük­ség van annak költ­ség-ha­szon elem­zé­sé­re. Lát­ha­tó tehát, hogy a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­nak con­di­tio sine qua nonja az ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás, az azon­ban a min­den­ko­ri po­li­ti­kai be­ren­dez­ke­dés függ­vé­nye, hogy az állam mi­lyen ese­tek­ben, mi­lyen ter­je­de­lem­ben és mi­lyen módon kíván jelen lenni a piaci vi­szo­nyok fenn­tar­tá­sá­nál.

A fen­ti­ek­ből kö­vet­ke­zik, hogy a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom lé­nye­gi is­mér­vei közé tar­to­zik a fo­gyasz­tás gaz­da­sá­gi je­len­tő­sé­gé­nek hang­sú­lyo­zá­sa, ezen ke­resz­tül a fo­gyasz­tó­nak a jö­ve­del­me el­köl­té­sé­re való mo­ti­vá­lá­sa. A vá­zolt gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi ke­re­tek kö­zött lét­re­jö­vő és te­vé­keny­ke­dő fo­gyasz­tói moz­gal­mak ré­szé­ről re­á­lis igény­ként fo­gal­ma­zó­dik meg egy­részt a meg­nö­ve­ke­dett gaz­da­sá­gi biz­ton­ság irán­ti vágy, más­részt a tár­sa­dal­mi dön­tés­ho­za­tal­ban való ér­de­mi rész­vé­tel, va­la­mint a gaz­da­sá­gi élet­ben meg­va­ló­su­ló, a fo­gyasz­tók­kal szem­be­ni vissza­élé­sek vissza­szo­rí­tá­sá­ban tes­tet öltő ál­la­mi sze­rep­vál­la­lás igen­lé­se.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utáni gaz­da­ság­po­li­ti­ka ko­moly elő­re­lé­pést je­len­tett a fo­gyasz­tó­vé­de­lem­ben. El­ső­sor­ban 1945 után – rész­ben a két vi­lág­égés kö­vet­kez­mé­nye­i­nek „kö­szön­he­tő­en” – egy­ér­tel­mű­vé vált az ál­la­mi új­ra­el­osz­tás el­ke­rül­he­tet­len­sé­ge, má­sod­sor­ban a kü­lön­bö­ző ál­la­mok­ban fo­lya­ma­to­san ki­kris­tá­lyo­sod­tak és nap­ja­ink­ban is tért hó­dí­ta­nak az úgy­ne­ve­zett „el­ide­ge­nít­he­tet­len” és „ve­le­szü­le­tett fo­gyasz­tói jogok” (Fa­ze­kas, 1995:30).

Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az 1960-as évek­től kez­dő­dő­en a fo­gyasz­tó­vé­de­lem a nem­zet­ál­la­mok gaz­da­ság­po­li­ti­ká­já­nak im­ma­nens része, füg­get­le­nül az adott kor­mány­za­ti be­ren­dez­ke­dés­től, amit jól mutat az is, hogy – ugyan kissé meg­kés­ve – a gaz­da­sá­gi fel­zár­kó­zás pe­ri­ó­du­sá­ban lévő ál­la­mok­ban is meg­je­lent az állam ilyen irá­nyú sze­rep­vál­la­lá­sa irán­ti igény.

Fo­gyasz­tó­vé­de­lem a szo­ci­a­lis­ta kor gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dé­sé­ben

A szo­ci­a­lis­ta idő­szak­ban¹⁵ az ál­la­mot a kö­zép­pont­ba ál­lí­tó, terv­gaz­da­sá­got re­a­li­zá­ló, a ver­senyt kon­zek­ven­sen ta­ga­dó gaz­da­sá­gi rend ér­vé­nye­sült Ma­gyar­or­szá­gon (Fe­ke­te, 2011:58). A kor ideo­ló­gi­á­ja sze­rint a ka­pi­ta­lis­ta gaz­da­sá­gi rend ke­re­tei kö­zött a tö­meg­fo­gyasz­tás ver­senyt és vá­lasz­té­kot ger­jeszt, amely pa­zar­ló fo­gyasz­tás­ra sar­kall­ja a pol­gá­ro­kat, ezzel szem­ben a szo­ci­a­lis­ta be­ren­dez­ke­dés­ben ke­vés­bé fon­tos a fo­gyasz­tás, mert az a ter­me­lés függ­vé­nye (Vörös, 1997:20). A szo­ci­a­lis­ta gaz­da­ság ke­re­tei kö­zött is meg­je­lent a fo­gyasz­tó ki­szol­gál­ta­tott hely­ze­te, ez a hát­rá­nyos szi­tu­á­ció azon­ban nem a fen­tebb vá­zolt ke­res­ke­dői ma­ga­tar­tás­ra, hanem a szo­ci­a­lis­ta gaz­da­sá­got jel­lem­ző tar­tós hi­ány­ra volt vissza­ve­zet­he­tő (Kor­nai, 1980). A hiány új meg­vi­lá­gí­tás­ba he­lye­zi a fo­gyasz­tók állam ál­ta­li vé­del­mét. Egy­részt a hi­ány­gaz­da­ság meg­foszt­ja a fo­gyasz­tót a ter­mé­kek és szol­gál­ta­tá­sok kö­zöt­ti vá­lasz­tás le­he­tő­sé­gé­től, ez­ál­tal a meg­ala­po­zott, mér­le­ge­lé­sen ala­pu­ló fo­gyasz­tói dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­tól. Más­részt ki­eme­len­dő, hogy eme ke­re­tek kö­zött az eladó sem mo­ti­vált a vá­lasz­ték bő­ví­té­sé­re, a mi­nő­ség ja­ví­tá­sá­ra, sőt a vevőt sem az ár ösz­tön­zi fo­gyasz­tói dön­té­sé­nek meg­ho­za­ta­lá­ban.¹⁶

A vá­zol­tak­ból fa­ka­dó­an a fo­gyasz­tói dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­hoz szük­sé­ges in­for­má­ció meg­szer­zé­se is in­kább a vevő, mint­sem az eladó kö­te­le­zett­sé­ge­ként je­lent meg a vizs­gált idő­szak­ban.¹⁷ A kor­szak gaz­da­sá­gá­ban in­kább be­szél­he­tünk mi­nő­ség­vé­de­lem­ről, mint fo­gyasz­tó­vé­de­lem­ről. Ez vissza­ve­zet­he­tő arra az ál­la­mi sze­rep­fel­fo­gás­ra, ami a „ko­ra­szü­lött” jó­lé­ti állam pa­ter­na­lis­ta funk­ci­ó­i­ból kö­vet­ke­zik, ne­ve­ze­te­sen abból, hogy az állam kö­te­le­zett­sé­ge az ál­lam­pol­gá­rok­ról való gon­dos­ko­dás re­a­li­zá­lá­sa.

Ki­je­lent­he­tő, hogy a hiány által de­ter­mi­nált terv­gaz­da­sá­gi ke­re­tek kö­zött a fo­gyasz­tói sza­bad­ság he­lyett a fo­gyasz­tók kö­zöt­ti egyen­lő­ség fenn­tar­tá­sá­ra he­lyez­te a jog­al­ko­tó a hang­súlyt, amely által az állam in­kább igye­ke­zett ni­vel­lál­ni a kü­lön­bö­ző fo­gyasz­tói ré­te­gek kö­zöt­ti kü­lönb­sé­ge­ket, mint­sem a jog­vé­de­lem biz­to­sí­tá­sát tar­tot­ta szem előtt. Az állam „fo­gyasz­tó­vé­del­mi” te­vé­keny­sé­gét meg­ala­po­zó ér­té­kek kö­zött meg­je­lent a fo­gyasz­tók éle­té­nek és biz­ton­sá­gá­nak ga­ran­tá­lá­sa, a vevők in­for­má­ci­ó­hoz, tá­jé­koz­ta­tás­hoz, va­la­mint vá­lasz­tá­sá­hoz való joga azon­ban nem él­ve­zett pri­o­ri­tást.

A rend­szer­vál­tás és a fo­gyasz­tó­vé­de­lem

A fo­gyasz­tó­vé­de­lem irán­ti igény már egé­szen az 1980-as évek ele­jé­től kez­dő­dő­en jelen volt a ma­gyar po­li­ti­kai és jogi gon­dol­ko­dás­ban, a té­má­ban szü­le­tett meg­kö­ze­lí­té­sek azon­ban in­kább vol­tak jog­tu­do­má­nyi, mint­sem szo­cio­ló­gi­ai vagy köz­gaz­da­ság­ta­ni szem­pon­tú­ak. A kor­szak gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nye­i­re is te­kin­tet­tel meg­je­lent bi­zo­nyos pi­ac­vé­dő ren­del­ke­zé­sek igény­lé­se, és ezek ke­ve­red­tek a jó­lé­ti állam bi­zo­nyos kom­po­nen­se­i­vel. Ennek azon­ban az lett a kö­vet­kez­mé­nye, hogy e két ten­den­cia kö­zött a kon­zu­meriz­mus¹⁸ szá­má­ra nem ma­radt ér­vé­nye­sü­lé­si le­he­tő­ség.

Lát­ha­tó, hogy a rend­szer­vál­tást meg­elő­ző évek­ben egy cent­rá­li­san ki­épí­tett, köz­pon­ti­lag irá­nyí­tott gaz­da­sá­gi rend ér­vé­nye­sült, amit alap­ve­tő­en a hi­ány­gaz­dál­ko­dás és a ter­mé­kek kö­zöt­ti vá­lasz­tás le­he­tő­sé­gé­nek a kor­lá­to­zá­sa jel­lem­zett (Kor­nai, 1993:273). Ez alap­ve­tő ha­tást gya­ko­rolt a fo­gyasz­tói ma­ga­tar­tás­ra is, mivel a ko­ráb­bi évek­ben ki­ala­kult passzív fo­gyasz­tói po­zí­ci­ót – a szé­les áru­vá­lasz­ték és az új ke­res­ke­del­mi mód­sze­rek meg­je­le­né­sé­vel pár­hu­za­mo­san – meg kel­lett vál­toz­tat­ni, egy aktív, cse­le­ked­ni tudó és akaró „fo­gyasz­tói típus” irá­nyá­ba kel­lett el­moz­dul­ni.

Az 1989–1990-ben vég­be­ment gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai struk­tú­ra­vál­tás ke­re­tei kö­zött meg­je­lent a fo­gyasz­tói ér­dek­vé­de­lem ko­ráb­bi­nál hang­sú­lyo­sabb ar­ti­ku­lá­lá­sa irán­ti igény, amely­nek okai kö­zött meg­em­lít­he­tő a gaz­da­ság és a tár­sa­da­lom fo­lya­ma­tos nyi­tá­sa a nyu­ga­ti ál­la­mok irá­nyá­ba. A nyu­ga­ti pi­ac­gaz­da­sá­gok­ban al­kal­ma­zott mar­ke­ting­mód­sze­rek tar­tós be­gyű­rű­zé­se a fo­gyasz­tók ki­szol­gál­ta­tott­sá­gá­nak erő­sö­dé­sét ered­mé­nyez­te. Mind­ezek alap­ján az 1990-es évek ele­jén olyan gaz­da­ság­irá­nyí­tá­si mo­dell ki­ala­kí­tá­sa mu­tat­ko­zott cél­sze­rű­nek, amely a gaz­da­sá­got képes piaci ala­pon mű­köd­tet­ni, és ezzel pár­hu­za­mo­san az alap­ve­tő biz­ton­sá­gi és szo­ci­á­lis jo­go­kat ér­vé­nye­sí­te­ni. Ebből fa­ka­dó­an az át­ala­ku­lás idő­sza­ká­ban a fo­gyasz­tók gaz­da­sá­gi ér­de­ke­i­nek és biz­ton­sá­gá­nak el­éré­se szem­pont­já­ból a fo­gyasz­tó­vé­de­lem alap­ve­tő funk­ci­ó­ja­ként a jogi ke­re­tek biz­to­sí­tá­sa volt meg­ha­tá­ro­zó.

Az ed­di­gi­ek alap­ján ki­eme­len­dő, hogy a fo­gyasz­tó­vé­de­lem szo­ros kap­cso­lat­ban áll a gaz­da­sá­gi vi­szo­nyok­kal és a gaz­da­ság mű­köd­te­té­sé­re vo­nat­ko­zó alap­ve­tő kér­dé­sek­kel. Ebből kö­vet­ke­zik, hogy az éppen ural­ko­dó gaz­da­ság­el­mé­le­ti irány­zat alap­ja­i­ban ha­tá­roz­za meg a fo­gyasz­tók állam ál­ta­li vé­del­mé­nek ala­ku­lá­sát. In­do­kolt­nak tar­tom azon­ban azt is rög­zí­te­ni, hogy a fo­gyasz­tó­vé­de­lem alap­ve­tő­en ál­la­mi be­avat­ko­zás­sal va­ló­sul meg, amely­nek mér­té­ke és ter­je­del­me ko­ron­ként és or­szá­gon­ként el­té­rő sa­já­tos­sá­go­kat mutat.

Kö­vet­kez­te­té­sek

A gaz­da­ság és a köz­igaz­ga­tás össze­füg­gé­se­it vizs­gál­va ki­emel­he­tő, hogy ez a te­vé­keny­ség­faj­ta a gaz­da­ság mű­kö­dé­sé­be tör­té­nő ál­la­mi be­avat­ko­zás­sal (in­ter­ven­ci­ó­val) hoz­ha­tó össze­füg­gés­be. Az állam je­len­lé­tét alap­ve­tő­en két je­len­ség teszi (te­he­ti) in­do­kolt­tá: az ún. piaci za­va­rok, va­la­mint bi­zo­nyos ál­la­mi pri­o­ri­tá­sok a gaz­da­sá­gi szfé­rá­ban. Ebből kö­vet­ke­zik, hogy vagy azért van szük­ség az állam meg­je­le­né­sé­re, mert meg­bom­lott a tisz­ta ver­se­nyen ala­pu­ló piaci egyen­súly, vagy pedig maga az állam érzi fon­tos­nak azt, hogy a gaz­da­ság mű­kö­dé­se (mű­köd­te­té­se) szo­ci­á­lis di­men­zi­ót is tük­röz­zön.

Meg­fi­gyel­he­tő egy­faj­ta cik­li­kus­ság is az egyes köz­gaz­da­ság­ta­ni irány­za­tok alap­ál­lá­sa kö­zött, az el­té­rő szem­lé­let­mód – a kü­lön­bö­ző fel­fo­gá­so­kat vizs­gál­va – gyak­ran egye­nes kö­vet­kez­mé­nye a ko­ráb­bi idő­szak meg­kö­ze­lí­té­sé­nek és a gaz­da­ság ez idő alatt ta­pasz­talt funk­ci­o­ná­lá­sá­nak. Ez a ten­den­cia ér­he­tő tet­ten a li­be­rá­lis köz­gaz­da­ság­tan „éj­je­li­őr” ál­la­mot meg­kí­vá­nó (és a gaz­da­sá­gi köz­igaz­ga­tás szo­ci­á­lis di­men­zi­ó­ját ta­ga­dó) fel­fo­gá­sa és az erő­tel­jes in­ter­ven­ci­ót ki­fe­je­zés­re jut­ta­tó key­ne­si­á­nus gaz­da­ság­po­li­ti­ka kö­zött, de ha­son­ló ok-oko­za­ti össze­füg­gés raj­zo­ló­dik ki a jó­lé­ti köz­gaz­da­ság­tan és a neo­klasszi­kus meg­kö­ze­lí­tés re­lá­ci­ó­já­ban is. Összeg­zés­ként meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a fo­gyasz­tó­vé­de­lem meg­íté­lé­se te­kin­te­té­ben két szél­ső­sé­ges ál­lás­pont fo­gal­ma­zó­dik meg: egyes gon­dol­ko­dók – csu­pán ál­la­mi be­avat­ko­zást látva a jel­zett te­vé­keny­ség­ben – ab ovo el­uta­sít­ják, míg mások meg­en­ged­he­tő­nek vagy ép­pen­ség­gel szük­ség­sze­rű­nek vélik az ilyen irá­nyú ál­la­mi sze­rep­vál­la­lást.

A szo­ci­a­lis­ta gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dés idő­sza­ka óta – a ko­ráb­bi piaci za­va­rok­nak is „kö­szön­he­tő­en” – a fo­gyasz­tó­vé­de­lem már az ál­la­mi gaz­da­ság­po­li­ti­ka része. Alap­ve­tő kü­lönb­sé­gek fi­gyel­he­tők meg azon­ban a fo­gyasz­tók állam ál­ta­li vé­del­mé­nek in­do­kolt­sá­ga te­kin­te­té­ben. A kor gaz­da­sá­gá­nak sa­já­tos­sá­gai miatt nem a piac nem meg­fe­le­lő mű­kö­dé­se, hanem éppen a piaci mű­kö­dés hi­á­nya je­len­tet­te azt a hát­rá­nyos hely­ze­tet, amely meg­kö­ve­tel­te a vá­sár­lók vé­del­mé­nek ál­la­mi fel­adat­ként tör­té­nő rög­zí­té­sét. Ebből kö­vet­ke­ző­en a jel­zett kor­szak­ban va­ló­já­ban nem fo­gyasz­tó­vé­de­lem, hanem mi­nő­ség­vé­de­lem va­ló­sult meg Ma­gyar­or­szá­gon.

A rend­szer­vál­to­zást kö­ve­tő idő­szak­ban a nyu­ga­ti világ áru­i­val és szol­gál­ta­tá­sa­i­val pár­hu­za­mo­san olyan piaci mód­sze­rek is „be­gyű­rűz­tek” ha­zánk­ba, ame­lyek új meg­kö­ze­lí­tés­mó­dot és a fo­gyasz­tó­vé­de­lem új ala­pok­ra he­lye­zé­sét kö­ve­te­lik meg a kor­sze­rű ál­la­mi mű­kö­dés­től. A fen­ti­ek alap­ján lát­ha­tó, hogy a fo­gyasz­tó­vé­del­mi jel­le­gű ál­la­mi te­vé­keny­ség meg­en­ged­he­tő­sé­ge és ter­je­del­me szo­ros össze­füg­gést mutat az adott kor­szak­ban ural­ko­dó köz­gaz­da­sá­gi irány­zat­tal, nap­ja­ink­ban pedig a piaci ala­po­kon álló gaz­da­ság nor­má­lis mű­kö­dé­sé­nek fenn­tar­tá­sá­ra, va­la­mint a fo­gyasz­tók alap­ve­tő biz­ton­sá­gá­nak re­a­li­zá­lá­sá­ra irá­nyul ez az ál­la­mi te­vé­keny­ség.