Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. sz., 2018, 107–119., DOI: 10.24307/psz.2018.0809

Össze­fog­la­lás

A pénz­ügyi kul­tú­ra és a pénz­ügyi mű­velt­ség fo­gal­ma nap­ja­ink nép­sze­rű ku­ta­tá­si té­má­ja. Szá­mos elem­zés fog­lal­ko­zik azzal, hol áll és ja­vult-e a vál­ság után közel tíz évvel a a kü­lön­bö­ző or­szá­gok la­kos­sá­gá­nak pénz­ügyi kul­tú­rá­ja. Nap­ja­ink­ban már nincs olyan or­szág, mely ne tett volna lé­pé­se­ket a pénz­ügyi is­me­re­tek fej­lesz­té­se, bő­ví­té­se terén, azon­ban ezek a lé­pé­sek zöm­mel késve in­dul­tak el. A pénz­ügyi kul­tú­ra mé­ré­sé­vel sok szer­ve­zet fog­lal­ko­zik nem­ze­ti és nem­zet­kö­zi szin­ten. A vizs­gá­la­tok ered­mé­nyei már szá­mos eset­ben fel­hív­ták a fi­gyel­met a hi­á­nyos­sá­gok­ra, a fej­lesz­tés szük­sé­ges­sé­gé­re, mely­nek el­sőd­le­ges sze­rep­lői az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek alap-, kö­zép- és felső szin­ten egy­aránt. De vajon a di­á­kok tud­ják-e a pénz­ügyi kul­tú­ra fej­lesz­té­sé­nek cél­ját, is­me­rik-e annak fon­tos­sá­gát? A ta­nul­mány célja, hogy fel­tár­ja a fel­ső­ok­ta­tás­ba be­lé­pő Z ge­ne­rá­ci­ós hall­ga­tók vé­le­mé­nyét a pénz­ügyi kul­tú­ra, a pénz­ügyi is­me­re­tek fej­lesz­té­sé­ről, a fő mo­ti­vá­ci­ó­kat és cé­lo­kat annak ér­de­ké­ben, hogy a jövő nem­ze­dé­ke már cél­irá­nyo­sab­ban fel­ké­szül­hes­sen a jövő ki­hí­vá­sa­i­ra és el­vá­rá­sa­i­ra.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: I22, G41, G01
Kulcs­sza­vak: pénz­ügyi kul­tú­ra, pénz­ügyi mű­velt­ség, Z ge­ne­rá­ció, pénz­ügyi tu­da­tos­ság

Why is Fi­nan­cial Edu­ca­ti­on Im­por­tant? Re­sults Based on the Opin­ion of Ge­ne­ra­ti­on Z

Sum­ma­ry

No­wa­days, fi­nan­cial cul­tu­re and fi­nan­cial know­ledge are po­pu­lar re­se­arch fields. There are nu­me­rous analy­ses of the cur­rent state of the fi­nan­cial know­ledge ro­ughly ten years after the cris­is. Today there are hardly any count­ri­es that have not taken steps to imp­ro­ve fi­nan­cial know­ledge, but these steps were mostly late. Fi­nan­cial cul­tu­re has been me­a­sured by a large num­ber of or­ga­ni­za­tions at na­ti­o­nal and in­ter­na­ti­o­nal le­vels. The re­sults high­light the prob­lems, the need for imp­ro­ve­ment and the roles of scho­ols at pri­ma­ry, se­con­dary and hig­her le­vels. But the main quest­ion is if stu­dents are aware of the pur­po­se of imp­ro­ving fi­nan­cial cul­tu­re and whet­her they re­cog­ni­ze its im­por­tance. The pur­po­se of the study is to exp­lo­re the views of stu­dents of Ge­ne­ra­ti­on Z, just en­ter­ing hig­her edu­ca­ti­on, on the imp­ro­ve­ment of fi­nan­cial cul­tu­re, fi­nan­cial li­te­racy and its main rea­sons and goals, so that fu­tu­re ge­ne­ra­tions can bet­ter pre­pa­re for fu­tu­re chal­len­ges and ex­pec­ta­tions.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok: I22, G41, G01
Key­words: fi­nan­cial cul­tu­re, fi­nan­cial edu­ca­ti­on, Ge­ne­ra­ti­on Z, fi­nan­cial aware­ness

Be­ve­ze­tés

A pénz­ügyi tudás fej­lesz­té­sé­nek szük­sé­ges­sé­ges­sé­ge már a vál­ság ki­tö­ré­se előtt is is­me­re­tes volt, de ki­emelt hang­súlyt csak a krí­zis lát­vá­nyos kö­vet­kez­mé­nyei után ka­pott. A glo­ba­li­zá­ló­dó, pénz­ügyek által ve­zé­relt vi­lág­ban már-már alap­ké­pes­ség­nek szá­mít a pénz­ügyi mű­velt­ség, las­san úgy te­kin­tünk rá, mint alap­kom­pe­ten­cia. Azon­ban ezt a kom­pe­ten­ci­át ki­ala­kí­ta­ni, fej­lesz­te­ni és ja­ví­ta­ni kell. E fel­adat­ban ki­emelt sze­re­pe van az ok­ta­tá­si rend­szer­nek, ahogy erre már meg is tör­tén­tek a tö­rek­vé­sek ha­zánk­ban is. A pénz­ügyi is­me­re­tek ok­ta­tá­sá­nak fon­tos­sá­gá­ról azon­ban meg­osz­la­nak a vé­le­mé­nyek. Van­nak, akik üd­vöz­lik és tá­mo­gat­ják azt, van­nak, akik a hi­bá­kat és a hi­á­nyos­sá­go­kat ke­re­sik in­kább. Azt azon­ban le kell szö­gez­ni, hogy a pénz­ügyi kul­tú­ra fej­lesz­té­sé­nek fon­tos­sá­ga vi­tat­ha­tat­lan. Jelen ta­nul­mány­ban arra ke­res­sük a vá­laszt, hogy ho­gyan vé­le­ked­nek a kér­dés­ről azok a fi­a­ta­lok, akik a fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­ik kez­de­tén van­nak, asze­rint cso­por­to­sít­va a vé­le­mé­nye­ket, hogy a vá­lasz­adók hol lak­nak, mennyi­re ön­ál­ló­ak a lét­fenn­tar­tás te­kin­te­té­ben.

Szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés

A pénz­ügyi kul­tú­ra, pénz­ügyi mű­velt­ség, pénz­ügyi tu­da­tos­ság nap­ja­ink­ban egyre több­ször és na­gyobb hang­súllyal sze­rep­lő fo­gal­mak. Az em­be­ri­ség kul­tú­rá­ja szá­mos té­nye­ző­ből áll össze: benne rej­le­nek a ha­gyo­má­nyok, a múlt, de a kü­lön­fé­le gaz­da­sá­gi és fo­gyasz­tói ele­mek is. A pénz­ügyi kul­tú­ra és tudás fej­lesz­té­se és ja­ví­tá­sa kulcs­kér­dés a jövő szem­pont­já­ból. Az egyé­nek, akik ma­gu­ké­nak tud­ják a pénz­ügyi kul­tú­ra ele­me­it, azaz pénz­ügyi­leg mű­vel­tek, vál­lal­ko­zó­ként, me­ne­dzser­ként ja­ví­ta­ni ké­pe­sek a gaz­da­sá­gi kul­tú­rát, fo­gyasz­tó­ként pedig ké­pe­sek lesz­nek tu­da­to­sabb, meg­fon­tol­tabb dön­té­se­ket hozni a jö­vő­ben.

A pénz­ügyi kul­tú­ra fej­lesz­té­se nem új ke­le­tű dolog. Már az ez­red­for­du­ló előtt is akad­tak kez­de­mé­nye­zé­sek arra nézve, ho­gyan lehet a pénz­ügyi is­me­ret­anya­got szé­les kör­ben ter­jesz­te­ni, át­ad­ni. Ezek a tö­rek­vé­sek akkor még csu­pán a pénz­ügyi in­for­má­ció át­adá­sá­ra szo­rít­koz­tak, és fő­ként a fej­lett pénz­ügyi rend­sze­rek­kel, bank­rend­sze­rek­kel ren­del­ke­ző an­gol­szász or­szá­gok fog­lal­koz­tak ezzel (Béres–Huz­dik, 2012). Az el­telt évek során az akkor be­mu­ta­tott pénz­ügyi ter­mé­kek olyan mér­ték­ben transz­for­má­lód­tak, hogy az ak­ko­ri tu­dás­sal már nem lehet meg­ér­te­ni azo­kat. Ezért ki­emel­ten fon­tos a sta­bil pénz­ügyi alap­tu­dás, amely fej­leszt­he­tő, ja­vít­ha­tó, és egy hasz­nál­ha­tó, mo­dern kor­nak meg­fe­le­lő in­for­má­ció­tö­meg épít­he­tő rá.

A gaz­da­sá­gi vál­ság után közel tíz évvel egyre fon­to­sab­bá, mint­egy az éle­tünk ré­szé­vé vált a pénz­ügy, a pénz és a hozzá kap­cso­ló­dó is­me­ret­anyag bir­tok­lá­sa. A 2008-as vál­ság előt­ti banki és hi­te­le­zé­si gya­kor­lat éppen ezt cá­fol­ta meg, azt su­gall­ta, hogy a ke­res­let klasszi­kus de­fi­ní­ci­ó­já­val el­len­tét­ben elég csak a haj­lan­dó­ság a fo­gyasz­tás­ra, hi­szen a ké­pes­sé­get majd hoz­zá­te­szi a bank. Ez a gya­kor­lat éppen azt hasz­nál­ta ki, hogy az em­be­rek pénz­ügyi­leg tá­jé­ko­zat­la­nok vol­tak, nem vol­tak bir­to­ká­ban a meg­fe­le­lő dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­hoz szük­sé­ges pénz­ügyi tu­dás­nak. A pénz­ügyi kul­tú­ra és mű­velt­ség mar­gó­já­ra kí­ván­koz­nak azok az eti­kai és er­köl­csi kér­dé­sek, vagy in­kább az eti­kai és er­köl­csi elvek tel­jes mér­té­kű meg­ta­ga­dá­sa, me­lyek miatt le­he­tő­vé vált az egyéb­ként sze­gé­nyes pénz­ügyi kul­tú­rá­val bíró ak­to­rok ki­hasz­ná­lá­sa (Csi­szár­ik-Ko­csir, 2016).

A vál­ság és az azt kö­ve­tő ese­mé­nyek fel­hív­ták a fi­gyel­met azok­ra a hi­á­nyos­sá­gok­ra, ame­lyek a pénz­ügyi is­me­re­tek­hez kap­cso­lód­nak (Klap­per–Lu­sar­di–Panos, 2012). A vál­sá­got meg­elő­ző ál­ta­lá­nos jólét, a kor­lát­lan lik­vi­di­tás miatt bi­zo­nyos kor­osz­tá­lyok úgy szo­ci­a­li­zá­lód­tak, hogy nem ta­nul­tak meg bánni a pénz­zel, nem ta­nul­ták meg be­osz­ta­ni, hi­szen min­den­hon­nan az az üze­net ér­ke­zett, hogy a hi­ány­zó lik­vi­di­tás hi­te­lek­kel, akár töb­bel is pó­tol­ha­tó. John­son és Sher­ra­den már a vál­ság előtt fel­hív­ta a fi­gyel­met arra, hogy cél­sze­rű lenne a fi­a­ta­labb nem­ze­dé­ket is be­von­ni a pénz­ügyi fo­lya­ma­tok elő­ké­szü­le­té­be az ok­ta­tott tár­gyak pénz­ügyi irány­ba való bő­ví­té­sé­vel, vagy akár a csa­lá­di pénz­ügyi dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ba való be­vo­nás­sal (John­son–Sher­ra­den, 2007). A fe­le­lőt­le­nül fel­vett hi­te­lek, az elő­re­ho­zott, meg­gon­do­lat­lan fo­gyasz­tás akár köz­vet­ve, akár köz­vet­le­nül, de kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó a pénz­ügyi mű­velt­ség, a pénz­ügyi kul­tú­ra hi­á­nyá­val.

A pénz­ügyi kul­tú­ra vizs­gá­la­ta nap­ja­ink­ban egyre di­va­to­sabb fo­ga­lom, szá­mos szak­cikk, ku­ta­tás, szak­dol­go­zat és dip­lo­ma­mun­ka fog­lal­ko­zik a té­má­val, azon­ban konk­rét lé­pé­sek ke­vés­sé tör­tén­tek a fej­lesz­tés irá­nyá­ba. Min­den na­gyobb bank a CSR-te­vé­keny­sé­ge ré­sze­ként em­lí­ti a pénz­ügyi kul­tú­ra fej­lesz­té­sét, de érez­he­tő ered­mé­nyek még nem iga­zán lát­ha­tó­ak (Lent­ner–Sze­ge­di–Tatay, 2015).

A pénz­ügyi kul­tú­ra fo­gal­má­ra egy­sé­ges de­fi­ní­ció a mai napig nem szü­le­tett. Ha szű­kebb ér­te­lem­ben néz­zük, va­ló­já­ban pénz­ügyi írás- és ol­va­sás­kész­sé­get és -ké­pes­sé­get je­lent, amely­hez spe­ci­á­lis, szak­mai is­me­re­tek­re van szük­ség. Az ál­ta­lá­nos­ság­ban el­fo­ga­dott meg­ha­tá­ro­zás sze­rint „a pénz­ügyi is­me­re­tek és kész­sé­gek olyan szint­je, amely­nek se­gít­sé­gé­vel az egyé­nek ké­pe­sek a tu­da­tos és kö­rül­te­kin­tő dön­té­se­ik­hez szük­sé­ges alap­ve­tő pénz­ügyi in­for­má­ci­ó­kat azo­no­sí­ta­ni, majd azok meg­szer­zé­se után azo­kat ér­tel­mez­ni, és ez alap­ján dön­tést hozni, fel­mér­ve dön­té­sük le­het­sé­ges jö­vő­be­ni pénz­ügyi, il­let­ve egyéb kö­vet­kez­mé­nye­it” (MNB, 2008).

At­kin­son és Messy de­fi­ní­ci­ó­ja alap­ján a pénz­ügyi kul­tú­ra olyan is­me­re­tek, kész­sé­gek, ké­pes­sé­gek, at­ti­tű­dök és vi­sel­ke­dés­min­ták együt­te­se, me­lyek el­en­ged­he­tet­le­nek a he­lyes pénz­ügyi dön­té­sek­hez mind egyé­ni, mind tár­sa­dal­mi szin­ten (At­kin­son–Messy, 2012). Pénz­ügyi mű­velt­ség bir­to­ká­ban emel­he­tő és ja­vít­ha­tó a jólét, mely nem­csak mik­ro-, hanem mak­ro­szin­ten is érez­te­ti a ha­tá­sát. Luk­san­der és szer­ző­tár­sai vé­le­mé­nye alap­ján a pénz­ügyi kul­tú­ra nem más, mint a pénz­ügyi in­for­má­ci­ók fel­dol­go­zá­sá­nak, va­la­mint a he­lyes pénz­ügyi dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­nak ké­pes­sé­ge (Luk­san­der et al., 2014). Su­ga­nya, Sakt­hiv­el­ra­ni és Durai sze­rint a pénz­ügyi kul­tú­ra lé­nye­ge, hogy olyan is­me­ret­anyag együt­te­se, mely által az egyén képes az élet­hosszig tartó pénz­ügyi jó­lé­té­nek ma­xi­ma­li­zá­lá­sá­ra (Su­ga­nya–Sakt­hiv­el­ra­ni–Durai, 2013). Végső soron el­mond­ha­tó, hogy a pénz­ügyi kul­tú­ra min­den eset­ben va­la­mi­lyen ké­pes­ség- és kész­ség­kom­bi­ná­ci­ót je­lent, mellyel az egyé­ni és a tár­sa­dal­mi jólét nö­ve­lé­se ér­he­tő el. Ez el­kép­zel­he­tet­len a konk­rét szak­mai is­me­ret­anyag hi­á­nyá­ban, így le­szö­gez­he­tő, hogy a pénz­ügyi ok­ta­tás sze­re­pe ki­hagy­ha­tat­lan és meg­ke­rül­he­tet­len a té­má­ban.

A mo­dern pénz­ügyi fo­lya­ma­to­kat is­me­rő és meg­ér­tő, a vál­to­zá­sok­hoz al­kal­maz­kod­ni képes tudás a mai, glo­ba­li­zált vi­lág­ban nél­kü­löz­he­tet­len. Ezért is fo­gal­maz­za meg Gri­fo­ni és Messy a fo­ga­lom lé­nye­gét mint nap­ja­ink­ban nél­kü­löz­he­tet­len kész­sé­get (Gri­fo­ni–Messy, 2012). A pénz­ügyi kul­tú­rát ré­szek­re lehet bon­ta­ni, mivel van­nak fej­leszt­he­tő és ke­vés­bé fej­leszt­he­tő szint­jei. A fej­leszt­he­tő szin­tek közé tar­toz­nak a pénz­ügyi kul­tú­ra azon ele­mei, ame­lye­ket ok­ta­tás­sal, kép­zés­sel könnyen és vi­szony­lag rövid idő alatt lehet mó­do­sí­ta­ni; ilye­nek a pénz­ügyi is­me­re­tek, a pénz­ügyi kész­sé­gek és ké­pes­sé­gek. A pénz­ügyi kul­tú­ra ne­he­zen fej­leszt­he­tő ré­szei a ha­gyo­má­nyok­ban, szo­ká­sok­ban, kü­lön­bö­ző lá­tott és ta­nult nor­mák­ban, né­ze­tek­ben és ér­té­kek­ben ra­gad­ha­tók meg (Ba­lázs­né Lend­vai, 2013). Ez utób­bi, a szü­lők­től, csa­lád­tól, ba­rá­tok­tól ta­nult irány a leg­ne­he­zeb­ben ala­kít­ha­tó, hi­szen a szo­ci­a­li­zá­ci­ó­nak kö­szön­he­tő­en ez a ré­szünk­ké válik, a jel­le­münk­be épül be, így végig is kí­sé­ri az éle­tün­ket (Koh–Lee, 2010). E fo­lya­ma­tot ne­vez­zük gaz­da­sá­gi szo­ci­a­li­zá­ci­ó­nak, ahol a fi­a­tal fel­nö­vő nem­ze­dék a ne­ve­lő­i­től meg­ta­nul­ja a pénz hasz­ná­la­tá­nak el­ve­it, el­sa­já­tít­ja azo­kat az at­ti­tű­dö­ket, me­lyek a ké­sőb­bi­ek­ben nagy vo­na­lak­ban meg­ha­tá­roz­zák a pénz­ügyi vi­lág­ban való si­ke­res avagy si­ker­te­len sze­rep­lé­sét. E fo­lya­mat­ban ki­emelt sze­re­pe van a csa­lád­nak, amely meg­ta­nít­ja a szá­má­ra meg­ha­tá­ro­zó pénz­ke­ze­lé­si és hasz­ná­la­ti el­ve­ket (Zsó­tér–Nagy, 2012). Tehát a pénz­ügyi tu­da­tos­sá­got már az is­ko­lás­kor­ban kell el­kez­de­ni ala­kí­ta­ni, hogy va­la­me­lyest kor­ri­gál­ha­tók le­gye­nek az eset­le­ges ne­ga­tív szo­ká­sok.

A pénz­ügyi kul­tú­ra meg­íté­lé­se egy gaz­da­ság­ra és tár­sa­da­lom­ra nézve nem könnyű fel­adat, ugyan­ak­kor az is el­mond­ha­tó, hogy a glo­bá­lis pénz­ügyi vi­lág­ban egy gaz­da­ság és tár­sa­da­lom egyé­ne­i­nek mű­velt­sé­gé­re utal e te­rü­let mé­ré­se (Bár­czi–Zéman, 2015). Egyes ku­ta­tá­sok a pénz­ügyi kul­tú­rát a pénz­ügyi tu­dás­sal kap­csol­ják össze, míg mások pénz­ügyi at­ti­tű­döt, pénz­ügyi jár­tas­sá­got, pénz­ügyi is­me­re­tek bir­tok­lá­sát értik alat­ta. Abban sincs egy­sé­ges ál­lás­pont, hogy ki a fe­le­lős e te­rü­let fej­lesz­té­sé­ért. Egyes vé­le­mé­nyek sze­rint a pénz­ügyi mű­velt­sé­get már az alap­fo­kú ok­ta­tás során kell kez­de­ni fej­lesz­te­ni, más vé­le­mé­nyek azt mond­ják, hogy ez csak a kö­zép­is­ko­la fel­ada­ta. A pénz­ügyi kul­tú­ra, avagy a pénz­ügyi tu­da­tos­ság ma­gá­ban fog­lal­ja a pénz­ügyi is­me­re­tek meg­fe­le­lő és al­kal­maz­ha­tó szint­jét, azaz a tár­gyi is­me­ret­anya­got, ki­egé­szít­ve konk­rét szá­mo­lá­si és szám­ta­ni kér­dé­sek­kel.

Az OECD évek óta végez át­fo­gó elem­zé­se­ket a tag­or­szá­gai pénz­ügyi kul­tú­rá­já­ról, mely­ben az or­szá­gok ál­lam­pol­gá­ra­i­nak pénz­ügyi tu­dá­sát, ma­ga­tar­tá­sát és at­ti­tűd­jét méri fel (OECD, 2016). Az or­szá­gok pénz­ügyi kul­tú­rá­ját ma­xi­má­li­san 21 pont­tal dí­jaz­ta a leg­utób­bi fel­mé­rés­ben, mely­ből 7 pon­tot a pénz­ügyi tu­dás­ra, 9 pon­tot a pénz­ügyi ma­ga­tar­tás­ra, a ma­ra­dék 5 pon­tot az at­ti­tűd­re adja. A vizs­gált OECD-tag­or­szá­gok kap­csán lát­ha­tó, hogy a leg­jobb ér­té­ket Fran­cia­or­szág kapta 14,9 pont­tal. A leg­rosszabb he­lyen Len­gyel­or­szág vég­zett 11,6 pont­tal, mely jócs­kán alat­ta marad az át­lag­nak, 13,7 pont­nak. Ma­gyar­or­szág saj­ná­la­tos módon az átlag alat­ti pont­szá­mot ka­pott (12,4 pont), ami nem tűnik ki a ré­gi­ós át­lag­ból (Cseh­or­szág 12,6 pon­tot ért el).

Az OECD vizs­gá­la­tai alap­ján is lát­ha­tó, hogy Ma­gyar­or­szág pénz­ügyi kul­tú­rá­ja jócs­kán fej­lesz­tés­re szo­rul. Mind a pénz­ügyi tu­dá­sunk, mind a ma­ga­tar­tá­sunk, de az at­ti­tű­dünk is alul­ma­rad a ma­xi­má­lis ér­ték­től. Ha a ré­gi­ót vizs­gál­juk, meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a vi­seg­rá­di né­gyek a pénz­ügyi tudás kér­dé­sé­ben is együtt mo­zog­nak. A gyen­ge pénz­ügyi ka­pa­ci­tás be­tud­ha­tó a rend­szer­vál­tás kö­vet­kez­mé­nyé­nek is. Hiába telt el majd­nem három év­ti­zed a rend­szer­vál­tás óta, Eu­ró­pa ke­le­ti felén még min­dig csak ta­nul­juk a pénz­zel való bá­nás­mó­dot. E ta­nu­lá­si fo­lya­mat­ban ki­emelt sze­re­pet kell hogy kap­jon az ok­ta­tás, ahol a di­á­ko­kat meg­is­mer­te­tik a ka­pi­ta­lis­ta gaz­da­ság alap­ele­mé­vel, a pénz­zel, vagy­is azzal, ho­gyan kell azt ke­zel­ni, for­gat­ni, hasz­no­sí­ta­ni. A ta­nul­mány célja, hogy be­mu­tas­sa a pénz­ügyi tu­dá­sun­kat a be­fek­te­té­sek, meg­ta­ka­rí­tá­sok kap­csán, rá­vi­lá­gít­va a fon­to­sabb hi­á­nyos­sá­gok­ra, tév­hi­tek­re, így végső soron a vá­lasz­adók fi­nan­ci­á­lis tu­dá­sá­ra.

Mód­szer­ta­ni hát­tér

A ta­nul­mány alap­já­ul egy 2017 őszén le­bo­nyo­lí­tott kér­dő­íves ku­ta­tás szol­gált.¹ A ku­ta­tás elő­tesz­telt, stan­dar­di­zált kér­dő­ív se­gít­sé­gé­vel tör­tént, mely a sta­tisz­ti­kai ér­té­ke­lés cél­já­ból nem tar­tal­ma­zott nyi­tott kér­dé­se­ket. A kér­dő­ív vég­le­ge­sí­té­sét négy ko­ráb­bi for­du­ló is meg­előz­te: egy 2015-ben ki­vi­te­le­zett pri­mer kvan­ti­ta­tív ku­ta­tás, va­la­mint egy 2015-ben és 2016-ban vég­zett kva­li­ta­tív fel­mé­rés, il­let­ve egy 2016 ta­va­szán ki­vi­te­le­zett kér­dő­íves ku­ta­tás, mely­nek ered­mé­nye­ként egy 3736 fős min­tá­ból tud­tunk kö­vet­kez­te­té­se­ket le­von­ni. A ko­ráb­bi ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei alap­ján ala­kult ki a kér­dő­ív je­len­le­gi for­má­ja, mely szá­mos témát vizs­gált a pénz ér­té­ké­től kezd­ve a pénz­ügyi és be­fek­te­té­si is­me­re­tek he­lyes hasz­ná­la­tán ke­resz­tül az eti­kai kér­dé­se­kig, ki­fe­je­zet­ten a fel­ső­ok­ta­tás­ba be­lé­pő hall­ga­tók­ra szab­va abból a cél­ból, hogy fel­mér­he­tő le­gyen a pénz­ügyi tu­dá­suk. A kér­dő­ívet több fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény hall­ga­tói töl­töt­ték ki, akik 2017 őszén kezd­ték meg ta­nul­má­nya­i­kat alap­sza­kon vagy a fel­ső­ok­ta­tá­si szak­kép­zés ke­re­té­ben. A kér­dő­ívet össze­sen 942 vá­lasz­adó töl­töt­te ki, de abból csak 768 volt ér­té­kel­he­tő.

A kér­dő­ív össze­sen 16 kér­dés­ből épült fel, mely­ből 9 kér­dés a vá­lasz­adók szeg­men­tá­lá­sát szol­gál­ta. A kér­dő­ív kér­dé­sei a pénz ér­té­ké­től kezd­ve a pénz­ügyi tu­da­tos­sá­gon át az alap­tu­dás fel­mé­ré­sé­ig szá­mos te­rü­le­tet fed­tek le. A kér­dő­ív le­kér­de­zé­se on­line tör­tént, biz­to­sít­va a vá­lasz­adók ano­ni­mi­tá­sát. A vá­lasz­adók szeg­men­tá­lá­sá­hoz töb­bek kö­zött a kort, a nemet, a lak­hellyel kap­cso­la­tos in­for­má­ci­ó­kat, a jö­ve­del­met, va­la­mint a szü­lők is­ko­lai vég­zett­sé­gét kér­dez­tük meg azon túl, hogy a vá­lasz­adó ta­nult-e már pénz­ügyet. A kér­dé­sek kö­zött több­szö­rös vá­lasz­tá­sos kér­dé­sek és ér­té­ke­lő­ská­lák is sze­re­pel­tek. A kér­dő­ívet az Esz­ter­há­zy Ká­roly Egye­tem, a Pan­non Egye­tem, a Szent Ist­ván Egye­tem, va­la­mint az Óbu­dai Egye­tem hall­ga­tói töl­töt­ték ki, szak­tól füg­get­le­nül. A ki­töl­tés egyet­len fel­té­te­le az volt, hogy a ki­töl­tő hall­ga­tó a ki­töl­tés­kor kezd­je meg a fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nya­it, így a mes­ter­kép­zés­re járó hall­ga­tók nem ke­rül­tek a min­tá­ba. A minta nem mi­nő­sül rep­re­zen­ta­tív­nak, de le­he­tő­sé­get ad egy ké­sőb­bi rep­re­zen­ta­tív ku­ta­tás meg­ala­po­zá­sá­ra. A ka­pott ered­mé­nye­ket el­ső­sor­ban a ki­töl­tő hall­ga­tó lak­he­lye alap­ján ér­té­kel­tük, fi­gye­lem­be véve azt is, hogy ön­ál­ló la­kás­ban vagy a szü­le­i­nél él a hall­ga­tó. A vá­lasz­adók össze­té­te­lét az 1. ábra tar­tal­maz­za.

Ered­mé­nyek

A pénz­ügyi ok­ta­tás fon­tos­sá­gát, ahogy a fenti szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés is mu­tat­ja, már sokan vizs­gál­ták és je­lez­ték köz­ve­tet­ten vagy köz­vet­le­nül. A jelen ta­nul­mány­ban azon fi­a­ta­lok vé­le­mé­nyét lát­hat­juk, akik most kez­dik a fel­ső­fo­kú ta­nul­má­nya­i­kat, és még szin­te be­fo­lyás­men­te­sen ké­pe­sek a pénz­ügyi ok­ta­tás gya­kor­la­ti hasz­ná­nak meg­íté­lé­sé­re. A kér­dő­ív­ben tíz szem­pon­tot so­rol­tunk fel a gya­kor­la­ti ha­szon szem­pont­já­ból a tár­sa­dal­mi cé­lok­tól kezd­ve az egyé­ni hasz­no­kig.

Ahogy az 1. táb­lá­zat­ból is lát­szik, a vá­lasz­adó hall­ga­tók szá­má­ra a leg­fon­to­sabb az, hogy a le­he­tő­sé­ge­i­ket gya­ra­pí­ta­ni tud­ják a pénz­ügyi is­me­re­tek ta­nu­lá­sá­val. A pénz­ügyi ok­ta­tás másik fon­tos hasz­na a vé­le­mé­nyek alap­ján az, hogy nő a pénz­ügyi tu­da­tos­sá­guk, ké­pe­sek lesz­nek biz­to­sabb, kö­rül­te­kin­tőbb dön­tést hozni bár­mi­lyen pénz­ügyi be­fek­te­tés­sel, ter­mék­kel kap­cso­lat­ban. Fon­tos­nak tart­ják, hogy ha tisz­tá­ban van­nak a pénz­ügyi világ tör­té­né­se­i­vel, a pénz­ügyi ter­mé­kek rész­le­te­i­vel, akkor el­ke­rül­he­tő­vé vál­nak a fe­le­lőt­len, meg nem ala­po­zott pénz­ügyi dön­té­sek.

Ugyan­ak­kor ér­de­kes­ség, hogy a pénz­ügyi si­ke­res­ség kap­csán ke­ve­sen tart­ják lé­nye­ges­nek (40% alat­ti arány) a pénz­ügyi ok­ta­tást, azaz hogy a pénz­ügyi tudás bir­to­ká­ban ha­té­ko­nyab­ban fog­nak tudni vá­lasz­ta­ni a pénz­ügyi ter­mé­kek kö­zött, és azt sem gon­dol­ják, hogy a tudás se­gí­ti őket a na­gyobb hozam el­éré­sé­ben. A fel­so­rolt jel­lem­zők tár­sa­dal­mi di­men­zi­ó­ja vi­szony­lag erő­sen je­lent­ke­zik a vá­lasz­adók vé­le­mé­nye alap­ján, 64%-uk sze­rint azért is fon­tos a pénz­ügyi hát­tér­tu­dás, mert ez­ál­tal tud­nak se­gí­te­ni a csa­lád­ta­gok­nak, az is­me­rő­sök­nek, vagy­is azok­nak, akik ta­nács­ta­la­nok a pénz­ügyi dön­té­se­ik terén.

A to­váb­bi­ak­ban a fenti ál­lí­tá­so­kat a vá­lasz­adók lak­he­lye, va­la­mint a lak­ha­tá­si fel­té­te­lei alap­ján mu­tat­juk be. A vá­lasz­adó hall­ga­tók szem­pont­já­ból fon­tos, hol élnek, hi­szen ez nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a min­den­na­pi élet­vi­te­lü­ket, le­he­tő­sé­ge­i­ket. A fő­vá­ros­ban vagy vá­ros­ban élő hall­ga­tók sok­kal több le­he­tő­ség­gel bír­nak, mun­kát vál­lal­hat­nak, a pénz­ügyi in­téz­mé­nyek szé­le­sebb kö­ré­ből vá­lo­gat­hat­nak, a pénz­ügyi le­he­tő­sé­gek szí­ne­sebb tár­há­za nyí­lik meg szá­muk­ra. Egy köz­ség­ben élő hall­ga­tó vi­szont szin­tén csak a vá­ro­sok­ban ér­he­ti el eze­ket a le­he­tő­sé­ge­ket, így szá­má­ra a fel­té­te­lek kor­lá­to­zott­nak mond­ha­tók, mely kihat a min­den­na­pi élet­vi­te­lé­re, sőt mi több, be­fo­lyá­sol­ja az el­ér­he­tő alap- és kö­zép­fo­kú ok­ta­tás szint­jét is. A köz­sé­gek­ben élők sze­ré­nyebb le­he­tő­sé­gei tehát for­mál­hat­ják a vé­le­mé­nyü­ket a pénz­ügyi mű­velt­ség terén is.

A lak­hely sze­rint szeg­men­tált min­tá­ból el­ső­ként a fő­vá­ros­ban lakó hall­ga­tók vé­le­mé­nyét sze­ret­nénk be­mu­tat­ni. A min­tá­ban sze­rep­lő 768 hall­ga­tó­ból 284 lakik a fő­vá­ros­ban, ez a minta 37 szá­za­lé­kát teszi ki. El­mond­ha­tó, hogy a fő­vá­ros­ban lakó hall­ga­tók szem­pont­já­ból is azért fon­tos a pénz­ügyi is­me­re­tek ok­ta­tá­sa, mert így job­ban ki­hasz­nál­hat­ják a szá­muk­ra adódó le­he­tő­sé­ge­ket, tu­da­to­sab­bak le­het­nek a pénz­ügyi dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ban, va­la­mint a ban­kok ál­ta­li meg­ve­zet­he­tő­ség is csök­ken. A fő­vá­ros­ban lakó hall­ga­tók vé­le­mé­nyé­nek rész­le­tes elem­zé­sé­ből lát­szik az is, hogy a pénz­ügyi dön­té­sek­ben való se­gít­ség­nyúj­tás rang­sor­ban ugyan elő­rébb so­ro­ló­dik, azon­ban 4,2 szá­za­lék­pont­tal eltér a vá­la­szok szá­za­lé­kos ér­té­ke a tel­jes át­lag­hoz ké­pest. Ezen hall­ga­tók a leg­utol­só hely­re a pénz­ügyi ter­mé­kek jobb meg­ér­té­sét, ma­ga­sabb hozam el­éré­sét, va­la­mint a ter­mé­kek kö­zöt­ti ha­té­ko­nyabb vá­lasz­tást so­rol­ták, ame­lyek közül egyik sincs a min­ta­át­lag te­kin­te­té­ben az utol­só he­lyen. Az is meg­fi­gyel­he­tő, hogy a fő­vá­ros­ban lakó hall­ga­tók ese­té­ben in­kább az ön­ér­dek kerül elő­tér­be az elő­nyök rang­so­ro­lá­sa szem­pont­já­ból, a köz­ve­tett hasz­nok pedig hát­tér­be so­ro­lód­nak (2. ábra).

A min­tá­ban sze­rep­lő hall­ga­tók közül 354-en élnek vá­ros­ban, ami a tel­jes minta közel felét teszi ki (46%). A vá­ro­sok szá­mos le­he­tő­sé­get nyúj­ta­nak a hall­ga­tók szá­má­ra, mégis ki­sebb a kí­ná­lat, ke­ve­sebb a mun­ka­hely, pénz­ügyi szol­gál­ta­tó, mint a fő­vá­ros ese­té­ben. A vá­ro­sok­ban élő hall­ga­tók te­kin­te­té­ben a sor­rend meg­for­dul: szá­muk­ra első he­lyen in­kább a tu­da­tos pénz­ügyi dön­tés le­he­tő­sé­ge sze­re­pel, ami 1,1 szá­za­lék­pont­tal ma­ga­sabb ér­té­ket ka­pott, mint a min­ta­át­lag alap­ján szá­mí­tott érték. Ezt kö­ve­ti a le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sa mint előny, amely a pénz­ügyi is­me­re­tek ta­nu­lá­sá­val válik le­he­tő­vé. Itt né­mi­leg ki­sebb az érték, 2,3 szá­za­lék­pont­tal ala­cso­nyabb, mint a tel­jes minta te­kin­te­té­ben. Ér­de­kes, hogy a vá­ros­ban élő hall­ga­tók je­len­tős része úgy látja, a pénz­ügyek ta­nu­lá­sá­val a fe­le­lőt­len pénz­ügyi dön­té­sek el­ke­rül­he­tő­vé vál­nak. Elő­ke­lő hely­re kerül a pénz­ügyi dön­té­sek­ben való se­gít­ség­nyúj­tás mások irá­nyá­ba, ami a szo­ci­á­lis di­men­zi­ót, a mások irán­ti ér­zé­keny­sé­get mu­tat­ja, az önös ér­de­kek pedig hát­tér­be szo­rul­nak (3. ábra).

A min­tá­ban sze­rep­lő, köz­sé­gek­ben élő hall­ga­tók száma 130, ez a szeg­mens a leg­ala­cso­nyabb, 17%-ot teszi ki a tel­jes minta te­kin­te­té­ben. Jól lát­ha­tó a vá­la­szok alap­ján, hogy itt is első he­lyen sze­re­pel a le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sa, va­la­mint a fe­le­lőt­len dön­té­sek el­ke­rü­lé­se. Úgy gon­dol­ják, a pénz­ügyi is­me­re­tek bir­tok­lá­sá­val tu­da­to­sabb pénz­ügyi dön­tés hoz­ha­tó, és csök­ken a ban­kok ál­ta­li meg­ve­zet­he­tő­ség. Az is el­mond­ha­tó, hogy az első öt té­nye­ző a vé­le­mé­nyük alap­ján in­kább a tu­dás­ra, va­la­mint a má­sok­nak való se­gít­ség­nyúj­tás­ra épül. Ér­de­kes­ség, hogy a köz­sé­gek­ben élő hall­ga­tók ese­té­ben a va­gyon gya­ra­pí­tá­sa, a ma­ga­sabb hozam el­éré­se, a pénz­ügyi ter­mé­kek jobb meg­ér­té­se, va­la­mint a ter­mé­kek kö­zöt­ti ha­té­ko­nyabb vá­lasz­tás hát­tér­be szo­rul. Ennek va­ló­szí­nű oka, hogy a köz­ség­ben élő hall­ga­tók szá­má­ra sze­ré­nyebb le­he­tő­sé­gek adot­tak, mint az első két szeg­mens ese­tén, ki­sebb a moz­gás­te­rük a saját va­gyon fel­hal­mo­zá­sa te­kin­te­té­ben, és ez va­ló­szí­nű­leg a csa­lád­juk ese­té­ben is ha­son­ló. Ezért a vá­lasz­adók in­kább a saját tu­dá­suk gya­ra­pí­tá­sá­ra fek­tet­né­nek ener­gi­át, amellyel ké­sőbb előnyt tud­nak ko­vá­csol­ni ön­ma­guk szá­má­ra (4. ábra).

A to­váb­bi­ak­ban a vá­lasz­adó hall­ga­tók lak­ha­tá­si kö­rül­mé­nyei alap­ján vizs­gál­juk az ered­mé­nye­ket. El­ső­ként néz­zük azon hall­ga­tó­kat, akik a szü­le­ik­nél vagy nagy­szü­le­ik­nél élnek (466 fő, a minta 61%-a). A hall­ga­tók szá­má­ra ez bi­zo­nyos fokú ké­nyel­met, biz­ton­sá­got je­lent, mivel nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a szü­le­ik, nagy­szü­le­ik tart­ják el őket, nem ter­hel­ve a hall­ga­tó­ra a rezsi ki­fi­ze­té­sét, biz­to­sít­ják szá­muk­ra az ét­ke­zést; mind­ez je­len­tős költ­ség­meg­ta­ka­rí­tást je­lent az ön­fenn­tar­tó hall­ga­tók­kal szem­ben (nem vé­let­le­nül ne­ve­zik a hét­köz­na­pi nyelv­ben ezt a fajta élet­mó­dot „ma­ma­ho­tel­nek”). Ese­tük­ben az elő­nyök rang­so­ro­lá­sá­nál szin­tén elő­tér­be kerül a le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sa, a tu­da­tos pénz­ügyi dön­tés meg­ho­za­ta­la, va­la­mint a ban­kok ál­ta­li meg­ve­zet­he­tő­ség csök­ken­té­se. Ezen té­nye­zők mind-mind a min­ta­át­lag fe­let­ti ér­té­ke­ket mu­tat­nak. Fon­tos­nak tart­ják a pénz­ügyi is­me­re­tek bir­tok­lá­sát azért is, mert ez­ál­tal el tud­ják ke­rül­ni a fe­le­lőt­len dön­té­se­ket, me­lyek sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár­hat­nak. A ma­ga­sabb ho­za­mok, a va­gyon­gya­ra­pí­tás, a ter­mé­kek jobb meg­ér­té­se hát­rébb so­ro­ló­dik a vé­le­mé­nyük alap­ján.

A kér­dő­ívet ki­töl­tő hall­ga­tók ese­té­ben kol­lé­gi­um­ban mind­össze­sen 70 hall­ga­tó lakik, ami még 10%-ot sem tesz ki a kér­dő­ívet ki­töl­tő hall­ga­tók te­kin­te­té­ben. Ese­tük­ben el­mond­ha­tó, hogy szá­muk­ra a tu­da­to­sabb pénz­ügyi dön­tés a leg­fon­to­sabb, ami a min­ta­át­lag te­kin­te­té­ben 7,8 szá­za­lék­pont­tal ma­ga­sabb ér­té­ket kép­vi­sel. A le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát hát­rébb so­rol­ják, amit a 8,8%-os el­té­rés is mutat a tel­jes minta ada­tá­hoz ké­pest. Fon­tos­nak tart­ják a ban­kok ál­ta­li meg­ve­zet­he­tő­ség csök­ke­né­sét is, va­la­mint a fe­le­lőt­len pénz­ügyi dön­té­sek el­ke­rü­lé­sét is a pénz­ügyi is­me­re­tek ok­ta­tá­sá­ban lát­ják (6. ábra). Mar­kán­san na­gyobb a kü­lönb­ség a ho­za­mok el­éré­se, a jobb vá­lasz­tás és a ter­mé­kek jobb meg­ér­té­se te­kin­te­té­ben.

A min­tá­ban sze­rep­lő hall­ga­tók közül 154-en al­bér­let­ben élnek. A mai in­gat­lan­árak mel­lett az al­bér­let nem olcsó mu­lat­ság, még akkor sem, ha töb­ben bér­lik az adott la­kást. A lakás bér­le­ti dí­já­nak fe­de­ze­te, il­let­ve annak ki­ter­me­lé­se ko­moly költ­sé­get ró a hall­ga­tó­ra vagy a hall­ga­tót se­gí­tő szü­lők­re, nagy­szü­lők­re, ezért az al­bér­let­ben élő hall­ga­tók is in­kább a le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát, a tu­da­tos pénz­ügyi dön­tést, a fe­le­lőt­len pénz­ügyi dön­té­sek el­ke­rü­lé­sét te­szik az első he­lyek­re. A lista végén sze­rep­lő té­nye­zők nagy­já­ból azo­no­sak a kol­lé­gi­um­ban élő hall­ga­tók vé­le­mé­nyé­vel, mivel ugyan­azon fel­té­te­lek mel­lett, ön­fenn­tar­tás­sal kell ta­nul­má­nya­i­kat el­vé­gez­ni.

Kis­szá­mú hall­ga­tó je­lez­te a kér­dő­ív ki­töl­té­se során, hogy saját la­kás­ban lakik (78 fő, 10%-ot ki­té­ve a tel­jes min­tá­ból). A saját la­kás­ban élő hall­ga­tók tel­jes mér­ték­ben ön­el­lá­tás­ra szo­rul­nak, ami per­sze nem zárja ki a szü­lői, nagy­szü­lői se­gít­sé­get sem. Ezen hall­ga­tók is a le­he­tő­sé­gek ki­hasz­ná­lá­sát és a tu­da­tos pénz­ügyi dön­tést so­rol­ták első hely­re, va­la­mint a fe­le­lőt­len pénz­ügyi dön­té­sek el­ke­rü­lé­sét és a ban­kok ál­ta­li meg­ve­zet­he­tő­ség csök­ke­né­sét is a pénz­ügyi is­me­re­tek ok­ta­tá­sá­ban lát­ják. Az ő szem­pont­juk­ból lé­nye­ges, hogy nem tart­ják re­le­váns cél­nak a pénz­ügyi dön­té­sek­ben való se­gít­ség­nyúj­tást, in­kább a saját bol­do­gu­lá­su­kat, ér­de­ke­i­ket he­lye­zik elő­tér­be (8. ábra).

Kő­vet­kez­te­té­sek

A fenti elem­zés alap­ján el­mond­ha­tó, hogy összes­sé­gé­ben a min­tá­ban sze­rep­lő hall­ga­tók a saját bol­do­gu­lá­suk kul­csát lát­ják a pénz­ügyi is­me­re­tek ta­nu­lá­sá­ban. Nagy arány­ban lát­nak jó le­he­tő­sé­get arra, hogy meg­kap­ják azt a szük­sé­ges tu­dást, amely ké­sőbb se­gít­sé­get nyújt szá­muk­ra a le­he­tő­sé­gek fel­mé­ré­sé­ben és jobb hasz­no­sí­tá­sá­ban, a pénz­ügyi tu­da­tos­ság, jár­tas­ság meg­szer­zé­sé­vel. A pénz­ügyi is­me­re­tek ok­ta­tá­sa révén nem pénz­ügyi anal­fa­bé­ta­ként, hanem tu­da­tos fo­gyasz­tó­ként lesz­nek ké­pe­sek a banki ter­mé­kek vá­sár­ló­i­vá válni, és nem szo­rul­nak rá arra a kor­lá­to­zott in­for­má­ci­ó­ra, amit a banki ügy­in­té­zők köz­ve­tí­te­nek, ter­mé­sze­te­sen a bank­ter­mék elő­nyös tu­laj­don­sá­ga­it ki­emel­ve. Tudás bir­to­ká­ban nem lesz­nek ki­szol­gál­ta­tot­tak a ban­kok­kal szem­ben, és a va­gyo­nu­kat is job­ban gya­ra­pít­hat­ják. Prob­lé­má­nak tűnik, hogy a pénz­ügyi is­me­re­tek köz­ve­tí­té­sét nem tart­ják fon­tos­nak a meg­kér­de­zett hall­ga­tók, pedig ál­ta­la le­he­tő­ség nyíl­na a pénz­ügyi kul­tú­ra szé­le­sebb kör­ben való ter­jesz­té­sé­re is.

Az ered­mé­nyek alap­ján lát­ha­tó, hogy a pénz­ügyi kul­tú­ra ter­jesz­té­sét, fo­gal­mát fon­tos­nak tart­ják a hall­ga­tók. A kö­zel­jö­vő leg­na­gyobb ki­hí­vá­sa, hogy meg­ta­lál­juk a módot, amely­nek révén a tu­dá­su­kat még in­kább meg­szi­lár­dí­ta­ni, gya­kor­la­ti­a­sí­ta­ni tud­nánk, hogy minél rö­vi­debb időn belül érez­he­tő­vé vál­jon a pénz­ügyi tu­da­tos­ság nö­ve­ke­dé­se a gaz­da­ság­ban, itt­hon és kül­föl­dön egy­aránt.