Fő­szer­kesz­tői be­kö­szön­tő

Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 7–10., DOI: 10.24307/psz.2018.0801

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: B20, N01
Kulcs­sza­vak: gaz­da­ság­po­li­ti­ka, tár­sa­da­lom­po­li­ti­ka, Ma­gyar­or­szág

Sze­re­tet­tel ajánl­juk a Pol­gá­ri Szem­le tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi fo­lyó­ira­tunk 14. év­fo­lya­má­nak 1–3. össze­vont, ma­gyar nyel­vű lap­szá­mát. Pe­ri­o­di­kánk gaz­da­ság- és tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai ta­nul­má­nyo­kat közöl. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia által mi­nő­sí­tett, lek­to­rált szak­fo­lyó­irat. Tá­mo­ga­tó­ink jó­vol­tá­ból éven­te két ma­gyar nyel­vű ki­ad­vánnyal, egy angol nyel­vű­vel és 2018-tól egy Kí­ná­ban ki­adott lap­szám­mal is je­lent­ke­zünk.

Ki­ad­vá­nya­ink szer­zői a ma­gyar tu­do­má­nyos élet és az ál­lam­igaz­ga­tás, a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank, az Ál­la­mi Szám­ve­vő­szék ma­ga­san po­zi­ci­o­nált kép­vi­se­lő­i­ből ke­rül­nek ki, akik gon­do­la­ta­ik köz­re­adá­sá­val igye­kez­nek át­fo­gó képet nyúj­ta­ni a 2010-től új­já­szer­ve­zett Ma­gyar Állam főbb gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­ta­i­ról s a kö­ré­jük for­má­ló­dó tu­do­má­nyos rend­sze­rek­ről, nem­zet­kö­zi és tör­té­nel­mi ki- és vissza­te­kin­tés­sel. Tudós szer­ző­ink a ma­gyar tör­té­ne­lem és tör­té­nel­mi nagy­sá­gok arc­kép­csar­no­ká­ból egy-egy rep­re­zen­tánst is fel­vil­lan­ta­nak, to­váb­bá leg­fris­sebb tu­do­má­nyos köny­ve­ink­ről re­cen­zi­ó­kat adunk közre, sőt fi­a­tal ku­ta­tók szárny­bon­to­ga­tó kí­sér­le­te­i­nek, dol­go­za­ta­i­nak is he­lyet biz­to­sí­tunk. Ön­meg­ha­tá­ro­zá­sunk sze­rint tehát a Pol­gá­ri Szem­le tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ve­tü­le­tű fo­lyó­irat, annak ere­de­ti, szé­les (jogi, gaz­da­sá­gi, tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai, ál­lam­tu­do­má­nyi, tör­té­nel­mi, po­li­ti­ka­tu­do­má­nyi) ér­tel­me­zé­sé­ben. Ha pedig to­vább konk­re­ti­zá­lunk, a tár­sa­da­lom­tu­do­mány fej­lő­dé­sét nyo­mon kö­ve­tő, sőt annak böl­cső­je­ként, új és új­sze­rű tu­do­má­nyos ered­mé­nyek­nek helyt adó, a vi­lág­ban, az or­szág­ban nap­ja­ink­ban kö­rü­löt­tünk le­zaj­ló fo­lya­ma­tok tu­do­má­nyos elem­zé­sé­re szol­gá­ló pe­ri­o­di­ka va­gyunk.

A 2018-as első ma­gyar lap­szám (2018 feb­ru­ár­já­ban egy angol nyel­vűt már ki­ad­tunk) két ta­nul­má­nyá­ra hív­nám fel külön is az ol­va­só­kö­zön­ség szí­ves fi­gyel­mét.

Maróth Mik­lós, a Ma­gyar Cor­vin-lánc­cal ki­tün­te­tett, Szé­che­nyi-dí­jas ma­gyar klasszi­ka­fi­lo­ló­gus, ori­en­ta­lis­ta, egye­te­mi tanár, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ren­des tagja Ho­gyan lehet meg­őriz­ni Eu­ró­pa ke­resz­tény iden­ti­tá­sát? cím­mel adta közre dol­go­za­tát. Az esz­me­tör­té­ne­ti előz­mé­nyek, szé­les szak­iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­sok bá­zi­sán fel­épí­tett írás végén a szer­ző fel­te­szi a kér­dést, s hozzá meg is adja a mind­annyi­un­kat ori­en­tá­ló, kész­te­tés­re ösz­tön­ző vá­laszt, mi­sze­rint:

Ad 1. „Ahhoz, hogy Eu­ró­pát az isz­lám káros be­fo­lyá­sá­tól meg­ment­hes­sük, pa­ra­dox módon az isz­lám­tól kel­le­ne ta­nul­nunk... Min­de­nek­előtt el kel­le­ne ta­nul­nunk tőle saját val­lá­sunk ko­mo­lyan vé­te­lét. Ma­nap­ság azt lát­hat­juk, hogy a fi­a­ta­lok vi­lág­ké­pét nem a csa­lád, nem is va­la­me­lyik egy­ház, hanem az ame­ri­kai fil­mek és a fo­lyó­ira­tok for­mál­ják. Azok­ban ta­lál­ják meg vi­sel­ke­dé­sük­höz a pél­dá­kat, azok ala­kít­ják gon­dol­ko­dás­mód­ju­kat. Már­pe­dig ezek a for­rá­sok nem hi­te­le­sek, a be­lő­lük su­gár­zott vi­lág­kép nem a val­lá­si ta­ní­tá­sok­kal kom­pa­ti­bi­lis, hanem azzal a ha­szon­el­vű, ni­hi­lis­ta ideo­ló­gi­á­val, amely a német his­to­ri­ciz­mus ta­la­ján ter­mett. Az egy­há­zak a ko­moly mon­da­ni­va­lót su­gár­zó, ám mégis szó­ra­koz­ta­tó fil­mek gyár­tá­sá­ban, kevés ki­vé­tel­től el­te­kint­ve, nin­cse­nek jelen.”

Maróth pro­fesszor ér­ve­lé­sét a kö­vet­ke­ző­kép­pen foly­tat­ja (ad 2.): „Ha tehát nem vesszük ko­mo­lyan a saját val­lá­sun­kat és az azon ala­pu­ló, római gyö­ke­rű kul­tú­rán­kat, és nem al­ko­tunk erős kö­zös­sé­ge­ket, akkor az erős iden­ti­tás­tu­dat­tal és kö­zös­ség­tu­dat­tal ren­del­ke­ző isz­lám maga alá gyűr min­ket. Akkor to­vább­ra is fo­lya­ma­to­san fog­ják be­zár­ni a ke­resz­tény temp­lo­mo­kat, pár­hu­za­mo­san a fo­lya­ma­tos me­cset­épí­té­sek­kel, mint aho­gyan ma ezt lát­juk Nyu­gat-Eu­ró­pa or­szá­ga­i­ban.”

To­váb­bi in­te­lem­ként úgy fo­gal­maz (ad 3.), hogy „...​kerülni kell a pár­be­szé­det az isz­lám­mal, amennyi­ben val­lá­si kér­dé­sek­ről van szó. Ők ugyan­is is­te­ni igaz­sá­guk­ról és csaló vol­tunk­ról meg­győ­ződ­ve soha, egyet­len kér­dés­ben sem fog­nak egy ta­pod­tat sem en­ged­ni. Az isz­lám tör­vé­nye­it kö­vet­ve egy­ol­da­lú­an té­rí­te­ni akar­nak, és meg­vet­nek, el­uta­sí­ta­nak min­dent, ami nem az isz­lám. Kö­ve­tel­ni fog­ják saját tör­vé­nye­ik be­ve­ze­té­sét a mi or­szá­ga­ink­ban, és mi a német his­to­ri­ciz­mus káros kö­vet­kez­mé­nye­ként meg­je­lent ural­ko­dó ideo­ló­gi­ánk je­gyé­ben en­ged­ni fo­gunk, mert min­den egy­for­mán jó, min­den pusz­tán tör­té­ne­ti fej­lő­dés ered­mé­nye.”

A to­vább­lé­pés, vagy talán köz­ke­le­tűbb ér­te­lem­ben meg­ra­gad­va, a túl­élés mód­ját Maróth Mik­lós úgy látja: „Vi­szont tö­re­ked­ni lehet az együtt­mű­kö­dés­re az isz­lám­mal a közös ér­té­ke­ink vé­del­mé­ben... Az isz­lám ugyan­is, amint azt ve­ze­tői több­ször ki­fej­tet­ték, glo­ba­li­zál­ha­tat­lan. A glo­ba­liz­mus ve­szé­lyé­vel szem­ben az isz­lám le­het­ne a leg­erő­sebb szö­vet­sé­ge­sünk. Meg kel­le­ne ta­nul­nunk az isz­lám­tól, mi­lyen erős a kö­zös­ség, és mi­lyen erő van a szo­li­da­ri­tás­ban.”

A régi er­dé­lyi fő­ne­me­si csa­lád­ból szár­ma­zó dr. Gróf Beth­len Ist­ván – édes­ap­ja néhai dr. beth­le­ni gróf Beth­len Lász­ló jo­gász, az Er­dé­lyi Szö­vet­ke­ze­tek el­nö­ke, or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, édes­any­ja néhai széki gróf Te­le­ki Ka­ta­lin – írá­sá­ban pár­hu­za­mot állít a Tri­a­non utáni Beth­len-kor­mány és a 2010 utáni Or­bán-kor­mány gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ja kö­zött.

Beth­len gróf köz­gaz­da­sá­gi, fi­lo­zó­fi­ai és ál­lam­tu­do­má­nyi vég­zett­sé­ge, a német gaz­da­sá­gi és bank­élet­ben be­töl­tött ve­ze­tő ál­lá­sai, je­len­leg is aktív egye­te­mi pro­fesszo­ri stá­tu­szai, több­éves Egye­sült Ál­la­mok­ban, majd az MDF or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je­ként, il­let­ve a Ma­gyar Pán­eu­ró­pa Unió el­nö­ke­ként foly­ta­tott pra­xi­sai alap­ján arra az ál­lí­tás­ra jut, hogy „a 2010-es gaz­da­ság- és pénz­ügy­po­li­ti­kai for­du­lat egyre több ha­son­ló­sá­got mutat az 1920-as évek­hez”. Az An­tall Jó­zsef hí­vá­sá­ra ha­za­tért nem­zet­kö­zi pénz­ügyi szak­ér­tő, a kései utód fel­mu­tat­ja a beth­le­ni gaz­da­ság- és pénz­ügy­po­li­ti­ka alap­ve­tő el­kép­ze­lé­se­it, esz­kö­ze­it és ered­mé­nye­it,¹ tö­re­ked­ve a ma is fel­hasz­nál­ha­tó ta­nul­sá­gok ki­dom­bo­rí­tá­sá­ra. A múlt ese­mé­nye­it be­mu­tat­va ke­re­si a kap­cso­la­tot a jelen gaz­da­ság­po­li­ti­kai tör­té­né­se­i­vel. Majd konk­lú­zi­ó­já­ban ki­fej­ti, hogy Beth­len Ist­ván ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök több mint tíz­éves kor­mány­zá­sá­nak csúcs­pont­ját 1928-ban érte el. Ki­lenc­ven évvel ké­sőbb pedig meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a már­tír mi­nisz­ter­el­nö­köt pél­da­ké­pé­nek te­kin­tő dr. Orbán Vik­tor ve­ze­té­sé­vel Ma­gyar­or­szág jó úton halad úgy a ha­gyo­má­nyo­kat te­kint­ve és azo­kat fi­gye­lem­be véve, mint egy va­ló­ban mo­dern, nem pedig a 250 éves meg­cson­to­so­dott, or­to­dox li­be­ra­liz­must vagy a 2007–2008-as pénz­ügyi vál­ság során lát­vá­nyo­san cső­döt mondó neo­li­be­ra­liz­must kö­ve­tő gaz­da­ság-pénz­ügy­po­li­ti­ka ki­ala­kí­tá­sá­val.

Jó szív­vel aján­lom még Pokol Béla al­kot­mány­bí­ró, jo­gász­pro­fesszor, a fel­ső­ör­si pol­gá­ri dis­pu­tá­kat szer­ve­ző So­mo­gyi Fe­renc egye­te­mi do­cens, Egedy Ger­gely tör­té­nész­pro­fesszor által a Bre­xit va­ló­sá­gát görög mi­to­ló­gi­ai for­du­lat­tal tár­sí­tó, va­la­mint Giday And­rás és mások írá­sa­it is.

Re­mél­jük, hogy e ki­ad­vá­nyunk is el­nye­ri tet­szé­sét, hasz­nos in­for­má­ci­ó­kat kínál. Kérem, kol­lé­gái, sőt kül­föl­di part­ne­rei fi­gyel­mét is hívja fel a Pol­gá­ri Szem­lére, amely a je­len­tő­sebb nem­zet­kö­zi egye­te­mek és nem­ze­ti könyv­tá­rak ol­va­só­pol­ca­i­ra is eljut, kü­lö­nö­sen az angol és kínai lap­szá­mok, il­let­ve a dip­lo­má­ci­ai tes­tü­le­tek­hez, sőt, a ha­tá­ron be­lü­li és ha­tá­ron túli szel­le­mi mű­he­lyek­nek is kül­dünk pél­dá­nyo­kat.

Tu­do­má­nyos fo­lyó­irat fő­szer­kesz­tő­je­ként – saj­nos vissza­té­rő­en – adó­dik, hogy idő­köz­ben el­hunyt szer­ző­ink­től végső bú­csút ve­gyek, élet­mű­vü­ket rö­vi­den mél­tas­sam, s a ke­gye­let vi­rá­ga­it szel­le­mi sír­hant­juk­ra te­gyem.

El­ső­ként Tom­csá­nyi Pál (1924–2018) Szé­che­nyi-dí­jas pro­fesszor­ra em­lé­ke­zünk, aki ez év feb­ru­ár 22-én hunyt el. Írá­sa­i­val meg­annyi­szor gaz­da­gí­tot­ta fo­lyó­ira­tun­kat, s szá­mos ta­ná­csot, konk­rét se­gít­sé­get nyúj­tott a Pol­gá­ri Szem­le tu­do­má­nyos be­so­ro­lá­sá­nak mé­lyí­té­sé­hez. Tom­csá­nyi Pál já­ra­tos volt az ef­fé­lék­ben, hi­szen leg­fon­to­sabb tu­do­má­nyos ered­mé­nyei talán éppen a tu­do­mány­szer­ve­zés tárgy­kö­ré­ben szü­let­tek. 1966-ban ki­dol­goz­ta a ku­ta­tói is­me­ret­gaz­dál­ko­dás fo­ga­lom­kö­rét, s ku­ta­tá­si mód­szer­ta­ni köny­ve is szá­mos ki­adást meg­ért. Év­ti­ze­de­ken át ta­nul­tak egye­te­mi és PhD-hall­ga­tók a jegy­ze­te­i­ből, amel­lett hogy ere­de­ti, talán első szak­mai kö­tő­dé­se az ag­rár­mar­ke­ting tu­do­má­nyos mód­sze­re­i­nek fo­lya­ma­tos to­vább­fej­lesz­té­sé­re irá­nyult. Máig is is­me­rő­sen cseng vissza az egye­te­mi dok­to­ri szi­gor­la­ta­im­ra be­ta­nult mon­da­ta, mi­sze­rint a nagy­kő­rö­si gaz­dák annak ide­jén fűzfa ko­sa­rak­ban vit­ték a gyü­möl­csöt a pi­ac­ra, s a ter­mé­ke­i­ket így lát­vá­nyo­san, esz­té­ti­ku­san tet­ték a vá­sárt lá­to­ga­tók elé, s ez­ál­tal ka­pó­sabb lett a por­té­ka.

Tom­csá­nyi Pál a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ren­des tagja volt, Tom­csá­nyi Vil­mos Pál (1880–1959) volt Beth­len-kor­mány­be­li igaz­ság­ügy­mi­nisz­ter fia, Tom­csá­nyi Móric (1878–1951) jo­gász-aka­dé­mi­kus uno­ka­öccse. A Pol­gá­ri Szem­lében gya­kor­ta meg­je­le­nő írá­sai a tu­do­mány tisz­te­le­té­re és az ok­ta­tás fon­tos­sá­gá­ra hív­ták fel a fi­gyel­mün­ket.

Ugyan­csak 2018 év ele­jén vet­tünk végső bú­csút Tóth Zol­tán Jó­zsef­től (1967. ja­nu­ár 29. – 2018. ja­nu­ár 28.), a Szent Ko­ro­na-tan jeles kép­vi­se­lő­jé­től, jog­tör­té­nész­től, aki­nek szel­le­mi örök­sé­ge ön­ál­ló és szer­kesz­tett mű­ve­i­ben is fenn­ma­rad. Ön­ál­ló kö­te­tei: Ma­gyar köz­jo­gi ha­gyo­má­nyok és nem­ze­ti ön­tu­dat a 19. szá­zad vé­gé­től nap­ja­in­kig. Szent Ist­ván Tár­su­lat, Bu­da­pest, 2007; Meg­ma­ra­dá­sunk al­kot­má­nya. A Szent Ko­ro­na-esz­me a ma­gyar tör­té­ne­lem­ben és köz­jog­ban. HUN-idea, Bu­da­pest, 2007; Élet a Szent Ko­ro­na je­gyé­ben. A ma­gyar ér­té­kek­re épülő tár­sa­da­lom. Ma­gya­rok Vi­lág­szö­vet­sé­ge, Bu­da­pest, 2011; Vihar előtt – vá­lasz­úton. Két Hol­lós, Bu­da­pest, 2011; Vég­ki­fej­let előtt – vég­ve­szély­ben. Két Hol­lós, Bu­da­pest, 2014. Szer­kesz­tett művei: A Ma­gyar Szent Ko­ro­na és a Szent Ko­ro­na-tan az ez­red­for­du­lón. Szent Ist­ván Tár­su­lat, Bu­da­pest, 1999; Igaz­ság és tör­té­ne­lem – Mol­nár Tamás gon­do­la­ta­i­nak gyűj­te­mé­nye. Szent Ist­ván Tár­su­lat, Bu­da­pest, 2000.

Tóth Zol­tán Jó­zsef egye­te­mi do­cens­ként hall­ga­tók ez­re­it ta­ní­tot­ta a Páz­mány Péter Ka­to­li­kus Egye­te­men, a Nem­ze­ti Köz­szol­gá­la­ti Egye­te­men és más hazai fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben. Em­lé­ke a hall­ga­tók, kol­lé­gák lel­ké­ben, köny­ve­i­ben s a Pol­gá­ri Szem­lében gya­kor­ta köz­zé­tett írá­sa­i­ban marad ránk.

Egy­ko­ri szer­ző­ink, Tom­csá­nyi Pál aka­dé­mi­kus, a Szent Ist­ván Egye­tem pro­fesszo­rá­nak és Tóth Zol­tán Jó­zsef egye­te­mi do­cens, volt he­lyet­tes ál­lam­tit­ká­rá­nak az em­lé­két meg­őriz­zük, a szer­kesz­tő­bi­zott­ság ke­gye­let­tel adó­zik mun­kás­sá­guk előtt.

Prof. dr. Lent­ner Csaba egye­te­mi tanár
a Pol­gá­ri Szem­le fő­szer­kesz­tő­je,
a pol­gá­ri kor­mány elő­ter­jesz­té­se által
a Ma­gyar Ér­dem­rend tisz­ti­ke­reszt­jé­vel ki­tün­te­tett,
2018. au­gusz­tus 20-án