Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 291–306., DOI: 10.24307/psz.2017.1221

Össze­fog­la­lás

Az ez­red­for­du­ló táján ural­ko­dó­nak tűnt azon meg­kö­ze­lí­tés, mely sze­rint a tőzs­dén jegy­zett rész­vény­tár­sa­sá­gok mű­kö­dé­sé­nek cél­ját a rész­vé­nye­si ér­de­kek­nek való meg­fe­le­lés, a pro­fit nö­ve­lé­se je­len­ti. Azon­ban újra meg­je­lent, és az el­múlt év­ti­zed­ben né­mi­képp meg­erő­sö­dött azon ál­lás­pont is, mely össze­tet­tebb célt tu­laj­do­nít a tár­sa­sá­gok mű­kö­dé­sé­nek, és az ér­de­kel­tek szé­le­sebb kö­ré­nek ér­de­ke­it ja­va­sol­ja fi­gye­lem­be venni. Jelen ta­nul­mány erre a tár­sa­sá­gi jogi meg­kö­ze­lí­tés­re tö­rek­szik pél­dát szol­gál­tat­ni az Eu­ró­pai Unió egyes tag­ál­la­ma­i­nak tár­sa­sá­gi jogi be­ren­dez­ke­dé­sé­ből. Ezzel pár­hu­za­mo­san ígé­re­tes­nek látja, hogy ezen ál­la­mok gaz­da­sá­ga és tár­sa­dal­mi jó­lé­te is ked­ve­ző képet mutat.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: G34, K20, K29
Kulcs­sza­vak: sta­ke­hold­er el­mé­let, tár­sa­ság­irá­nyí­tás, mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let

Sta­ke­hold­er The­ory and Its Ap­pe­arance in Com­pany Law in Va­ri­o­us Euro­pe­an Sta­tes

Sum­ma­ry

At the turn of the mil­len­ni­um, the pre­va­i­ling app­ro­ach se­emed to be that the pur­po­se of lis­ted cor­pora­tions was to meet sha­re­hold­er re­qu­i­re­ments and to inc­re­a­se pro­fit. Howe­ver, an al­ter­na­tive app­ro­ach that re-emer­ged and ga­ined ground in the past de­ca­de as­signs a more comp­lex pur­po­se to cor­pora­te ac­ti­vity, and sug­gests that the in­te­rests of a wider scope of sta­ke­hold­ers sho­uld be taken into ac­count. This ar­tic­le pro­vi­des examp­les of this app­ro­ach from the com­pany law of a few Mem­ber Sta­tes of the Euro­pe­an Union. Si­mul­ta­ne­o­usly, it is found to be pro­mi­s­ing that the eco­nomy and so­ci­al wel­fa­re of these count­ri­es give a fa­vo­u­rab­le view.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: G34, K20, K29
Key­words: sta­ke­hold­er the­ory, cor­pora­te gover­nance, emp­loyee rep­re­s­en­ta­ti­on

A rész­vé­nye­si ér­de­kek pri­má­tu­sa a 21. szá­zad haj­na­lán

Az ez­red­for­du­lót kö­ve­tő­en nagy len­dü­let­tel ala­kult az az új­faj­ta és min­den ed­di­gi­nél össze­tet­tebb gaz­da­sá­gi rend­szer, me­lyet glo­bá­lis ka­pi­ta­liz­mus­nak ne­vez­he­tünk. E gaz­da­sá­gi struk­tú­ra kap­csán fon­tos szót ej­te­ni a rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­gét valló el­mé­let­ről (sha­re­hold­er el­mé­let). Az el­mé­let azon ala­pul, hogy a tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­nek el­sőd­le­ges célja, és éppen ezért a vál­la­la­tot irá­nyí­tó ve­ze­tők el­sőd­le­ges fe­le­lős­sé­ge, il­let­ve a tár­sa­sá­gi jog el­sőd­le­ges fel­ada­ta a rész­vé­nye­sek be­fek­te­té­se­i­re jutó hozam ma­xi­ma­li­zá­lá­sa (Mil­lon, 2013:191). Tehát a rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­gét hang­sú­lyo­zó el­mé­let alap­ján a vál­la­la­tok ve­ze­tői csak a tár­sa­ság rész­vény­tu­laj­do­no­sai ér­de­ké­ben hoz­hat­ják meg dön­té­se­i­ket. A rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­ge vissza­tük­rö­ző­dik abban az axi­ó­má­ban, hogy a tár­sa­ság egyet­len célja a pro­fit ma­xi­ma­li­zá­lá­sa, il­let­ve hogy a me­nedzs­ment célja a rész­vé­nye­si jólét ma­xi­ma­li­zá­lá­sa (Spra­gue– Lytt­le, 2010:3, 4–5). Az el­mé­let el­fo­ga­dott­sá­gát jól szem­lél­te­ti Rei­ni­er Kra­ak­man és Henry Hans­mann pro­fesszo­rok 2001-ben meg­je­lent The End of His­to­ry for Cor­pora­te Law című ta­nul­má­nya. Ebben a szer­zők úgy fo­gal­maz­tak: az aka­dé­mi­ai, az üz­le­ti és a kor­mány­za­ti elit egyet­ér­tett abban (a ve­ze­tő ál­la­mok­ban), hogy a tár­sa­ság fe­let­ti végső irá­nyí­tás­nak a rész­vé­nye­si osz­tály ke­zé­ben kell len­nie. A tár­sa­ság me­ne­dzse­re­it azzal a kö­te­le­zett­ség­gel kell meg­bíz­ni, hogy a tár­sa­sá­got a rész­vé­nye­sei ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő­en irá­nyít­sák. Szin­tén ki­emel­ték, hogy a tőzs­dei ke­res­ke­de­lem­be be­ve­ze­tett rész­vény­tár­sa­ság pa­pír­ja­i­nak piaci ára a rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges mér­cé­je (Hans­mann– Kra­ak­man, 2001:439–468, 440–441; Stout, 2013:1177; Ire­land, 2005:49). Angol–ame­ri­kai né­ző­pont­ból ér­vel­ve Kra­ak­man és Hans­mann úgy vélte, hogy az ehhez ké­pest al­ter­na­tí­vát je­len­tő tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si mo­del­le­ket (me­lye­ket me­nedzs­ment­ori­en­tált, mun­ka­ori­en­tált és ál­lam­ori­en­tált mo­dell­ként je­löl­tek meg) már ki­pró­bál­ták, és azok nem vál­tak be (Liao, 2012:191–192)

A glo­bá­lis ka­pi­ta­liz­mus gaz­da­sá­gi rend­sze­ré­ben az egész vi­lá­got át­szö­vő nagy­vál­la­la­tok és el­lá­tá­si lán­cok, a tő­ke­be­fek­te­té­sek aka­dály­ta­lan és valós idejű áram­lá­sa, a be­fek­te­té­sek­hez el­en­ged­he­tet­len in­for­má­ci­ók min­den ed­di­gi­nél gyor­sabb hoz­zá­fér­he­tő­vé vá­lá­sa szá­mos új és – leg­alább­is első lá­tás­ra – nagy­sze­rű le­he­tő­sé­get tar­to­gat­tak. A vál­la­la­tok szá­má­ra le­he­tő­vé vált, hogy ezek meg­ra­ga­dá­sá­val be­fek­te­tő­ik szá­má­ra még ma­ga­sabb pro­fi­tot tud­ja­nak biz­to­sí­ta­ni, sőt ez a glo­bá­lis ver­seny­ben alap­ve­tő el­vá­rás­sá is vált. Ez pedig mérv­adó köz­gaz­da­sá­gi ál­lás­pon­tok sze­rint egy­út­tal a tár­sa­da­lom ja­vá­ra is válik. E meg­kö­ze­lí­tés alap­ját adják pél­dá­ul a No­bel-dí­jas ame­ri­kai köz­gaz­dász­nak, Mil­ton Fried­man­nek¹ 1970-ben a New York Times ha­sáb­ja­in meg­je­lent esszé­jé­ben ol­vas­ha­tó gon­do­la­tai. Ebben úgy ér­velt, hogy mivel a tár­sa­ság rész­vé­nye­sei az üzlet tu­laj­do­no­sai, ezért a vál­la­lat­nak az egyet­len tár­sa­dal­mi fe­le­lős­sé­ge a pro­fit­já­nak nö­ve­lé­se (Fried­man, 1970; Stout, 2002:1190–1192). A jog az Egye­sült Ál­la­mok­ban azt a bi­zal­mi kö­te­le­zett­sé­get ru­ház­za az igaz­ga­tók­ra, hogy a rész­vé­nye­sek leg­jobb ér­de­ké­ben jár­ja­nak el. Min­den­ki más pedig – ide­so­rol­va a mun­ka­vál­la­ló­kat, hi­te­le­ző­ket és fo­gyasz­tó­kat – har­ma­dik (tehát kí­vül­ál­ló) sze­rep­lő­nek te­kint­he­tő, aki a tár­sa­ság­gal szer­ző­dé­ses kap­cso­lat­ba lép. A köl­csö­nö­sen elő­nyös szer­ző­dé­se­ken min­den­ki nyer, míg a tár­sa­da­lom a tár­sa­ság által te­rem­tett le­he­tő­sé­gek­ből pro­fi­tál (Ve­las­co, 2010:898–899).

Ugyan­ak­kor nap­ja­ink­ra ezt az op­ti­mis­ta és min­den bi­zonnyal jó­hi­sze­mű meg­kö­ze­lí­tést szá­mos két­ség ár­nyé­kol­ta be. Sorra lát­nak nap­vi­lá­got a glo­bá­lis tár­sa­dal­mi, va­gyo­ni egyen­lőt­len­sé­gek erő­sö­dé­sé­ről szóló elem­zé­sek – elég, ha e te­kin­tet­ben Tho­mas Pi­ketty² nagy ha­tá­sú mun­ká­já­ra gon­do­lunk (Pi­ketty, 2015) –, il­let­ve a fe­le­lőt­len gaz­da­sá­gi ma­ga­tar­tás kör­nye­ze­ti ha­tá­sa­i­ra fi­gyel­mez­te­tő szak­ér­tői jós­la­tok (pél­dá­ul Jo-wit, 2010; HVG.​hu, 2017). Tisz­tán pénz­ügyi meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz­va nem me­he­tünk el azon tény mel­lett sem, hogy az ez­red­for­du­ló óta két igen je­len­tős tőzs­dei vál­sá­got is meg­fi­gyel­het­tünk (lásd a dot.​com és a sub­p­ri­me vál­sá­got), mely­ből ez utób­bi el­hú­zó­dó glo­bá­lis pénz­ügyi-gaz­da­sá­gi krí­zist is ered­mé­nye­zett (Kecs­kés, 2011).

Éppen ezért a rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­gét valló el­mé­let he­lyes­sé­gé­vel, il­let­ve kü­lö­nö­sen tár­sa­dal­mi hasz­nos­sá­gá­val kap­cso­lat­ban ag­gá­lyok me­rül­nek fel. A rész­vé­nye­si ér­de­kek fon­tos­sá­ga mel­lett egyre töb­ben jut­nak el arra a fel­is­me­rés­re, hogy nem csu­pán a rész­vé­nye­sek já­rul­nak hozzá egy tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­hez, és nem csu­pán őket érin­ti egy tár­sa­ság te­vé­keny­sé­ge. A tőzs­dei rész­vény­tár­sa­sá­gok ügyei ugyan­is olyan szé­les köz­ér­dek­lő­dés­re tar­ta­nak szá­mot, és olyan sokak éle­té­re és ér­de­ke­i­re van­nak ki­ha­tás­sal, hogy egy ilyen tár­sa­sá­got már nem lehet ki­zá­ró­la­go­san a rész­vé­nye­sek ja­vá­ra irá­nyí­ta­ni (Keay, 2010:252).

Az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­le ugyan­ak­kor nem tel­je­sen új el­kép­ze­lés, ko­moly ha­gyo­má­nyai van­nak a tár­sa­sá­gi jog­ban és a tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban mind az Egye­sült Ál­la­mok­ban, mind az Eu­ró­pai Uni­ó­ban. Pél­dá­ul az Egye­sült Ál­la­mok­ban a tár­sa­sá­gok ere­de­ti­leg az­ál­tal jöt­tek létre, hogy az ál­la­mok meg­ad­ták szá­muk­ra az ún. tár­sa­sá­gi char­tát. A be­jegy­zés­sel, jogi sze­méllyé vá­lás­sal járó kü­lön­le­ges elő­nyö­kért cse­ré­be a korai tár­sa­sá­gok a köz szá­má­ra hasz­nos szol­gá­lat³ tel­je­sí­té­sét aján­lot­ták fel (Wall­man, 1991:166).⁴ Ahogy azt John Mars­hall⁵ bíró meg­fo­gal­maz­ta a Trus­te­es of Dart­mo­uth Col­l­e­ge v. Wood­ward ügy­ben: a célok, me­lye­kért egy tár­sa­sá­got lét­re­hoz­nak, ál­ta­lá­no­san azok, ame­lye­ket a kor­mány­zat elő kíván moz­dí­ta­ni. Eze­ket hasz­nos­nak te­kin­tet­ték az or­szág­nak... (Wall­man, 1991:166). A 19. szá­zad vége felé az ál­la­mok a tár­sa­sá­gi be­jegy­zést (jogi sze­méllyé ala­ku­lást) sza­bá­lyo­zó és ál­ta­lá­nos­sá tevő tör­vé­nye­ket fo­gad­tak el, me­lyek vi­szony­la­go­san egy­sze­rű­vé tet­ték a tár­sa­sá­gok be­jegy­zé­sét. Az ál­la­mok­nak a tár­sa­sá­gok be­jegy­zé­sé­nek elő­moz­dí­tá­sá­ra irá­nyu­ló tö­rek­vé­se abból a re­mélt előny­ből fa­kadt, me­lyet a tár­sa­sá­gok nyújt­hat­tak a tár­sa­da­lom­nak. Azért biz­to­sí­tot­tak kor­lá­to­zott fe­le­lős­sé­get a rész­vé­nye­sek­nek, és „örök éle­tet” a tár­sa­sá­gok szá­má­ra, mert re­mé­nyük sze­rint a tár­sa­da­lom hasz­nát látja a tár­sa­sá­gi nö­ve­ke­dés és élet­ké­pes­ség ösz­tön­zé­sé­nek. A tár­sa­dal­mi hasz­nok elő­moz­dí­tá­sá­ban meg­nyil­vá­nu­ló ér­de­ket je­löl­het­jük meg Ste­ven Wall­man⁶ meg­fi­gye­lé­se sze­rint, mely ösz­tön­zi a jogot, hogy kü­lön­le­ges egyé­ni elő­nyö­ket ado­má­nyoz­zon a be­fek­te­tők­nek és a tár­sa­sá­gok­nak (Wall­man, 1991:166–167).

A ta­nul­mány át­te­kin­ti az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lét hang­sú­lyo­zó el­mé­le­tet, il­let­ve annak meg­je­le­né­sét a tár­sa­sá­gi jog bi­zo­nyos as­pek­tu­sa­i­ban az Eu­ró­pai Unió egyes tag­ál­la­ma­i­ban, és ilyen tár­sa­sá­gi jogi as­pek­tus­ként vizs­gál­ja a vál­la­la­ti ve­ze­tők ma­ga­tar­tá­sá­ra irány­adó sza­bá­lyo­kat, il­let­ve a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nyét.

Az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lét hang­sú­lyo­zó el­mé­let (sta­ke­hold­er el­mé­let) alap­jai

Az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel kap­cso­la­tos mo­dern né­ző­pont ko­mo­lyan ala­poz Ed­ward Fre­e­man⁷ pro­fesszor mun­kás­sá­gá­ra. A pro­fesszor ki­fej­tet­te az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek gaz­da­sá­gi jogi és fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si sza­bá­lyo­zás­ba való be­épí­té­sé­vel járó elő­nyö­ket. Az el­mé­let kö­ve­tői amel­lett ér­vel­nek, hogy a vál­la­la­tok ve­ze­tői nem pusz­tán a rész­vé­nye­sek „ügy­nö­kei”, és cél­ju­kat nem sza­bad ki­zá­ró­lag a pro­fit ma­xi­ma­li­zá­lá­sá­ra kor­lá­toz­ni. El­len­ben a vál­la­la­tok igaz­ga­tó­i­nak köz­ve­tí­tő­ként kell fel­lép­ni­ük a kü­lön­bö­ző ér­de­kel­tek irá­nyá­ba, és fe­le­lős dön­tést kell hoz­ni­uk a vál­la­lat által meg­ter­melt több­let kü­lön­bö­ző ér­de­kel­tek kö­zöt­ti el­osz­tá­sá­ról (Rahim, 2011:304–305). Fon­tos kér­dés annak meg­ha­tá­ro­zá­sa, hogy egy tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­hez kap­cso­ló­dó­an kiket te­kin­tünk ér­de­kel­tek­nek. Fre­e­man úgy ha­tá­roz­ta meg egy szer­ve­zet­ben az (egyéb) ér­de­kel­tek (azaz sta­ke­hold­erek) körét, mint bár­mely olyan cso­por­tot vagy sze­mélyt, aki be­fo­lyá­sol­hat­ja a szer­ve­zet cél­ja­i­nak el­éré­sét, vagy akit be­fo­lyá­sol­hat e célok el­éré­se. Fre­e­man pro­fesszor ezen meg­ha­tá­ro­zá­sa és az egyéb ér­de­kel­tek­kel kap­cso­la­tos né­ző­pont­ja az alap­ját je­len­ti az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­lét hang­sú­lyo­zó ún. sta­ke­hold­er el­mé­let­nek. De­fi­ní­ci­ó­já­ról meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy az meg­le­he­tő­sen tágan ha­tá­roz­za meg az ér­de­kel­tek körét. Ugyan­ak­kor az el­mé­let fej­lő­dé­se során Fre­e­man de­fi­ní­ci­ó­ját az ér­de­kel­tek kö­ré­nek meg­ha­tá­ro­zá­sa te­kin­te­té­ben to­vább­gon­dol­ták. Ennek során ke­let­kez­tek szű­kebb és né­mi­képp tá­gabb meg­kö­ze­lí­té­sek is. Egy jól kö­rül­ha­tá­rolt meg­kö­ze­lí­tést ol­vas­ha­tunk Max B. Clark­son⁸ pro­fesszor tol­lá­ból. Meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint az ér­de­kel­te­ket úgy ha­tá­roz­hat­juk meg, mint ön­kén­tes, il­let­ve ön­kén­te­len koc­ká­zat­vál­la­ló­kat. Az ön­kén­tes koc­ká­zat­vál­la­lók azon okból vi­sel­nek bi­zo­nyos koc­ká­za­tot, mert tőkét (ide­ért­ve a humán és a pénz­ügyi tőkét) vagy va­la­mi ér­té­ke­set fek­tet­tek egy tár­sa­ság­ba. Az ön­kén­te­len (tehát nem ön­kén­tes) ér­de­kel­tek pedig egy tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­ből adó­dó­an van­nak koc­ká­zat­nak ki­té­ve. Ugyan­ak­kor e koc­ká­za­ti elem nél­kül nin­csen ér­de­kelt­ség. Ez a meg­kö­ze­lí­tés be­ve­ze­ti a de­fi­ní­ci­ó­ba a koc­ká­za­ti ele­met, és le­szű­kí­ti az ér­de­kel­tek körét tu­laj­don­kép­pen a le­gi­tim igé­nyek­kel ren­del­ke­zők­re (Zhao, 2014:6).

Ar­chie B. Car­roll⁹ pro­fesszor pedig szé­le­sebb pers­pek­tí­vá­ból kö­ze­lí­ti meg az ér­de­kel­tek körét, mely vé­le­mé­nyem sze­rint ha­son­ló­sá­got mutat Fre­e­man pro­fesszor de­fi­ní­ci­ó­já­val. Ál­lás­pont­ja sze­rint ér­de­kelt­nek te­kint­he­tő bár­mely olyan cso­port vagy sze­mély, amellyel vagy akik­kel egy szer­ve­zet köl­csön­ha­tás­ban van, to­váb­bá azon sze­mély vagy cso­port is, aki/amely be­fo­lyá­sol­hat­ja vagy akit be­fo­lyá­sol­hat a szer­ve­zet te­vé­keny­sé­ge, dön­té­sei, stra­té­gi­ái, gya­kor­la­tai vagy cél­ki­tű­zé­sei. Ez alap­ján egy tár­sa­ság­ban ér­de­kel­tek le­het­nek a mun­ka­vál­la­lók, a fo­gyasz­tók, a tu­laj­do­no­sok, a ver­seny­tár­sak, a kor­mány­zat és a civil tár­sa­da­lom szer­ve­ze­tei (Rahim, 2011:306–307; Zhao, 2014:5). Ro­bert Gray¹⁰ pro­fesszor és szer­ző­tár­sai pedig még in­kább ki­ter­jesz­tet­ték az ér­de­kel­tek körét, és ide­so­rol­ták az el­jö­ven­dő ge­ne­rá­ci­ó­kat és a nem em­be­ri élő­lé­nye­ket is (Rahim, 2011:307; Gray–Owen–Adams, 1996).

A sta­ke­hold­er el­mé­let meg­kö­ze­lí­té­sé­ben a gaz­da­sá­gi tár­sa­sá­gok kol­lek­tív vál­lal­ko­zá­sok. Ezek pedig kü­lön­bö­ző ér­de­kel­tek be­fek­te­té­se­i­re épí­te­nek, akik hoz­zá­já­rul­nak a cég si­ke­ré­hez. A be­fek­te­tés szót jelen eset­ben tágan in­do­kolt ér­tel­mez­ni: egy­részt egy gaz­da­sá­gi tár­sa­ság­nak szük­sé­ge van a ma­gán­sze­mé­lyek és in­téz­mé­nyi be­fek­te­tők által be­fek­te­tett tő­ké­re, tehát pénz­re. Ez ér­kez­het akár rész­vény­be­fek­te­tés­ként, akár hitel for­má­já­ban. Szin­tén szük­sé­ge van olyan sze­mé­lyek­re, akik mun­ká­ju­kat, in­tel­lek­tu­su­kat, ta­pasz­ta­la­tu­kat, tu­dá­su­kat és fi­gyel­mü­ket a tár­sa­ság szol­gá­la­tá­ba ál­lít­ják, és mun­ka­vál­la­ló­ként vagy me­ne­dzser­ként mű­köd­nek közre a tár­sa­ság si­ke­ré­ben. A helyi kö­zös­sé­gek­re pedig a tár­sa­ság mű­kö­dé­sé­hez szük­sé­ges meg­fe­le­lő hát­tér (pél­dá­ul inf­ra­struk­tú­ra, ok­ta­tás stb.) biz­to­sí­tá­sá­ban hárul fon­tos sze­rep (Green­field, 2008a:1043). Ez a szem­lé­let ér­he­tő tet­ten a tár­sa­ság cso­port­tel­je­sít­mény-el­mé­let (team pro­duc tion the­ory) által leírt meg­kö­ze­lí­té­sé­ben. Az el­mé­let alap­gon­do­la­ta annak fel­is­me­ré­se, hogy a tár­sa­ság te­vé­keny­sé­ge gyak­ran szá­mos kü­lön­bö­ző cso­port­tól kíván meg rá­for­dí­tást. A rész­vé­nye­sek ön­ma­guk­ban nem ké­pe­sek egy tár­sa­ság fel­épí­té­sé­re, mű­köd­te­té­sé­re. Szük­ség van ehhez hi­te­le­zők­re, mun­ka­vál­la­lók­ra, me­ne­dzse­rek­re és gyak­ran még a helyi kö­zös­sé­gek­re is, akik­nek mind hozzá kell já­rul­ni­uk a tár­sa­ság bol­do­gu­lá­sá­hoz. Fon­tos kér­dés­ként me­rül­het fel, hogy miért is vál­lal­ják e cso­por­tok a hoz­zá­já­ru­lást a tár­sa­ság si­ke­ré­hez? Egy­részt nyil­ván­va­ló­an szá­mí­ta­nak arra, hogy erő­fe­szí­té­se­i­kért exp­li­cit szer­ző­dé­se­ik alap­ján kár­pó­tol­ják. Pél­dá­ul a mun­ka­vál­la­lók – leg­alább­is rész­ben – azért dol­goz­nak, mert ez alap­ján mun­ka­bér­re jo­go­sul­tak. Mind­azon­ál­tal a mun­ka­vi­szo­nyok­kal fog­lal­ko­zó köz­gaz­dá­szok rég­óta ki­eme­lik, hogy ebben ezen túl­mu­ta­tó szem­pon­tok is sze­re­pet ját­sza­nak. Egy komp­lex és bi­zony­ta­lan vi­lág­ban a nem rész­vé­nye­si cso­por­tok gyak­ran ha­gyat­koz­nak az imp­li­cit, „be­le­ér­tett” szer­ző­dé­sek­re is. Pél­dá­ul az ala­cso­nyabb be­osz­tá­sú ve­ze­tők vagy mun­ka­vál­la­lók ez alap­ján arra szá­mí­ta­nak, hogy amennyi­ben jól dol­goz­nak, és lo­já­li­sak ma­rad­nak a cég­hez, akkor a tár­sa­ság jó tel­je­sít­mé­nye ese­tén a szer­ző­dé­sük­ben ki­fe­je­zet­ten rög­zí­tett fi­ze­té­sen túl­mu­ta­tó előny­ben is ré­sze­sül­nek. Így ebben az eset­ben szá­mí­ta­nak pél­dá­ul fi­ze­tés­eme­lés­re (és/vagy ju­tal­ma­zás­ra), mun­ka­biz­ton­ság­ra és az elő­lép­te­tés le­he­tő­sé­gé­re (Stout, 2002:1195–1196).

A kü­lön­bö­ző ér­de­kel­tek sze­re­pé­nek el­is­me­ré­sé­vel pár­hu­za­mo­san a sta­ke­hold­er el­mé­let meg­kér­dő­je­le­zi a Mil­ton Fried­man által is han­goz­ta­tott azon el­kép­ze­lést, mely sze­rint a vál­la­lat igaz­ga­tó­i­nak kö­te­le­zett­sé­ge, hogy a vál­la­lat üz­le­ti te­vé­keny­sé­gét a rész­vé­nye­sek óha­já­nak meg­fe­le­lő­en ve­zes­sék. Ezt az óhajt pedig ál­ta­lá­no­san úgy le­het­ne össze­fog­lal­ni, hogy „annyi pénzt csi­nál­ja­nak, amennyit csak le­het­sé­ges” (Fried­man, 1970:32; Green­field, 2008b:8). A fenti meg­kö­ze­lí­tés alap­ján az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it csak akkor le­het­ne és olyan mér­ték­ben fi­gye­lem­be venni, míg az elő­moz­dít­ja a rész­vé­nye­si érdek ér­vé­nye­sü­lé­sét (il­let­ve, ami­lyen mér­ték­ben ezen ér­de­kel­tek meg­fe­le­lő piaci erő­vel ren­del­kez­nek ahhoz, hogy rá­ve­gyék a tár­sa­sá­got ér­de­ke­ik fi­gye­lem­be­vé­te­lé­re) (Green­field, 2008b:8). Ugyan­ak­kor az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it fi­gye­lem­be vevő el­mé­let alap­ján az igaz­ga­tók felé kö­ve­tel­mény­ként fo­gal­ma­zó­dik meg, hogy te­kin­tet­be ve­gyék a tár­sa­ság­hoz kap­cso­ló­dó egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it a rész­vé­nye­si érdek(ek)en kívül. Így az igaz­ga­tók­nak a tár­sa­sá­got nem pusz­tán a rész­vé­nye­sek ér­ték-nö­ve­ke­dé­sé­nek ér­de­ké­ben kell ve­zet­ni­ük, hanem ér­de­kel­tek so­ka­sá­gá­nak fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel, akik ha­tás­sal tud­nak lenni a tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­re, il­let­ve akik­re ha­tás­sal lehet a tár­sa­ság te­vé­keny­sé­ge. Ezen ér­de­kel­tek kö­zött ter­mé­sze­te­sen a rész­vé­nye­sek is sze­re­pel­nek (Zhao, 2014:2). Ez a szem­lé­let vi­lá­go­san tet­ten ér­he­tő a tár­sa­sá­gi ér­té­kek meg­ha­tá­ro­zá­sa és az üz­le­ti etika te­rü­le­tén út­tö­rő mun­kás­sá­got foly­ta­tó Clark­son pro­fesszor nevét őrző el­vek­ben. A Clark­son-el­vek alap­ján pél­dá­ul a vál­la­la­tok ve­ze­tő­i­nek (me­ne­dzse­re­i­nek) el kell is­mer­ni­ük és ak­tí­van fi­gye­lem­mel kell kí­sér­ni­ük min­den le­gi­tim ér­de­kelt meg­fon­to­lá­sa­it, és ér­de­ke­i­ket meg­fe­le­lő­en fi­gye­lem­be kell ven­ni­ük a dön­tés­ho­za­tal és mű­kö­dés során. A vál­la­la­tok ve­ze­tő­i­nek (me­ne­dzse­re­i­nek) meg kell hall­gat­ni­uk az ér­de­kel­te­ket, és nyi­tott kom­mu­ni­ká­ci­ót kell foly­tat­ni­uk az ér­de­kel­tek­kel az ő meg­fon­to­lá­sa­ik­ról és köz­re­mű­kö­dé­sük­ről, il­let­ve azok­ról a koc­ká­za­tok­ról, me­lyet a vál­la­lat­ban való rész­vé­te­lük miatt fel­té­te­lez­nek. A vál­la­lat ve­ze­tő­i­nek (me­ne­dzse­re­i­nek) szin­tén fel kell is­mer­ni­ük az erő­fe­szí­té­sek és ju­tal­mak össze­füg­gé­sét az ér­de­kel­tek kö­zött, és tö­re­ked­ni­ük kell arra, hogy a tár­sa­sá­gi te­vé­keny­ség elő­nye­i­nek és ter­he­i­nek tisz­tes­sé­ges el­osz­tá­sát va­ló­sít­sák meg kö­zöt­tük, te­kin­tet­be véve a rájuk ne­he­ze­dő koc­ká­za­to­kat és ki­tett­sé­get.

Az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it fi­gye­lem­be vevő el­mé­let alap­ján a leg­fon­to­sabb ilyen egyéb ér­de­kel­tek a mun­ka­vál­la­lók, a hi­te­le­zők, a be­szál­lí­tók, a fo­gyasz­tók és a – vál­la­lat mű­kö­dé­sé­vel érin­tett – helyi kö­zös­sé­gek (Zhao, 2014:9–16). Meg­je­len­het még fi­gye­lem­be ve­he­tő ér­dek­ként az adott állam, nem­zet gaz­da­sá­ga is, il­let­ve ezzel pár­hu­za­mo­san a köz­ér­dek (Ha­lász, 2015:19–24; Kecs­kés, 2010:74–75; Kecs­kés, 2008:254).

A sta­ke­hold­er el­mé­let alap­ján így a rész­vé­nye­sek cso­port­ja csu­pán egy azon sok ver­sen­gő és kü­lön­bö­ző cso­port közül, me­lyek­nek ér­de­kelt­sé­ge van egy tár­sa­ság te­vé­keny­sé­gé­ben. A sta­ke­hold­er el­mé­let to­váb­bá ál­ta­lá­nos ér­te­lem­ben azon az el­kép­ze­lé­sen ala­pul, hogy a tár­sa­ság éle­té­ben sze­re­pet ját­szó min­den köz­re­mű­kö­dő be­vo­ná­sa – tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai szem­pont­ból – egy­aránt ér­té­kes. Az el­mé­let ugyan­is min­den köz­re­mű­kö­dő tel­jes le­he­tő­sé­ge­it elő­moz­dí­ta­ni tö­rek­szik. Az ide­ál­ja sze­rint az összes ér­de­kelt fél együtt dol­go­zik a közös cé­lért, és részt kap­nak a meg­osz­tás­ra ke­rü­lő ha­szon­ból, be­il­lesz­ked­ve a tár­sa­ság üz­le­ti pro­jekt­jé­be. Min­den­ki­nek, aki fon­tos erő­for­rá­sok­kal járul hozzá a tár­sa­ság mű­kö­dé­sé­hez, ré­sze­sed­nie kell az ered­mény­ből. Így a tár­sa­ság nem csu­pán a rész­vé­nye­sek­nek való ér­ték­te­rem­tés ér­de­ké­ben dol­go­zik. A sta­ke­hold­er el­mé­let ugyan­is ra­gasz­ko­dik ahhoz az el­kép­ze­lés­hez, hogy a tár­sa­sá­gok a min­den ér­de­kelt szá­má­ra való ér­ték­te­rem­tés ér­de­ké­ben te­vé­keny­ked­nek. Az igaz­ga­tói sze­re­pet pedig a me­di­á­to­ri sze­rep­kör­höz látja ha­son­la­tos­nak, ugyan­is ők köz­ve­tí­te­nek a kü­lön­bö­ző ér­de­kel­tek kö­zött (Keay, 2010:255–257).

A sta­ke­hold­er el­mé­let fon­tos po­zi­tí­vu­ma, hogy össz­hang­ba tö­rek­szik hozni a gaz­da­sá­gi és az eti­kai szem­pon­to­kat. Ennek során pedig a bi­za­lom és a mél­tá­nyos­ság ér­té­ke­it hang­sú­lyoz­za. A fent ki­fej­tet­tek ugyan­ak­kor már elő­re­ve­tí­tik a gyen­ge­sé­ge­it is. Így nehéz pél­dá­ul meg­ha­tá­roz­ni, hogy egy tár­sa­ság ese­té­ben tény­le­ge­sen kiket is kell ér­de­kel­tek­nek te­kin­te­ni. Ezt kö­ve­tő­en pedig az el­mé­let nem ad út­mu­ta­tást arra vo­nat­ko­zó­an, hogy az igaz­ga­tók­nak ho­gyan kel­le­ne ezen ér­de­kel­tek nagy­ban kü­lön­bö­ző ér­de­ke­it ki­egyen­sú­lyoz­ni. Szin­tén kér­dé­ses, hogy mi­lyen esz­kö­zö­ket le­het­ne biz­to­sí­ta­ni a rész­vé­nye­sek körén túl­mu­ta­tó ér­de­kel­tek­nek ér­de­ke­ik ér­vé­nye­sí­té­sé­re (vagy­is hogy mi­ként le­het­ne biz­to­sí­ta­ni az el­mé­let gya­kor­la­ti al­kal­ma­zá­sát) (Keay, 2010:298–299). Szin­tén na­gyon fon­tos ag­gály merül fel azzal kap­cso­lat­ban, hogy bár az el­mé­let meg­old­ja a rész­vé­nye­si op­por­tu­niz­mus prob­lé­má­ját, egy még ennél is sú­lyo­sabb prob­lé­mát hív­hat élet­re: az egyéb ér­de­kel­tek op­por­tu­nis­ta hoz­zá­ál­lá­sát. Ez pedig ahhoz ve­zet­het, hogy a tár­sa­sá­gok szá­má­ra a tőke költ­sé­ge nö­vek­szik, ugyan­is a be­fek­te­tők tö­re­ked­né­nek vé­de­ni be­fek­te­té­sü­ket az egyéb ér­de­kel­tek ré­szé­ről ta­pasz­tal­ha­tó já­ra­dék­va­dá­szat­tól (Keay, 2010:299).

Tibor R. Ma­chan¹¹ pro­fesszor pedig a sza­bad­pi­a­ci ka­pi­ta­lis­ta gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dés ter­mé­sze­tét látta ve­szé­lyez­tet­ve a sta­ke­hold­er el­mé­let által, mely sze­rin­te bur­kol­tan a vi­lág­szin­ten már el­ve­tett szo­ci­a­lis­ta gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dés irá­nyá­ba mutat. A pro­fesszor ál­lás­pont­ja sze­rint, mi­u­tán (a szo­ci­a­lis­ta gaz­da­sá­gi be­ren­dez­ke­dés­sel kap­cso­la­tos) nagy kí­sér­let véget ért (mely­ben a kor­mány­zat tu­laj­do­ná­ban állt a ter­me­lé­si esz­kö­zök meg­ha­tá­ro­zó része, a kor­mány­zat ad­mi­niszt­rál­ta ezt, és ennek a po­li­ti­kai gaz­da­ság­ta­ni be­ren­dez­ke­dés­nek szám­ta­lan ku­dar­ca volt az egész föl­dön), a „szo­ci­a­liz­mus” ki­fe­je­zést el­hagy­ták. He­lyet­te itt van a sta­ke­hold­er el­mé­let, mely­nek ugyan­az lesz a ki­me­ne­te­le, mint a szo­ci­a­liz­mus­nak volt. Ez pedig az, hogy alá­ak­náz­za az egyé­nek jogát, hogy al­lo­kál­ják va­gyo­nu­kat, és ezt a vá­lasz­tást po­li­ti­ku­sok és bü­rok­ra­ták ke­zé­be adja (Ma­chan, 2017:11–12).

A sta­ke­hold­er el­mé­let meg­je­le­né­se a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok­ban az Eu­ró­pai Uni­ó­ban

Az eu­ró­pai vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok kap­csán fon­tos út­mu­ta­tást nyer­he­tünk az Eu­ró­pai Bi­zott­ság ré­szé­re ké­szí­tett ta­nul­mány­ból (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity). Ez alap­ján a jog az igaz­ga­tók te­vé­keny­sé­gé­vel szem­be­ni ma­ga­tar­tá­si el­vá­rá­sa­it gyak­ran a „tár­sa­ság ér­de­ké­re”, „tár­sa­ság ér­de­ke­i­re” hi­vat­ko­zás­sal ha­tá­roz­za meg. Ahol az igaz­ga­tók kö­te­le­zett­sé­ge­it a tár­sa­ság­gal szem­ben fo­gal­maz­zák meg (az igaz­ga­tók­nak lo­ja­li­tá­si kö­te­le­zett­sé­gük a tár­sa­ság felé áll fenn), ez a kö­te­le­zett­ség csak abban az eset­ben és olyan mér­ték­ben ér­tel­mez­he­tő, ha vi­lá­gos meg­ál­la­po­dás van azon jo­gi­lag re­le­váns ér­de­kek­re vo­nat­ko­zó­an, me­lye­ket az igaz­ga­tók­nak ol­tal­maz­ni­uk kell. Má­sod­sor­ban (és ehhez kap­cso­ló­dó­an) a „tár­sa­ság ér­de­ke”, „tár­sa­ság ér­de­kei” kon­cep­ció szin­tén fon­tos té­nye­zőt je­lent a vál­la­la­ti ve­ze­tők, vál­la­la­ti me­ne­dzse­rek sze­re­pé­nek ala­kí­tá­sá­ban. Ahol a „tár­sa­ság ér­de­kei” oly módon ke­rül­tek meg­ha­tá­ro­zás­ra, mely eset­ben az több ér­de­kel­tet (cons­ti­tu­ency) fog­lal ma­gá­ban, akkor a me­ne­dzse­ri sze­rep­pel szük­ség­sze­rű­en együtt jár ezen ér­de­kek ki­egyen­sú­lyo­zá­sa. Annak mér­té­ke, amed­dig ez a „ki­egyen­sú­lyo­zá­si te­vé­keny­ség” el­várt vagy éppen meg­en­ge­dett a vál­la­la­ti me­ne­dzse­rek ré­szé­re, szin­tén be­fo­lyá­sol­ja annak a me­ne­dzse­ri diszk­ré­ci­ó­nak a mér­té­két, me­lyet egy jog­rend­szer biz­to­sít szá­muk­ra (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:74). Szin­tén fon­tos ki­emel­ni, hogy a tár­sa­sá­gok mint jogi sze­mé­lyek csak a jog vi­lá­gá­ban lé­tez­nek. Így bár­mi­lyen kér­dés a „tár­sa­ság ér­de­ké­re” vo­nat­ko­zó­an, lé­nye­gé­ben szük­ség­sze­rű­en a jog tar­tal­mát érin­tő kér­dés (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:74). Így ér­de­mes meg­vizs­gál­ni a „tár­sa­ság ér­de­ké­ről” ki­ala­kí­tott né­ző­pon­to­kat, meg­ha­tá­ro­zá­so­kat, és ele­mez­ni a „tár­sa­ság ér­de­ké­nek” je­len­tés­tar­tal­mát az Eu­ró­pai Unió egyes tag­ál­la­ma­i­ban. Ezzel lehet ugyan­is fel­tár­ni a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban irány­adó el­vá­rá­so­kat. Mivel uniós sza­bá­lyo­zás nem érin­ti ezt a te­rü­le­tet (az uniós jog­al­ko­tás tár­sa­sá­gi jogi irány­elv­ben vagy más jog­for­rás­ban nem fog­lalt ál­lást e kér­dés­ben), ezért a tag­ál­la­mi jog elem­zé­sé­től vár­ha­tó ered­mény. Se­gít­sé­get ehhez a Lon­don Scho­ol of Eco­no­mics által az Eu­ró­pai Bi­zott­ság fel­ké­ré­sé­re 2013-ban el­ké­szí­tett, az uniós tag­ál­la­mok­ban az igaz­ga­tók kö­te­le­zett­sé­ge­it és fe­le­lős­sé­gét vizs­gá­ló ta­nul­mány je­lent. Ebben külön táb­lá­zat­ban (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:66–74) vizs­gál­ták meg, hogy be­le­tar­toz­nak-e a hi­te­le­zői és mun­ka­vál­la­lói ér­de­kek (il­let­ve az „egyéb ér­de­kel­tek” ér­de­ke) a „tár­sa­ság ér­de­ké­nek” je­len­tés­tar­tal­má­ba, il­let­ve hogy mi az ál­ta­lá­nos meg­ha­tá­ro­zá­sa a „tár­sa­ság ér­de­ké­nek” egy adott állam ese­té­ben (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:66–74). Ez alap­ján meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy az Eu­ró­pai Uni­ó­ban az ér­de­kel­tek szé­le­sebb körét he­lye­zi kö­zép­pont­ba Auszt­ria, Észt­or­szág, Né­met­or­szág, Lit­vá­nia és Hol­lan­dia a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó ma­ga­tar­tá­si norma meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor. (Ezzel pár­hu­za­mo­san meg­je­gyez­ném, hogy Bul­gá­ria, a Cseh Köz­tár­sa­ság, Finn­or­szág, Ír­or­szág, Olasz­or­szág, Lett­or­szág, Málta, Ro­má­nia, Szlo­vá­kia és Spa­nyol­or­szág jogi sza­bá­lyo­zá­sa alap­ve­tő­en rész­vé­nyes­köz­pon­tú meg­kö­ze­lí­tést al­kal­maz.) (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:66–74; Ha­lász, 2016:698–707).

Auszt­ri­á­ban a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó fon­tos sza­bá­lyo­zást tar­tal­maz az oszt­rák rész­vény­tör­vény, az Ak­ti­en­ge­setz 70. § (1) be­kez­dé­se. E sze­rint az igaz­ga­tó­ság­nak a tár­sa­sá­got saját fe­le­lős­sé­gé­re (és saját be­lá­tá­sa sze­rint) kell ve­zet­nie oly módon, ahogy azt a tár­sa­ság ér­de­ke (és jó­lé­te) meg­kö­ve­te­li, fi­gye­lem­be véve a rész­vé­nye­sek, a mun­ka­vál­la­lók és a köz ér­de­két. Ez alap­ján lát­ha­tó, hogy az oszt­rák rész­vény­tár­sa­sá­gok igaz­ga­tó­i­nak kö­te­les­sé­gük tel­je­sí­té­se során el­ső­sor­ban a tár­sa­ság leg­jobb ér­de­ké­ben kell el­jár­ni­uk. Ugyan­ak­kor fi­gye­lem­be kell ven­ni­ük a rész­vé­nye­sek, a mun­ka­vál­la­lók és a köz ér­de­két. A tár­sa­ság ér­de­két el­ső­sor­ban a tár­sa­ság alap­sza­bá­lya, il­let­ve az abban fog­lalt célok ha­tá­roz­zák meg. Lát­ha­tó to­váb­bá, hogy az oszt­rák sza­bá­lyo­zás nem ne­ve­sí­ti külön a hi­te­le­ző­ket. Azon­ban az Ak­ti­en­ge­setz szá­mos hi­te­le­ző­vé­del­mi sza­bá­lyát látva fel­té­te­lez­he­tő, hogy a hi­te­le­zők ér­de­két is te­kin­tet­be kell venni. Fen­ti­ek alap­ján pedig az oszt­rák tár­sa­sá­gok igaz­ga­tó­i­nak egy sta­ke­hold­er szem­lé­le­tű, azaz az ér­de­kel­tek szé­le­sebb körét fi­gye­lem­be vevő meg­kö­ze­lí­tést kell al­kal­maz­ni­uk a tár­sa­ság jó­lé­té­nek elő­moz­dí­tá­sa során (Fritz­berg, 2013:13–14).

Észt­or­szág­ban a tár­sa­sá­gi jogi sza­bá­lyo­zás alap­ján a tár­sa­ság nem rész­vé­nyes­ori­en­tált, hanem in­kább az ér­de­kel­tek szé­le­sebb körét veszi fi­gye­lem­be (sta­ke­hold­er köz­pon­tú meg­kö­ze­lí­tés). Az igaz­ga­tók bi­zal­mi kö­te­le­zett­sé­ge nem a rész­vé­nye­sek irá­nyá­ban áll fenn, hanem a tár­sa­sá­got (mint jogi sze­mélyt) kell szol­gál­ni­uk, és annak ér­de­kelt­je­it (La­id­vee, 2013:242).

Né­met­or­szág­ban az igaz­ga­tók alap­ve­tő­en a tár­sa­ság­gal szem­ben tar­toz­nak kö­te­le­zett­sé­gek­kel. Ez vi­lá­go­san ki­tű­nik a német rész­vény­tör­vény, az Ak­ti­en­ge­setz 93. § (2) be­kez­dé­sé­ből. A kö­te­les­sé­gü­ket meg­sze­gő igaz­ga­tó­sá­gi tagok ugyan­is egye­tem­le­ge­sen fe­lel­nek a tár­sa­ság irá­nyá­ba az ezzel oko­zott ká­ro­kért.¹² Né­met­or­szág­ban az igaz­ga­tók­nak a tár­sa­ság ér­de­két kell vé­de­ni­ük és elő­moz­dí­ta­ni­uk. Ugyan­ak­kor a tár­sa­ság ér­de­ke fo­ga­lom sok­ré­tű a német tár­sa­sá­gi jog­ban. Az igaz­ga­tók­nak ki kell egyen­sú­lyoz­ni­uk azon kü­lön­bö­ző ér­de­ke­ket, me­lyek a tár­sa­ság ér­de­két (Un­ter­neh­men­s­in­te­res­se) al­kot­ják. Ennek során pedig jel­lem­ző­en az ún. prak­ti­kus kon­kor­dan­cia, prak­ti­kus össz­hang elvét (Prak­tis­che Kon­kor­danz) al­kal­maz­zák, mely Né­met­or­szág­ban egyéb­ként al­kot­mány­jo­gi gyö­ke­rek­kel ren­del­ke­zik. Né­met­or­szág­ban a tár­sa­ság ér­de­ke egyen­ér­té­kű­nek te­kint­he­tő a „tár­sa­ság jó­lé­té­vel” (Wohl der Ges­ells­chaft), mely több he­lyen is vissza­kö­szön a német tár­sa­sá­gi jog­ban. Az Ak­ti­en­ge­setz pél­dá­ul a 93. § (1) be­kez­dé­sé­ben rög­zí­ti, hogy az üz­le­ti te­vé­keny­ség ve­ze­té­se során az igaz­ga­tó­ság tag­ja­i­nak egy ren­des és lel­ki­is­me­re­tes üz­let­ve­ze­tő gon­dos­sá­gá­val kell el­jár­ni­uk. Nem te­kint­he­tő azon­ban kö­te­le­zett­ség­sze­gés­nek, ha az üz­le­ti dön­tés meg­ho­za­ta­la­kor ész­sze­rű in­dok­kal fel­té­te­lez­het­ték, hogy meg­fe­le­lő in­for­má­ció alap­ján a „tár­sa­ság jó­lé­te” ér­de­ké­ben (zum Wohle der Ges­ells­chaft) jár­nak el.¹³ A tár­sa­ság ér­de­ke fo­ga­lom szin­tén vissza­kö­szön a német vál­la­lat­fel­vá­sár­lá­si tör­vény, a Wert­pa­pie­rer­werbs- und Über­nah­me­ge­setz 3. § (3) be­kez­dé­sé­ben.¹⁴ E sze­rint – vál­la­lat­fel­vá­sár­lá­si hely­zet­ben is – a cél­tár­sa­ság igaz­ga­tó­sá­gá­nak és fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gá­nak a cél­tár­sa­ság ér­de­ké­ben kell el­jár­nia.¹⁵ A német meg­kö­ze­lí­tést így a kö­vet­ke­ző­kép­pen lehet össze­fog­lal­ni: az igaz­ga­tók nem kö­te­le­sek csak a rész­vé­nye­sek ér­de­ké­ben el­jár­ni, egé­szen addig, amíg biz­to­sít­ják a tár­sa­ság hosszú távú nye­re­sé­ges­sé­gét. A német jog­iro­da­lom­ban meg­ta­lál­ha­tók azon ál­lás­pon­tok, me­lyek sze­rint az igaz­ga­tók­nak fi­gye­lem­be kell ven­ni­ük az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it, míg más meg­kö­ze­lí­té­sek a rész­vé­nye­si ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­gét hang­sú­lyoz­zák (Klap­ps­te­in, 2013:332–333).

Lit­vá­ni­á­ban a tár­sa­sá­gi tör­vény alap­ján egy tár­sa­ság ügy­ve­ze­tő tes­tü­le­té­nek csak a „tár­sa­ság és rész­vé­nye­sei ja­vá­ra” kell el­jár­nia, il­let­ve szin­tén meg kell fe­lel­nie a vo­nat­ko­zó jog­sza­bá­lyi elő­írá­sok­nak és a tár­sa­ság alap­sza­bá­lyá­nak. Az ügy­ve­ze­tő tes­tü­let­nek to­váb­bá meg kell fe­lel­nie a köz­gyű­lés dön­té­se­i­nek is. Ez arra utal, hogy a rész­vé­nye­sek kö­te­le­ző erejű út­mu­ta­tá­so­kat ad­hat­nak a tár­sa­ság me­ne­dzse­re­i­nek. Ugyan­ak­kor a Lit­ván Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság rá­vi­lá­gí­tott arra, hogy ez a ren­del­ke­zés nem menti fel az ügy­ve­ze­tő tes­tü­le­te­ket azon kö­te­le­zett­sé­gük alól, hogy a tár­sa­ság ér­de­ké­ben jár­ja­nak el. A Lit­ván Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság fel­is­mer­te, hogy a rész­vé­nye­sek ér­de­kei és a tár­sa­ság ér­de­kei kü­lön­böz­het­nek bi­zo­nyos hely­ze­tek­ben. Ezzel kap­cso­lat­ban pedig úgy dön­tött, hogy a tár­sa­ság ügy­ve­ze­tő tes­tü­le­te­i­nek nem sza­bad ele­get ten­ni­ük a rész­vé­nye­sek uta­sí­tá­sa­i­nak, ha ez el­len­té­tes lenne a tár­sa­ság ér­de­ké­vel. To­váb­bá Lit­vá­ni­á­ban a pol­gá­ri tör­vény­könyv alap­ján a tár­sa­ság szer­ve­ze­té­nek (igaz­ga­tó­ság, fel­ügye­lő­bi­zott­ság) tag­ja­i­nak a tár­sa­ság­hoz kell lo­já­lis­nak len­ni­ük. A lo­ja­li­tás pon­tos je­len­té­sét ugyan­ak­kor nem fejti ki a lit­ván pol­gá­ri tör­vény­könyv, így a bí­ró­sá­gok­ra, il­let­ve bi­zo­nyos mér­ték­ben a jogi szak­iro­da­lom­ra ma­radt e kö­te­le­zett­ség pon­tos ter­je­del­mé­nek ér­tel­me­zé­se. Ezzel kap­cso­lat­ban a lit­ván jog­iro­da­lom a tár­sa­ság­hoz való lo­ja­li­tás kö­te­le­zett­sé­gét leg­in­kább úgy ér­tel­mez­te, mint kö­te­le­zett­sé­get a tár­sa­ság, annak rész­vé­nye­sei, hi­te­le­zői, mun­ka­vál­la­lói és a köz ér­de­ké­ben és ja­vá­ra való cse­lek­vés­re (Fi­lon­ovas, 2013:523–524, 529–530).

Hol­lan­di­á­ban a tár­sa­sá­gi jog­ban alap­ve­tő­en a sta­ke­hold­er szem­lé­let ér­vé­nye­sül, azaz a rész­vé­nye­se­kén túl­mu­ta­tó egyéb ér­de­ke­ket is fi­gye­lem­be ve­szik (De Beurs, 2013:612–613). Ál­ta­lá­no­san el­mond­ha­tó, hogy Hol­lan­di­á­ban egy igaz­ga­tó­nak a tár­sa­ság ér­de­ké­ben kell el­jár­nia. Mivel pedig a hol­land tár­sa­sá­gi jog az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it is fi­gye­lem­be vevő (sta­ke­hold­er) mo­dellt kö­ve­ti, ezért ez nem csak a rész­vé­nye­si ér­de­ket fog­lal­ja ma­gá­ban. Az ural­ko­dó el­mé­let sze­rint a tár­sa­ság ér­de­ke az il­le­tő ér­de­kel­tek ér­de­ke­i­nek mér­le­ge­lé­sét kí­ván­ja meg. Ilyen ér­de­kel­tek a rész­vé­nye­sek, a mun­ka­vál­la­lók és a hi­te­le­zők. A sta­ke­hold­er el­mé­let al­kal­ma­zá­sa miatt az igaz­ga­tók­nak nem­csak meg­fon­tol­ni fon­tos az ér­de­kel­tek összes kü­lön­bö­ző ér­de­ke­it, hanem ezt be is kell épí­te­ni­ük a dön­tés­ho­za­ta­li fo­lya­ma­tuk­ba. A hol­land jogi sza­bá­lyo­zás ugyan­ak­kor nem ad út­mu­ta­tást az igaz­ga­tók­nak abban, mi­ként mér­le­gel­jék a kü­lön­bö­ző ér­de­ke­ket (De Beurs, 2013:621). A hol­land vál­la­lat­irá­nyí­tá­si kódex (The re­vi­sed Dutch Cor­pora­te Gover­nance Code 2016) is egy­ér­tel­mű­en ezt a szem­lé­le­tet tart­ja kö­ve­ten­dő­nek. A kódex 1. fe­je­ze­te Hosszú távú ér­ték­te­rem­tés (Long-term Value Cre­a­ti­on) cím­szó alatt ki­fej­ti, hogy az igaz­ga­tó­ság fe­le­lős a tár­sa­ság (és kap­csolt vál­lal­ko­zá­sai) foly­to­nos­sá­gá­ért. Az igaz­ga­tó­ság a hosszú távú ér­ték­te­rem­tés­re fó­kusz­ál a tár­sa­ság szá­má­ra, és te­kin­tet­be veszi az ér­de­kel­tek (sta­ke­hold­er) ér­de­ke­it, me­lyek re­le­ván­sak ebben az össze­füg­gés­ben. A fel­ügye­lő­bi­zott­ság pedig fel­ügye­li az igaz­ga­tó­sá­got ebben (Cor­pora­te Gover­nance Code Mo­ni­tor­ing Com­mit­tee, 2016).

A sta­ke­hold­er el­mé­let meg­je­le­né­se mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nyé­ben

Né­met­or­szág­ban a nyil­vá­no­san mű­kö­dő rész­vény­tár­sa­sá­gok ese­té­ben az egyéb ér­de­kel­tek­nek (ki­emel­ten pedig a mun­ka­vál­la­lók­nak) köz­vet­len sze­re­pe van a tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban (Kecs­kés–Fe­rencz, 2017:125). A német fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer, il­let­ve az abban rejlő sta­bi­li­tás to­váb­bá abból ki­in­dul­va is szá­mot tart­hat az ér­dek­lő­dé­sünk­re, hogy az a leg­utób­bi ta­pasz­ta­la­tok fé­nyé­ben job­ban el­len­áll a pénz­ügyi vál­sá­gok­nak, mint a leg­több más fej­lett gaz­da­ság (Jack­son, 2011:353).

A mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let gyö­ke­rei a német jog­ban a 20. szá­zad első fe­lé­be nyúl­nak vissza, mikor hang­sú­lyos sze­re­pet töl­tött be a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok ke­ze­lé­sé­ben. Bár je­len­tő­sé­ge csök­kent, szá­mos po­zi­tív ha­tá­sát nap­ja­in­kig meg­tar­tot­ta, így be­csa­tor­náz­za a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­so­kat, csök­ken­ti a sztráj­kok va­ló­szí­nű­sé­gét, és az el­len­sé­ges vál­la­lat­fel­vá­sár­lá­sok­kal szem­ben is nö­ve­li a tár­sa­sá­gok vé­dett­sé­gét (Jung­mann, 2006: 455; Kecs­kés, 2011:280–281). To­váb­bi je­len­tős ha­tá­sa, hogy a tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ban való mun­ka­vál­la­lói rész­vé­tel elő­moz­dít­hat­ja a kon­cent­rált tu­laj­do­no­si struk­tú­ra lét­re­jöt­tét és fenn­ma­ra­dá­sát. Ha ugyan­is a mun­ka­vál­la­lók közös erő­vel lép­nek fel, a tő­ké­nek szin­tén kon­cent­rá­lód­nia kell (Roe, 1999:200, 210–211; Kecs­kés–Ha­lász, 2013:374–376, 377–378).

A német fe­le­lős tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si rend­szer fon­tos sa­já­tos­sá­ga, hogy köz­vet­le­nül be­épí­ti az egyéb ér­de­kel­tek ér­de­ke­it a tár­sa­sá­gok dön­tés­ho­za­ta­li rend­sze­ré­be. Ugyan­is a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nyé­vel egy rend­kí­vül fon­tos, az egyéb ér­de­kel­tek kö­ré­be tar­to­zó cso­port, a mun­ka­vál­la­lók kap­nak be­le­szó­lást a tár­sa­ság dön­tés­ho­za­ta­lá­ba. A német tár­sa­sá­gok­ban a mun­ka­vál­la­lói kül­döt­tek részt vesz­nek a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok mun­ká­já­ban. Ennek során pedig – mint fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gi ta­gok­nak – pél­dá­ul joguk van fel­vi­lá­go­sí­tást kérni a tár­sa­sá­got érin­tő kér­dé­sek­ben az ügy­ve­ze­tés­től, ki­fej­te­ni, il­let­ve kon­zul­tál­ni az ál­lás­pont­juk­kal kap­cso­lat­ban, va­la­mint a fel­ügye­lő­bi­zott­ság ha­tá­ro­zat­ho­za­ta­lá­ban részt venni. A német rész­vény­tör­vény, az Ak­ti­en­ge­setz to­váb­bá le­he­tő­sé­get biz­to­sít az ügy­dön­tő fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok al­kal­ma­zá­sá­ra, mely eset­ben a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­lők tu­laj­don­kép­pen köz­vet­len be­le­szó­lást kap­hat­nak az üz­le­ti dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ba. A tár­sa­sá­gok alap­sza­bá­lya ugyan­is meg­ha­tá­roz­hat olyan üz­le­ti dön­té­se­ket, me­lye­ket csak a fel­ügye­lő­bi­zott­ság hoz­zá­já­ru­lá­sá­val lehet meg­hoz­ni (Jack­son, 2011:367–368).¹⁶

A mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nyét az 1976-ban el­fo­ga­dott Mit­be­st­im­mun­gs­ge­setz ren­del­ke­zé­sei sza­bá­lyoz­zák Né­met­or­szág­ban (Da­vi­es, 2001:435–456). A Mit­be­st­im­mun­gs­ge­setz a 7. sza­ka­szá­ban sza­bá­lyoz­za a fel­ügye­lő­bi­zott­ság össze­té­te­lét. Ez alap­ján – fő­sza­bály­ként – 10 000 mun­ka­vál­la­ló­ig a rész­vé­nye­sek („há­nyad­tu­laj­do­no­sok”) és a mun­ka­vál­la­lók egy­aránt 6-6 tagot de­le­gál­nak a tár­sa­sá­gok fel­ügye­lő­bi­zott­sá­ga­i­ba. 100 00-nél több, de 20 000-nél ke­ve­sebb mun­ka­vál­la­ló ese­tén a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok a rész­vé­nye­sek és a mun­ka­vál­la­lók által de­le­gált 8-8 tag­ból, 20 000 mun­ka­vál­la­ló fe­lett pedig 10-10 tag­ból áll­nak (Jung­mann, 2006:455; Kecs­kés, 2011:280–281).¹⁷ A Mit­be­st­im­mun­gs­ge­setz 7. sza­kasz (2) be­kez­dé­se to­váb­bá rész­le­te­zi, hogy a fel­ügye­lő­bi­zott­sá­gok­ban te­vé­keny­ke­dő mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­lők mi­lyen arány­ban ke­rül­nek ki a tár­sa­ság mun­ka­vál­la­lói, il­let­ve a szak­szer­ve­ze­tek kép­vi­se­lői közül. Lát­ha­tó, hogy ez a mo­dell kor­lá­to­zott, de ki­fe­je­zett be­fo­lyást biz­to­sít az egyéb ér­de­kel­tek kö­ré­be tar­to­zó mun­ka­vál­la­lói cso­port­nak.

Szá­mos más tár­sa­sá­gi jogi rend­szer­ben is (kü­lö­nö­sen a kon­ti­nen­tá­lis Eu­ró­pá­ban) en­ged­nek be­le­szó­lást a mun­ka­vál­la­lók­nak a tár­sa­ság irá­nyí­tá­sá­ba a fel­ügye­lő­bi­zott­ság­ban való rész­vé­tel útján. Így pél­dá­ul ha­son­ló rend­szert al­kal­maz Hol­lan­dia. Óva­to­sabb, de szin­tén je­len­tős a mun­ka­vál­la­lói rész­vé­tel je­len­lé­te Auszt­ri­á­ban, a Cseh Köz­tár­sa­ság­ban, Szlo­vé­ni­á­ban, Szlo­vá­ki­á­ban, Ma­gyar­or­szá­gon, Lu­xem­burg­ban, Dá­ni­á­ban, Svéd­or­szág­ban és Finn­or­szág­ban (Gel­ter, 2009:168–169; Kecs­kés, 2011:280– 281; Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:9–10).

Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok­ban a sta­ke­hold­er meg­kö­ze­lí­tést ér­vé­nye­sí­tő öt uniós tag­ál­lam közül három (ne­ve­ze­te­sen Auszt­ria, Né­met­or­szág és Hol­lan­dia) biz­to­sít­ja a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­le­tet is. Szin­tén lát­ha­tó, hogy a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nyét al­kal­ma­zó uniós tag­ál­la­mok közül a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok­ban in­kább a rész­vé­nye­si ér­de­kek által ori­en­tált a Cseh Köz­tár­sa­ság, Finn­or­szág és Szlo­vá­kia (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:66–74; Ha­lász, 2016:698–707). Így e két jogi meg­ol­dás kö­zött – e sze­rint – nem áll fenn egy­ér­tel­mű kap­cso­lat. A vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban a rész­vé­nye­si ér­de­kek ki­zá­ró­la­gos­sá­gát hang­sú­lyo­zó ál­la­mok­ban is meg­je­len­het a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nye. Ugyan­ak­kor nem fel­tét­le­nül je­le­nik meg a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nye abban az eset­ben, ha a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban a sta­ke­hold­er meg­kö­ze­lí­tés ér­vé­nye­sül. Ezt mu­tat­ja Észt­or­szág és Lit­vá­nia pél­dá­ja (Study on Di­rec­tors Dut­i­es and Lia­bi­lity, 2013:9; Fi­lon­ovas, 2013:523).

Ezzel pár­hu­za­mo­san szük­sé­ges ki­emel­nünk, hogy az an­gol­szász ál­la­mok (így az Egye­sült Ál­la­mok és az Egye­sült Ki­rály­ság tár­sa­ság­irá­nyí­tá­si be­ren­dez­ke­dé­se) nem biz­to­sít­ják a mun­ka­vál­la­lók be­le­szó­lá­sát a tár­sa­ság­irá­nyí­tás­ba, a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let rend­sze­re nem ér­vé­nye­sül (Kecs­kés, 2011:274). Az Eu­ró­pai Uni­ó­ban pedig a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let har­mo­ni­zá­lá­sá­ra irá­nyu­ló tö­rek­vé­sek ez idáig nem ve­zet­tek ered­mény­re (Ha­lász, 2015:19–24).

Zá­ró­gon­do­la­tok

Jelen ta­nul­mány több olyan pél­dát igye­ke­zett be­mu­tat­ni az eu­ró­pai ál­la­mok tár­sa­sá­gi jogi meg­ol­dá­sai közül, me­lyek már je­len­leg is a sta­ke­hold­er szem­lé­le­tet kö­ve­tik, és az ér­de­kel­tek szé­le­sebb kö­ré­nek fi­gye­lem­be­vé­te­le irá­nyá­ba mu­tat­nak a tár­sa­sá­gok mű­kö­dé­sé­nek te­rü­le­tén. A be­mu­ta­tott pél­dák a vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok­ra és a mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let jog­in­téz­mé­nyé­re fó­kusz­ál­nak. A vál­la­la­ti ve­ze­tők te­vé­keny­sé­gé­re irány­adó sza­bá­lyok kap­csán az Eu­ró­pai Unió öt tag­ál­la­ma is a sta­ke­hold­er szem­lé­le­tet kö­ve­ti, ne­ve­ze­te­sen Auszt­ria, Észt­or­szág, Né­met­or­szág, Lit­vá­nia és Hol­lan­dia. Ezen ál­la­mo­kat át­te­kint­ve meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy mind fej­lett gaz­da­ság­gal ren­del­ke­ző ál­la­mok. 2016-ban az egy főre jutó GDP Auszt­ri­á­ban 44 176,5 USD, Né­met­or­szág­ban 41 936,1 USD, míg Hol­lan­di­á­ban 45 294,8 USD volt a Vi­lág­bank ada­tai alap­ján.¹⁸ Ez pedig be­lé­pést biz­to­sít szá­muk­ra a világ húsz leg­ma­ga­sabb egy főre jutó GDP-ér­té­ké­vel ren­del­ke­ző ál­la­ma közé, mely te­kin­té­lyes ered­mény. Ezen ál­la­mok­nak a tár­sa­dal­mi fej­lett­sé­get össze­tet­teb­ben le­ké­pe­ző úgy­ne­ve­zett em­be­ri fej­lett­sé­gi in­de­xe (HDI, human de­ve­lop­ment index) is meg­le­he­tő­sen magas. Az Egye­sült Nem­ze­tek Szer­ve­ze­te által köz­zé­tett vi­lág­rang­sor­ban 2015-ben Auszt­ria a 24. he­lyet, Né­met­or­szág a 4. he­lyet, míg Hol­lan­dia a 7. he­lyet sze­rez­te meg.¹⁹ Észt­or­szág és Lit­vá­nia – mint egy­ko­ri szov­jet tag­köz­tár­sa­sá­gok – a füg­get­len­né vá­lá­suk óta ter­mé­sze­te­sen bi­zo­nyos hát­rányt vol­tak kény­te­le­nek le­dol­goz­ni a gaz­da­sá­gi fej­lett­ség te­kin­te­té­ben. Ugyan­ak­kor Észt­or­szág egy főre eső GDP-je 17 574,7 USD, míg Lit­vá­ni­áé 14 879,7 USD volt 2016-ban.²⁰ Ez pedig már majd­nem eléri pél­dá­ul a por­tu­gál GDP-t (19 813,3 USD). Észt­or­szág em­be­ri fej­lett­sé­gi in­de­xe a vi­lá­gon a 30., míg Lit­vá­ni­áé a 37.²¹ Ezzel az elem­zés­sel azt tö­re­ked­tem il­luszt­rál­ni, hogy a sta­ke­hold­er szem­lé­let ál­lás­pon­tom sze­rint nem áll el­len­tét­ben a gaz­da­sá­gi ered­mé­nyek­kel, sok­kal in­kább a har­mo­ni­kus nö­ve­ke­dés alap­ja­it biz­to­sít­hat­ja a tár­sa­sá­gi szfé­rá­ban. A mun­ka­vál­la­lói kép­vi­se­let in­téz­mé­nye – ha­té­ko­nyan al­kal­maz­va – pedig szin­tén hoz­zá­já­rul­hat ehhez. Mivel pedig a sta­ke­hold­er szem­lé­let több, jól mű­kö­dő és nagy múltú sza­bad pi­ac­gaz­da­ság­ban is jelen van, így vé­le­mé­nyem sze­rint nem je­lent­he­ti a ka­pi­ta­lis­ta gaz­da­sá­gi rend­szer „ki­kez­dé­sét”. Sok­kal in­kább a fenn­tart­ha­tó­sá­gá­nak biz­to­sí­tá­sát szol­gál­ja. Ugyan­is a ka­pi­ta­liz­mus meg­vé­dé­sé­nek egyet­len módja azon ve­ze­té­sen ke­resz­tül le­het­sé­ges, mely el­fo­gad­ja a tár­sa­dal­mi fe­le­lős­sé­get, és meg­fe­lel az em­be­rek nagy több­sé­ge józan igé­nye­i­nek.²²