Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 318–328., DOI: 10.24307/psz.2017.1223

Össze­fog­la­lás

A sé­re­lem­díj be­ve­ze­té­se a ma­gyar jog­rend­szer­be bi­zo­nyos te­kin­tet­ben új ala­pot je­lent a sze­mé­lyi­sé­gi jogok te­kin­te­té­ben. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás jog­in­téz­mé­nye az ál­la­mi, el­ső­sor­ban va­gyo­ni kény­szer al­kal­ma­zá­sa okán üt­kö­ző­pon­tot ké­pez­het a sé­re­lem­díj­jal mint pol­gá­ri jogi szank­ci­ó­val. Mivel az egy­sé­ges és kö­vet­ke­ze­tes bírói gya­kor­lat még nem ala­kult ki, ezért jelen írás a sé­re­lem­díj és a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás össze­füg­gé­se­it vizs­gál­ja.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: K10, K15, K36, K38, K42
Kulcs­sza­vak: pol­gá­ri jog, sé­re­lem­díj, bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás

Ju­di­ci­al En­for­ce­ment and Com­pen­sa­ti­on for Emo­ti­o­nal Dist­ress

Sum­ma­ry

In some respects, the int­ro­duc­ti­on of com­pen­sa­ti­on for da­ma­ges for emo­ti­o­nal dist­ress (or other non-ma­te­ri­al gri­e­van­ces) pla­ces per­so­nal rights on a new fo­o­ting. The sys­tem of ju­di­ci­al en­for­ce­ment, mostly be­ca­u­se of its re­li­ance on govern­ment force, pri­ma­rily force re­la­ted to as­sets and property, may come into conf­lict with da­ma­ges for emo­ti­o­nal dist­ress (or other non-ma­te­ri­al gri­e­van­ces) as a civil rights pe­nal­ty. Since a uni­fi­ed and con­sis­tent court prac­ti­ce is not yet in place, this study exa­mi­nes the cor­re­la­tions bet­ween da­ma­ges for emo­ti­o­nal dist­ress or other non-ma­te­ri­al gri­e­van­ces, and the sys­tem of ju­di­ci­al en­for­ce­ment.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: K10, K15, K36, K38, K42
Key­words: civil rights, com­pen­sa­ti­on for emo­ti­o­nal dist­ress, ju­di­ci­al en­for­ce­ment

Be­ve­ze­tés

A nem va­gyo­ni kár­té­rí­tés he­lyett a sé­re­lem­díj jog­in­téz­mé­nyét a 2013. évi V. tör­vény a Pol­gá­ri tör­vény­könyv­ről (Ptk.) ve­zet­te be.¹ Az új sza­bá­lyo­zás ér­tel­mé­ben az, aki sze­mé­lyi­sé­gi jo­ga­i­nak meg­sér­té­sé­ből ere­dő­en kárt szen­ved, és amennyi­ben bi­zo­nyít­ja a jog­sér­tés té­nyét (egyéb jog­hát­rányt nem kell bi­zo­nyí­ta­nia), a jog­el­le­ne­sen oko­zott ká­ro­kért való fe­le­lős­ség sza­bá­lyai sze­rint kö­ve­tel­he­ti a jog­sér­tő­től ká­rá­nak meg­té­rí­té­sét. Két ál­lás­pont lé­te­zett/lé­te­zik arról, hogy a nem va­gyo­ni kár­té­rí­tés a fe­le­lős­sé­gi jog egyik alak­za­tát ké­pe­zi, vagy ön­ál­ló, sui ge­neris tény­ál­lás­ként a sze­mé­lyi­sé­gi jogok meg­sér­té­sé­nek szank­ci­ó­ja (Oszt­ovits, 2014:338). Az új Ptk. ha­tály­ba­lé­pé­se a jog esz­kö­zé­vel el­dön­töt­te a két nézet kö­zöt­ti vitát, de újabb kér­dé­se­ket is ge­ne­rált. Min­den­eset­re a Ptk. ér­tel­mé­ben a sé­re­lem­díj ket­tős funk­ci­ót lát el: egy­részt kom­pen­zá­ci­ós sze­re­pet tölt be a sze­mé­lyi­sé­gi jog­sé­re­lem te­kin­te­té­ben, más­részt ma­gán­jo­gi bün­te­tés­nek te­kint­he­tő a ha­son­ló jog­sér­té­sek meg­elő­zé­sé­nek cél­já­val.²

A 2015. évi CVII. tör­vény (a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás­ról szóló 1994. évi LIII. tör­vény, és ezzel össze­füg­gés­ben egyes tör­vé­nyek mó­do­sí­tá­sá­ról) 6. §-a 2015. szep­tem­ber 30. napi ha­tár­idő tű­zé­se mel­lett ak­ként mó­do­sí­tot­ta a Vht. 236. § (2) be­kez­dé­sét, hogy a vég­re­haj­tó kö­te­les leg­alább har­minc­mil­lió fo­rint ér­té­kű fe­le­lős­ség­biz­to­sí­tást kötni, és azt a mű­kö­dé­se alatt fenn­tar­ta­ni kár­té­rí­tés, il­let­ve a sé­re­lem­díj fe­de­ze­té­re. A Ptk. 6:549. §-a és a Vht. 236. § (1) be­kez­dé­se pedig ezzel össz­hang­ban a vég­re­haj­tó fe­le­lős­sé­gé­nek sza­bály­rend­sze­rét mó­do­sí­tot­ta.³ A Vht. 240/D. § (1) be­kez­dé­se ki­mond­ta to­váb­bá, hogy „az ön­ál­ló bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó-he­lyet­tes bár ön­ál­ló­an fo­ga­na­to­sít­hat el­já­rá­si cse­lek­mé­nye­ket, de a te­vé­keny­sé­gé­ből eset­le­ge­sen eredő kár­té­rí­té­si, il­let­ve sé­re­lem­díj irán­ti igé­nye­ket a vég­re­haj­tó­val szem­ben kell ér­vé­nye­sí­te­ni”, va­la­mint a Vht. 241. § (4) be­kez­dé­se lé­nye­gé­ben a vég­re­haj­tó­je­lölt által vég­zett te­vé­keny­ség­re is ki­ter­jesz­tet­te a vég­re­haj­tó ilyen irá­nyú fe­le­lős­sé­gét.

A sé­re­lem­díj

A sze­mé­lyi­sé­gi jogok meg­sér­té­se ese­tén a Ptk. szank­ci­ó­ként ne­ve­sí­ti a sé­re­lem­dí­jat. A Ptk. sza­bá­lyo­zá­si rend­sze­re össz­hang­ban van az Alap­tör­vény Sza­bad­ság és fe­le­lős­ség fe­je­ze­té­ben fog­lal­tak­kal.⁴ Az Al­kot­mány­bí­ró­ság 8/1990. (IV. 23.) AB ha­tá­ro­za­tá­ban ki­mond­ja, hogy „az ál­ta­lá­nos sze­mé­lyi­sé­gi jog anya­jog, azaz olyan szub­szi­di­á­ri­us alap­jog, ame­lyet mind az Al­kot­mány­bí­ró­ság, mind a bí­ró­sá­gok min­den eset­ben fel­hív­hat­nak az egyén au­to­nó­mi­á­já­nak vé­del­mé­re, ha az adott tény­ál­lás­ra a konk­rét, ne­ve­sí­tett alap­jo­gok egyi­ke sem al­kal­maz­ha­tó”. Ugyan­ak­kor a jog­el­le­nes­ség te­kin­te­té­ben ki­vé­tel­ként kell ke­zel­ni töb­bek kö­zött azo­kat az ese­te­ket, ami­kor jog­sza­bá­lyi fel­ha­tal­ma­zás alap­ján kerül sor olyan cse­lek­mény­re, amely sérti más sze­mé­lyi­sé­gi jo­ga­it. To­váb­bi prob­lé­ma­ként je­lent­kez­het a ké­sőb­bi­ek­ben az, hogy a sze­mé­lyi­sé­gi jo­gok­nak a Ptk. 2:43. §-ban fel­so­rolt, ne­ve­sí­tett lis­tá­ja nem ta­xa­tív jel­le­gű, hanem exemp­li­fi­ka­tív, azaz to­váb­bi sze­mé­lyi­sé­gi jogok ala­kul­hat­nak ki.⁵ A sé­re­lem­díj fo­gal­má­hoz kö­tő­dő sze­mé­lyi­sé­gi jogok fel­so­ro­lá­sa tehát nem ki­zá­ró­la­gos, mert ter­mé­sze­te­sen nem le­het­sé­ges min­den, az em­bert hát­rá­nyo­san érin­tő im­ma­te­ri­á­lis ká­ro­so­dást ne­ve­sí­te­ni. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás ol­da­lá­ról pedig ezzel pár­hu­za­mo­san je­lent­ke­zik az a két­ség­te­len tény, hogy min­den egyes vég­re­haj­tá­si ügy egye­di a maga vo­nat­ko­zá­sá­ban.

A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás fo­ga­na­to­sí­tá­si sza­ka­szá­ban egy­ér­tel­mű és evi­dens módon ta­lál­ko­zunk pl. a ma­gán­ti­tok, a sze­mé­lyes ada­tok vé­del­me, a ma­gán­la­kás­hoz és a jogi sze­mély cél­ja­i­ra szol­gá­ló he­lyi­sé­gek vé­del­mé­hez való jog stb. fo­ga­lom­kö­re által meg­ha­tá­roz­ha­tó sze­mé­lyi­sé­gi jo­gok­kal. A kér­dés­kör­höz köz­vet­le­nül kap­cso­ló­dó­an ki kell emel­ni az Alap­tör­vény­nek a tu­laj­don­hoz, a gaz­da­ság­hoz, az em­be­ri mél­tó­ság­hoz és az in­for­má­ci­ós ön­ren­del­ke­zé­si jog­hoz kap­cso­ló­dó ren­del­ke­zé­se­it. A tör­vé­nyek szint­jén a Ptk., a Vht. és a 2011. évi CXII. (In­fotv.) tör­vény vo­nat­ko­zó ren­del­ke­zé­sei irány­adó­ak. Tény­kér­dés, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó a ré­szé­re nyúj­tott tör­vé­nyi fel­ha­tal­ma­zás alap­ján gyűjt és kezel olyan ada­to­kat, ame­lyek a sze­mé­lyes ada­tok kö­ré­be tar­toz­nak. Teszi mind­ezt az adat­gyűj­tés és az adat­ke­ze­lés cél­hoz kö­tött­sé­ge alap­el­vé­nek be­tar­tá­sá­val, hi­szen az adat­gyűj­tés és adat­ke­ze­lés szá­má­ra, mint a bí­ró­ság ha­tás­kö­ré­ben el­já­ró adat­ke­ze­lő szá­má­ra, a vo­nat­ko­zó kö­te­le­zett­sé­ge­i­nek tel­je­sí­té­se cél­já­ból szük­sé­ges el­já­rá­si ele­mek so­ro­za­ta, va­la­mint egy har­ma­dik sze­mély (vég­re­haj­tást kérő) jogos ér­de­ké­nek ér­vé­nye­sí­té­se cél­já­ból szük­sé­ges. A 20/1990. (X. 4.) AB ha­tá­ro­zat ki­mond­ja, hogy „a ma­gán­ti­tok és a sze­mé­lyes ada­tok vé­del­mé­hez való jog tar­tal­ma, hogy min­den­ki maga ren­del­ke­zik ma­gán­tit­ka­i­nak és sze­mé­lyes ada­ta­i­nak fel­tá­rá­sá­ról és fel­hasz­ná­lá­sá­ról. A va­gyon­ra vo­nat­ko­zó ada­tok az ember ma­gán­tit­kát ké­pe­zik, és sze­mé­lyes ada­tá­nak mi­nő­sül­nek. A ma­gán­ti­tok és a sze­mé­lyes ada­tok vé­del­mé­hez való jog tör­vé­nyi kor­lá­to­zá­sa csak abban az eset­ben mi­nő­sít­he­tő al­kot­má­nyos­nak, ha meg­fe­lel az Al­kot­mány­ban a kor­lá­to­zá­sok­kal szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek­nek”. A Vht. 225. § (2) be­kez­dé­se ki­mond­ja, hogy a vég­re­haj­tó el­já­rá­sa – mint pol­gá­ri nem­pe­res el­já­rás – a bí­ró­ság el­já­rá­sá­val azo­nos,⁶ vagy­is a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás a bí­ró­sá­gi el­já­rás része, és mint ilyen, köz­ha­tal­mi te­vé­keny­ség­nek mi­nő­sül. Az alap­ve­tő jogok biz­to­sá­nak je­len­té­sei azt ál­la­pít­ják meg, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó az el­já­rá­sa során – ha­son­ló­an a köz­ha­ta­lom alap­ján el­já­ró köz­igaz­ga­tás mű­kö­dé­sé­hez – köz­ha­tal­mat gya­ko­rol.⁷

A sé­re­lem­díj meg­íté­lé­se kap­csán fel­tét­le­nül ki­eme­len­dő az, hogy az igény meg­ala­po­zott­sá­gá­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ele­gen­dő mind­össze­sen a jog­sér­tés té­nyé­nek meg­ál­la­pí­tá­sa, és nem szük­sé­ges a sér­tet­tet ért hát­rá­nyok bi­zo­nyí­tá­sa, így a bi­zo­nyí­tá­si teher a hát­rány te­kin­te­té­ben a kö­te­le­zet­tet ter­he­li, azaz meg­for­dul. A sé­re­lem­díj mér­té­ké­nek meg­ha­tá­ro­zá­sa kap­csán na­gyon fon­tos to­váb­bá az a tör­vé­nyi ren­del­ke­zés, amely sze­rint „a sé­re­lem­díj mér­té­két a bí­ró­ság az eset kö­rül­mé­nye­i­re – kü­lö­nö­sen a jog­sér­tés sú­lyá­ra, is­mét­lő­dő jel­le­gé­re, a fel­ró­ha­tó­ság mér­té­ké­re, a jog­sér­tés­nek a sér­tett­re és kör­nye­ze­té­re gya­ko­rolt ha­tá­sá­ra – te­kin­tet­tel, egy összeg­ben ha­tá­roz­za meg [Ptk. 2:52. § (3)]”. Itt kell és lehet meg­vizs­gál­ni a kö­te­le­zett ki­men­té­sé­nek le­het­sé­ges ele­me­it, a sér­tet­tet ért hát­rány bi­zo­nyít­ha­tó­sá­gát és annak mér­té­két, a jog­sér­tés sú­lyát, a fel­ró­ha­tó­sá­got, az eset­le­ges is­mét­lő­dést és annak jel­le­gét, va­la­mint a jog­sér­tés egyéb ha­tá­sa­it, il­let­ve a bí­ró­sá­gok­nak el kell ha­tá­rol­nia az érin­tett jog­ese­tet az ún. ba­ga­tell ügyek­től⁸ is, a Ptk. kár­té­rí­té­sek­nél al­kal­ma­zott sza­bály­rend­sze­ré­nek fi­gye­lem­be­vé­te­le mel­lett. Az el­ha­tá­ro­lás és a bírói mér­le­ge­lés⁹ to­váb­bi di­men­zi­ó­ját ké­pe­zi, hogy adott eset­ben „a fel­pe­res kö­te­les bi­zo­nyí­ta­ni, hogy a ke­re­se­ti tény­elő­adás sze­rin­ti sé­rel­met okozó ma­ga­tar­tás va­ló­ban meg­va­ló­sít­ja a sze­mé­lyi­sé­gi jog­sér­tést, és azt az al­pe­res­ként meg­je­lölt sze­mély kö­vet­te el. A sze­mé­lyi­sé­gi jog meg­sér­té­sé­től meg kell kü­lön­böz­tet­ni to­váb­bá az ennek a szint­jét el nem érő, szub­jek­tív ér­zé­se­ken ala­pu­ló ér­dek­sé­rel­me­ket is”.¹⁰ A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás­sal kap­cso­la­tos ese­tek­kel össze­füg­gés­ben nem lehet fi­gyel­men kívül hagy­ni, sőt ki­fe­je­zet­ten vizs­gál­ni kell a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás­ra vo­nat­ko­zó spe­ci­á­lis és egye­di fe­le­lős­sé­gi sza­bály­rend­szer zö­mé­ben kó­gens jel­leg­gel bíró elő­írá­sa­it, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ki­men­té­si és fel­ró­ha­tó­sá­gi okok­ra, ide­ért­ve a Ptk. 1:4. § (1), 6:519. §, 6:520. § d), 6:521. §-ban¹¹ fog­lal­ta­kat is. A bírói gya­kor­lat sze­rint a sze­mé­lyi­sé­gi jogok is csak a ren­del­te­tés­sze­rű jog­gya­kor­lás el­vé­nek be­tar­tá­sa mel­lett ér­vé­nye­sül­het­nek. Azok gya­kor­lá­sa tehát nem sért­he­ti mások jo­ga­it és tör­vé­nyes ér­de­ke­it.¹²

Na­gyon le­egy­sze­rű­sít­ve, ér­de­kes kér­dést vet­het fel már az is, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás, amely jog­in­téz­mény a szin­gu­lá­ris va­gyo­ni vég­re­haj­tás fő út­já­nak te­kint­he­tő, és ebből a tény­ből adó­dó­an el­vi­leg mond­hat­juk, hogy a tár­sa­da­lom lé­té­nek és be­ren­dez­ke­dé­sé­nek alap­ját ké­pe­ző tu­laj­do­ni és a tu­laj­don­jo­gi rend­sze­ré­nek mint a tár­sa­da­lom alap­kö­vé­nek egyik jog­in­téz­mé­nye áll­hat szem­ben egy, az Alap­tör­vény által ne­ve­sí­tet­ten ga­ran­ci­á­lis vé­de­lem alá vont sze­mély­hez kö­tő­dő szub­szi­di­á­ri­us alap­jog­gal. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Maga a vég­re­haj­tás nem új ke­le­tű in­téz­mény, hanem az egyik leg­ősibb, ma­gá­nak az em­be­ri­ség fej­lő­dé­sé­nek a tör­zsek­be való ren­de­ző­dé­se­kor már csí­rá­já­ban meg­je­le­nő va­gyo­ni in­téz­mé­nye volt a meg­lé­vő bir­tok­má­nyok­ra nézve, amely ős­ál­la­po­tú vég­re­haj­tás a kö­zö­sen meg­ter­melt javak el­osz­tá­sá­nak ki­kény­sze­rí­té­sé­re szol­gált. Tágan ér­tel­mez­ve tehát a leg­ele­mibb és leg­mi­ni­má­li­sabb­nak te­kint­he­tő tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés, tár­sa­dal­mi kul­tú­ra ki­ala­ku­lá­sa, a tu­laj­don, a közös tu­laj­don, a ma­gán­tu­laj­don meg­je­le­né­se óta be­szél­he­tünk va­la­mi­lyen vég­re­haj­tá­si (szo­kás) jog­ról, vég­té­re is a tu­laj­don a min­den­ko­ri tár­sa­dal­mak egyik leg­ele­mibb in­téz­mé­nye,¹³ a vég­re­haj­tás és a tu­laj­don pedig ebből a kon­tex­tus­ból nézve el­vá­laszt­ha­tat­lan fo­ga­lom­párt alkot.

A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás

A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó szá­má­ra a Vht. 1. §-ban meg­ha­tá­ro­zot­tak („A bí­ró­sá­gok és a jog­vi­tát el­dön­tő más szer­vek ha­tá­ro­za­ta­it, to­váb­bá egyes ok­ira­to­kon ala­pu­ló kö­ve­te­lé­se­ket bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás útján, e tör­vény sze­rint kell vég­re­haj­ta­ni.”) nem le­he­tő­ség­ként, hanem kö­te­le­zett­ség­ként je­lent­kez­nek.¹⁴ A Vht. in­do­ko­lá­sá­nak ér­tel­mé­ben: „A bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­za­tok­ban és egyéb ok­ira­tok­ban fog­lalt kö­ve­te­lé­sek ér­vé­nye­sí­té­se, kö­te­le­zett­sé­gek ki­kény­sze­rí­té­se bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás útján tör­té­nik, me­lyet – mint pol­gá­ri nem­pe­res el­já­rást – a Vht. sza­bá­lyoz. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás ha­té­kony mű­kö­dé­se nem­csak a konk­rét ügyek­ben szü­le­tett bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­za­tok ér­vé­nye­sít­he­tő­sé­gé­hez szük­sé­ges, de fon­tos sze­re­pe van a jog­biz­ton­ság, a tel­je­sí­té­si fe­gye­lem erő­sí­té­sé­ben, en­nél­fog­va pedig a jog­vi­ták ki­ala­ku­lá­sá­nak meg­elő­zé­sé­ben is.” Mind­ez azt bi­zo­nyít­ja, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó el­já­rá­sa, az al­kal­ma­zott el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­si ele­mei a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó­tól a jog­al­ko­tó és a bí­ró­ság által el­várt ma­ga­tar­tá­sok. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tá­si el­já­rás célja, hogy a kö­te­le­zett ön­kén­tes tel­je­sí­té­sé­nek hi­á­nyá­ban, a bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­za­tok­ban, a tör­vény által meg­ha­tá­ro­zott egyéb ok­ira­tok­ban fog­lalt kö­ve­te­lé­sek tel­je­sí­té­sét kény­szer­cse­lek­mé­nyek­kel biz­to­sít­sa. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás fo­ga­na­to­sí­tá­sá­nak sa­já­tos rend­jé­hez hoz­zá­tar­to­zik az is, hogy amennyi­ben az adós tá­vol­lé­te miatt a vég­re­hajt­ha­tó ok­ira­tot nem lehet át­ad­ni az adós­nak, a vég­re­haj­tó az adós tá­vol­lé­té­ben kezdi meg el­já­rá­sát.¹⁵ A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó egyik kö­te­le­zett­sé­ge­ként az el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­si sza­ka­szá­ban hely­szí­ni el­já­rá­si cse­lek­mény le­bo­nyo­lí­tá­sa vál­hat szük­sé­ges­sé a fo­ko­za­tos­ság alap­el­vé­nek be­tar­tá­sa ered­mé­nye­kép­pen. A vég­re­haj­tó hely­szí­ni el­já­rá­si cse­lek­mé­nye­i­nek fo­ga­na­to­sí­tá­sa ki­emel­ke­dő­en nagy fokú konf­ron­tá­ci­ós koc­ká­za­ti jel­lem­ző­vel bír. A hely­szí­ni el­já­rás re­a­li­zá­ci­ó­ja során a vég­re­haj­tó jo­go­sult és kö­te­les a Vht. által té­te­le­sen meg­ha­tá­ro­zott kény­szer­in­téz­ke­dé­sek meg­té­te­lé­re. Ugyan­ak­kor a vég­re­haj­tó a hely­szí­nen ta­pasz­tal­tak alap­ján, saját mér­le­ge­lé­se sze­rint ítéli meg az al­kal­ma­zan­dó kény­szer­in­téz­ke­dé­sek szük­sé­ges­sé­gét. A Vht. a hely­szí­ni el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­sa során a vég­re­haj­tó szá­má­ra meg­fe­le­lő esz­köz­rend­szert biz­to­sít fel­ada­ta­i­nak el­vég­zé­sé­hez. A vég­re­haj­tá­si hely­szí­ni el­já­rá­si cse­lek­mé­nyek fo­ga­na­to­sí­tá­sa­kor az adós­nak – vagy a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­le­zett más ter­mé­sze­tes sze­mély­nek vagy szer­ve­zet tag­já­nak – a tör­vény által elő­írt kö­te­le­zett­sé­gei je­lent­kez­nek. A hely­szí­ni el­já­rás le­foly­ta­tá­sá­ról a vég­re­haj­tó min­den eset­ben jegy­ző­köny­vet ké­szít, és a jegy­ző­könyv­nek – to­váb­bi tör­vé­nyi ga­ran­ci­á­lis elem­ként – kö­te­le­ző tar­tal­mi és for­mai kö­ve­tel­mé­nyei van­nak, amely tar­tal­mi ele­mek tar­tal­maz­nak sze­mé­lyes ada­to­kat is. A jegy­ző­könyv má­so­la­tát a vég­re­haj­tó­nak át kell adnia a jelen lévő fe­lek­nek (adós, kö­ze­li hoz­zá­tar­to­zó, va­la­mint ide­ér­ten­dő a vég­re­haj­tást kérő is). Ha az adott konk­rét vég­re­haj­tá­si ügy­ben ér­de­kelt felek tá­vol­lé­té­ben tör­té­nő hely­szí­ni el­já­rá­si cse­lek­mény fo­ga­na­to­sí­tá­sa­kor a ké­szü­lő jegy­ző­könyv az egyéb hely­szí­nen tar­tóz­ko­dó­nak nem ad­ha­tó át, abban az eset­ben fő­sza­bály sze­rint pos­tai úton kell kéz­be­sí­te­ni azt az át­vé­tel­re jo­go­sult fél­nek.¹⁶ A hely­szí­ni el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­sát, ered­mény­te­len­ség ese­tén a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó több idő­pont­ban, kü­lön­bö­ző nap­sza­kok­ban újra meg­kí­sér­li. Nem fel­tét­len gátja ugyan­ak­kor az el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­sá­nak, ha a kö­te­le­zet­ti ol­dal­ról nincs jelen ér­de­kelt fél a hely­szí­nen az adott idő­pont­ban.

A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás által vég­zett te­vé­keny­ség és a kár fo­gal­ma egye­di vi­szony­lat­ban van egy­más­sal. Amennyi­ben azt mond­juk, hogy kár­nak mi­nő­sül min­den olyan hát­rány, amely va­la­kit va­la­mely ká­ro­sí­tó ese­mény foly­tán sze­mé­lyé­ben vagy va­gyo­ná­ban ká­ro­sít, to­váb­bá plu­sz­a­da­lék gya­nánt hoz­zá­tesszük azt, hogy az 1994. évi LIII. tör­vény 5. § (2) be­kez­dé­se így szól: „az ál­la­mi kény­szer – e tör­vény ke­re­tei kö­zött – el­ső­sor­ban az adós va­gyo­ni jo­ga­it kor­lá­toz­hat­ja, ki­vé­te­le­sen az adós sze­mé­lyi­sé­gi jo­ga­it is érint­he­ti”, akkor szem­be­öt­lő­vé válik az el­lent­mon­dás. A vég­re­haj­tót érin­tő fe­le­lős­sé­gi, kár­fe­le­lős­sé­gi kér­dé­sek ter­mé­sze­te­sen jól el­ha­tá­rol­ha­tó­ak abban a jogi ér­te­lem­ben, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó a köz­ha­tal­mi jog­kö­ré­ben oko­zott ká­rért fenn­ál­ló fe­le­lős­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban me­rül­tek-e fel (jog­sza­bá­lyi fel­ha­tal­ma­zás és rész­le­tes jogi sza­bá­lyo­zás jel­lem­zik), vagy sem.¹⁷ Az el­ha­tá­ro­lást el kell vé­gez­ni, mert a sé­re­lem­díj egy­részt nem zárja ki a jog­sér­tés­sel oko­zott kár tel­jes meg­té­rí­té­sét, más­részt nem függ­vé­nye az egyéb kár­té­rí­tés­nek (Boyt­ha, 2003). Vi­szont a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó­nak kö­te­le­zett­sé­ge – nyil­ván­va­ló­an a ren­del­ke­zé­sé­re álló tör­vé­nyes esz­kö­zök fel­hasz­ná­lá­sá­val – fel­de­rí­te­ni az adós vég­re­haj­tás alá von­ha­tó va­gyon­tár­gya­it, és ennek ke­re­té­ben joga, sőt is­mé­tel­ten csak kö­te­le­zett­sé­ge az ezek­re vo­nat­ko­zó in­for­má­ci­ók és ada­tok be­szer­zé­se, va­la­mint a tör­vény által elő­írt kö­te­les­sé­ge a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás fo­ga­na­to­sí­tá­si el­já­rá­si cse­lek­mé­nye­i­nek – a vo­nat­ko­zó ha­tár­idők be­tar­tá­sa mel­lett – re­a­li­zá­ci­ó­ja.¹⁸ Töb­bek kö­zött a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó a „Vht. 43. §-a alap­ján a vég­re­haj­tás során meg­te­kint­he­ti és át­vizs­gál­hat­ja az adós la­ká­sát és egyéb he­lyi­sé­gét, bár­mely va­gyon­tár­gyát, il­let­ve gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos ira­ta­it. Az adós la­ká­sa és egyéb he­lyi­sé­gei tör­vé­nyi fo­ga­lom meg­ha­tá­ro­zást a gya­kor­lat tágan ér­tel­me­zi. A vég­re­haj­tá­si el­já­rá­si cse­lek­mény fo­ga­na­to­sí­tá­sá­hoz nem szük­sé­ges az, hogy az adós tu­laj­do­ná­ban áll­ja­nak az érin­tett he­lyi­sé­gek, vagy ezek­be az adós ok­ira­ti úton be le­gyen je­lent­ve. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó által kö­te­le­ző­en re­a­li­zá­lan­dó hely­szí­ni vég­re­haj­tá­si el­já­rá­si cse­lek­mény el­vég­zé­sé­hez ele­gen­dő, hogy az adós abban az adott he­lyi­ség­ben, la­kás­ban tar­tóz­kod­jék, il­let­ve a he­lyi­ség­ben, la­kás­ban irata, az át­vizs­gá­lás kö­ré­be eső va­la­mi­lyen va­gyon­tár­gya le­gyen. Mind­ezen felül a Vht. 44. §-a alap­ján a vég­re­haj­tó szük­ség ese­tén az adós le­zárt la­ká­sát, a tar­tóz­ko­dá­si he­lyé­ül szol­gá­ló vagy egyéb he­lyi­sé­gét, a hoz­zá­juk ve­ze­tő be­já­ra­tot, to­váb­bá az adós bú­to­rát vagy más in­gó­sá­gát fel­nyit­hat­ja.” A bí­ró­sá­gok szer­ve­ze­té­ről és igaz­ga­tá­sá­ról szóló 2011. évi CLXI. tör­vény 162. §-a ér­tel­mé­ben „a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó el­já­rá­sa nem­pe­res el­já­rás, a ha­tás­kö­ré­ben tett in­téz­ke­dé­se min­den­ki­re kö­te­le­ző”. A Vht. 45/A. § (1) be­kez­dé­se ana­lóg módon ki­mond­ja, hogy „a vég­re­haj­tást fo­ga­na­to­sí­tó bí­ró­ság 500 000 Ft-ig ter­je­dő rend­bír­ság­gal sújt­ja az adóst vagy a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­le­zett sze­mélyt, szer­ve­ze­tet, ha a vég­re­haj­tás­ból eredő, jog­sza­bály­ban fog­lalt kö­te­le­zett­sé­gé­nek nem tesz ele­get, vagy a vég­re­haj­tást végző ha­tó­ság in­téz­ke­dé­sé­nek ered­mé­nyes­sé­gét aka­dá­lyo­zó ma­ga­tar­tást ta­nú­sít”. Mind­eb­ből kö­vet­ke­ző­en a vég­re­haj­tá­si el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­sa során akár bár­mely har­ma­dik sze­mély (pl. szom­széd, a la­kó­kör­nye­zet egyéb tagja, az ok­ira­ti címen tar­tóz­ko­dó sze­mély stb.) a vég­re­haj­tás ered­mé­nyes le­foly­ta­tá­sa cél­já­ból köz­re­mű­kö­dés­re kö­te­le­zet­té vál­hat. A bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tók, sa­já­tos jel­lem­zők­kel bíró hi­va­ta­luk­nál fogva, az ál­la­mi igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si rend­szer ré­szét ké­pe­zik, és mint ilye­nek, köz­ha­tal­mi sze­mély­nek mi­nő­sül­nek. A jog­in­téz­mény által el­lá­tott funk­ci­ók ol­da­lá­ról vizs­gál­va, a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás az ál­lam­ap­pa­rá­tus része. Az Al­kot­mány­bí­ró­ság 46/1991. (IX. 10.) AB ha­tá­ro­za­tá­ban ki­fej­tet­te, hogy „a bí­ró­sá­gi ha­tá­ro­za­tok tisz­te­let­ben tar­tá­sa, a jog­erős bí­ró­sá­gi dön­té­sek tel­je­sí­té­se – akár jog­sze­rű kény­sze­rí­tés árán is – a jog­ál­la­mi­ság­gal kap­cso­la­tos al­kot­má­nyos ér­té­kek­hez tar­to­zik”.¹⁹

Az igaz­ság­ügyi mi­nisz­ter az Or­szág­gyű­lés előtt a vég­re­haj­tá­si tör­vény mó­do­sí­tá­sá­ról szóló ex­po­zé­já­ban a kö­vet­ke­ző módon írta le, jel­le­mez­te a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás, a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tók hely­ze­tét és meg­íté­lé­sét: „a vég­re­haj­tó sosem volt nép­sze­rű fi­gu­ra Ma­gyar­or­szá­gon, gya­nít­ha­tó­an per­sze má­sutt sem. A lét­bi­zony­ta­lan­ság­ba ke­rült em­be­rek ret­teg­tek tőle, oly­annyi­ra, hogy va­ló­sá­gos ne­ga­tív iro­dal­mi hőssé vált. Ám bár­mennyi­re is nép­sze­rűt­len a vég­re­haj­tó, szük­ség van rá. Mert az al­ter­na­tí­va ennek a funk­ci­ó­nak a re­pri­va­ti­zá­ci­ó­ja lenne, pénz­be­haj­tás, ön­bí­rás­ko­dás. De­mok­ra­ti­kus jog­ál­lam nem lé­tez­het ha­té­ko­nyan mű­kö­dő igaz­ság­szol­gál­ta­tás nél­kül. Az igaz­ság­szol­gál­ta­tá­si rend­sze­rek­nek pedig nél­kü­löz­he­tet­len eleme a vég­re­haj­tás, a vég­re­haj­tá­si szer­ve­zet. Az igaz­ság­szol­gál­ta­tás ugyan­is csak akkor ér­he­ti el a cél­ját, ha a bí­ró­sá­gi dön­té­sek ön­kén­tes tel­je­sí­tés hi­á­nyá­ban is ér­vé­nye­sül­ni tud­nak” (Kormany.​hu, 2015). Amennyi­ben az eddig meg­fo­gal­ma­zot­ta­kat össze­vet­jük, nyil­ván­va­ló­vá válik, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tá­si el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­si sza­ka­sza a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó, és az egyes vég­re­haj­tá­si ügyek érin­tett­jei kö­zött igen könnyen konf­lik­tu­sok ala­kul­hat­nak ki. De miért is ér­de­kes mind­ez? Ál­lít­hat­juk azt is, hogy amennyi­ben a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó a rá vo­nat­ko­zó jog­sza­bá­lyok elő­írá­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en végzi a te­vé­keny­sé­gét, akkor nem tör­tén­het semmi baj. A való élet, a gya­kor­lat saj­ná­la­tos módon sok eset­ben nem ezt iga­zol­ja. A sé­re­lem­díj kap­csán a sér­tett­nek ele­gen­dő bi­zo­nyí­ta­nia a jog­sér­tés be­kö­vet­kez­té­nek té­nyét. Egy ne­ga­tív és fik­tív­nek mi­nő­sít­he­tő pél­dá­val élve, a sér­tet­ti bi­zo­nyí­tás tör­tén­het pl. ta­nú­val­lo­má­sok­kal iga­zolt módon is, hi­szen mint azt az igaz­ság­ügyi mi­nisz­ter­től hall­hat­tuk, a vég­re­haj­tói hi­va­tás ki­fe­je­zet­ten nem mi­nő­sül nép­sze­rű­nek. Egy ilyen jel­le­gű ne­ga­tív példa meg­va­ló­su­lá­sá­hoz a gya­kor­lat­ban ele­gen­dő mind­össze­sen egy közös pos­ta­lá­da és egy esős idő­já­rás, amely ered­mé­nye­kép­pen a vég­re­haj­tó által a pos­ta­lá­dá­ban zár­tan el­he­lye­zett ér­te­sí­tés bo­rí­ték­ja fel­nyí­lik, és az abban ta­lál­ha­tó irat rossz eset­ben más vagy töb­bek szá­má­ra is hoz­zá­fér­he­tő­vé válik, és máris „sé­rül­tek” az érin­tett fél sze­mé­lyi­sé­gi jogai. Ilyen eset­ben jut fo­ko­zott sze­rep­hez és kerül elő­tér­be a bírói mér­le­ge­lés, amely egy­részt az eset összes kö­rül­mé­nyét, más­részt ma­gán­jo­gi bün­te­tés összeg­sze­rű­sé­gé­nek el­bí­rá­lá­si alap­ját ké­pe­zi, mind­ezt meg­lé­vő egy­sé­ges és tö­ret­len bírói gya­kor­lat hi­á­nyá­ban. Egy ilyen peres el­já­rás ki­me­ne­te­le eny­hén szól­va is bi­zony­ta­lan lesz.

A Vht. spe­ci­á­lis elő­írá­so­kat fo­gal­maz meg a vég­re­haj­tó szá­má­ra, így pl. az ár­ve­ré­si hir­det­mény is tar­tal­maz az adós­ra vo­nat­ko­zó sze­mé­lyes ada­to­kat, amely hir­det­mény egyéb­ként bárki szá­má­ra meg­is­mer­he­tő, vagy pl. in­gat­lan­ki­ürí­tés során a Vht. 183. (6) be­kez­dé­se sze­rin­ti jegy­ző­könyv ki­füg­gesz­té­se mér­le­ge­lést le­he­tő­vé sem tevő hi­va­ta­li kö­te­les­sé­ge a vég­re­haj­tó­nak.²⁰ A Vht. szel­le­mi­sé­gé­re, a vég­re­haj­tá­si el­já­rás alap­el­ve­i­re – mely egyéb­ként töb­bek kö­zött kor­lá­to­zott adós­vé­del­met je­lent –, a Vht. ese­ten­ként egy­ér­tel­mű­en meg­fo­gal­ma­zott ren­del­ke­zé­se­i­re te­kin­tet­tel meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban nem lehet ki­zá­ró­la­gos szem­pont­ként ér­vény­re jut­tat­ni az adósi sze­mé­lyi­sé­gi jogok ma­ra­dék­ta­lan ér­vé­nye­sü­lé­sé­nek tisz­te­let­ben tar­tá­sát és biz­to­sí­tá­sát.

A Vht. ga­ran­ci­á­lis jog­or­vos­la­ti ele­me­ket is tar­tal­maz a vég­re­haj­tá­si el­já­rás fo­ga­na­to­sí­tá­si sza­ka­szá­nak egé­szé­re ki­ter­je­dő módon, így pl. az adó­son kívül más sze­mé­lyek is el­há­rít­hat­ják a vég­re­haj­tó jog­sze­rűt­len kény­szer­cse­lek­mé­nye­it, mivel a vég­re­haj­tó cse­lek­mé­nyei ellen nem­csak a felek, hanem más ér­de­kel­tek is ki­fo­gást ter­jeszt­het­nek elő [Vht. 217. § (1) bek.]. A másik ol­dal­ról pedig a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tó szá­má­ra maga a Vht. biz­to­sít­ja el­já­rá­sá­nak jogi alap­ja­it. A Vht. 47. §-a a vég­re­haj­tó szá­má­ra rend­kí­vül szé­les fel­ha­tal­ma­zást és jo­go­sít­vá­nyo­kat biz­to­sít az adós sze­mé­lyé­re, va­gyo­ná­ra és a vég­re­haj­tás kö­rül­mé­nye­i­re vo­nat­ko­zó in­for­má­ci­ók meg­szer­zé­se vo­nat­ko­zá­sá­ban, de a Vht. 47. § (5) be­kez­dés ga­ran­ci­á­lis adat­vé­del­mi esz­köz­ként ki­mond­ja, hogy „a vég­re­haj­tó a hi­va­ta­los el­já­rá­sa során tu­do­má­sá­ra ju­tott ada­to­kat kö­te­les meg­vé­de­ni a jo­go­su­lat­lan hoz­zá­fé­rés, nyil­vá­nos­ság­ra hozás és azok tör­vény­el­le­nes módon vagy ilyen cél­ból tör­té­nő fel­hasz­ná­lá­sa ellen, azo­kat csak jog­sza­bály­ban meg­ha­tá­ro­zott eset­ben tün­tet­he­ti fel az in­téz­ke­dé­se­i­ről szóló ira­tok­ban, és hoz­hat­ja mások tu­do­má­sá­ra”. A 2011. évi CXII. tör­vény 3. § 2. pont­ja ér­tel­mé­ben sze­mé­lyes adat: az érin­tet­tel kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó adat – kü­lö­nö­sen az érin­tett neve, azo­no­sí­tó jele, va­la­mint egy vagy több fi­zi­kai, fi­zio­ló­gi­ai, men­tá­lis, gaz­da­sá­gi, kul­tu­rá­lis vagy szo­ci­á­lis azo­nos­sá­gá­ra jel­lem­ző is­me­ret –, va­la­mint az adat­ból le­von­ha­tó, az érin­tett­re vo­nat­ko­zó kö­vet­kez­te­tés. Lát­ha­tó tehát, hogy a vég­re­haj­tá­si el­já­rás­ban ke­let­ke­zett ira­tok – így kü­lö­nö­sen a hely­szí­ni jegy­ző­könyv, fog­la­lá­si jegy­ző­könyv, hir­det­mény stb. – az érin­tett fél vo­nat­ko­zá­sá­ban sze­mé­lyes ada­to­kat tar­tal­maz­nak.²¹

Össze­fog­la­lás

Lát­ha­tó, hogy a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás és a sé­re­lem­díj egy­más­hoz való vi­szo­nya, az egyes vég­re­haj­tá­si el­já­rá­si cse­lek­mé­nyek fo­ga­na­to­sí­tá­sá­nak meg­íté­lé­se po­ten­ci­á­lis konf­lik­tus­hely­ze­te­ket ge­ne­rál­hat­nak, sőt ki­je­lent­he­tő, hogy mind­ez a gya­kor­lat­ban, a min­den­na­pi élet során nem csak fel­té­te­les mód­ban ér­ten­dő. A konf­lik­tus­hely­ze­tet ki­egé­szít­ve a kon­zek­vens és tö­ret­len bírói gya­kor­lat hi­á­nyá­val és a sé­re­lem­dí­jat óha­tat­la­nul ter­he­lő szub­jek­tív ele­mek­kel, úgy vélem, hogy a vo­nat­ko­zó jogi sza­bá­lyo­zás még to­váb­bi mó­do­sí­tás­ra és fi­no­mí­tás­ra szo­rul majd a jö­vő­ben, kü­lö­nö­sen abban a nem várt eset­ben, amennyi­ben az ilyen jel­le­gű peres el­já­rá­sok száma eset­le­ge­sen nö­ve­ke­dik.

A sé­re­lem­díj és a bí­ró­sá­gi vég­re­haj­tás le­het­sé­ges konf­lik­tus­hely­ze­te­it rész­le­te­seb­ben meg­vizs­gál­va, ki­eme­len­dő­ek azok a té­nyek, ame­lyek sze­rint egy­rész­ről a sze­mé­lyi­sé­gi jogok meg­sér­té­se nem lehet azo­nos az eset­le­ges szub­jek­tív ér­zé­se­ken ala­pu­ló ér­dek­sé­re­lem­mel, más­rész­ről nem lehet egyen­ér­té­kű egy ba­ga­tell­nek mi­nő­sít­he­tő ér­dek­sé­re­lem­mel, mert az ilyen, az egyén önös szem­pont­rend­sze­rét tük­rö­ző valós, de cse­kély mér­té­kű­nek mi­nő­sü­lő vagy vélt ér­dek­sé­rel­met sem­mi­kép­pen sem lehet az Alap­tör­vény által vé­dett sze­mé­lyi­sé­gi jogok rend­sze­ré­vel ga­ran­ci­á­lis módon vé­de­ni. To­váb­bi, szo­ro­san a kér­dés­kör­höz kap­cso­ló­dó fak­tu­mot je­lent az is, hogy a sé­re­lem­díj meg­íté­lé­sé­nek ese­te­i­ben, nap­ja­ink­ban még szin­te tel­jes egé­szé­ben hi­ány­zik, vagy el­lent­mon­dá­so­kat tük­röz az ide­á­lis eset­ben kö­vet­ke­ze­tes­nek mi­nő­sít­he­tő bírói gya­kor­lat,²² és ennek okán könnye­dén le­het­sé­ges­sé vál­hat az, hogy az egyes egye­di ese­tek el­bí­rá­lá­sa szin­te ki­zá­ró­lag a bírói mér­le­ge­lés függ­vé­nyé­ben ítél­te­tik meg, ami még nem je­lent fel­tét­le­nül ön­ma­gá­ban ne­ga­tí­vu­mot, de nagy va­ló­szí­nű­ség­gel nem je­lent ob­jek­tív­nek mi­nő­sít­he­tő ra­ci­o­ná­lis dön­tés­ho­za­talt sem. A fen­tebb meg­fo­gal­ma­zot­tak­ból kö­vet­ke­ző­en az bi­zo­nyo­san ki­tű­nik, hogy a bí­ró­sá­gok­nak egy-egy eset­ben nem lesz könnyű ob­jek­tív módon meg­ítél­ni és dön­té­se­ik­ben ér­de­mi­nek mi­nő­sü­lő in­do­ko­lás­sal el­lát­ni (Vékás, 2005:199)²³ már ön­ma­gá­ban a ke­re­set tár­gyá­vá tett sze­mé­lyi­sé­gi jog­sér­tés ba­ga­tell vagy szub­jek­tum­hoz kö­tő­dő vol­tát vagy mér­té­ké­nek meg­lé­tét sem, il­let­ve mind­ezen felül az eset­le­ge­sen ki­ro­van­dó sé­re­lem­díj mint ma­gán­jo­gi bün­te­tés egy­össze­gű pénz­ben ki­fe­je­zett ér­té­ké­nek meg­fe­le­lő mér­té­kű meg­ha­tá­ro­zá­sa is ne­héz­sé­gek­be üt­köz­het.