Pol­gá­ri Szem­le, 13. évf., 4–6. szám, 2017, 424–431., DOI: 10.24307/psz.2017.1234

Össze­fog­la­lás

A Saj­tó­sza­bad­ság és mé­dia­jog a 21. szá­zad ele­jén könyv­so­ro­zat négy kö­te­te Kol­tay And­rás és Török Ber­nát szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg a Wol­ters Klu­wer Kiadó gon­do­zá­sá­ban. A te­ma­ti­kus fe­je­zet­be ren­de­zett ta­nul­má­nyok nem csu­pán el­mé­le­ti ala­pot adnak a saj­tó- és mé­dia­sza­bad­ság vagy éppen a mé­dia­jog kér­dé­se­i­ben, de meg­szív­le­len­dő pél­da­ként a jó gya­kor­la­tok be­mu­ta­tá­sá­ra is tö­re­ked­nek. A hi­ány­pót­ló so­ro­zat az ál­ta­la be­mu­ta­tott témák szem­pont­já­ból tág ho­ri­zon­tú, így a kö­te­tek szé­les körű szak­mai ér­dek­lő­dés­re tart­hat­nak szá­mot.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: L82, Y3
Kulcs­sza­vak: saj­tó­sza­bad­ság, mé­dia­jog, sza­bá­lyo­zás, új média

Re­view of the Book Se­ri­es of Press Fre­e­dom and Media Law at the Be­g­in­ning of the 21st Cent­ury

Sum­ma­ry

Press Fre­e­dom and Media Law at the Be­g­in­ning of the 21st Cent­ury book se­ri­es edi­ted by And­rás Kol­tay and Ber­nát Török was pub­lis­hed by Wol­ters Klu­wer pub­lish­ing house. The stu­di­es or­ga­ni­sed into the­ma­tic chap­ters do not only pro­vi­de a the­o­re­ti­cal basis un­der­stand­ing the is­sues of press and media fre­e­dom, or media law, but also pre­sent best prac­ti­es. The se­ri­es exa­mi­nes to­pics on broad ho­ri­zons, so the vo­lumes 1 th­ro­ugh 4 can bring at­tent­ion on wide range of pro­fes­si­o­nal in­te­rest.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: L82, Y3
Key­words: press fre­e­dom, media law, re­gu­la­ti­on, new media

A Saj­tó­sza­bad­ság és mé­dia­jog a 21. szá­zad ele­jén című könyv­so­ro­zat leg­újabb, 4. kö­te­te Kol­tay And­rás és Török Ber­nát szer­kesz­té­sé­ben nem­rég je­lent meg a Wol­ters Klu­wer Kiadó gon­do­zá­sá­ban. Az így már csak­nem 2500 ol­da­las szé­ria szer­zői a saj­tó­sza­bad­ság, a mé­dia­jog és sza­bá­lyo­zás kér­dé­se­it jár­ják körül. A fo­lya­ma­to­san bő­vü­lő szer­ző­gár­da a fenti je­len­ség­együt­tes té­má­it szé­les ská­lán vi­tat­ja meg és mu­tat­ja be, mi­köz­ben a kö­te­tek­ben meg­je­lent ta­nul­má­nyok nem egy­sé­ges tör­té­ne­ti nar­rá­ció, hanem azo­nos prob­le­ma­ti­ka sze­rint fe­je­ze­tek­be ren­de­ződ­nek. A so­ro­zat szer­zői alap­ve­tő­en a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Mé­dia­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port­já­hoz kö­tőd­nek, és az in­téz­mény­hez köt­he­tő mun­ká­juk­ban össz­ké­pet adnak a mé­dia­jo­gi gon­dol­ko­dás­ról és a mé­dia­jog ál­la­po­tá­ról, ki­hí­vá­sa­i­ról. A ta­nul­má­nyok nem­csak a ma­gyar hely­ze­tet írják le, hanem a hazai mé­dia­jog, jog­al­ko­tás és jog­al­kal­ma­zás 21. szá­za­di ál­la­po­tát szé­le­sebb kon­tex­tus­ba, eu­ro­at­lan­ti össze­füg­gés­be he­lye­zik.

A so­ro­zat első kö­te­te 2014-ben je­lent meg, majd éven­te kö­vet­te a kö­vet­ke­ző, a 4. kötet 2017 végén. A köny­ven­ként négy fe­je­zet­be ren­de­zett, a so­ro­zat­cím­ben vizs­gá­la­ti fó­kusz­ként meg­je­lölt je­len­sé­ge­ket meg­vi­ta­tó ta­nul­má­nyok­ban közös az is, hogy nem csu­pán el­mé­le­ti ala­pot adnak, de meg­szív­le­len­dő pél­da­ként a jó gya­kor­la­tok (best prac­ti­ces) be­mu­ta­tá­sá­ra is tö­re­ked­nek. A hi­ány­pót­ló so­ro­zat az ál­ta­la be­mu­ta­tott témák szem­pont­já­ból tág ho­ri­zon­tú, a szer­ző­gár­dá­ja sok­szí­nű, a kom­mu­ni­ká­ció, média és jog te­rü­le­té­hez tar­to­zó, alap­ve­tő­en fi­a­tal szak­em­be­rek­ből áll, akik­nek a be­széd­mód­ja szé­les re­gisz­te­ren mozog, azon­ban a tu­do­má­nyos­ság ter­ri­tó­ri­u­mán belül marad. A most be­mu­ta­tott kö­te­tek erős­sé­ge az is, hogy bár a vizs­gált témák ter­mé­sze­té­ből fa­ka­dó­an a jog kö­tött és sza­ba­tos nyel­vét (is) hasz­nál­ják, gyak­ran idéz­ve az éppen tár­gyalt eset­hez tar­to­zó tör­vény­cik­ke­lye­ket, nyel­ve­ze­tük mégis elő­zé­keny marad a jog modus ope­ran­di­já­ban ke­vés­bé já­ra­tos ol­va­só­val szem­ben is. Így bát­ran ol­vas­hat­ják a ta­nul­má­nyo­kat azon egye­te­mi hall­ga­tók is, akik a kom­mu­ni­ká­ció- és mé­dia­tu­do­mány jogi és sza­bá­lyo­zá­si kér­dé­se­i­re kí­ván­csi­ak.

A kö­te­tek ak­tu­a­li­tá­sát adja az is, hogy a jelen tu­do­má­nyos, de köz­éle­ti dis­kur­zu­sa­i­ba is át­szi­vá­rog­tak az olyan kér­dé­sek, mint: Med­dig tart és hol ér véget a szó­lás­sza­bad­ság? Ho­gyan fér össze a kul­tu­rá­lis iden­ti­tás, a val­lás­sza­bad­ság, a mű­vé­szet és a szó­lás sza­bad­sá­ga? Me­lyek a nyelv­sza­bad­ság ak­tu­á­lis ki­hí­vá­sai? Ho­gyan függ össze a saj­tó­sza­bad­ság és a sze­mé­lyi­sé­gi jog, az em­be­ri mél­tó­ság? A fel­hasz­ná­lók által sza­ba­don ír­ha­tó kö­zös­sé­gi média kör­nye­ze­té­ben mi­lyen össze­füg­gés van a nyil­vá­nos­ság, a szó­lás­sza­bad­ság és a szer­zői sze­mé­lyi­sé­gi jogok kö­zött?

A so­ro­zat első kö­te­te alap­ve­tő­en arra ke­re­si a vá­laszt, hogy mi az eu­ró­pai mé­dia­jo­gi gon­dol­ko­dás alap­ja, az adott prob­lé­mák­ra mi­lyen meg­ol­dá­si mo­del­lek al­kal­maz­ha­tók, lé­te­zik-e egy közös mi­ni­mum, mely va­la­mennyi or­szág ese­té­ben iden­ti­fi­kál­ha­tó? Ezen kér­dés­fel­te­vést egé­szí­ti ki az em­pí­ria, mely a best prac­ti­ces szem­üve­gén ke­resz­tül nézi a jog–sza­bad­ság–sza­bá­lyo­zás hár­ma­sát.

Az első, a mé­dia­tar­tal­mat érin­tő sza­bá­lyo­zás és saj­tó­sza­bad­ság vi­szo­nyát vizs­gá­ló fe­je­zet négy ta­nul­mány­ból áll. A be­ve­ze­tő ta­nul­mány Kol­tay And­rás, a PPKE do­cen­sé­nek és az MTA BTK Mé­dia­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­cso­port ve­ze­tő­jé­nek tol­lá­ból szár­ma­zik, és a köz­éle­ti sze­rep­lők hír­név- és be­csü­let­vé­del­mé­nek eu­ró­pai és ma­gyar kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zik. Kör­be­jár­ja azt a fon­tos, gyak­ran hal­lott ál­lí­tást, mi­sze­rint aki a köz­élet­ben részt vesz, ön­ként le­mond sze­mé­lyi­sé­gi jogai ál­ta­lá­nos ér­vé­nye­sít­he­tő­sé­gé­ről. A már di­csért best prac­ti­ces közül ér­de­kes ol­vas­mány Kol­tay ta­nul­má­nyán belül a Kar­sai v. Hun­gary, il­let­ve a talán is­mer­tebb Uj v. Hun­gary ügy. A fe­je­zet má­so­dik ta­nul­má­nya a ki­egyen­sú­lyo­zott tá­jé­koz­ta­tás kö­ve­tel­mé­nye­i­nek meg­je­le­né­sét kö­ve­ti végig az eu­ró­pai jog­rend­sze­rek­ben. A szer­ző, Po­gá­csás Anett, a PPKE ad­junk­tu­sa a tá­jé­koz­ta­tás­hoz való jog pon­tos meg­ha­tá­ro­zá­sa után rátér az uniós sza­bá­lyo­zá­sok­ra, il­let­ve az Eu­ró­pa Ta­nács ide­vo­nat­ko­zó do­ku­men­tu­ma­i­nak be­mu­ta­tá­sá­ra. Ezt kö­ve­ti az egyes ál­la­mok sza­bá­lyo­zá­sá­nak is­mer­te­té­se, pon­to­sab­ban az Egye­sült Ki­rály­ság, Né­met­or­szág, Fran­cia­or­szág és az Egye­sült Ál­la­mok gya­kor­la­ta. Szi­ko­ra Tamás, az NMHH szak­mai ta­nács­adó­já­nak ta­nul­má­nya a hazai mé­dia­sza­bá­lyo­zás­ban segít el­iga­zod­ni. A dol­go­zat a ki­egyen­sú­lyo­zott tá­jé­koz­ta­tás kö­ve­tel­mé­nye­i­nek ér­tel­me­zé­sé­re vál­lal­ko­zik, me­lyek va­ló­já­ban szo­ros össze­füg­gés­ben van­nak a nyil­vá­nos­ság­gal. Így ki­de­rül, a mé­dia­sza­bá­lyo­zás fon­tos fel­ada­ta a de­mok­ra­ti­kus köz­vé­le­mény meg­te­rem­té­se, a tér, ahol a média a köz­éle­ti kér­dé­sek­ben tá­jé­koz­ta­tást nyújt azért, hogy fe­le­lős ál­lam­pol­gár­ként meg­ala­po­zott dön­té­se­ket hoz­zunk. A fe­je­zet­ben sze­re­pel Szi­ko­ra Tamás egy to­váb­bi ta­nul­má­nya, mely a ke­res­ke­del­mi köz­le­mé­nyek köz­zé­té­te­lé­vel szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nyek eu­ró­pai sza­bá­lyo­zá­sát mu­tat­ja be. A szer­ző a leg­na­gyobb ki­hí­vást a vir­tu­á­lis rek­lá­mok sza­bá­lyo­zat­lan pi­a­cá­ban látja. Török Ber­nát, az Al­kot­mány­bí­ró­ság fő­ta­nács­adó­ja rend­kí­vül pro­vo­ka­tív kér­dés­sel zárja a blok­kot: Véd­het­jük-e a val­lás(os) okat a blasz­fé­mi­á­tól? Nem kér­dés per­sze, hogy a nyu­ga­ti ci­vi­li­zá­ció el­kö­te­le­zett­je a sza­bad vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás­nak, de mi a hely­zet az is­ten­ká­rom­lás­sal, val­lás­gya­lá­zás­sal? És rög­tön tó­dul­nak a kér­dé­sek, me­lye­ket Kol­tay And­rás A val­lá­sok, az állam és a szó­lás­sza­bad­ság című kö­te­te kap­csán fel­tet­tünk:¹ Med­dig tart és hol ér véget a szó­lás­sza­bad­ság? Mit sza­bad egy sze­ku­lá­ris ál­lam­nak, és mit nem? Ho­gyan fér össze a val­lás és a val­lá­si ala­pon meg­ha­tá­ro­zott kul­tu­rá­lis iden­ti­tás, a val­lás­sza­bad­ság és a szó­lás sza­bad­sá­ga? Egy­ál­ta­lán össze­fér-e? El­len­tét­ben áll-e a lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­ság joga a val­lás­sza­bad­ság­gal, és mind­ket­tő a kom­mu­ni­ká­ci­ós jogok ré­sze-e? Kü­lönb­sé­get te­het-e egy állam a val­lá­sok kö­zött? Török Ber­nát a prob­lé­mák­ra meg­ol­dás­ként az egyen­súlyt hozza fel.

A kötet má­so­dik fe­je­ze­te a mé­dia­ha­tó­ság­ra vo­nat­ko­zó sza­bá­lyo­zás­sal fog­lal­ko­zik. Fa­ze­kas János, az ELTE ad­junk­tu­sá­nak ta­nul­má­nya az eu­ró­pai mé­dia­sza­bá­lyo­zó ha­tó­sá­gok jog­ál­lá­sá­nak el­mé­le­ti kér­dé­se­it és nem­zet­kö­zi meg­ala­po­zá­sát mu­tat­ja be, mi­köz­ben ku­ta­tá­sa kö­zép­pont­já­ban a ha­tó­sá­gok au­to­nó­mi­á­ja áll. Ezt kö­ve­ti Géczi Kinga, az NMHH jogi mun­ka­tár­sá­nak ér­te­ke­zé­se arról, hogy mi a mé­dia­jo­gi szank­ci­o­ná­lás hazai és EU-s el­mé­le­ti hát­te­re. A téma azért is fon­tos, mert min­den egyes al­ka­lom­mal, ami­kor a Mé­dia­ta­nács vagy a Hi­va­tal bír­sá­got szab ki, iro­ni­kus módon erről épp a mé­di­u­mok tu­dó­sí­ta­nak, je­len­tős fi­gyel­met szen­tel­ve az ügy­nek. Ha kö­vet­kez­te­té­se­ket kell le­von­nunk, akkor el­mond­hat­juk, hogy nin­cse­nek kőbe vé­sett sza­bá­lyok az el­já­rá­sok során, szé­les ho­ri­zon­tú ki­te­kin­tés­sel, min­den egyes eset­ben mér­le­gel­ni kell, fi­gye­lem­be véve az előz­mé­nye­ket is. Így a mé­dia­sza­bá­lyo­zó ha­tó­sá­gok jog­ál­lá­sá­nak meg­ér­té­se kap­csán se­gít­sé­get nyújt a kör­nye­ző or­szá­gok hely­ze­té­nek is­me­re­te. Hulkó Gábor, a SZIE ad­junk­tu­sa a cseh, szlo­vák és len­gyel sza­bá­lyo­zást mu­tat­ja be. Mind­há­rom or­szág mé­dia­rend­sze­rét a du­á­lis mo­dell jel­lem­zi, ahol a köz­szol­gá­lat po­zí­ci­ói rend­kí­vül erő­sek. Va­la­mennyi vizs­gált or­szág saját jog­ha­gyo­má­nya­it kö­ve­ti a sza­bá­lyo­zás kér­dé­sé­ben, és nem min­den eset­ben al­kot­má­nyos szin­ten ne­ve­sí­tik a mé­dia­ha­tó­sá­got.

Az első kötet har­ma­dik fe­je­ze­te szé­les témát, az EU és a média sza­bá­lyo­zá­sát vizs­gál­ja. Kü­lö­nö­sen ér­de­kes ol­vas­mány Bar­tó­ki-Gönczy Ba­lázs PhD-hall­ga­tó ta­nul­má­nya, mely egy, a je­len­ben rend­kí­vül iz­gal­mas kér­dést, a net­sem­le­ges­sé­get vizs­gál­ja. Szá­mos szer­ző és a min­den­na­pi dis­kur­zus­ban részt vevők vé­le­mé­nye sze­rint az in­ter­net leg­na­gyobb ér­té­ke a nyílt­ság, sok­szí­nű­ség, tar­ta­lom­gaz­dag­ság, tér­től és idő­től füg­get­len kom­mu­ni­ká­ci­ó­ba való sza­bad be­lé­pés le­he­tő­sé­ge. A net­sem­le­ges­ség­ről szóló vita ak­tu­a­li­tá­sát szá­mos gya­kor­la­ti je­len­ség adja. 2012-ben a Com-cast in­ter­net­szol­gál­ta­tó az USA-ban meg­egye­zett a Mic­ro­soft­tal, hogy a fel­hasz­ná­lók Xbox 360 kon­zo­lon ke­resz­tül úgy té­véz­hes­se­nek, hogy a Com­cast az így ge­ne­rált adat­le­töl­tést nem veszi fi­gye­lem­be a le­töl­té­si keret meg­ha­tá­ro­zá­sa során, és de­di­kált sáv­szé­les­sé­get is biz­to­sít. Ké­sőbb ugyan­ezt az egyez­sé­get kö­töt­ték a TiVó­val is. Vi­lág­szer­te szá­mos olyan mo­bil­in­ter­net-cso­ma­got vá­laszt­hat­nak a fel­hasz­ná­lók, mely­ben pél­dá­ul a Fa­ce­book vagy a De­e­zer hasz­ná­la­ta nem szá­mít be a le­töl­té­si kor­lát­ba. Példa erre a T-Mo­bi­le vagy AT&T gya­kor­la­ta. Az első sza­bá­lyo­zást, mely a net­sem­le­ges­sé­get volt hi­va­tott biz­to­sí­ta­ni, 2010-ben az USA-ban fo­gad­ták el. Az ame­ri­kai Szö­vet­sé­gi Kom­mu­ni­ká­ci­ós Bi­zott­ság (Fe­de­ral Com­mu­ni­ca­tions Com­mis­si­on, FCC) 2010-ben for­ra­dal­mi, de egy­ben sok vitát ki­vál­tó sza­bá­lyo­zás­rend­szert fo­ga­dott el, mely­nek az volt a célja, hogy az in­ter­ne­tet az in­no­vá­ció, be­fek­te­tés, mun­ka­hely­te­rem­tés, gaz­da­sá­gi fej­lő­dés, ver­seny- és szó­lás­sza­bad­ság szá­má­ra nyílt plat­form­ként őriz­ze meg. Ezen sza­bá­lyo­zás kap­csán vált is­mert­té a net­sem­le­ges­ség je­len­ség­együt­te­se. Bar­tó­ki-Gönczy írá­sá­ban, más ha­son­ló ta­nul­má­nyok­kal szem­ben, ki­fe­je­zet­ten a jogi as­pek­tu­sok­ra fó­kusz­ál. Nem fog­lal ál­lást, azon­ban szá­mos szem­pon­tot be­mu­tat. A fe­je­zet kö­vet­ke­ző ta­nul­má­nya ugyan­csak Bar­tó­ki-Gönczy Ba­lázs mun­ká­ja, és a Mé­dia­kon­cent­rá­ció-sza­bá­lyo­zás az Eu­ró­pai Unió tag­ál­la­ma­i­ban címet vi­se­li. A té­ma­vá­lasz­tás mö­gött az a meg­fi­gye­lés áll, hogy a mé­dia­kon­cent­rá­ció meg­aka­dá­lyo­zá­sa a plu­ra­liz­must szol­gál­ja. A ta­nul­mány szer­ző­je, más szer­zők­höz ha­son­ló­an, az angol, német, fran­cia mo­del­lek be­mu­ta­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik, ám to­vább is megy, ami­kor a spa­nyol, olasz és ma­gyar gya­kor­la­tot is be­mu­tat­ja. Sza­bá­lyo­zás­sal fog­lal­ko­zik Lán­cos Petra Lea, a PPKE ad­junk­tu­sá­nak ta­nul­má­nya is. A 2010. évi mé­dia­tör­vény­ből ki­in­dul­va az egész eu­ró­pai mé­dia­jog ter­ri­tó­ri­u­mán végez mély­fú­rá­so­kat, végül meg­ál­la­pít­ja, hogy a vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás sza­bad­sá­ga, va­la­mint az in­for­má­ció­sza­bad­ság mint alap­ve­tő jogok ér­vé­nye­sü­lé­se rész­ben a mé­di­án ke­resz­tül ga­ran­tál­ha­tó, ezzel pedig a média egy­szer­re szol­gál az alap­jo­gok gya­kor­lá­sá­nak kö­ze­gé­ül és a mű­kö­dő­ké­pes de­mok­rá­cia zá­lo­gá­ul. Éppen ezért az EU, va­la­mint az ET több­ször fel­hív­ta a fi­gyel­met arra, hogy a mé­dia­sza­bad­ság biz­to­sí­tá­sa a de­mok­rá­cia mű­kö­dé­sé­nek ga­ran­ci­á­ja is. A fe­je­ze­tet Nya­kas Le­ven­te, a Mé­dia­ta­nács Mé­dia­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek ta­nul­má­nyai zár­ják, mely közül az el­ső­ben a szer­ző a mé­dia­plu­ra­liz­mus nyo­má­ba ered, az EU au­dio­vi­zu­á­lis kör­nye­ze­té­ben. A komp­lex, az eu­ró­pai au­dio­vi­zu­á­lis po­li­ti­ka és sza­bá­lyo­zás mint­egy har­minc évét át­te­kin­tő ta­nul­mány rend­kí­vül hasz­nos ol­vas­mány mind­azok­nak, akik a téma iránt ér­dek­lőd­nek. Ér­de­mes el­gon­dol­kod­ni a kö­vet­kez­te­té­sek­ben fel­ve­tett kér­dé­sen is, mi­sze­rint mennyi­ben in­do­kolt az EU be­avat­ko­zá­sa a mé­dia­plu­ra­liz­mus terén, amennyi­ben az pusz­tán a tag­ál­la­mi vi­szony­lat­ban vizs­gál­ja az ér­vé­nye­sü­lé­sét? Nya­kas Le­ven­te má­so­dik ta­nul­má­nya gaz­da­sá­gi és kul­tu­rá­lis meg­fon­to­lá­sok alap­ján vizs­gál­ja meg a kvó­ta­sza­bá­lyo­zást, és meg­ál­la­pít­ja, hogy míg a kvó­ta­sza­bá­lyok a belső pi­a­con egy­ér­tel­mű­en a ho­mo­ge­ni­zá­ció irá­nyá­ba mu­tat­nak, addig a ha­tá­ro­kon át­ível­ve vé­del­met nyúj­ta­nak az USA pro­duk­ci­ós do­mi­nan­ci­á­já­val szem­ben.

Az első kötet ne­gye­dik fe­je­ze­te a saj­tó­sza­bad­ság spe­ci­á­lis kér­dé­se­it vizs­gál­ja. Az itt kö­zölt három ta­nul­mány az USA, Eu­ró­pa, il­let­ve Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pa szó­lás­sza­bad­ság­gal, új­ság­írói for­rás­vé­de­lem­mel, il­let­ve a de­mok­ra­ti­kus po­li­ti­kai dis­kur­zus al­kot­má­nyos ga­ran­ci­á­i­val fog­lal­ko­zik. Fe­ke­te Ba­lázs, a PPKE do­cen­se a szó­lás- és saj­tó­sza­bad­ság meg­ala­po­zá­sá­val és kor­lá­to­zá­sá­val kap­cso­lat­ban az ér­ve­lé­si tí­pu­so­kat vizs­gál­ja az USA leg­fel­sőbb bí­ró­sá­gá­nak jog­gya­kor­la­tá­ban. A munka azért is fon­tos, mert az ame­ri­kai bírói stí­lus sa­já­tos­sá­gai ke­vés­bé is­mer­tek a ma­gyar ol­va­sók előtt. Mayer An­na­má­ria, a NMHH mé­dia­tu­do­má­nyi mun­ka­tár­sa az Em­be­ri Jogok Eu­ró­pai Bí­ró­sá­ga íté­le­te­i­nek tük­ré­ben ana­li­zál­ja az új­ság­írói for­rás­vé­de­lem­re vo­nat­ko­zó tag­ál­la­mi sza­bá­lyo­zá­so­kat. A konk­rét ügyek be­mu­ta­tá­sa, il­let­ve a pon­tok­ba sze­dett kö­vet­kez­te­té­sek jó fo­gó­dzót adnak a téma iránt ér­dek­lő­dők­nek. A zá­ró­ta­nul­mány Smuk Péter, a SZIE ha­bi­li­tált egye­te­mi do­cen­sé­nek tol­lá­ból szár­ma­zik. Kü­lö­nö­sen ta­nul­sá­gos a mé­dia­rend­szer­vál­tá­sok be­mu­ta­tá­sa Ke­let-Kö­zép-Eu­ró­pá­ban.

A so­ro­zat má­so­dik kö­te­te a szé­ria ere­de­ti vizs­gá­la­ti ho­ri­zont­ját to­vább szé­le­sí­tet­te. A ta­nul­má­nyok fó­ku­sza igen éles, ami per­sze ered­mé­nyez­he­ti azt is, amit a szer­kesz­tők tu­da­to­sí­ta­nak, hogy a je­len­le­gi pil­la­nat­ké­pek pár év múlva már nem lesz­nek ilyen éle­sek, mégis ál­ta­lá­nos­ság­ban el­mond­ha­tó, hogy hosszú éve­ken ke­resz­tül hasz­nál­ha­tó anya­go­kat ve­het­nek kézbe az ol­va­sók.

Az első fe­je­zet a saj­tó­sza­bad­ság jo­gá­nak alap­ve­tő kér­dé­se­it és al­kot­má­nyos vo­nat­ko­zá­sa­it vizs­gál­ja. And­rássy György, a PTE egye­te­mi ta­ná­ra a gon­do­lat-, szó­lás- és nyelv­sza­bad­ság hár­ma­sá­ra hívja fel a fi­gyel­met. Az első két fo­ga­lom már be­le­ivó­dott a min­den­na­pi dis­kur­zus­ba, ám a nyelv­sza­bad­ság ér­de­kes, új vizs­gá­la­ti te­rü­le­tet kínál, mely prob­lé­ma­kör­be az anya­nyelv hasz­ná­la­tá­nak elve is be­le­tar­to­zik. A nyelv­sza­bad­sá­got itt is jogi ér­te­lem­ben te­kint­jük, mely azt is je­len­ti, hogy min­den em­ber­nek joga van a saját vagy bár­mely más nyel­vet hasz­nál­ni. A szer­ző ta­nul­má­nyá­ban az érvek mel­lett nem­zet­kö­zi ok­má­nyok­ra is hi­vat­ko­zik, emel­lett a nyelv­sza­bad­sá­got tör­té­nel­mi di­men­zi­ó­ba is he­lye­zi. A három irány, me­lyet And­rássy György sze­rint szem előtt kell tar­ta­ni, a fi­lo­zó­fi­ai, jog­ér­tel­me­zé­si és jog­tör­té­ne­ti irány. A fe­je­zet kö­vet­ke­ző írá­sá­ban Klein Tamás PhD-hall­ga­tó a ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­sza­bad­ság fo­gal­má­nak meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra tesz kí­sér­le­tet, mely­nek kö­vet­kez­te­té­se, hogy az in­ter­ne­tes kom­mu­ni­ká­ció ha­tá­sá­ra szük­ség van a klasszi­kus saj­tó­jog év­szá­za­dos fo­gal­ma­i­nak át­gon­do­lá­sá­ra. Az előző kö­tet­ben is fon­tos szö­ve­get jegy­ző Kol­tay And­rás a saj­tó­sza­bad­sá­got most az új média, az új szer­kesz­tők, ám a jog ha­gyo­má­nyos meg­kö­ze­lí­té­sé­ben vizs­gál­ja. Ebben a ta­nul­mány­ban is ki­emelt sze­re­pet kap az új média ha­tá­sá­ra mind zsú­fol­tab­bá vált mé­dia­öko­szisz­té­ma, és a jog­al­ko­tók­nak a user ge­ne­ra­ted cont­ent, a kom­men­tek, a kö­zös­sé­gi média, a my media kör­nye­ze­té­ben kell dön­té­se­ket hoz­ni­uk. Smuk Péter át­fo­gó ta­nul­má­nyá­ban a de­mok­ra­ti­kus po­li­ti­kai dis­kur­zus al­kot­má­nyos ga­ran­ci­á­it te­kin­ti át egy spe­ci­fi­kus ré­gi­ó­ra, a dél­ke­let- és ke­let-eu­ró­pai tér­ség­re fó­kusz­ál­va, és a ta­nul­mány az is­me­re­te­ket rend­kí­vül szem­lél­te­tő táb­lá­za­tok­ba gyűj­ti össze. Török Ber­nát, a kötet társ­szer­kesz­tő­je ebben a fe­je­zet­ben A köz­lé­sek al­kot­má­nyos alap­ér­té­ke a szó­lás­sza­bad­ság ma­gyar kon­cep­ci­ó­já­ban cím­mel je­gyez írást, mely­nek konk­lú­zi­ó­ja, hogy a szó­lás­sza­bad­ság ha­tó­kö­re, a ma­gyar al­kot­mány­ér­tel­me­zé­sek alap­ján, a nyil­vá­nos pár­be­széd­ben való rész­vé­telt, a tár­sa­da­lom éle­té­be való be­kap­cso­ló­dást meg­va­ló­sí­tó köz­lé­sek­re ter­jed ki.

A kötet má­so­dik fe­je­ze­te a mé­dia­tar­ta­lom kor­lá­to­zá­sá­nak kér­dé­sét vizs­gál­ja. Gel­lén Klára, az SZTE egye­te­mi do­cen­se új szer­ző a so­ro­zat­ban, az ál­ta­la vizs­gált téma azon­ban már is­mert: a jog­sér­tő ke­res­ke­del­mi köz­le­mé­nyek és fel­ügye­le­ti ha­tás­kö­rök. A szak­em­be­rek mel­lett azok is hasz­nos­nak ta­lál­ják majd az össze­fog­la­lást, akik egy he­lyen sze­ret­nék ol­vas­ni az ál­ta­lá­nos rek­lám­ti­la­lom és kor­lá­to­zás össze­fog­la­lá­sát. Ná­do­ri Péter, az MTE el­nök­sé­gi tagja két ese­tet is pre­zen­tál arra nézve, ami­kor az Al­kot­mány­bí­ró­ság kom­men­tek­kel kap­cso­lat­ban ho­zott dön­té­se­ket, míg Szi­ko­ra Tamás a rá­di­ós és te­le­ví­zi­ós po­li­ti­kai rek­lá­mok kö­rü­li kor­lá­to­zá­so­kat vizs­gál­ja. Az egész könyv­so­ro­za­tot át­hat­ja a ma­gyar kér­dé­sek eu­ró­pai kon­tex­tus­ba he­lye­zé­sé­nek kí­vá­nal­ma, így Tóth J. Zol­tán, a KRE egye­te­mi do­cen­sé­nek dön­té­se, hogy a rá­gal­ma­zást és be­csü­let­sér­tést Ma­gyar­or­szá­gon és Eu­ró­pá­ban is vizs­gál­ja, leg­ke­vés­bé sem vá­rat­lan.

Mivel a kö­te­tek szer­ző­i­nek je­len­tős része jo­gász, így nem meg­le­pő, hogy a har­ma­dik fe­je­zet a mé­dia­sza­bá­lyo­zás köz­igaz­ga­tá­si és jogi as­pek­tu­sa­it járja körül. Ch­ris­ti­án Lász­ló, az NKE do­cen­se rend­kí­vül ak­tu­á­lis té­má­ról ér­te­ke­zik, és már a címe is elő­re­mu­ta­tó: Ki­ber­ren­dé­szet. Az in­ter­ne­tes kör­nye­zet­ben ugyan­is el­mo­só­dik a határ a hi­va­tá­sos kom­mu­ni­ká­to­rok és tar­ta­lom­lét­re­ho­zók kö­zött, így a Web 2.0-ben a tar­ta­lom el­len­őriz­he­tet­len­né válik, ami konf­lik­tu­sok­hoz és ér­ték­za­var­hoz ve­zet­het. A rend­szer egy­ér­tel­mű elő­nye per­sze, hogy a média így de­mok­ra­ti­kus­sá válik, és meg­ke­rü­li a ka­pu­őrö­ket vagy cen­zo­ro­kat, vi­szont sok­kal na­gyobb lesz a ma­ni­pu­lá­ció le­he­tő­sé­ge, mivel meg­szűn­nek a ko­ráb­ban el­fo­ga­dott alap­ér­té­kek, és könnyen meg­je­len­het­nek a jog­el­le­nes tar­tal­mak, me­lyek blok­ko­lá­sa bo­nyo­lult fo­lya­mat. A ta­nul­mány éppen az utób­bi ve­szé­lyét he­lye­zi a fó­kusz­ba.

A ne­gye­dik fe­je­zet kom­pa­ra­tív elem­zé­se­ket kínál, Bar­tó­ki-Gönczy Ba­lázs az át­ala­ku­ló di­gi­tá­lis mé­dia­rend­szer kér­dő­je­le­it so­rol­ja a mé­dia­tar­ta­lom és mé­dia­fo­gyasz­tás kap­csán, míg Hulkó Gábor a szá­munk­ra talán ke­vés­bé is­mert cseh mé­dia­jo­gi sza­bá­lyo­zás főbb in­téz­mé­nye­it mu­tat­ja be. A fe­je­ze­tet egy szé­les körű is­me­ret­anya­got fel­vo­nul­ta­tó ta­nul­mány teszi egésszé, mely­nek szer­ző­je Nya­kas Le­ven­te. A szer­ző az Eu­ró­pai Bí­ró­ság jog­gya­kor­la­tá­nak is­me­rő­je­ként az alap­jo­gok és mé­dia­plu­ra­liz­mus el­vé­nek össze­füg­gé­se­it mu­tat­ja be.

A so­ro­zat har­ma­dik kö­te­te 2016 végén je­lent meg, mely­ben a már is­mert témák mel­lett újak is fel­so­ra­koz­nak. Az első fe­je­zet­ben And­rássy György a nyelv­sza­bad­ság té­má­já­nál ma­rad­va az előző ta­nul­má­nyát ki­egé­szí­ti, és konk­rét prob­lé­má­kat mutat be. Kol­tay And­rás írá­sá­nak címe ta­lá­ló­an tük­rö­zi ta­nul­má­nya tar­tal­mát: Do­ri­an Gray kép­má­sá­hoz való jog: a mű­vé­szet sza­bad­sá­gá­nak ön­ál­ló alap­jo­gi jel­le­gé­ről. A kér­dés, me­lyet ta­nul­má­nya ele­jén fel­tesz, pro­vo­ka­tív: le­het­sé­ges-e a mű­vé­sze­tet, a mű­vé­szi tel­je­sít­mény nyo­mán lét­re­jött al­ko­tást a jog esz­kö­ze­i­vel meg­ítél­ni? A vég­kö­vet­kez­te­tés egy mon­dat­ban: a mű­vé­szet sza­bad­sá­ga mint ön­ál­ló alap­jog nem lé­te­zik. Smuk Péter vissza­té­rő szer­ző­je a so­ro­zat­nak, ez­út­tal az eu­ró­pai de­mok­rá­cia­fo­gal­ma­kat és -kon­tex­tu­so­kat veszi gór­cső alá.

A má­so­dik fe­je­zet új szer­ző­ket vo­nul­tat fel, akik a ma­gán­jog és szó­lás­sza­bad­ság té­má­já­ba ve­ze­tik be az ol­va­só­kat. Csehi Zol­tán, a PPKE egye­te­mi ta­ná­ra a sze­mé­lyi­sé­gi jogok meg­sér­té­sé­ből eredő igé­nyek el­évü­lé­sé­nek té­má­ját pre­zen­tál­ja tör­té­ne­ti vissza­te­kin­tés­ben. Lán­cos Petra Lea hi­he­tet­le­nül ak­tu­á­lis je­len­sé­get dol­goz fel. Az in­ter­net ko­rá­ban saj­nos ke­ve­set fog­lal­ko­zunk a fe­led­te­tés, tör­lés és hoz­zá­fér­he­tet­len­né tétel kér­dé­sé­vel, pedig mind­in­kább éle­tünk gya­kor­la­ti ré­szé­vé válik.

A har­ma­dik fe­je­zet­ben Géczi Kinga írása egy kör­be­ha­tá­rol­ha­tó te­rü­le­tet, a di­gi­tá­lis át­ál­lást mu­tat­ja be, Klein Tamás azon­ban szé­le­sebb­re nyit­ja a blen­dét, és a tár­hely­szol­gál­ta­tók „om­ni­po­tens” fe­le­lős­sé­gét vizs­gál­ja. A szer­ző kitér a ka­pu­őrök gyen­gü­lő sze­re­pé­re, a kö­zös­sé­gi tar­ta­lom­lét­re­ho­zás ki­hí­vá­sa­i­ra. Ha va­la­ki arról sze­ret­ne töb­bet tudni, hogy mi­lyen jogi esz­köz­rend­szer sza­bá­lyoz­za a jog­sér­tő in­ter­ne­tes tar­tal­ma­kat, akkor ér­de­mes el­ol­vas­nia Kő­hi­di Ákos cik­két. Papp János Tamás, az NMHH mé­dia­tu­do­má­nyi mun­ka­tár­sa is marad a kö­zös­sé­gi média té­má­já­nál, ami­kor a szó­lás­sza­bad­ság ér­vé­nye­sü­lé­sét ku­tat­ja. A szer­zői címei ta­lá­ló­ak, kér­dé­sei a to­vább­gon­do­lást erő­sí­tik.

A kötet záró, ne­gye­dik fe­je­ze­te, a már meg­szo­kott módon, a spe­ci­á­lis kér­dé­se­ket so­ra­koz­tat­ja fel. Gel­lén Klára be­mu­tat­ja a Gaz­da­sá­gi Ver­seny­hi­va­tal gya­kor­la­tát a rek­lá­mok kap­csán, míg Ko­vács Krisz­ti­án dok­to­ran­dusz szin­tén a nor­ma­át­lé­pés té­má­já­ban ír, tör­té­ne­te­sen a til­tott pi­ac­be­fo­lyá­so­lás és a vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás kap­cso­la­tá­ról. A po­li­ti­kai kam­pá­nyok során nem lehet szó nél­kül hagy­ni a szó­lás­sza­bad­ság kér­dé­sét, éppen ezért Szi­ko­ra Tamás a kam­pány­fi­nan­szí­ro­zás kor­lá­to­zá­sa mö­gött meg­hú­zó­dó ér­ve­ket mu­tat­ja be. Vé­ge­ze­tül min­den­kép­pen em­lí­te­nünk kell Tó­falvy Tamás, a BME ad­junk­tu­sá­nak az új­ság­írói szak­ma kér­dé­se­it be­mu­ta­tó anya­gát, és kü­lö­nö­sen iz­gal­mas, hogy az in­ter­net ko­rá­ban pél­dá­ul ki szá­mít új­ság­író­nak?

A ne­gye­dik kötet 2017 ok­tó­be­ré­ben je­lent meg. A leg­újabb könyv­ben meg­je­lent ta­nul­má­nyok a mé­dia­sza­bá­lyo­zás, az új média, a sze­mé­lyi­sé­gi jogok, il­let­ve a vá­lasz­tá­si el­já­rá­sok kér­dé­se­it jár­ják körül. Né­hány munka itt is fi­gyel­met ér­de­mel, Nya­kas Le­ven­te A te­le­ví­zi­ó­zás­tól a vi­deo­meg­osz­tá­sig című ta­nul­má­nya abban segít tá­jé­ko­zód­ni, hogy a di­gi­tá­lis plat­for­mok és vi­deo­meg­osz­tók ko­rá­ban mi szá­mít mé­di­um­nak, a sza­bá­lyo­zó mi­lyen szem­pon­tok alap­ján nyil­vá­nít mé­di­um­nak egyes te­vé­keny­sé­ge­ket. Papp János Tamás A kö­zös­sé­gi ol­da­lak fel­hasz­ná­lá­si fel­té­te­le­i­nek jogi ter­mé­sze­té­ről ér­te­ke­zik. Alap­ve­tő­en olyan kér­dés­kör­ről van szó, mely fö­lött a min­den­na­pi fel­hasz­ná­ló könnyen el­sik­lik, ami­kor egyet­len klik­ke­lés­sel el­fo­gad­ja egy adott szol­gál­ta­tás fel­té­te­le­it. A ta­nul­mány vég­kö­vet­kez­te­té­se, hogy a szer­ző­dé­sek tar­tal­ma nem min­den pont­já­ban felel meg a ma­gyar és uniós jogi elő­írá­sok­nak. Vé­ge­ze­tül pedig em­lít­sük meg Kol­tay And­rás ta­nul­má­nyát, mely az ál­ta­lá­nos sze­mé­lyi­sé­gi jogot vizs­gál­ja al­kot­mány­jo­gi, ma­gán­jo­gi és bün­te­tő­jo­gi szem­pont­ból. Az ala­pos jogi fel­vér­te­zett­ség­gel bíró ta­nul­mány azok szá­má­ra is iz­gal­mas ol­vas­mány, akik a mél­tó­ság, be­csü­let, jó hír­név fo­gal­mak kö­rül­ha­tá­ro­lá­sá­ra kí­ván­csi­ak.

Saj­tó­sza­bad­ság és mé­dia­jog a 21. szá­zad ele­jén 1–4. Szerk. Kol­tay And­rás, Török Ber­nát, Wol­ters Klu­wer, Bu­da­pest, 2014–2017, 647, 736, 584, il­let­ve 526 oldal.