Pol­gá­ri Szem­le, 14. évf., 1–3. szám, 2018, 273–286., DOI: 10.24307/psz.2018.0820

Össze­fog­la­lás

Az Ea­s­ter­lin-pa­ra­do­xon sze­rint bár egy adott or­szág­ban a gaz­da­gab­bak ál­ta­lá­ban elé­ge­det­teb­bek az éle­tük­kel, és bol­do­gabb­nak mond­ják ma­gu­kat a sze­gé­nyeb­bek­nél, de a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés nem vagy nem szük­ség­sze­rű­en kor­re­lál az em­be­rek bol­dog­ság­ér­ze­té­vel. Nap­ja­ink­ban egyre több tu­do­má­nyos ku­ta­tás fog­lal­ko­zik az anya­gi jólét és a szub­jek­tív jól­lét té­ma­kö­ré­vel, össze­füg­gé­se­i­nek vizs­gá­la­tá­val. E ta­nul­mány arra tett kí­sér­le­tet a KSH te­rü­le­ti ada­tai alap­ján, hogy ha­zánk ré­gi­ó­i­ban a la­kos­ság jö­ve­del­mi hely­ze­té­nek és az élet­tel való elé­ge­dett­sé­gé­nek ala­ku­lá­sát be­mu­tas­sa, va­la­mint azok kap­cso­la­tát fel­tár­ja. A meg­vizs­gált ada­tok is­me­re­té­ben rang­sort állít fel annak ér­de­ké­ben, hogy össze le­hes­sen vetni az egyes ré­gi­ók GDP-jé­nek és jö­ve­del­mi hely­ze­té­nek ala­ku­lá­sát a la­kos­ság elé­ge­dett­sé­gé­vel.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) kódok): I31, O10, R11
Kulcs­sza­vak: jö­ve­de­lem, GDP, elé­ge­dett­ség, kör­nye­ze­ti ter­he­lés

Cor­re­la­tions bet­ween In­co­me Po­sit­i­on, Sa­tis­fac­ti­on with Life and the En­vi­ron­men­tal Load in Va­ri­o­us Re­gions in Hun­gary

Sum­ma­ry

Ac­cord­ing to the Ea­s­ter­lin Pa­ra­dox, there is no cor­re­la­ti­on bet­ween the level of eco­no­mic de­ve­lop­ment in a so­ci­ety and the ove­rall hap­pi­ness of its ci­ti­zens. Sa­tis­fac­ti­on with life inc­re­as­es with the aver­age in­co­me but only up to a point – beyond that the gain in hap­pi­ness dec­li­nes. Cur­rently, an inc­re­a­sing num­ber of re­se­arch pro­jects deal with the cor­re­la­ti­on bet­ween ma­te­ri­al wel­fa­re and sub­jec­tive well-be­ing. Based on the re­gi­o­nal data of Cent­ral Sta­tis­tics Of­fi­ce of Hun­gary, this study seeks to de­monst­ra­te changes in the in­co­me and sa­tis­fac­ti­on of the po­pu­la­ti­on. A hi­e­rarchy is est­ab­lis­hed to en­ab­le com­pa­ri­son bet­ween changes in re­gi­o­nal GDP and in­co­me and the sa­tis­fac­ti­on of the po­pu­la­ti­on.

Jour­nal of Eco­no­mic Li­te­ra­tu­re (JEL) codes: I31, O10, R11
Key­words: in­co­mes, GDP, sa­tis­fac­ti­on, en­vi­ron­men­tal load

Be­ve­ze­tés

Nap­ja­ink­ban egyre több tu­do­má­nyos ku­ta­tás fog­lal­ko­zik az anya­gi jólét és a szub­jek­tív jól­lét té­ma­kö­ré­vel, össze­füg­gé­se­i­nek vizs­gá­la­tá­val. Töb­bek­ben fel­me­rült már a kér­dés: egy or­szág la­kos­sá­gá­nak ál­ta­lá­nos bol­dog­sá­ga alap­ve­tő­en az anya­gi jólét és a magas élet­szín­vo­nal függ­vé­nye lenne? From­ann (2011) sze­rint a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom azon alap­ve­té­se, mely sze­rint egy or­szág gaz­da­sá­gá­nak és pol­gá­rai jó­lé­té­nek nö­ve­ke­dé­se egy­ben bol­dog­sá­guk, szub­jek­tív jól­lé­tük nö­ve­ke­dé­sé­vel is jár, 1974-ben tu­do­má­nyo­san meg­dől­ni lát­szott. Az utób­bi év­ti­ze­dek­ben egyre nyil­ván­va­lób­bá vált, hogy a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés nincs fel­tét­le­nül szink­ron­ban a tár­sa­dal­mi fo­lya­ma­tok­kal és az élet­mi­nő­ség emel­ke­dé­sé­vel. Ea­s­ter­lin 1974-ben pub­li­kált ku­ta­tá­si ered­mé­nyei ugyan­is arra a meg­le­pő je­len­ség­re hív­ták fel a fi­gyel­met, hogy annak el­le­né­re, mi­sze­rint egy adott or­szág­ban a gaz­da­gab­bak ál­ta­lá­ban elé­ge­det­teb­bek az éle­tük­kel, bol­do­gabb­nak mond­ják ma­gu­kat a sze­gé­nyeb­bek­nél, a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés nem vagy nem szük­ség­sze­rű­en kor­re­lál az em­be­rek bol­dog­ság­ér­ze­té­vel. Ea­s­ter­lin azt az ál­lás­pon­tot kép­vi­se­li, hogy az anya­gi ja­vak­ban mért nö­ve­ke­dés és a szub­jek­tív jól­lét kö­zött nincs ok­sá­gi kap­cso­lat, hanem leg­fel­jebb együtt­já­rás­ról be­szél­he­tünk.

Ta­nul­má­nyom célja az volt, hogy egy olyan elem­zést ké­szít­sek, mely az anya­gi jólét, a szub­jek­tív jól­lét és a kör­nye­ze­ti ter­he­lés mé­ré­sé­re szol­gá­ló in­di­ká­to­rok ala­ku­lá­sát kí­sé­ri fi­gye­lem­mel, va­la­mint azok kap­cso­la­tá­nak fel­tá­rá­sá­ra irá­nyul, sze­kun­der te­rü­le­ti ada­tok fel­hasz­ná­lá­sá­val, ha­zánk hét ter­ve­zé­si-sta­tisz­ti­kai ré­gi­ó­já­ra nézve. Az elem­zés idő­in­ter­val­lu­ma szűk, mert a KSH csak az utób­bi né­hány évre ké­szí­tett re­gi­o­ná­lis fel­mé­rést az élet­tel való ál­ta­lá­nos elé­ge­dett­ség ala­ku­lá­sá­ról.

Szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés

A jólét fo­gal­ma újra elő­tér­be ke­rült nap­ja­ink tár­sa­dal­ma­i­nak ér­té­ke­lé­se­kor, le­gyen szó egy or­szág, egy régió vagy egy kis­tér­ség jó­lé­té­ről (Gébert, 2012), a jelen ta­nul­mány ese­té­ben ré­gi­ók­ról. A jólét de­fi­ni­á­lá­sá­val, vál­to­zá­sa­i­nak meg­ra­ga­dá­sá­val és mé­ré­sé­vel kap­cso­la­tos szak­iro­da­lom na­gyon sok­ré­tű, szá­mos di­men­zi­ó­val és in­di­ká­tor­ral ír­ha­tó le. A jólét fo­gal­ma alatt a kö­vet­ke­zők­ben a je­len­leg is ural­ko­dó fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­ban ta­pasz­tal­ha­tó pénz­ügyi bő­sé­get, anya­gi ja­vak­ban és ki­zá­ró­lag pén­zért kap­ha­tó szol­gál­ta­tá­sok­ban való gaz­dag­sá­got értem.

A szub­jek­tív jól­lét vizs­gá­la­ta arról szol­gál­tat in­for­má­ci­ó­kat, hogy az em­be­rek mi­ként élik meg min­den­nap­ja­i­kat, ho­gyan érzik ma­gu­kat (KSH, 2016). A szub­jek­tív jól­lét fo­gal­mát, mu­ta­tó­it éle­sen el­kü­lö­nít­het­jük az élet­mi­nő­ség ob­jek­tív mu­ta­tó­i­tól. Az ob­jek­tív mu­ta­tók egy ob­jek­tív né­ző­pont­ból ér­té­ke­lik az egyé­nek hely­ze­tét, füg­get­le­nül azok ér­té­ke­i­től és pre­fe­ren­ci­á­i­tól, míg a jól­lét szub­jek­tív mu­ta­tói az egyé­ni pre­fe­ren­ci­á­kat, vá­gya­kat, nor­má­kat tük­röz­ve mérik az élet­mi­nő­sé­get (Di­e­ner et al., 2009; Hajdu, 2015). A szub­jek­tív jól­lét vizs­gá­la­ta­kor tehát az egyén meg­élt élet­mi­nő­sé­gé­re kon­cent­rá­lunk, azaz az egyén men­tá­lis egész­sé­gét, ér­zel­mi ál­la­po­tát, élet­elé­ge­dett­sé­gét mér­jük kvan­ti­ta­tív tár­sa­da­lom­sta­tisz­ti­kai mód­sze­rek­kel. Nor­den­felt (1993) sze­rint az élet­mi­nő­ség lé­nye­gé­ben a bol­dog­ság­gal azo­nos. Hét­köz­na­pi ér­te­lem­ben az élet­tel való elé­ge­dett­ség, il­let­ve elé­ge­det­len­ség mér­té­ke­ként lehet leg­in­kább meg­ha­tá­roz­ni.

A jól­lé­tet leíró sok­di­men­zi­ós in­di­ká­tor­rend­sze­rek fej­lő­dé­sé­ben meg­ha­tá­ro­zó­ak a Stig­litz-bi­zott­ság (Sen és Fi­to­us­si köz­re­mű­kö­dé­sé­vel) 2009-ben pub­li­kált mun­kái. Az OECD (2013) által ki­dol­go­zott in­di­ká­tor­rend­szer a leg­is­mer­tebb és leg­el­ter­jed­tebb, amely­nek nyil­ván­va­ló célja a nem­zet­kö­zi össze­ha­son­lí­tás. Eu­ros­tat 2013-ban az SILC (Sta­tis­tics on In­co­me and Li­ving Con­di­tions) la­kos­sá­gi adat­fel­vé­te­lé­be a szub­jek­tív jól­lét mé­ré­sé­re szol­gá­ló mo­dult épí­tett be (KSH, 2014c).

Az em­pi­ri­kus elem­zé­sek leg­gyak­rab­ban olyan in­di­ká­to­rát hasz­nál­ják a szub­jek­tív jól­lét­nek, ami egyet­len kér­dés­sel pró­bál­ja mérni a fo­gal­mat. A három leg­gya­ko­ribb kér­dés­tí­pus a bol­dog­ság­ra, az élet­tel való elé­ge­dett­ség­re kér­dez rá, va­la­mint a Cant­ril-fé­le 9 fokú lét­ra­ská­la se­gít­sé­gé­vel a le­he­tő leg­jobb és leg­rosszabb élet­hez vi­szo­nyít­va végzi az élet­mi­nő­ség ér­té­ke­lé­sét (Hajdu, 2015). A bol­dog­sá­got in­kább egy­faj­ta af­fek­tív in­di­ká­tor­nak te­kin­tik, amit az éppen ak­tu­á­lis ér­zel­mi ál­la­po­tok és a sza­bad­ság­ér­zet je­len­tő­sen meg­ha­tá­roz, míg a Cant­ril-lét­rá­val mért elé­ge­dett­ség in­kább kog­ni­tív in­di­ká­tor­ként ír­ha­tó le, erő­seb­ben kö­tő­dik a ma­te­ri­á­lis, azaz anya­gi jó­lét­hez (Di­e­ner et al., 2010). Az élet­tel való elé­ge­dett­ség a bol­dog­ság és a Cant­ril-lét­ra-fé­le élet­mi­nő­ség vizs­gá­la­tá­ra irá­nyu­ló mu­ta­tó kö­zött he­lyez­ke­dik el, de in­kább a Cant­ril-lét­rá­hoz ha­son­ló jel­le­gű. Ha­son­ló­an gon­dol­ko­dott Scit­ovs­ky (1990) is, aki kü­lönb­sé­get tett a kom­fort és az öröm kö­zött. A kom­fort­ér­zet, azaz elé­ge­dett­ség az op­ti­má­lis ak­ti­vá­ci­ós szint­hez kö­ze­li ál­la­pot, míg az öröm, vagy­is a bol­dog­ság az op­ti­má­lis ak­ti­vá­ci­ós szint felé tör­té­nő el­moz­du­lás­sal jár együtt.

A jö­ve­de­lem és az elé­ge­dett­ség kap­cso­la­ta

Hajdu (2015) sze­rint a jö­ve­de­lem elé­ge­dett­ség­nö­ve­lő ha­tá­sa az egyik leg­töb­bet elem­zett kér­dés a szub­jek­tív jól­lét­tel fog­lal­ko­zó szak­iro­da­lom­ban. Ea­s­ter­lin (1973; 1974; 1995) mu­ta­tott rá arra, hogy az egyé­ni ke­reszt­met­sze­ti ada­to­kon po­zi­tív irá­nyú a jö­ve­de­lem és a szub­jek­tív jól­lét kap­cso­la­ta. Ugyan­ak­kor az 1950-es évek má­so­dik fe­lé­ben a nö­vek­vő egy főre jutó nem­ze­ti jö­ve­de­lem el­le­né­re a gaz­da­sá­gi­lag fej­lett or­szá­gok­ban az át­la­gos elé­ge­dett­ség szint­je nem vál­to­zott. Ez a meg­fi­gye­lés Ea­s­ter­lin-pa­ra­do­xon néven vált hí­res­sé (Hajdu–Hajdu, 2013). Aje­len­ség­nek az egyik leg­gyak­rab­ban idé­zett pél­dá­ja az Egye­sült Ál­la­mok, ahol 1946 és 1991 kö­zött az egy főre jutó anya­gi jólét GDP-ben mérve a több­szö­rö­sé­re nőtt, ugyan­ak­kor ezzel szem­ben az át­la­gos bol­dog­ság csök­kent, amit egy há­rom­fo­kú ská­lán mér­tek (Frey–Stu­tzer, 2002). Ha­son­ló, kons­tans szub­jek­tív jól­lé­tet fi­gyel­tek meg több fej­lett or­szág­ban is, pél­dá­ul Nagy-Bri­tan­ni­á­ban, Fran­cia­or­szág­ban és Né­met­or­szág­ban is (Blanchf­lo­wer–Os­wald, 2004; Clark et al., 2008). Ste­ven­son és Wol­fers (2008) pél­dá­ul Japán ese­té­ben meg­győ­ző­en cá­fol­ta ezt az ál­lí­tást, a jö­ve­de­lem és az át­la­gos bol­dog­ság kö­zöt­ti enyhe po­zi­tív össze­füg­gés ki­mu­ta­tá­sá­val, más ese­tek­ben – pél­dá­ul az Egye­sült Ál­la­mok te­kin­te­té­ben – a ko­ráb­bi­ak­kal meg­egye­ző ered­mény­re ju­tott. A pa­ra­do­xon ér­vé­nyes­sé­gét to­vább erő­sí­tik Ea­s­ter­lin– An­ge­les­cu (2009), Ea­s­ter­lin et al. (2010), il­let­ve Ea­s­ter­lin (2013) ta­nul­má­nyai is, ame­lyek azt mu­tat­ják, hogy az egyes or­szá­gok­ban mért jö­ve­de­lem és elé­ge­dett­ség kö­zöt­ti po­zi­tív irá­nyú idő­be­li kap­cso­lat in­kább ki­vé­tel­nek te­kint­he­tő. Sacks et al. (2012) szé­les körű adat­bá­zist ál­lí­tott össze a hat fő or­szá­gos fel­mé­rés öt­vö­zé­sé­vel. Ea­s­ter­lin ál­lí­tá­sa­i­val szem­ben meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés és a bol­dog­ság kö­zöt­ti po­zi­tív kap­cso­lat a kom­bi­nált ada­tok­ban egy­ér­tel­mű, még a hosszabb idő­tar­ta­mok­ra is. Ve­en­ho­ven és Ver­gun­st (2013) ha­son­ló elem­zést vé­gez­tek, és arra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés hosszú távon is po­zi­tí­van kap­cso­ló­dik a szub­jek­tív jó­lét­hez. Végül ki­je­len­tet­ték, hogy az Ea­s­ter­lin-pa­ra­do­xon egy „Ea­s­ter­lin-il­lú­zió”.

Ea­s­ter­lin meg­ál­la­pí­tá­sa­it tehát töb­ben alá­tá­masz­tot­ták, ugyan­ak­kor mások meg is cá­fol­ták. A kri­ti­ku­sok sze­rint hosszabb távon is van kap­cso­lat a bol­dog­ság és a jö­ve­de­lem kö­zött, még­hoz­zá ugyan­úgy po­zi­tív irá­nyú. A gaz­da­sá­gi hely­zet és a szub­jek­tív jól­lét kö­zött igen­is van ok-oko­za­ti össze­füg­gés, még­hoz­zá szo­ros kor­re­lá­ci­ó­val, va­la­mint nincs olyan jö­ve­del­mi határ, amely fe­lett gyen­gül­ne az ok­sá­gi kap­cso­lat erős­sé­ge. Ea­s­ter­lin ké­sőb­bi vizs­gá­la­tai, ref­le­xi­ói és ku­ta­tá­si elem­zé­sei azon­ban újra és újra meg­erő­sí­tet­ték az ere­de­ti ál­lí­tá­sát (From­ann, 2011).

A jólét és az elé­ge­dett­ség kö­zöt­ti kap­cso­lat egyik ma­gya­rá­za­ta sze­rint az anya­gi hely­zet ja­vu­lá­sa olyan alap­ve­tő szük­ség­le­tek ki­elé­gí­té­sét te­szik le­he­tő­vé, mint a meg­fe­le­lő la­kó­hely vagy a rend­sze­res ét­ke­zés (Di­e­ner et al., 2010). Ennek meg­fe­le­lő­en a jö­ve­de­lem nö­ve­ke­dé­se az alap­ve­tő szük­ség­le­tek ki­elé­gí­té­se révén a szub­jek­tív jól­lét emel­ke­dé­sé­vel jár együtt, azon­ban ez­után már csak ki­sebb ha­tá­sa ér­vé­nye­sül. Ugyan­ak­kor el­kép­zel­he­tő az is, hogy a ma­te­ri­á­lis javak bir­tok­lá­sa irán­ti vágy ta­nult. Azok ese­té­ben, akik ke­vés­bé vágy­nak az ilyen­faj­ta anya­gi ér­té­kek­re, ala­csony jö­ve­de­lem mel­lett is el­érik az elé­ge­dett­ség ma­ga­sabb fokát. A ma­te­ri­a­lis­ták szá­má­ra ennek a szint­nek az el­éré­sé­hez je­len­tő­sebb va­gyon és fo­gyasz­tás szük­sé­gel­te­tik. Ha­son­ló kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak azok a ta­nul­má­nyok (Boyce–Wood, 2011; Bud­ria–Fer­re­ri-Car­bon­ell, 2012) is, ame­lyek arra mu­tat­tak rá, hogy az egyé­nek sze­mé­lyi­ség­vo­ná­sai szig­ni­fi­káns mér­ték­ben be­fo­lyá­sol­ják a jö­ve­de­lem ha­tár­hasz­nát. Tehát a jö­ve­de­lem nem nö­ve­li kor­lát­la­nul a jól­lé­tet, nem vezet min­den eset­ben na­gyobb elé­ge­dett­ség­hez. A jö­ve­de­lem és az elé­ge­dett­ség kö­zöt­ti kap­cso­lat meg­fe­lel a csök­ke­nő ha­tár­ha­szon el­mé­le­té­nek, hi­szen kon­káv for­má­jú (La­yard et al., 2008).

Ered­mé­nyek

A tár­sa­dal­mi ha­la­dás mu­ta­tó­szá­mai

Az egy főre jutó GDP, a jö­ve­de­lem és az élet­tel való elé­ge­dett­ség vizs­gá­la­ta előtt a tár­sa­dal­mi ha­la­dás egyes mu­ta­tó­szá­ma­it – a vár­ha­tó egész­sé­ges élet­tar­ta­mot, a ház­tar­tás-össze­té­telt és a la­kás­hasz­ná­la­tot – is ta­nul­má­nyoz­tam. Ezek a mu­ta­tók szo­ros kap­cso­lat­ban áll­nak az egyes ré­gi­ók la­kos­sá­gá­nak jö­ve­del­mi hely­ze­té­vel, va­la­mint ha­tás­sal van­nak az élet­tel való elé­ge­dett­sé­gük­re is. A vár­ha­tó át­la­gos élet­tar­tam mu­ta­tó­ja köz­ve­tett módon szin­te­ti­kus in­di­ká­to­ra a la­kos­ság egész­sé­gi ál­la­po­tá­nak, élet­mód­já­nak, élet­kö­rül­mé­nye­i­nek, az egész­ség­ügyi el­lá­tó­rend­szer fej­lett­sé­gé­nek és a kör­nye­zet ál­la­po­tá­nak, ame­lyek a ha­lan­dó­sá­gi vi­szo­nyok leg­fon­to­sabb té­nye­zői. A Kö­zép-Ma­gyar­or­szág (62,9 év), a Nyu­gat-Du­nán­túl (62,2 év) és a Kö­zép-Du­nán­túl (59,8 év) ré­gi­ók­ban a leg­ma­ga­sabb a vár­ha­tó élet­tar­tam, míg a leg­ala­cso­nyabb a Dél-Al­föld (57,75 év), a Dél-Du­nán­túl (56,6 év) és az Észak-Al­föld (56,15 év) ré­gi­ó­já­ban 2016-ban. Min­den ré­gi­ó­ban nőtt 2011-hez ké­pest 2016-ra a mu­ta­tó ér­té­ke. A leg­je­len­tő­sebb vár­ha­tó élet­tar­tam-nö­ve­ke­dés (2,75 év) az Észak-Al­föl­dön volt, de így 6,3 évvel marad el Kö­zép-Ma­gyar­or­szág­tól.

A ház­tar­tás-össze­té­tel te­kin­te­té­ben az egy­csa­lá­dos, a több­csa­lá­dos és az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tá­sok ará­nyát vizs­gál­tam meg az egyes ré­gi­ók­ban. Az egy­csa­lá­dos ház­tar­tá­sok (egy csa­lád al­kot­ta ház­tar­tá­sok) ará­nya Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon (30,3%), az Észak-Al­föl­dön (14,9%) és Dél-Al­föl­dön (13%) a leg­ma­ga­sabb, míg a Kö­zép-Du­nán­tú­lon (10,9%), Nyu­gat-Du­nán­tú­lon (10,2%) és Dél-Du­nán­tú­lon (9,2%) a leg­ala­cso­nyabb 2016-ban. Az egy­csa­lá­dos ház­tar­tá­sok ará­nya 2011-hez ké­pest a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág és a Nyu­gat-Du­nán­túl ré­gi­ók ki­vé­te­lé­vel min­den­hol csök­kent. A mu­ta­tó ér­té­ke – mivel e cso­port al­kot­ja a csa­lá­dot ma­guk­ban fog­la­ló ház­tar­tá­sok túl­nyo­mó több­sé­gét – utal a csa­lád­nak a tár­sa­da­lom­ban el­fog­lalt hely­ze­té­re is. A több­csa­lá­dos ház­tar­tá­sok (két vagy több csa­lád­ból álló ház­tar­tá­sok, me­lyek közös ház­tar­tást ve­zet­nek) ará­nya Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon (25%), Észak-Al­föl­dön (16%) és Észak-Ma­gyar­or­szá­gon (12,6%) a leg­ma­ga­sabb, míg Dél-Du­nán­tú­lon (11,2%), Nyu­gat-Du­nán­tú­lon (11,8%) és Dél-Al­föl­dön (10,1%) a leg­ala­cso­nyabb 2016-ban. A mu­ta­tó 2011-hez ké­pest az Észak-Al­föld és a Dél-Al­föld ki­vé­te­lé­vel min­den ré­gi­ó­ban csök­kent. A mu­ta­tó ér­té­ké­nek csök­ke­né­se a több­ge­ne­rá­ci­ós ház­tar­tá­sok fel­bom­lá­sá­ra, az egye­nes ági ro­kon­sá­gi kap­cso­lat­ban élő csa­lá­dok együtt­élé­sé­nek a vissza­szo­ru­lá­sá­ra utal. Az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tá­sok (egy sze­mély al­kot­ta ház­tar­tá­sok) ará­nya Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon (36,4%), Dél-Al­föl­dön (13,7%) és Észak-Al­föl­dön (12,4%) a leg­ma­ga­sabb, míg a Kö­zép-Du­nán­tú­lon (9,3%), Nyu­gat-Du­nán­tú­lon (8,9%) és Dél-Du­nán­tú­lon (8,8%) a leg­ala­cso­nyabb 2016-ban. Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon és Nyu­gat-Du­nán­tú­lon nö­ve­ke­dett az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tá­sok ará­nya 2011-hez ké­pest. A mu­ta­tó ér­té­ké­nek nö­ve­ke­dé­se a ház­tar­tá­sok­nak, mint a tár­sa­da­lom leg­ki­sebb gaz­da­sá­gi egy­sé­ge­i­nek az el­ap­ró­zó­dá­sát jelzi. Tehát Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon és Nyu­gat-Du­nán­tú­lon nőtt az egy­csa­lá­dos és az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tá­sok ará­nya, míg a több­csa­lá­dos ház­tar­tá­so­ké a két al­föl­di ré­gi­ó­ban.

A la­kás­hasz­ná­lat­tal kap­cso­lat­ban a ház­tar­tá­sok meg­osz­lá­sát vizs­gál­tam la­kás­hasz­ná­la­ti jog­cí­mek – tu­laj­do­nos és bé­relt lakás – sze­rint. A tu­laj­don­lás te­kin­te­té­ben az Észak-Ma­gyar­or­szág (89,2%), az Észak-Al­föld (88,6%) és a Dél-Al­föld (88,2%) régió sze­re­pel a lista ele­jén, míg a lista végén a Kö­zép-Du­nán­túl (85,8%), a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág (84,5%) és a Dél-Du­nán­túl (83,9 %) áll 2016-ban. 2011-hez ké­pest a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág régió ki­vé­te­lé­vel min­den­hol csök­kent a mu­ta­tó ér­té­ke. A bé­relt la­ká­sok ese­té­ben éppen for­dí­tott a hely­zet 2016-ban: 2011-hez ké­pest a Kö­zép-Du­nán­túl és a Nyu­gat-Du­nán­túl ki­vé­te­lé­vel min­den ré­gi­ó­ban nö­ve­ke­dett a mu­ta­tó.

Ezek a mu­ta­tók tehát szo­ros kap­cso­lat­ban áll­nak az egyes ré­gi­ók la­kos­sá­gá­nak jö­ve­del­mi hely­ze­té­vel, va­la­mint ha­tás­sal van­nak az élet­tel való elé­ge­dett­sé­gük­re is. A kö­vet­ke­zők­ben eze­ket a mu­ta­tó­kat vizs­gá­lom.

A jö­ve­del­mi hely­zet ala­ku­lá­sa ha­zánk ré­gi­ó­i­ban

Az egy főre jutó GDP ki­szá­mí­tá­sá­nak célja mind az idő­be­li, mind a kü­lön­bö­ző nagy­sá­gú gaz­da­sá­gok kö­zöt­ti tér­be­li össze­ha­son­lí­tá­sok le­he­tő­vé té­te­le. Az 1. ábra az egy főre jutó brut­tó hazai ter­mék (GDP) ala­ku­lá­sát mu­tat­ja be ré­gi­ón­ként 2013 és 2016 kö­zött.

A re­gi­o­ná­lis ada­tok sze­rint to­vább­ra is je­len­tő­sek a ré­gi­ók kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek Ma­gyar­or­szá­gon, annak el­le­né­re, hogy a vizs­gált idő­szak­ban ki­vé­tel nél­kül évről évre nőtt a ré­gi­ók által elő­ál­lí­tott egy főre jutó brut­tó hazai ter­mék. A leg­na­gyobb nö­ve­ke­dés a Nyu­gat-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban volt ta­pasz­tal­ha­tó a vizs­gált idő­szak­ban, míg a leg­ki­sebb a Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban. A fő­vá­rost is ma­gá­ban fog­la­ló Kö­zép-Ma­gyar­or­szág egy főre jutó GDP-ér­té­ke ki­emel­ke­dő­en magas (5475 ezer fo­rint) volt a többi ré­gi­ó­hoz ké­pest, így je­len­tős gaz­da­sá­gi előnyt bir­to­kolt 2016-ban is. A leg­ke­ve­sebb egy főre jutó GDP-t az Észak-Al­föld régió ál­lí­tot­ta elő, 2298 ezer fo­rint­tal.

A ház­tar­tá­sok jö­ve­del­mi hely­ze­tét egyéb gaz­da­ság­po­li­ti­kai és a tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai in­téz­ke­dé­sek mel­lett gya­kor­la­ti­lag az or­szág gaz­da­sá­gi tel­je­sí­tő­ké­pes­sé­ge ha­tá­roz­za meg. A ház­tar­tá­sok jö­ve­del­mi hely­ze­té­ben az egyes gaz­da­sá­gi fo­lya­ma­tok vissza­tük­rö­ződ­nek. Nap­ja­ink egyik re­le­váns kér­dé­se az, mi­ként ala­kul­nak a jö­ve­de­lem­el­osz­lás egyen­lőt­len­sé­gei, hi­szen nyil­ván­va­ló, hogy a gaz­da­sá­gi nö­ve­ke­dés­ből nem egyen­lő arány­ban ré­sze­sed­nek az egyes, kü­lön­fé­le tár­sa­dal­mi cso­por­tok. Mind­ez ha­tás­sal van a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek­re is. Hoz­zá­já­rul ahhoz, hogy hol ala­kul­nak ki a pros­pe­rá­ló, va­la­mint a hát­rá­nyos hely­ze­tű ré­gi­ók, tér­sé­gek (KSH, 2016).

A ház­tar­tá­sok jö­ve­del­mi hely­ze­te az or­szág kü­lön­bö­ző ré­gi­ó­i­ban je­len­tő­sen kü­lön­bö­zik (2. ábra). 2016-ban a leg­jobb hely­zet­ben to­vább­ra is Kö­zép-Ma­gyar­or­szág volt, ahol az egy főre jutó éves át­la­gos nettó jö­ve­de­lem 1 mil­lió 344 ezer fo­rint. Leg­ke­ve­sebb éves át­la­gos jö­ve­de­lem­mel az Észak-Al­föld ré­gi­ó­ban ren­del­kez­tek a ház­tar­tá­sok, egy főre ve­tít­ve 1 mil­lió 13 ezer fo­rint­tal. A régió le­ma­ra­dá­sa kis­mér­ték­ben nö­ve­ke­dett 2013-hez ké­pest, 140 ezer fo­rint­tal. A leg­mar­kán­sabb jö­ve­de­lem­nö­ve­ke­dés a Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban volt ta­pasz­tal­ha­tó, 248 ezer fo­rint­tal.

A jö­ve­del­mi egyen­lőt­len­sé­gek fon­tos ve­tü­le­tét ké­pe­zik a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek. A kö­vet­ke­zők­ben azt ha­son­lí­tom össze, hogy Ma­gyar­or­szág egyes ré­gi­ói mi­lyen mér­ték­ben ré­sze­sed­nek ha­zánk tel­jes jö­ve­del­mé­ből, il­let­ve né­pes­sé­gé­ből (1. táb­lá­zat). Eze­ket idő­so­ro­san vizs­gál­va meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a né­pes­ség­ből való ré­sze­se­dé­sét te­kint­ve Kö­zép-Du­nán­túl, Nyu­gat-Du­nán­túl és Észak-Al­föld stag­nált, míg Pest megye, va­la­mint Bu­da­pest súlya nőtt, a többi régió súlya szig­ni­fi­kán­san csök­kent 2013-hoz ké­pest. A leg­na­gyobb mér­té­kű rész­arány­csök­ke­nés Észak-Ma­gyar­or­szá­gon ment végbe. A régió 2013-ban az or­szág né­pes­sé­gé­nek 12,0%-át tö­mö­rí­tet­te, 2015-re már csak 11,8%-át. A jö­ve­del­mek vi­szony­la­tá­ban a Kö­zép-Du­nán­tú­lon és Pest me­gyé­ben ment végbe a ré­sze­se­dé­sek nö­ve­ke­dé­se 2013 és 2015 kö­zött, míg a leg­na­gyobb mér­té­kű csök­ke­nés Dél-Al­föl­dön és Bu­da­pes­ten volt ta­pasz­tal­ha­tó.

A két arány­szám – né­pes­ség­há­nyad és jö­ve­de­lem­há­nyad – kü­lönb­sé­ge­i­nek ab­szo­lút ér­té­ke jelzi a te­rü­le­ti egyen­lőt­len­sé­gek té­nyét: a leg­na­gyobb in­kon­zisz­ten­ci­ák Bu­da­pes­ten je­lent­kez­nek, ahol 2015-ben az or­szág né­pes­sé­gé­nek 17,6, jö­ve­del­mé­nek 20,9%-a össz­pon­to­sult. Vi­szony­lag je­len­tős el­té­rés mu­tat­ko­zik Észak-Al­föld ese­té­ben is, de ebben a ré­gi­ó­ban a né­pes­ség­há­nyad 15%-ával kép­vi­sel na­gyobb arányt. A jö­ve­del­mek­ből való ré­sze­se­dés Pest me­gyé­ben, va­la­mint Nyu­gat- és Kö­zép-Du­nán­tú­lon volt ma­ga­sabb a né­pes­ség­arány­nál, azon­ban az or­szág többi ré­szé­ben a né­pes­ség súlya a je­len­tő­sebb.

Az élet­tel való elé­ge­dett­ség ala­ku­lá­sa ha­zánk ré­gi­ó­i­ban

Az élet­tel való ál­ta­lá­nos elé­ge­dett­ség a szub­jek­tív jól­lét vizs­gá­la­tá­nak kulcs­vál­to­zó­ja (2. táb­lá­zat). A meg­kér­de­zet­tek egy 0-tól 10-ig ter­je­dő ská­lán ér­té­kel­ték, hogy összes­sé­gé­ben mennyi­re elé­ge­det­tek az éle­tük­kel (0 = egy­ál­ta­lán nem elé­ge­dett, 10 = tel­je­sen elé­ge­dett).

Az élet­tel való elé­ge­dett­ség a fi­a­ta­lok (16–24) kö­ré­ben a leg­ma­ga­sabb, a 55–64 éves kor­cso­por­tig az élet­kor elő­re­ha­lad­tá­val je­len­tő­sen csök­ken. Az éle­tük­kel elé­ge­det­teb­bek ará­nya az idő­sebb ge­ne­rá­ci­ók ese­tén fo­lya­ma­to­san csök­ken. A nemek sze­rin­ti át­lag­ban a fér­fi­ak az elé­ge­det­teb­bek. A leg­ma­ga­sabb is­ko­lai vég­zett­ség nö­ve­ke­dé­sé­vel együtt fo­ko­za­to­san emel­ke­dik az élet­tel való ál­ta­lá­nos elé­ge­dett­ség szint­je. A leg­elé­ge­det­le­neb­bek a leg­fel­jebb alap­fo­kú kép­zett­sé­gű­ek, míg a leg­elé­ge­det­teb­bek a fel­ső­fo­kú vég­zett­sé­gű­ek.

Ré­gi­ók sze­rint vizs­gál­va, a Dél-Al­föl­dön élő em­be­rek a leg­elé­ge­det­teb­bek (6,42). Az or­szá­gos át­lag­nál ma­ga­sabb az elé­ge­dett­ség to­váb­bá a Kö­zép-Du­nán­tú­lon (6,35) és a Nyu­gat-Du­nán­tú­lon (6,21), va­la­mint az Észak-Al­föl­dön (6,19) élők ese­té­ben. Az éle­tük­kel leg­ke­vés­bé Dél-Du­nán­túl la­ko­sai elé­ge­det­tek (5,67). A te­rü­le­ti kü­lönb­sé­ge­ket a ré­gi­ók el­té­rő tár­sa­dal­mi össze­té­te­le, vál­to­zó te­le­pü­lés­szer­ke­ze­te is ma­gya­ráz­hat­ja.

A jö­ve­del­mi hely­zet és az élet­tel való elé­ge­dett­ség össze­füg­gé­sei ha­zánk ré­gi­ó­i­ban

A 3. táb­lá­zat a ré­gi­ók rang­so­rát ha­son­lít­ja össze a ház­tar­tá­sok egy főre jutó nettó jö­ve­del­me, az egy főre jutó GDP és az élet­tel való ál­ta­lá­nos elé­ge­dett­ség sze­rint a vizs­gált idő­szak­ban.

A GDP és a jö­ve­del­mek ala­ku­lá­sa egy­sé­ge­sebb képet mutat a vizs­gált idő­szak­ban, míg az élet­tel való elé­ge­dett­ség te­kin­te­té­ben igen­csak ve­gyes képet lát­ha­tunk. A GDP és a jö­ve­del­mek ala­ku­lá­sá­ban Kö­zép-Ma­gyar­or­szág, Kö­zép-Du­nán­túl és Nyu­gat-Du­nán­túl fog­lal­ta el a kép­ze­let­be­li do­bo­gó első három fokát, amíg az utol­só he­lyek te­kin­te­té­ben Észak-Al­föld, Dél-Du­nán­túl és Észak-Ma­gyar­or­szág vál­to­gat­ta egy­mást.

Az élet­tel való elé­ge­dett­ség alap­ján nem ilyen egy­ér­tel­mű a hely­zet. A leg­elé­ge­det­tebb ré­gi­ók a Dél-Al­föld, Kö­zép-Du­nán­túl és Nyu­gat-Du­nán­túl. Az elé­ge­dett ka­te­gó­ri­á­ba so­rol­ha­tó Észak-Al­föld és Kö­zép-Ma­gyar­or­szág. Az elé­ge­det­le­nebb ré­gi­ók pedig a Dél-Du­nán­túl és Észak-Ma­gyar­or­szág. A Dél-Al­föld ré­gi­ót külön is ki­emel­ném, hi­szen az egyet­len régió, ahol az elé­ge­dett­ség ja­vult, míg a többi ese­té­ben stag­ná­lást lát­ha­tunk, vagy éppen elé­ge­det­le­nebb lett a la­kos­ság.

Ha a jö­ve­de­lem és az elé­ge­dett­ség rang­so­rát össze­vet­jük, lát­ha­tó, hogy a jö­ve­del­mek te­kin­te­té­ben első he­lyen álló Kö­zép-Ma­gyar­or­szág az elé­ge­dett­sé­gi sor­ban csu­pán az 5. he­lyet fog­lal­ta el. Kö­zép-Du­nán­túl és Nyu­gat-Du­nán­túl a 2. és 3. jö­ve­del­mi po­zí­ci­ó­já­hoz ugyan­ezek az elé­ge­dett­sé­gi ran­gok tar­toz­nak. A 4. he­lyen lévő Dél-Du­nán­túl a leg­elé­ge­det­le­nebb volt a sor­ban, ugyan­ak­kor az 5. he­lyen álló Dél-Al­föld vi­szont a leg­elé­ge­det­tebb volt. Észak-Ma­gyar­or­szág jö­ve­de­lem és elé­ge­dett­ség te­kin­te­té­ben is a 6. he­lyen állt. Észak-Al­föld zárta a sort a jö­ve­del­mek ese­té­ben, de az elé­ge­dett­sé­gi sor­ban a 4. he­lyet bir­to­kol­ta.

Az egy főre jutó GDP és az elé­ge­dett­ség vi­szo­nyá­ból lát­ha­tó, hogy ki­csit vál­to­zott a kép az előző össze­ve­tés­hez ké­pest. Nyu­gat-Du­nán­túl egy főre jutó GDP-je a 2. he­lyet hozta a régió szá­má­ra, ami ha­son­ló elé­ge­dett­sé­gi ered­ménnyel pá­ro­sult. Dél-Al­föld, Észak-Ma­gyar­or­szág szin­tén elő­re­lé­pett a GDP so­rá­ban, míg a Dél-Du­nán­túl a 6. hely­re csú­szott vissza. Az Észak-Al­föld régió az egy főre jutó GDP te­kin­te­té­ben is az utol­só hely­re ke­rült.

Ha­zánk ré­gi­ó­i­nak kör­nye­ze­ti ter­he­lé­se

A kör­nye­ze­ti ter­he­lé­sek­hez kap­cso­ló­dó­an meg­néz­tem, ho­gyan ala­kult a szenny­víz- és hul­la­dék­gyűj­tés mé­ré­sé­re vo­nat­ko­zó mu­ta­tó­szá­mok ala­ku­lá­sa. 2013-as ál­la­po­tot tük­rö­ző tér­kép sze­rint a köz­üze­mi szenny­víz­há­ló­zat­ba a leg­több lakás a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ból (87,1%) kap­cso­ló­dott be, míg a leg­ke­ve­sebb a Dél-Al­föld ré­gi­ó­ból (58,4%), ami­ből az összes bio­ló­gi­a­i­lag vagy III. tisz­tí­tá­si fo­ko­zat­tal tisz­tí­tott szenny­víz (3. ábra).

A 4. ábra a köz­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben el­szál­lí­tott hul­la­dék­mennyi­sé­get szem­lél­te­ti ré­gi­ón­ként, 2013 és 2016 kö­zött. A köz­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ból közel 4 mil­lió tonna hul­la­dé­kot szál­lí­tot­tak ebben az idő­szak­ban. A többi ré­gi­ó­ban a két al­föl­di – Észak- és Dél-Al­föld – ki­vé­te­lé­vel közel azo­nos mennyi­sé­get (1 mil­lió 200 ezer tonna körül) szál­lí­tot­tak el a köz­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben, az Észak-Al­föld és a Dél-Al­föld ré­gi­ó­ban pedig 1 mil­lió 500 ezer ton­nát.

A Dél-Du­nán­túl és a Dél-Al­föld ki­emel­ke­dik az el­kü­lö­ní­tett gyűj­tés­sel el­szál­lí­tott hul­la­dék te­kin­te­té­ben, hi­szen az összes hul­la­dék 7,9 és 7,8%-át el­kü­lö­ní­tett gyűj­tés­sel szál­lí­tot­ták el a vizs­gált idő­szak­ban. Az Észak-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ban azon­ban mind­össze 2,9%-át szál­lí­tot­ták el a hul­la­dék­nak el­kü­lö­ní­tett gyűj­tés­sel, ami na­gyon ala­csony­nak mond­ha­tó.

össze­fog­la­lás

A ré­gi­ók jö­ve­del­mi hely­ze­te a vizs­gált idő­szak­ban ki­vé­tel nél­kül fo­lya­ma­tos ja­vu­lást mu­ta­tott. 2016-ban a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ban jut a leg­több éves jö­ve­de­lem egy főre ve­tít­ve, míg Észak-Al­föl­dön a leg­ke­ve­sebb. A leg­mar­kán­sabb jö­ve­de­lem­nö­ve­ke­dés a Dél-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban volt ta­pasz­tal­ha­tó a vizs­gált idő­szak­ban.

A ré­gi­ók az egy főre jutó GDP elő­ál­lí­tá­sá­ban is szin­tén ki­vé­tel nél­kü­li fo­lya­ma­tos ja­vu­lást mu­tat­tak a vizs­gált idő­szak­ban. 2016-ban a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ban ju­tott egy főre a leg­ma­ga­sabb GDP-ér­ték, míg Észak-Al­föl­dön volt a leg­ala­cso­nyabb. A leg­je­len­tő­sebb nö­ve­ke­dés a Nyu­gat-Du­nán­túl ré­gi­ó­ban lát­ha­tó.

Az élet­tel való elé­ge­dett­ség­ről el­mond­ha­tó, hogy elég ve­gyes képet mutat. A jö­ve­del­mi hely­zet­ben 5. he­lyet el­fog­la­ló Dél-Al­föld la­kos­sá­ga volt a leg­elé­ge­det­tebb az élet­tel 2016-ban, míg a jö­ve­de­lem alap­ján az első he­lyen sze­rep­lő Kö­zép-Ma­gyar­or­szág az élet­tel való elé­ge­dett­ség rang­so­rá­ban csak az 5. he­lyet fog­lal­ja el. A Dél-Al­föld ré­gi­ót külön is ki­emel­ném, hi­szen az egyet­len régió, ahol az elé­ge­dett­ség ja­vult, míg a többi ese­té­ben stag­ná­lást lát­hat­tunk, vagy éppen elé­ge­det­le­nebb lett a la­kos­ság.

A tár­sa­dal­mi ha­la­dás mu­ta­tó­szá­mai közül az egész­sé­ge­sen vár­ha­tó élet­tar­tam ese­té­ben a vá­ra­ko­zá­sok­hoz híven Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon a leg­ma­ga­sabb a mu­ta­tó, míg Észak-Al­föl­dön a leg­ala­cso­nyabb, amit az élet­kö­rül­mé­nyek ma­gya­ráz­hat­nak. Az élet­kö­rül­mé­nyek je­len­tő­sen függ­nek a jö­ve­del­mi hely­zet­től, hi­szen a leg­gaz­da­gabb régió la­kos­sá­gá­nak a leg­ma­ga­sabb a vár­ha­tó élet­tar­ta­ma, ugyan­ak­kor a leg­sze­gé­nyebb ré­gi­ó­ban a leg­ala­cso­nyabb. A ház­tar­tá­sok la­kás­hasz­ná­la­ti jog­cí­mek – tu­laj­don és bér­let – sze­rin­ti meg­osz­lá­sa ér­de­kes képet mutat. Azt gon­dol­nánk, hogy a leg­gaz­da­gabb ré­gi­ók­ban a leg­ma­ga­sabb a tu­laj­don alap­ján tör­té­nő meg­osz­lá­sa a ház­tar­tá­sok­nak, ezzel el­len­tét­ben mégis a leg­sze­gé­nyebb ré­gi­ók­ban, Észak-Ma­gyar­or­szá­gon és Észak-Al­föl­dön. Ugyan­ak­kor a la­kás­bér­let meg­osz­lá­sa Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon a leg­ma­ga­sabb, míg a leg­ala­cso­nyabb az Észak-Al­föl­dön. Ezt azzal lehet ma­gya­ráz­ni, hogy Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon jóval drá­gáb­ban lehet saját tu­laj­do­nú la­kás­hoz jutni, mint vi­dé­ken. Emel­lett a ma­ga­sabb fi­ze­tés re­mé­nyé­ben a sze­gé­nyebb ré­gi­ók­ból ér­ke­ző mun­ka­vál­la­lók nem ren­del­kez­nek annyi meg­ta­ka­rí­tás­sal, hogy saját tu­laj­do­nú ház­hoz jus­sa­nak, így csak a la­kás­bér­let jöhet szóba náluk. Mind­emel­lett meg­ha­tá­ro­zó lehet az is, hogy mi­lyen az adott régió ház­tar­tás-össze­té­te­le, vagy­is az egy­csa­lá­dos, a több­csa­lá­dos és az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tá­sok ará­nya mi­ként ala­kul. Kö­zép-Ma­gyar­or­szá­gon, a leg­gaz­da­gabb ré­gi­ó­ban az egy­sze­mé­lyes ház­tar­tás jel­lem­ző, míg a leg­sze­gé­nyebb Észak-Al­föl­dön a több­csa­lá­dos ház­tar­tás. Szin­tén a jö­ve­del­mi hely­zet­tel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy az egyes ré­gi­ók ház­tar­tá­sa­i­ban mennyi­en élnek együtt. A sze­gé­nyebb ré­gi­ók ese­té­ben tehát egy ház­tar­tás­ban több csa­lád (ge­ne­rá­ció) él együtt, hi­szen jö­ve­del­mi hely­ze­tük nem teszi le­he­tő­vé, hogy ön­ál­ló ház­tar­tást ve­zes­se­nek. Összes­sé­gé­ben ezek a mu­ta­tók a jö­ve­del­mi hely­zet függ­vé­nyé­ben ala­kul­nak, és nyil­ván­va­ló­an be­lát­ha­tó, hogy ha­tás­sal van­nak az élet­tel való elé­ge­dett­ség­re.

A ré­gi­ók idő­so­ros ada­tai arról árul­kod­nak, hogy a fo­lya­ma­tos és je­len­tős gaz­da­sá­gi fej­lő­dés egy­ál­ta­lán nem tár­sult az elé­ge­dett­ség, a szub­jek­tív jól­lét nö­ve­ke­dé­sé­vel, hi­szen hiába nö­ve­ke­dett fo­lya­ma­to­san a ré­gi­ók jö­ve­del­mi hely­ze­te, az élet­tel való elé­ge­dett­sé­gük vi­szont in­kább stag­nált vagy csök­kent. A Dél-Du­nán­tú­li régió, ahol a leg­je­len­tő­sebb volt a vizs­gált idő­szak­ban az egy főre ve­tí­tett éves jö­ve­de­lem nö­ve­ke­dé­se, utol­só he­lyen állt az élet­tel való elé­ge­dett­ség so­rá­ban. Kö­zép-Ma­gyar­or­szág, mint a leg­fej­let­tebb régió, csak az 5. he­lyen állt az elé­ge­dett­ség rang­so­rá­ban, míg a gaz­da­sá­gi­lag el­ma­ra­dott Észak-Al­föl­di régió a 4. he­lyen. Tehát a leg­fej­let­tebb régió nem a leg­elé­ge­det­tebb, ugyan­ak­kor a leg­in­kább el­ma­ra­dott régió az elé­ge­dett­ség te­kin­te­té­ben a kö­zép­me­zőny­be tar­to­zik.

A köz­üze­mi szenny­víz­há­ló­zat­ba a leg­több lakás a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ból kap­cso­ló­dott be, míg a leg­ke­ve­sebb a Dél-Al­föld ré­gi­ó­ból. A köz­üze­mi szenny­víz­gyűj­tő há­ló­zat­ba be­kap­csolt la­kás­ál­lo­mány ese­té­ben elő­for­dul a 30%-os kü­lönb­ség is az egyes ré­gi­ók kö­zött, ami rend­kí­vül je­len­tős. Ked­ve­ző azon­ban, hogy az összes bio­ló­gi­a­i­lag vagy III. tisz­tí­tá­si fo­ko­zat­tal tisz­tí­tott szenny­víz.

A köz­szol­gál­ta­tás ke­re­té­ben a Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ré­gi­ó­ból szál­lí­tot­ták el a leg­több hul­la­dé­kot. A többi ré­gi­ó­ból közel azo­nos mennyi­sé­get szál­lí­tot­tak el, ki­vé­ve a két al­föl­dit – Észak- és Dél-Al­föld –, ahon­nan ki­csi­vel töb­bet. A Dél-Du­nán­túl és a Dél-Al­föld ki­emel­ke­dik az el­kü­lö­ní­tett gyűj­tés­sel el­szál­lí­tott hul­la­dék te­kin­te­té­ben.

Tehát a kör­nye­ze­ti ál­la­pot elég vál­to­za­tos, ugyan­ak­kor ked­ve­zőt­len képet mutat az egyes ré­gi­ók te­kin­te­té­ben, ami ma­gá­ban hor­doz­za a fel­szí­ni és fel­szín alat­ti vi­ze­ink, va­la­mint a ta­laj­szennye­zés koc­ká­za­tát. Ér­de­kes, hogy az el­ma­ra­dott Észak-Ma­gyar­or­szág és Dél-Du­nán­túl csa­tor­ná­zott­sá­ga is meg­ha­lad­ja a fej­let­tebb dél-al­föl­di­ét. Kö­zép-Ma­gyar­or­szág ter­me­li a leg­több hul­la­dé­kot, ami nem okoz meg­le­pe­tést, míg leg­ke­ve­seb­bet a Dél-Du­nán­túl. Ebben az eset­ben is ér­de­kes, hogy az el­kü­lö­ní­tett hul­la­dék­gyűj­tés te­kin­te­té­ben az el­ma­ra­dott Dél-Du­nán­túl emel­ke­dik ki, hol­ott azt gon­dol­nánk, hogy a fej­lett­sé­gi rang­sor élén álló Kö­zép-Ma­gyar­or­szág­nak kel­le­ne ezt a posz­tot be­töl­te­nie.